KTVB/2/2006.

KTVB/177/2002-2006.

J e g y z ő k ö n y v

az Országgyűlés költségvetési és pénzügyi bizottságának

2006. január 30-án, hétfőn 9 órakor

az Országház 64. számú üléstermében

megtartott üléséről

Napirend:

  1. Az egyes, az önkormányzatok működését érintő törvények módosításáról szóló, T/18889. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása
  2. A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény módosításáról szóló, T/19080. számú, önálló képviselői indítványként benyújtott törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása
  3. Az új országos fogyatékosügyi programról szóló, H/18907. számú országgyűlési határozati javaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása
  4. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény módosításáról szóló, T/19076. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása
  5. A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló 2005. évi CLIII. törvény módosításáról szóló, T/19083. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása
  6. A magyar gazdaság egyensúlyi felzárkózási programjáról szóló, T/19091. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása
  7. A nemzetgazdaság szempontjából kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló, T/19084. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása
  8. A helyi önkormányzatok 2006. évi új címzett támogatásáról, valamint a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló 1992. évi LXXXIX. törvény módosításáról szóló, T/18709. számú törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok tárgyalása

 

Elnököl:

Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke

 

Jegyzőkönyvvezető:

Csoknyay Edit

Az ülés résztvevői

A bizottság részéről:

Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke

Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke

Dr. Kékesi Tibor (MSZP), a bizottság alelnöke

Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke

Gazdag János (MSZP)

Gőgös Zoltán (MSZP)

Jauernik István (MSZP)

Keller László (MSZP)

Kovács Tibor (MSZP)

Dr. Németh Imre (MSZP)

Dr. Soós Győző (MSZP)

Tóth Sándor (MSZP)

Varga László (MSZP)

Dr. Bőhm András (SZDSZ)

Dr. Kóródi Mária (SZDSZ)

Arnóth Sándor (Fidesz)

Babák Mihály (Fidesz)

Dr. Hargitai János (Fidesz)

Dr. Horváth János (Fidesz)

Lenártek András (Fidesz)

Mádi László (Fidesz)

Szijjártó Péter (Fidesz)

Tóth András (Fidesz)

Helyettesítési megbízást adott:

Boldvai László (MSZP) dr. Soós Győzőnek (MSZP),

Gazdag János (MSZP) dr. Kékesi Tibornak (MSZP),

Kovács Tibor (MSZP) Szabó Lajosnak (MSZP),

Molnár László (MSZP) Varga Lászlónak (MSZP),

Dr. Bőhm András (SZDSZ) dr. Kóródi Máriának (SZDSZ), illetve Gazdag Jánosnak (MSZP),

Dr. Kóródi Mária (SZDSZ) Keller Lászlónak (MSZP), illetve dr. Bőhm Andrásnak (SZDSZ),

Arnóth Sándor (Fidesz) Mádi Lászlónak (Fidesz),

Babák Mihály (Fidiesz) Domokos Lászlónak (Fidesz),

Font Sándor (Fidesz) Lenártek Andrásnak (Fidesz),

Dr. Hargitai János (Fidesz) dr. Horváth Jánosnak (Fidesz),

Mádi László (Fidesz) Arnóth Sándornak (Fidesz),

Tállai András (Fidesz) Tóth Andrásnak (Fidesz),

Varga Mihály (Fidesz) Babák Mihálynak (Fidesz).

Meghívottak:

Pintérné dr. Vígh Ilona, a Belügyminisztérium főosztályvezető-helyettese

Kék Mónika, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője

Horváth Péter, az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium főosztályvezetője

Katonáné Pehr Erika, az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium szakértője

Szikszainé Bérczes Anna, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője

Kovács Álmos, a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára

Hely Péter, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal elnökhelyettese

Dániel Pál, az Országos Területfejlesztési Hivatal főosztályvezetője

(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 12 perc)

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok. Kérem, mindenki foglaljon helyet, elkezdjük mai bizottsági ülésünket. A költségvetési és pénzügyi bizottság január 30-án 9 órára összehívott ülését megnyitom.

A napirendi javaslat a következőképpen változna. Először is az első napirendi pont a legvégére kerülne. A második pontban megjelölt, a fővárosi és a kerületi önkormányzatokkal kapcsolatos téma ma még nem tárgyalható, ezért ezzel nem foglalkoznánk. A negyedik pontban szereplő önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről nem kell szavaznunk, csak az általános vitára való alkalmasságról, mivel rendkívüli ülésszak van. Az ifjúsággal kapcsolatos törvényjavaslatot nem kérte a kormány a rendkívüli ülés napirendjére, így nem tárgyalja most a bizottság. Ugyancsak nem tárgyalnánk a Magyar Keeskedelmi és Engedélyezési Hivatal hatósági jogköreivel összefüggő egyes törvények módosítását, mivel ezt sem kérte a kormány. A többi pontot az eredeti sorrendben és tartalommal tárgyalnánk.

Nem tudom, hogy sikerült-e mindenkinek nyomon követni, ha nem, elmondom még egyszer az egészet. Úgy látom, kérdés ezzel kapcsolatban kérdés. Tehát elmarad a 2., 5. és 6. pontban jelzett törvényjavaslatok tárgyalása, a 4. pontban szereplő önálló indítvány esetében csak az általános vitára való alkalmasságról kell állást foglalnunk, illetve az elsőként jelzett témát utolsóként tárgyaljuk.

Aki elfogadja a napirendet, kérem, jelezze! Egyben létszámellenőrzést is tartunk. (Szavazás.) Ez húsz. A többség megvan. Tartózkodott valaki? Ellene? Ilyen nem volt. A bizottság tehát egyhangúlag elfogadta napirendjét.

Ennek megfelelően az első napirendi pontunk az egyes, az önkormányzatok működését érintő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, T/19107. számmal, új változat a T/1889. számú helyett. Az önkormányzati bizottság önálló indítványának általános vitára való alkalmasságát vizsgáljuk első helyen kijelölt bizottságként.

Először az előterjesztőt, Jauernik urat, bizottsági alelnököt kérdezem. Képviselő úr.

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP), előterjesztő: Tisztelt Bizottság! Elnök Úr! Köszönöm a szót. Az önkormányzati bizottság önálló indítványt nyújtott be. Úgy gondolom, a költségvetési és pénzügyi bizottságban ismert, hogy a költségvetés tárgyalásának utolsó fázisában nagyon sok módosító indítványt nyújtottunk be, amelyek nem közvetlenül a költségvetéshez kapcsolódó előírásokat, szabályozásokat tartalmaztak.

A benyújtott indítványban azokat az önkormányzatokat érintő módosításokat hozzuk vissza önálló indítványként, amelyeket a költségvetésből kivettünk. A vitát a parlamentben is, a bizottságban is lefolytattuk ezekről, csak, még egyszer hangsúlyozom, azért, hogy a költségvetés szigorúan csak költségvetést tartalmazzon, ezeket újból, önálló indítványként javasoljuk elfogadni. Tudjuk, hogy ez az előterjesztés nem generálisan érinti az önkormányzatok működését. Több kisebb módosítást tartalmaznak. Személy szerint én, de a bizottság többi tagja is szeretett volna egy nagyobb, átfogó módosítást, de erre ebben a parlamenti ciklusban már nem kerül sor.

Konkrétan az 1. §-ban a köztisztviselői törvény módosítása pontosítja a jogalkotói szándékot, hogy ki jogosult étkezési utalványra, és ki nem. Itt a távollét idejében voltak viták. A következő az államháztartási törvény egy pontjának módosítására tesz javaslatot. Ez arról szól, lehet, hogy többen emlékeznek rá, hogy a rendvédelmi szerveknél feleslegessé vált eszközöket térítésmentesen lehessen odaadni például a polgárőröknek, vagy civil szervezeteknek. A harmadik a közigazgatási hatósági eljárás egy ponttal való bővítését tartalmazza. Itt az új eljárás szerint rendkívül megnövekedhetnek esetenként a postázási, adminisztrációs költségek. Ezt építjük be az eljárás költségeibe.

Az 5. §-ban a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről egy kormányfelhatalmazás szerepel. Teljes egészében rendben van, csak 2003-ban, az akkori törvény nem adott felhatalmazást a kormánynak, hogy a részletszabályokat megalkossa. Mivel az év végén, októberben választások lesznek, ezt feltétlenül indokolt elfogadnunk. Az utolsó bekezdés a hatálybaléptetést szabályozza. Ezzel együtt hatályon kívül helyez egy paragrafust, amely a címzetes jegyzői körben egy félreértést tisztáz, amely teljes mértékben az eredeti jogalkotói szándékot erősíti meg. Kérem a tisztelt bizottságot, hogy általános vitára tartsa alkalmasnak, és fogadjuk el a parlamentben ezeket a módosításokat. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A kormány véleményét is megkérdezzük, utána képviselőtársaim következnek. Öné a szó.

PINTÉRNÉ DR. VÍGH ILONA (Belügyminisztérium): Jó napot kívánok. Pintérné dr. Vígh Ilona vagyok, az önkormányzati főosztály helyettes vezetője. A kormány megtárgyalta költségvetési törvény kapcsán ezeket a javaslatokat, és támogatta. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Ez valóban így lehetett. Képviselői kérdés, észrevétel van-e ehhez a napirendi ponthoz van-e? Azt a tájékoztatást kaptam, hogy többségi és kisebbségi előadót kell állítanunk. Megállapodhatunk abban, ha nincs többségi és kisebbségi vélemény, akkor lehet akár egy előadó is. Nem azért mondom, hogy hosszú vitát folytassunk, hanem hogy tisztázzuk, ha most semmi nem hangzik el, elmondhatja más. Csak egy általános bejelentés volt, ha nincs más, akkor a képviselő urat kérjük fel, ha vállalja, hogy a bizottsági álláspontot ismertesse. Úgy látom, nincs se kérdés, se észrevétel, akkor szavazunk.

Aki egyetért az általános vitára való alkalmassággal, kérem, jelezze! (Szavazás.) Ez tizenöt. Tartózkodott? Hét. Ellene? Nincs ilyen.

Ennek megfelelően Jauernik képviselő úr lenne a bizottsági előadó. (Szavazás.) Köszönöm, a többség ezzel egyetértett.

Következő napirendi pontunk a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény módosításáról szóló, T/19080. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása, Szabó Lajos MSZP-s és Bőhm András SZDSZ-es képviselők önálló indítványáról van szó.

Először az előterjesztők közül Bőhm Andrásnak adhatnám meg a szót, ha nem telefonálna. Megvárjuk. Utána a kormány részéről kérem a véleményt, majd pedig képviselőtársaimnak lesz módjuk elmondani észrevételeiket. Bőhm András képviselő úré a szó.

DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ), előterjesztő: Elnézést kérek. Tisztelt Bizottság! Nagyon röviden: a jogszabály-módosítás egy beismerő vallomása annak, hogy az alapjogszabály elkészítésekor némi hiányosság mutatkozott. Rendezetlenül maradt a jogszabály hatályának megszűnése és az új hatálybalépése közötti időpont. Ha tetszik, ahogy ez az írásbeli indokolásban szerepel, a koherencia zavar elhárítását célozza. Valóban fehér folt keletkezett, volt egy időszak, amikor a jogszabály rendelkezései nem működtek a gyakorlatban. Ezt a hibát hivatott kiküszöbölni a módosítás.

ELNÖK: A kormány részéről kérem a véleményt.

KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): A kormány egyetért a javaslattal, támogatja azt.

ELNÖK: Az lehet itt a jogos kérdés ilyenkor, mint minden esetben, hogy mennyi idő volt ez az interregnum, a gyakorlatban keletkezett-e rés, vagy csak a későbbi érvényesülésnél okozott volna-e ez gondot. Volt-e ilyen jogtechnikai probléma a gyakorlatban?

DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ), előterjesztő: A gyakorlatban probléma nem volt, mert a módosítás, amennyiben most elfogadja a Ház, akkor kiküszöböli ezt a gondot. Tehát ez egy későbbi időpontban jelentkezett volna, ez a jogtechnikai probléma tehát a gyakorlatban nem jelentkezik, ha a Házon ez átmegy.

ELNÖK: Képviselőtársaimnak van-e további kérdésük, észrevételük, esetleg véleményük. (Nincs jelentkező.) Úgy látom, nincs. Akkor kérem, szavazzunk. Aki egyetért az általános vitára való alkalmassággal, kérem, jelezze! (Szavazás.) Tartózkodott? Ellene? Nem volt. A bizottság tehát egyhangúlag alkalmasnak találta általános vitára.

Bőhm András képviselő urat megkérdezem, hogy amennyiben szükséges, és úgy tűnik, hogy igen, kérem, vállalja a bizottsági álláspont ismertetését, hiszen három napon belül lesz várhatóan a parlamenti vita erről. (Dr. Bőhm András jelzi, hogy vállalja.) Igen. Akkor javaslom, hogy a bizottsági álláspontot Bőhm András képviselő úr ismertesse a parlament előtt. Aki ezzel egyetért, kérem, jelezze! (Szavazás.) Köszönöm, a bizottság többsége egyetértett vele. Köszönjük a kormány részéről a közreműködést.

Következik az új országos fogyatékosügyi programról szóló országgyűlési határozati javaslat, H/18709. Számon, az általános vitára való alkalmasságról fogunk dönteni. Most viszont a kormány részéről kérem először a véleményt.

HORVÁTH PÉTER (Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium): Jó napot kívánok. Köszöntöm önöket. Horváth Péter vagyok az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium fogyatékosügyi főosztályának vezetője. Bevezetőmben röviden a program lényeges elemeit szeretném elmondani, a második, rövid gondolatkörben pedig kifejezetten a költségvetési és pénzügyi bizottságot esetlegesen érdeklő kérdésekről szeretnék beszélni.

Az új országos fogyatékosügyi program elkészítésére a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény előírása alapján került sor. Ez a törvény előírja, hogy meghatározott időszakonként az országos fogyatékosügyi programot felül kell vizsgálni. Az önök előtt fekvő előterjesztés nem a régi program módosítására, hanem egy új programra tesz javaslatot. Ez a program három ponton különbözik elődjétől. Az első pont, hogy 1998 óta az ENSZ, az Európai Unió és az Európa Tanács számos, a fogyatékos személyek életét közvetlenül érintő ajánlást, közleményt, rendeletet tett közzé. Ez a program valamennyi dokumentumban olvasható általános elvnek megfelel.

A második különbség, hogy ezt a programot, szemben az elődjével, amelyet a minisztérium szakmai háttérintézményében készítettünk elő, a fogyatékos személyek országos érdekvédelmi szervezeteivel közösen dolgoztuk ki. Az Országos Fogyatékosügyi Tanács háromszor tárgyalta, az első két alkalommal észrevételeket tett, ezeket a programba beépítettük, a harmadik alkalommal jóváhagyta. A harmadik különbség, hogy míg az előző program az ágazatok szempontjából sorolta és csoportosította a feladatokat, ez a program a fogyatékos személyek különböző élethelyzeteiből indul ki, és így komplex intézkedésekre lesz majd lehetőség.

A program 2007-től 2013-ig tartó időszakra határozza meg a feladatokat. Az országgyűlési határozat alapján a kormány két intézkedési tervet fog készíteni a magyarországi kormányzati ciklusokhoz igazodó módon. Az elsőt 2007. január 1-től 2010-ig, a másodikat 2010-től 2013-ig.

Ami pedig a pénzügyi szempontokat illeti, a következőkre szeretném felhívni a figyelmüket. Ez program értelemszerűen, minthogy az Országgyűlés határozata, részletes költségvetést, felelősöket és határidőket nem tartalmaz. Ezt a kormány intézkedési tervében kell majd kidolgozni. A szükséges forrásokkal kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy jelen pillanatban ennek a programnak a végrehajtása bizonyos pontokon létező jogszabályok módosítását, más helyeken a képzéseket, intézményfejlesztéseket írja elő. Általánosságban vannak benne olyan feladatok is, amelyek egy-egy rendszer komolyabb átvizsgálását igénylik. Éppen ezért nem is nagyon volt rá mód, hogy részletes költségvetési tervet készítsünk.

A szükséges forrásokkal, azok nagyságrendjével kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a fogyatékosügyi politikában az Európai Unióban egyre divatos kifejezés a main streaming elve, ami a főáramba helyezést jelenti. Mit jelenthet költségvetési szempontból a főáramba helyezés? Azt, hogy a program megvalósításához nem kizárólag a fogyatékosügyre lekülönített kereteket lehet felhasználni, hanem valamennyi tárcának, illetve valamennyi önkormányzatnak rendelkezésére álló valamennyi forrás felhasználásakor a fogyatékosügyi politika horizontális célkitűzéseit figyelembe kell venni.

Ebből a politikából egy dolgot hadd emeljek ki. Az utóbbi időszakban az akadálymentesítés kapott nagyobb figyelmet. Kifejezetten akadálymentesítésre is áll rendelkezésre forrásunk. Az első nemzeti fejlesztési tervben több mint 250 milliárd forintot használtak fel az irányító hatóságok beruházások támogatására. Ezen beruházásoknak a horizontális célkitűzésnek megfelelően része kellett legyen az akadálymentesítés. Valami hasonló main streaming politikát szeretnénk látni ennek a programnak a hatására valamennyi forrásgazdánál.

Még egy gondolatot szeretnék önökkel megosztani. A 2005. évi költségvetést, illetve a 2006. évit is részletesen áttekintettük, és megállapítottuk, hogy míg a fogyatékosügyre célzottan rendelkezésre álló források nagysága körülbelül 200 milliárd forint, addig rokkantsági nyugdíjra több mint 530 milliárd forintot fordít a kormány. Az Európai Unió régi 15 tagországában a munkaképesség megváltozását követő időszakban rehabilitációs járadék folyósítására kerül sor, és komplex rehabilitációs szolgáltatásokat nyújtanak a fogyatékos, illetve megváltozott munkaképességű embereknek. Amennyiben ez a rehabilitációs időszak eredménnyel telik el, rokkantsági nyugdíj megállapítására nem kerül sor, ezért a program a rokkantsági nyugdíjrendszer felülvizsgálatát újfent tartalmazza, és komoly reményeket fűzünk ahhoz, hogy az ily módon felszabaduló forrásokat lehet majd a program egyes intézkedéseinek megvalósításához mozgósítani.

Végezetül azt a talán kicsit általánosnak, vagy patetikusnak tűnő gondolatsort szeretném még elmondani, miszerint a fogyatékos személyek foglalkoztatottsága Magyarországon 9 százalék, szemben az Európai Unió közel 45-50 százalékával. Abban az esetben, ha valóban drága rehabilitációs intézményrendszert sikerül országosan kiépíteni, van remény arra, hogy a szociális segélyek és szociális juttatások fogyasztóiból a piac szereplőivé válhatnak a fogyatékos emberek, akik a többségi társadalom tagjaihoz hasonló módon adót fizetnek, illetve fogyasztanak. Azt gondolom, hogy a rokkantnyugdíjrendszer átalakítása és a munkába állítás a két leghangsúlyosabb eleme ennek a programnak. Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaimat kérdezem, ki kíván ehhez hozzászólni. Megadom a szót Varga László képviselő úrnak.

VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Az előterjesztő példás tömörséggel, és valóban az előterjesztés leglényegesebb pontjait kiemelve mutatta be és adta is meg szemléletesen a tárgysorozatba-vétel indokait, amelyet frakciónk is maradéktalanul támogat. Elhangzott itt egy adat, amely az adósságainkat és a tennivalónk súlyát, gondolkodásunk főáramába vételét, azt hiszem, mindennél plasztikusabban igazolja, ez pedig a fogyatékosok foglalkoztatásának drámai, mindössze 9 százalékos hazai adata és az Európai Unió közel 50 százalékos mutatószáma, ami jelzi, hogy sem szemléletben, sem a társadalmi kezelésben közelében nem vagyunk az elvárhatónak.

Éppen ezért messze üdvözölhető, hogy ezeket az uniós ajánlásokat maradéktalanul érvényesítve, a civil szervezeteket, a fogyatékosok érdekvédelmi szervezeteit megkérdezve, velük együtt került a program kidolgozásra, és hogy új alapokon az élethelyzetek kezelésére kíván választ adni. Maga az előterjesztés, kezdve az alapelvek megfogalmazásától a terminológia világos rendbe tételén keresztül egészen a pénzügyi forrásokig feszesen, követhetően és üdvözölhető módon fogja csokorba a tennivalókat. Azt gondolom, hogy az előterjesztés vitájában mindkét oldal megkapja majd a lehetőséget arra, hogy nézeteit, elgondolásait kifejtve az előterjesztést tovább gazdagítsa. Ezért a frakciónk a tárgysorozatba-vételét, illetve az általános vitára való alkalmasságát egyaránt támogatja. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Az általános vitára való alkalmasságról fogunk majd szavazni, jeleztem, tárgysorozatba-vételről nem döntünk most. (Varga László: Elnézést.) további képviselői észrevétel, kérdés? Szeretném felvetni, hiszen mind az én választókörzetemben, mind pedig általában is érzékeljük azt a problémát, hogy a fogyatékos személyekkel kapcsolatban elég komoly méltánytalanságok történnek, többnyire pénzügyi hiányosságra hivatkozva. Magyarul: nincs hozzá pénz. Az egyik a foglalkoztatási támogatások rendszerének átalakítása. Megszüntette azt a lehetőséget, hogy új munkáltatók létrejöjjenek, hiszen a korábbi munkáltatókhoz kapcsolódó támogatásokat, a tárca is jelezte, tavaly január 1-je óta, ha jól emlékszem; megállították. A régiek egy része pedig tönkre megy így. Jelentős költségvetési megtakarítás történik. Ez az elmúlt két év mérlege, tragikus a helyzet.

Másrészről pedig volt korábban az esélyegyenlőségről szóló törvény, amely többek között az akadálymentesítésről szólt. Akkor is rendkívül voluntarista módon, pénzügyi hozzárendelés nélkül ambiciózus terveket rajzot meg, és éppen az a sajátos helyzet volt, hogy a '98-at megelőző parlament döntését az ugyancsak MSZP-SZDSZ-e többségű kormánynak és parlamentnek kellett bevallani, hogy nem tudja teljesíteni, mert nem teremtette meg a feltételrendszerét. Akár az előző időszakot, akár az idei évet nézzük, a 2006-os költségvetésben nagyon kevés számot tudna mutatni, amely ezt a tények szintjén is alátámasztja. Ezért úgy látom, egy határozattal igyekeznek kipótolni azt a pénzügyi és szakmai hiányosságot, amely az elmúlt évek mérlegét egy kicsit „édesebbre" próbálja rajzolni.

Az lenne a kérdésem, hogy önök kalkulálták-e, hogy mekkora pénzről van eddig szó, és a megvalósíthatósági tanulmány szintjén is felmérték-e, hogy ez reálisan mekkora pénzbe kerül, mennyi idő alatt, és ezen belül a magyar forrásoknak mennyinek kell lenniük ehhez. Meg tudja-e mutatni nekem a 2006-os, 2007-es, 2008-as költségvetésben, amelyet elfogadott a parlament decemberben, hogy ehhez a saját erőt hozzárendelte? Akár az államit, akár az önkormányzatit. Köszönöm szépen.

Keller László képviselő úr.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak nagyon röviden szeretnék reagálni elnök úr megnyilvánulására. 1998-ban szerintem a fogyatékkal élők életében, lehet azt mondani, forradalmi változás következett be azzal, hogy elfogadásra került, igaz, hogy szinte utolsó törvényként, a fogyatékosok élethelyzetét javító törvény. Senki nem gondolta akkor azt, hogy az akadálymentesítést illetően azonnal be lehet pótolni azokat a sok tízéves mulasztásokat, amelyeket közösen követtünk el a fogyatékkal élőkkel szemben. Mégis, egy kibontakozás indult el 1998-ban, és nagyon sajnálatos, hogy azt a szemléletet a következő kormány nem tudta megfelelően tovább vinni. Nem biztosította azokat a forrásokat, amelyek révén jobban előre lehetett volna lépni akár az akadálymentesítéssel kapcsolatban, más vonatkozásban pedig a fogyatékos támogatások is jelentősen szűkültek.

Ezért érthetetlen elnök úr megnyilvánulása, mert 2002-őt követően az első lépések egyike volt kiszélesíteni a fogyatékosok támogatását. Nyilvánvaló, hogy minden erőfeszítésünk arra irányul, hogy az akadálymentesítésben is előre lépjünk. Tehát azt gondolom, az a minősítése elnök úrnak, ami a szocialista-liberális kormányzatokat érinti, nem volt egészen helyénvaló, sőt, mondhatom azt, hogy nem volt igazságos vélemény, mert éppen a mi tevékenységünk volt az, amelyik kiteljesítette a fogyatékkal élőkkel való foglalkozást. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A képviselőket igyekeztem hozzászólásra bírni, ezt jeleztem, csak nem volt más irányú felszólalás. Amennyiben több nincs, a kormánynak adok válaszadásra lehetőséget.

HORVÁTH PÉTER (Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium): Köszönöm szépen. Nos, a foglakoztatással kapcsolatos megállapításához, bár ez alapvetően a Munkaügyi Minisztérium kompetenciáját érinti, néhány rövid gondolatot hadd mondjak el. Úgy látom, hogy a fogyatékos személyek foglalkoztatásában uralkodó, a célszervezetek, szociális foglalkoztatók támogatását jelentő utolsó, hagyományos finanszírozási mód megváltoztatása mindenképpen időszerű volt. A célszervezetek finanszírozása gyakorlatilag a fogyatékos személyek állapotához igazodó módon, a források céljának megjelölése nélkül történt. Ez a finanszírozási mód lehetővé tette, hogy a forrásokat a kormány ellenőrzési joga nélkül lehessen felhasználni. Ez semmiképpen nem volt a fogyatékos személyek érdeke.

Azt gondolom, a reform mindenképpen vesztesekkel jár, de az új finanszírozási rendszerben látható módon meghatározott célokra fizeti ki a kormány a forrásokat, így a megváltozott munkaképességű személyek bérére, az őket segítő személyek bérére, rehabilitációjukra, valamint a fogyatékosságból eredő többletköltségekre. A finanszírozás módszere mindenképpen korszerűbb az előzőnél, és mindenképpen a fogyatékos személyek érdekeit szolgálja. Az új rendszerben, elválasztva egymástól a piaci szektorban történő foglalkoztatást és aszociális rendszerben történő foglalkoztatást, ugyanakkora forrás kerül felhasználásra, mint az előző évben.

Ami pedig az új foglalkoztatók belépését illeti, egyik oldalról önnek jelen pillanatban igaza van. 2005-ben nem volt új foglalkoztatási belépési lehetőség. 2006-tól kezdődően azonban van ilyen. Mi több, míg korábban kizárólag a gazdálkodó szervezetek kaphattak ilyen támogatást, megnyílt ez a lehetőség a civil szervezetek előtt is.

Ami az akadálymentesítéssel kapcsolatos megállapításait illeti, tény, hogy 2005. január 1-jén az önkormányzati intézmények 30 százaléka volt akadálymentes, a kormányzati felelősségi körbe tartozó intézmények esetében ez 60-70 százalék között volt. Azonban az akadálymentesítés mögött nemcsak pénzügyi problémák húzódnak meg, kezdhetnénk az akadálymentesítéssel kapcsolatos tudat hiányával az építtetők esetében, a mérnökképzés hiányosságaival, az építésügyi hatósági engedélyezési eljárás során felmerült hiányosságokkal és végül azzal, hogy a main streaming politikát figyelmen kívül hagyva a források elosztásánál nem szoktak beruházásnál az akadálymentesítés lehetőségére is gondolni. Éppen ezen problémák feltárása után fogadta el a kormány tavaly januárban azt a komplex határozati csomagját, amelyben valamennyi, az előbb felsorolt problémára igyekszünk megoldást adni.

Végezetül a szakmai és pénzügyi hiányosságokra utal. Ami a programmal kapcsolatos szakmai hiányosság megállapítását illeti, úgy gondolom, ez a program program szintjén szakmailag helyes, a fogyatékos személyek érdekeit és az Unió irányelveit is figyelembe vevő program. A pénzügyi hiányossággal kapcsolatban pedig, úgy gondolom, abban az esetben, ha az előbb említett main streaming, azaz főáramba helyezés gondolatát sikerül elterjeszteni, nem lesznek forrásgondok, abban az esetben, ha a rokkantnyugdíj-rendszert sikerül átalakítani, teremthető forrás a rehabilitációra, és ha a fogyatékos személyeket sikerül munkába állítani, az szintén ilyen eredménnyel járhat.

A konkrét, 2006-os költségvetéssel kapcsolatos kérdését illetően: a költségvetési törvényben az akadálymentesítéshez szükséges források rendelkezésre állnak. Egy másik előterjesztésben teszünk javaslatot a határidő módosítására. 2006-ban az önkormányzatok és a kormányzati körbe tartozó épületek esetében is terveztük a szükséges forrásokat. Jelentősebb segítséget a második nemzeti fejlesztési terv jelenthet. Erről még nincs értelme részletesen beszélni, hiszen szakmai, szakértői előkészítő szintnél tartunk. A programhoz nem készült részletes pénzügyi hatásterv, ellenben tervezzük a kormány intézkedési tervénél, erről a kvázi étlapról kiválasztott konkrét feladatokhoz ezeket a költségtanulmányokat, hatástanulmányokat elkészíttetni. Ezt tudom válaszolni a feltett kérdéseire. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, észrevétel, vélemény? (Nincs jelentkező.) Akkor mint képviselő, összegző véleményként annyit szeretnék erről mondani, hogy miután ugyanaz a helyzet, mint '98-ban volt, hogy szép célokat kitűztek, de utána kiderült, Keller László el is mondta, senki nem gondolta, hogy öt év alatt ezt meg is lehet valósítani. Így megint inkább csak arról van szó, hogy megint valami szépet írunk, utána pedig majd az új kormány vagy meg tudja csinálni, vagy nem. A magyar nemzet, az önkormányzatok és vállalatok vagy meg tudják csinálni, vagy nem. Tehát ezt megint vágyálmok gyűjteményének lehet ezt tekinteni, aminek még lehetnek egészen jó, elfogadható elemei is.

Nem ez a kérdés. A költségvetési bizottságban az a kérdés, mennyire van pénzügyileg megalapozva. Horváth úr elmondta, hogy várjuk az EU-pénzeket, és akkor talán lesz. Arról viszont most nincs szó, ezért nem is értettem, hogy miért sietünk, hiszen amikor már túl vannak a brüsszeli szakértői egyeztetésen, akkor tudják megmondani, hogy lesz-e ilyen cél, lesz-e ilyen forrás. De júniusig ezt nem fogják tudni. Azt gondolom, nyugodtan rábízhatta volna a tárca és a kormány az új kormányzatra ezt a kérdést. Nem az a kérdés, hogy szakmailag jó,vagy nem jó, legalábbis ezen a szinten, hanem hogy ebből mennyi tud megvalósulni. A megvalósítás feltételeire pedig, azon kívül, hogy ön hiszi azt, hogy lesz erre pénz, ehhez kevés.

Másrészt az, hogy ezek szerint az állam szervezetei nem jól működtek, és a hatósági engedélyezésnél mégis engedtek felújítani, építeni olyan épületeket, ahol erre nem voltak tekintettel, az az állam rossz működését igazolja, mutatja, hiszen saját szabályait képtelen volt ezek szerint az államigazgatás betartani, amiket megalkotott a maga számára. Ezért azt gondolom, hogy jogos fenntartással állhat hozzá egy olyan képviselő, akinek a körzetében megszűnt több mint 200 ilyen munkahely, új nem tudott létrejönni, mert a kormányzat ezt nem támogatta, és semmilyen pénz nem állt rendelkezésre, hogy előrébb lépjenek. Személy szerint azt tudom mondani, hogy nem tudom elfogadni, mert a pénzügyi hátterét megint nem teremtették meg.

Ne haragudjon, de két hónappal a választások előtt ennek nagyon sok megalapozottságát végképp nem látom, azért, mert éppen a legfőbb érvként a második nemzeti fejlesztési tervet nevezte meg, amiről senki nem tud konkrétumot mondani, hogy ebből mennyit lehet erre elkölteni, és főleg ahhoz mennyi saját önrészt kell elhelyezni a következő években akár a költségvetésben, akár a közvetlen használóknál. Az viszont valóban helyes cél, hogy meg kell tudni teremteni számukra a munkahelyhez jutás lehetőségét. De nem ez volt a kérdés, hanem az, hogy önök milyen eszközrendszert helyeznek hozzá.

Azt gondolom, a költségvetési bizottság szemszögéből, pénzügyi oldalról nyugodtan állítható, hogy jó szándékú vágyálomnak lehet tekinteni, mert a megalapozottsága kérdéses számomra. Ez nem elnöki összefoglaló, nehogy félreértés legyen, hanem saját véleményemet szerettem volna elmondani. Sajnos, más egyéni képviselő is láthatja a saját körzetében ezek negatív hatásait, mert nehéz lenne pozitívakat mondani, akár Nyíregyházáról, akár M9iskolcról, akár bármelyik Pest megyei településről, amelyek érintettek. Nem megnyugtató a helyzet, ebben egyetérthetünk. Ez az egyetlen dolog, amiben talán közösen megállapodhatunk. Hogy aztán ebből ki milyen jövőt lát ki, az egy másik kérdés.

Van-e esetleg további kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Akkor szavazhatunk. Szintén kell többségi és kisebbségi előadót állítanunk. Aki elfogadja a H/18907. szám alatt benyújtott országgyűlési határozati javaslatot az új országos fogyatékosügyi programról, kérem, jelezze! (Szavazás.) Tizenöt, köszönöm szépen. Aki nem? Tizenegy. Tartózkodott? Ilyen nem volt. Akkor megállapítom, hogy többséget kapott.

Többségi előadó? Varga László képviselő úr. A kisebbségi véleményt vállalom, aztán hogy ott tudok-e lenni, vagy nem, kérdés. Megpróbálok. Kérem, akkor erről foglaljunk állást. Aki elfogadja az előadókat, jelezze! (Szavazás.) Úgy látom, a bizottság többsége az előadókat elfogadta. Köszönöm szépen. A kormány képviselőjének további jó munkát kívánok.

Következik a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. Évi XXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, T/19076. szám alatt, az általános vitára való alkalmasságról fogunk dönteni. Köszöntöm a kormány képviselőjét. Át is adom a szót önnek.

KATONÁNÉ PEHR ERIKA (Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Pár mondatot szeretnék az önök előtt fekvő törvényjavaslatról mondani. Egyrészt a kormány tavaly kezdeményezte a gyermekvédelmi törvény módosítását a költségvetési törvényben, de tekintettel arra, hogy a költségvetési törvény valóban nem válhatott salátává, ezért ezt a módosítást önálló törvényjavaslatként kellett benyújtani. Ebből kifolyólag a 2006-os költségvetési törvényben a többletforrás adott. Az ISZCSEM XXIV. fejezetének 10. címén, azonban belül a 7. alcím alatt biztosított ennek a forrása.

A törvényjavaslatnak két célja van. Az egyik az, hogy a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultsági jövedelemhatárt emelje 10 százalékkal, fő szabályként tehát 110, illetve a tartósan beteg, fogyatékos gyermeket nevelő családok esetében 120. A másik az, hogy az ő részükre ne egyszeri, 5 ezer forintos támogatás legyen, hanem évente kétszer 5-5 ezer forinttal járuljon hozzá a gyermeknevelés költségeihez.

A másik, a korábbi években az emelt összegű rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülők számára egy új támogatási formát vezet be, kiegészítő gyermekvédelmi támogatás elnevezéssel, amely mintegy 3 ezer gyermeket érint. Számukra nemcsak egy úgynevezett pénzbeli támogatás nevesítődik, hanem 7 ezer, 7500 forinttal úgynevezett pótlék is.

Még egy gondolat, hogy ezt a törvényjavaslatot elfogadva várhatóan 2006. április 1-jével léphet ez a törvény hatályba, ezért a meglévő törvények, illetve kormányrendeletek az átmeneti szabályokkal teremtettek olyan helyzetet, amely azt eredményezi, hogy senkit sem érhet hátrányos megkülönböztetés, hogy korábban emelt összegű rendszeres gyermekvédelmi támogatást kapott. Ezt két okból tudom mondani. Az egyik, hogy a családtámogatási törvény a törvény erejénél fogva kimondja, hogy minden gyermek, akik 2005 decemberében rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesültek, ab ovo, tehát a törvény erejénél fogva 2006. június 30-ig rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosultnak tekintendő. A másik, hogy a kormány elfogadta és hatályba lépett a 6/2006. kormányrendelet a kiegészítő gyermekvédelmi támogatásról. Tehát ez a kör addig, amíg a törvényjavaslat elfogadásra nem kerül, a kormányrendelet által kapja meg a támogatást.

Még egyszer hangsúlyozom, hogy az ISZCSEM fejezetében a 7,5 milliárdos fejezeti pénz biztosítja ennek a törvényjavaslatnak a pluszforrását. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdés, észrevétel van-e? Képviselőtársaimat kérdezem. Varga László képviselő úr.

VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt gondolom, mindannyian naponta tapasztaljuk, hogy az országgyűlési választások egyik központi kérdése lesz a családtámogatás átalakult rendszere. Az eddigi megnyilvánulásokból világosan látszik az a markánsan eltérő két álláspont, amely szerint a kormány száz lépés programjában vázolt megoldás, amely szerint a három elem, a családi pótlék, a gyermekvédelmi támogatás és az adókedvezmény összevonását követően egy hangsúlyos elemben, a családi pótlékban összegződik mindazon lehetőségek köre, amelyet a költségvetés teherbíró képessége megenged.

Az asztalon lévő törvényjavaslat az így kialakult helyzetben kezelni szándékozik azokat a rendszeres gyermekvédelmi támogatáshoz kapcsolódó egyéb kedvezményeket, amelyek a kedvezményes étkeztetésben, tankönyvellátásban, más, szociális jellegű ellátásokban öltött testet, hogy ezek megfelelő kezelése, illetőleg a rendszer kritikájában eddig is szóvá tett más elemek beépítése, a költségvetés teherbíró képességéhez történő igazítása is megtörténjen. Mindezekre tekintettel, azt remélem, hogy mindkét oldal számára elfogadható, pozitív megoldásokat ad a törvényjavaslat. Ezért mi maradéktalanul üdvözöljük, és olyan megoldásnak tartjuk, amely reagál az időközben született kritikákra, és valóban, a költségvetésben biztosított források felhasználásának igazságosságát, a tovább élő kedvezmények hatékony valóra váltását szolgálja. Ezért az általános vitára való alkalmasságot támogatjuk. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. További képviselői kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A kormány részére válaszadásra megadom a szót.

KATONÁNÉ PEHR ERIKA (Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium): Valóban, a családtámogatási rendszernek két nagy gondolata volt. Az egyik az, hogy alanyi jogú támogatásokat kell prioritásként kezelni, és utána kapcsolódjanak hozzá azok a támogatások, amelyek a rászorultsági elvet valósítják meg. Az egyik ilyen a kiegészítő gyermekvédelmi támogatás, a másik, hogy az étkeztetés az 1-4. osztályosok számára, akik rendszeres kedvezményben részesülnek, ingyenessé válik, illetve a január 1-jével bevezetett családi segély, amely valamilyen jövedelmi szintre, adott esetben az öregségi nyugdíjminimum 90 százalékára egészíti ki a család egy főre jutó jövedelmét, amely várhatóan mintegy 200 ezer gyermek szociális biztonságát biztosítja. Tehát ez a rendszer így kétpólusú. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Csak annyit, hogy már a költségvetést lezártuk, és most fognak rá kötelezettségeket előírni. Hagyjuk.

Szavazzunk! Aki támogatja ezen törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát, kérem, jelezze! (Szavazás.) Úgy látom, ez tizenöt. Aki nem? Aki tartózkodik? Tíz. Megállapítom, hogy a bizottság többsége az általános vitára való alkalmasságot támogatta. Köszönöm a kormány képviselőjének közreműködését.

Előadó? Varga László képviselő úr. Aki őt elfogadja, kérem, jelezze! (Szavazás.) A bizottság többsége elfogadta. Kisebbségi vélemény nem volt.

Következik a Magyar Köztársaság 2006. Évi költségvetéséről szóló 2005. évi CLIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, T/19083. szám alatt, az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk első helyen kijelölt bizottságként. Köszöntöm a Pénzügyminisztérium képviselőit. Meg is adom először a kormány részére a szót.

SZIKSZAINÉ BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Az önök előtt lévő törvényjavaslat módosítások címszóval értelmezendő, de rendkívül fontos pontosításokat tartalmaz alapvetően a szociális szolgáltatásokat működtetők részére. Hiszen arról szól, hogy 2006-ban változatlanul biztosítjuk azokat a feltételeket azok számára, akik már elkészültek, felkészültek, működtetnek, ezen a területen intézmény működtetésére készülnek. Ezen túlmenően a módosítás, pontosítás meghirdeti a 2007. évi normatívaigénylés feltételeit is. Szeretném hangsúlyozni, hogy ezek a módosítások, bár a szogláltató szféra egészét érintik, alapvetően a nem állami intézményi szférát segítő változtatásokat tartalmaznak.

A törvénymódosítási javaslat többi részére különösen illik a pontosítás, hiszen a törvényalkotás során beadott módosító javaslatok, illetve egyéb törvénymódosításokkal összefüggésben, éppenséggel pont az előttünk tárgyalt gyermekvédelmi törvény módosításával is összefüggésben a fogalomhasználatot, az egyes szám helyett többesszám használatát érintő változtatásokat tartalmaz.

A másik, amit még külön kiemelnék az általános vita keretében, szintén pontosítás, és ez is a parlamenti vita eredménye, hogy egy nem egészen jól sikeredett a vasutas társadalombiztosítási igazgatóság működtetése, hiszen egy hivatkozás benne maradt a törvényben. Ennek hatályon kívül helyezésére tesz még javaslatot a törvénymódosítási javaslat. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Képviselői kérdések, észrevételek? Jauernik István képviselő úr.

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A szocialista frakció támogatja a beterjesztett törvényjavaslatot. Azt gondoljuk, fontos, hogy a parlament ezeket a pontosításokat elfogadja. Szeretném jelezni, hogy a szociális ellátás területén a beterjesztett javaslatban szereplő megoldás még mindig csak átmeneti, hosszú távon azért abban mindenképpen gondolkodnunk kell nekünk, országgyűlési képviselőknek, hogyan szabályozzuk azt a kérdést, hogy 2007 után a szociális ellátás területén dolgozó vállalkozók, alapítványok, önkormányzatok között az állami pénzelosztás igazságos, arányos és méltányos legyen.

Azt gondolom, valamennyien egyetérthetünk azzal, hogy az nem működik, hogy ha valakinek van gy működési engedélye, akkor automatikusan állami támogatásra, normatívára jogosult. A gyakorlatban azt látom, hogy végső soron, nem szeretnék durván fogalmazni, ami üzletileg jó, azt elviszi az üzleti szféra, és amit nehéz megoldani és sok pénzbe kerül, ott marad az önkormányzatoknál. A másik probléma, hogy az állami költségvetés így, ahogy van, szinte tervezhetetlen, mert nincs felső határa. Tehát az állam, kvázi, addig fejhető, ameddig csak akarják. Az a nagy fokú területi egyenetlenség, ami az országban kialakult a szociális ellátó intézmények területén is, felhívja erre a problémára a figyelmet. Az elkövetkező időben egy lényegesebb és határozottabb váltásra lesz szükség.

Erre az évre és a következő évre ez talán elfogadható, de azt gondolom, nem megkerülhető az a probléma, hogy a szociális ellátás területén is, például az idősek otthonában, vagy otthoni ellátásában mindenki fizesse meg azt, amibe kerül, és azok kapjanak az adófizetők pénzéből támogatást, akik arra rászorultak. Ma ez nem így van, és azt gondolom, hogy ezen majd mindenképpen változtatni kell. A beterjesztett törvényjavaslatot támogatjuk, és kérem képviselőtársaimat, hogy fogadjuk el.

ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, észrevétel? Erre megint csak képviselőként reagálnék. Különösen, hogy képviselőtársam is szólt. Egyszer arról van szó, hogy a kormány büszke volt és a házelnök is, hogy mennyi törvényt tárgyaltunk, aztán most kiderült, hogy egy része finoman szólva selejtesre sikeredett, és most javítunk rajta. Ez most már nem az első törvény, amelynél ezt hallhatjuk. Ezek tények. Nagyon csúnya, makacs tények, nehéz is ezzel szembenézni. De látjuk, hogy ezért van most a rendkívüli ülésszakunk, hogy ezeket kezdjük el tárgyalni. Ráadásul szélsebesen, hiszen hétfőn délelőtt tárgyaljuk, majd éjszakába nyúlóan meg holnap tömegesen fogjuk vitatni.

Három hét alatt 25 törvényt alkotni, amivel, úgy látom, Keller László egyetért, abban benne rejlik, hogy hiba hiba hátán lesz ennyi törvényben, mert a kormány maga sem győzi lekövetni. Nem azért, mert a parlament hibázik, nem erről van szó, az előbb sem erről volt szó. A kormány képtelen volt lekövetni azokat a számításokat, szabályozásokat, más törvényekkel való összefüggéseket, hatástanulmányokat, képtelen volt egyeztetni az érintettekkel, ezek mind-mind láthatóan gondot okoznak. (Keller László: Ezért kapod a fizetésedet.) Ezért azt gondolom, nem az a kérdés, hogy ki miért kapja a fizetését, Keller László, hanem az, hogy a kormányzatban lehet megkérdezni, hogy ki miért kapja a fizetését, nem pedig a parlamentben. Hiszen mi akkor és annyiszor ülünk, amikor és ahányszor kell. Azt gondolom, ez a bizottság ebben igazán nem akadályozta a törvényalkotást, ha kellett, éjjel-nappal rendelkezésre álltunk, egy nap kétszer is ültünk, nem egyszer, ha erről volt szó.

Az érdemi része. Azt gondolom, hogy a szociális gondoskodásról szóló normatívák elszámolásával kapcsolatos javaslattal, amelyben képviselőtársunk elmélyedt, komoly gond van, mind szemléletében, mind gondolatiságában, mind tartalmában. Tudniillik a civil világ, az egyházi világ szorgalmasabb, mint az önkormányzati világ, és rengeteg pénzt költött arra, amit a kormány nem tudott az elmúlt 15-20 évben költeni az idősellátásra, mondjuk Békés megyében, szinte minden faluban van már idősellátó intézmény. Most azt mondani, hogy jó, hogy eddig így csináltátok, de Szolnok megyében ezt nem így csinálták, és most akkor várjuk be őket, ezektől vegyük el, tegyük át a másik helyre, mert akkor igazságosabb lesz?! Ott nem voltak ilyen szabályok meghatározva, amilyen elveket most képviselő úr mondott. A következménye az lett, hogy a jövő évi költségvetésben sem lesz több pénz feltehetően, mint az idén ebben a kérdésben.

Ez azt mutatja, hogy valami óriási képzavar van, vagy óriási pénzhiány van az egész rendszerben. Ezért azt gondolom, hogy szét kell választani a kérdéskört, hogy ahol eddig létrejött azokkal a feltételekkel, azokkal a szerződésekkel, ha kell, emelt szintű ellátásokkal, csak zárójelben mondom, a civil beruházásokban pont ezt preferálta éveken át a kormányzat; hogy minél több emelt szintű ellátás jöjjön létre, azzal a normatívafeltételellel, ami kialakult, és most azt mondani, hogy nem így lesz jövőre, vagy két év múlva?! Azért itt emberi sorsokról van szó, a család önmaga esetleg 10-20 évre döntött erről, és most azt mondani, hogy tessék ötször annyit fizetni, mert többet kap, mint amennyi a szociális rászorultsága, nem éppen a jogbiztonságot és a kiszámíthatóságot jelenti.

Említette a piaci szférát. Bizony, ha ezt önök megcsinálnák az autópálya-építőkkel, azok bizony benyújtanák a számlát, függetlenül attól, hogy igazságos, vagy nem igazságos, mert a jogszerűséghez feltehetőleg ragaszkodna az állammal szerződött partner. Itt is szerződésekről van szó. Az idősellátásban szerződéseket vállaltak az állam biztatására és normatívájára és működési feltételeire és engedélyeire, utána pedig most azt mondani, hogy bocsi, nincs annyi pénz, ezt meg lehet csinálni a kiszolgáltatott emberekkel, de tudjuk, hogy nagybefektetőkkel nem nagyon lehet megcsinálni. Ezért nem igazságos és nem is méltányos, sőt, mondhatni szívtelen megoldás. Jogilag is rendkívül kétséges, különösen azért, mert megint 2007-2008-ról beszél.

Májusban be lehet hozni ezeket a törvényeket, ha önök így gondolják, és a választók elfogadják. Lehet ezt így csinálni. Nyilván mindenki attól függően tudja megvalósítani saját akaratát, hogy ehhez mennyi erőt kap. Ha ez lesz a divat Magyarországon, hogy így legyen, ez a felfogás lesz, hogy meg lehet változtatni az idős emberek ellátásával kapcsolatos feltételeket, megtehetik. Azért mondom, hogy ez a része rendkívül kérdéses, és legalábbis megfontolás tárgyává tesszük, ezért minimálisan azt gondolom, hogy tartózkodni kell ebben a kérdésben. Megint sietség, kapkodás van. Hol vannak például a vélemények? Nem tudom, tudja-e idézni azokat az érintett szervezeteket, amelyek szabályozásáról szól? Sikerült-e beszerezni? Lesz-e módunk ezt beszerezni? Tudnak-e rendelkezésre bocsátani olyat, hogy az érdekegyeztető szervezettel le vannak-e tisztázva ezek az irányok, ez felfogás, vagy nincs? Mi a véleményük? Ezt egyébként a törvényalkotási törvény is elég világosan leírja, jó lenne most legalább erre a pár hétre betartani. Javasolnám.

Jauernik képviselő úr kért újból szót.

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Elnézést, hogy még egyszer szólok, de alelnök úr olyan dolgokat hallott ki, amiket nem szerettem volna mondani, ha mondtam, akkor elnézést. Itt, a törvényjavaslatban az szerepel, hogy ezt követően létesített intézményeknél mi az eljárási rend. Tehát akik ma szerződés alapján működtetnek, ott semmiféle változás nincs. Az én mondandómban sem volt. Arról szóltam, hogy ma Magyarországon az a rendszer van, hogy ha valaki produkál egy működési engedélyt, előző év szeptember 30-ig bejelenti, hogy jövő évben egy 200, vagy 300 fős idősek otthonát fog működtetni, akkor automatikusan, mindegy, hogy ezt hol akarja, jogosult a normatívára. Ez egy olyan helyzetet eredményezhet egy-két év múlva, ami finanszírozhatatlan. Azt a helyzetet is eredményezi, hogy nem biztos, hogy azokban a megyékben épül idősek otthona, ahol ilyen ellátásra szükség van, ahol éppen piaci szempontból a legjobb.

Ezért egyértelműen csak arról szóltam, ami a beterjesztett törvényjavaslatban most pontosításra kerül. Visszamenőlegességről szó sem lehet. Azt gondolom, egyikünkben sem merülhet fel, hogy ha valahol most időseket látnak el, akkor holnap itt generális változásokat csináljunk. Arról beszéltem, hogy a jelenlegi rendszer, hogy automatikusan fizetni kell az államnak, nem jó. Az önkormányzatoknál ez egy kötelező feladat, ott természetesen működik az automatizmus, de a civil szféránál, ugyanúgy, ahogy az egészségügyi ellátásban is, ha valaki most idejön, hogy van egy CT-berendezése, nem fog az OEP automatikusan fizetni érte, csak ha van egy befogadás. Az Egészségügyi Minisztérium és a pénzügyminiszter egyetértésével erre szerződést kötnek.

Ma egy akár emelt szintű, akár nem emelt szintű idősek otthonánál nem kell senkivel egyezkedni, meg kell csinálni, működési engedélyét megkapja, ha a feltételek megvannak, és utána az állam fizet. Én e rendszer ellen vagyok. Nem is ellene, a rendszer hibáira próbáltam felhívni a figyelmet annak kapcsán, hogy most a törvényben van egy ilyen pontosítás. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Ez is egy álláspont, természetesen tiszteletben tartom. Képviselőként mondtam, amit mondtam, nem akarok visszaélni azzal, hogy válaszolok, viszontválaszolok, úgyhogy nem adok szót, bár volna mit mondani. Inkább nem teszem, mert ez kettőnk párbeszéde lenne. Inkább azt javaslom, ha további képviselői kérdés, észrevétel van, az hangozzék el.(Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs a kormány részére válaszadásra megadom a szót.

SZIKSZAINÉ BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): Annyit szeretnék mondani, amit Jauernik úr is elmondott, hogy itt, a törvénymódosítási javaslatban az szerepel, hogy 2006-ra alapvetően a 2005-ös feltételeket biztosítjuk, de 2007-re meghirdetjük az új feltételeket arra tekintettel, hogy kellő felkészülési idő legyen biztosítva. Tehát azok számára, akik 2005-.ös feltételekkel készültek a 2006-os évre, ez biztosítva van. Amit itt egyébként szakmailag teljesen helytállóan elmondott Jauernik úr, felvázolta azt, hogy 2007 után mit kellene tenni, illetve a törvényjavaslat is tartalmaz egy olyan kitételt, amiben felhatalmazza az illetékes szaktárcavezetőt, hogy a területi kiegyenlítési rendszer feltételeit legkésőbb 2006. június 30-ig alakítsa ki. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen én is az észrevételét, válaszát. A szavazás következik. Kérem, aki egyetért a törvénymódosítással, jelezze! (Szavazás.) Tizenöt. Köszönöm. Aki nem? Hét. Aki tartózkodott? Három. Megállapítom, hogy a bizottság többsége egyetértett. Többségi előadó? Jauernik úr? Kisebbségi előadó? Nem feltétlenül szükséges, ha muszáj, akkor leszek, egyébként fel lesz hatalmazva, hogy elmondja az álláspontunkat. Tehát a többségi előadó Jauernik István, a kisebbségi Domokos László. Aki egyetért, jelezze! (Szavazás.) A bizottság többsége az előadókkal egyetértett.

A következő napirendi pontunk a magyar gazdaság egyensúlyi felzárkózási programjáról szóló törvényjavaslat, T/09091. szám alatt. Az általános vitára való alkalmasságról döntünk első helyen kijelölt bizottságként. Köszöntöm a kormány képviselőjét, és meg is adom a szót. Kérném, hogy mutatkozzon is be.

KOVÁCS ÁLMOS (Pénzügyminisztérium): Kovács Álmos helyettes államtitkár vagyok a Pénzügyminisztériumból. Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A benyújtott törvényjavaslat néhány bekezdéses indoklást, én nem kívánom ezt megismételni. Természetesen kérdésekre tudok bőven minden tekintetben választ adni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselői kérdés, észrevétel? A mi részünkről én leszek az egyik összefoglaló, akkor, mint képviselő megpróbálok kérdéseket felvetni. Az egyik kérdéskör, hogy szerintem ez egy pótcselekvése a kormánynak, hogy benyújt evidenciákat. Ráadásul nem is a mi hatáskörünkbe tartozik, hogy ezt igazából mérlegeljük. Az Európai Unióban nem az euró bevezetéséhez van ez a kérdés kötve, hanem a társulási szerződéshez, illetve a stabilitási és növekedési paktum meghatározza azokat a célokat, amelyek minden ország számára kötelezőek, és így ennek a megvalósítását számon is kérhetik. Mégpedig a csatlakozást követő négy éven belül kell a konvergencia program rendszerét kialakítani, amely mind a hiány mérséklését, mind pedig, ahogy megfogalmazza a paktum, az egyensúly közeli, vagy enyhén szufficites költségvetés pozíciójának elérését lehetővé teszi, ezért joggal vetődhet fel az a kérdés, és ezt 2008-ig biztosítani is kellene, hogy hol van a törvényjavaslatban a nemzeti szint.

A nemzeti szint az, amit éppen az Európai Bizottság kifogásolt, éppen az a kérdéskör, hogy hogyan fogja az ország ezt teljesíteni. Ismereteim szerint az ország benyújtott konvergencia programjában sincs, ebben a törvényjavaslatban pedig végképp nincs semmiféle háttérszámítás, semmiféle konkrét megnevezés. A legnagyobb probléma tehát az, hogy éppen arra, amiért a magyar kormány felel, nem kíván választ adni a törvényjavaslat. Így az indokoltsága is megkérdőjelezhető. Inkább a kommunikáció ismételt lehetősége a kormány számára, hogy újból olyasmiről beszéljen, amit nem teljesített. Nem teljesítette Brüsszel irányába azt a kötelezettségét, hogy bemutatja, hogyan kívánja a különböző mennyiségi meghatározásokat megadni az egyes pontok alátámasztására, illetve a strukturális intézkedések rövid és hosszú távú költségvetési hatásairól nem nyújtott be semmiféle háttérszámítást, indoklást, magyarázatot.

Az Európai Bizottság is hiányolta, és itt joggal felvethető, hogy a költségvetési stratégia egyszerűen hiányzik a 2008-as programhoz. Igazából ez egy fügefalevél, amivel megpróbálja a kormány azt a helyzetet leplezni, hogy a király meztelen. Most ez a törvényjavaslat igen vékonyra is sikerült, szűkös az írásbeli indoklása is, igazából nehezen tudja eltakarni ezt a tényt.

Ha konkrétabban is megnézzük az összefüggéseket, érdemes azt világossá tenni még, hogy a kormányzat számára ez igazából azért sem választható kérdéskör, mert a népszavazáson az ország eldöntötte, hogy csatlakozni kíván az Európai Unióhoz, nemcsak szavakban, technikailag, hanem tényszerűen is, költségvetésben és egyéb gazdasági mechanizmusában. Most úgy tűnik, hogy éppen a kormányzat az, amely most nem kíván ebben az együttműködésben részt venni, pont ezt a népszavazási akaratot és azt a szerződést, amit annak idején Athénban aláírtak nagy pompa közepette, a tényleges, apró, szürke mindennapi munkáját tolja háttérbe a kormányzat.

Amikor először láttam, felcsillant a remény, hogy meg tudjuk a nagy titkot, amit nem tudhatott meg Brüsszel, nem tudhatott meg az Európai Unió biztosa, illetve nem tudhatott meg az ország közvéleménye hamarabb. De mi majd itt megtudjuk a választ. Ez logikus lépés is lehetett volna, ha a kormányzat úgy gondolja, hogy nem saját hatáskörében fog egy ilyen súlyos kérdésről dönteni, hanem a parlamenttel ezt megvitatja, körüljárja részleteiben, és ez alapján fogja majd megadni a brüsszeli választ. Azért is furcsa ez, mert a pénzügyminiszter és a miniszterelnök úr nagy ovációval fogadta azt, hogy nem négy hónapon belül kell a választ megadni, hanem szeptemberig. Ha most szeptemberig kell megadni a választ, mert kapott a választásokra egy lehetőséget a kormányzat, akkor most miért kell a választások előtt 60-70 nappal ezt a vitát a parlament elé behozni?

Ráadásul úgy, hogy nincs javaslat, csak egy üres doboz. Ebben olyan alaptézisek vannak leírva, olyan számok, amelyekkel joggal értett egyet az Európai Unió, hiszen saját programját írta vissza a magyar kormány. De azt, amit kellett volna, nem tette meg. Mi lenne a feladat, amire alapvetően nem ad választ ez az anyag? Egyrészt a fenntarthatóságra kellene választ adni, másrészt egy jól felépített, kiszámítható; nemcsak a kormány, hanem az ország által is, az országban lévő gazdasági szereplők, a lakosság által is nyomon következő programról legyen szó. Ez nem egy szűk pénzügyi kör belügye, hanem ez a legszélesebb közügy kellene hogy legyen, hiszen pontosan az a jövőkép, az az irány, amelyhez igazodnak a gazdaság szereplői, hiányzik.

Nem ad választ a munkahelyhiányra, hogy hogyan kíván a lisszaboni folyamatnak megfelelően felzárkózni a 563 százalékos mai átlagra, amit egyébként a kormány kitűzött. Valójában tudjuk, hogy a Brüsszelben, az Európai Unióban már 70 százalékos foglalkoztatást tűztek ki. Erről már említést sem tesz az anyag. Ebben benne kellene lenni annak, ami az emberek számára fontos, és valóban a kormányzati eszközrendszerrel lehet megtenni. Itt mintegy 700-800 ezer munkahely kérdését kellene rendezni, hogy ezt a 63 százalékot megcélozza a kormányzat. Ha pedig a 70 százalékot akarja, még nagyobb a számszaki irány.

Vannak további állításaim is a kérdéseim mellett, amelyeket nem mondanék most el, ha csak nem válik szükségessé. Majd a parlamentben lefolytatjuk a vitát, mert úgy látom, a bizottságban nincs senki, aki szólni kíván. Nem akarom most folytatni, lenne véleményem is, amit majd elmondok, ha a vita során erre mód nyílik.

Keller László képviselő úr kért szót, majd Horváth János képviselő úr. Most Keller László képviselő úré a szó.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Ellentétben elnök úr értékelésével, én valódi cselekvésként szeretném definiálni a benyújtott törvényjavaslatot. Nem arra keresi a választ ez a törvényjavaslat, amire elnök úr próbálta megkeresni a választ, hogy most hogyan teljesíthetők azok a makrogazdasági paraméterek, amelyeket rögzít, nem az eszközrendszerrel szól, hanem egy célfüggvényt jelöl ki. A választásoktól függetlenül munkára serkenti az országot, az államigazgatást azzal, hogy a választásoktól függetlenül, reményeink szerint a parlamentben egyetértésben tudjuk rögzíteni azokat a mutatószámokat, amelyeket szükséges az elkövetkezendő években realizálni, megvalósítani.

Annál is inkább indokolt ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása, mert hónapok óta egy nagyon jelentős vita bontakozott ki a médiában az ország gazdaságának fejlődési pályájáról. Azt megállapíthatjuk, most vissza nem akarok menni, mert hosszú elemzésbe nem szeretnék bonyolódni, hogy 2004-től egy nagyon következetes gazdaságpolitika érvényesült. Azt kifejezetten sikernek tartom, hogy a magánnyugdíjpénztárak megtakarításait az államháztartás részeként el tudjuk számolni. Ezt az Európai Unióval el tudtuk fogadtatni. Megítélésem szerint az is a siker körébe tartozik, hogy hiányt, tudjuk, hogy milyen örökséggel indult ez a kormány, folyamatosan tudtuk mérsékelni az elmúlt évek során. Az adósságráta szinten tartása következett be. Kevesebb az elvonás, ezt, gondolom, az ellenzéki képviselők is el tudják fogadni. Ennek következtében nyilván már az elmúlt években is a GDP-hez képest kisebb bevétellel számolhatott az államháztartás. Az szintén nem megkérdőjelezhető, hogy az államigazgatási kiadások jelentős mérséklését valósítottuk meg eddig is.

Létezik az országnak egy kiszámítható fejlődési pályája, ami egyébként elnök úr állításával szemben fenntartható pályát jelent az ország számára. Sajnos 2005-ben, akkor, amikor az autópálya-elszámolások, statisztikai elszámolások miatt felnyílt a vita, innentől kezdve kérdőjeleződik meg leginkább az ellenzék által az, hogy vajon az a pálya, amit a korábbi években kijelölt a kormány az ország számára, és ebbe az irányba vitte a gazdaságpolitikát, teljesíthető-e. Már 2005-ben az alapos elemzés elvégzésre került, és azt a konvergenciaprogramot, aminek az egyik mérföldköve 2008, a másik 2010, az eurózónához történő csatlakozás, teljesíthetőnek ítélte a kormány. Nyilván látható, hogy a médiában ennek ellenére nem csökkent a vita. Továbbra is a rögzített fejlődési pálya realitását kérdőjelezi meg az ellenzék.

Éppen ezért tartjuk jó megoldásnak, hogy most, amikor a parlamenti választásoktól függetlenül a konvergencia program teljesítésével van munkája az államigazgatásnak, akkor rögzítésre kerülnek azok a legfontosabb makrogazdasági mutatók, amelyek kijelölik azt a pályát, amit 2008-ig, majd 2010-ig teljesítenie kell az országnak. Nyilván ezzel a munka nem áll meg, mert ez egy célfüggvény, ezzel párhuzamosan mindenkinek dolgozni kell azon, hogy azok az eszközrendszerek is megfogalmazásra kerüljenek, amelyekkel ezek a paraméterek realizálhatók. Ilyen vonatkozásban, úgy gondolom, helyénvaló erről a gazdasági egyensúlyfelzárkózási programról az Országgyűlésben vitát folytatni. És nagyon helyénvaló az, hogy még a választások előtt minden mértékadó politikai erő rögzítse álláspontját, és derüljön ki az, hogy ki hogyan viszonyul ehhez a konvergencia pályához. Ilyen szempontból mondhatom azt, hogy frakciónk támogatja a benyújtott törvényjavaslatot, és kéri az ellenzéket arra, hogy világos állásfoglalást mondjon a számszerű makrogazdasági paraméterekhez való viszonyáról. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Horváth János képviselő úr kért szót, utána Mádi László.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Valóban, Keller képviselő úr előadása rámutat a lényegre. Úgy hallom az ő előadásából, és ahogy ezt az irományt böngészem és elemzem ismételten, hogy itt valóban vitáról van szó, álláspontok meghallgatásáról, ami nagyon nemes dolog. Hozzátartozik a törvényhozáshoz, a gazdaságpolitikához. De a címe az előttünk lévő okmánynak nem ez. A címe az, hogy a magyar gazdaság egyensúlyi felzárkózásáról. Ha erről vitázni szándékozunk, erre a parlament is jó fórum. Persze, lehet érdekképviseleti ankét, egyetemi szeminárium, vagy egy sajtóértekezlet is.

Ugyanis amit a miniszter úr, a kormány hozzánk eljuttatott, ezeknek a számoknak, adatoknak a koherenciájáról, összefüggéséről nehéz meggyőződni. Sőt, az ellenkezője szúr szemet. Engedtessék meg, hogy csak egyet, vagy kettőt mondjak. Hogy is lehetséges az, amit olvasunk, hogy az adósság mutatója a GDP arányában csökken, 2006-tól 2008-ig, ugyanakkor a következő pontban azt látjuk, hogy az ezzel az iránnyal összhangban lévő összes GDP-bevétel arányában is csökken. Ha egyik csökken, akkor a másik nem. Ezek nem párhuzamos dolgok, ezek ellentétes dolgok. Hogy vagyunk ilyen bűvészek, hogy ez lehetséges?

Azután az is nyugtalanít engem, amit ismételten hallottunk, amit Keller képviselő úr eredménynek és pozitívumnak tekint, hogy a magánnyugdíjpénztárakat az államháztartás részeként ebből a szempontból. Tisztelt képviselő úr, a magánnyugdíjpénztárakban összegyűlt pénzforrás használatáról a magánintézmény fog dönteni. Ide teszi, vagy oda teszi. Ennek megvan a biztosítási matematikája, és megvan szakszerű módja, ezt jól ismerjük, ebbe nem szükséges belemenni. De a magánnyugdíjpénztárban felgyülemlett tőke, vagy tartalék többféleképpen hasznosítható. Az nem szükségképpen azonos azzal, amit a kormány elgondolt. Sőt, a különböző országok fiskális politikájában tapasztaljuk, hogy elég gyakran konfliktus van. Tehát Magyarországon azt várni, hogy a kettő majd szépen egymásra simul, egymást kiegészíti, az bizony egyfajta naivság.

Nem folytatom az általános képhez tartozó aggodalmaimat, ezeket Domokos képviselő úr saját nevében már elmondta, és más képviselőtársaim is. Azzal fejezném be megjegyzéseimet, hogy ezek a számok így nem állnak össze. Persze, a miniszter úr bebizonyíthatja nekünk, hogy összeállnak, de az itt nem történt meg. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor először ismét MSZP-s képviselőknek adunk szót. Kékesi Tibor alelnök úr és utána Mádi László.

DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Örömmel hallgattam Horváth képviselő úr elemző megjegyzését, mert úgy gondolom, hogy megbeszélvén a dolgot, néhány kérdést tudunk tisztázni. A szerinte nem párhuzamos, értelmezem úgy a mondandóját, hogy ellentmondásos számok bemutatása azért helyes álláspontom szerint, mert itt nem rögzítünk, ennek következtében nem vettünk figyelembe egy olyan tényt, illetve egy olyan, a jövőre vonatkozó feltételezést, amit valamennyien kell hogy számításba vegyünk. Ez pedig a GDP növekedése, egészen pontosan maradjunk inkább a változás szónál.

Tényként azt tudjuk rögzíteni, hogy az elmúlt időszakban, és 2005-ig bezárólag a számokat ismerjük, a GDP növekedett. a magyar gazdaság teljesítménye e tekintetben az Európai Unió átlagát meghaladó mértékben, sőt, a korábbi időszakhoz képest nagyobb ütemben meghaladó mértékben, hiszen nem 2 százalék alatt, hanem most már átlagosan 2 százalék feletti, majdnem 2,5 százalékos ütemben haladja meg a magyar GDP növekedése az Európai Unió átlagát. Tehát itt a felzárkózás, ennek a vagyontömegnek, értéktömegnek a növekedésére számíthatunk. Úgy tűnik, hogy ebben különösebben vita nincs is a gazdaság elemzői és a politikusok között, hogy bizony ez a jövőben is így fog történni. Ez tehát mindenképpen biztosítja azt a folyamatot, hogy ennek a növekvő összegnek az arányában, még ha feltételezzük is, hogy változatlan mértékben vennénk számításba a kiadásokat, a bevételeket, az adósságszolgálat nagyságát, akkor is csökken az arány, a mérték ilyen szempontból.

De ne felejtsük el, hogy például a már törvénybe iktatott adó- és járulékcsökkentés, a már elhatározott, a kiadásokra nézvést remélhetőleg majd a következő kormányzati ciklus elején egyébként is meglépésre kerülő, az államháztartás reformját magukba foglaló intézkedések a kiadásokat is olyan értelemben fogják kezelni, hogy ezek a számok tarthatók. Az államadósság mértékét tekintve pedig megint nemcsak a GDP-növekedés, hanem például a kamatcsere, a swapügyletek is lehetőséget biztosítanak arra, hogy kedvezőbb szituációba kerüljön a kormányzat, a magyar államháztartás, merthogy azokat a kedvezőtlen kamatozású, előnytelen feltételű hiteleket a kormányzat ki tudja váltani, ki tudja cserélni, és ezzel maga a költségvetés a későbbi évek folyamán az adósságszolgálat egésze tekintetében is jobb helyzetbe kerül. Úgy gondolom, hogy ezeket a folyamatokat ilyen értelemben tisztán kell látni.

Van még egy vita, amiről még egy gondolatfuttatást rendeznék, ez pedig arra vonatkozik, hogy vajon a nyugdíjpénztárak hogyan kezelendők. Itt kifejezetten a magánnyugdíjpénztárakról van szó. Ismert, hogy az Európai Unió tagállamai közül négynek van ilyen típusú problémája. Ismert, hogy ebből egy, Lengyelország a mai napig így számolja el a költségvetését. Nem kérdezte meg róla az Európai Uniót, hogy hogyan kell számolni, hanem így számolja el, mert ott megtörtént a nyugdíjreform, hasonlóan Magyarországhoz, és Svédország és Dánia a másik két ilyen példa. Magyarország lehet, hogy óvatos volt, lehet, hogy bizonyos időszakban nem úgy kezelte a magánnyugdíjpénztárakat, erre is tudnánk példákat mondani, de tény, hogy a jogszabályi előírások miatt ezeknek a magánnyugdíjpénztáraknak is bizonyos mértékű kockázatvállalása lehetséges csak. Meg van határozva, hasonlóan más betétbiztosításokhoz, pénztárakhoz, hogy milyen mértékben tarthatja kockázatos, kevésbé, vagy jobban kockázatos befektetésekben a vagyonát, az egyébként folyamatosan növekvő vagyonát, és milyen mértékben tarthatja államilag garantált eszközökben a vagyonát.

Mivel a nyugdíjpénztárak tőkéje államilag garantált, csak a hozamra nincs garancia, ezért ez egy viszonylag magas szám. Ezt a nyugdíjpénztárak kénytelenek, mert más ilyen eszköz nincs, magyar államkötvényekben, diszkont kincstárjegyekben tartani. Ha tehát ez így van, akkor úgy gondolom, hogy nemcsak lehetséges, hanem közgazdaságilag is megalapozott, hogy ezt az államháztartás részének tekintsük. Az Unió ennél egyébként óvatosabb volt ezen országok viszonylatában, mert csak egy bizonyos ideig, öt év alatt 20 százalékkal kifuttatva engedélyezte, hogy a hiányra, illetve az államháztartás adósságszolgálatára vonatkozó ilyen értelmű beszámítást ezek az országok, tehát nemcsak Magyarország, hanem ez a négy ország alkalmazza. Tehát egyben egy picit több, nagyobb feladatot rótt ránk, de nem akarnak büntetni azért bennünket, mert ellentétben a másik 21 országgal mi már megcsináltuk a reformot legalább a nyugdíj területén, ami előtt áll a többi ország. Gyanítom, hogy előbb-utóbb ők is rákényszerülnek, és nekik már nincs ilyen kifuttatási lehetőségük.

Ezzel együtt én is úgy gondolom, Keller képviselő úrnak a tekintetben mindenképpen igaza van, hogy az Országgyűlés határozza meg a mindenkori kormányzat számára, hogy hogyan kívánja elérni ezeket a célokat. Arra kérdésre pedig most konkrétan adjon választ egy jogszabály meghozatalával, hogy akarja-e, hogy 2008-ban az ERM II rendszer elindításának a feltételrendszerét meg tudjuk-e teremteni, akarja-e, hogy 2010-re az eurózónához való csatlakozás feltételrendszerét meg tudjuk-e teremteni ezeken a területeken is, ahol az államnak, a kormányzatnak, a parlamentnek kifejezetten döntéshozatali jogosítványa, szerepe van. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Mádi László képviselő úr.

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Egy előzetes megjegyzésem lenne. Sok minden abnormális, nem tipikus dolog történik a parlament másfél évtizedes működésében a rendszerváltás óta. Most egy olyan típusú eseménynek vagyunk szemtanúi, ahol a parlament nyilvánosságát a kormánypárt próbálja kampányra felhasználni. Ők próbálják döngetni a mellüket, hogy rendben vagyunk, jó ez a pálya, és próbál egy olyan előterjesztést idehozni, ami ezt az álláspontját próbálja alátámasztani.

Hát, siralmas a helyzet, tartalmilag is, és mondom, emiatt szerencsétlen is, hogy lényegében a kormányoldal behozza a kampányt a választásokat megelőző időszakra a parlament falai közé. Én semmi mást nem ajánlanék önöknek, csak egészen véletlenül itt van előttem, mert sajnos ilyet is meg kell élni, egy olyan táblázat és egy olyan vélemény, amely a Standard & Poor's véleményét tartalmazza magyarul és angolul. Nem tudom, Keller képviselő úrnak angolul adjam oda, vagy adhatom magyar fordításban, a helyzet sajnos ugyanaz. Siralmas. Siralmas ugyanebben a témában a világ legnagyobb hitelminősítő intézetének véleménye. Idézek belőle, hátha nem olvasta sem magyarul, sem angolul. Jelentős kockázatokat lát a magas államháztartási hiányban. (Kovács Tibor: Bezzeg a Fidesz-kormány idején!) Képviselő úr, én csendben meghallgattam egyébként félrevivő véleményeket is, ez most ennek a témának szerves része.

Tehát: magas kockázatokat ítél meg az államháztartási hiányban és a gyorsan növekvő államadósságban. Itt van egy táblázat, ez a növekmény nem a GDP-növekmény, hanem jelen esetben a government deficit, magyarul a hiány, ez a szürke oszlop mutatja, hogy sajnos egy radikális növekedés áll fenn a következő időszakra nézve. Úgyhogy nemhogy a kívánatos irányba haladunk, hanem azzal ellentétesen haladunk, amióta a szocialista kormány kormányoz. Úgyhogy nagy-nagy türelemmel és mértéktartással várnék. Azt mondják, hogy elérhetőnek tűnik a 2010-es eurócsatlakozás, közben az idén az államháztartási hiány el fogja érni a GDP 10,7 százalékát, tisztelt uraim. Az államadósság a 2004-ben mért 60 százalékról, ami a 2001-ben mért 52-53 százalékos szintről nőtt meg az önök áldásos kormányzásának következtében, 69 százalékra nő 2009-re, mondja a Standard & Poor's.

Drámai helyzetet mutat. Itt van a devizaadósság besorolása, egyértelműen pozitív a tendencia mind a három hitelminősítőnél, és most, az önök kormányzása alatt átmegyünk negatívba, visszaminősítenek bennünket, a Standard & Poor's pedig negatív jelzést tett. A tervek és tények, hol a köszönő viszony? Az adósságemelkedés közel 70 százalékos. Ilyen alcímekkel nyilvánítanak véleményt. Nem mi. Nem mi, hanem a nemzetközi hitelminősítő.

Olvassa el a Magyar Nemzeti Bank tanulmányát, elég alapos, és önt is úgy ismerem, hogy precíz ember, olvassa el, és behatóan tanulmányozza. Óriási gondok vannak azzal a nyugdíjreformmal, amelyet ön egyértelműen csak pozitívan és rózsaszínnel festett le. Kezdettől fogva mondtuk, hogy ennek nagyon komoly következményei lesznek. Az első az, hogy az önök kampánya több százezer embert kényszerített bele, vagy nem kényszerített, de a manipulációval vitt bele abba a rendszerbe, amivel ők rosszul járnak. Ugyanis az ő jövedelemszintjük mellett a választás az állami nyugdíjrendszer és a magánynyugdíjpénztári rendszer szempontjából egyértelműen a kedvezőbb lehetőség az állami rendszer volt. Önök bevittek ennyi embert, nem tudom, mi lesz majd ezekkel az emberekkel, hogy fognak a szemükbe nézni, amikor azt látják, hogy kevesebb nyugdíjat fognak kapni a magánnyugdíjpénztáron keresztül, mint az állami rendszeren keresztül kaptak volna. És önök mindmáig nem számoltak el ezzel sem a társadalomnak, sem a több százezer családnak.

A másik probléma, nézze meg, negatív reálhozamot produkálnak a magánnyugdíjpénztárak átlagban és hosszú távú tendenciában. Ma már sajnos ennek van egy történeti megítélése. Meg kell nézni. Nem velem vitatkozik, hanem a Magyar Nemzeti Bankkal és a számokkal az, aki másként látja. Nem minden magánnyugdíjpénztárra igaz ez, de átlagában és zömében sajnos ez a helyzet. Tehát mielőtt nagyon döngetnék a mellüket, egy kis mértéktartást, egy kis szakmaiságot kérnék önöktől. Nézzék meg a számokat. Ne nekem higgyenek, a számoknak, meg a tényeknek higgyenek legalább.

És mielőtt ide behozzák a választási kampányt, legalább olyan témákban hozzák be, amiben van némi igazuk, és jól állnak a dolgok. Ez a téma a legrosszabb. Semmire nem jó az, hogy erről vitatkozni fogunk, mert akkor kiderül, hogy Magyarország messze nincs olyan jó helyzetben, mint ahogy azt szeretnék látni. Önök belekényszerítettek bennünket ebbe a vitába, nagyon felelőtlenül és ártó módon. Nagyon sajnálom.

ELNÖK: Köszönöm szépen. További képviselői hozzászólások? A második körben Keller László, majd Horváth János képviselő úr.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Csak 2-3 mondat Mádi képviselő úrhoz. A törvényjavaslat nem jóslatot, hanem követelményrendszert fogalmaz meg. Ellentétben a Standard & Poor's véleményével. Nyilván hallja azokat a megnyilvánulásokat nap mint nap, amiket éppen a legnagyobb ellenzéki párt oldaláról hall, amely pontosan azokkal a követelményekkel megy szembe, amelyeket a törvényjavaslat... (Az ellenzéki oldalról többen közbeszólnak.)

ELNÖK: Türelem, mindenkinek adok szót.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Tehát pontosan azokkal a követelményekkel szemben fogalmaznak meg napról napra százmilliárdos nagyságrendű javaslatokat felelős, vagy inkább felelőtlen ellenzéki személyek. Persze, most kellemetlen szembesülni azzal, hogy milyen lehetséges fejlődési pályája van az országnak, ez, itt látják, törvényjavaslatba van fogalmazva. Ha kiderül, hogy önök hogyan viszonyulnak ezekhez a makrogazdasági mutatók, ki fog derülni az, hogy adott esetben azok a, még egyszer mondom, sokszor felelőtlen megnyilvánulások hogyan viszonyulnak ehhez. Ettől félnek önök, nyilvánvaló, Mádi képviselő úr, és nem attól, hogy az Országgyűlés, amely felelősséggel tartozik az ország fejlődését alapvetően meghatározni, hogy az rögzíti azokat a jövőbe tekintő számokat, amelyekhez hozzá kell rendelni a különböző cselekvéseket.

Senki nem mondta azt, hogy alapvető beavatkozások nélkül ezek a számok teljesíthetők. Senki nem mondta. A pénzügyminiszter itt, a költségvetési bizottság ülésén is abban kérte az önök együttműködését, hogy közösen fogalmazzuk meg azokat a lépéseket, amelyek megvalósítása azokat a célkitűzéseket elérhetővé teszi. Ezekre a mai napig nem jött válasz, csak olyan válaszokat tudnak megfogalmazni ezzel kapcsolatban, amelyek pontosan ellenkező irányú hatásokat fejtenek ki. Tehát nem a bevétel mérséklésére, nem a kiadások, az elvonások mérséklésére, nem a hiánycsökkentésre irányulnak azok a javaslatok, amelyeket most a médián keresztül hallunk nap mint nap, hanem éppen ellenkező tendenciákra utalnak.

Úgyhogy Mádi képviselő úr hozzászólása is abban erősített meg, hogy érdemes ezt a vitát lefolytatnunk a parlamentben. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Erről délután a parlament többsége állást fog foglalni, Keller Lászlót egy kis türelemre intem, ez meglesz ma délután a döntés, nem itt kell eldönteni, itt csak arról kell állást foglalni, hogy általános vitára alkalmasnak találja-e a bizottság. Horvátj János képviselő úr kért másodszorra szót. Megadom.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Bár általános vitára alkalmasságról van szó, mégis az elhangzott félreértések és félreértelmezések kiigazítására engedtessék meg egy mondat. Nem nézne jól ki, ha a Magyar Országgyűlés költségvetési bizottságában elhangzott tévedések úgy maradnának, aztán egy év múlva, vagy száz év múlva valaki azt olvasná, hogy ez így ment itt.

Nevezetesen, a magánnyugdíjpénztárak dolgában tévedéseket hallunk egyre-másra. Abból a szempontból teljesen egyetértek Keller képviselő úr érvelésével, hogy az oda befolyó pénzek egyfajta megtakarítások. Úgy, mintha a kincstárba folyna be. Azonban a másik oldalon mi lesz azokkal a pénzekkel, azt a magánnyugdíjpénztár menedzsmentje dönti el, ami nem azonos szükségképpen a kincstári döntéssel. Mert a kincstárba befolyt pénzt a kincstár belátása szerint használja fel. A magánnyugdíjpénztárnak, azért magán, van lehetősége, hogy állást foglaljon a hozzá befolyt összegekről.

Fontosabb ennél, tisztelt bizottság az, hogy a vélemények, amelyek elhangzanak, Mádi képviselő úrtól a Standard & Poor'stól és másoktól, persze, hogy vélemények. Az időjós véleménye is vélemény, de azért többnyire úgy történik, és annak alapján megy a gazda szántani, hogy elvárhatók nagyon nagy hányadban, hogy megtörténik. Még egy, és ezt igen fontosnak tartom, eleddig visszatartottam magam ennek kimondásától, hogy miért is nincs Magyarország képviselve azon a gazdasági világkonferencián Davosban, ahol ez globális összefüggésekben beszélgetés tárgya? Az igen, az egy vitafórum, az egy álláspont, ahol közben emberek kapcsolatokat teremtenek. Magyarország szembetűnően, szemet szúróan marad távol ebben az évben megint arról a helyről. Ez olyan fényűzés, ezt a szót használom, fényűzés, amit nem engedhetünk meg magunknak. Ott olyan kapcsolatokat lehetne teremteni, nem szeretnék ironikus lenni, de azt a magyarázatot kockáztatom meg, azért nem megyünk el Davosba, mert pontosan az ilyenféle nyilatkozatokra túl sok kérdés tevődött volna fel, amire vagy nincs válaszunk, vagy pedig nyugtalannak éreztük volna magunkat. Nem vagyunk ott Davosban, ez hiba. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. További képviselői kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Megpróbálok most már véleményt is mondani, az előbb inkább kérdéseket és szempontokat fogalmaztam meg.

Összegzésben azt kell mondani, hogy a szocialista kormányzat szerintem a saját csapdájába futott bele ebben a kérdésben. Hiszen a magyar kihívásokat és problémákat már a külső elemzők, úgy tűnik, jobban ismerik, mint a döntéshozó politikusok maguk. Ez valamikor a '90-es évek előtt volt jellemző, amikor úgy tűnt, hogy Magyarországon senki nem tudja pontosan, mi a helyzet, mindig csak a külső elemzők tudták, és volt egy miniszterelnök-helyettes, aki meg kénytelen volt töredelmesen bevallani, hogy mi a helyzet. Úgy tűnik, hogy ez ma sem fog megtörténni, majd az új kormánynak lesz a dolga azt a leltárt megcsinálni, aminek alapján a tényleges helyzetről kiderül, ami most sötétségben van, hogy sötét jövőt rejt, vagy pedig van valamiféle remény és fény. Hiszen ebben nincs program.

Az a legnagyobb problémája ennek, hogy leír olyan adatokat, mondtam az előbb is, amelyekre az Európai Uniónál kötelezettséget vállaltunk. Ez el van döntve. Ehhez képest semmi újat nem tesz hozzá. A parlament maga is jóváhagyta a társulási szerződést, ilyen értelemben törvényi szinten is megtörtént ennek jóváhagyása. Ezt 2008-ig nekünk teljesíteni kell. A hogyanra, a módjára nem ad választ. Hiába mondja azt Keller László, hogy vitatkozzunk a módjáról, nincs benyújtva. Nincs benyújtva, hogy min akarnak változtatni, hol látják önök azokat a falakat, amelyeket ki kell kerülni, milyen táblának kell lenni, hol kellene lassítani, vagy gyorsítani.

Semmit nem írnak le, mindent homályban hagynak. Egy álvitát folytatnak ezzel kapcsolatban. Mert ha benyújtanák azt, hogy pontosan mit is szeretnének csinálni, az világos kérdés. Nem az a kérdés, hogy most ez egy házi feladat, amit meg kell valósítania a kormánynak. Ez arról szól, hogy megszületett a parlamenti döntés két évvel ezelőtt, európai uniós tagok vagyunk, és a kormányzat, miután nem hajtotta végre az időarányos részét, most át kívánja tolni a felelősséget a parlamentre, hogy ugyan eddig nem csináltam meg a munkámat, most tessék, deklaráljátok, hogy ti azért magatokra veszitek ennek a felelősségét.

Ez egy pótcselekvés ennek megfelelően, hiszen alapvetően a legnagyobb kritikaként azt kell elmondani, hogy nincs is elképzelésük, hogy mit kellene csinálni. Valamiféle módon menedzselik a problémákat hónapról hónapra, vagy oly módon, hogy amikor rövid távú hiány van, akkor valamiféle kreatív könyvelést hajtanak végre, hosszabb távon pedig úgy tűnik, hogy inkább egy verbális kommunikációba mennek bele, vitákat gerjesztenek, és nyilatkozatokat próbálnak tenni, többnyire optimista és nyílt, mégis látjuk., hogy valójában nem megalapozott állításokkal. A legjobb alkalmat találják arra megint, hogy az ellenzékbe rúgjanak. Már látszik, hogy az egész vita arra fog menni, Keller László szavaival, hogy rugdossák az ellenzéket. Miközben saját felelősségük lenne, hogy ezt meg kellene csinálniuk, be kellene nyújtaniuk.

Ezt nem kellene vita tárgyává tenni, mert ez nem aktuálpolitikai kérdés. Látszik, hogy ez így is van, hiszen mindenki mosolyog, hogy lebuktunk, észrevettük, hogy valóban így akarjuk ezt csinálni. Igazából tehát a feladatot nem oldják meg. A megoldás hiányzik, meg az a jövőkép, ami a fenntarthatóságról szólna, a munkahelyekre, a biztonságra nem ad garanciát. Leginkább a garancia hiánya az, amelyről azt gondolom, a kormányzat elveti ennek felelősségét. Kíván deklaráltatni dolgokat a parlamenttel, de a megvalósítás garanciáját nem teszi le. Amit leginkább számon kell kérni, gondolom, az az, hogy a gazdaságpolitika legfontosabb kiadványa lenne ezen program dokumentálása és megvalósítása. Ehhez pont a gazdaságpolitika hiányzik, az, amely hiteles középtávú programot adna, és egy koncepción alapuló gazdaságpolitikát mutatna be.

Ez a program megteremtené azt, hogy méltó tagja lennénk annak a közösségnek, amelybe beléptünk. Egy csapatjáték része lenne Magyarország. Ezzel szemben viszont azt látjuk, hiszen 2004-ben az akkori pénzügyminiszternek feltettem a kérdést, hogy Magyarországon az üzleti szféra partnere kíván-e lenni a kormány. Akkor azt mondta az akkori pénzügyminiszter, hogy most fontosabb a konvergencia program megvalósítása, és ebbe az irányba bújt ki. Az elmúlt hónapok vitája pedig pont abban az irányban jelent meg, ugyanannak a kormánynak egy másik tagja aktuálisan azt mondta, hogy az országra hivatkozik, a választások miatt most meg az EU-nak nem lesz partnere, kérdéses, hogy szükséges-e a konvergencia program teljesítése, miközben egyébként a vezetésnek alapvetően jó lenne eldöntenie, hogy az Európai Unióval és az ország gazdasági szereplőivel, lakosságával együttesen kívánja ezt megvalósítani. Ennek hiánya állapítható meg.

Két alapvető koordinációt kellene végrehajtani egyszerre. Egyrészt a monetáris politika esetében az árstabilitást, ez alapvetően a Nemzeti Bank felelőssége, törvényben kimondva is. Látjuk, hogy ebben történnek kedvező lépések, a másik, a fiskális politika esetében viszont a költségvetés és a kormány részéről egyensúlyi költségvetési pozíciót kellene megvalósítani. Ez a terület az, amiről itt kellene beszélni, ez az, ami a kormány felelőssége, hiszen a kormány nyújtotta be ezt a programot. Ez az egyensúlyi politikára való törekvés, annak eszközrendszere és annak garanciális elemei hiányoznak teljes mértékben. Ha megkérdezzük, hogy az Európai Unió miért is nem mondott érdemi véleményt magáról a programról, azért, mert nincs program. Arról nagyon nehéz negatív dolgokat mondani, ami nincs. Arról lehet nyilatkozni, ami van, ami benne volt, az az volt, hogy visszaírták, amit ők maguk is akarnak, a gazdasági paktum érvényesülését. Azt egyébként aláírtuk 2004-ben, és a parlament nagy többsége jóvá is hagyta.

Tehát az eszközök, a végrehajtás hogyanja, ennek megalapozottsága középtávon, hosszabb távon nem létezik. Tulajdonképpen rövid távon is sikertelen. Az ország valóban kapott egy szeptemberi határidőt, most mondhatjuk játékosan, hogy game over. Ott a fal, vége. Ott befejeződik ez a játék, amit a kormányzat eddig próbált. Ott van egy olyan pont, amikor világossá kell tenni a helyzetet. Na, erre nem ad választ. Önök mennek a sötétben, egészen a game overig. Ez az igazi nagy probléma. Teljes mértékben felelőtlenség. Ezért felelőtlenség a kampány folyamatába most eszköz nélkül behozni. Mert be lehetett volna hozni, ha önök valóban egy nagyon nagy egységet akartak volna, akkor az eszközrendszert ide kellett volna hozniuk. Ezt mulasztották el, így viszont ez álvita, felesleges. Köszönöm.

További kérdések, észrevételek? Még egy képviselő jelentkezett, nem zárnám le még a vitát. Babák Mihály következik.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. A magyar gazdaság egyensúlyi felzárkózási programjáról szól ez a törvényjavaslat. Szóval, eltelt négy év, tisztelt kormánypárti képviselő urak, mégis csak furcsa az, hogy most, a negyedik év végén egyensúlyi felzárkózási programról beszélnek, holott a négy év munkája, költségvetési munkája, államháztartási cselekedetei mind-mind az egyensúlytalanság irányába faroltak. Most, a végén beismerik azt, hogy rosszul csinálták, és egy púdertörvényt terjesztenek be a parlament elé, amit önök sem vesznek komolyan. Úgy gondolom, tiszteletlenség a magyar parlamenttel szemben, hogy mandátumuk lejártának végén, pontosan ellentétesen a korábbi cselekedeteikkel, egy törvényjavaslatot, programról szóló törvényjavaslatot terjesztenek a parlament elé.

Tetszettek volna négy évig jól csinálni és teljesíteni a feltételeket! Akkor most nem kéne programról tárgyalni. Úgy gondolom, a felelőtlen kormányzásnak éppen ideje, hogy vége legyen. Önök mindig csak a pr-ra, a beszédre, a reklámra és minden másra helyeznek hangsúlyt, tetteiket és szavaikat ketté lehet választani. Nem fedik egymást, tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt képviselőtársaim. Úgy gondolom, meg kéne állítani azt, tisztelt elnök úr, hogy sértegessen minket a kormány egy ilyen semmitmondó felzárkózási program törvényjavaslatával, mert semmi, de semmi értelme nincs. Most sem azt teszik, 2006-ban sem, amit a felzárkózás programja elvárt volna a tisztelt kormánytól. Úgyhogy elnézést, de kérem, kíméljék meg a tisztelt Házat, mert nem skandalum, hanem cirkusz, amit önök most csinálnak. Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. További képviselői kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Ilyet nem látok. Akkor a kormányzat részére adom meg a szót, amennyiben szükségesnek tartja, válaszoljon. Öné a szó.

KOVÁCS ÁLMOS (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Valóban úgy van, hogy a stabilitási és növekedési egyezmény keretében az ország kötelezettséget vállal a hiány csökkentésére, ugyanakkor a hiány csökkentésének mértéke az ország szuverén döntése. A határokat megszabja a stabilitási és növekedési egyezmény, évente ciklikusan kígyózva, de legalább 10 százalék csökkentést kell elérni, de a mérték az ország döntése. Ilyen értelemben nem egy az egyben lehet kiszámolni azt, hogy milyen mértékű csökkentést tervez az ország. Ezek a számok lényegében makrogazdasági megfontolásokból adódtak. Megpróbáltuk megvizsgálni, hogy milyen mértékű hiánycsökkentés van összhangban a gazdasági növekedés lehetőségeivel, mi az mérték, ami még nem okoz gazdasági visszaesést. Tehát ezeket az értékeket tartalmazza a program. Ilyen értelemben nem egy az egyben visszaírtuk az Európai Unió számait, ezek magyar számok.

Felvetődött az a kérdés is, hogy a számok hogyan vannak egymással összhangban. Bizonyára a képviselő urak és hölgyek ismerik a konvergencia programunkat, ahol a számításnak azokat a részeit is bemutattuk, amelyek a GDP-növekedéssel, a feltételezett áralakulással, a kamatok feltételezett alakulásával összhangban adják ki ezt az eredményt. Tehát ezek mögött a számok mögött egy konzisztenciát biztosító számítási rendszer van. Persze, ez tartalmaz feltevéseket. Feltevéseket tartalmaz a GDP növekedéséről, az infláció, a kamatok alakulásáról, úgy gondoltuk azonban, hogy egy törvénybe azokat a pontokat lehet beírni, ahol a parlamentnek döntései lehetősége van. A parlament nem dönthet a GDP növekedéséről, ötéves terveket nem érdemes beterjeszteni, a parlament nem dönthet a külföldi kamatok alakulásáról. A parlament viszont dönthet arról, hogy milyen mértékű hiányt fogad el, dönthet arról, hogy ennek a hiánynak a hátterében milyen kiadási és milyen bevételi szintet tartalmaz.

Ezeket az értékeket azért szerepeltetjük a törvényben, mert ezek a számok, amelyekben a parlamentnek van döntési lehetősége, és tulajdonképpen, ha ezek a számok a későbbi döntéseket befolyásolják, akkor megvalósulhat ez a pálya. Természetesen valós az a kritika, hogy a program nem tartalmazza azokat a részletes kiadási és bevételi oldali lépéseket, amelyek ehhez a hiánycsökkentéshez elvezetnek. A kormány azonban, összhangban az európai gyakorlattal, úgy ítélte meg, hogy választás előtt nem lenne eléggé méltányos dolog olyan részleteket pontosan definiálni, amelyekben mégis az újonnan alakuló kormánynak is van döntési lehetősége. Egyébként, ha megfigyelik az utóbbi években folytatott gyakorlatot, az európai országok gyakorlatában Lengyelország még mindig nem nyújtotta be a konvergencia programját a választás után, Németország még mindig nem nyújtotta be, holott december 1-je volt a határidő. Portugáliában annak idején, a választás után, a határidő után fél évig vártak a program benyújtásával. Tehát eléggé általános gyakorlat, hogy minden kormány megkapja a lehetőséget arra, hogy a saját szempontjai szerint döntsön azokról a konkrét lépésekről, amelyek a hiánycsökkentés irányába vezetnek.

Mégis, azt gondolom, hogy az a tény, ha vannak keretek a követendő hiánycsökkentés mértékről, ebben az ügyben megint van pozitív európai példa, a legjobb példák az északi országokból vannak, Svédországban, Finnországban évekre előre meghatározzák a kiadási szintet, és utána parlamenti vita csak arról folyhat, hogy azon a szinten belül a különböző területekre mennyit költsenek. De lényegében az az Országgyűlés által elfogadott keret, ami a kiadási szintet rögzíti, lehetőséget ad a hiánycsökkentés megvalósítására és a gazdaság kedvező irányú fejlődésére. Tehát azt gondolom, hogy ha egyetértés alakul ki a hiánycsökkentés mértékében a részletek nélkül is, akkor az olyan kereteket szab a következő évek parlamenti munkájának, amik elősegítik ennek a felzárkózásnak a megvalósítását.

Még néhány technikai kérdés. Először Svédország vezetett be ilyen nyugdíjreformot, végül is nemcsak négy, hanem öt országban, Szlovákiában is ilyen reform van, ezekben az országokban kivétel nélkül csak a nyugdíjreform hatásaival korrigált számot deklarálják. Viszont kétségtelen tény, hogy az Európai Unió döntése értelmében a későbbi években a számokat korrigálni kell. Mi az összehasonlíthatóság érdekében végig a nyugdíjreformmal korrigált számokat szerepeltetjük. Képviselő urak ismerik, hogy ennek csökkenő ütemű figyelembe vételére van lehetőség. Természetesen a makrogazdasági érv a nyugdíjrendszer hatásainak figyelembe vétele mellett elég erős, hiszen amekkora hiány keletkezik az államnál a nyugdíjjárulékok más pénztárakba való befizetése miatt, ott mindaddig, amíg ezek a pénztárak el nem kezdenek nyugdíjakat fizetni, többlet keletkezik, megtakarítás keletkezik. Tehát szemben minden más állami hiánynövelő lépéssel ez nem okoz makrogazdasági keresetnövekedést, és ez a közgazdasági érv a nyugdíjrendszer ilyen kezelése miatt.

Azt szeretném pontosítani, hogy az államadósság tekintetében nagyon egyértelmű és világos szabályok vannak. Valóban van bizonyos lehetőségük a nyugdíjpénztáraknak arra, hogy milyen fajta befektetéseket eszközölnek, de az államadósság korrigálásánál csak olyan mértékben lehet a nyugdíjpénztárak befektetését figyelembe venni, amilyen mértékben azok állampapírokat vásárolnak. Tehát ilyen értelemben a számítás elég pontos, és eléggé egyértelműen előírja, hogy csak azt a korrekciót lehet megtenni, ami az állampapírok vásárlásán keresztül jelentkezik többletként. Tehát a többletnek csak azt a részét lehet figyelembe venni, amit állampapír formájában fektetnek be. Ha kevesebbet fektetnek be, akkor természetesen kisebb lesz ez a többlet, és így kell számítani a hiányszámot is.

Azt gondolom, a többi kérdés nem annyira technikai volt, úgyhogy arra nem térnék ki ismételten. De azt még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy valóban vállalta Magyarország a hiány csökkentését, de annak konkrét mértéke, illetve hogy ezt milyen mértékű kiadási és bevételi csökkentéssel valósítja meg, az ország nemzeti döntése. Ennek megfelelően a törvényjavaslat olyan kereteket szabna a következő évek parlamenti munkájához, ami elősegítené ezt a felzárkózást. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy van-e kérdés, észrevétel az elhangzott kormányzati indokláshoz kapcsolódóan. (Nincs jelentkező.) Egy mondat azért még hozzátartozik, hogy 2008-ban a hiánymutató miért 1,9 és nem 3, amit be kellett volna tartani. Erre tud-e valamilyen választ adni. Értem, hogy ön technikai válaszokat ad mint helyettes államtitkár, de azért ez eléggé érdemi kérdés, és nem is kis pénzről van szó. Másrészt az a kérdés vetődik fel, amit mondott, annyiban árnyaltabban fogalmaznék, hogy a hosszabb távú törvényi kiadási szintet végül is a magyar törvénykezés ismeri, hiszen minden költségvetési törvény három évre határozza meg a számait.

Kérdésem a következő. 2004-ben, amikor az EU tagja lettünk, betartottuk-e ezt 2004-ben, 2005-ben és 2006-ban, amit 2004-ben benyújtottunk. Mert ha a kormány saját magára nézve betartotta, akkor joggal elvárhatnánk, akár az MSZP, akár az SZDSZ, akár a kormány, hogy majd 2007-ben, 2008-ban egyébként nem feltétlenül önök által uralt kormánynál majd be legyen tartva. Önök adnak leckét a következő kormánynak, miközben saját leckéjüket nem valósították meg. Ezért „képmutató", most elnézést, ez az állítás, mert van egészen pontos előrejelzés, amit törvény szintjén rögzítünk. És ezt önök határozták meg. Mégsem tudták megvalósítani. De ha ön azt mondja, hogy igen, akkor persze kérdésem volt, de nem akarnék még egyszer visszamenni, hogy na ugye, erről van szó. Értem a kincstári érvelést, csak a valósághoz nem sok köze van.

Ha esetleg másnak is gondolata ébredt, mielőtt reagálna? (Nincs jelentkező.) Úgy látom, nem. A kormány részéről van-e válasz?

KOVÁCS ÁLMOS (Pénzügyminisztérium): Két mondat. Természetesen tényszerűen igaz, hogy a 2004-ben előírt hiánycélokat nem tartotta be a kormány és a parlament, mert azért ez közös felelősség. A parlament sem jelezte, hogy azokat be kéne tartani, de végül is a parlament szavaz. (Babák Mihály: Mi nem szavaztuk meg. – Több képviselő is közbeszól.) Én a parlamentről beszélek. Azt szeretném mondani, hogy végül is azért mondtam a finn és a svéd példát, mert pont ezekben az országok a hiány '92-93-ban a GDP 10 százaléka körül volt, azért, mert ott sem tartottak be minden szabályt. Ha Finnországban és Svédországban meg tudták változtatni azt a rendszert, hogy szabályok vannak, és nem tartjuk be, és átálltak egy olyan rendszerre, hogy a szabályokat betartják, azért ez nem lényegtelen. Erre vannak történeti példák, hogy azzal együtt, hogy egy szabályt egy darabig nem tartottak be, egyszer csak ráébredtek, hogy érdemes a szabályokat betartani.

A másik kérdésre pedig az a válasz: azt jeleztem, hogy technikai okokból, az összehasonlíthatóság érdekében a nyugdíjreformmal korrigált számot szerepeltetjük 2008-ban is, de valóban, a jelenlegi Eurostat döntés szerint az a szám ennél nagyobb lenne. Ez nem szerepel ebben a törvényben, de az összehasonlíthatóság így biztosítható. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Láthatóan nem egy egyszerű feladatot kapott államtitkár úr. Valóban, abban igaza lehet, hogy vagy a politikai államtitkárnak, vagy a miniszternek kellene ennek tartalmi vitáját lefolytatni, a technikai válaszok korrektek voltak. Azt javasolnám, hogy most ne folytassuk tovább a vitát. Úgy látom, ezt a képviselők is így látják, ezért az általános vitára való alkalmasságról döntünk. Ki támogatja? Kérem, jelezze! (Szavazás.) Tizenöt. Aki nem támogatja? Tizenhárom. Tartózkodott? Nincs ilyen. Tehát a bizottság többsége támogatja az általános vitára való alkalmasságot. Reméljük, hogy javít valamit a kormány ezen a bizonyítványon, és ez még támogathatóvá tud válni a végszavazásnál.

A többségi előadót kérdezem. Az MSZP részéről Keller László. A Fidesz részéről Domokos László. Más javaslat nem volt. Akkor kérem, hogy foglaljunk erről állást. (Szavazás.) A bizottság többsége a két előadót elfogadta. Köszönöm szépen.

Utolsó előtti napirendi pontunk következik, a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításáról és ésszerűsítéséről szóló törvényjavaslat, T/19084. szám alatt lett benyújtva, az általános vitára való alkalmasságáról tárgyalunk első helyen kijelölt bizottságként. Köszöntöm a kormány részéről az előadót. Meg is adom a szót.

HELY PÉTER (Nemzeti Fejlesztési Hivatal): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Hely Péter vagyok, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal elnökhelyettese. Tisztelt Bizottság! Az önök előtt fekvő törvény olyan beruházások megvalósítását kívánja meggyorsítani, amelyek az azokban közvetlenül érintett szereplők körén túlmenően széles nemzetgazdasági és társadalmi érdeket testesítenek meg. Ezen belül is két csoportra terjed ki. Az egyik az Európai Unió által támogatott nagyberuházások köre, a másik pedig olyan nemzetgazdasági szempontból fontos magánberuházásoké, amelyeket az állam is támogat, közvetlenül költségvetési forrásból.

Az uniós beruházások kapcsán a közvetlenül érintett projektkör 33 beruházás, ezek a kohéziós alap keretében megvalósított fejlesztések, távlatilag pedig az első és a második nemzeti fejlesztési terv keretében feltehetően egy 3-4 ezer milliárd forint értékű európai uniós támogatás lehívását lehetne kedvezően befolyásolni. Az ok arra, hogy gyorsított és egyszerűsített eljárásokat kívánunk bevezetni ezen a területen az, hogy az uniós szabályok szerint ezeknél a beruházásoknál a megvalósítás rendkívül szigorú időkorlátok közé esik, és ezek a korlátok 2007-2013-as időszakban abból a szempontból szigorúbbak lesznek, hogy most már az összes támogatás egyharmadát kitevő kohéziós alap projektek esetében is a beruházásokat átlagban két évre a jóváhagyott terv szerint be kell fejezni.

A törvényjavaslat előkészítése érdekében a Nemzeti Fejlesztési Hivatal szakértői tanulmányt készítettek, és egyeztettek valamennyi érintett tárcával és az Országos Igazságszolgáltatási Tanáccsal is. Azt gondoljuk, hogy a törvényi szabályozásnak van jogosultsága, 2005-ben is történtek olyan intézkedések, például a közbeszerzési törvény módosításakor, ahol a jogi háttér módosításával járultak hozzá a gyorsabb ügyintézéshez. A törvény nem helyettesíti a hatósági munka javítását, a hatékony projektszelekciót és előkészítést, de mindenképpen segíteni tudja azt.

Tartalmát tekintve, nyilván önök is olvasták, két területről van szó. Megpróbáljuk felgyorsítani a hatósági eljárások és a bírósági eljárás, az esetleges bírósági felülvizsgálatok körét is. Ennek a módszere az eljárás megkezdése előtt a hatóságok és a beruházók közötti egyeztetés bevezetése, soron kívüliség és rövidített határidők bevonása, illetve az egyes hatóságoknál ugyanazon ügyek újra és újra történő felülvizsgálatának kiküszöbölése. A bírósági eljárások során szintén soron kívüliséget, gyorsított ügyintézést, tárgyalást nélküli döntést tennénk lehetővé, valamint létrejönne egy olyan külön kollégium a Fővárosi Bíróságnál, ahol ezekkel az ügyekkel kiemelten lehet foglalkozni.

Szeretném jelezni, hogy a kiemelt ügyekkel való gyorsított foglalkozással összefüggő többletkapacitási igényt mind a hatóságoknál az emelt eljárási díjakon keresztül, mind pedig a bíróságok esetében az uniós támogatások felhasználásán keresztül meg fogjuk tudni teremteni. Biztosak vagyunk abban, hogy a kiemelt ügyek kezelése nem fog hátrányosan érinteni nem kiemelt ügyeket. Ilyen módon tehát egy széles társadalmi érdeket megtestesítő javaslatot tárunk önök elé, és kérjük tisztelettel a bizottság minden tagjának támogatását. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaimat kérdezem. Tóth Sándor képviselő úr, majd Horváth János.

TÓTH SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt hiszem, képviselőtársaim is már valamennyien találkoztak olyan ügyekkel, amikor a hatósági eljárások hosszadalmas volta egyes beruházások megvalósítását nagyban kitolta, hosszú időre elodázta. Amikor a gyorsforgalmi úthálózat közérdekűségéről szóló törvényt tárgyaltuk, akkor is az motivált minket, hogy ezek az eljárások lényegesen lerövidüljenek, hogy minél gyorsabban megvalósíthatók legyenek ezek a beruházások. Azt hiszem, azzal is sűrűn találkozunk, hogy egyes civil szervezetek, vagy érdekcsoportok évekig meg tudnak akadályozni egy beruházást, ami rendkívül fontos lenne. Gondolunk csak az északi Duna-hídra, vagy a 10-es útra, ahol ellenérdekelt felek csatájáról van szó, és a bíróságoknak itt is egy hosszas, évekig húzódó procedúrában kell majd igazságot tenni.

Azt hiszem, hogy ez a törvényjavaslat jól példázza azt, hogy vannak olyan ügyek, amelyek igenis társadalmi érdeket szolgálnak, és ezeknek az eljárási rendjét és a bírósági döntéshozatalt mindenképpen fel kell gyorsítani. Javaslom képviselőtársaimnak is, hogy támogassák ezt a törvénymódosítási javaslatot, hiszen valóban olyan fontos, és kiemelt beruházásokról van szó, amelyek valamennyiünk érdeke. És itt nem lehet különbséget tenni kormánypárt és ellenzék között, hiszen, mint hallottuk, képviselőtársaimnak mondom, 3 ezer milliárdos nagyságrendről van szó, és az európai uniós eljárásrend ezt mindenképpen szükségessé teszi.

Még azt is szeretném elmondani, hogy igenis szükség lenne egy közérdekűségről szóló törvényre. Ez nem az, de nagyon sok esetben az eljárások és a beruházások közötti kivitelezés időszakát le lehetne rövidíteni. Remélem, hogy ez a törvény jó célt szolgál, és valamennyi képviselőtársam támogatását fogja élvezni. Köszönöm.

ELNÖK: Horváth János képviselő úrnak adom meg a szót.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Fenntartásaim vannak ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban. Valahogy úgy tűnik ez a bevezetőből és Tóth képviselő úr hozzászólásából is, és felerősödik bennem az, hogy itt voltaképpen kimondjuk, a törvényjavaslat kimondaná a magától értetődőt. Igen, a nap ott kel föl, és ott nyugszik le. Ezt törvénybe is iktathatjuk, és ha nem jól iktatjuk, akkor nevetségessé tesszük magunkat.

Mire is gondolok? Azt írja a miniszter úr, hogy az ügyintéző határidő 60 nap lehet, amit azonban meg lehet hosszabbítani 30 nappal. Na, de azután azt sem mondja meg, hogy kik ezek a szakhatóságok. Ki a szakhatóság? Szakhatóság nyilván az lesz, ugye, törvényhozói ésszel, vagy közgazdászi ésszel gondolkodom, vagy menedzseri ésszel, amely ott van, és ért hozzá. Van ilyen a Gazdasági Minisztériumban, a Földművelésügyi Minisztériumban, önkormányzatoknál, különböző helyeken vannak hozzáértő emberek, akik valamilyen hatóság, intézmény, kormány, szervezet keretében teszik a dolgukat. Őket megnevezni szakhatóságnak magától értetődő dolog, de erről törvényt hozni?! Hát, így megy az élet, a nap fölkel és lenyugszik.

Ez egy általános valami, ami nem mond újat, és attól tartok, hogy az még nem volna nagy baj, néha a zéró jobb, mint a mínusz 1. Azonban mintha ez annak a kísértését sugallná, hogy ez bizony a zérónál is kevesebb lehet, mert nemhogy felgyorsulna majd a döntés, mint ahogyan az indoklásban miniszter úr mondja, hanem ezek a különböző megnevezett szakhatóságok között, mint bábák között elvész a gyerek, vagy más ilyen hasonlat jut eszembe. Nem világos, sőt, annak a gyanúja vetődik fel, hogy bonyodalmakat okozhat. Márpedig ha csak feltételes módban is ez áll, hogy okozhat, és annak ígérete nincs, hogy valamit világosabbá, vagy egyszerűbbé tesz, akkor azt mondom, minek. Nem időszerű ez. A témával foglalkozni kell, jól kell kormányozni, jó gazdasági döntéseket kell hozni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. További képviselői kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Akkor a kormány részére megadom a szót, hogy válaszoljon a felmerült kérdésekre.

HELY PÉTER (Nemzeti Fejlesztési Hivatal): Köszönöm szépen a hozzászólásokat is. Egyetértek képviselő úrral abban, hogy a hatósági eljárásoknak mind az intézményi, mind pedig az eljárásrendje rendkívül bonyolult. Én magam nem is vagyok jogász, úgyhogy eléggé nehéz volt számomra is átlátni annak idején ezt az egész univerzumot, amikor belekezdtünk. De a megoldások, amelyeket javasolunk, ha azt nem mis tűzhetik ki célul, hogy csökkentség az egyes eljárásokban részt vevő hatóságok számát, mert ezt mindig az ügyfajta határozza meg, és egy taxatív listában nem is lehet ezeket felsorolni, azt mindenképpen el lehet érni, hogy az eljárás maga gyorsabbá, egyfordulóssá és ezáltal átláthatóbbá is váljék.

Rögtön az első lépés, amit ez a törvényjavaslat bevezetne, hogy a hatóságok az eljárás megkezdése előtt, az óra indítása előtt tartsanak egy egyeztetést, ahol a beruházóval meg tudják tárgyalni a felmerülő fontosabb kérdéseket, és össze tudják hangolni a munkájukat. Egy átlagos eljárásnál ez nem történik meg, kiemelt beruházásoknál, a Budapest Sportcsarnokot szokták emlegetni, egészen gyorsan eredményre tudnak vezetni. A másik, hogy sokszor előfordul, hogy egy-egy hatóságot egy-egy ügy kapcsán többször is megkeresnek. Ilyen esetben jelenleg fennáll a veszélye annak, hogy a hatóság ugyanazon tényállás alapján két eljárást folytat le. A tervezet világossá tenné, hogy ilyen esetben új eljárás lefolytatása helyett egyszerűen a régi határozatot kell elővenni. Ez sem magától értetődő jelenleg.

Az is változást jelent az intézményrendszerben, hogy a másodfokú hatóságok, tehát a specializált állami hatóságok lesznek azok, amelyek az ügyet először kézbe veszik, magasabb szinten indul, és ezáltal valószínűleg újra lerövidül az eljárás. A bírósági ügyeknél pedig a hagyományos közigazgatási pereknél számításaink szerint körülbelül fél évvel rövidebb lehet az az eljárás, amit itt leírtunk. Nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, ezért is egyeztettünk többek között az igazságszolgáltatási tanáccsal, hogy a civil szervezetek véleménynyilvánításának alkotmányos garanciái nem sérülnek. Pusztán arról van szó, hogy azokat az eljárásjogi csapdákat, amelyeket ki lehet használni arra, hogy egy eljárást, vagy engedélyezést elhúzzanak, próbáljuk kiiktatni anélkül, hogy a tartalmi észrevételekre vonatkozó meghallgatási, konzultációs felülvizsgálati lehetőségeket csorbítanánk. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. További észrevétel? (Nincs jelentkező.) Úgy látom, mindenki érti a célját. Nyilván a szükségessége nem megkérdőjelezhető. Nos, akkor szavazunk, mégpedig az általános vitára való alkalmasságról. Aki ezzel egyetért, kérem, jelezze! (Szavazás.) Ez tizenöt. Aki tartózkodott? Tizenegy. Ellene? Kettő. Így megkapta a többséget.

Az előadók következnek. Ha jól sejtem, Tóth Sándor és Horváth János képviselő úr a többségi és kisebbségi előadó. (Szavazás.) Úgy látom, igen. A bizottság többsége egyetértett ezzel. Köszönöm szépen. Köszönjük elnökhelyettes úrnak a közreműködését. További jó munkát kívánok.

Marad a helyi önkormányzatok 2006. évi új címzett támogatásáról, valamint a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló 1992. évi LXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, T/18709. szám alatt. A módosító javaslatok megvitatására kerül sor. Előzetes egyeztetés alapján a következő tárgyalási és szavazási módra teszek javaslatot.

Miután mindenki előtt ott vannak a törvénymódosítások, ajánlásszám szerint, és mindegyik megfelel a házszabályszerűségnek, ezért tömbökben is tudunk szavazni. A tömbök lényege az lenne, hogy ha van olyan, amelyről külön szeretne szavaztatni bármelyik képviselő, akkor ki lehet kérni szám szerint. Akkor arról lefolytatjuk a vitát, és külön is szavazunk. A többinél lefolytathatjuk a vitát egyben is, külön is, de ha senki nem kér külön szavazást, akkor aszerint szavazunk tömbösen, hogy a kormány támogatja-e, vagy nem. Úgy tudom, nagyon egyszerű lesz a dolog, mert a kormány egyet sem támogat az előzetes jelzések alapján, de azért megadom majd a kormánynak a szót, hogy a véleményét mondja el.

DÁNIEL PÁL (Országos Területfejlesztési Hivatal): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Az ajánlás első négy pontjában szereplő módosító indítványról a kormány nem tudott állást foglalni, kedden adta be az önkormányzati bizottság, a szerdai kormányülésre nem tudtuk bevinni. Itt az előterjesztő véleményét tudjuk elmondani. A továbbiakban azt szeretném elmondani, hogy nagyon hosszú lett ez az ajánlás, hiszen egy-egy módosító indítvány több területen is érinti a törvényt. Végeredményben 50 módosító indítvány benyújtásáról van szó, csak a jogtechnika követeli meg ezt a négyszázvalahány módosító indítványt.

Annyit szeretnék elmondani, hogy összesen három olyan beruházást érintő módosító javaslat van, az egyiket négy, a másikat három, a harmadikat egy módosító indítvány érinti, ahol a benyújtott törvényjavaslatban a támogatási összeg módosítását kezdeményezik a képviselő urak, az összes többi olyan, ahol december 15-ig nem nyújtották be a támogatási igénylést, ez jogvesztő, ezt jogszabályi feltételek hiányában nem tudjuk támogatni. Ezt az összesen nyolc módosító indítványt leegyeztettük, hogy mennyi pénz áll rendelkezésre, ezeket forrás hiányában nem támogatja a kormány.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Úgy látom, van, aki nem annyira éhes, és nem szeretne ott lenni a beszéden. Ennek ellenére azt szeretném kérdezni, hogy a bemutatkozás megtörtént-e, a jegyzőkönyv tudta-e rögzíteni.

Felmerült, hogy a kormány nem tudott állást foglalni négy javaslatról állást foglalni. Szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét arra a külön kiosztott lapra, amely úgy kezdődik, hogy bizottsági módosító javaslat, és az önkormányzati bizottság fejléce van rajta, január 25-i bélyegzővel, amely a 18709/57 és /58. számon találhatók a módosító indítványok. Ez az az első négy pont, amiről a kormány képviselője az előbb említést tett. A többi pedig, ami be van kötve két kötetbe, a másik része.

Kezdjük azzal, amiről a kormány nem foglalt állást. Ezek között van-e olyan, amelyhez van kérdés, vagy észrevétel? (Nincs jelentkező.) Ha nem kéri senki, félreteszem. Fogunk szavazni, csak az eljárás rendjét szeretném tisztázni.

Jauernik István.

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Bizottság! Itt az 57-esben arról van szó, hogy a korábbi években megítélt címzett és céltámogatás 25 százalékos áfamértékkel számolt. Ez az indítvány arra tesz javaslatot, hogy ezt a többletpénzt ne kelljen az önkormányzatoknak automatikusan visszafizetni, ha műszakilag indokolható többletköltség merül fel, akkor ezt a mértéket felhasználhatják az önkormányzatok. Azt gondolom, ez egy nagyon logikus intézkedés, ne kényszerítsük az önkormányzatokat arra, hogy esetleg ügyeskedjenek. Tehát ez a pénz ott marad azoknál az önkormányzatoknál. Erre tett a bizottság egyhangúlag javaslatot. Köszönöm.

ELNÖK: Jó, az indoklás elhangzott. A képviselő úr kéri, hogy erről külön szavazzunk. (Jauernik István: Igen.) Az 58-asra ez nem igaz? (Jauernik istván: De.) Jó.

Akkor menjünk vissza a kérdésekhez. Menjünk sorba. Babák Mihály, majd Tóth András.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Alelnök úr, minden olyan javaslatról, amelyben benne van a nevünk, azt szeretném, ha szavaznánk. Nem tudom a sorszámokat. (Arnóth Sándor: Olvasási szünetet tartsunk.)

ELNÖK: Egy tíz percet rászánhatunk, ha lesz kérdés, ha nem, addig legfeljebb majd én fogok beszélni. Van egy szünet javaslat is. Akkor rövid olvasási szünetet rendelek el. (Rövid szünet.)

A javaslatom az lenne, hogy folytassuk az ülést. Itt a lehetőség arra, hogy elmondjuk, melyik javaslatot szeretnénk. Először Arnóth Sándor képviselőtársam kap szót.

ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm alelnök úr. Akkor mondanám a sorszámokat, amikről külön szavazást kérnék.

Az 50. sorszámmal a 63. oldalon Láyer József és Tasó László javaslata, általános iskola közösségi házzá alakítása.

Az 51-es, ugyancsak Láyer-Tasó, a Csokonai Színház korszerűsítése.

A 263-as, Láyer-Tasó, Hajdúböszörmény, szennyvízcsatorna-hálózat kiépítése.

A 220-as, Láyer-Tasó, Hajdúhadház, belterületi vízrendezés.

A 221-es, Láyer-Tasó, Téglás, belterületi vízrendezés.

A 190-es, Láyer-Tasó, Debrecen, kiskorú fogyatékosok otthonának bővítése.

A 191-es, Láyer-Tasó, Debrecen, terápiás ház építése.

A 192-es, Láyer-Tasó, Nyírábrány, szociális szolgáltatóház bővítése.

A 135-ös, Láyer-Tasó, Tiszacsege, általános iskola bővítése.

A 133-as, Láyer-Tasó, Debrecen, Gönci Pál általános iskola bővítése.

A 134-es, Láyer-Tasó, Nyíradony, diákotthon átalakítása gimnáziummá és kollégiummá.

A 132-es, Láyer-Tasó, Berettyóújfalu, gimnázium oktatási központtá történő fejlesztése. Köszönöm szépen, egyelőre ennyi.

ELNÖK: Elhangzott, hogy együtt szavazunk az egészről. A következő Babák Mihály. Tóth Andrást láttam még, aztán Lenártek Andrásr jelentkezni.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Én két indítványt reklamálok, mégpedig a 216-ost, amely tűzoltóság építéséről szól. Megvallom őszintén, a ciklus elején azt a hírt vettük, és benne volt a költségvetési törvényben is, hogy a kormány meghirdette tűzoltóságok építését, felújítását. Ez a pályázati kiírás elmaradt a Belügyminisztérium részéről, és hiába készítettünk tervet ennek kapcsán, benne áll a pénzünk, azóta megújítottuk az engedélyeket és a szükséges okmányokat, a tervet is felülvizsgáltattuk, és sehol semmi nincs a négy év alatt. Pedig annak idején, a 2003-as állami költségvetésben a kormány kiírta, hogy lehet majd pályázni. Kész átverés show. Úgy gondolom, a biztonsághoz tartozik a tűzoltóság elhelyezése. Áldatlan körülmények között van Szarvason.

A 217-es módosító indítvány, amely Békés megye 10 településének belvízrendezéséről szól. Megvallom őszintén, hogy ez is bosszant. Elkezdődött egy nagyon jó dolog, mégpedig 2002-őt megelőzően, hogy megtervezte Békés megye a települések belvízrendezését, mert olyan károk keletkeztek, nyilvánvaló agyagos föld, sok helyütt szikes, és a települések eláztak. Mifelénk az emberek szegények, és vályogból van a házuk, nem tesz jót nekik a víz. Most elindult Orosházán ez a beruházás, de elmaradt a további településeken. A 217-es arról szól, hogy jobb megelőzni a bajt, és segíteni kell ezen a szegény vidéken, mert a házak vályogból vannak, és összedőlnek, és tető nélkül maradnak az emberek. A kormány pedig alkalmasint az elmúlt négy évben kénye-kedve szerint néha adott, nagyon helyesen, és hálásan köszönöm, hogy a lakosságot megsegítette e tekintetben kisebb-nagyobb összegekkel. De volt olyan év, amikor ez teljesen elmaradt. Nem lehet ezt hangulati módon csinálni. Békés megyében a belterületi belvízrendezés nem megoldott, óriási károk keletkeznek. Ez szintén a biztonságról szól. Remélem, hogy a többit nem lapoztam el, úgyhogy minden belvizes indítvány támogatását szeretném kérni, esedezem érte, alázattal kérem a kormányt, hogy fontolja meg, hiszen ez a befektetés később az embereket nem engedi elszegényedni, és biztonságot nyújt. Köszönöm, elnök úr, hogy szólhattam.

ELNÖK: Természetesen. További képviselői jelentkezés is van. Tóth András képviselő úr.

TÓTH ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Először szeretnék magával a törvényjavaslattal foglalkozni. Az a sajátos helyzet alakult ki, hogy december 15-ig lehetett benyújtani az igényeket, viszont a kormány december 2-án benyújtotta azt a törvényjavaslatot, amely tartalmazta, hogy mely pályázatokat kíván támogatni. Az első kérdésem az, hogy amelyeket támogatni kíván, teljesítették-e a törvényi feltételt, tehát december 15-ig a szükséges pályázatot, ahogy az a törvényjavaslatban szerepel, benyújtották-e.

Hallottuk a szóbeli kiegészítésben azt, hogy a módosító indítványokban szereplő pályázatokat nagy százalékban nem nyújtották be végül a törvénynek megfelelően az önkormányzatok, viszont, ha jól emlékszem, nyolc olyan pályázat volt, vagy pedig nyolc ajánlási pont, amelyeknél a törvényi megfelelés megtörtént, tehát annak ellenére benyújtották a pályázatot, hogy előzetesen nem támogatta a kormányzat. Szeretném megkérdezni, hogy nevesítve melyek ezek a projektek, mert nekem pontos információim nincsenek, hogy az általam benyújtott módosító indítványoknál végül beadták-e az önkormányzatok. Tudomásom szerint több is van, amelyik beadta. Tehát szeretném megtudni, hogy melyek ezek a projektek, nem nagy szám, tehát ez tudjuk rögzíteni.

Kérném szépen, hogy ezekről egyedileg, külön döntsünk, hiszen nem nagy szám, de nem lehet semmiféle nagy kalapba bevonni. Kérem, hogy a bizottság ezekről mindenképpen döntsön.

Az elutasítás okaként a kormány képviselője ezeknél a pályázatoknál is a forráshiányt jelölte meg. Szeretném megkérdezni, hogy milyen forrásösszeg áll rendelkezésre 2006-ban, 2007-ben, 2008-ban, mi az a forráskorlát, ami meghatározza azt, hogy ezeket a pályázatokat forrás hiányában kell elutasítani. Ha minden igaz, kaptunk egy anyagot, amely szerint a költségvetési bizottságnak kellene ma több módosító indítványt elfogadni. Ebben van egy olyan, ami arról szól, hogy ne csak a parlamenti választást követő évben, hanem a parlamenti választások évében is február 28-ig legyen lehetőség benyújtani a kimunkált anyagokat. Ez normális esetre vonatkozik, nem az idei esztendőre. Nem tudom, hogy mikor várható ennek a törvénynek a kihirdetése. Ha ez mondjuk február 28-a előtt történik meg, és a parlamenti választás évében vagyunk, nem fog-e ez jogi problémákat okozni? Nem rekesztünk-e ki önkormányzatokat abból, hogy eddig a határidőig még beadják a pályázatokat, vagy pedig azért kell ezt megcsinálnunk az idei esztendőben, mert esetleg véletlenül mégis van olyan önkormányzat, amely szerepel a törvényben támogatottként, mégsem tudta december 15-ig benyújtani a pályázatát.

Ennyi kérdésem, illetve kérésem lenne. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Miután nem derült ki, hogy pontosan melyik módosításokat kéri, körül lett írva Tóth András által, ezért a kormány segítségét kérném, hogy milyen számokon vannak ezek. Lehetőleg abból a csomagból, ami előttünk van, vagy ha nincs, akkor a neveket, aztán megpróbáljuk kikeresni, de anélkül nem tudunk majd szavazni róla. Tehát ami január 2-a után került meg benyújtásra szabályosan, ezeket kéri képviselőtársam. Nem tudom, most meg tudja-e tenni a kormány képviselője, vagy kell egy kis idő hozzá.

DÁNIEL PÁL (Országos Területfejlesztési Hivatal): A konkrét kérdésekkel kapcsolatban: az a 72 beruházás, ami szerepel a törvényjavaslatban, mindegyik benyújtotta december 15-ig a támogatás igénylését, más viszont nem. Tehát olyan, ami nem szerepel a támogatott igénylések között, nem nyújtotta be az igényét december 15-ig. Volt egy másik kérdés is. Azt mondtam, hogy van három olyan beruházás, amely a decemberi határidőbe nem ütközik azért, mert például a mosonmagyaróvári kórház szerepel a támogatási listán, ugyanakkor van négy módosító indítvány, amely arról szól, hogy ne ennyit, hanem 100-200-300 millió forinttal több támogatásban részesüljön. Tehát itt nincs december 15-ével kapcsolatos jogvesztő határidő, hiszen benyújtották a támogatási igényt, szerepel is a törvényben, a támogatás mértékének a módosításáról szól.

Ugyanez a helyzet az újfehértói gimnáziummal kapcsolatban, szerepel a törvényben, benyújtották a támogatási igényt, és három változatban többlettámogatást kezdeményez a képviselő úr. Még egy ilyen van, a mádi belvízelvezetés, szerepel a törvényben, benyújtották a támogatási igénylést, de magasabb támogatást javasol a módosító indítvány, mint ami a törvényben szerepel. Az összes többi olyan módosító indítvány, hogy december 15-ig nem nyújtották be a támogatási igénylést.

Kérdés volt, hogy mennyi. Összesen 252 megvalósíthatósági tanulmányt nyújtottak be az önkormányzatok. Ezeknek a 2006-os támogatási igénye 84 milliárd forint volt, a teljes támogatási igénye háromszázhatvanvalahány milliárd forint. Azt ugye tudjuk, hogy 2006-ban, mivel a 2006-os címzett támogatásra fordítható összeg rendelkezésre áll, benne volt a költségvetési törvényben, összesen 4 milliárd forint volt, amit az indulás évében a beruházásokhoz támogatásként meg lehetett ítélni. A következő években pedig a támogatási javaslatok évenkénti ütemezésében, illetve a kapott felhatalmazásnak megfelelően az önkormányzatokkal történt egyeztetés alapján alakul ki, hogy mennyi támogatást javaslunk 2007-re, 2008-ra.

ELNÖK: Ezt a kört járjuk körbe. Tóth Andrásnak adnék még szót. Lenártek Andrástól elnézést, de tisztázzuk ezt. Tóth András.

TÓTH ANDRÁS (Fidesz): Tagja vagyok az újfehértói önkormányzati testületnek is, tehát döntöttünk arról, hogy benyújtjuk a pályázatot, ez visszaigazolást is nyert. A törvényjavaslatban mint elutasítandó javaslat szerepel, tehát nem támogatják. Azért bátorkodtam beadni módosító indítványokat. Gyanítottam, hogy 4 milliárd forint áll rendelkezésre 2006-ban, viszont a törvényjavaslat 3 milliárd 990 millió forintig feszítette ki ezt a keretet. A 157. számú ajánlási pontban megfogalmazott javaslatommal még benne vagyok a 4 milliárdos keretben, tehát nem tudom elfogadni azt, hogy nincs forrás.

Kérem, hogy a 157-es javaslattal kitüntetetten foglalkozzon a bizottság, illetve kérem a kormány álláspontjának revideálását. Be is van nyújtva, a 4 milliárdos keretet sem feszíti túl, tehát semmi okát nem látom annak, hogy a megfogalmazott indokok alapján ez elfogadásra kerüljön. Köszönöm szépen.

ELNÖK: A 2157-es nem az ajánlási szám, ugye?

DÁNIEL PÁL (Országos Területfejlesztési Hivatal): Az előző kötet ajánlási száma, nem a mai módosítottnak. Most 161-es.

ELNÖK: Lenártek András következik.

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Én is hasonló ok miatt kértem szót, mint Tóth András képviselőtársam. Nem is beszélnék hosszan róla. A 206-os ajánlási számú, a gesztei önkormányzat pályázata. Tudok róla, hogy ők szabályosan beadták december 15-ig, építési engedéllyel befogadott pályázatuk volt, tehát nem áll fenn az az indok, amit itt általánosságban hallottunk. Ezért kérném szavazásra. A másik pedig az 5-ös, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kórház, az a helyzet, hogy eddig minden egyes ciklusban kapott legalább valamilyen típusú beruházási támogatást, ez országosan is az egyik legnagyobb kórház. Ebben a ciklusban, ha most nem kapja meg a támogatást, abba a helyzetbe kerül, hogy nem folytathatja beruházásait. Ez egy régi komplexum, annak idején még Horthy Miklós laktanyája volt, és elképesztő állapotban vannak az épületek, ennek felújítására tettem javaslatot. Tehát az 5-ös és a 206-os. köszönöm.

ELNÖK: Tehát az I. kötet. Kérem, hogy mindenki nézze meg, hogy az I. kötet volt-e. Babák úr is?

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Elnök úr, az I. kötet 261-es és 217-es.

ELNÖK: További hozzászólás van-e? (Nincs jelentkező.) A kormány részéről esetlegesen az elhangzottakhoz van-e válasz, vagy kezdhetjük a szavazást.

DÁNIEL PÁL (Országos Területfejlesztési Hivatal): Kezdhetjük a szavazást, nem tudok most többet mondani.

ELNÖK: Jó. Akkor kezdjük az 57-essel, az önkormányzati bizottság által benyújtott javaslattal. Kormányálláspont itt nincs.

DÁNIEL PÁL (Országos Területfejlesztési Hivatal): Az előterjesztő támogatja.

ELNÖK: Mint minisztérium igen, de a kormánynak nincs álláspontja. Viszont szavazni tudunk. Aki egyetért vele, kérem, jelezze! (Szavazás.) A többség. Tartózkodott? Hét. Ellene? Nincs ilyen.

Az 58-as következik. A kormánynak nincs álláspontja, de az előterjesztő?

DÁNIEL PÁL (Országos Területfejlesztési Hivatal): Az előterjesztő támogatja.

ELNÖK: Akkor szavazunk. Aki ezzel egyetért, kérem, jelezze! (Szavazás.) A többség. Szintén hét tartózkodás volt.

Most pedig az I. kötetből kért módosításokról egyenként szavaznánk. Arnóth Sándor javaslata az volt, hogy a következő pontokról külön szavazzunk: 50., 51., 263., 220., 221., 190., 191., 192., 135., 133., 134., 132. A képviselő úr is követte. Akkor ezekről így, együtt szavazhatunk-e? Igen. Aki egyetért, kérem, jelezze! (Szavazás.) Egyharmad, a többség nem.

A másik javaslat Babák Mihály képviselő úr javaslata, hogy külön szavazzunk a 217-es, a 261-es és a 22-es módosításokról. Ezeket a kormány nem támogatta. Aki ezzel egyetért, kérem, jelezze! (Szavazás.) A bizottság egyharmada, a többség nem.

Lenártek András az 5-ös és a 206-os pontokról kért külön szavazást. Aki ezt támogatja, kérem, jelezze! (Szavazás.) Egyharmad, a többség nem.

Tóth András pedig a 157-esről kérte a bizottság külön állásfoglalását. Aki támogatja, kérem, jelezze! (Szavazás.) Egyharmad, a többség nem.

Megkérdezem, hogy van-e esetleg további módosítás, amiről külön kér a bizottság szavazást. (Nincs jelentkező.) Nem. Akkor következik, amiről eddig nem szavaztunk, de az ajánlásban szerepel, plusz a II. kötet. Ezekről együttesen szavazunk. Aki a kormány elutasításának tudatában mégis támogatja, kérem, jelezze! (Szavazás.) Egyharmad, a többség nem.

Ezek szerint további szavazásunk nincs. Bocsánat, vannak beadandó módosítások. A bizottság ezek szerint maga is kíván benyújtani. Akkor megkérem alelnöktársaimat, hogy aki közülük röviden ismertetni tudja, jelezze! Igen, Jauernik István.

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Kezdeményezem, hogy négy bizottsági módosító indítványt nyújtsunk be. Az önkormányzati bizottságban ezen indítványok benyújtására nem került sor. Az ellenzéki képviselők egyedül azt kifogásolták, hogy későn kapták meg a javaslatokat. A múlt héten ebben a bizottságban előre mindenki megkapta.

Az első helyen Veszprém, támogatotti listán szerepel, négyzetméter-pontosításról van szó, nem érinti a támogatás mértékét. A műszaki tervek elkészítésénél, amit december 15-ig be kellett nyújtani, a végleges számok voltak. Szerintem méltányolandó mindenképpen.

A következő Pécs, a támogatás mértékét nem érinti a javaslat, viszont azt tartalmazza, hogy ne 15 területegységen legyen felújítva az ivóvízhálózat, hanem csak 12-őn.

A harmadik nem szerepelt eddig a listában, a törvény azon paragrafusa alapján javasoljuk benyújtani, amely azt mondja, hogy vis maior esetekben lehetőség van címzett támogatás odaítélésére. Ez Kerekegyháza. A Bács megyei kistelepülés általános iskolájánál a vis maior alapból a feladatot nem lehet megoldani, ugyanaz a helyzet, mint, emlékszünk rá, Tetétlen esetében az előző évben. (Arnóth Sándor: Amit nem támogattatok.) Azt is támogattuk. Megkapta Tetétlen is a címzett támogatást. Tehát Kerekegyházánál egy ilyen összegű módosító javaslatot nyújtsunk be.

A negyedik pedig azt a helyzetet szeretné orvosolni, amely a választás évében is kialakul. Itt volt december 15-i jogvesztő határidő. Az önkormányzati bizottság ülésén is szóba került, hogy egy olyan átmeneti állapot van, amikor a kormány a koncepció alapján nyújtotta be a törvényjavaslatot, december 15-e még nem telt el, ezért most, az eddigiektől eltérően nem mondta az önkormányzati bizottság, hogy aki nem nyújtotta be december 15-ig, már nem nyújtható be, mert amikor a képviselők a módosító indítványokat megfogalmazták, még nem tudhatták. Ez az indítvány ezt az átmeneti állapotot oly módon oldja fel, hogy a választás évében, és a választást követő évben is ez az időpont február 28-ra módosul. Javaslom képviselőtársaimnak, hogy a bizottság nyújtsa be ezeket a módosító javaslatokat. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezném, hogy van-e ehhez kérdés, illetve vélemény. Tóth András képviselő úr.

TÓTH ANDRÁS (Fidesz): Két javaslathoz lenne kérdésem. Egyrészt Kerekegyházához. Méltányolom a szándékot, és támogatni is fogom ezt a módosító indítványt. Viszont ez felvet egy problémát, hogy a keretösszeggel hogyan állunk. Tehát a 4 milliárdos keretösszeggel. Ahol ilyen indokot kaptunk, hogy nincs rá pénz, akkor valahogy érthetetlen az elutasító megjegyzés. A másik pedig az utolsó, amire már utaltam korábbi megszólalásomban. Mikor várható ennek a törvénynek a kihirdetése, illetve a kihirdetés és a február 28-a közötti időintervallummal vannak itt gondok, hogy időközben december 15-e és február 28-a között valaki benyújtja az igényét részletesen kimunkálva, de ebben az évben kimarad a törvényalkotásból, nem éri-e jogsérelem. Ezzel kapcsolatban itt van fenntartásom. Ha pedig választási évet akarunk valamilyen szinten korrigálni, ezt megtehetjük a következő 2-3 éven belül, nem feltétlenül szükséges ebben az évben, hiszen az idei támogatásokról úgyis dönteni fogunk. A következő parlamenti választások négy év múlva lesznek, rá fog érni az Országgyűlés meghozni ezt a szabályozást, ami ilyen módon kezeli. Nem javaslom ennek beadását. A másikat természetesen javaslom, csak akkor nem értem, hogy az elutasító indoknál miért nem vagyunk következetesek. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Nekem is lenne egy kérdésem. Szerintem jellemzően országgyűlési képviselői szemszögből van az egész vizsgálva, de tudjuk, hogy önkormányzati választások is vannak, és bizony az új testület nem biztos, hogy úgy ért egyet, ugyanazt gondolja, satöbbi. Ezt nem kezeli ez a javaslat. Miért nem lehet akkor az új testületeknek megadni a lehetőséget, hogy azok döntsék el a további tartalmi procedúráját? Ha már a bizottság ebben bölcselkedni kezdett és szakmázni, mert az önkormányzati törvény kérdése, de legalább annyira kérdés lehet ott is, hogy a február 28-a és a december 15-e mennyire reális egy felálló új testületnél. Hogyan tud megfelelni egyáltalán ennek? Hiszen májusban, vagy februárban ráadásul be kell nyújtani. Sehogy. Ezáltal determinálttá válik az önkormányzat mozgástere. Annyit tehet legfeljebb, hogy visszavonhatja.

Ha már ennyire rugalmasak vagyunk, ennyire előrelátóak, akkor joggal felvetődhet, hogy hogyan kívánja ügyekben fontos szerepet betöltő költségvetési bizottsági tagunk megoldani ezt a kérdést.

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Először a 4 milliárd forintos összeggel kapcsolatban. A költségvetési törvény cél- és címzett előirányzatot tartalmaz együtt. Ennek az előirányzatnak a nagy része a korábbi évek döntése miatt determinált. Az az összeg, ami nincs determinálva, használható fel az ez évi induló címzett és céltámogatásra. Ebben van döntési lehetőségünk, akkor, amikor a címzett támogatásra többet fordítunk, azt tudjuk elérni, hogy esetleg a céltámogatásra nem jut pénz. A céltámogatás odaítélése nem a parlament kompetenciája, hanem a regionális fejlesztési tanácsoké. A törvény alapján van egy rangsor, aminek alapján kiosztják. A költségvetési szigor itt van.

Ezért, amikor azt mondjuk, hogy költségvetési fedezet van, vagy nincs, akkor a kormány úgy ítélte meg, szerintem helyesen, hogy címzett támogatásra ne fordítsunk többet, mert különben a céltámogatás sérül. Ez az arány, ami évek óta beállt.

A határidő-módosításról. Az új testületekkel nincs semmiféle gond, lemondani bármikor le lehet, ha nem kezdi meg a beruházást. Ezt a múlt év április 25-ig kellett benyújtani. Aki addig nem döntött, az most itt szóba sem jöhet. Egy dolog szabályozza az önkormányzatoknál a kötelezettségvállalás mértékét, a tartós hitelkorlát. Ha benne van az önkormányzat, akkor gyakorlatilag tehet így, ezzel minden kormány és önkormányzat is számol, hogy bizony az elődök által vállalt kötelezettségeket tovább kell vinni.

Hosszú távon a cél- és címzett támogatási formából fokozatosan kell menni a magyar fejlesztési politikának uniós irányba. Akik elolvastuk a beterjesztett törvényjavaslatot, hogy uniós pénzekkel kiváltható a korábbi címzett támogatás, csak ma még ezt nem lehet meglépni, mert nem látjuk pontosan a 20007-2013 közötti helyzetet. A címzett és céltámogatási konstrukció szerintem betöltötte azt a hivatását, amit valamikor '91-ben elfogadott a parlament. A hosszú távú fejlesztés a nemzeti fejlesztési tervben lévő célok megfogalmazása és finanszírozása lesz. Arra a néhány átmeneti évre kell nekünk olyan szabályt adni, hogy ne sérüljön sem az esélyegyenlőség, se a támogatás. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőként reagálnék erre. Ha ez annyira így lenne, akkor 2004-ben mód lett volna erre az átállásra. Hiszen az EU-ban el kellett volna fogadtatni éppen azt, hogy van egy ilyen támogatási rendszerünk, amelyet át szeretnénk konvertálni az európai uniós támogatásokra. A nemzeti fejlesztési terv I. már ezen kormány hatáskörében volt 2002-ben is. Tehát ott meg lett volna a ráfutás. Addig, amíg a parlamentben önök voltak többségben, ennek meg kell maradni, amikor már nem, akkor már valaki más fog dönteni Brüsszelben. Meglátjuk, hogy így fog-e egy más tudatban ülni, amikor leülünk erről beszélni, és júniusban megnézzük a nemzeti fejlesztési tervben. Mert amit láttam nemzeti fejlesztési tervet, abban szó nem volt arról, hogy a címzett beruházásokat beépítették volna. Semmiféle dokumentum ezt nem hozza elő. Hol van benne az egészségügy, a víz, a színház, és mondhatnám azokat a célokat, amelyek a címzett támogatásoknál megvoltak.

A nemzeti fejlesztési terv II.-ben, kedves képviselőtársam, nincs benne, az I.-ben sem volt benne. Tehát a szavakat jó lenne összehangolni. Jelenleg azokban a dokumentumokban, amiket a kormány beadott, nincs erre utalás, hogy át kívánja a címzett beruházást helyezni a nemzeti fejlesztési tervbe. Aki reálisan látja ezt, az tudhatja, hogy miről beszélek. Értem, hogy esetleg a lobbi ezt szeretné, de a gyakorlatban ez sajnos nem felel meg a valóságnak, azt kell mondanom. A kormányzati papírokból nem ez olvasható ki. Csak ennyiben akartam ehhez hozzászólni.

Van-e másnak esetleg ehhez hozzáfűznivalója? A kormánynak ezzel kapcsolatban van-e álláspontja? Vagy ha nincs, kérem, azt is rögzítsük.

DÁNIEL PÁL (Országos Területfejlesztési Hivatal): Az első Pécs. Úgy gondolom, azt mindenképpen el kell mondani, hogy a támogatási összeg nem változik. Ennek az az oka, hogy Pécsett ISPA-keretből folyik egy szennyvízberuházás, és azokba az utcákba, amelyek fel vannak bontva, oda be kéne vinni a vizet, saját forrásból csinálnák meg. Ez oka a változásnak a fejlesztési koncepció és a támogatási igény között. Nagyobb volt a benyújtott koncepcióban, mint a törvényben a saját forrás. Itt kisebb, és erre vezethető vissza, hogy nem lenne jó, ha a címzett törvény elfogadását megvárni, és újra felbontani azokat az utcákat, ahol a szennyvízcsatornát már lefektették. Ahhoz nem kapnak támogatást, itt viszont kisebb a saját forrás.

A veszprémi esetben egyértelmű elírás történt. A teljes négyzetméter 5388 helyett egy 8-assal több jött be, mint kiderült. Mi sem vettük észre. Elnézést kérünk, de a fejlesztési koncepcióban ezt módosították. Ezt egyértelműen támogatni tudjuk.

A legutóbbiról, amely a határidőt módosítja, nincs az előterjesztőnek véleménye. Ezzel most találkoztunk először.

Kerekegyháza. Az előterjesztő, legalábbis a miniszter úr támogatja. Ennek az az oka, hogy négy épületben kétműszakos tanítás folyik, tarthatatlan állapotok alakultak ki. Ezért az a véleménye a miniszter úrnak, hogy ezt támogatni kéne, a kormány ebben még nem foglalt állást.

ELNÖK: Összegezve az első hármat az előterjesztő támogatja, a negyedikről nincs véleménye. Szavazhatunk, mindegyikről külön-külön.

Először a Veszprémet érintő javaslatról döntünk. Ki támogatja a benyújtását? (Szavazás.) A bizottság többsége támogatja.

A következő a Pécset érintő változat. Ki támogatja? (Szavazás.) A bizottság többsége támogatja.

Kerekegyháza. Ki támogatja a benyújtását? (Szavazás.) A bizottság többsége támogatja, majdnem egyhangúlag.

Az utolsó egy eljárással kapcsolatos módosítás. Aki támogatja, jelezze! (Szavazás.) A bizottság kormánypárti többsége támogatta.

További módosításokról nem tudok, így ezt a napirendi pontot lezárhatjuk.

További tárgyalási témánk nincs. Várhatóan szerdán 9 órakor fogunk találkozni, addig is mindenkinek további jó munkát kívánok. A kormány képviselőjének köszönöm a közreműködést. Viszontlátásra! Az ülést berekesztem.

(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 34 perc.)

Domokos László

a bizottság alelnöke

Tartalomjegyzék

Az ülés megnyitása *

A napirend elfogadása *

Egyes, az önkormányzatok működését érintő törvények módosításáról szóló, bizottsági önálló indítványként benyújtott törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *

Jauernik István szóbeli kiegészítése *

A kormány álláspontjának ismertetése *

Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról és a bizottsági előadó személyéről *

A tőkepiacról szóló törvény módosításáról szóló, önálló képviselői indítványként benyújtott törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *

Dr. Bőhm András szóbeli kiegészítése *

A kormány álláspontjának ismertetése *

Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról és a bizottsági előadó személyéről *

Az új országos fogyatékosügyi programról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *

Horváth Péter szóbeli kiegészítése *

Észrevételek, vélemények *

Horváth Péter válasza *

Döntés az országgyűlési határozati javaslat általános vitára való alkalmasságáról és a bizottsági előadók személyéről *

A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *

Katonáné Pehr Erika szóbeli kiegészítése *

Észrevételek, vélemények *

Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról és a bizottsági előadó személyéről *

A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *

Szikszainé Bérczes Anna szóbeli kiegészítése *

Észrevételek, vélemények *

Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról és a bizottsági előadók személyéről *

A magyar gazdaság egyensúlyi felzárkózási programjáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *

Kovács Álmos szóbeli kiegészítése *

Észrevételek, vélemények *

Kovács Álmos válasza *

Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról és a bizottsági előadók személyéről *

A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *

Hely Péter szóbeli kiegészítése *

Kérdések, észrevételek *

Hely Péter válasza *

Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról és a bizottsági előadók személyéről *

A helyi önkormányzatok 2006. évi új címzett támogatásáról, valamint a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok tárgyalása *

A bizottság által benyújtandó módosító javaslatok tárgyalása *

A napirendi pont lezárása *

Az ülés bezárása *