KTVB/5/2006.

KTVB/180/2002-2006.

J e g y z ő k ö n y v

az Országgyűlés költségvetési és pénzügyi bizottságának

2006. február 7-én, kedden 8 órakor

az Országház 64. számú üléstermében

megtartott üléséről

Napirend:

  1. Az Országgyűlés felhatalmazásának megadásáról az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 22. §-a alapján a Program Út Szolgáltatási Szerződés megkötéséhez – az H/19167. számú országgyűlési határozati javaslathoz benyújtott módosító javaslatok tárgyalása
  2. A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló, T/19165. számú törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok tárgyalása
  3. Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény módosításáról szóló, T/19198. számú törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok tárgyalása

 

Elnököl:

Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke

 

Jegyzőkönyvvezető:

Csoknyay Edit

Az ülés résztvevői

A bizottság részéről:

Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke

Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke

Gazdag János (MSZP)

Gőgös Zoltán (MSZP)

Jauernik István (MSZP)

Keller László (MSZP)

Kovács Tibor (MSZP)

Molnár László (MSZP)

Tóth Sándor (MSZP)

Varga László (MSZP)

Arnóth Sándor (Fidesz)

Babák Mihály (Fidesz)

Dr. Horváth János (Fidesz)

Mádi László (Fidesz)

Helyettesítési megbízást adott:

Boldvai László (MSZP) Gőgös Zoltánnak (MSZP),

Dr. Kékesi Tibor (MSZP) Szabó Lajosnak (MSZP),

Dr. Németh Imre (MSZP) Gazdag Jánosnak (MSZP),

Dr. Soós Győző (MSZP) Kovács Tibornak (MSZP),

Varga László (MSZP) Jauernik Istvánnak (MSZP),

Dr. Bőhm András (SZDSZ) Molnár Lászlónak (MSZP),

Dr. Kóródi Mária (SZDSZ) Keller Lászlónak (MSZP),

Dr. Hargitai János (Fidesz) Babák Mihálynak (Fidesz),

Tállai András (Fidesz) Arnóth Sándornak (Fidesz),

Tóth András (Fidesz) Mádi Lászlónak (Fidesz),

Varga Mihály (Fidesz) dr. Horváth Jánosnak (Fidesz).

Meghívottak:

Felsmann Balázs, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium főosztályvezetője,

Görözdi Zsuzsanna, a Pénzügyminisztérium főosztályvezető-helyettese,

Dr. Bene Orsolya, a Pénzügyminisztérium fogalmazója

(Az ülés kezdetének időpontja: 8 óra 07 perc)

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok. Mindenkit nagy tisztelettel köszöntök a költségvetési és pénzügyi bizottság ülésén.

Az írásban kiküldött napirendi javaslat alapján az 1., a 2. napirendi pontot indokolt, hogy tárgyaljuk, a 3-hoz, a tőkepiaci törvényjavaslathoz nem érkezett módosító javaslat, így okafogyottá vált a tárgyalása. A másik, szintén a tőkepiacról szóló törvényjavaslatot visszavonták, illetve az 5. pont alatti törvénymódosítást tárgyaljuk. Tehát összesen három napirendi pontot fogunk tárgyalni.

Megkérdezem, hogy a napirendi ponthoz kapcsolódóan van-e kérdés, észrevétel. (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor először a napirend elfogadásáról döntünk. Egyúttal a jelenlétet is ellenőrizzük. (Szavazás.) Húsz igen szavazat. Ellene? Tartózkodás? Ilyen nem volt. Tehát a bizottság egyhangúlag elfogadta napirendjét.

Az első pontunk az Országgyűlés felhatalmazásának megadásáról az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 22. §-a alapján a Program Út Szolgáltatási Szerződés megkötéséhez – a H/19167. számú országgyűlési határozati javaslathoz benyújtott módosító javaslatok megvitatása.

Egyetlen egy módosító javaslat van előttünk. Köszöntöm a kormány képviselőjét. Kérem, hogy a bemutatkozást követően ismertesse az álláspontját.

FELSMANN BALÁZS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Jó reggelt kívánok. Felsmann Balázs vagyok, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium vagyongazdálkodási főosztályának vezetője. Csak visszakérdeznék, alelnök úr, mert előttem nem csak egy módosító javaslat van, hanem összesen kilenc. Köszönöm.

ELNÖK: A hatáskörünkbe tartozó módosító javaslatok közül az első az ajánlás 4. pontjában dr. Fónagy János és társai módosító indítványa. a kormány álláspontja?

FELSMANN BALÁZS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Egyelőre kormányálláspontot nem tudok mondani, tekintettel arra, hogy a kormányülés 10 órakor kezdődik. Az előterjesztő nem támogatja.

ELNÖK: Az előterjesztői álláspont nem. Kérdés, észrevétel ehhez kapcsolódóan van-e? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, kérem, szavazzunk! Aki támogatja, kérem, jelezze! (Szavazás.) A bizottság egyharmada támogatja, a többség nem.

Következik az 5. pont alatt dr. Fónagy János és társai módosító javaslata. Kormány?

FELSMANN BALÁZS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Nem támogatjuk.

ELNÖK: A kormány nem támogatja. A bizottság? (Szavazás.) Egyharmad, a többsége nem.

Következik a 6. pont alatt szintén dr. Fónagy János és társai módosító javaslata. Kormány?

FELSMANN BALÁZS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Nem támogatjuk.

ELNÖK: A kormány nem támogatja. A bizottság? (Szavazás.) Egyharmad, a többsége nem.

Következik a 8. pont alatt Lezsák Sándor módosító javaslata. Kormány?

FELSMANN BALÁZS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Nem támogatjuk.

ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kérdés, észrevétel van-e ehhez? (Nincs jelentkező.) Úgy látom, nincs. A bizottság? (Szavazás.) Egyharmad, a többsége nem.

Végül a 9. pontban dr. Fónagy János módosító javaslata.

FELSMANN BALÁZS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Nem támogatjuk.

ELNÖK: Az előterjesztő nem támogatja. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) Egyharmad, a többsége nem támogatja.

Megkérdezem, hogy van-e olyan módosító javaslat, amelyet a bizottság még szeretne tárgyalni a módosító javaslatok közül, kéri, hogy foglaljunk állást róla (Nincs jelentkező.) Úgy látom, nincs. Akkor ennek a napirendi pontnak a tárgyalását befejeztük. Köszönöm a kormány részéről a közreműködést.

Áttérünk a 2. napirendi pontunkra, a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló, T/19165. számú törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok megvitatására első helyen kijelölt bizottságként. Köszöntöm a kormány képviselőjét. Kérdezem a bemutatkozást követően, hogy az 1. pontban Tóth István képviselő úr módosító javaslatával kapcsolatban mi az álláspontja.

GÖRÖZDI ZSUZSANNA (Pénzügyminisztérium): Görözdi Zsuzsa vagyok, a Pénzügyminisztérium főosztályvezető-helyettese. Az előterjesztő nem támogatja.

ELNÖK: Megkérdezem, hogy kérdés, észrevétel van-e ehhez a módosító javaslathoz. (Nincs jelentkező.) Úgy látom, nincs. Kérdezem a bizottságot, ki támogatja. (Szavazás.) Egyharmada, a többsége nem.

További módosító javaslatról én nem tudok. Megkérdezem, hogy van-e valakinek ilyenről tudomása. (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor köszönöm a kormány közreműködését, befejeztük ennek a napirendi pontnak a tárgyalását is.

Áttérünk az eredetileg 5. pont alatt szereplő, mai utolsó napirendi pontunkra, az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény módosításáról szóló, T/19198. számú törvényjavaslathoz a gazdasági bizottság által benyújtott önálló indítvány tárgyalására. Molnár László képviselő úr képviseli az indítványt. Tájékoztattak, hogy a gazdasági bizottság még csak most fogja tárgyalni, de azért a képviselő úr elmondhatja a véleményét. Dr. Papcsák Ferenc módosító javaslatáról van szó.

MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP), az előterjesztő képviselője: A bizottságnak még nincs álláspontja, de nem fogja támogatni.

ELNÖK: Értem. A bizottság egy tagja elmondta a véleményét. A kormány álláspontja?

DR. BENE ORSOLYA (Pénzügyminisztérium): Jó reggelt kívánok. Dr. Bene Orsolya vagyok, a Pénzügyminisztérium privatizációs osztályának fogalmazója. A kormány nem támogatja. (Babák Mihály: Indoklást kérünk.)

ELNÖK: Köszönjük szépen. Indoklást kért az egyik képviselő úr. Közben Horváth János képviselő úr is szót kért. Megadom képviselő úrnak a szót.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nem egészen értem, talán másnak élesebb szeme van. A probléma ezzel kapcsolatban számomra az, hogy mi is lesz ezek után ezzel az értékes névvel, hogy Zsolnay. Mi büszkék vagyunk a hungarikumokra, és ha lehet, még ki is találunk újabbat, vagy pedig a meglévőket megmutatjuk magunknak és a világnak. Itt is valami ilyesmiről van szó, ha jól látom. Tessenek kijavítani engem, de úgy látom, hogy ennek a hungarikumnak a rangja és fénye majd kevesebb lesz. Hogy is vagyunk ezzel? Papcsák képviselő úrral beszélgettem erről, és az ő elkötelezettsége világos, de szeretném, ha a döntéshozatalkor nem csak úgy döntenénk, hogy az évnek vége van, és elsietjük, hanem valóban nézzük meg, hogy miről is van szó. Köszönöm szépen.

ELNÖK: A kormányt kérdezzük, hogy indoklást tud-e arra adni, hogy miért nem támogatja. Nyilván ez azt feltételezi, hogy önök egyetértenek azzal, hogy az önkormányzat bárkinek tovább adhatja ezeket a jogokat. Miért jó ez? Ez a kérdés, ha jól gondolom.

DR. BENE ORSOLYA (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja a javaslatot. nem tartja célszerűnek egy céghez fűződő jogok törvényben való szabályozását. Több egyeztetés folyt a kormány és az önkormányzat között, hogy egy megfelelő megoldást találjunk erre, ami egyben EU-konform is, tekintettel arra, hogy Európai Unió az aranyrészvény fennállását csak közbiztonság, közrend fenntartása érdekében látja indokoltnak. Ezért olyan megoldás született, hogy a kormányhatározat mellékletét képező átadás-átvételi megállapodásban a módosító javaslatban foglaltakat rögzítettük. Így kellően biztosítottnak érezzük a Zsolnay védelmét.

ELNÖK: További képviselői kérdések, észrevételek? Mádi László először.

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Magyarországon a porcelángyártás két nagy fellegvára Herend és a Zsolnay. (Babák Mihály: És Hollóháza.) Mind a kettőnek megvolt a maga fénykora, világhírűek voltak. Ilyen szempontból a Zsolnay talán még különlegesebbnek is tűnik az egyedi termékeivel. A módosító javaslat nyilvánvalóan szeretné biztonságban tudni a cég jövőbeni működését, a profil megtartását és mindazoknak az értékeknek a megőrzését, amelyek eddig jellemezték a céget. (A szocialista képviselők hangosan beszélgetnek.) Tisztelt Szocialista Képviselőtársaim! Rövid leszek.

Egy átadás-átvételi jegyzőkönyvben való rögzítés kellő jogi garanciát jelent-e arra nézve, hogy azok az elvek, amelyek itt megfogalmazódtak, megvalósuljanak? Ha ezekkel az elvekkel egyetértenek, akkor, azt gondolom, mindenképpen megfelelő garanciákra lenne szükség, ha nem törvényi szabályozásban, akkor valamilyen köztes jogszabályban. Egy olyan kényszerítő, normatív jellegű szabályozásra lenne szükség, amely megadná azt a lehetőséget, hogy a Zsolnay megfelelő jövője is biztosítva legyen. Ez nem egy egyszerű privatizáció ilyen értelemben, ez tényleg a nemzeti vagyonnak egy olyan szimbólummal bíró, igen értékes darabja, amelynek a jövőjéről nekünk, országgyűlési képviselőknek a privatizáció esetén gondolkodni kell, megfelelő garanciákkal.

Nekem nem tűnik elégségesnek az, amit a kormány részéről elmondtak, azt gondolom, nem az a célunk, hogy a vagyont átjátsszuk egy másik, a közszférában lévő szereplőnek azzal a jelszóval, hogy az majd jobban tudja hasznosítani. Az állam a különböző színtereken nem mutat minőségi különbséget a tulajdonosi jogok gyakorlása kapcsán, miközben ilyen módon kiadjuk a kezünkből azt a lehetőséget, hogy a cég azt a tevékenységét, amellyel tényleg világhírűvé vált, hiszen a századfordulós Zsolnay porcelánok milliós árakért kelnek el már az aukciókon, és elismertségben is világhírűek.

A szocialista képviselőktől várnék egy felszólalást arra nézve, hogy kellő garanciát nyújtanak arra, ami a módosító javaslatban szerepel, és az túlmutat azon, amit a kormány akar, hiszen a kormány szándékai, bár lehet, hogy pozitívak, de az az eszköz , amivel él, számomra egyértelműen kevésnek bizonyul garancia tekintetében.

ELNÖK: A következő Babák Mihály.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Hölgyek, Urak! Egy történetet mesélek el név nélkül. Nagyon sok állami tulajdonú cég volt a rendszerváltást megelőzően. A menedzsmentek tönkretették, eladták a vagyon jelentős részét, utána pedig vevőként megjelentek. Nos, úgy gondolom, hogy ennek a vadkapitalizációnak vége kell hogy legyen mindenféleképpen. (Derültség a kormánypárti oldalon.) Igen, vadnak és haszonelvűnek és luxustípusúnak, mert úgy gondolom, hogy az állami vagyon elkótyavetyélése, hogy odaadjuk az önkormányzatnak, semmit nem old meg. Semmit, tisztelt hölgyek, urak! Ha rábízzuk az önkormányzatra, mi a biztosítéka annak, hogy az állami vagyon meg lesz tartva?

A kormány képviselője elmondta azt, hogy mit mondott az önkormányzat. De mit mondott a cég? Nem érdekes a menedzsment véleménye? Tessenek nekem megmondani azt, hogy mennyivel van jobb helyütt az állami tulajdonok között, vagy pedig az önkormányzat vagyonai között? Van-e féke annak, hogy ez csak egy közbenső állomás a teljes privatizáció irányába?

Tisztelt Hölgyek, Urak! Úgy gondolom, hogy ez csak egy állomás. Ha ilyenek a szándékaik, akkor ez nem helyes. Mindenféleképpen fontosnak látnám azt, hogy az önkormányzat ne adhassa el, ha nem bír vele, akkor adja vissza. Nem biztos, hogy helyénvaló még most is állami vagyont kótyavetyélni. (Keller László: Nem is erről szól a módosító javaslat!) Hölgyek, Urak! Én beszélek. Nem baj, akkor is elmondom. (Derültség.) Önök is szoktak sok mindent nem tárgyszerűen elmondani. Ha megengedik, akkor folytatom. Jó lenne ezzel most egy kicsit leállni, és az állami vagyon eszetlen lebontását megállítani. Tehát megfontoltan, közérdekből, a közvagyon tisztelete mellett, gondoskodó módon kellene cselekedni.

Úgy gondolom, hogy nekünk különösen erre a kérdésre kellene ügyelni, bár látom, a kormánypárti képviselők megnyilvánulása szerint ez nem tárgyszerű. Pedig a megjegyzésemet nagyon komolyan gondoltam. Gondoskodó módon, mégpedig az Országház, a parlament komolyságával kell az állami közvagyont védeni. Nem úgy, mint ahogy teszik ezt sokhelyütt, még utoljára mindent, amit lehet, kiseperni az állam hatóköréből a vagyontárgyakat illetően. Ez nem szimpatikus számomra, mindenféleképpen kellene fék e tekintetben, és jó lenne, ha tudnánk itt az üzleti tervet, és hallhatnánk a menedzsmentet. Őket ki hallgatta meg? Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Jauernik István képviselő úr.

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Horváth képviselő úr arra hívta fel a figyelmet, hogy ne siessük el, járjuk körbe ezt a dolgot. Teljesen egyetértek ezzel, és egy más szempontból próbálok közelíteni ehhez a kérdéshez. Számomra teljesen megdöbbentő, ami itt a túloldalról elhangzott, nem Horváth képviselő úr részéről, hanem a két utána hozzászóló képviselő részéről. Én az önkormányzatiság szempontjából nézem ezt a dolgot. A demokrácia szempontjából nézem. Az hangzik itt el, ebben a bizottságban, egy polgármester szájából, hogy ha egy önkormányzat tulajdonba kapja ezt, akkor ez elkótyavetye, végleges lebontás, elprivatizáció, elherdálás.

Képviselő Úr! Ha ön az önkormányzatokról így vélekedik, (Babák Mihály: Rólatok vélekedtem így. Nagy különbség. – Derültség.) akkor ön a demokráciát nagyon rosszul értelmezi. Az, hogy egy valóban nagyon jelentős nemzeti értéket képviselő cégről van szó, számomra semmivel sem jelent nagyobb garanciát, ha ez állami tulajdonban van, mintha önkormányzati tulajdonban van. Miért rosszabb az? Miért tételezi fel, hogy az önkormányzat rosszul dönt? Miért hiszik azt, hogy az önkormányzati képviselők kevésbé felelősségteljesen döntenek, mint ön ott, vagy mi itt, a parlamentben? (Babák Mihály: Mert a Tollerről van szó.)

Számomra, főleg egy polgármester részéről, egy ilyen hozzászólás teljesen elfogadhatatlan. Azt gondolom, hogy a rendszerváltás után 15 évvel, amikor komolyan gondoljuk, és a 15 év bebizonyította, hogy működik Magyarországon az önkormányzati rendszer, akkor ezt feltételezni, azt gondolom, hibás megközelítés. Sokkal jobban szeretném, ha az önkormányzatokban jobban megbízna a magyar társadalom, de lehet, hogy csak a politikai elitnek kellene jobban megbízni. Az önkormányzatok sok esetben sokkal jobb tulajdonosok, mint az állam. Ott vannak helyben, jobban ismerik a helyi körülményeket, szerintem ez egy működő rendszer, Európában bizonyította, hogy ez tud működni, azt gondolom, hogy nem az állam mindenhatóságától kell várni a csodát. Ilyen irányban nem elfogadhatók az önök érvei. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Keller László képviselő úr.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Most már nagyon akarom ragozni ezt a kérdést, mert Jauernik képviselő lényegét tekintve elmondta mindazt, amit én is gondoltam, de azért engedjenek meg két gondolatot. Szóval, Babák képviselő úr, én teljes mértékben meglepődtem azon, amit mondott. Azt gondoltam, hogy gyakorló polgármesterként nagy felelősséget tanúsít az önkormányzati tulajdon kezelésével, egyáltalán az önkormányzati tulajdonnal kapcsolatban. Lehet, hogy valami sajátos, rossz gyakorlatot próbál kivetíteni másokra, ezt nem kellene tenni. Pécs város, látjuk, szárnyal, mindenféle vonatkozásban. (Babák Mihály belebeszél.)

Polgármester úr, én türelemmel meghallgattam önt.

ELNÖK: Türelem! A képviselő úré a szó. (Babák Mihály: Abbahagytam.)

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Nem személyeskedem önnel, csak az ön polgármesteri tevékenységéről beszélek.

ELNÖK: Kérem! A képviselő úré a szó. (Babák Mihály: Én nem minősítettelek, te személyeskedtél.)

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Azt gondolom, hogy az a közösségi tulajdonlás, ami eddig az állami tulajdonban testesült meg, önkormányzati tulajdonban is megfelelően képes és tud működni. Persze, nyilván a működésnek vannak feltételei, és a nagy hírt nem lehet tőkévé kovácsolni minden esetben. (Mádi László: Dehogynem!) Márpedig ahhoz, hogy tisztességesen működjön... Így van. Csakhogy az akkor hasznosulhat, ha megfelelő tőke is rendelkezésre áll a társaság működéséhez. (Mádi László ismét közbeszól.) Képviselő úr, kérjen szót. Persze, lehet a goodwillről beszélni, meg persze pénzzé lehet tenni, de vannak a működésnek alapvető feltételei. Azt gondolom, hogy ezt az önkormányzat is képes hasonló módon teljesíteni, mint ahogy az állam.

A Papcsák képviselő úr javaslatáról beszélünk, ez nagyjából úgy néz ki, mintha törvényt fogalmaznánk meg arra, hogy a társaság bizonyos eszközeit hogyan hasznosítsa. Jó, hogy azt nem írjuk elő törvényben a társaságnak, hogy mikor milyen gépkocsit, ingatlant vehet bérbe, lízingelhet, vagy adott esetben milyen anyagot szerezhet be. Mert már lassan kezdünk olyan irányba mozdulni, hogy mi írjuk elő azt egy társasághoz kötődő eszközértéknél... (Babák Mihály: A tulajdonos bele szokott beszélni.) A tulajdonos az önkormányzat lesz, éppen ezért furcsa lenne olyan előírásokat rögzíteni a törvényben, amelyeket most Papcsák képviselő úr megfogalmaz.

Tudom, hogy ellenzéki képviselők ezt pontosan ugyanolyan jól tudják, de nyilván ebben a hangulatban próbálják a realitásoktól abszolút eltéríteni a gondolkodásukat. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Csak két kérdést teszek fel. Hány négyzetméter telekről van szó? Mekkora adóssága van Pécsnek per pillanat? Ha erre a kérdésre tud választ adni, akkor utána folytathatjuk az önkormányzatiság szárnyalásáról szóló beszélgetést.

Arnóth Sándor képviselő úré a szó. Úgy látom, átengedte Mádi Lászlónak a szót, akkor először Mádi László.

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Keller képviselő úr, 16 évvel a rendszerváltás után, azt gondolom, nem kéne elmagyarázni, hogy a privatizációban az eladónak lehetősége van arra, hogy bizonyos értékeket, szempontokat az eladás során érvényesítsen a szerződésben. Ilyenek lehetnek környezetvédelmi szempontok, a munkahely-megőrzés, ezek a leggyakoribbak. Amennyiben az ország szempontjából fontos tevékenységről, vagy márkanévről van szó, akkor ezzel kapcsolatosan is megfogalmaz előírásokat. Még akkor is, ha ez Keller képviselő úrnak nem tetszik. Nincs tisztában ezzel.

Jauernik képviselő úrnak mondanám, hogy a közgazdaságtanban az állami tulajdonba beleértik az önkormányzati tulajdont is. Tehát a köztulajdonnak van többfajta lehetősége, és az államot nem leszűkítő értelemben a kormányzatra használja, hanem annál tágabb értelemben a szakirodalom, ha már itt elméletieskedni akart, akkor csak pontosítanám, hogy rosszul használta ezt a kifejezést. Nincs ilyen szempontból ellentmondás. Az önkormányzati tulajdon részhalmaza az állami tulajdonnak. Azt mondják egyébként a tudósok, hogy nem biztosít lényegesen eltérő tulajdonlási módokat, és a hatékonyság tekintetében sem tapasztalható igazából minőségi különbség.

Egy dologról nem szabad elfeledkezni. Nem lehet tértől és időtől elszakítva ezt a kérdést szemlélni. Az elnök úr nagyon jól tapintott rá, hogy ma az önkormányzati szféra elég tragikus költségvetési és finanszírozási helyzetben van. Ilyen körülmények között az önkormányzatok részéről a vagyonfelélés természetes törekvés a túlélésre. Ha ezt nem vesszük tekintetbe, és Pécs esetében is sajnos ez a helyzet, meg kell nézni az adósságállomány növekményét az elmúlt három évben, amióta önök kormányoznak, ez egyébként minden városnál, településnél vizsgálható és vizsgálandó, ha a kérdésre tényleg érdemben akarunk válaszolni.

Itt garanciákról van szó. ez egy aggódás. Lehet azt mondani, hogy ellenzéki, elrugaszkodott, nem tudom, milyen, csak szeretnénk konkrét garanciákat kapni, mert a deklarációk, a szép szavak – egy dolog. Annak kényszerítő ereje minimális. Itt jogi garanciákról van szó, és ez mindannyiunk érdeke. Mert itt most nem pécsi önkormányzati képviselőként ül, tudom, hogy nem az, hanem a Magyar Országgyűlés költségvetési bizottságának tagjaként. Mihelyt kiengedjük a kezünkből ezt az ellenőrzési jogosítványunkat, akkor nincs semmilyen garancia arra nézve, hogy a nemzeti szempontokat érvényesítsük. Nincs semmilyen garancia erre nézve. A pécsiek vagy érvényesíteni fogják, vagy nem fogják érvényesíteni, éppen attól függően, hogy ezt mennyire tartják fontosnak, illetve milyen anyagi helyzetben vannak. Ez a két dolog fogja motiválni a döntéseiket. Nekünk viszont itt kötelességünk ezt tenni.

Lehet, hogy ez csak ellenzéki oldalon él ez az aggodalom, ez a gondolkodás, csak minket jellemez. Remélem, hogy nem. Ezért kértem önöket, és nem kaptam még eddig választ, sem önöktől, sem Keller képviselő úrtól, hogy milyen érdemleges garanciákat kívánnak önök érvényesíteni. Ha nem törvényi szinten, elfogadom, hogy nem kell feltétlenül törvényben rögzíteni ezt, de garanciákra szükség van. Ha önök nem tudnak ilyet mondani, akkor nyilvánvalóan meg fogjuk szavazni a törvényi szintű garanciát, mert ebben látom a lehetőséget arra nézve, hogy a Zsolnay tevékenysége és neve fenn tudjon maradni. Ez egy fontos dolog. Nagyon kevés szimbolikus dolog jellemez egy nemzetet egyébként ilyen értelemben, kevés olyan termék van, amely szerte a világban a magyar népet, a magyar kultúrát szimbolizálja. A Zsolnay ilyen. (Gőgös Zoltán: Attól még nem működik.)

Tehát világosan kellene látni ezt. Konstruktív hozzáállást kérnék, nem személyeskedést, nem címkézést. Milyen más garanciát kívánnak önök biztosítani az eladás során, amely a Zsolnay márkanevet és világhírű tevékenységének a jövőjét biztosítani tudja? Addig, amíg önöktől erre nem kapok választ, nem tudok az önök elutasító magatartásával egyetérteni, és támogatom az indítványt.

ELNÖK: Többen is jelentkeztek. Jauernik István.

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Néhány olyan dolog hangzik el sokadszor ebben a bizottságban is, ami nem felel meg a tényeknek. Az önkormányzati vagyon felélése: ha a zárszámadási törvényt visszamenőleg megnézzük, akkor pontosan követhető, hogy az önkormányzatoknál nincs vagyonfelélés. Az önkormányzatok nagyon nagy mennyiségben fejlesztenek. Persze, azok a szabad beépítésre váró telkek száma csökkent, de az önkormányzati vagyon nagyon jelentősen növekedett az utóbbi években, és ebben az évben is. (Babák Mihály: Világos, hogy beruháznak.) Beruháznak, fejlesztenek az önkormányzatok, tehát ez nem felel meg a valóságnak.

Az sem felel meg a valóságnak, hogy az önkormányzatok adósságállománya katasztrofális lenne. Ha megnézik bármelyik város adósságállományát, mert természetesen nominális értékben nagyobb a hitelállomány, mint volt néhány évvel ezelőtt, de mihez kell nézni az adósságállományt? A képviselő uraknak nem hiszem, hogy ezt itt el kellene magyarázni, hogy az adósságállományt a költségvetési főösszeghez kell nézni. Aha pedig a költségvetési főösszeghez kell nézni, akkor Pécs, Szolnok, Kaposvár is jobb helyzetben van, mint 2001-ben. Tessenek megnézni ezeket a számokat. (Mádi László: Megháromszorozódott az adósság.) A költségvetési főösszeghez képest? Ne tessék ilyet mondani, ez nem igaz. Ez így nem igaz, képviselő úr, ön nincsen tisztában ezekkel a számokkal. Segítek önnek, és el fogom küldeni, a zárszámadási törvényjavaslat itt van a Ház előtt, ebben a bizottságban is néztük. Képviselő úr, tessék ezeket alaposan megnézni, és rá fog jönni, hogy butaságokat beszél.

Garanciát kér képviselő úr. Garanciát. Nem tudom, hogy milyen garanciára gondol ön, de azt mondom, hogy a pécsi állampolgárok, a választópolgárok nem döntöttek rosszabbul, amikor megválasztották a képviselőtestületet, mint akkor, amikor a magyar állampolgárok megválasztották az országgyűlési képviselőket. Ugyanaz a garancia. A magyar választópolgárok választottak bennünket is és a pécsi közgyűlés tagjait is. Ugyanazok választották, és hiszem, hogy jól döntöttek a pécsiek is, meg jól döntöttek az országban is. (Babák Mihály: Nem erről szól a történet.) Ez a garancia, képviselő úr. Ön sincs jobban felkenve, mint az a pécsi önkormányzati képviselő, aki ott megkapta a választók bizalmát. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Egymás személyes hitvallását, ha lehet, ne vonjuk kétségbe egyik oldalról sem. Már lefolytattuk a vitát Jauernik úrral, a saját bevételek és az adósság arányát vizsgálja minden bank, nem pedig a főösszeget. De ha javasolhatom, ebbe ne mélyedjünk bele, mert ez ma nem napirendi pont, hogy megvizsgáljuk, mennyire vannak eladósodva az önkormányzatok. Egyedül Pécsét érdemes megnézni, ha van erre szám, akkor szerintem szembesülhetünk vele, de most itt konkrétan a Zsolnay gyárról van szó.

Arnóth Sándor képviselő úr.

ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, alelnök úr. Professzor úr, aki először megszólalt, beszélt a hungarikumokról. Ilyen módon ezt a gondolatot fejleszteném tovább. A hungarikumokhoz nekem is közöm van, nemcsak a pécsieknek. Nekem országgyűlési képviselőként jogom van egy hungarikum sorsába beleszólni. Kötelességem is, mivel országgyűlési képviselővé választottak annak idején.

A vita számomra ott ágazott szerte, nem biztos, hogy jó irányba, amikor helyi érdekeket próbálunk országos érdekekkel ütköztetni. Helyi érdek nyilván az, hogy Toller úr megkapja ezeket az ingatlanokat, amelyek teljesen ki vannak stafírozva mindenféle infrastruktúrával, a városközpontban helyezkednek el. (Gőgös Zoltán: Láttad?) Igen. Ugyanis nemrégen jártam Pécsett, sőt, magában az üzemben is jártam. Erre majd még egy gondolattal visszatérek. Tehát ez a hely rendkívül értékes. Ezt mindenki tudja. Ha ezeket a gondolatokat – hungarikum,, közöm van hozzá, regionális és országos érdekek ütköznek – megpróbáljuk összekötni, akkor érdemes megfontolni a közös gondolkodást, még akkor is, ha idegesek vagytok.

Most térnék oda vissza, hogy valóban voltam nemrégen a gyárban, körbenézegettem. A Zsolnaynak nemcsak a neve nagy, hanem nagyon nagy találmányai vannak. Például azok a pirogránit szobrok, amelyek itt vannak a parlamentben, azok is ott készültek, az is Zsolnay-találmány a burkolattal, mázakkal, egyebekkel, ami a hungarikum részét adja. Ha ennek a gyárnak a történetét megvizsgáljuk, akkor a következő szakaszokat látjuk. Megcsinálta a Zsolnay család, utána államosították. Az a helyzet, hogy az államosítás után azt a gyárat, amelyik addig a pirogránitot csinálta, a csodálatos kerámiákat, az időtálló mázat, rákényszerítették arra, hogy porcelán szigetelőket gyártson. Innentől kezdve ez körülbelül olyan, mintha Leonardót hidegburkolóként alkalmaznák. Na mindegy, a '70-es évektől kezdve újra felfejlesztették, mert kiderült, hogy erre nincs igény, a gyár nevét pedig még mindig jól el lehet adni. Visszanyúltak a régi dolgokhoz, megint felfutott a termelés. Az igazi gond az, hogy nincs megfelelő garancia arra, hogy akár a Zsolnay név, akár az az ingatlanvagyon megmarad.

Nem igaz, amit Jauernik úr mond. Ha megnézzük a 3200 magyar önkormányzatot, annak körülbelül a fele önhikis, és ugyanebben az arányban vesznek bérhikit igénybe. Az önkormányzatok igenis végeznek beruházásokat, de melyik szférában? Az intézményi szférában. A gazdasági beruházáshoz az évadta világon semmi közük. Mert miről szól az önkormányzat? Hogy óvoda legyen, iskola legyen, a kötelező feladatokat meg tudja oldani. Erről szól, nem pedig arról, hogy vasutat üzemeltessen, amit néhány tébolyult kitalált itt, Magyarországon, meg gyárat üzemeltessen, meg mit tudom én, mit. Erről szól a történet.

Ha ezeket a gondolatokat összefésüljük, akkor annak a gyárnak a területe kiválóan alkalmas arra, hogy azt darabonként privatizálják, és kistafírozzák azt az önkormányzatot, amelyik azt a pénzt ugyanúgy fel fogja élni, és megszűnik egy magyar hungarikum. Ez a helyzet. (Közbeszólásra.) A repülőtér egy másik történet, arról szívesen beszélek még, de azt normálisan üzemeltetik, ez pedig csődbe ment. Annak a dolognak ehhez semmi köze, maradjunk a hungarikumoknál és annál, hogy gyakorlatilag garancia, védelem szükséges ennek a programnak a megalkotásához, nem úgy van, hogy nekimegyünk, aztán csinálunk valamit belőle, mert ebből csak katasztrófa lesz. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Babák Mihály képviselő úr.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Meg kell kérdezni, és arra a kérdésre kell választ adni, mert önök mindenről beszélnek, de a dolog lényegéről nem: miért van erre szükség. Mit old meg, tisztelt hölgyek, urak? Mi a szándék mögötte, amelyről képviselőtársaim beszéltek? Miért ilyen ideges a reakciójuk, és miért beszélnek mellé? Tisztelt Keller képviselő úr, úgy gondolom, hogy nem vagyok ön mellett másodosztályú országgyűlési parlamenti képviselő. Bemutatkozom, Békés megye listás fideszes képviselője vagyok, a költségvetési bizottság tagja, és nem mint polgármester nyilatkozom meg itt. Nekem egészen más a véleményem sok mindenről, mint önnek. Eddig bíztam önben, Keller képviselő úr. Az ön üvegszemében, vagy üvegzsebében. Bocsánat, üvegzsebében, de úgy látszik, tényleg csak üvegszeme van.

Tisztelt Képviselő Úr! Ön nagyon meglepett, mert személyeskedett, mert hirtelen nem tudott mit mondani, tisztelt Keller képviselő úr, erre a dologra. Tudják mit? Álljanak meg azzal az elkótyavetyéléssel, amit korábban, a Horn-kormány ideje alatt és most végeznek.

Kedves Képviselő Urak! Mi lett az M5 autópálya ügyével? Mi lett a Postabankkal? És sorolhatnék minden mást. Önök beszélhetnek arról, hogy eladták az önkormányzatok feje fölött a gázt, a villanyhálózatot, és most monopolhelyzetben vannak, mi meg kiszolgáltatottak vagyunk. Keller kké pviselő úr, ön itt közbebeszélés gyanánt megtette azt, hogy megemlítette a 12 állami gazdaságot. Elmondom önöknek. Tudják mit? Egy tisztességes privatizáció volt, ahol az ott dolgozók és a menedzsment vehette meg. (Derültség a kormánypárti oldalon.) Önök pedig Békés megyét az egész rendszerváltás vesztesévé tették, eladták a gazdák feje fölött a gabonaipart, a konzervipart, a húsipart, a hűtőházakat, és sorolhatnék mindent. Ezért van munkanélküliség Békés megyében, ezért hátrányos helyzetű, mert önök meggondolatlanul, felelőtlenül privatizáltak.

Kérem, próbáljanak arra a kérdésre választ adni, hogy miért kell, miért van szükség erre. Mert elmondták képviselőtársaim a gyanút. Mit old meg ez a kérdés? Mert nyilvánvaló, hogy vannak vagyontárgyak, amelyeket helyben kezelve az önkormányzatok felelősebben, közelebb tudják magukhoz tudni és segédkezni. Azt már ne vitassák el, tisztelt hölgyek, urak, hogy a tulajdonosnak beleszólása, véleménye lehet, így a magyar államnak is egy saját cége tevékenységébe. Hiszen ott ülnek a tulajdonosi tanács tagjai a menedzsmentekben, és ott kellene az állami érdeket képviselni. Önök tudják, hogy ők nem azt szokták képviselni, hanem a saját érdekeiket. Ezért nyilvánvaló, hogy önök előtt furcsa, hogy a tulajdonos érdekeit is képviselni kellene egy állami tulajdonú cég menedzsmentjébe.

Száz szónak is egy a vége, önök nemcsak a vasutat kívánják eladni, nemcsak eladósítják az országot, még azoknak a morzsányinak tűnő ügyekben is igyekeznek megszabadulni, szétosztani ezt a vagyont. El a kezekkel az állami vagyontól, tisztelt hölgyek, urak! Megfontoltabb döntéseket kell hozni.

Jauernik Úr! Én nem szólalnék meg az ön helyében. Ön személyeskedett. Felkentségről és sok egyéb másról. Ha nem tudná, ez a négy év katasztrofális az önkormányzatok életében, a finanszírozás oldaláról, az állami feladatvállalás oldaláról. Ennek ön volt a kormánypártok, a parlament oldaláról a fő mozgatórugója, hiszen ön nyilatkozott mindig. Tudja, mit csináltak az önkormányzatokkal? Kiszárították, ellehetetlenítették a működésüket. Eladósították őket. Arról meg ne beszéljen már, hogy egy ország fejlődik alkalmasint, és néha valamit be is ruház. De azt szeretném rögzíteni, hogy ha nem adósodott volna el az az önkormányzat, amely esetleg ezt a vagyontárgyat megkaphatja, akkor miért van szükség rá? Miért ragaszkodik hozzá? Erre próbáljon meg válaszolni!

Önök most segítő keze kívánnak nyújtani az önök által okozott problémák megoldására egy vagyontárgy juttatásával. Tisztelt hölgyek, urak, erről szól a történet. Csak nem általában teszik, hogy rendbe teszik az önkormányzatok gazdálkodását, hanem csemegéznek belőle. Tisztelt hölgyek, urak, tisztelt Keller képviselőtársam, úgy gondolom, hogy nagyot csalódtam önben. Nagyon csalódtam önben. Tényleg úgy van, hogy üvegzseb helyett üvegszeme van, és most már nem bízhatom önben. Nagyon sajnálom, mert úgy gondoltam, hogy van egy ember, aki ezekre a kérdésekre odafigyel, és saját álláspontja van. De hát ezért orrba verték. Értem, bocsánat. De ettől nekünk még lehet saját véleményünk, ezt mondtam el.

Tisztelt Hölgyek, Urak! Nem kívántam személyeskedni, de azt a támadást, amelyet Keller képviselő úr és Jauernik képviselő úr megfogalmazott, visszautasítom. Jobban tennék, ha szétnéznének a saját portájukon. Köszönöm szépen, hogy szólhattam.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy még ki kíván szólni. Horváth János képviselő úr.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Amikor először megszólaltam, és a hungarikumok fogalmát idehozva kértem támogatást, nem hittem, hogy ilyen sok információ fog előkerülni a sok hozzászólás nyomán. Engedtessék meg, hogy egyetlen egy gondolatot hozzak ide. Egy glossza. Ma a Magyar Országgyűlés plénumán, napirend után egy felszólalás Zsolnayról szól. Búcsúztatom Mattyasovszky-Zsolnay Miklóst, aki nemrégen halt meg, kilencvenvalahány éves korában. Zsolnay Miklós nekem régi barátom, érdekes közéleti ember. Nos, nem tartozik ehhez a témához szorosan, de szimbolikiusan engedtessék meg, hogy ma az Országgyűlés plénumán a befejező szavak egy Zsolnay-témáról szólnak. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A képviselői vélemények után az előterjesztőt képviselő Molnár László képviselő úrnak adom meg a szót.

MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, alelnök úr. Az látszik, és ezt meg lehet köszönni, hogy a képviselők aggódnak a nemzeti vagyonért, egymásnak ellentmondóan, de azért a végére tisztázódott, hogy az önkormányzati vagyon is a nemzeti vagyon része, és itt nem vadkapitalizmusról van szó, hanem a helyben való döntés jogát kérik a helyi népképviseleti választottak.

Ami szakmailag nem került színre, azok a szelvényjogok, amelyek a tulajdonjog szelvényjogai, a birtoklás, a rendelkezés, a használat, a hasznok szedése. A fő probléma az alkotmányellenesség ebben az előterjesztésben, mégpedig az, hogy a rendelkezési jogot korlátozná, és a hasznok szedésének jogát korlátozná. Azt gondlom, hogy a politikai vitanap végén azért szakmailag abban mindenki egyetért, hogy csodák nincsenek az önkormányzati és az állami vagyongazdálkodásban. Mindannyian tudjuk, hogy ez hozzáállás, felelősség, nyilvánosság és az ellenőrzés kérdése is. És reméljük, helyben ugyanúgy ellenőrzik, mint ahogy itt, a költségvetési bizottság teszi ezt az állami vagyon vonatkozásában. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm. Közben megkaptam Podolák Györgynek, a gazdasági bizottság alelnökének álláspontot ismertető levelét, amelyben arról tájékoztat, hogy előterjesztőként kialakította álláspontját a bizottság az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló, T/19198/1. számú módosító javaslatról, és a bizottság a módosító javaslattal nem ért egyet. A kormány részéről az elhangzott kérdésekre, észrevételekre tud-e reagálni, tud-e esetleg információt adni a felmerült kérdésekről.

DR. BENE ORSOLYA (Pénzügyminisztérium): Nem.

ELNÖK: Nem tud. Jelzem, jó néhány kérdésre nem kaptunk választ, de azt gondolom, hogy szavazzunk. Még lesz részletes vita az általános vitát követően a mai nap során, ott esetleg fel lehet tenni Toller Lászlónak, vagy más képviselőknek, hátha tudnak választ adni, hogy Pécs milyen helyzetben van, vagy mit akar csinálni ezzel a cégcsoporttal. Most tehát szavazunk Papcsák Ferenc képviselő úr módosító javaslatáról. Kérem, aki támogatja, jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen. Tartózkodott? Ellene? A bizottság egyharmada támogatta, a többsége nem.

Más módosító javaslatról nem tudunk, így a napirendi pontot lezártam. Megköszönöm a kormányképviselőjének közreműködését. További jó munkát kívánok!

A mai napra végeztünk a munkánkkal. Holnap lesz bizottsági ülés, 10 órakor. Mindenkinek köszönöm a munkát. Az ülést berekesztem.

(Az ülés befejezésének időpontja: 8 óra 57 perc.)

Domokos László

a bizottság alelnöke

Tartalomjegyzék

Az ülés megnyitása *

A napirend elfogadása *

Országgyűlési határozati javaslat az Országgyűlés felhatalmazásának megadásáról a Program Út Szolgáltatási Szerződés megkötéséhez – a beérkezett módosító javaslatok tárgyalása *

A napirendi pont lezárása *

A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok tárgyalása *

A napirendi pont lezárása *

Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslat tárgyalása *

A napirendi pont lezárása *

Az ülés bezárása *