KÖRB/2/2006.
KÖRB/150/2002-2006.
Jegyzőkönyv
az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának
2006. február 1-jén, szerdán 10 órakor
az Országház főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Napirendi javaslat:
|
Elnököl: |
Dr. Turi-Kovács Béla (Fidesz), a bizottság elnöke |
|
Jegyzőkönyvvezető: |
Ulrich Ferencné és Molnár Emese |
Az ülés résztvevői
A bizottság részéről:
Dr. Turi-Kovács Béla (Fidesz), a bizottság elnöke
Dr. Orosz Sándor (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Józsa István (MSZP), a bizottság alelnöke
Csige Tamás (MSZP)
Devánszkiné dr. Molnár Katalin (MSZP)
Fetser János (MSZP)
Gúr Nándor (MSZP)
Kapás Zsolt (MSZP)
Dr. Illés Zoltán (Fidesz)
Dr. Nagy Andor (Fidesz)
Parragh Dénes (Fidesz)
Tóth István (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Pap János (Fidesz) dr. Turi-Kovács Bélának (Fidesz)
Hagyó Miklós (MSZP) Kapás Zsoltnak (MSZP)
Kis Péter (MSZP) dr. Orosz Sándornak (MSZP)
Szitka Péter (MSZP) Gúr Nándornak (MSZP)
Gyapay Zoltán (Fidesz) dr. Illés Zoltánnak (Fidesz)
Koncz Ferenc (Fidesz) Nagy Andornak (Fidesz)
Tóth Gábor (Fidesz) Tóth Istvánnak (Fidesz)
Gusztos Péter (SZDSZ) dr. Józsa Istvánnak (MSZP)
Felszólaló meghívottak:
Prof. Láng István akadémikus Magyar Tudományos Akadémia
Faragó Tibor Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium
Dunkel Zoltán Országos Meteorológiai Szolgálat
Körmendi Imre Gazdasági és Közlekedési Minisztérium
Vaszócsik Győzőné dr. Országos Területfejlesztési Hivatal
Zarándy Tamás Gazdasági és Közlekedési Minisztérium
Kovács Imre Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 02 perc)
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! A helyettesítési rendet megállapítottuk, határozatképesek vagyunk. A kormánypárti oldalon 11, az ellenzéki oldalon 6 szavazat van.
A napirend elfogadásához érkeztünk, bejelentek egy napirend-módosítást, éspedig 4. napirendi pontként a földgázkészletezéshez beérkezett bizottsági módosító indítványt kell tárgyalnunk, és az 5. napirendi pont lesz a genetikailag módosított növényekkel kapcsolatos vizsgálatról szóló jelentés.
Kérdezem, van-e további kiegészítés. (Nincs jelzés.) Nincs, szavazunk. Aki elfogadja a napirendet, most szíveskedjék szavazni! (Szavazás.) A bizottság a napirendet egyhangúlag elfogadta.
Tisztelt Bizottság! Tájékoztatót hallgatunk meg a globális klímaváltozás hazai hatásairól és az arra adott válaszokról. Szeretném, ha Láng professzor úr, Faragó Tibor - aki a KvVM-et képviseli - mellett még Dunkel Zoltán, a Meteorológiai Intézet részéről is adna nekünk egy tájékoztatót, és a tájékoztató után lesz mód arra, hogy egy rövid vita, vagy kérdések következzenek.
Úgy tudom, mindenki megkapta az írásbeli tájékoztatót, arra kérem elsőnek Láng István professzor urat, szíveskedjék az írásbeli anyagot kiegészíteni, illetve azt összefoglalni.
PROF. LÁNG ISTVÁN akadémikus (Magyar Tudományos Akadémia): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm a lehetőséget. Második alkalommal szerepelünk a bizottság előtt ezzel a projekttel, másfél évvel ezelőtt először, akkor még a tervekről, elképzelésekről beszéltünk. Most a lezárás előtti időszakban vagyunk, és a most elhangzó megjegyzések még érvényesíthetők a végleges anyagok összeállításánál.
Először is egy általános kép, amelynek rövid tőszavai a következők. Azt hiszem, teljes egyetértés van a tudományos közösség tagjai között abban a kérdésben, hogy a Föld belekerült egy melegedési ciklusban. A kiváltó okok kettős jellegűek: egyrészt természetes folyamatok, másrészt az antropogén hatások. Nagy egybeesés van a felgyorsult létszámnövekedés, a fosszilis tüzelőanyag-felhasználás, illetőleg a felmelegedésre vonatkozó mért adatok növekedése között, ami azt mutatja, hogy az antropogén hatásoknak mindenképpen meghatározó és nagyon fontos szerepe van. Ezekkel kapcsolatos különböző nemzetközi értekezletekről, ezek korlátozó hatásairól Faragó Tibor írásos összefoglalója az önök rendelkezésére áll, ezt most nem kívánom megismételni.
Felhívom a figyelmet arra, hogy megjelent egy új kifejezés, a klímapolitika, és mi a klímapolitika alatt - egyébként nem mi találtuk ki ezt a kifejezést, ez a nemzetközi irodalomban évek óta megvan - azt értjük, hogy beletartozik egyrészt az üvegházhatást kiváltó gázok kibocsátásának csökkentése, vagy valamilyen formában való földi lekötése, másrészt idetartozik az extrém időjárási eseményekhez való alkalmazkodás, védekezés, elhárítás problémaköre is. Tehát ez a két kulcsszó, a csökkentés és az alkalmazkodás, együtt alkotja a klímapolitikát.
A VAHAVA-projekt elsősorban az alkalmazkodási résszel foglakozott, és ezen a területen igen széles a spektrum, a természetvédelemtől kezdve a vízgazdálkodáson, a mezőgazdasági, agrárterületeken át az erdőgazdálkodásig, de továbbmenve az energiapolitika, a közlekedés, az útburkolatok kérdése, a szociológiai problémák, nagyon sok minden idetartozik. A VAHAVA-projekt ezeket a lehetőségeket, a hatásokat ezek kártételét, illetve az erre adandó válaszokat próbálta elemezni, és egy egységes rendszerbe összehozni, így kezelni.
Az elmúlt két és fél évben nagyon sok eseményt szerveztünk, ezekről a számszerű adatok megtalálhatók az összefoglalóban. Csak azt szeretném kiemelni, hogy sok száz szakértőt tudtunk mozgósítani, hogy vegyenek részt ezekben a munkákban, úgy is, mint szakértők, és úgy is, mint aktív résztvevők. Ezt sikerült elérni, és azt hiszem, őszintén mondhatjuk, hogy ezt sikernek tartjuk.
Március 9-én megtartjuk a projekt nyilvános záró konferenciáját, ahová ennek a sárga füzetnek, amelyet önök korábban megkaptak - és bizonyára ismernek -, a javított, a viták alapján módosított változatát fogjuk előterjeszteni. De a konferencia után azért a VAHAVA dokumentációinak összeállítása egy nagyobb lélegzetű feladat, mondjuk tízévnyi jelentés magyar és angol nyelven, ennek elkészítése még néhány hónapot igénybe fog venni. De a zárási fázisban már arra gondolunk, hogyan legyen a foglalkozás ezzel a kérdéskörrel az után, amikor a VAHAVA, mint önálló projekt lezárul. Hogyan folytatódjék a VAHAVA-irányzat a VAHAVA-projekt után?
Ennek érdekében a mai vitán elsősorban két területen kérünk önöktől véleményt és támogatást. Első, hogy nyilvánvalóan több konkrét szakmai megjegyzés képzelhető el a vezetői összefoglalóban foglaltakat illetően, ezeket köszönettel vesszük, és érvényesíteni fogjuk. A második, ami azonban elsősorban a továbblépés alapjait teremti meg: kérjük, támogassák azt az alapvető javaslatunkat, hogy kezdődjék meg az előkészítő munka egy olyan országgyűlési dokumentum összeállításához, amelynek mondjuk, a munkacíme az, hogy nemzeti éghajlat-változási stratégia. Ezt nyilvánvalóan csak hónapok alatt lehet összeállítani szakértői szinten, további hosszas munkát igényel majd a politikai megítélése, de a munkát jó lenne elkezdeni mielőbb, mert ha nem kezdjük el, időt veszítünk. Pedig egy ilyen stratégiára minden politikai erőnek szüksége van, ezért azt hiszem, támogatható mindenki részéről, hogy egy ilyen munka elkezdődjék.
Ez a stratégia egységes szemléletben tekintené a klímapolitikát, tehát a kibocsátást és a védekezést, az alkalmazkodást és az üvegházhatású gázok csökkentését, és meghatározná a törvényhozási kereteket, a kormányzati felelősség kérdéseit, ezen belül a lehetőségek, feltételek biztosítását, az állami és a társadalmi ellenőrzés mechanizmusát. Tehát eleve beépítene egy garanciarendszert is, hogy valóban történjék is valami, ne csak egy olyan határozat legyen, amit mindenki elfogad, de utána lényegében nem sok minden történik. Tehát, ha lehet, ebben kérjük a támogatást. Most azon dolgozunk, hogy összeállítsuk ennek a koncepcionális részét. Az EMLA nevű, környezetvédelemmel foglalkozó, jogászokból álló testület segíti ezt a munkánkat, de ennek a részletesebb szakmai kimunkálása már nem a mi feladatunk, az már mindenképpen állami feladat, amit - megítélésünk szerint - mielőbb el kell kezdeni.
Tisztelt Bizottság! Ennyiben kívántam röviden összefoglalni a helyzetet, és egyúttal a továbblépésre vonatkozó konkrét javaslatomat is.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, professzor úr. Mielőtt megadnám a szót Faragó Tibornak a KvVM részéről, szeretném jelezni a tisztelt bizottságnak, hogy a professzor úr indítványának megfelelően a meghallgatásokat követően javasolni fogom, hogy a bizottság egy egymondatos, de fontos állásfoglalást hozzon, amely azt tartalmazná, hogy a bizottság szükségesnek tartja, hogy a nemzeti éghajlati stratégia szakmai munkálatai megkezdődjenek.
Nem gondolom, hogy ennél tovább kellene mennünk, de szerintem, eddig el lehet menni. Ez az eddigiekkel nagyjából összhangban van, azért mondtam el, hogy ezt a frakciók fontolják meg, és a végén erről esetleg döntést hozhatunk. Természetszerűleg nincs előkészítve, nem nyújtottam be írásban, tekintettel arra, hogy magam is most hallottam ezt a javaslatot, de ajánlom megfontolásra, minthogy újabb bizottsági ülésünk feltehetőleg ebben a ciklusban már nem lesz, ezért ha meg kívánjuk hozni a döntést, azt vagy ma megtesszük, vagy egyáltalán nem. Kérem ezt megfontolni.
Megadom a szót Faragó Tibor úrnak, a KvVM képviseletében.
FARAGÓ TIBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nagy örömömre szolgál, hogy elöljáróban meghallgathattam Láng professzor úr nagyon világos okfejtését, hogy miért vált fontossá ez a probléma.
Láng professzor úr egyúttal kifejtette ennek az éremnek a két oldalát is. Nevezetesen, hatunk a környezetünkre - többek között az üvegházhatású gázok kibocsátásával -, egyre nagyobb mértékben hatunk, valamit kellene tenni e veszélyes hatás ellen, és miután a változások, ennek következményei bizonyos mértékben már elkerülhetetlenek, ezért fel kell készülni az alkalmazkodásra.
Ami az én tisztem, és segíti a munkámat az, hogy önök kaptak egy rövid, négyoldalas összefoglalót, az az érem első oldalával foglalkozik. 1992-ben született egy jelentős ENSZ-egyezmény, akkor politikai konszenzus alakult ki - tehát már nemcsak a tudomány berkeiből jött az üzenet -, hogy a fejlettebb országoknak ezeket a kibocsátásokat stabilizálniuk kell, szinten kell tartaniuk, meg kell állítani a kibocsátások növekedését. 1997-ben a kiotói jegyzőkönyv túlment ezen, akkor még egy látszólagos politikai konszenzus alakult ki, melyet aztán a fejlettebb országok részéről az USA és Ausztrália elhagyott, és ha szerény mértékben is, mert az emberiség láthatóan nem készült fel erre a problémára, csökkenteni is kellene ezt a hatást.
2005-re drasztikusan megváltozott a politika közelítése ehhez a problémához. Ezt foglalja röviden össze ez a négy oldal, amelyet önök ma megkaptak. Ennek a formálódó konszenzusnak a lényege - és ennek az USA bizonyos mértékig újra része lett -, hogy drasztikusabban kellene csökkenteni a kibocsátásainkat, ami igen jelentős mértékű következményekkel jár az energiaszektorra, a közlekedésre, a mezőgazdaságra, az erdőgazdálkodásra és így tovább. Ugyanakkor - és ezt most már a kibővült Európai Unió legmagasabb szinten, az Európa Tanács szintjén is megerősítette - fel kell készülni valamilyen mértékű alkalmazkodásra is. Az utóbbit illetően Magyarország bizonyos értelemben élenjáró, hiszen kormányzati támogatással, az Akadémia szervezésében, Láng professzor úr koordinálásával egy átfogó program zajlik, és erről kaptak most egy rövid áttekintést a professzor úrtól.
A másik ügyben viszont sokkal nehezebb előrelépni. Hogy a számok nyelvén jobban érzékeltessem ezt a problémát, most már az Európai Unió a legmagasabb szinten, tehát a miniszterelnökök szintjén úgy foglalt állást, hogy a fejlettebb országoknak - és ebben mi is benne vagyunk - 2020-ra 15-30 százalékkal kellene csökkenteniük ezeket a kibocsátásokat. Ennek a legnagyobb része - hogy egyértelműbb legyen a kép - energetikai eredetű, a fosszilis energiahordozókra épülő széndioxid-kibocsátás, de nem csak az.
Tehát ez a feladat, és ebben szép hazánknak, a Magyar Köztársaságnak is ki kell találnia, mit tehet, mit tud tenni.
Zárszóul annyit szeretnék mondani, hogy azok, akik jobban foglalkoznak vele, vagy ismerik a probléma részeit, tudják, hogy a mi kibocsátásaink jóval a korábbi vállalás alatt vannak. De ez nem mentesít minket attól, hogy kitaláljuk egy következő évtizednek, és ha úgy tetszik, a jelen évszázad közepéig - mert nagyon hosszú távú problémáról van szó -, hogy mit, milyen módon kellene úgy tenni, hogy az szociálisan elviselhető, és a gazdaság szempontjából is megoldható legyen.
Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Megkérem Dunkel Zoltán urat, szíveskedjék kiegészíteni szakmai kiegészítéssel az eddig elhangzottakat.
DUNKEL ZOLTÁN (Országos Meteorológiai Szolgálat): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm a lehetőséget, hogy az Országos Meteorológiai Szolgálat megnyilatkozhat ezen a fórumon. Láng professzor úr és Faragó Tibor összefoglalta, hogy egy országnak körülbelül mit kell tennie ahhoz, hogy jó klímapolitikát folytasson. Ennek az az alapja, hogy az éghajlat megváltozik, vagy megváltozott. Én, mint meteorológus, azt szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem egy lezárt dosszié, nem fix adatok gyűjteménye, hogy így változott meg az éghajlat és pont, hanem egy folyamatos dolog.
Egy rendkívül bonyolult rendszerben élünk, a föld, a légkör, az óceán rendszere hat egymásra. Nyilvánvaló, ha bármilyen kibocsátási szankciókat léptetnek életbe, ennek lesz hatása az éghajlatra, és lesz visszahatása is. Úgyhogy az éghajlatváltozást folyamatosan kell megfigyelnünk, monitoroznunk kell. Ennek a megfigyelésnek egyik eszköze az Országos Meteorológiai Szolgálat, amely egy világszervezet része, mert csak akkor tudunk hatékonyan működni, ha szorosan együttműködünk a különböző országok nemzeti szervezeteivel, illetve a világszervezetekkel.
Ahhoz, hogy ezt a megfigyelő-monitoring rendszert, hogy a levegő, a környezet állapotának megfigyelését folyamatosan tudjuk követni, jó információkat adjunk a döntéshozóknak, a klímapolitikusoknak, naprakésznek kell lennünk. Egyrészt úgy, hogy a jövőbe is tudjunk látni, másrészt úgy, hogy a múlt adatait is jól tudjuk dolgozni. Ehhez nagyon komoly számítástechnikai háttér szükséges, és nagyon drága megfigyelőrendszerek szükségesek hozzá. Ennek egyik eszköze a meteorológiai műhold, amelynél az Országos Meteorológiai Szolgálat a Magyarországot képviselő szervezet, és ennek a tagdíja komoly összegeket igényel.
Az Országos Meteorológiai Szolgálat különböző projektek, részben a költségvetés támogatásával növeli számítástechnikai kapacitását, hogy olyan számítógépháttér álljon rendelkezésére, amellyel az úgynevezett klímamodellek egy részét tudja futtatni, és amelyekkel nemcsak időjárás-prognózist, hanem klímaprognózist is végre tudjon hajtani.
Tehát csak az a kérésem, hogyha klímapolitikáról beszélünk, és ilyen határozat születik, akkor kérem, fontolják meg, hogy a klímapolitikának valamilyen módon kiinduló részének kell lennie a klímakutatásnak is.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! A vitát megnyitom, a kérdések, észrevételek következnek. Szeretném javasolni, anélkül hogy szavaznánk, hogy önmérséklettel öt percet ne haladjanak meg a felszólalások, ha egy mód van rá.
Orosz Sándor alelnök úr, Illés Zoltán, Tóth István, Parragh Dénes jelezte, hogy szólni kíván, megadom a szót Orosz Sándor alelnök úrnak.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Örülök, hogy a mai - úgy tűnik, a ciklusban utolsó – környezetvédelmi bizottsági ülésen ismételten foglalkozhatunk a VAHAVA-programmal, és köszönöm az előadóknak a szóbeli kiegészítéseket.
Szeretném mindenekelőtt elnök urat biztosítani arról, hogy a környezetvédelmi bizottságnak a Magyar Szocialista Párt által delegált tagjai az indítványát, miszerint a nemzeti éghajlat-változási stratégia - mert azt hiszem, Láng úr pontosan ezt a kifejezést használta, és talán nem precízen így szólt az elnöki indítvány - tehát, hogy a nemzeti éghajlat-változási stratégia előkészítését fontosnak tartja elkezdeni, ebben teljes mértékben egyetértünk. Ha szükséges, formálisan szavazzuk meg, hogy az elfogadott napirendtől eltérően dönteni akarunk ebben a kérdésben. Azt gondolom, formaság ide, formaság oda, a bizottságnak ebben a kérdésben való egyetértésének a megjelenítése szükséges.
A kiegészítésekkel kapcsolatosan. A klímapolitika, a csökkentés és az alkalmazkodás területeit illetően azt gondolom, hogy az alkalmazkodás az, ami ma a nagyobbik problémát okozza. Nevesen ezt azért gondolom, mert én személyesen tettem fel kérdést a minisztériumok számára - figyelemmel arra, hogy több minisztérium is részese egyébként ennek a kutatási programnak, és arra is, hogy ez nem hermetikusan elzárt eseménysor volt -, hogy vajon magukra nézvést mit, milyen feladatokat látnak az éghajlatváltozásból, az ahhoz való alkalmazkodás igényéből eredően. Bizony, időnként meglepetések értek, mondjuk, olyan válasz is érkezett, hogy a kérdéskör nem érinti az adott terület kompetenciáját. Hála Istennek, ez volt a ritka kivétel, a tárcák többsége tudatosan készül.
Ezt azért tartottam fontosnak elmondani, mert a nemzeti éghajlat-változási stratégia munkálatainak elkezdésével párhuzamosan az élet - ugye - nem áll meg, és tulajdonképpen a stratégia megalkotása egyáltalán nem azt jelenti, hogy közben a végrehajtó hatalomnak várakoznia kellene, hogy majd akkor teszek valamit, hogyha megjön a stratégia. Azért mégiscsak történik valami, és ez jó. Egyidejűleg azt is jelenti, hogy van jó esély arra, hogy egy értelmes, elfogadható, a Magyarországon élő emberek céljait és érdekeit szolgáló éghajlat-változási stratégia kerüljön kimunkálásra.
Fontosnak érzem ebben a kormányzati felelősséget, és azokat a garanciákat, amelyeknek az igényét Láng professzor úr megfogalmazta. Azt gondolom, ennek egyik fontos garanciája az kellene, hogy legyen, hogy a pártokra szakadt magyar politikai elit ne a saját pártpolitikai éghajlat-változási stratégiákban gondolkodjon, hanem abban, hogy a nemzeti éghajlat-változási stratégiához kíván-e hozzájárulni. Nem hiszem, hogy ez egy olyan kérdés lenne, amiben bármelyik párt azt mondhatná, hogy én tudom a tutit, és az összes többi fogadja el, amit én mondtam. Sokkal inkább azzal az alázattal kell közeledni a VAHAVA kutatási program megállapításai és javaslatai iránt, hogy itt van előttünk az, amiből ez közös munkával kimunkálható. Szeretném jelezni, hogy a Magyar Szocialista Párt ilyen megközelítéssel kíván ehhez a nemzeti éghajlat-változási stratégiához hozzájárulni.
Az alkalmazkodásnak természetesen van egy kényszerű része, ez pedig az, amikor bekövetkeznek az események. Szeretném a tapasztalati tényeket azért idehozni. A tapasztalati tények azt mutatják, a bekövetkező károsodás esetén mind a ma működő rendszerek, mind pedig az ország egésze odateszi a testét, és a szükséges forrásokat is mozgósítva mindent megtesz a károk elhárítására. Ennél nyilván majd akkor fogunk tudni előrébb lépni, amikor már a károk kialakulásának megelőzése, illetőleg az óhatatlanul bekövetkező károk előre enyhítésével is tudunk foglalkozni. Nyilván ez is alapvető része lesz ennek a bizonyos stratégiának.
Emberi, antropogén hatásokról beszélt Láng professzor úr is, és említette ezt Faragó Tibor úr is. Ugyanakkor ebből a kutatási programból is nyilvánvaló, hogy ha most mindent megtennénk, akár azt a bizonyos 15-30 százalékos csökkentést is, vannak öntörvényű mozgások. A természet abban a globális rendszerében, amelynek megváltozott feltételrendszeréhez mi magunk is hozzájárultunk, mint egy tengerjáró hajó, amely meg akar fordulni, még sodródik, és ezeket a folyamatokat fel fogja mutatni. Ezzel csak azt szerettem volna mondani, hogy a csökkentés elismert fontossága mellett az alkalmazkodásra minden korábbinál nagyobb hangsúlyt kell helyezni. Mert ezek a változások, és ezek hatásai itt vannak, egyik részüket látjuk, más részüket nem biztos, hogy látjuk, de be fognak következni, tehát rá kell készülni.
Érdekes volt Dunkel úr mondata, azt mondja „szükséges, drága eszközök". Azt gondolom, szükségesek az eszközök, és sajnos, drágák. Ez talán nemcsak szóhasználati kérdés, nyilván a legmegfelelőbb eszközt kell választani, és azt sajnos látnunk kell, hogy erre bizony pótlólagos forrásokat kell mozgósítani, mert ez bizony nem egy olcsó mulatság. Nem azért, mert mi drágát akarunk, hanem azért, mert az átláthatóságot biztosító rendszer vizsgálata bizony, csak ilyen eszközökkel képzelhető el jól. Azt gondolom, ezt tudatosítani kell a politikai döntéshozókkal, és azoknak az intézményeknek a döntéshozóival is, amelyek ebben az ügyben el kell, hogy járjanak.
Összességében szeretném megköszönni a kiegészítéseket, és szeretném megerősíteni még egyszer, elnök úr - és kérem is -, hogy a napirendi pont lezárása kapcsán a javaslatának Láng professzor úr által megfogalmazott névvel való szavazására bocsátásával zárjuk majd ezt a napirendi pontot.
Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Illés Zoltán képviselő úrnak.
DR. ILLÉS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Egy mondat erejéig érdemes - véleményem szerint - visszamenni ennek a programnak a kezdeti, illetve előkészítési időszakához. Határozottan emlékszem, az elmúlt miniszterek sorát végiggondolva egy Ligetvári Ferenc nevű miniszterre, akinek erős indíttatásai voltak a tudomány világa felé, utána pedig határozottan emlékszem egy másik miniszterre, dr. Turi-Kovács Bélára, akinek szintén nem sokat kellett magyarázni, miért fontos a Magyar Tudományos Akadémia és a környezetvédelmi tárca közötti szoros, tudományos alapokon nyugvó kapcsolat kialakítása, amely nemcsak verbalitásaiban, hanem anyagi eszközökben is megnyilvánul.
Utána természetesen tudom sorolni a további minisztereket is, a mostani kormány időszakára esik ennek a programnak a kidolgozása, viszont látni kell, hogy egy folyamatról beszélek, és személyekkel is meg tudtam jeleníteni, de meg tudtam jeleníteni azzal a tudással, érdekkel és szándékkal is, hogy Magyarországon a klímaváltozás következményeképpen legalább tudományos igénnyel történjen valami elemző munka. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk - és nemcsak ebben a teremben, hanem ebben az országban, függetlenül attól, hogy ki ismeri, vagy ki nem ismeri az itt ülőket -, hogy olyan emberek, mint Fragó Tibor, illetve Láng professzor úr, akadémikus úr és mások is ebben a teremben, meg nem ebben a eremben, hozták a hírét a világból annak, hozta a média is másoknak, hogy bizony, a klímaváltozás ügye globális méretekben sokkal erőteljesebben jelenik meg, mint ahogyan az Magyarországon egyáltalán eljut akár a döntéshozók, akár az egyszerű emberek szintjére.
Tehát, mi ebben a helyzetben vagyunk, hogy vannak olyan felelősen gondolkodó emberek - akár kutatók, akár államigazgatásban dolgozók, akár politikusok -, akik, és most nagy szavakat használok, plagizálok, és idézőjelbe is teszem, amit mondok: „értik az idők szavát". Ugyanakkor azt kell mondanom, hogy mindaz a munka, ami ezen a területen történt - azzal együtt, hogy amennyire lehetséges, megvolt ennek a médiája is -, csak a társadalom bizonyos rétegeihez jutott el. Ez nem az itt ülők, egyáltalán nem azoknak a kritikája, akik készítették ezt az anyagot, végezték ezt a tudományos igényű munkát, hanem egyszerűen jelzem azt a helyzetet, hogy a társadalom bizonyos rétegeihez eljutott ennek részeleme, vagy bármi más része, de a többséghez nem.
Ugyanakkor, ha a helyzetelemzésből indulok ki, és ezt a módszertant követem, akkor azt kell mondanom, hogy a politika szintjére nem jutott el, csak részben. A politika ingerküszöbét a VAHAVA-program, illetve az ezzel kapcsolatos gondolkodás nem lépte át. Bocsánat, ha látok meglepődő arcokat, azt tudom mondani, akik itt ülnek, nem tartoznak ebbe a kategóriába. Abból, hogy a környezetvédelmi bizottság foglalkozik ezzel az üggyel, még nem következik, hogy a nagy belpolitika színterén akár az a tudás, ami benne van ezekben az anyagokban, akár pedig az ebből fakadó szándék, hogy valamit csinálni kell, megjelenik. És ez nem a mi kicsinységünk, mert lehetne önkritikát is gyakorolni, és azt mondani, hogy ennyi a mi hatáskörünk. Ez nem a mi kicsinységünk, hanem egyszerűen azt kell látni, hogy környezetvédelem-természetvédelem ügye nem fér bele a mostani társadalmi-politikai folyamatokba. Nekem itt most nincs időm - és szándékom sincs - ennek az elemzésére, úgyhogy itt ezt a gondolatot lezárom, és áttérek egy másikra.
Úgy látom, ez az anyag, ami előttünk van - és itt most nem csak a vezetői összefoglalóból indulok ki - nagyon jó keretet, alapvetést ad, és ehhez csak gratulálni tudok minden ebben résztvevő szakembernek, kollegának. Ugyanakkor azt kell mondanom, hogy csak keret, és értettem a dolgot, ahogyan az akadémikus úr fogalmazott: a koncepcionális részét állították össze ennek a dolognak. Már bocsánat, a globális klímaváltozás hazai hatásainak és az erre adandó válaszoknak a koncepcionális keretét állították, és állítják össze.
Miért mondom ezt? Azért, mert szeretnék továbblépni. Ugyanis a politika, nemcsak a politikusok, hanem a politika maga, akár lehet az közpolitika, tehát a „policy" szó értelmében - és ezt most megint nem titokként árulom el -, két dologgal nem szokott foglalkozni. Egy: ami csak néhány embert érint, azért, mert olyan sok energiát kell belefektetni, hogy a politika oldaláról nézve nem éri meg egy-egy - vagy néhány - ember ügyét megoldani. De ugyanilyen veszélyes az is, hogy a politika nem akar foglalkozni a nagy dolgokkal sem. Miért? Mert a nagy dolgokat meg nem tudja megoldani. Nemcsak egy cikluson belül nem tudja megoldani, hanem egyszerűen képtelen abban a komplexitásban gondolkodni, így legfeljebb egy-egy dolgot ragad ki az egészből, azt esetleg megvalósítja, de az semmi összefüggésben nincs a valósággal és az összes többi részelemmel, amit meg kellene csinálni. Ez a csapda, ez a paradoxon, és látom, hogy itt egyeseknek nem mondok semmi újdonságot ezzel. Nem is ez volt a célom, hogy valami újdonságot mondjak, hanem egyszerűen szeretném jelezni: hogyha majd megjelenik ezekben az anyagokban, hogy ennyi és ennyi milliárd kell ennek és ennek a részelemnek a végrehajtására, akkor készüljenek fel lelkileg, hogy a politika még jobban megijed az egésztől, és azt mondja, hát ennyi pénz nem áll rendelkezésre. Tehát ebből az következik, hogy ne is foglalkozzunk vele.
Nagyon fontosnak tartom a további munka tekintetében úgy kimunkálni a végrehajtásokat, megoldásokat, hogy abban ütemezés is legyen, amivel azt lehet mutatni - nemcsak országnak-világnak, de a döntéshozóknak is -, hogy hol van ennek a helye, szerepe a magyar valóságban, és annak milyen következményei milyen időn belül érvényesülhetnek, és ahhoz mennyi pénzt kell hozzátenni.
Itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy nagyon fontos lenne a továbbiakban - és én már igyekszem előrelépni, és nem megoldásokat mondani, csak a saját fejemben is irányokat kijelölni -, amikor a megvalósítás irányába mennek el azok, akik ezzel a programmal foglalkoznak, akkor a környezetvédelmi, természetvédelmi, mezőgazdaságot érintő ügyek kapcsán a munkahelyteremtés, a szociálpolitikai kérdések, a gazdasági érdekek egymás mellett jelenjenek meg, és ebben a komplexitásban kimunkálni a programokat. Ide tennék még két területet, nem azért, mert nagyon jól és olyan sejtelmesen hangzik. Javasolom, hogy a migrációs kérdések is kerüljenek terítékre, mert az elkövetkezendő 30-50 évben a klímaváltozás következményei elképesztő módon meghatározhatják a migrációs kérdéseket. Itt nem arra gondolok csak, hogy a határon kívül élő magyarok ideköltöznek-e vagy nem, nem erről beszélek. Migrációs kérdésekről beszélek, nemzetiségi, nyelvi hovatartozástól teljesen függetlenül. A másik pedig: a nemzetbiztonsági kérdések - és ne borzongjon meg itt senki, ez alatt azt értem, hogy akár a vízbázisok védelme, akár más stratégiai jelentőségű kérdések, amelyek az ország egészét érintik - vonzatait is meg kell vizsgálni.
Tehát végezetül úgy gondolom, arra a kérdésre, hogy mi a teendő, csak itt, ebben a szakaszban, és nem is várható több, csak az, hogy bizonyos válaszokat, koncepcionális kereteket kaptunk meg - akár, ha megnézem, mondjuk a 14. oldalon pont azt a szociálpolitikai vonzatot, amelyet én szorgalmazok. Idézem: „szélsőséges időjárási események, elsősorban az idős, beteg, egyedül élő vagy hajléktalan egyéneket, szegény családokat sújtják, ezért fontosak lennének a társadalmi összefogást segítő programok". Itt megállok, és azt mondom: igen, ez az a koncepcionális keret, és ezek a programok. De, hogy melyek ezek a programok, ki hajtja végre, ez hogyan teremt munkahelyeket, ennek milyen anyagi vonzata van, ezt milyen ütemezéssel kell csinálni; ez az a munka, amiről önök is beszélnek, és amit - reményeim szerint - az elkövetkező időszakban el kell végezni. De nemcsak ezen a területen, amit idéztem, hanem az összes többi részterületen. Ez elképesztően nagy, összetett, komplex program.
Tehát mi a teendő? A megoldások: mikor, milyen ütemezésben, mennyibe kerül, mi a jogi környezet, amiben megvalósítható, és annak milyen változásai szükségesek a megvalósításhoz. Utána a végrehajtás, a végrehajtás ellenőrzése, és a programok újbóli módosítása. Ettől kezdve azt gondolom, hogy egy tízéves időtávban gondolkodunk e dolgok kimunkálásánál.
Ne tűnjön senkinek sem politikai megjegyzésnek, de környezetvédelminek mindenesetre, én azt látom, hogy a környezetvédelmi tárca romjaiban hever. Szétvert apparátusok és háttérintézmények. Ez arra indít engem, hogy azt mondjam, úgy gondolom, hogy pont a klímapolitika kapcsán egy önálló kutató-elemző intézetre lenne szükség. Egy olyan intézményre, amely ezeket a munkákat ki tudná munkálni, meg tudná csinálni. Ez egy komoly intézmény lenne azon intézmények mellett, helyett, amelyekre szükség lett volna, vagy lenne. De ez nagyon komoly államigazgatási koncepcionális kérdés is, erre sem kívánok most több időt szánni.
Végezetül egyet mondanék még. A helyzet, ami kialakulófélben van a klímaváltozás magyarországi hatásait tekintve, egyáltalán ne késztessen senkit arra, hogy például az energiapolitika területén az atomerőműveket támogassa. Egyáltalán nem jöhet számításba, mint ahogyan a kiotói egyezményben is benne van, hogy a klímaváltozás hatásainak csökkentésére az atomerőművek és az atomenergia nem alkalmas. Tehát itt lehetnek majd azok a viták - mert ez az én álláspontom és mögöttem tudomány, előttem meg ellentudomány áll -, nyilvánvalóan ez nem hitbéli kérdés, de ezek azok a viták, amelyekre párthovatartozástól függetlenül szükség van, hogy az energiapolitika alakítása milyen irányban menjen. Én a magam részéről letettem már az alapköveket ebben a tekintetben: a hatások csökkentésére semmiképpen nem válasz - és nem csak én mondom ezt - az atomenergia. Ugyanígy nem válasz a mezőgazdaságban - és itt a kollegák felé nézek - arra a klimatikus változásra, ami bekövetkezik, és az alkalmazkodásra a genetikailag módosított növények termesztése Magyarországon. Nemcsak azért, mert ez nem érdeke ennek a hazának, nemcsak azért, mert tönkreteszi a biotermesztést, hanem azért, mert ebben a konkrét ügyben nem szabad megengedni ilyen új technikák, technológiák Magyarországon történő elterjesztését.
Tehát környezetvédelmi és környezetvédelmi oldalról gazdasági szempontokat is figyelembe véve kell megadnunk azokat a válaszokat, amelyek mind a hatások mérséklése, mind pedig az üvegházhatást okozó gázok csökkentése tekintetében fontosak lehetnek. Pártpolitikai megközelítés meg nem létezik. Már olyan értelemben, hogy nem lehet baloldali vagy jobboldali, konzervatív vagy liberális, szocialista vagy pedig mondjuk, miépes környezetpolitikát csinálni. Ilyen nem létezik! Bár már az lenne a helyzet, hogy a parlamentben lévő összes párt arról vitatkozna, hogy egy-egy részterületen hogyan oldanák meg ezt a problémakört. Itt még egyszer szeretnék hangsúlyozni egy dolgot. A politikának megvan az a felelőssége, hogy akkor is az emberek érdekében cselekedjen, ha ők ezt nem akarják, vagy nem tudják felfogni, nincs információjuk arról, hogy az elkövetkezendő 20-30 évben milyen óriási problémákkal néznek szembe, amelyek hatásai rájuk irányulnak.
Elnök úr, köszönöm, hogy szólhattam.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tóth István képviselő úré a szó.
TÓTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Jelenlévők! Azt gondolom, ez a projekt van olyan fontos, hogy folytatódjon, és van olyan fontos, hogy szerencsésen, még a ciklus végén is ide kerüljön a parlament bizottsága elé, csak azt tartom ebben fájdalmasnak, hogy valószínűleg más bizottság elé nem kerül, és egy gazdasági bizottság legalább ennyire fontos vagy inkább fontosabb egy stratégia megalkotásánál, mint a környezetvédelmi bizottság.
Ahogyan Illés képviselőtársam mondja, a teremben nagyjából egyetértés lehetséges a klímaváltozás kezelésében, és éppen ezért nem magunkat, illetve az itt lévő szakértőket kell győzködni, hanem esetleg a projekt folytatása egy következő kormány számára - inkább a kormányzati stratégia részeként - már máshogy, más súllyal jelenne meg. Legfőképp azért, mert ugye, a szakértői anyagban egyértelműen le van írva, hogy a klímaváltozás hatása Magyarországon már jelentősen megmutatkozott: szélsőséges eseteivel Magyarországon felhívta is a figyelmet. Jóllehet, ezzel a kutatási projekttel valószínűleg jó néhány ország előtt állunk, bár az ország nagyságához mérten ez a klíma befolyásolására valószínűleg nem fog olyan súllyal hatni, de a mikroklíma befolyásolása ennek a nemzeti stratégiának a megalkotásával valamelyest mindenképpen megtörténhet, mint ahogyan megtörténhetne az is, hogy az unió keretein belül egységesebb szemléletet hozzunk Európába.
Azt látom, hogy sajnos, még azért a szakértői társadalmon belül is sokan nem egészen biztosak abban, hogy a klímaváltozás az emberi tevékenység következtében történik, és a tudósok körében is sokan kétkedve gondolják, hogy az üvegházhatású gázok a legnagyobb felelősei ennek. Itt egy rövid kérdésként tenném fel akadémikus úrnak, hogy ez a magyar társadalmon, értelmiségen belül milyen súllyal jelenik meg, mert azt hiszem, a nemzetközi közvéleményben elég komoly vita van még ebben az állásfoglalásban. Arra lennék kíváncsi, hogy a magyar közvéleményben, a tudós társadalomban milyen ez a megoszlás, illetve lehet-e jelentős rétegben ellenzőkkel találkozni.
Azonkívül azt gondolom, Orosz képviselőtársunk támogató hozzáállását mindenképpen el kell fogadnunk, illetve szükséges a bizottság egyhangú állásfoglalása. Bár egy kormányzati tevékenység négyéves lezárása után nem őneki róható fel, hogy tulajdonképpen itt most krokodilkönnyek hullatása folyik, hogy négy év alatt még azokat a mikrolépéseket sem tette meg a kormány, amelyek minimálisan szükségesek, amelyeket minimálisan jelzett a bizottság, akár állásfoglalásával, akár költségvetésbeli jelzéseivel, költségvetésen belüli módosításokkal. Ezek folyamatosan lesöprésre kerültek, úgy gondolom, a ciklus végén egy ilyen projekt mellé oda kell tenni azt, hogy hiába támogatta a Környezetvédelmi Minisztérium pénzzel, azt hiszem, más tárcák hozzáállása politikai szinten nullának vehető, túl azon, hogy a köztisztviselői, illetve bizottsági szakértői szinten működött, de a politikai hozzáállás ezzel a liberális szocialista kormánnyal azt hiszem, a nulla megoldás felé haladt.
Szomorúan kell elmondani, hogy a megújuló energiaforrások tekintetében és sok minden más tekintetben semmilyen költségvetési preferencia nem lett kimondva, semmilyen költségvetési előnyben nem részesültek az ezzel a projekttel paralel, vagy egyáltalán, gesztusként felmerülő témák, illetve olyan területek, amelyekre azt lehet mondani, hogy a felelős magyar kormány figyelte ezt az ügyet, és ezért legalább a kereteihez képest, igazodott volna egy kicsit is. Azért tartom roppant súlyosnak, mert ebben az utóbbi négy évben olyan adóssághegyek kerültek felhalmozásra, amelynek ezredtöredékei sem fordítódtak erre, és egyértelműen kijelentette a miniszterelnök is, hogy a következő négy évben semmilyen pénz, tartalékpénz, semmilyen mozgástér nincs senkinek. Akkor vajon egy ilyen most nyíló, és sürgős beavatkozásra váró ügy mellé ki, hogyan fog odaállni költségvetési felelősséggel? Mert nyilvánvalóan, mi látjuk, hogy a nemzeti stratégia elkészítése után - és mellett - folyamatosan szükség lenne azoknak a környezetpolitikai lépéseknek a megtétele, amelyek számtalan bizottsági állásfoglalásunkkal, országgyűlési határozatokkal '93 óta a kormány rendelkezésére álltak. Az elmúlt négy évnek ez egy komoly hiátusa, túl azon, hogy Illés képviselőtársamnak a minisztériummal kapcsolatos véleménye teljesen helyénvaló; túl azon szomorúan kell azt mondanom a négy év végén, hogy a tudóstársadalom, a civil szervezetek megtették, amit meg kellett tenni. Azon felül megtették, mert azért azt is el kell mondanom, hogy a kutatásokra szánt pénzek visszafogása, megkurtítása minden méreten felül áll. Sőt, egyértelmű politikusi, miniszteri kijelentések vannak arról, hogy a kutatásra, a tudományra nincs szükség.
Ezek után a magam nevében is csak azt tudom mondani, hogy minden köszönet azoknak a szereplőknek, akik ezt a munkát elvégezték, és reméljük, hogy egy környezetért felelősebb kormány fog a következő hónapokban - a választás után - felállni, és ez a projekt folytatódhat.
Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Parragh Dénes képviselő úré a szó.
PARRAGH DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Vendégek! Tisztelt Bizottság! Néhány részletről szeretnék még szólni, hiszen az összefoglaló véleményeket képviselőtársaim elmondták.
Abban mindenki egyetértett, hogy a klímaváltozás, a globális felmelegedés egy folyamat, amelynek még csak az elején vagyunk, és hosszú távon fel kell készülni ennek a folyamatnak a kezelésére és hatásaira. Azt hiszem, ebben teljes mértékben egyetértünk, és fontos az is, mint itt is kiderült, hogy mind az ok, mind a következmények vizsgálata és kezelése sokszor összefüggenek. Néhány dolgot ezzel kapcsolatban szeretnék mondani. Egyrészt teljesen természetesen és valószínűleg jogosan is, az okok között elsődlegesen emlegetjük az üvegházhatású gázok, a széndioxid magas koncentrációjú kibocsátását. Ez nyilvánvalóan fontos, azzal együtt is, hogy voltak olyan földtörténeti időszakok, amikor jóval magasabb légköri széndioxid-koncentráció mellett alacsonyabb volt a föld hőmérséklete, de azzal együtt is, nyilvánvalóan, mint környezetvédő, én is csak azt mondhatom, hogy ez vagy az egyik kiváltó oka, vagy egy gyorsító tényezője, tehát mindenképpen indokolt, hogy ezzel foglalkozzunk.
Igazából azt szeretném csak kiemelni, hogy nehogy abba a hibába csússzunk, mint minden olyan dolog, amikor valami tudományos dolog a nagy nyilvánosság előtt nagyon le lesz egyszerűsítve. Ne csak ezen a pályán mozogjunk, hiszen számos más dolog lehet mind a kiváltó okok között, mind pedig, nehogy elfedje a következmények kezelését.
A kiváltó okok esetében azt hiszem, talán lehet beszélni a földfelszín alakulásáról is, még, hogyha most nem tudom megítélni, pontosan milyen mértékben, de nyilvánvalóan a föld egyre nagyobb beépítése, az erdőterületek csökkenése, a földfelszín jelentős kiszáradása biztosan valamilyen módon hozzájárul a felmelegedéshez, vagy mindenképpen csökkenti annak pufferhatását, csökkentő hatását. Ezért úgy gondolom, ezzel is nagymértékben kell foglalkozni. A mi esetünkben én elsősorban hazánk vizes élőhelyeinek a megóvására és a termő- és ártéri területek vízellátására gondolok. Azért is hoztam ezt most szóba, hiszen a Vásárhelyi-terv mindenképpen mind a minisztérium, mind a bizottság egyik fontos területe és programja. Sajnos, az elmúlt években azt tapasztaltam, hogy a Vásárhelyi-terv, amelynek a fő célja a Tisza-völgy revitalizációja lett volna, igazából egy árvízi védelmi tervvé degradálódott. Igazából sajnos ebben erősít meg a megkapott minisztériumi vezetői tájékoztató is, ahol a Vásárhelyi-tervet szintén csak, mint az árvízi kockázatot csökkentő tervet említik. Ezért is kívántam volna szóba hozni, hogy itt is felhívjam a figyelmet arra, hogy az alföldi területek vízellátása, vízpótlása, a vizes élőhelyek revitalizációja is rendkívül fontos elem lehet akár a globális felmelegedés, vagy pedig káros hatásának a csökkentésében is. Sajnos úgy tűnik, hogy az elmúlt évek szakmapolitikai irányultságai, intézkedései nem ebben az irányban haladtak. Ez ellen majd tennünk kell valamit.
A másik az épített környezet kérdése, amiről még szeretnék néhány szót szólni, ami megint rendkívül fontos, és igazából nem jutottunk még eredményre. Nemcsak arra gondolok, hogy mondjuk, a földfelszín beépítése - ami egy kényszer - milyen hatásokat vált ki. Az anyag is szerepelteti a lakóházak, panelházak hőszigetelését, azonban megfigyelhetjük azt is, hogy még mindig nem nagyon kerültünk tudatába annak, hogy mit teszünk. Tehát magát az energiaracionalizálás kérdését sem érvényesíthette eddig az építész szakma, hiszen már eleve a lakóterületek kialakítása, a lakóházak tájolása, a homlokzat és egyéb kialakítása is messze nem környezet- és energiabarát, már 20-30 százalékos energiamegtakarítást lehetne elérni azzal, ha ezek nagyobb, ilyen típusú szakmaisággal készülnének. A mai napig nem látom azt, hogy ez, mondjuk az építész szakmán belül teret nyerne, és közösen lépéseket tennénk, hogy teret nyerjen. Ez legalább olyan fontos, mint a nikecelles hőszigetelés rátétele a ház falára, az csak a következő lehetne.
Aztán, ha megyünk tovább, ugyanilyen fontos lenne, mondjuk az is, hogyan alakul az épített környezet, mekkora a zöldfelület, milyen a fásítás mértéke, hiszen úgy gondolom, ez egy-egy terület felmelegedésének a pufferhatását - mondjuk, egy városi területnél - nagymértékben befolyásolja. Úgy gondolom, itt sem látjuk azokat a pozitív előremozdulásokat, amelyeket el kellene érnünk, és ez nemcsak a globális felmelegedés miatt rossz, hanem egyébként a nem igazán élhető lakókörnyezet kialakulása miatt is.
Tudom, hogy ezek, amikről beszéltem, apró dolgok, csak azért szerettem volna felhívni a figyelmet, ha már ilyen bajba kerültünk, mint ez a globális felmelegedés, és még nem látjuk, milyen bajba kerültünk igazán, akkor használjuk ezt ki arra, hogy azokon a tartozásainkon is javítsunk egy kicsit, amelyek eddig is fontosak lettek volna, de nem tettük meg. Most pedig, amikor majd már 40 fokos nyarakat és mínusz 20 fokos teleket kell megélnünk, akkor pedig életbevágó lesz, úgyhogy mindenképpen arra szerettem felhívni a figyelmet, hogy a légköri széndioxid csökkenése mellett számos más területen is érjünk el eredményeket, és én is támogatom a professzor úr, akadémikus úr ajánlatát, hogy ez a munka folyjon tovább, és minden területre terjedjen ki, minden szakmában éreztesse a hatását.
Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Mielőtt felolvasnám az állásfoglalási javaslatot, röviden szót kérek, és átadnám az elnöklést alelnök úrnak.
(Az elnöklést dr. Orosz Sándor veszi át.)
ELNÖK: Parancsoljon, elnök úr!
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Számos és - még akkor ez nem mindig pontosan így hangzott - egymást erősítő vélemény hangzott el. A magam részéről - megbocsátják ezt nekem - bizonyos tekintetben az aggályaimat, kételyeimet is ki kell fejeznem.
Az eddig eltelt időszak engem arról győzött meg, hogy alapvetően az elkövetkezendő időszak szólhat ugyan - és kell, hogy szóljon - Magyarország részéről arról, hogy klímaváltozás területén egy kedvezőbb fordulatot, vagy a kedvezőtlen hatásainak a csökkentését hogyan lehet elérni, ez fontos kérdés. Erről szól a kibocsátással kapcsolatos egyezmény, erről szólnak a kiotói döntések, mégis, azt gondolom, az elkövetkezendő időszakban számunkra az alapvető irány az alkalmazkodás. Amit itt hallottunk, és nemcsak a Meteorológiai Intézet részéről, de Láng professzor úrtól is, és azt hiszem, ez ebben egybehangzó volt, az egy ma még nem felmérhető, és azt kell mondanom, talán nagyon nehezen felmérhető helyzet, hogy vajon mennyi ebben a civilizációnk beavatkozása, és mekkora az, ami a természeti erők következménye. Nagy valószínűséggel, minden eddigi számítás azt igazolja, hogy ezekben nagyságrendbeli különbségek vannak, és ha ez valóban egy olyan klímaváltozás, amely elé nézünk, akkor itt elsősorban az alkalmazkodás az, amelynek majd előtérbe kell kerülnie.
Annál is inkább erről szól a történet, mert bennem az is kételyeket ébreszt mindezzel kapcsolatban, hogy vajon azok az eszközök, amelyek most még csak nem is állnak rendelkezésünkre, de amelyeket megcéloztunk, a legjobb szándék mellett is, olyanok-e, amelyek majd alkalmasak lesznek arra, hogy az általunk kívánt hatásokat elérjék. Elsősorban arra gondolok, hogy én, és ebben bizonyára kicsit az a jó kép, amelyet, és ezt köszönöm Illés képviselő úrnak, rólam felfestett, nem egészen így néz ki, mert én kezdettől fogva azon az állásponton voltam, hogy a kvóták vásárlásának az ügye erősen kétélű fegyver. Vajon mekkora itt a gazdaságilag nagyobb súllyal bíró országok lehetőségeinek a megteremtése, és mekkora a gazdaságilag gyengébb országoknak az a helyzete, hogy kvótát adnak el annak reményében, hogy majd csökken az a kibocsátás, amit szeretnénk elérni? De csökkenni fog-e? Vagy olyan mértékű vásárlások vannak és léteznek, amelyek eliminálják azt, amit mi elérni szeretnénk. Mert még most sem látom ennek a biztonságos lehetőségét, hogy ugyan mi itt nagy erőfeszítéseket teszünk - mondjuk, mind a tízmillióan -, ezzel szemben létezik azért olyan ország, mint Kína, amely mint tudjuk, nem tízmillió, hanem másfélmilliárd, olyan India, amely most már egymilliárd kétszázmillió körül mozog, vajon ezek mozgása mennyiben befolyásolható, vagy milyen befolyásoló tényező. Ezek persze a nemzetközi részek.
Azért tartottam ezt szükségesnek elmondani, mert én támogatom, és nagyon fontosnak tartom professzor úr indítványát, de ezen belül számomra nagyon-nagyon fontos lenne, és nagyon kedvezőnek látnám, ha a megelőzéssel kapcsolatos stratégia is nagyobb súllyal jelenne meg. Arra gondolok elsősorban, hogy Magyarország számára az elkövetkezendő időszakban az egyik legfontosabb tétel, hogy vajon ez mit fog jelenteni a környezet- és természetvédelemnek, és mit jelent a mezőgazdaságnak. Mit jelent majd azoknak a területeknek, amelyek eddig is erőteljesen ki voltak téve már a klímaváltozás szélsőségeinek.
Azt remélem - és itt talán megint kiegészíteném az eddigieket -, hogy ez valóban stratégia lesz. Amit Illés képviselő úr elmondott, az majdnem egy kiváló programjellegű kívánság volt, már egészen a programig elment, és jó, hogy eddig elment. De azt gondolom, most stratégiáról beszélünk. Stratégiát kell kidolgozni, és itt a hangsúlyokat arra kell helyezni, hogy ez a stratégia mit kíván majd elérni, és milyen programokat kíván majd mögé tenni. Nyilván azokat, amelyeket például itt a képviselő úr elmondott, azokat elsőrangúan figyelembe kell venni.
Ezért a magam részéről úgy gondolom, azt az egységes álláspontot, amely kialakulni látszik, talán szükséges kiegészíteni azzal, hogy az elkövetkezendő időszak hangsúlyaiban - és éppen Magyarország jellegénél fogva - nagymértékben kell garantálni az alkalmazkodás lehetőségét.
Köszönöm szépen.
(Az elnöklést dr. Turi-Kovács Béla veszi át.)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Röviden megfogalmaztunk egy - ha jól látom, kétmondatos, de inkább egymondatos, abba is belefér - állásfoglalást, amely a következőképpen szólna, és kérem, szíveskedjenek majd módosítani, kijavítani.
A bizottság meghallgatta a globális klímaváltozás hazai hatások és válaszok, KvVM-MTA VAHAVA-projekt vezetői összefoglalóját, és kezdeményezi a nemzeti éghajlat-változási stratégia kidolgozását, ezzel kapcsolatos országgyűlési határozati javaslat elkészítését, és a megalapozó szakmai munkálatok folytatását, illetve megkezdését.
Így szólna a mondat. Kérdezem, kell-e valamit... (Jelzésre.) Parancsolj, István!
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A szövegezésben javasolnám, hogy: „az éghajlatváltozással kapcsolatos nemzeti stratégia", mert így, ahogyan elnök úr felolvasta, úgy tűnik, mintha nekünk nemzeti befolyásunk lenne...
ELNÖK: Úgy szólt, hogy „nemzeti éghajlat-változási". Nem így olvastam fel?
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Az a baj. Mert nem a „nemzeti éghajlat", hanem az „éghajlatváltozással kapcsolatos nemzeti stratégia".
ELNÖK: Ha nem így olvastam fel, az hiba, de úgy szól, hogy „kezdeményezi a nemzeti éghajlat-változási stratégia kidolgozását."
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Igen. Véleményem szerint nem ugyanaz a kettő, amit én mondok és az elnök úr mond.
A „nemzeti" nem az „éghajlatváltozás", hanem a „stratégia" jelzője.
ELNÖK: Most már értem. Tehát „...kezdeményezi az éghajlatváltozással kapcsolatos nemzeti stratégia..." Egyetértek, akkor ez a módosítás.
Van-e további módosítás? (Jelzésre.) Alelnök úr!
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Nagyon nehéz testületben fogalmazni. Azt gondolom, a nemzeti éghajlat-változási stratégia kezdeményezése a projekt tudományos kutatóinak az érdeme, azért ezt a „kezdeményezzük" kifejezést óvatosabban használnám, hiszen ez lényegét tekintve megtörtént.
Tehát a bizottság - talán nem túl helyénvaló kifejezés, de ne akarjon idegen tollakkal ékeskedni. A kezdeményezők nem mi vagyunk, ez a kutatási program, és én még egy ilyen bizottsági ülést sem érzek elég legitimációnak ahhoz, hogy a kezdeményezést úgymond, átvegyük. Jobbnak tartom azt az eredeti megfogalmazást, amely támogatja e kezdeményezés megvalósítását.
Ha itt vagyunk, akkor azt javasolom Józsa alelnöktársamnak, hogy miközben persze, lehet, hogy neki etimológiai értelemben igaza van, mi azért azt támogassuk, ami a kezdeményezésben van, és legjobb emlékeim szerint „nemzeti éghajlat-változási stratégia"-ként fogalmazta meg a projekt. Ezzel nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy az országgyűlési vita, a leendő országgyűlési vita menetében ilyen és ehhez hasonló megfontolások is odahassanak, hogy esetleg más legyen a végső elnevezése, de én, ragaszkodván a napirendhez, azt javaslom, hogy támogassuk – jó lett volna, ha mi kezdeményezhetjük, de nem mi kezdeményeztük –, és azt támogassuk, amit idehoztak elénk. Köszönöm.
ELNÖK: „Kezdeményezés" - emlékeim szerint ez a szó még valahol a professzor úrtól ered, ha jól emlékszem. Én a magam részéről jónak tartom a „támogatja" megjelölést is, nem látok ebben semmiféle érdemi változást. Megkérdezem azonban még Józsa alelnök urat, elfogadja-e, hogy akkor ebben a sorrendben történjen, hogy ne kelljen külön szavazni, mert ebben az esetben egy szavazással megoldhatjuk.
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Igen.
ELNÖK: Tehát akkor a módosulás annyi, hogy: „kezdeményezi" helyett „támogatja", ez a javaslat, és akkor én elállok az eredetitől azért, hogy erről ne kelljen szavazni, és a sorrend marad ugyanaz, ahogy eredetileg felolvastam. Kérdezem, hogy ez ellen van-e valamilyen kifogás. (Senki nem jelentkezik.) Ha nincs, akkor szavazhatunk. (Dr. Orosz Sándor: Elnök úr, az előterjesztő!) Tessék? (Dr. Orosz Sándor: Az előterjesztő...!) A határozat elfogadásának, hogy azt elfogadjuk, szerintem nincs semmi akadálya, aztán persze mindenre választ ad a professzor úr. Ez megegyezik azzal, amit a professzor úr és munkatársai kezdeményeztek, én tehát azt javasolnám, hogy ezt most szavazzuk meg. (Dr. Orosz Sándor: Jó, majd utána!) Jó.
Aki ezt elfogadja, az most szíveskedjék szavazni! (Szavazás.) A bizottság ezt egyhangúlag elfogadta.
Ennek ismeretében adnék szót a professzor úrnak - ezért is gondoltam, hogy helyes, ha ezt most megszavazzuk -, hogy szíveskedjék a választ megadni mindarra, ami itt elhangzott.
PROF. LÁNG ISTVÁN akadémikus (Magyar Tudományos Akadémia): Tisztelt Bizottság! Nagyon köszönöm a támogatást. Azt hiszem, hogy ezzel az állásfoglalással megkezdődött a VAHAVA utáni VAHAVA-korszak. (Derültség.) Ez már valószínűleg egy szélesebb körű, vagy pont ellenkezőleg, egy szűkebb körű szakmai munkának lesz majd a része, amelyben természetesen szintén igyekszem részt venni, de hosszabb távon ennek az irányítása már valószínűleg nem az én feladatom lesz. De amennyire a korom és egészségi állapotom engedi, természetesen részt fogok venni ezekben a munkákban.
Azt hiszem, hogy ez egy rendkívül fontos döntés, mondhatnám azt, hogy politikai állásfoglalás volt, amiért még egyszer szeretném kifejezni a köszönetünket.
Az elhangzott megjegyzéseket illetően azt tudnám elmondani, hogy ezek nagy része már a következő időszakra adott muníciókat, hogy hogyan történjen a továbblépés, a továbbfejlesztés, hogy mire terjedjenek ki nagyobb hangsúlyok, hogy melyek azok a részletkérdések, amelyekre vissza kell térni és amelyekkel kapcsolatban újabb értékeléseket kell elvégezni – gondolok itt például a Vásárhelyi-terv során történő területrendezési és -hasznosítási problémákra.
De ennek apropóján mindjárt azt is el szeretném mondani, hogy az üvegházhatású gázok és a kibocsátás nem kizárólag a fosszilis energiából származó problémát jelenti; ez sok minden egyebet jelent, például azt, hogy az utóbbi 200 évben a Föld felszínének a 12 százalékát felszántották, ennek következtében nagyobb aerációs folyamatok vannak, az ott lévő humuszanyag, amelynek szintén a szén az egyik komponense, jobban oxidálódik, onnan is rengeteg széndioxid megy a levegőbe. Szerepet játszik ebben az erdők jelentős kipusztítása a Föld felszínén. Szerepet játszik benne az óceánok olajszennyeződése, ami a felszíni plankton élőlények szénlekötő képességét befolyásolja. Tehát több, mint a fosszilis energia, viszont a legkönnyebben nyilvánvalóan a fosszilis energia fogható meg. Ugyanakkor azt is figyelembe kell vennünk, hogy a fosszilis energiahordozók felhasználásának a csökkentése nemcsak klímavédelem, hanem egyúttal a fenntartható fejlődés és a racionális természetvédelmi forrásokkal való gazdálkodás egyik formája is.
Van-e hazai ellenvélemény? - hogy így mondjam. A kérdést Tóth képviselő úr tette fel. Van, természetesen van. Azt is meg kell mondanom, hogy ha az utóbbi három év függvényében vizsgáljuk ezeket, akkor azért van egy dinamika: három évvel ezelőtt nagyobb hanggal jelentkeztek azok, akik ezt a folyamatot megkérdőjelezték, mára közülük többen megváltoztatták a véleményüket, és ezt tisztességesen meg is mondják, de nyilvánvalóan olyanok is vannak, akik továbbra is fenntartják a véleményüket. Mindenesetre tény az, hogy a világ legkiválóbb szakembereinek a véleményét összegző nemzetközi kormányközi klímaváltozási testület állásfoglalása egyértelműen az antropogén hatások jelentős arányát mutatja ki, és azért ez egy olyan tényező, amit lehet nem tudomásul venni, de aki nem veszi tudomásul, az - automatikusan - nem biztos, hogy az igazságot képviseli.
A fő irányvonal tehát azért mindenképpen ennek a kibocsátásnak a csökkentése, ami - hangsúlyozom - nemcsak klímavédelem, hanem egy sokkal szerteágazóbb feladat.
Az alkalmazkodást nagyon fontosnak tartjuk. Ezen a területen végeztük a munkák jelentős részét. Azt is mondhatnám, hogy ezzel viszonylag könnyen meg lehet nyerni széles társadalmi körök támogatását, mert rövid időn belül is látják a javulás lehetőségét a saját életkörülményeik alakulásában. Ugyanakkor nemzetközi kötelezettségeink teljesítését, úgy érzem, önmagunkkal szemben is meg kell követelnünk, mert ha nem tesszük, nincs jogunk másokat kritizálni, hogy miért nem teszik meg. Itt tehát a globális összefogás kérdése ötvöződik a hazai, belső problémák arányos rendezésével.
Azt hiszem, hogy ebben a stratégiában ezt jól a helyére lehet majd tenni. Az ütemezésekben nyilvánvalóan lesznek más és más megközelítési időspektrumok, de a lényeg az, hogy a szakmai szintű munka elkezdődjék, és akkor, azt hiszem, lesz idő arra, hogy ezt kiérleljük és majd utána a politikai szervek olyan megértéssel tudják fogadni, amikor már elmondhatjuk azt, amit ma még nem mondhatunk el - és ezt Illés Zoltán húzta alá –, hogy: azt a bizonyos ingerküszöböt bizony még nem mindenkinél lépte át ennek a problémának a felismerése. De én úgy érzem, ha visszatekintünk az elmúlt két esztendőre, ezen a területen is jelentős előrehaladás van, és ehhez a bizottságuk nagyon sokban hozzájárult, amit nagyon szeretnék megköszönni.
ELNÖK: Köszönöm szépen, professzor úr. Megkérdezem az előadókat, hogy a professzor úr előadásához képest kívánnak-e még valamilyen kiegészítést tenni. (Faragó Tibor jelentkezik.) Még Faragó Tibor.
FARAGÓ TIBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Összesen két megjegyzésem lenne, tisztelt elnök úr, tisztelt bizottság, bizottsági tagok. Az egyik: a közeljövőben valószínűleg az összes tankönyvben át kell írni egy kitételt, amit mindnyájan tanultunk, még ha különféle generációk képviselői vagyunk is. Már az általános iskola végén meg a középiskolában megtanultuk azt, hogy hogy néz ki a légkör összetétele. Az alapokat tudjuk. De tanulunk itt egy nyomgázról, a széndioxidról - októl, okozattól függetlenül. A tankönyvek azt írják, hogy ez 0,03 százalék a nyomgáz aránya, sokkal több említést nem tesznek róla. Szeretném tisztelettel jelenteni, hogy a közeljövőben a „3"-ast ki kell javítani „4"-sre, mert megváltozott ez a dolog, az összes potenciális következményével együtt.
A második megjegyzésem: számomra is nagyon érdekes volt meghallgatni az önök véleményét. Alkalmazkodás és felkészülés a hatásai csökkentésére. Önök ebben a bizottságban pontosan tudják, hogy ez minden egyes környezeti ügyben ugyanígy van: hatunk valamire, keveredik a természet hatásaival – elhangzott a természeti környezet nagy tehetetlensége –, és következmények vannak. Össze szoktuk hasonlítani, hogy például melyik drágább, melyik olcsóbb, hogy mit tegyünk. Mindennel, a kéndioxid-kibocsátással, mindennel ugyanez a helyzet. Ebben az ügyben, amit Láng tanár úr felidézett, a tudós közvélemény ismeretei alapján olyan mértékű változások is elképzelhetők, több fokos változás és a tengerszint szintjének az olyan mértékű növekedése - és így tovább - is elképzelhető, hogy egy idő után nem lesz mihez alkalmazkodni. Sebességét illetően az ökológiai rendszereknek is óriási tehetetlensége van - ez a növényvilágra igaz -, tehát ezért került egymás mellé a két dolog. Mert különben abszolút egyet lehet érteni azzal, hogy alkalmazkodni könnyebb, hiszen fluktuációk eddig is voltak, szélsőségek voltak. Pont Láng tanár úr volt az annak idején, a nagy aszály idején az Agro-21 program egyik fő tudora ebben az ügyben. De a két dolog napjainkban nem kezelhető külön, és messzemenően egyetértek Láng tanár úrral abban a vonatkozásban, hogy mélyebb vizsgálatra van szükség ahhoz, hogy a politikának mit kell javasolni, hogy milyen mixtúrát kell javasolni.
Ennyiben szeretném elmondani, miért tartom fontosnak az érem két oldalának nem elválasztását. Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság nevében megköszönöm az előadásokat, köszönöm azt a munkát, amit eddig elvégeztek, és sok sikert kívánunk a reményeink szerinti folytatáshoz! Természetesen, azt hiszem, valamennyien teljesen egyetértünk abban, amit itt most Faragó Tibor elmondott, hogy, azt gondolom, a helyes egyensúly mentén történt a vizsgálódás eddig is, és remélem, a stratégia is ennek mentén fog majd elkészülni. Még egyszer köszönöm szépen valamennyiüknek az előadást.
Tisztelt Bizottság! Rátérünk a napi munkára, amely már nem ilyen színes, de kötelező.
Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz egy darab kapcsolódó módosító javaslat van, amely a mi érdek- és hatáskörünkbe tartozik. A kormány képviselője mindjárt elfoglalja a helyét, akit megkérek, legyen szíves a nevet és a titulust bemondani.
KÖRMENDI IMRE (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Körmendi Imre főosztály vagyok a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumból.
KOVÁCS IMRE (Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal): Kovács Imre, az Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal főosztályvezetője vagyok.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Egy minket érintő pont van a mi előzetes felmérésünk szerint - ha valaki nem így látja, kérem, most jelezze! (Senki nem jelentkezik.)
Horváth Csaba kapcsolódik Balsay István képviselő úr módosító javaslatához. Kérdezem a kormány álláspontját.
KÖRMENDI IMRE (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. Kérdezem a bizottságot, ki az, aki támogatja. (Szavazás.) Tizenegy igen. A bizottság többsége támogatja.
Köszönöm szépen a részvételt, ezzel meg is volnánk.
Áttérünk a helyi önkormányzatok 2006. évi új címzett támogatásáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott kapcsolódó módosító javaslatok megvitatására. Kigyűjtöttük a minket érintő módosító javaslatokat - nem tudom, ezt mindenki megkapta-e. (Dr. Szalóki Gyula: Igen.) Igen, tehát mindenkinél van egy segédanyag. Kérdezem, hogy a kormány részéről ki van jelen. (Senki nem jelentkezik.) Baj van... (Dr. Szalóki Gyula: Mindjárt megnézem.) Igen, nézzünk szét! Pedig nem haladtunk valami túl gyorsan, nem lehet azt mondani. (Megérkezik dr. Vaszócsik Győzőné. - Dr. Orosz Sándor: Itt van! - Dr. Szalóki Gyula: Most érkezett meg a kormány képviselője, Vaszócsik Győzőné.) Tessék szíves a nevet és titulust bemondani a jegyzőkönyvnek!
DR. VASZÓCSIK GYŐZŐNÉ (Országos Területfejlesztési Hivatal): Vaszócsik Győzőné, az Országos Területfejlesztési Hivatal főosztályvezető-helyettese vagyok.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Elmondanám, hogy kigyűjtöttük a bizottságot érintő módosító javaslatokat - az előadó is kapott egy példányt? (Dr. Szalóki Gyula: Nem, ebben a pillanatban jött.) Akkor adjunk neki is egy példányt, azt javasolnám, ha van még belőle.
DR. VASZÓCSIK GYŐZŐNÉ (Országos Területfejlesztési Hivatal): A kiegészítő ajánlást?
ELNÖK: Nem, nem, nem. Kigyűjtöttük a bizottság hatáskörébe, illetve érdekkörébe tartozó néhány, összesen öt darab kapcsolódó módosító javaslatot, de ha mondom a számot, meg is tetszik találni. (Dr. Szalóki Gyulának:) Hagyja akkor, főtanácsos úr! Akkor elkezdjük. Mindenki előtt ott van egyébként az ajánlás.
Először megkérdezem, hogy van-e valakinek további kiegészítése a kapcsolódók vonatkozásában. (Senki nem jelentkezik.) Úgy látom, nincs.
A 2. pont - lába nincs - a szennyvízfeltételekről szóló kapcsolódó módosító javaslat. Kérdezem a kormány álláspontját.
DR. VASZÓCSIK GYŐZŐNÉ (Országos Területfejlesztési Hivatal): A kormány támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. Kérdezem a bizottságot. Most szavazzunk! (Szavazás.) A bizottság többsége is támogatja.
A 10. pont - amelynek a 16. pont a lába - Gesztely csapadékvíz-elvezetéséről szól. Kérdezem a kormány álláspontját.
DR. VASZÓCSIK GYŐZŐNÉ (Országos Területfejlesztési Hivatal): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kérdezem a bizottságot. (Szavazás.) A bizottság egyharmada támogatja.
A 11. pont - nincs lába - Pécs ivóvízéről szól.
DR. VASZÓCSIK GYŐZŐNÉ (Országos Területfejlesztési Hivatal): A kormány támogatja.
ELNÖK: Kérdezem a bizottságot. (Szavazás.) Ezt támogatja a bizottság.
A 12. pont - amelynek a 15. pont a lába - Kiskunfélegyháza ivóvízéről szól.
DR. VASZÓCSIK GYŐZŐNÉ (Országos Területfejlesztési Hivatal): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) Egyharmad igen.
A 13. pont - amelynek a 17. pont a lába - Nagybajom szennyvízéről szól.
DR. VASZÓCSIK GYŐZŐNÉ (Országos Területfejlesztési Hivatal): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kérdezem a bizottságot. (Szavazás.) A bizottság egyharmada támogatja.
Köszönjük szépen, ennyi érintett minket.
Akkor most áttérünk a földgáz biztonsági készletezéséről szóló törvényjavaslatra. Kérem szépen a kormány képviselőjének a nevét és titulusát bemondani.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Zarándy Tamás osztályvezető, Gazdasági és Közlekedési Minisztérium.
ELNÖK: Tíz darab minket érintő módosító javaslat van, mind a gazdasági bizottság javaslata.
A gazdasági bizottság 1. pont alatti javaslatáról kérdezem a kormány álláspontját.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Hadd kérdezzem meg, hogy melyik bizottsági módosító javaslatról van szó! Csak azért mondom ezt, mert január 23-án nyújtott be a gazdasági bizottság egy módosító javaslatot...
ELNÖK: Akkor mondanám - hogy egy kottából dolgozzunk, mert ez nagyon fontos -, hogy ez a T/16928/21. számú módosító javaslat.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Igen, és ez egy 10 pontból álló javaslat, ugye?
ELNÖK: Úgy van! Ez az, amit mi tárgyalunk. Most az 1. pont alatti gazdasági bizottsági módosító indítványról van szó.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): A kormány támogatja a javaslatot.
ELNÖK: A kormány támogatja. Szavazzunk! Aki támogatja, most szíveskedjék szavazni! (Szavazás.) A bizottság többsége támogatja.
A 2. pont következik. A kormány?
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Igen.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság? (Szavazás.) A többség támogatja.
A 3. pont a gazdasági bizottság javaslata.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kérdezem a bizottságot. (Szavazás.) A bizottság sem támogatja.
A 4. pont a gazdasági bizottság javaslata - nem mondom, hogy kié, mert mind a gazdasági bizottságé.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): A kormány igen.
ELNÖK: A kormány igen. A bizottság? (Szavazás.) A bizottság többsége igen.
5. pont.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): A kormány igen.
ELNÖK: Kérdezem a bizottságot. (Szavazás.) A többség igen.
6. pont.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kérdezem a bizottságot. (Szavazás.) A bizottság sem támogatja.
7. pont.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Nem.
ELNÖK: A kormány nem. A bizottság? (Szavazás.) Szintén nem.
8. pont.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): A kormány igen.
ELNÖK: A kormány igen. A bizottság? (Szavazás.) A bizottság többsége igen.
9. pont.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): A kormány igen.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A többség igen.
10. pont.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): A kormány igen.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság? (Szavazás.) A bizottság többsége támogatja.
Köszönjük szépen.
Akkor most következik a beszámoló a genetikailag módosított növények szántóföldi művelésbe vonásával kapcsolatos vizsgálat céljára létrehozott albizottság munkájáról. Orosz Sándor alelnök úr írásban eljuttatta mindenkinek a bizottság összefoglaló álláspontját. Kérem az alelnök urat, szíveskedjék kiegészíteni az álláspontot.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azért jeleztem, hogy ez beszámoló a bizottság munkájáról, amit az elnök tett meg, mert nem bizottsági döntés az, ami előttünk van, hiszen ezért külön bizottsági ülést nem hívtunk össze. Ami le van írva, az hitem szerint a történteket és az abból levonható következtetéseket tartalmazza.
Szeretném felhívni az igen tisztelt bizottsági tagok figyelmét arra, hogy a genetikailag módosított szántóföldi növények problémakörével foglalkozó... Most kerül kiosztásra az anyag? (Közbeszólások: Nem.)
ELNÖK: Nem.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): ...albizottság működése során abszolút egyetértés volt a bizottság tagjai között a tekintetben, hogy meggyőződésünk szerint a magyar kormány által a kialakult szituációban kezdeményezett védzáradék fenntartása lenne a leghelyénvalóbb megoldás. A bizottság tisztában van azzal, hogy ez nem kizárólag a mi szándékunk kérdése, ezért arra az esetre, ha nem az 1. pont szerinti szándékaink szerint alakulna, megfogalmaztunk egy majdnem ugyanilyen erejű igényt. Nevesen, ha minden kötél szakad, és mégis kell koegzisztencia-törvény, annak milyen szigorúságúnak kell lennie.
Természetesen, hogyha azt vizsgálnánk, hogy egy ilyen koegzisztencia-törvény részletei hogyan néznének ki, persze, igen kemény és éles viták alakulnának ki, de egy dolog biztos. Ez az igény, miszerint - magyarul fogalmazva - úgy engedje, hogy tulajdonképpen ne engedje, legfeljebb ezt tekintette elfogadhatónak a bizottság a működésében, tekintve arra, hogy a jelen állapotok között a kormány védzáradékban is megjelenő szándéka, illetőleg a mai, e tekintetben ezen nyugvó állapotok megítélésünk szerint a magyar gazdaság alapvető érdekének tekinthetők.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Elsősorban az albizottság tagjait kérdezem, kívánnak-e kiegészítést.
Illés Zoltán képviselő úr, megadom a szót, tessék parancsolni!
DR. ILLÉS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársak! Nagyon rövid leszek. Először is, kiválónak tartom azt a munkát, amit Orosz Sándor képviselőtársunk, mint ennek az albizottságnak az elnöke végzett. Ezt nemcsak az ő politikusi, emberi mivoltában, hanem a hozzáállásában, szakmaiságában is mondom.
A második megjegyzésem az, hogy felhívom mindenki figyelmét arra, hogy a Magyar Tudományos Akadémiához tartozó egyes tudósok manipulációja elfogadhatatlan. Ez alatt azt kell érteni, hogy vannak olyan kutatók, akik egyértelműen pénzeket kapnak azoktól a gazdasági érdekcsoportoktól, amelyek a genetikailag módosított növényekben érdekeltek. Ebben semmi csúnya nincs, hiszen a kutatásaikat finanszírozzák ezek az érdekeltségek, csak azt szeretném mondani, hogy e tudósok megpróbálták azt a manipulációt, hogy az ő álláspontjukat egyedüli, a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos álláspontjának állítják be.
Ez elfogadhatatlan, ezt a Magyar Tudományos Akadémia vezetésével tisztáztuk, és mindannyian azt szorgalmazzuk ebben a bizottságban - tehát magam is -, hogy a Magyar Tudományos Akadémia a saját belső rendje és szabályai alapján állítson fel egy olyan testületet, amelyben minden egyes oldal reprezentánsai - ez minimumkövetelmény - benne vannak, ott ütközzenek egymás között a szakemberek, a tudósok véleményei. Természetesen egy ilyen bizottságban - és most nem akarok vicc tárgyává válni - nem a történészeknek kell benne lenniük, hanem mondjuk, ebben a szakbizottságban olyan tudományos alosztályban tevékenykedő akadémikusok, kutatók legyenek benne, akik az adott területtel foglalkoznak.
A harmadik megjegyzésem pedig az, hogy nagyon kérem képviselőtársaimat, függetlenül attól, hogy ki van most kormányon és ki van ellenzékben, nem azért, mert megváltozhat a dolog, az akár maradhat így is (Dr. Józsa István: Így van.) - persze én nem ezt szeretném, de ez vágyálom az én részemről -, azt szeretném mondani, bárki kerüljön kormányra, mindannyiunk személyes kapcsolataira szükség van annak érdekében, hogy Magyarországon ne lehessen genetikailag módosított növényeket termeszteni. Higgyék el, hogy mind a Fidesz, mind az MSZP, SZDSZ, MDF érdekköréhez tartozó gazdálkodóknak is ez az érdeke.
Ekkor csak az merül fel, hogy kinek más az érdeke. Azt gondolom, a mindenkori kormányban meglehet majd találni azokat a személyeket, akik vagy nem tudnak erről a dologról, vagy pedig a saját politikai-gazdasági érdekeik viszik egy irányban az adott kormányzatot. Jelen pillanatban Kóka Jánosnak hívják azt a gazdasági minisztert, aki teljes mértékben elkötelezett a génmanipulált növények szabadföldi termesztése tekintetében. Ezt a kijelentései is bizonyítják, és bizonyítja az a körút, amit ő az Egyesült Államokban tett azon cégeknél - és ez kendőzetlenül megjelenik a médiában is -, amelyek genetikailag módosított növények termesztésében érdekeltek.
De ebben sincs semmi különleges dolog, ez ne rettentsen meg senkit sem, csak azt szeretném jelezni, hogy minden kormányzati ciklusban lesznek olyanok, akik érdekeltek abban, amiben Magyarországon nagyon sok gazdálkodó nem érdekelt, politikai hovatartozástól teljesen függetlenül. Tehát amikor a genetikailag manipulált növények szabadföldi elterjesztése ellen lépünk fel - akár testületileg, akár egyenként -, akkor azt kell elhinni önöknek, ezt tudományosan be tudjuk bizonyítani, hogy nem áll Magyarország érdekében a szabadföldi termesztés, nem áll a magyarországi gazdasági érdekkörök érdekében a szabadföldi termesztés, nem áll a környezet- és természetvédelem érdekében ennek az elterjesztése, és nem áll a magyar emberek egészségének megvédése tekintetében senkinek az érdekében, hogy ez a dolog elterjedjen Magyarországon.
Itt felmerülhet az a kérdés, hogy mit tehet egy ilyen kicsi ország. Higgyék el, rengeteget. Rengeteget, még akkor is, ha bennünket az Európai Unión belül kötnek különböző dolgok. Mondok egy nagyon vadat - bocsássanak meg érte, de politikusként felelősséggel mondom, ha meghökkentő is -, Magyarország azzal együtt, hogy az Európai Unió elvárja, hogy rendezzék ezt a koegzisztenciának nevezett dolgot, tehát az egymás mellett termesztést, Magyarország egyszerűen megtehetné, hogy azt mondja, hogy nem. Továbbra sem engedélyezi. Ennek folyományaképpen aztán beperelik Magyarországot és elindul egy folyamat, és majd 5 vagy 6 év múlva döntést hoz az Európai Unió Bírósága ebben a tekintetben. De addig sincs ez a dolog, és az 5-6 év olyan időnyerés lehetne, ami alatt megváltozhatnak akár az összeurópai erőviszonyok. Most jelzem, hogy az Európai Unió soros elnöksége során Ausztria azt veti fel összeurópai szinten, hogy továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy ne lehessen európai uniós tagországokban génmanipulált növényeket termeszteni, és elindít egy olyan folyamatot, amely azzal az alapállással ellentétes, ami most hivatalos, hogy mégiscsak, mindenki dolgozza ki azt a koegzisztenciát, hogyan lehet egymás mellett és a biotermesztés mellett termeszteni a génmanipuláltakat, a hagyományosokat.
Magyarul azt mondom, politikai szándék és akarat kérdése. Jelen pillanatban nálunk - pártállástól függetlenül - megvan a politikai szándék és az akarat. Mindannyiunkat arra bíztatom, hogy felelősséggel, a saját kapcsolati tőkénket használva, a pártjainkon belül tegyünk lépéseket annak érdekében, hogy a génmanipulált növények szabadföldi termesztése Magyarországon ne valósulhasson meg.
Elnök úr, köszönöm, hogy szólhattam, és még egyszer gratulálok - és ez nem a „nyalás" helye, bocsánat a jegyzőkönyvtől is, nem a hízelgés jele, hanem egyszerűen azt kell mondanom, hogy elnök úr, Orosz Sándor abban a pozíciójában kiváló munkát végzett, az érdekeket egyeztetve, megnézve, kimunkálva, megszólítva különböző embereket. Azt gondolom, ez példaértékű. Mások is tették ezt más alkalommal, példaértékű volt az a munka, amit elvégzett.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Már csak a következő van hátra, egy mondatot javasolok, nevezetesen, hogy a bizottság a beszámolót tudomásul vette, és megköszöni az albizottság munkáját. Ezt meg is szavazzuk, tekintettel arra, hogy mi állítottuk fel az albizottságot, úgy gondolom, ez hozzátartozik az albizottság munkájához.
Kérdezem tehát, ki az, aki elfogadja, hogy a beszámolót tudomásul vettük, a bizottság azt elfogadta, és megköszönte az albizottság munkáját. Most szavazzunk! (Szavazás.) A bizottság ezt egyhangúlag elfogadta. (Parragh Dénes: Tartózkodtam.) Egy tartózkodással fogadta el a bizottság.
Három bejelentést kell tennem. A péntek délután 2 órakor Szentgotthárdon megtartásra kerülő bizottsági meghallgatásra - nem ülés lesz, meghallgatás van -, aki eddig jelentkezett, azt köszönettel tudomásul vettük. Az indulást, érkezést és minden egyéb technikai részletet a főtanácsos úrral lehet - és kell is - egyeztetni. Szeretném jelezni, hogy egy kis mikrobusz megy, amely menet közben is felvesz képviselőt, ha erre szükség van, tehát ezt meg lehet oldani. A visszaérkezés várhatóan este 8 óra körüllesz.
A másik, amit szeretnék hirdetni, hogy a Holcim részéről megkerestek engem személy szerint, és átadtak egy vaskos anyagot, korábban már írásban is, ma személyesen is meghallgattam a Holcim képviselőit, ezek az anyagok megtekinthetők a bizottságnál, akiket ez érdekel. Tájékoztattam az érdekelteket, hogy ezzel az üggyel a bizottság már nem tud foglalkozni, tekintettel arra, hogy a ciklus végén vagyunk. A megkeresés apropóját az adta, hogy volt egy kihelyezett bizottsági ülésünk Esztergomban és térségében, és akkor meghallgattuk azokat, akiknek ott álláspontjuk volt - ezért nem lehetett, nem is lett volna célszerű azt mondani, hogy a másik oldalt meg nem hallgatjuk meg, tehát meghallgattuk. Akit érdekel, ott van nálam a teljes anyag, az iroda rendelkezésre bocsátja azt.
Végül egy, azt kell mondanom, szomorú kötelességnek kell eleget tennem: azt kell mondjam, hogy a bizottság ilyen módon és ilyen összetételben nagy valószínűséggel most találkozik utoljára, hacsak valami rendkívüli esemény közbe nem jön. Ezért mindenkinek szeretném megköszönni azt, hogy négy, meggyőződésem szerint az én hosszú életemben négy nagyon kellemes, ugyanakkor fontos évet sikerült együtt eltöltenünk. Mindenkinek köszönöm ezt. Azt hiszem, hogy amennyire a politika engedte és lehetővé tette, a mi kapcsolatunk, a bizottságon belüli kapcsolatunk valóban akár barátinak is tekinthető volt, ellenségeskedést pedig kifejezetten nem érzékeltem, azt gondolom, senki részéről, még akkor sem, ha néha voltak keményebb megfogalmazások. Ezt még egyszer szeretném mindenkinek megköszönni.
Szeretném jelezni, hogy a főtanácsos úr egy fényképezést szervez, tervez – én támogatom, és kérem képviselőtársaimat, hogy ha egy mód van rá, maguk is vegyenek ebben részt. Hagyomány, hogy mindig készül egy tabló és készülnek közös képek. Ezt, ha egy mód van rá, hétfőn gondoljuk megcsinálni. A keddi napot erre már nem tartom túl jónak, mert kedden, attól tartok, igen kis létszámban vesznek részt a bizottság tagjai a parlament ülésén, a hétfőin viszont igen, tehát hétfőre szervezzük meg, és akkor itt, a Parlamentben valahol, valamilyen kedvező helyen tartjuk meg ezt. Mindenkit külön is értesítünk még, hogy lehetőleg együtt és együttesen kerüljön sor erre a fényképezésre.
Köszönöm szépen, kedves barátaim, és annak reményében búcsúzom, hogy mennél többen találkozunk a következő időszakban. Isten áldjon benneteket!
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 43 perc)
Dr. Turi-Kovács Béla
a bizottság elnöke
Tartalomjegyzék
Az ülés megnyitása, a határozatképesség megállapítása *
A napirend megállapítása *
Tájékoztató a globális klímaváltozás hazai hatásairól és az arra adott válaszokról; a KvVM-MTA együttműködésében megvalósított VAHAVA-projekt zárójelentéséről *
Prof. Láng István akadémikus szóbeli kiegészítése *
Faragó Tibor (KvVM) szóbeli kiegészítése *
Dunkel Zoltán (OMSZ) szóbeli kiegészítése *
Határozathozatal *
Prof. Láng István reflexiói *
Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló T/18629. számú törvényjavaslat *
A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása *
A helyi önkormányzatok 2006. évi új címzett támogatásáról, valamint a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló 1992. évi LXXXIX. törvény módosításáról szóló T/18709. számú törvényjavaslat *
A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása *
A földgáz biztonsági készletezéséről szóló T/16928. számú törvényjavaslat *
A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása *
Beszámoló a genetikailag módosított növények szántóföldi művelésbe vonásával kapcsolatos vizsgálat céljára létrehozott albizottság munkájáról *
Dr. Orosz Sándor (MSZP) szóbeli kiegészítése *
Hozzászólások *
Határozathozatal *
Egyebek *
Az ülés bezárása *