MB-35/2009.
(MB-124/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának
2009. december 7-én, hétfőn, 10 óra 9 perctől
a Képviselői Irodaház I. emelet II. számú tanácstermében megtartott
üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről: *
Megjelent: *
Helyettesítési megbízást adott: *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók: *
Megjelentek: *
Megnyitó *
A napirend elfogadása *
Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény módosításáról szóló T/11142. számú törvényjavaslat *
A Gazdasági és informatikai bizottság által benyújtott módosító javaslat megvitatása első helyen kijelölt bizottságként *
Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló T/11083. számú törvényjavaslat *
Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása *
Tájékoztató a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) tevékenységéről *
Dr. Glatz Ferenc tájékoztatója *
Kérdések, hozzászólások *
Dr. Glatz Ferenc válaszai, reflexiója *
4. Egyebek
Elnököl: Font Sándor (Fidesz), a bizottság elnöke
Herbály Imre (MSZP), a bizottság alelnöke
Jakab István (Fidesz), a bizottság alelnöke
Borenszki Ervin (MSZP)
Csontos János (MSZP)
Demendi László (MSZP)
Godó Lajos (MSZP)
Kis Péter László (MSZP)
Paizs József (MSZP)
Zatykó János (MSZP)
Dr. Ángyán Béla (Fidesz)
Bagi Béla (Fidesz)
Czerván György (Fidesz)
Járvás István (Fidesz)
Örvendi László József (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Bedő Tamás (MSZP) Borenszki Ervinnek (MSZP)
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP) Csontos Jánosnak (MSZP)
Dr. Karsai József (MSZP) Godó Lajosnak (MSZP)
Járvás István (Fidesz) megérkezéséig Czerván Györgynek (Fidesz)
Kékkői Zoltán József (Fidesz) Örvendi László Józsefnek (Fidesz)
Dr. Medgyasszay László (Fidesz) Bagi Bélának (Fidesz)
Dr. Andréka Tamás főosztályvezető-helyettes (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Burik Mária főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Glatz Ferenc, a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat elnöke
Pásztohy András, a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat főtitkára
Dr. Bérczes Kamilla (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Fekete László (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Kis Zoltán (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 8 perc)
FONT SÁNDOR (Fidesz): Jó napot kívánok! Szeretettel köszöntöm a bizottság tagjait. Köszöntöm a munkánkat segítő tisztviselőket. Köszöntöm mindazokat, akik figyelemmel kísérik ma délelőtti ülésünk napirendi pontjait.
A bizottság tagjai írásban megkapták a napirendi javaslatot. Kérdezem, hogy van-e kérdés, észrevétel a napirendjavaslathoz. (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincsen, akkor szavazunk a napirendi pontokról. Kérdezem, hogy ki az, aki elfogadja a javaslatot. Aki igen, az kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Ez egyhangú. Ezek szerint fogunk haladni.
Az első napirendi pont az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló törvényhez benyújtott bizottsági módosító indítvány - ha jól látom, csak ez van a kapcsolódók tekintetében. Ezt képviselőtársaim megkapták. Ez a T/11142/9. szám alatt szereplő gazdasági bizottsági módosító indítvány. Először az előterjesztő képviseletében Herbály urat, majd a kormány képviseletében jelenlévő tisztviselőket kérdezem. Herbály Imrének adok szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Nem támogatom, elnök úr, a módosító javaslatot.
ELNÖK: Tehát a gazdasági bizottság benyújtott indítványát az előterjesztő nem támogatja. A kormány vagy a szaktárca képviselőjét kérdezem - nem tudom, kinek a nevében tudnak nyilatkozni.
DR. ANDRÉKA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A kormányzat nevében nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérdezem a bizottságot, hogy van-e kérdés, észrevétel a módosító indítványhoz. (Senki nem jelentkezik.) Nincsen. Akkor szavazunk róla. Ki az, aki támogatja ezt az indítványt? (Szavazás.) Nincs ilyen, támogatást nem látunk, tehát az indítványt nem támogatja a Mezőgazdasági bizottság. (Közbeszólás: Egyharmada sem.)
Képviselőtársaim elméletileg kaptak egy olyan javaslatot ugyanehhez a témakörhöz, amely szerint a bizottság nevében a bizottságunk esetlegesen benyújtana egy módosító indítványt, és ha jól érzékelem, ugyanezt a témakört talán precízebben fogalmazná meg, mint amire a gazdasági bizottság egy mondatban utalni szeretett volna. Először az előterjesztő képviselőjét kérdezem, hogy benyújtson-e a bizottságunk bizottsági módosító indítványt.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Kérem a bizottságot, hogy nyújtsa be a módosító indítványt. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A tárca képviselőjét is megkérdezem, és esetleg ha indoklást is kaphatunk ehhez a bizottsági módosítóindítvány-tervezethez. Megadom a szót.
DR. ANDRÉKA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A tervezet ugyanazt a kérdéskört érinti, mint a gazdasági bizottság módosító javaslata, vagyis hogy mely élelmiszerlétesítmények tartozzanak engedélyezési, és melyek bejelentési kötelezettség alá. Ez a tervezet sokkal precízebben, szempontokat is meghatározva szabályozná a kérdést, illetve nem csak... Tehát korrekten végigvezeti a törvény valamennyi vonatkozó szabályán a változtatásokat, tehát a felmerült problémának a kezelésére ez az alkalmas megoldás.
ELNÖK: Megadom a szót a bizottság tagjainak, esetlegesen van-e kérdés, észrevétel? (Senki nem jelentkezik.) Nincs. Akkor szavazunk róla. Kérdezem, hogy az így megismert bizottsági módosító indítvány benyújtását támogatja-e a bizottság tagsága. Aki igennel szavaz, az kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Ez többség. A bizottságunk be fogja nyújtani ezt az indítványt.
Kérdezem, hogy ehhez a napirendi ponthoz van-e még olyan módosító indítvány, amelyet a bizottságunknak tárgyalnia kellene, tudunk-e ilyenről? (Senki nem jelentkezik.) Nem látok ilyen jelzést.
Akkor köszönöm szépen, az első napirendi pontot lezárjuk.
Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló T/11083. számú törvényjavaslat
Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása
Rátérünk a második napirendi pontra, az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvénytervezethez benyújtott kapcsolódó módosító indítványok megvitatására. Nekem itt tájékoztatásképpen dr. Burik Mária, dr. Bérczes Kamilla és Fekete László neve került feltüntetésre előadóként. (Dr. Burik Mária: Így van.) Nem látjuk régi partnerét, Kis Zoltán urat, aki... (Dr. Kis Zoltán a meghívottak soraiból: Itt vagyok a tartalékvonalban.) Itt van Kis Zoltán úr is. (Derültség.) Amikor vészhelyzet van, mindig Kis Zoltánhoz szoktunk fordulni, mint aki a gyakorlati oldalról is jól ismeri ezt a kérdést.
Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvénytervezet kapcsolódó módosító indítványait fogjuk tehát megtárgyalni a kiegészítő ajánlásban található javaslatok sorrendje szerint.
Az 1. pontban a gazdasági bizottság nyújtott be indítványt, amely kapcsolódik a 2. és a 6. sorszámú indítványhoz. A kormány álláspontját kérdezem az indítványról.
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A kormány támogatja a módosító javaslatot.
ELNÖK: Ha jól értem, itt, a 2. pontban, a kapcsolódó 2. pontban létrehoznak egy újabb fogalmat, az idegenforgalmi idénymunka fogalmát, és ezt viszont visszavezetik a kereskedelmi törvény parafálásához, hogy mit is jelent a kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatás. Ha jól értem.
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Így van, ebben a törvényben van meghatározva ez a fogalom, illetőleg mivel az idegenforgalom is alapvetően az év meghatározott időszakához köthető tevékenység, ez az törvény lehetővé teszi, hogy az idegenforgalom területén is egyszerűsített foglalkoztatás keretében lehessen munkavállalókat foglalkoztatni.
ELNÖK: Értem. Lehet, hogy nagyon butát kérdezek, és lehet, hogy ezt már többször megbeszéltük, de akkor a vendéglátás most milyen megítélés alá esik? Vendéglátási idénymunka, foglalkoztatás most akkor lehet vagy nem lehet a későbbiekben, hogyha ez a törvény életbe lépne?
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A kereskedelemről szóló törvény alapján ez a tevékenység is idetartozik.
ELNÖK: Értem, köszönöm. További kérdés, észrevétel van-e? (Senki nem jelentkezik.) Nincs, akkor szavazunk róla. Ki az, aki támogatja ezt az indítványt? Aki igen, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Nincs olyan, aki támogatná, egyharmadot sem kapott.
A 3. sorszámú indítvány következik, Örvendi László képviselőtársunk javaslata, amely kapcsolódik a 13-as indítványhoz. Mi a kormány álláspontja?
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatja a kormány, ismereteink szerint azonban ezt a módosító javaslatot határidőn túl nyújtották be, úgyhogy kérdéses, hogy erről kell-e szavaznia a bizottságnak - de természetesen a tisztelt bizottság kompetenciája ezt eldönteni.
ELNÖK: Köszönöm. Olyannyira, hogy először is semmilyen megjegyzést nem látunk, amivel nekünk foglalkoznunk kellene e tekintetben. Az indítvány benyújtott indítvány, mivel sorszámot is kapott, tehát nem is lehet megkérdőjelezni, hogy az indítvány vajon jogi értelemben benyújtásra kerülhetett-e -láthatólag benyújtásra került, sorszámos indítvány. És egyetlenegy más bizottságtól, netán a parlament jogi főosztályától sem kaptunk ez irányú kifogásolást, mi legalábbis nem, és nekünk ebben kell döntenünk. Tehát csak az indítvány tartalmi részéről folytassuk le a vitát, másra nem is terjedhet ki most a jogkörünk.
A kormány, ha jól értettem, nem támogatja. A tartalmi részét sem támogatja a kormány, ha jól értem.
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatja. A foglalkoztatási bizottság eljárási oldalról döntött arról, hogy érdemben dönt a kérdésről - ezt tájékoztatásként közlöm a tisztelt bizottsággal.
ELNÖK: Értem, köszönöm. Kérdés, észrevétel van? (Örvendi László József jelzésére:) Örvendi László!
ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Bizottság! A módosító javaslatok benyújtásakor a Mezőgazdasági bizottság egyhangúlag, egyöntetűen, teljes létszámmal elfogadta azt, hogy a munka megkezdését követő két órán belül kell az adminisztrációs munkákat befejezni, és az volt a kívánalom, hogy ez csak kimondott a mezőgazdasági idénymunkában legyen így, és ehhez legyen benyújtva egy kapcsolódó módosító indítvány. Ez van itt most rögzítve, ez a kapcsolódó módosító javaslat.
A határidőt illetően: 12 órakor befejeződött az Országgyűlés délután 3 órára jelzett tárgyalása. Mikor a bizottsági ülést befejeztük, kérdeztem, hogy mikor kezdődik a napirendi pont, azt mondták, hogy már az utolsó napirend utáni megy. Tehát azonnal benyújtottuk. Az írásban jelzett határidőhöz képest, úgy gondolom, teljesítettük a határidő betartását.
Úgyhogy kérem a tisztelt bizottságot, hogy a már konszenzusra jutott véleményt a mostani bizottsági ülésen is erősítsük meg, és kérem a bizottságot, hogy javasolja elfogadásra az Országgyűlésnek ezt a kapcsolódó módosító indítványt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mint említettem, nem a kormány és nem a képviselők hatásköre az, hogy egy indítvány jogszerű vagy nem jogszerű - erről megfelelő szervek döntenek. A megfelelő szervek nem jeleztek ilyen kifogást, tehát nem is értem ezt a felvetést. Változatlanul csak a tartalmi részéről beszélhetünk.
További kérdés, észrevétel van-e? (Senki nem jelentkezik.) Nincs. Szavazni fogunk róla. Ki az, aki támogatja ezt az indítványt? Aki igen, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Ezt egyhangúnak kell hogy mondjam.
A 4-es módosító indítvány, a foglalkoztatási bizottság javaslata következik, amely összefügg az 5., a 8. és a 15. számú indítvánnyal, és ha jól láttam, döntő mértékben helyesírási hibát kiküszöbölő indítványsorról van szó. A kormány képviselőjét kérdezem.
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel van-e ezzel az indítványsorral kapcsolatosan? (Senki nem jelentkezik.) Nincs. Kérdezem, ki az, aki támogatja ezt az indítványsort. Aki igen, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Ez egyhangú támogatást kapott.
A 7. sorszámú indítvány következik, amely Velkey Gábor képviselőtársunk javaslata. Mi a kormány álláspontja?
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: Ez az az ominózus sokat vitatott, a munkabérre rakódó közteher nagyságának a kérdésköre, amit itt 20 százalékra irányozza be képviselőtársunk. Van-e kérdés, észrevétel a bizottság tagjai részéről? (Senki nem jelentkezik.) Nincs. Akkor szavazunk róla. Ki az, aki támogatja ezt az indítványt? Aki igen, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Ez egyhangú támogatást kapott.
A 9-es indítvány következik, amely Godó Lajos képviselőtársunk javaslata. Mi a kormány álláspontja?
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A kormány támogatja a módosító javaslatot.
ELNÖK: Ehhez kérnék szépen egy kis indoklást, mert elég sok tartalmi elemet vezetnek be akár az előterjesztő, már az indítvány előterjesztője, akár a kormány részéről. Nem tudom, kinek adjak szót. (Dr. Burik Mária jelzésére:) A kormány képviselőjének adom meg a szót.
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Röviden reagálnék. A módosító javaslat lényegi eleme, hogy a közteherelőleg összegét a közteherelőleg-alap 12 százalékában határozza meg. Ez megfelel a raportőri munkacsoportban elhangzottaknak.
ELNÖK: Azért van itt még más is, tehát július 12-éig egy összegben kerülne akkor ez befizetésre, ha jól látom.
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A módosító javaslatnak a törvényjavaslathoz képest eltérő eleme a közteherelőleg összegének a meghatározása, tehát az a 12 százalékos közteheralap-előleg 12 százalékának megfelelő összeg. Ez az a szövegrész, amely változik.
ELNÖK: És akkor csak megkérdezem, mert az indítványban ez is szerepel, bár tudom, hogy ez is benne volt az eredeti előterjesztésben, hogy változatlanul úgy gondolják-e, hogy a mezőgazdasági alkalmi munkavállalásnál egyáltalán értelmes az, hogy önök bevezetik a meghatározott kötelező legkisebb munkabért. Ezt majd külön jogszabály fogja meghatározni, ha jól értem, egy földterülethez kapcsolódó növénytermesztés-fajtához munkaórákat állapítanak meg, és ha jól értem, ehhez viszont egy kötelező legkisebb munkabért is meg fognak állapítani.
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A növénytermesztési ágazatra vonatkozóan a sajátos speciális szabályokat természetesen elő kell készíteni, ennek a munkálatai jelenleg folyamatban vannak a földművelésügyi minisztériumban. Új, speciális minimálbért nem indokolt megállapítani, hiszen az az egész nemzetgazdaságra vonatkozóan egységesen van megállapítva. A kormány az Országos Érdekegyeztető Tanácsban tartott konzultáció és megállapodás alapján minden évben egységesen állapítja meg a minimálbér összegét.
ELNÖK: Értem. Ez nagyon fontos információ volt. Akkor, kérem, részletezze, hogy önök ezt hogy gondolják kiszámolni az alkalmi munkavállalásnál, miután az előterjesztés alapján kötött napok vannak például, hogy hány napot dolgozhat valaki különféle munkafázisok esetén. Hogyan gondolják akkor ezt a kötelező legkisebb minimálbért egy napra vonatkoztatva kiszámolni?
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Minden évben - hosszú évek folyama során - a kormány kormányrendeletben úgy állapítja meg a minimálbér összegét, hogy annak nemcsak a havi összege kerül megállapításra, hanem a heti, a napi és az órára lebontott minimálbér összege is megállapításra kerül. Most már a következő évre, 2010-re vonatkozóan is előkészítés alatt áll ez a jogszabály, mivel a múlt hét - ha jól emlékszem - csütörtöki napján megállapodás született az Országos Érdekegyeztető Tanácsban a minimálbér összegéről és ezen belül a minimálbér órára lebontott összegéről is.
ELNÖK: Tehát ha jól értem, az általános minimálbért, ami a mostani egyeztetés alapján 72 600 forint, vagy hol is tartunk most? (Közbeszólások: 73 ezer!) Most már 73 ezer, bocsánat, a múlt heti tárgyalások eredménye a legfrissebb. Az ön által is említett módozatban lebontva egyszerűen ezt veszik általános alapba a mezőgazdasági alkalmi munkavállalásnál is, ugye jól értem?
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Így van, hiszen a mezőgazdasági munkák során értelemszerűen nem feltétlenül teljes napi 8 órában történik a munkavégzés, hanem lehet, hogy 4 óra, lehet, hogy 6 óra, lehet, hogy összességében valaki 2 órai munkavégzést végez.
ELNÖK: Értem. És ehhez önök automatikusan gondolják ezek után azt a százalékos minimálbér után fizetendő közterhet, amit majd a törvényben valakik meg fognak határozni, mert ebben elég nagy mozgás van a 62 százaléktól kezdve egész a 20 százalékos mértékig, amiről majd a parlament fog dönteni. Tehát ezek után ez egy automatikus fizetési kötelezettség lesz mindenkinek, aki alkalmi munkavállalót foglalkoztat minimum.
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Így van, így van. Eddig is így történt, a minimálbér mértéke így kerül megállapításra nagyon-nagyon régóta.
ELNÖK: Köszönöm. Na én ezt tartom képtelenségnek. Csak azt akartam hallani, hogy jól értem-e, nehogy valahogy félreértsem az önök szándékát.
További kérdés, észrevétel van-e? (Senki nem jelentkezik.) Nincs. Szavazunk az indítványról. Ki az, aki támogatja a 9. pont alatt Godó Lajos indítványát? Aki igen, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Ez többség.
A 10. sorszámú indítvány következik, amely szintén a foglalkoztatási bizottság indítványa. Mi a kormány álláspontja?
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel van-e? (Senki nem jelentkezik.) Nincs. Szavazunk róla. Ki az, aki támogatja az indítványt? Aki igen, kézfeltartással jelezze! (Szavazás. - Az MSZP-s képviselőknek:) Csak kérdezem, hogy mindenki támogatja-e az indítványt, Kis Péter is? Mert ez szükséges ahhoz, hogy többségetek legyen. (Kis Péter László: Igen.) Akkor ez a többség.
A 11-es indítvány Velkey Gábor indítványa.
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja? Ez kapcsolódik a 19. és a 20. pont alatti indítványhoz.
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Igen. Ismétlem: a kormány döntött róla, a kormány támogatja ezt a módosító javaslatot.
ELNÖK: Itt gyakorlatilag a mobiltelefonon való bejelentkezés lehetőségét teremti meg az indítványtevő, ha jól értem. A kormány tehát támogatja. Van-e kérdés, észrevétel? (Senki nem jelentkezik.) Nincs. Ki az, aki támogatja az indítványt? Aki igen, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) A többség.
A 12-es indítvány Velkey Gábor indítványa. Mi a kormány álláspontja?
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel van-e? (Senki nem jelentkezik.) Nincs. Itt arról lenne szó, ugye, hogy esetlegesen az APEH-hoz való bejelentkezés időpontja ne a munka megkezdése előtt történjen meg, hanem az indítványtevő arra tenne javaslatot, hogy azt a foglalkoztatás megkezdését követő egy héten belül kelljen teljesíteni. Jól értem-e az indítványtevő szándékát?
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A kormány képviseletében feltételezem, hogy Velkey úr ezt a célt szándékozta megfogalmazni az indítványában.
ELNÖK: Tehát akkor önök változatlanul kitartanak azon álláspont mellett, hogy a munka megkezdése előtt nemcsak hogy ki kell tölteni azt az ominózus papírrendszert, amelyre nézve itt Örvendi képviselőtársam próbál könnyítő indítványokat tenni, hanem az APEH-hoz, az adóhatósághoz való bejelentkezést, bejelentést is el kell végezni már a munka megkezdése előtti időszakban.
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A módosító javaslat kifejezetten a növénytermesztési idénymunkára vonatkozik. A növénytermesztési idénymunka tekintetében korábban a kormány, illetőleg akkor mi még tárcaálláspontként azt a megoldást támogattuk, hogy növénytermesztési idénymunka esetén a foglalkoztatást követő hónap 12. napjáig kell a bejelentést megtenni. Mivel a Velkey képviselő úr által most beterjesztett kapcsolódó módosító javaslat nem ezt tartalmazza, ezért ezt az újonnan előterjesztett módosító javaslatot nem tudjuk támogatni.
ELNÖK: Köszönöm. Azt értem, csak közben meg más adminisztrációs terhet, mondjuk az öt évig megőrzendő iratokat is érinti a javaslat, tehát azt ki szeretné venni az indítványból.
Kérdés, észrevétel van-e? (Senki nem jelentkezik.) Nincs. Kérdezem, ki az, aki támogatja az indítványt? Aki igen, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Nincs ilyen, egyharmadot sem kapott.
A 14-es a foglalkoztatási bizottság indítványa. Mi a kormány álláspontja?
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: Van-e kérdés, észrevétel? (Senki nem jelentkezik.) Nincs. Ki az, aki támogatja az indítványt? Aki igen, kézfeltartással jelezze ezt. (Szavazás.) Ez a többség.
A 16-os indítvány következik. Mi a kormány álláspontja? (Szavazás.) A kormány támogatja.
ELNÖK: Egy kis magyarázatot kérek szépen, mert itt speciális munkaügyi kérdésekről van szó. Akkor tulajdonképpen mi is a különbség a közteher-fizetési kötelezettség, és itt mentesség lenne, hogy mentesség esetében csak az egyszerűsített foglalkoztatás esetén a járulék- és az adóelőleg-fizetési kötelezettséget kellene jelezni. Mi a különbség így önmagában a közteherfizetés és/vagy a járulék- és adóelőleg fizetése között?
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Az új szövegrész a módosító javaslaton belül egy pontosítás, tehát a járulékfizetés szempontjából kétfelé bontott tevékenységek esetében meghatározza most, hogy a 2. § (2) bekezdése alá nem tartozó esetekben hogy alakul a közteher-fizetési kötelezettség. Tehát pontosító és kiegészítő jellegű módosító indítványról van szó, és megbontja természetesen a közteher-fizetési kötelezettséget járulék- és adóelőleg-fizetési kötelezettségre. A pontosítás ebből áll.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel van-e? (Senki nem jelentkezik.) Nincsen. Szavazunk róla. Ki az, aki támogatja az indítványt? Aki igen, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Ez kisebbség, egyharmadot sem kapott.
A 17-es indítvány Szatmáry Kristóf indítványa, amely kapcsolódik a 22. sorszámú javaslathoz, és az életbeléptetési időpontokat módosítaná. Mi a kormány álláspontja?
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: Itt többek között a fel nem használt közteherjegyek visszaváltásáról és egyéb életbeléptetési szabályokról van szó, ha jól látom. Kérdés, észrevétel van-e? (Senki nem jelentkezik.) Nincs. Szavazunk róla. Ki az, aki támogatja az indítványt? Aki igen, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Ez kisebbség, de egyharmadot kapott.
A 18-as indítvány a foglalkoztatási bizottság javaslata, amely összefügg a 25. pont alatti javaslattal, és szintén az életbeléptetésről rendelkezik többek között. Mi a kormány álláspontja?
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A kormány ezt a módosító javaslatot támogatja.
ELNÖK: Indoklást kérek szépen a 25. ponttal kapcsolatosan. Mit is fog ez jelenteni, ha netán elfogadásra kerül?
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Ez a módosító javaslat a törvényjavaslatba beiktatott azon szabályhoz kapcsolódik, amikor az ösztöndíjasok után fizetendő járulékokkal kapcsolatban egy újabb szabályt iktat be a jogrendszerbe. Az ösztöndíjasokra vonatkozó szabályok az adócsomagon belül tévedésből kikerültek a járulékfizetési, illetőleg a biztosítotti körből, és ezt a szabályt indokolt visszahelyezni a jogrendszerbe. Mivel az ösztöndíjasok is ugyanúgy foglalkoztatotti jogviszonyban állnak, indokolt, hogy őutánuk a járulék- és tb-rendszer kiadásokat kapcsoljon, tehát az ellátásukat biztosítsa. E szabályokat indokolt 2010. január 1-jétől újra hatályba léptetni.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel van-e? (Senki nem jelentkezik.) Nincs. Szavazunk róla. Ki az, aki támogatja az indítványt? Aki igen, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Nincs ilyen, egyharmadot sem kapott.
A 21-es indítvány következik, ha jól követem, amely szintén a foglalkoztatási bizottság indítványa, és amely kapcsolódik a 23-as javaslathoz. Mi a kormány álláspontja?
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A kormány támogatja a módosító javaslatot. A javaslat gyakorlatilag pontosítja a törvényjavaslatba eredetileg beiktatott szabályt, miután kettébontja az adópolitikáért felelős miniszter és a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter jogszabály-előkészítési feladatkörét.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel van-e? (Senki nem jelentkezik.) Nincs. Szavazunk róla. Ki az, aki támogatja ezt az indítványt? Aki igen, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Herbály alelnök úr nincs itt... (Közbeszólás: Demendi képviselő úr helyettesíti.) Akkor megszámoljuk, hogy ez többség-e, és elfogadjuk-e. (Szavazás.) Többséget kapott az indítvány.
A 24-es indítvány a foglalkoztatási bizottság javaslata, amely egy teljesen új szakaszt nyit. Mi a kormány álláspontja?
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A kormány támogatja a módosító javaslatot. Pontosításról van szó. Az alkalmi munkavállalás helyébe lépő egyszerűsített foglalkoztatás fogalmát át kell vezetni a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény szövegén is.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel van-e? (Senki nem jelentkezik.) Nincs. Akkor erről is szavazhatunk. Kérdezem, hogy ki az, aki támogatja az indítványt. (Szavazás.) Ez többség.
Úgy látom, az ajánlástervezetben nincs további módosító indítvány, amelyről tárgyalnunk kellene. Kérdezem a bizottság tagjait és a kormány képviselőit, hogy tudunk-e olyan indítványról, amelyet ennek a napirendi pontnak a keretén belül meg kell még tárgyalnunk. (Nincs jelzés.) Nem tudunk ilyenről. Akkor köszönöm szépen, a napirendi pontot lezárjuk.
A Magyar Nemzeti Vidéki Hálózattal kapcsolatos harmadik napirendi pont következik, de 11 órára beszéltük meg eredendően is, és, gondolom, az elnök úr is akkorra fog megérkezni. Úgyhogy szünetet rendelek el, és azt kérem szépen, hogy ne nagyon széledjünk szét, mert hogyha megjön az elnök úr, akkor folytatjuk a bizottsági ülést. Köszönöm szépen. Addig szünetet rendelek el.
(Szünet: 10 óra 40 perctől 11 óra 2 percig)
Tájékoztató a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) tevékenységéről
ELNÖK: Folytatjuk a munkánkat. A harmadik napirendi pontunk Tájékoztató a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) tevékenységéről. Ennek keretében köszöntöm Glatz Ferenc elnök urat, ennek a hálózatnak az elnökét, professzor urat, akadémikus urat, aki a vállára vette újfent a vidéki életet, és úgy érzi, hogy e területen lenne mit tenni.
Sok rendezvényen sikerült már elnök úrral találkozni, így aztán némelyikünknek van lehetősége és alkalma, hogy az eddig végzett munkájukat is megismerjük. De úgy gondoltuk, és ezt közösen gondoltuk így, elnök úrnak is feltett szándéka és kérése volt, hogy a parlament Mezőgazdasági bizottsága előtt, egy bizottsági ülés keretében is legyen lehetősége tájékoztatni a bizottság tagjait a szervezet megalakulásáról, jogi hátteréről és az eddig végzett munkáról, esetleges jövőbeni terveiről. E napirendi pont keretében még egyszer köszöntöm az elnök urat, és át is adnám neki a szót az előterjesztésre.
Dr. Glatz Ferenc tájékoztatója
DR. GLATZ FERENC, a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat elnöke: Tisztelt Bizottság! Kedves Elnök Úr! Képviselők! Hölgyek és Urak! Nagyon köszönöm a lehetőséget, hogy a bizottság előtt a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózatról szó esik, beszámolhatok, nemcsak az eddigi tevékenységről, hanem elképzelésekről, lehetőségekről, és hogy erről vitát nyitnak.
Azt hiszem, mindenki előtt ismeretes tényeket kell röviden összefoglalnom. Az Európai Unió fejlődésében - és ezt én is úgy látom, különböző politikai tényezőkkel, kollégáimmal beszélgetve - nem árt hangsúlyozni, hogy az Európai Unió 2005-ben ténylegesen váltásra szánta el magát a térségi politikában. A 2005. szeptember 28-án kiadott európai tanácsi rendelet egy önálló vidékfejlesztési programot kér számon a tagállamoktól. Tehát a 2007-2013 közötti tervezési időszakra nemcsak nemzeti fejlesztési tervet, hanem külön vidékfejlesztési terveket kér a nemzeti kormányoktól.
Ez annak idején különböző viták középpontjába került, még magam is részt vettem bizonyos tanácsadó testületek munkájában 2004-ig, ahol az egész vidékpolitika kifejlődését egyrészt úgy fogták fel, mint a környezetvédelem '92-es kötelezővé tétele után az állam felelősségvállalásai közé egy újabb felelősségvállalást, vagyis hogyha ugyan az eurorégiók kiépítése nem sikerül maradéktalanul - a nemzetállami adminisztrációk ezt jobbára meggátolták -, mégis egy határozott térségi politikát kell folytatni. És így került meghirdetésre a 2005-ös vidékfejlesztési stratégia.
Ellenszenvvel nézték az én személyes benyomásaim szerint és az irodalom szerint is ezt a tervet részben a nemzetállami kormányok, amelyek egyoldalúan a pólusok fejlesztésében gondolták el az állami kötelezettségvállalást. Gondolván, hogy majd a pólusok maguk köré szervezik piaci alapon, ha úgy tetszik, a vidéki térségeket. Ez egy, az 1940-es évekre visszamenő, az európai tudományosságban meglévő koncepció.
Vitatták a vidékfejlesztés önállóságát részben az agrárérdekeltségek is, hiszen azt látták csak ebben, hogy az unió a '90-es évek óta tartó agrárköltségvetés-csökkentést lényegében most a vidékfejlesztésre próbálja átcsoportosítani. Nekem meggyőződésem, hogy itt egész másról van szó. Itt arról van szó, hogy az unió felismerte - és ezekben a belső vitákban még volt alkalmam részt venni -, hogy addig, amíg a nagyvárosokat, ott lévő munkaerő-adottságot, infrastruktúraadottságot természetesen keresi fel a tőke, és ott természetesen mozog, nem a tőkét kell korlátozni, de ugyanakkor az államnak fel kell vállalni a vidéki térségekért a felelősséget, amelyet világosan meg is fogalmaztak, elsősorban a térségek lakottsága miatt. Hiszen, ha elhagyják a térséget a lakók, akkor ott tönkre fog menni a környezet. De részben az egészséges élelemtermelés miatt, hiszen azért, és ezt az EU rosszul kommunikálja, az élelem nem az egyik termék a sok termék közül, hiszen lényegében az egészségünket határozza meg az, amit mi megeszünk, megiszunk. Ennek a tudatosodása, részben tehát a környezetvédelem, a demográfiai problémák és az élelemtermelésnek ez a súlypontváltása, az egészséges élelmiszerre való hangsúlyterelés miatt következett be 2005-ben ez a rendelet.
Van még egy szempont, amivel én magam is vitában állok máig, nemzetközi és hazai fórumokon, mégpedig az, hogy szakítani kell azzal az elmúlt 50 év technokrata optimizmusával, miszerint, ha a világ egyik részén nincsen élelmiszer, majd odaszállítjuk, négy kerékről, hajóról nem is beszélek, világossá vált, hogy egy-egy kilogramm ide-odaszállított élelmiszerrel akkora az ökológiai lábnyom, amit a világ nem tud elviselni a XXI. században. Ösztönözni kell tehát a helyi mezőgazdálkodási erőtartalékok kiaknázására. Ez szembe került azzal az irányzattal, amelyik a '80-as évektől joggal hangsúlyozta, hogy Európában élelmiszerfelesleg van.
Én tehát a magam részéről úgy látom, hogy a vidékpolitika megkérdezése az EU-n belül nagyon is koncepcionálisan egy új politika volt, ebben személy szerint része van az általam személyesen is jól ismert Franz Fischlernek, aki ezeket a modern elveket a mezőgazdálkodás érdekében hangsúlyozott elveknek és nem a mezőgazdálkodással szemben hangsúlyozott elveknek fogta fel és fogja fel tudomásom szerint máig is. Így került sor 2005 szeptemberében arra az akcióra, amelyet én korszakalkotónak tartok, hogy a nemzeti fejlesztési tervek mellett külön vidékfejlesztési terveket kértek számon a tagállamoktól.
Nem akarok politizálni, és a politikában magukat jobban kiismerő embereknek a jelenlétében arról beszélni, hogy miért volt szerencsétlen a 2006-os időszak a magyarországi viszonyokban, hiszen egy félig polgárháborús állapot tört ki a választások, majd az utána bekövetkező helyzetnek a hatására. Ennek következtében én a magam részéről, aki - mindjárt egy mondattal kitérek erre - részt vettem volna valójában az ÚMVT kialakításában, magam is visszahúzódtam, és nem került eléggé vitára az ÚMVT, a kormány dicséretére legyen mondva, hogy mégis határidőre megcsinálta, összehozta. Magyarország eleget tett azoknak az elvárásoknak, amelyet az Európai Unió meghirdetett, a nemzeti fejlesztési tervben egy önálló vidékfejlesztési tervet készített. 2005 februárjában, függetlenül az európai uniós folyamatoktól, Magyarországon egy ötpárti egyetértéssel támogatott vidékfejlesztési program indult, amely 2006 februárjában eljutott egy olyan törvény megalkotásáig, amely aztán már nem kerülhetett a plenáris ülés elé, és amely egy nemzeti vidékpolitikai tanács kiküldését fogalmazta meg a "Párbeszéd a vidékért" teljesen civil mozgalomnak a kezdeményezésére, amelyet jómagam indítottam sok akadémikussal, valódi vidékfejlesztőkkel, önkormányzati emberekkel, politikusokkal benne. Még egyszer hangsúlyozom: azt hiszem, ez volt az egyetlen olyan téma akkor, amelyben teljes pártok közötti egyetértés volt, kilencven-valahány százalékban vette az előzetes vita akadályát emlékezetem szerint ez a törvénytervezet. Ezért tehát amikor az új magyar vidékfejlesztési tervet végrehajtandó végre kellett hajtani az EU egy másik rendelkezését, mégpedig azt, hogy az új magyar vidékfejlesztési programnak, illetve a nemzeti vidékfejlesztési programnak a támogatására hívjanak össze vidéki hálózatokat, nemzeti vidéki hálózatokat, lényegében Magyarországon mind a kormányzati, mind az ellenzéki erők természetesnek találták - az én tájékozottságom szerint -, hogy ezt megpróbálják ráépíteni a 2005 februárjában itthon indult "Párbeszéd a vidékért" mozgalomra. Az Európai Unió ugyanis azt mondotta, hogy ennek a vidékfejlesztési programnak, nemzeti vidékfejlesztési programnak a támogatására egy civil politikus, ezen belül is az önkormányzati és országos politika részvételét, vállalkozók, értelmiségiek összefogását kell létrehívni, és 2008. december 31-éig meg kell alakítani minden nemzetállamban a nemzeti vidéki hálózatokat. Ez az, amiről én most itt röviden beszélek. Ennek a hálózatnak az a feladata, hogy segítse a nemzeti vidékfejlesztési programok végrehajtását, bizonyos civil kontrollt is képezzen azok fölött, ugyanakkor egy nemzeti vidékpolitikát folytasson.
A 2005. szeptember 28-ai rendelet, amely nagyon részletesen tárgyalja a vidékfejlesztési programokat, egy nagyon rövid passzusban foglalkozik csak a hálózatok jellegével. Ennek következtében az Európai Unió tagállamaiban 2008. december 31-éig létrejöttek ugyan a nemzeti vidéki hálózatok, de teljesen különböző funkciókkal, teljesen különböző módon. Tájékozottságunk szerint a 27 tagállamból nyolc tagállamban bejelentett, tehát működésében nem kontrollálható, működésében eddig legalább nem látszó hálózat jött létre. A 19 látható hálózat közül 10-12-re saccoljuk azoknak a számát, amelyek nemcsak egy honlap erejéig működnek, hanem valójában működnek is - a magyar hálózat ezek közé tartozik.
A megoldásokat illetően az Európai Unió tagállami különböző megoldásokat választottak. Nagy-Britannia például egyáltalán nem nemzeti hálózatot, hanem négy regionális hálózatot hívott létre nemzeti hálózat címen. Franciaország egy centralizált, felülről centralizált hálózatot, ugyanakkor 72 nagy önállóságot biztosító regionális egységet hozott létre Franciaországon belül. Németország úgy oldotta meg, hogy az ottani MVH, tehát az európai uniós támogatásokat kezelő hivatal mellé osztotta ki a hálózatot intézményként, mondván hogy ez európai uniós intézmény; ilyen értelemben az ottani kormánynak szinte semmi közvetlen befolyása nincs a német nemzeti hálózatra, hanem az az ottani hálózatnak, tehát az ottani Margittainak a partnere az európai uniós pénzeket kezelő intézménynek a partnere, amelynek semmi köze nincs a minisztériumokhoz. A szomszédos országok közül két országban működik ismereteink szerint valójában ez a hálózat: az egyik Szlovénia, ahol teljesen odaadták egy civil szervezetnek, a másik Szlovákia, ahol szintén egy volt mezőgazdasági főiskolán egy professzorembert bíztak meg vele, és hét regionális egységre osztották Szlovákiát.
A hagyományos vidékpolitikával rendelkező államok - Finnország is, Lengyelország is, Olaszország is - általában azt a megoldást választották, hogy száz százalékig civil kézbe adták a hálózatot, és még csak nem is a fővárosban van a központja. A működésüket tekintve is különböző jogosítványokkal rendelkeznek, attól függően, hogy azok a hálózatok személyileg milyen erős felépítésűek. Van olyan ország, például Ausztria, ahol lényegében a környezetvédők, a környezetvédő mozgalom és a környezet-közgazdaság szakértői vették át a hálózatot, és tevékenységüknek elsősorban ezt a környezetvédő jellegét lehet kiemelni. Lengyelországban, Csehországban elsősorban mezőgazdálkodási célokat firtatnak ezek a hálózatok. Körülbelül ugyanez a helyzet Franciaországban is, és még inkább Angliában.
Érdekes, hogy azokban az országokban, ahol a falu-város ellentéte erősebb - én idesorolom Magyarországot is -, azokban az országokban van vegyes megoldás, és ezekben a hálózatokban vannak igazán viták, így Magyarországon is.
Ilyen körülmények között azt lehet mondani, hogy azt, hogy a magyar kormányzat, együttműködve különben más politikai erőkkel is, december 2-án létrehívta a Nemzeti Vidéki Hálózatot, azt én úgy értékelem, hogy eleget tett az európai normáknak. Létrejöttek a kormányhatározat és a tárcahatározat. E kettőről azt érdemes megjegyezni, hogy a tárcahatározat azt tűzte ki célul - legalábbis az előzetes tárgyalásaink során ebben egyeztünk meg -, hogy létrehívja a hálózatot, és utána, ha létrejöttek a hálózatok szervei, a tanács és az elnökség, akkor az maga konstituálja majd magát. Ilyen értelemben megítélésem szerint megfelelt az elképzeléseknek.
Ehhez tartozik az is, hogy nagy viták voltak - éppen a tárcahatározat kapcsán - ebben közöttünk, akik ebbe engem bevontak, mert mi többpártinak kívántuk mindenképpen, én azt mondtam, van egy jó mondat erre, hogy a Tiszának partjai vannak, és nem pártjai. Tehát e hálózat elnökségében benne kell lenniük ellenzéki és kormánypárti parlamenti képviselőknek, benne kell lennie civil szervezeteknek, egyházaknak, civil szervezeteknek és a tudományosság képviselőinek is. Ha megnézik az elnökségi listát, akkor láthatják, hogy ebből a bizottságból Jakab István képviselő, Nógrádi Zoltán képviselő úr, a szocialisták közül Halmai képviselő asszony van, de lényegében Pásztohy főtitkár úr is ugyanebben a csapatban futballozott sok éven át, tehát őt is ideszámíthatjuk. Tehát a politikai kiegyensúlyozottság érvényesül, ennek következtében meg kell mondanom, hogy az elnökségi ülésen létrejött vitákban soha nem a párthoz tartozás és a pártok szerinti csoportosulás érvényesül.
Nagyon fontosnak tartom azt, hogy a hálózatban az európaitól vagy a szokásostól eltérően már a létrehozás során is az akadémiai, egyetemi szféra nagyon erős szerepet játszott. Megítélésem szerint a Magyarországi mezőgazdálkodási felsőoktatási hálózat lehet, hogy túl van fejlesztve, erről lehet vitatkozni, de hogy lefedi az egész országot Mosonmagyaróvártól Debrecenig és Kaposvártól Gödöllőig, ezt szerintem nekünk ki kellett használnunk, és lényegében az elnökség 31 tagjából hatan is ezt a bizonyos egyetemi és akadémiai szférát képezi.
Az elnök mellett van négy alelnökünk. A négy alelnök: Horn Péter akadémikus, a kaposvári egyetem volt rektora; Ligetvári Ferenc egyetemi tanár, a Gödöllői Egyetem tanára; és most Mikula Lajost a hálózattal foglalkozó alelnöknek választottuk meg, valamint a magyar vidékfejlesztés elsőszámú hazai tudományos embere, Csatári Bálint, a kecskeméti intézet igazgatója a négy elnökhelyettes.
A kormányhatározatról is kell néhány szót ejtenem. A tárcahatározatot megelőzően született egy kormányhatározat, amely a Magyar Nemzeti Vidékfejlesztési Hálózatot nagyobb, erősebb jogosítványokkal hatalmazta fel, mint amilyenekkel az európaiak fel vannak hatalmazva. A tárca egyetértésével is, de több tárca vitatásával természetesen megállapodás született arra vonatkozóan, hogy a hálózat elnöke és elnöksége véleményt nyilváníthat a vidékfejlesztés vagy a vidékpolitika minden kérdésében. Ennek az a következménye, hogy például ha megnézik az általunk kiadott folyóiratokat, a Párbeszédnek az első három számát - nyár óta jelenik meg -, láthatják, hogy például a hálózat elnöksége napirendre tűzte azt a témát, hogy hogyan érvényesül a magyar költségvetésben a vidék tulajdonképpen EU által kötelezővé tett preferenciája. Stark Antal volt államtitkárnak egy nagyon-nagyon kritikus cikkét olvashatják ebben. Ugyancsak firtattuk azt, hogy az Európai Unióban az idejuttatott pénzeknél mennyire érvényesülnek a térségi szempontok, és mindenekelőtt a falvakban, a kistérségeken belül a szegényebb vidékeknek a preferenciája. Erről is olvashatnak. Napirendre tűztük a vidéki térségek informatikai ellátottságát, napirendre tűztük a világválság következtében egyértelművé lett helyi - nemcsak élelem, de - fosszilis energiahordozókat kiváltó, elsősorban az úgynevezett zöld energiaforrások termelése hogyan és miként áll Magyarországon.
Tehát olyan általános vidékpolitikai kérdéseket tűztünk napirendre, amely kérdések a mi elvárásaink szerint a parlamenti képviselő hölgyeket és urakat, valamint a tárcákat is érdekelhetik. Ilyen értelemben a hálózat működése megkezdődött, a kormányhatározat és a tárcahatározat értelmében, és ha megnézzük az elnökség összetételét, akkor abban benne vannak a vízgazdálkodástól kezdve az agrártermelésen át, az iparkamara és a többi, különböző intézményeknek és ágazatoknak a képviselői.
A hálózat működéséről annyit kell elmondanom, hogy itt nézeteltérések voltak közöttünk, hogy milyen funkciót is töltsön be ez a hálózat. Itt életre hívta ez a tárcarendelet ezt a hálózatot, de jogi állapotáról, elhelyezkedéséről nem döntött. Az egyik vitaálláspont az volt, hogy egy központosított hálózat legyen, amelyet egy fővárosi kormányzat háttérintézményéből szervezve lényegében továbbképzésekre igazítva lehet majd működtetni. A mi elképzelésünk - elsősorban az akadémiai embereké - az volt, hogy a hálózatot teljesen függetleníteni kell a kormányzattól és önkormányzati jelleggel, önkormányzatiságot kell adni köztestületiség formájában, amilyen például a kamarák vagy amilyen a Magyar Tudományos Akadémia, tehát legyen a vidéknek egy, elsősorban a parlamenti bizottságokkal kapcsolatot tartó képviselete Magyarországon.
A másik nézeteltérés a központosítás vagy nem központosítás kérdésében volt. Mi azt mondtuk, hogy decentralizáltságra van szükség, a négy tengelyre épülő szakosztályra és 19 megyei központra. A tárcával egyetértésre jutottunk, az idén szavaztak, a politikai megrázkódtatások nagyon hátráltatták a hálózatnak a kifejlesztését, az adminisztráció elbizonytalanodott. Végül április 8-án megegyeztünk a tárcával, hogy négy szakosztály és decentralizáltan. Sajnos azonban köztestület létrehozásához törvény kell, szerettünk volna egy rövid vidéktörvényt - visszanyúlva 2005-2006-hoz - megfogalmazni, azonban világossá vált, hogy ez az Országgyűlés már ezt nem tudja megalkotni. Ezért is a mostani szervezet működik, lényegében a kormány- és tárcarendeletre építve szervezi az országos vidéki fórumokat, szervezi a szakmai konferenciákat, és ad ki könyveket, folyóiratokat a hálózatba bejelentkezett mintegy ötezer tagnak. Munkamegosztás is létrejött az elnök és a főtitkár, és az elnökség és az adminisztráció között. A hálózat főtitkári tisztjét miniszteri megbízottként Pásztohy András tölti be, akihez a hálózattal kapcsolatos ügyek tartoznak, az elnök meg az országos vidékpolitikát és a civil társadalmat a politikával összekötő folyóiratok, honlapok működtetésére vállalkozott.
Még valamit szeretnék elmondani. Úgy látom, hogy nem teljesen egyértelmű, de nemcsak Magyarországon, Európában sem, hogy ez a vidéki hálózat nem egy újabb vidéki hálózat. Vannak kistérségiek, kistérségi megbízottak, létezik a Leader, léteznek a helyi vidékfejlesztési irodák, van falugondnokság és így tovább. Hanem ennek a hálózatnak épp az a célja, hogy a különböző, eddig meglévő hálózatok között egy szinergiát, egy összekapcsolást biztosítson. A főtitkár úrnak az is lenne tulajdonképpen a feladata, ha megfelelő eszközök állnának rendelkezésre, de egyelőre még a költségvetésünk nem teljesen egyértelmű, hogy megpróbáljon - ha úgy tetszik - szelekciót végrehajtani. Úgy érezzük, hogy túl sok intézmény van ebben a vidékfejlesztésben, a vidékpolitikában. Nincs a munkamegosztás teljesen tisztázva. Nem tudjuk, hogy ki mit csinál. Sokszor egy-egy térségen belül a különböző emberek, a vidékfejlesztésben aktív falugondnokoktól kezdve a leaderesekig nem is ismerik egymást.
Mondta az elnök úr, valamit beszéljek arról is, hogy én miért vállaltam ezt. Egyrészt meg vagyok győződve róla, hogy a vidék egy döntő tényező lesz a következő évtizedek európai politikájában, muszáj térségi kérdésekkel rendelkezni, és arról is meg vagyok győződve, hogy Magyarország adottságai a mezőgazdálkodás terén sokkal jobbak, mint azt az elmúlt évtizedek politikájában érvényesítve látjuk. De tulajdonképpen ez a hálózat Európa szerte arra ad lehetőséget - és erre több beszéd utalt az Európai Unió vezetőitől -, hogy valóban alulról felülről építkező tervezés következzék be. Tehát az én elképzelésem az, hogy megpróbáljam a 2014-2020 közötti tervet úgy előkészíteni, hogy addigra egy ilyen alulról, a kistérségi vagy még kisebb térségektől jövő, most nem a statisztikai kistérségekről beszélek, hanem alul létrehozott helyi vidékfejlesztési tervekből épüljön majd fel egy országos vidékfejlesztési terv. Tehát ne legyen olyan nagy ellentmondás az ÚMVT és az nemzeti vidékfejlesztési terv között, mint pillanatnyilag van, és 2006-ban nem állt rendelkezésünkre egy ilyen alulról építkező fejlesztési hálózat, tehát valahol össze is érjenek. A Cserehát a szomszédokkal, ha vasutat pályázik meg, akkor az is szerepeljen benne. Érjenek össze a helyi vidékfejlesztési tervek, és jöjjön létre egy olyan csapat - szerintem ez lenne a hálózat feladata, ezt szervezni, olyan 600-800 emberre becsülöm én ezt, és tanult kollégáim, akik évek óta vidékfejlesztéssel foglalkoznak, szintén így nevezték meg ezt a számot - amelyik csapat képes majd egy olyan fejlesztési alapkoncepciót és rétegterveket letenni az országos tervezés asztalára 2012-ben, amelyikre felépülhet ez, egy, még a magyar tervezésben soha nem létezett, alulról felfelé építkező fejlesztési terv.
Kedves Kollégák! Ezt szerettem volna elmondani a hálózat funkciójáról. Politikailag - meg kell mondanom, hogy - nincsenek nehézségeim. A tárca jelenlegi vezetése tudomásul vette, hogy ez egy, a pártpolitikától függetlenített hálózat kell hogy legyen. A tárca és a miniszterelnökség mellé már azokban a belső vitákban, amelyeket az elnökség összetételéről folytattunk, hogy ugyanis egyházak, nem egyházak, érdekképviseleti szervezetek és a különböző civil képviselők, a Leadertől kezdve az önkormányzati vezetőkig, azok a viták, amelyek most itt Magyarországon folynak politikailag, hogy hogyan használták fel például bizonyos szervezetek vagy tényezők a különböző odajuttatott pénzeszközöket, ezek a viták sajnos később keletkeztek. A hálózat már felállt, amikor ezek az intézkedések, illetve ezek az osztogatások megtörténtek.
A hálózatnak ebben szerepe nincs, annyi igen, hogy mi is egyetértünk azzal, amivel - úgy látom, hogy - a bizottság elnöke egy konkrét ügy kapcsán a hálózattal egy véleményre jutott, hogy ugyanis nem szabad a vidékfejlesztést feláldozni a pártpolitikának, mert ez lehet az egyik legnagyobb átka a hálózatnak. Kettő, hogy nem lehet a hálózat a mindenkori kormányzati adminisztráció egyik főosztályának a meghosszabbított eszköze, három, hogy nem eshet a hálózat az autodidaktizmus átkába, tudniillik ezt, mint európai bizottsági tag tudom, hogy attól féltünk mindig, hogy akkora pénzek mennek k tulajdonképpen majd vidékfejlesztésre autodidakta csoportokhoz, és most erre, ha kell konkrét példákat is mondok, amelyek Európában sokkolja az elsősorban vidéken élő agrárszervezeteket. Úgyhogy olyan pénzek mennek ki, hogy egy konkrét példát mondjak, 1,2 milliárd forint, egy konkrét térségnek a fejlesztésére, amely az akadémia intézethálózatának konszolidálására másfél évig elég lenne. Amelyik a magyar tudományos potenciál 30 százalékát adja. Tehát tudom nagyon jól, hogy itt három veszély van. Egy: ha a pártpolitika le akarja nyúlni a hálózat vidéki embereit, kettő: a kormányzat nem szokott még hozzá, hogy civil és adminisztratív párbeszédet folytasson, három: fennáll sajnos az autodidaktizmus veszélye, az, hogy nem jól használják fel ezek, a még nem jól felnőtt - ha úgy tetszik, mert nem is volt hol felnőjenek - vidékfejlesztési derék önkormányzati és egyéb emberek.
Ugyanakkor én egy nagyon nagy lelkesedést látok a vidéki emberek részéről. Lenn, a helyi közösségekben, a civilek között nagy az elvárás, talán nagyobb is, mint amit mi teljesíteni tudunk, és meg kell mondanom, hogy a politikai elit oldaláról is ez a többpártiság és a konszenzusra való törekvés az én személyes tapasztalatom szerint - és ha nézik a folyóiratot, ebben igyekszünk ezt bizonyítani fotókkal, szereplésekkel, s a többi -, ez a konszenzusteremtésre való hajlam sokkal jobban megvan, összehasonlíthatatlanul jobban megvan, mint más országos politikai ügyekben. Én tehát optimistán nézek még a választások elé is, ahol pedig egész biztos, hogy a helyi, mindenféle kis, pici, egy-kétmilliós pénzpozícióktól kezdve a kiülési pozícióig meg fog indulni a harc. De én, megmondom őszintén, sokkal optimistábban nézek a vidékkel kapcsolatos politikai fejlemények elé, mint mondjuk az országos fejlemények elé.
A sajtó nem nagyon törődik velünk. Hozzászoktunk, hogy az országos média arroganciája ilyen kérdésekkel szemben rendkívül erős. Ha botrányok vannak, vagy ha botrányok lennének, természetesen jobban odafigyelnének. Ezeknek a gyerekeknek a 80 százaléka fővárosi vagy városi gyerek, tényleg nem tudja megkülönböztetni a birkát a kecskétől, nem tudja elképzelni, hogy a csirke fötörni is tud, tehát esetleg tüntet az ellen, hogy mit etetnek vele a mája miatt, meg hogy tartják, nem tudják, különben tyúkszart szerintem életükben nem láttak, de nem is vagyok nagyon nagy elvárással, megmondom őszintén, a média ilyen szimpátiája iránt. De nem bántanak bennünket. Gyengék vagyunk, igyekszünk, törekszünk, tölekszünk, és egy jókedvű csapat jegecesedett ki. Távollétében hadd mondjam el Jakab Pistáról, hogy ő az egyik leglelkesebb emberünk, mindenhol megjelenik, mindenhol mondja a magáét, okosan, s a többi - tehát az ember távollétében dicsérjen embereket. De ugyanezt mondhatom el más pártállású kollégáinkról is. Úgy látom, sikerült azokat az erőket összehoznunk nekünk, civileknek, akik a vidéki identitásukat mind a két vagy nem tudom hány oldalról fontosabbnak tartják, mint a pártidentitásukat, illetve abba be tudják olvasztani.
Én tehát, látják, optimista vagyok. Remélem, ha az új parlament összeül, el lehet érni, hogy egy független civil szervezet, esetleg köztestület alakuljon. Nem látok pillanatnyilag gátat, politikai gátat, hogy a decentralizált szervezet létrejöjjön, hiszen ott lenn kell mindig konkrétan a tervekről beszélni, nem innen fentről kell nekünk okoskodva belebeszélni.
Én úgy gondolom, hogy ennyit meg lehetett csinálni a jelen politikai helyzetben, ezt a politika teljesítette. Nem igaz természetesen, hogy viták nélkül voltak ezek a hónapok, de valójában azon túlmenően, hogy a költségvetésünket - gondolom, a főtitkár úr már tudja - jóváhagyták vagy nem hagyták jóvá, pillanatnyilag, úgy látom, nincsenek a hálózat működését hátráltató politikai akadályok.
Elnök úr, elhadartam, mint egy diák a vizsgán.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr.
Mielőtt átadnám a lehetőséget kérdésre, észrevételre, engedje meg, elnök úr, hogy visszaadjam a szót, és rögtön megmondom, hogy miért. Ha vázolná, hogy körülbelül mi az a pénzügyi bázis, nem konkrétan a működéshez, a titkársághoz és egyébhez szükséges, hanem az a pénzügyi bázis, amit az ÚMVP - azt hiszem - a IV. tengelyen irányozna elő. És hogyha ennek a felhasználási módjáról kifejtené a véleményét, elnök úr! Mert azért az év elején... Említette, hogy a média csak a botrányokat szereti - ezt mi is megtapasztaltuk -, de az év elején volt egy nagyon érdekes, majdnem kiírt pályázat mintegy 2 milliárd forintról, aztán, ha jól értettük a filmekből, az elnök úr közbenjárása, határozott közbenjárása miatt került ez visszavonásra. Egyáltalán mi az az anyagi bázis, ami fölött diszponál az ön által vezetett háló, és ezt hogyan próbálják meg funkcióval, életképességgel megtölteni akár az NFÜ-n keresztül, akár az FVM-en keresztül? Én ezt nem látom át, tehát hogyha erről lenne szíves egy pici tájékoztatást adni a bizottságnak, akár az eddigi, például az esetleges visszavonás hátteréről, ami év elején volt, akár a következő évek elképzeléseiről mondjuk 2013-ig, mert ugye az egy költségvetési időszak, ha jól értem, általánosságban minden vidékfejlesztési és a mostani uniós pénzügyi rendszerben. Ha erre még kitérne! És utána átadnám a szót a bizottság tagjainak. Köszönöm szépen.
GLATZ FERENC, a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat elnöke: Az elnökségen belül kezdettől fogva van egy munkamegosztás, mégpedig az, hogy az elnök vidékpolitikával, vidékfejlesztési ügyekkel foglalkozik, és a főtitkár foglalkozik a finanszírozás kérdéseivel. Az Európai Unió részünkre egy összeget, egy úgynevezett technikai segítségnyújtási összeget bocsátott rendelkezésre, amelyen belül vannak pénzösszegek - ezeknek a szétosztása fölött kezdődött egy vita.
Az a bizonyos visszavonás, amire az elnök úr utal, az nem volt más, ahogyan azt nekem elmondták - véletlenül megtudtam, teljesen véletlenül tudtam meg -, mint hogy a tárca háttérintézménye, különben teljesen jogszerűen, kiírt az európai uniós alapokról a hálózat működtetésére pénzösszegeket. Amikor én ezt megtudtam, azt mondtam: 1. azt azért nem játsszuk el, hogy egy olyan hálózatot, amelynek van megválasztott elnöksége meg elnöke, úgy támogatják meg, hogy nem is tud róla az elnök meg az elnökség; 2. nem fejthettük ki a véleményünket, én magam sem, hogy a kiírásban egy centralizált szervezetnek a későbbi megfinanszírozásáról volt szó, én pedig a magam részéről mindig a decentralizált mellett voltam, és nem nyújtottak alkalmat arra, hogy erről vitát nyissunk. Én kifejezésre juttattam, hogy ez így helytelen, nem egyezik az én elveimmel, és ezek utána a tárca visszavonta ezt a bizonyos rendelkezést.
Azóta azonban, meg kell mondanom, hátráltatja a működést az, hogy mi pillanatnyilag tavalyi kormánytartalékból, illetve tárca pénzeiből működünk, tehát a főtitkár úrnak az állását is abból fizetik - én nem veszek fel pénzt, én ezt társadalmi munkában csinálom, én mint öreg akadémikus megengedhetem magamnak, hogy nem veszek fel pénzt, de a kollégáimat, akik honoráriumot kapnak, s a többi, 2008-as tartalékból, amit az Országgyűlés jóváhagyott, finanszírozunk, aprópénzeket, ha úgy tetszik. A pénz, amiről az elnök úr kérdezett, még az ablakban van. Én úgy tudom, hogy most kerül szétosztásra - de ezt majd a főtitkár úr elmondja - egy olyan összeg, amely a működést biztosítaná.
Azt hadd mondjam el, hogy az elnökség foglalkozott ezzel a nyáron, és úgy foglaltunk állást, hogy van egy cselekvési program, amelyről majd a főtitkár úr beszámol, de mind a finanszírozási eszközöket, mind a programot csak két évre terjesszük elő; az új kormánynak legyen módja arra, hogy működésének az első évében mérlegre tegye, beleszóljon, és szerződésmegszakítások nélkül tulajdonképpen a hálózat működéséhez nyújtsa a támogatást. Tehát egyértelműen az volt a vélemény, hogy ha rendelkezésre állnak is pénzeszközök a 2013. évig, azt akkor is csak 2011-ig adják ki, akármi is fog történni - nem tudom, mi fog történni. Tehát van egy ilyen megállapodás, és ezt a tárca elfogadta. Tudomásul kell venni, hogy kormányzati átalakulás lesz, váltás vagy átalakulás lesz 2010-ben, és nem szabad kész helyzet elé állítani az új adminisztrációt.
A főtitkár úr erről nyilván részleteket és számokat is tud mondani.
ELNÖK: Igen, természetesen megadom a szót Pásztohy Andrásnak.
PÁSZTOHY ANDRÁS, a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat főtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én is üdvözlöm a bizottság tagjait, és köszönöm a lehetőséget, hogy részt vehetek a mai ülésen. Alátámasztva az elnök úr előadását annyival hadd egészítsem azt ki, hogy tulajdonképpen az uniós jogszabálynak megfelelően működik a hálózat Magyarországon is, azzal a nóvummal vagy kiegészítéssel, hogy itt valóban öt tárca is részt vesz a hálózat működésében, és szerény személyemnek az a feladata, hogy az öt tárcával hangoljam össze a tevékenységünket, hiszen az általam rendelkezésre bocsátott cselekvési tervben, amit elküldtem nektek, is benne foglaltatik, illetve az értékelésben is, hogy mely tárcák vesznek részt.
Ezt azért tartom fontosnak, mert a vidék fejlődésében, fejlesztésében éppúgy részt vesz a Szociális és Munkaügyi Minisztérium, mint a gazdasági fejlesztési, az önkormányzati, a környezetvédelmi és a kulturális tárca. A tárcák szakállamtitkári szinten vesznek részt a koordinációban, és mivel új intézményről van szó - mármint a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózatról -, ez nem zökkenőmentes ugyan, de úgy látszik, én legalábbis úgy érzékelem, hogy komolyan veszi ezt az együttműködést az öt tárca.
Arról is örömmel tudom tájékoztatni a bizottságot, hogy nem egy, nem kettő köztestületi kamara örülne, hogy ha ennyi regisztrált tagja lenne egyébként. Ebben benne vannak az önkormányzatok, a civilek, a vállalkozások, a kft.-k, a magántermelők, őstermelők éppúgy, mint a tudományos élet szereplői, és ez azt jelenti, hogy ők részt kívánnak venni konkrétan az információ biztosításával úgy, hogy kapni is akarnak információt - idézőjelben - és adni is akarnak a vidékfejlesztést illető kérdésekben.
Nos, talán fontos azt is kihangsúlyozni, hogy 11 szakterület van, amelyben részt vehetnek szakmánként - ez szintén megtalálható a kiadványunkban -, amelyben nagy az érdeklődés, főként a gazdasági természetű, tehát a mikrovállalkozások, falusi turizmus, örökségvédelem és a többiben. Nagyon fontosnak tartom, hogy részt kívánnak venni, hiszen legutóbb a gödöllői domonyvölgyi konferencia is meggyőzött bennünket arról, hogy nagyon fontos, hogy ezáltal a magyar vidéken az együttműködési készség, a tudáskapacitás, a szerveződések elinduljanak ahhoz, hogy a mezőgazdasági szereplőknek, a vidék szereplőinek az érdekérvényesítő, piacbefolyásoló szerepük erősödjék ezáltal is.
Visszatérve a működésre, valóban így van. A cselekvési terv az, ami a működésnek a vezérfonala tulajdonképpen, ami szintén a honlapunkon is látható, és az önök rendelkezésére bocsátottam. A cselekvési terv megvalósításához az irányító hatóság biztosítja a forrásokat. Ha jól tudom, akkor legutóbb a monitoring bizottsággal jóváhagyatta a források felhasználását, 26 millió euró az a forrásmennyiség, ami 2013. december 31-ig biztosítja a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat működését. Ez elkülönítetten kerül felhasználásra, a VKSZI mint háttérintézmény gazdasági igazgatóságán keresztül.
A forrás felhasználásának arányait tekintve 75 százalék biztosítja konkrétan a cselekvési terv megvalósítását, információbiztosítás, a kommunikáció, helyes gyakorlat átadása, kiadványok, konferenciák, rendezvények és a többi, sorolhatnám a nemzetközi kapcsolatainkat is. A nemzetközi kapcsolatainkról annyit, hogy szeptember közepén itt volt a 26 tagállam hálózattal foglalkozó szervezeteinek egy konferenciája, ahol meggyőződhettünk róla, amiről elnök úr is beszélt, hogy igazából a mi hálózatunk - elnézést, magunkra nem illik pozitív dolgot mondani, de - működését jónak tartják.
A 26 millió 25 százaléka viszont magára a hálózat működtetésére fordítható, és ez körülbelül éves szinten, attól függ, milyen euró/forint árfolyammal számolunk, körülbelül 1,6-1,7 milliárd, amelynek a 70 százaléka a cselekvési program végrehajtását szolgálja.
Például, ha van egy ilyen konferencia, ami volt Szabadkán vagy a Domonyvölgyben vagy Győrben vagy vannak vidéki kistérségi rendezvények, azoknak a programjaira lehet biztosítani forrást. Ugyanígy működik az MVH-n keresztül bármelyik uniós támogatás igénybevétele, ez is utófinanszírozással történik, illetve alaposan meg kell indokolni, hogy konkrétan milyen tevékenységre melyik szervezet milyen forrást kíván igénybe venni. És erős kontroll biztosítja a források felhasználását.
Most úgy gondolom, hogy nincs kötelezettség arra, hogy pályázattal kéne biztosítani a program végrehajtását, pályázat útján. Más módon is lehet természetesen, de hangsúlyoznám, hogy szigorú elszámolás, utófinanszírozás van és az MVH-n keresztül történik a finanszírozás.
Még annyit, hogy nagyon-nagyon az érdeklődés a hálózat munkája iránt, nagyon sok szakmai rendezvényen veszek részt magam is előadóként és szervezőként is, úgy gondolom, hogy vidéken, elsősorban munkahelyteremtéssel kapcsolatos kérdések foglalkoztatják a vidék szereplőit, és részt vesz a hálózatunk a kormánynak annak a programjának a megvalósításában, ami a munkahelyteremtéssel foglalkozik. A foglalkoztatási programunknak és a cselekvési tervünknek a végrehajtása is tulajdonképpen részben a hálózat csapataira vonatkozik, illetve annak kell végrehajtani, illetve besegíteni.
Nagyon fontos, hogy 173 helyi iroda van és egyéb kialakult falugazdász hálózat, kamarák, ipari, kereskedelmi, önkormányzati szervezetek, szövetségek, tehát megmozdult egy gondolkodás, hogy hogyan lehet a magyar vidék fejlődése érdekében közösen helyben is és nyilván kormányzati szempontból is többet tenni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most nyílik lehetőség a bizottság tagjainak hozzászólni. Elsőként Herbály Imre alelnök úrnak adok szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Meg kell vallanom, hogy én egy hivatásos idealista vagyok. És nagy örömmel vettem tudomásul, hogy végül is sikerült ezt a Magyar Nemzeti Vidékfejlesztési Hálózatot létrehozni, mert az a tapasztalat alakult ki bennem, hogy eddig inkább a lokális érdekek mentén ilyen ad hoc fejlesztés folyt és ezek a fejlesztések is elsősorban ilyen területfejlesztési jellegű dolgok voltak. Nem volt olyan komplex fejlesztés a magyar vidékpolitikában, amit a hivatásos embereink joggal elvárnak egyrészt, másrészt pedig azok, akik a pénzt adják ehhez a fejlesztéshez.
Most egy választási kampány előtt vagyunk. A választási kampány egy-két hónapig tart. Aztán remélem, hogy a vidéknek van egy hosszú-hosszú élete, és van egy rövid időnk a következő tervezési ciklus beindításáig, ahol, ha a magyar vidékfejlesztés, Nemzeti Vidékfejlesztési Hálózat az elhatározásának megfelelően próbálja integrálni a vidéki fejlesztési gondolatokat, akkor a jelenlegi Új Magyarország vidékfejlesztési tervnél nyilván egy sokkal eredményesebb, legalábbis a politikai szinten is jobban elfogadott fejlesztést sikerül összerakni. Ami nagyon lényeges dolog, hiszen ha az emberek vidéken az egyik csoportosulástól azt hallják, hogy ez úgy rossz, ahogy van, a másiktól hiába hallják, hogy ez úgy jó, ahogy van, abból olyan zavarok keletkeznek, amelyek zavarják tulajdonképpen a vidék békéjét, a vidék fejlődését.
Én azt gondolom, hogy azok alapján az elképzelések alapján, ahogy elnök úr felvázolta, hogy hogyan gondolkodnak a szervezetről, a rendszerről, a feladatokról, azok alapján reálisan elvárható, még tőlem idealistától is, hogy egy nagyon sikeres hálózat fog a magyar vidékért dolgozni. Amibe persze nem elég az az 5900 tag, hanem sokkal, de sokkal többnek kell lenni, és akkor én bízom benne, hogy a következő parlamenti munkában, a Mezőgazdasági bizottságban, még az eddigieknél is sokkal több egyhangú döntés és közös kezdeményezés fog születni a magyar vidék érdekében. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További hozzászólás? Ángyán József képviselő úr!
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Főtitkár Úr! Mindenekelőtt szeretném én is megköszönni a tájékoztatást. Átfogó képet kaptunk arról, hogy ez az új intézményrendszer, amit egyéb iránt az európai közösség kötelezően előír létrehozni minden tagországban, hát erre nagyon az adott kormánynak ráhatása olyan értelemben nincs, hogy nem tud kitérni ez elől. Ez működtetné gyakorlatilag az európai vidéki aktusokat. Szóval köszönöm szépen, hogy erről a hálózatról és ennek működéséről, tartalmáról, sőt a terveiről, az elképzeléseiről is az elnök úr beszámolt és egy átfogó képet kaptunk az egész rendszer működéséről. Talán abból a megjegyzéséből indulnék ki az elnök úrnak, amikor is azt mondta, hogy valóban átalakul az európai rendszer és egy teljesen új, más vidékpolitika készülődik, ahol az a pillér, amit itt sokan még az Agrárgazdasági Kutatóintézet prominensei közül is úgy minősítettek öt évvel ezelőtt, hogy "kérem szépen, az nem egy második pillér, hanem egy fogpiszkáló", vagyis a vidékfejlesztési pillér, hát bizony az kezd komollyá válni. Ezek a források egyre nagyobb mértékben..., ha egyáltalán megmaradnak az európai kasszában, ami megmarad, az legnagyobb valószínűséggel nagyrészt erre a pillérre fog kerülni. Úgyhogy öröm számomra, hogy ez a folyamat tulajdonképpen azokat igazolja, akik ezt az elképzelést nem ma kezdik vallani, hanem akinek régről származnak ezek az elképzelések. Tehát ezzel egyetértek, örülök, hogy az elnök úr is így látja, és hogy a hálózat maga azon dolgozik, hogy ez a második pillér tisztességesen működtethető legyen, és valóban oda jussanak a források, ahova azokat szándék, vagyis az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap koncepciójának megfelelően történjen a források elköltése.
Az elnök úr egy olyan megjegyzést is tett, hogy talán 2006-ban még nem volt kellő kezdeményezés a vidék részéről, vagy legalábbis egy hálózat nem volt, amely rá tudott volna hatni a folyamatokra, hogy milyen intézkedések kerüljenek is be az ÚMVP-be. Azt hiszem, hogy talán többen vagyunk, akik azért úgy gondoljuk, hogy sok olyan kezdeményezés volt, amely bőven beépülhetett volna ebbe a rendszerbe. Én úgy értékelem - bár ez nyilván attól is függ, hogy ki melyik oldalon áll vagy ül -, hogy szándék nem volt ezeknek az intézkedéseknek a beépítésére, másfajta szándékok és más rendszer mozgatta a forráselosztást. Merthogy végül is azért alapvetően ott dől el egy ilyen rendszernek a működtetése, hogy a források milyen jogcímek mentén kerülnek elköltésre. Én a magam részéről nagyon sajnálom, hogy erre kevésbé tudott maga a vidék vagy az éppen formálódó vidéki hálózat ráhatni, olyannyira persze - és ezt nem szemrehányásként mondom -, hogy maga a parlament sem volt képes ráhatni arra, hogy a források hova kerüljenek. A törvényhozás elé sem terjesztette be a kormány az 1400 milliárd forint, vagyis a hétéves vidékfejlesztési költségvetést. Tehát nem szemrehányásként mondom azt, hogy épp a vidéki hálózat sem volt képes erre hatással lenni, de ezt nemhogy a parlament elé nem hozta, hanem erről igazán vitát sem folytatott.
Amilyen körbejárások voltak az országban épp abban az időszakban, amikor a hálózat is alakult, vidéki fórumok formájában, azokban a brosúrákban, amelyeket ott kiosztottak, kérem szépen, nem találni egyetlen számadatot sem arra vonatkozóan, hogy hogy akarjuk elkölteni a forrásokat. Azok a brosúrák arról szóltak, hogy milyen intézkedéseket tervez a kormány - jelzem, azok benne vannak az európai mezőgazdasági és vidékfejlesztési rendeletben, tehát erről nem kell vitát nyitni, ezt hirdeti meg az Európai Közösség. A vita arról kellett volna hogy folyjon, hogy a forrásokat a magyar vidék meg az agrárium állapota ismeretében hova költjük el. Ez az a pont, amelyről semmilyen szinten semmiféle vita nem folyt, nem egyszer próbálkoztunk azzal, hogy legalább utólag próbáljuk megvitatni a parlamentben a forráselosztási arányokat, hogy jó-e az, valóban a vidéket szolgálja-e. Nem sikerült elérni, a kormány egyetlenegy alkalommal sem terjesztette ezt az egész tervet semmilyen formában, se stratégia, se program, se terv formájában, a parlament elé.
Ennek a következménye az, hogy elképesztő az aránytalanság. Örülök annak, hogy az elnök úr is jelezte, hogy tulajdonképpen nagyon nem tudtak ráhatással lenni, és sajnálatos módon ez aztán mutatja is, hogy a források elköltése döbbenetes aránytalanságokat mutat - ha finoman akarok fogalmazni. Mondok néhány ilyen sarokszámot. A humánerőforrások fejlesztésére az összes forrás 4,7 százalékát fordítja - azt mondjuk, az emberen múlik a fejlesztés, a humánerőforrás fejlesztésére a források 4,7 százaléka megy. Azt is mondjuk, hogy minőségi szerkezetváltás kell a mezőgazdaságban, speciális piacokat kell építeni, és a többi. A mezőgazdasági minőségjavítás, az 1.3-as intézkedéscsoport - több intézkedést kínál az Európai Közösség - nulla forinttal szerepel a hétéves költségvetésben, úgy látszik, nem kell minőségi szerkezetváltás. Azt mondjuk, hogy a kis-, közepes gazdaságok és azok összefogása révén fog felépülni az a vidék, amely stabil lesz, a családok, a családi gazdálkodás megerősítésével. Kérem szépen, a kis- és közepes gazdaságok támogatására a források 1,8 százaléka áll rendelkezésre hét évre összesen. Mondok mást: azt is mondjuk, hogy a vidéki életminőség javítása, a III. tengely, fontos dolog, merthogy az emberek nem fognak megmaradni vidéken. Kérem szépen, a vidéki életminőség javítására az összes forrás 4 százaléka áll rendelkezésre. A helyi humánkapacitás-fejlesztés 1,3 százaléka a forrásoknak. A helyi fejlesztési stratégiák 4 százalék, a térségi együttműködés 0,5 százalék. Ezek azok, amelyek megerősítenék a vidék gazdaságát, társadalmát.
Hova megy a pénz? Mert ezen dől el aztán, hogy milyen sikeresek vagyunk a stratégiánkkal. Kérem szépen, a fizikai tőke fejlesztésére, az 1.2. intézkedéscsoportra, a beruházások, az infrastruktúrafejlesztés, ugyanaz a szűk kör viszi el. Nem tudom, az elnök úr előtt ismert-e az az adat - én ezt megnéztem -, a 2004-2006-os időszak, tehát még a megelőző időszak, az AVOP-forrás elköltése, az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program forráselköltése úgy történt, hogy miközben van egy 200 ezres sokaság, amely a célcsoportja, plusz az önkormányzatok is a célcsoporthoz tartoztak ebben az időben, ennek ellenére 4044 darab szerződés mellett költötte el a kormány az összes, az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Programhoz tartozó forrást.
Nem szemrehányásként mondom el, csak tájékoztatásul, és felhívva a figyelmet arra, hogy ha valóban megbeszélte volna a társadalommal, ha lett volna szándéka a kormánynak megvitatni, hogy vajon tényleg így kell-e elkölteni a forrásokat, valószínűleg egészen más arányok születtek volna - de szándék nem mutatkozott erre. Ezt azért vagyok kénytelen így hangsúlyozni, mert az elnök úr arra utalt, hogy talán nem lettek volna ilyen szándékok vagy kezdeményezések, vagy nem volt kellőképpen alátámasztott ez a fajta szándék.
A hálózattal kapcsolatos, mondjuk például a helyi vidékfejlesztési irodák pályáztatásával és kiválasztásával kapcsolatos ügyeket én most talán nem is nagyon szeretném idehozni, bár az is megérne egy misét, hogy az a 173 helyi vidékfejlesztési iroda milyen módon és kiknek a működtetési körébe került, és hogy milyen célokat szolgált. De talán nem akarom ennyire politikai síkra terelni a dolgot, bár, mondom, nyilván végig kell nézni azokat a köröket, amelyek ezeket a működtetik, hogy alkalmasak vagy nem alkalmasak egyáltalán ezeknek a vidékfejlesztési irodáknak a működtetésére. Inkább talán azt szeretném kérdezni az elnök úrtól, hogy hogy látja, milyen hatása van egyáltalán ennek az egyébként, mondom, kötelezően létrehozó szervezetnek, és ahogy az elnök úr fogalmazott, független civil szervezetnek milyen hatása lehet ilyen körülmények között, vagy hogy látja, milyen hatása volt egyáltalán a vidék számára rendelkezésre álló lehetőségek megteremtésében, milyen hatásköröket sikerült szerezni. Annál is inkább, mert érdekes időszakban született ez a hálózat - ezt talán muszáj szóba hozni -: nemcsak az Európai Közösség kezdeményezte egy ilyen hálózat felépítését, hanem a 2005-ös gazdademonstrációk időszakába nyúlik ez vissza, amit azért kénytelen az ember szóba hozni, amikor is a kormánynak, és ezt Gyurcsány Ferenc világosan látta is, nyilvánvalóan szüksége volt egy olyan, mondjuk így: propagandisztikus oldalról is alátámasztott intézményre, amellyel ellensúlyozni tudta azt a feszültséget, amely a vidék, a gazdatársadalom és az akkori kormány és annak feje között kialakult.
Hogy látja ezt az elnök úr, mennyire sikerült ilyen körülményekből indítva egy hálózatot létrehozni, mennyire sikerült konszolidálni ezt a helyzetet, illetve milyen ráhatása tud lenni ilyen körülmények között egy országos hálózatnak, amelyet a céljait és törekvéseit tekintve abszolút eurokonformnak, európai jellegűnek, ugyanakkor a magyar vidék szempontjából is fontosnak gondolok. Hogy látja, mennyire sikerült valóban mozgósítani, mobilizálni akár a kormányhivatalokat a tekintetben, hogy ebbe az irányba álljanak, és valóban azt a célt szolgálják, amelyet az elnök úr is megfogalmazott? Lát-e arra lehetőséget, hogy akár olyan körülmények közt, amikor a kormány a források 55 százalékát már elköltötte, 25 százalékát most fogja lekötni, az elkövetkező három évben marad-e mozgástere a vidékpolitikának? Kiszámítható, pontosan tudható, hogy mennyi forrás marad ezekre a célokra, akár a vidéki hálózat működtetésére is; ezek rögzített összegek, tehát pontosan lehet tudni, hogy a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózatra a források 1,3 százalékát tervezi az ÚMVP, egynegyed működési költség, ahogy azt a főtitkár úr mondta, és háromnegyed cselekvési tervre és végrehajtási célokra áll rendelkezésre.
Hogyan látja, mennyire lesz képes mozgósítani a forrásokat és a kormányhivatalokat, hogy valóban egy olyan irányba álljanak, amiről az európai vidékfejlesztési rendelet beszél? Magyarországon ugyanis a tömegtermelés, a mezőgazdasági tömegtermelés van a fejekben. Gráf miniszter úr nem egyszer elmondta, holnap fogjuk meghallgatni, hogy kérem, nekünk a volumeneket kéne újra 40 százalékkal növelni, ahelyett, hogy egy minőségi szerkezetváltásról és a vidéki társadalom megerősítéséről beszélnénk. Hogy látja, egy ilyen civil mozgalom vagy akár köztestület milyen módon tudja befolyásolni, ha - jelzem még egyszer - maga a törvényhozás sem volt képes arra, hogy a folyamatokat befolyásolja, hogy legalább vitát kezdeményezhessen arról, hogy hol költjük el azt az 1400 milliárd forintot, ami a vidék rendelkezésére áll? Azért gondolom ezt nagyon fontosnak, mert lehet, hogy ez vissza nem térő lehetőség. Nem biztos, hogy még egyszer lesz ekkora összeg, amely Magyarország rendelkezésére áll, hogy a vidék gazdaságát, társadalmát megerősítse. Döbbenetes lenne, hogyha ennek a zömét néhány tőkéscsoport a saját tőkeérdekei mentén költené el, ahelyett, hogy valóban a vidéki társadalom megerősítését, a vidéki életminőség javítását, a helyi gazdaság és társadalom megerősítését szolgálnák ezek a források. Hogy látja elnök úr? Érez-e itt konfliktust a kormánnyal, a törekvése4kkel és a hálózat, ön által jelzett, számomra nagyon szimpatikus elképzelései között? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További hozzászóló? Demendi László.
DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Főtitkár Úr! Tisztelt Bizottság! Nagyon fontos lenne, és az elmúlt évek vitája is itt a bizottságban többször előfordult, hogy az Új Magyarország vidékfejlesztési program forrásmegosztásáról szót váltsunk. De azt azért én szeretném nagyon erősen hangsúlyozni, hogy az Ángyán képviselőtársam által emlegetett fizikai tőke a vidéknek nem egy gonosz része. Azt mondani, hogy a 4400 agrár-vidékfejlesztési operatív programból támogatott pályázat nem a vidékre ment, hát azért ez egy érdekes megközelítés, véleményem szerint nem a budapesti V. kerület, nem a debreceni I. kerület, és mindazok, akiknek az volt a véleményük, hogy az I. tengely forrásrészesedése annyi legyen az Új Magyarország vidékfejlesztési programból, mint amennyi végül lett, azt gondolom, hogy az is a vidék része. A vidék része, akik embereket foglalkoztatnak, és az is a vidék része, amikor a Nyírség Vidékfejlesztési Közhasznú Egyesület a bökönyi református, katolikus templom felújítására forrást ad, és szépen rendbe teszik az emberek azt a környezetet, ahol élnek. Tehát ezekre a jelenségekre szeretném felhívni a figyelmet: a vidéknek sok szószólója van, sok hozzáértője van, de még több részvevője van. És azt mindig fontos a helyén kezelni, hogy a vidék nevében vidékpolitikát csinálva kik azok, akik nyilván valamilyen érdek mentén az elgondolásukat megfogalmazzák.
Az elmúlt időszak történései és a hálózat felállása, munkájának elkezdése véleményem szerint olyan egyébként kicsi, egymással nem beszélő erőket mozgatott meg, amelyekből a korábbi évekhez képest értékalkotó olyan programok, helyi vidékfejlesztési stratégiák keletkeztek egy-egy területen, amelyek tényleg új jegyeket hordanak önmagukban. Most hogy ehhez elegendő forrás áll-e bármikor rendelkezésre, nekem erről rossz hírem van. Eddig sem volt, most sincs és a jövőben sem lesz elegendő forrás. Ugyanakkor azt látni kell és az elhangzott, az elnök úr által elmondottakból is ez hallatszott ki - a bizottságban már erről többször beszéltünk -, hogy az Európai Unió a következő pénzügyi tervezés ciklusában, ami, ha szeretjük, ha nem, akkor is úgy fog megváltozni, mert nem elsősorban úgy lehet a vidékpolitikát erősíteni, hogy ragaszkodunk az agrárkifizetésekhez, tehát az Európai Unióban most úgy tűnik, hogy többségében azok vannak, akik azt mondják, hogy túl sok pénz megy az agrárkifizetésekre. Mondják a történelmi tapasztalatok alapján, ezért az a lehetőség lesz - és az én ismereteim szerint a munkálatok ebbe az irányba mennek, tehát az a jó, ha Magyarország is erre számol -, hogy nem közvetlenül az agrárterületre, hanem a vidékfejlesztési kifizetésekben érhetők majd tetten azok a forráseszközök, források és eszközök, amelyek - hogy mondjam? - az egész vidékpolitika büdzséjét majd igyekeznek szinten tartani. Egy ilyen gondolkodást látok szükségesnek a közeljövőt és a jövőt illetően Magyarországon is.
A vidéki hálózatok működését, formációját, gondjait, bajait és eredményeit, ha megnézzük, szerintem - nyilván hogy Magyarország kis ország, de - amikor ennyi területen megalakul egy-egy közösség, és elindul a maga gondolkodásmódján, az alapításnak, a működésnek vannak sajátosságai pozitív és negatív értelemben is. Én arra bíztatnék mindenkit, hogy amikor pozitívumról beszélünk, akkor is próbáljon konkrét példákat mondani. Akkor, amikor negatívumról, akkor is konkrét példákat, mert az általánosítás tévútra vihet bennünket és rossz irányba terelheti a vidékpolitika feladatait.
A konkrét példát is illetően: abszolút egyetértek azzal a megfogalmazással, amit elnök úr volt szíves említeni, hogy úgy látja, hogy mikor a helyi vidékfejlesztési stratégiák kialakultak, amikor ezek a közösségek létrejöttek, akkor a pártpolitikai megközelítés más volt azon a szinten, mint ami országosan általában jellemző a politikai, pártpolitikai együttműködésre. Én személy szerint egy olyan egyesületnek vagyok az elnöke, aminek az egyik alelnöke egy nem szocialista polgármester, a másik alelnöke pedig egy görög katolikus esperes a helyi közösség képviseletében, a civil szervezetek képviseletében. Ennek ellenére azt mondom, hogy mint új eszköz és új lehetőség, bizony elég nehéz volt az elején ezt az érintettekkel megbeszélni. Ma pedig már azt mondom, hogy soha nem látott, a III. tengellyel összefüggésben megharcolt, megírt és most már a megvalósítás szakaszában lévő pályázatoknál most már soha nem látott igény erősödött fel, igen ennek a helyi munkának a pozitív eredménye az, hogy a vidék kisvállalkozói, akik nem hittek vagy nem akartak hinni vagy nem tudni, hogy milyen okból fakadóan, de másfél évvel ezelőtt nagyon passzívak voltak, most rendkívül aktívak a mi egyesületünk által működtetett területen. Most a III. tengely vonatkozásában mikrovállalkozás jogcímen, remélem, hogy a tízszerest nem fogja meghaladni a pályázatok száma, a lehetőségekhez képest. Ugyanakkor ugyanez mondható el más jogcímek esetében is, legfeljebb ott egy kicsivel kevesebb a túlpályázás.
Kialakult az a tanácsadó réteg, amely a helyi vidékfejlesztési irodát jelentik, a HACS-ok munkaszervezetének az embereit jelentik, és az ehhez kapcsolódó, egyébként piaci alapon működő szaktanácsadók, akik pályázatot írnak, és felkészítik a pályázókat a megvalósításra. Nagyon jó pályázatok készülnek. Még egyszer mondom, hogy most már megvan az a szellemi infrastruktúra, amelyre a jövőt lehet építeni. Én azt vetítem előre, és azt tanácsolnám mindenkinek, hogy erre építsen, és ennek eredménye lesz.
Még egy dolog a jövőt illetően. Nyilván vannak a napi működésben nagyon komoly nehézségek, különösen amikor újonnan indul egy hálózat. A bürokráciának általában megvannak a maga belső törvényei, és ezt igyekszik meg is tartani vagy még túl is lihegni helyenként. Ez azt kell hogy eredményezze, hogy egyszerűsödjön, és azt kell hogy eredményezze, hogy a felelősségvállalás "lent" - ha szabad ezt mondanom - legyen, mert csak megfelelő felelősségvállalás mellett lehet felelős végrehajtásról beszélni. A decentralizációt erősíteni gondolnám, pontosan azért, mert a végrehajtás felelőssége így erősödhet. Nem igaz az a teória, én nem is valószínűsítem, hogy csak a központban tudják azt eldönteni, hogy egy bizonyos működtetésnél, mit tudom én, számlák és egyéb megoldási kérdéseknél csak az az európai uniós megoldás itt, ezen a területen, ezen a vonalon is. Sajnos az a tapasztalat, hogy különösen a kezdeti időszakban - de még most sem vagyunk ennek híján -az Európai Unió előírására, az Európai Unió szabályára való hivatkozással mindig olyan szabályokat generálunk, amelyek pontosan azt fogják erősíteni, hogy a központ lesz erős, a központban fog minden eldőlni, és nem decentralizáció lesz, és azért, mert az ottani végrehajtás azt fogja látni, és azt látja, hogy mindent megmondanak nekem, hogy mit kell csinálni, ezáltal nekem nincs is felelősségem. A felelősséget kell odatenni, és akkor a decentralizáció szerintem működni fog. Azt hiszem, hogy ebben nagyon sok olyan lehetőség van, amit ki kell majd Magyarországnak használnia. Segítsük közösen, pártpolitikai hovatartozás nélkül valóban a vidék fejlődését és fejlesztését! Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Czerván György jelzésére:) Czerván Györgynek adok szót.
CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelettel köszöntök mindenkit. Az előttem szólók igen hosszasan és alaposan elemezték a témát, úgyhogy én csak nagyon röviden szeretnék hozzászólni, mert egyrészt nem akarom őket ismételni, másrészt pedig az óra is ketyeg, és nemsokára át kell mennünk a Parlamentben.
Nagyon nagy szimpátiával hallottam a tájékoztatót, és szeretném megnyugtatni az elnök urat, illetve az elnökség jelen lévő tagjait, hogy mi alapvetően vidékpártiak vagyunk - az egy más dolog, hogy politikusok is vagyunk, ha tetszik ez nekünk, ha nem, van, amikor tetszik, van, amikor nem. És amint arra Herbály alelnök úr is utalt, azért a Mezőgazdasági bizottság - amelynek én '98 óta vagyok tagja - azon bizottságok közé tartozik, talán egyedüliként, bár ezt nem tudom, hiszen a többi bizottság munkáját nem látom mindig, amelyben jó néhány olyan közös döntést hoztunk már, amely többpárti volt, mikor mennyi párt volt, volt ötpárti, négypárti, voltak parlamenti nyílt vitanapok, a GMO-téma, a klímaváltozás, az élelmiszerbiztonság ügyében, és sorolhatnám tovább. Én szeretnék idealista lenni, de ebben a kérdésben inkább - én úgy érzem, nem biztos, hogy igazam van - realista vagyok. Szóval ne gondoljuk azt, hogy a politika bárhonnan is ki fog vonulni, mert a természete olyan, hogy mindenhol ott van, hiszen azért van. Tehát tetszik vagy nem tetszik, ez velejárója a dolognak.
Nagy tisztelettel látom itt az elnökség névsorát, és örülök, hogy látom például az Agrárgazdasági Tanács névsorát is, amit olyan nehezen sikerült megszerezni, holott már nyolc éve minden évben tárgyaljuk az agrárgazdasági jelentést, és azt sem tudjuk jószerével, hogy kik a tagjai - itt most legalább látjuk. De én nem tartom feltétlenül bajnak azt, és kikerülhetetlen véleményem szerint, hogy a politika ebbe is beleszól. Az egy más dolog, hogy ezt napi célokra használja ki, vagy a stratégia keretében próbálja kezelni a dolgokat, mert az viszont dolga és felelőssége véleményem szerint. Sajnos tudnék napi dolgokat mondani, ami újsághír lenne, hogy bizony a mostani vidékfejlesztési irodák működésébe is bele-beleszól a napi politika, és ezt én sem tartom helyesnek.
A költségvetésről egy gondolat. Hallottuk itt, hogy mennyi az uniós forrás. És mi van a nemzeti forrással, tehát a belső forrásokkal? Az legalább olyan fontos, és a kettő nem zárja ki egymást. Én mindig azt szoktam mondani, hogy ha az uniós támogatás növekszik, az nem jelenti azt, hogy a hazai támogatásoknak csökkenniük kell. Most ezt általában mondom, nem a 2010-es évre, azt már megbeszéltük, meg jóvá van hagyva a költségvetés, ezt én '98 óta, vagy, bocsánat, mióta uniós tagok vagyunk, mindig elmondtam.
Én is hadd mondjak egy konkrét példát! Legalább nyolc éve küszködök azzal, hogy Nagykáta egyik külterületén, ahol körülbelül húsz család él, és tejelőtehenészettel foglalkoznak, legyen végre villany. Valamit mondani kell ezeknek az embereknek, hogy a stratégia vagy a vidékpolitika keretében számíthatnak-e rá, hogy lesz valamikor villanyuk - 40 millió forintos módosító javaslatot adtam be, tehát itt nem milliárdokról van szó -, vagy azt kell nekik mondani, hogy költözzetek el innen, mert itt soha a büdös életben nem lesz villany, és nem éri meg, egyébként is bajban van a tejágazat, ezt hagyjátok abba, költözzetek el, vagy valamilyen egyéb energetikai úton lehet majd ezt az energiát előteremteni. De most egyszerűen nyolc éve nem tudok mit mondani, csak azt, hogy próbálkozunk, és szaladgálunk, mint pók a falon, az egyik minisztériumhoz meg a másikhoz, hogy valami lehessen, amibe ők is beszállnának, az önkormányzat is beszállna, de, gondolom, hogyha van vidékpolitika, akkor aki a vidékpolitikát irányítja, azért annak is be kellene szállnia.
Úgyhogy mindig a részletekben van a lényeg. A koncepció, a stratégiai dolgok nagyon szépek, de ezeket mindig meg kell tölteni tartalommal, ha úgy tetszik, politikával is, és megfelelő források nélkül a legjobb szándék is kárba vész, mert anélkül nem lehet csinálni semmit. És örülök annak, hogy időrendben ez a mai meghallgatás megelőzi a holnapit, mert muníciókat kaptunk, illetve kapunk a holnapi miniszteri meghallgatásra is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ez a része ebből a szempontból tudatos volt.
(Paizs József jelzésére:) Paizs Józsefnek adok szót.
PAIZS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Főtitkár Úr! Azon kistérségi elnökök közé tartoztam, akik nagyon várták a 2005-öt, ezt a zászlóbontást, és most hallottunk arról, hogy azért voltak érzékelhető kis megtorpanások ennél a nagyon nemes kezdeményezésnél. Ez a kistérség Szigetvár és kistérsége, nem tanyasi, és nincsenek olyan problémák, hogy nincs elektromos áram mondjuk egy településen, de önnek bizonyára nem kell nagyon ecsetelni, hogy a szigetvári kistérség is a halmozottan hátrányos kistérségek közé tartozik, és erőteljesen kapaszkodik a 46 településével, ahol még 30 ezer ember sem él.
Nagyon örülök annak, hogy itt lehetek ezen a tájékoztatón, ezen a beszélgetésen. Nyilvánvaló, hogy nagyon sokféleképpen lehet kapcsolódni ehhez a vitához, és én is szeretnék egy-két mozzanatához kapcsolódni, hiszen nem szeretném az ön remek tájékoztatójában elhangzottakat megismételni.
Annak ellenére, hogy természetesen fanyalgás is van, és lesz is mindig szerintem, a kormányok vidékpolitikáját illetően, el kell mondanom, hogy soha ekkora változást nem élt meg a vidék, mint az elmúlt pár évben. Ez nyilvánvalóan köszönhető az uniós tagságnak, az uniós források lehívásának. A politika már csak ilyen - mondta Czerván Gyuri, és én is alátámasztom, hogy sajnálatos módon valószínűleg soha nem fog kivonulni semmilyen politikából, a vidékpolitikából sem, ne legyenek illúzióink! Azt azonban szeretném elmondani, hogy lehet vitatni a vidékfejlesztési hálózat felállítását, nem vitatom, biztos, hogy lehet vitatni, de a mi kistérségünk ebből a szempontból egy üde színfolt, és hadd mondjam el, hogy abszolút vita nélküli megállapodások születtek. Azonban... És nem óhajtom én állandóan, a vita kedve miatt feleleveníteni az előző időszakot, csak szeretném megemlíteni dr. Mikes Évának a nevét. 2001-ben is kistérségi társulási elnök voltam, és hadd mondjam el, hogy ott még a kistérségi társulást sem kérdezték meg, hogy ki lesz a vidékfejlesztéssel foglalkozó szakember. Egyszerűen azt mondták, hogy ez az ember lesz, és lehetett tiltakozni. Meg a szórólapok is a kampányban készültek, de még egyszer mondom, nem a vita miatt mondom: lehet javítani, elfogadom. Csak szeretném azt, amit Demendi Laci mondott, tessenek a konkrét helyzetekkel előállni, akár a médiában, akár rendőrségen vagy bíróságnál. Mert ez egyébként el fogja mosni a nagyon jó kezdeményezéseket és alá fogja ásni a sok kitűnő szakember munkáját. Tehát én nagyon kérem a politikustársainkat, sajnálatos módon közeledik a választás, leginkább nyomatéka lesz ennek a kérelemnek, kérésnek, hogy ne általánosítsunk, mert sajnálatos módon inkább ezzel foglalkoznak az emberek alkalmanként, mint a konkrét helyzetük megítélésével, ami nem annyira gyászos és rossz, mint amennyire azt alkalmanként lehet hallani. Szeretném újra aláhúzni, a mi térségünkben nyilvánvaló, hogy nagyon nagy a lemaradás, ezen dolgozunk kegyetlen keményen, 2013-ig a koncepciók mentén nagyon sok forrást fog Szigetvár és térsége lehívni.
Én bíztatásképpen azt mondom... Az 1970-es években végeztem az egyetemen, amikor már a rendszerszemlélet megjelent és oktatták az egyetemen és onnan tángáltam el, oktatták a rendszerszemléletet. Aztán a '80-as évek második felétől hallottam a decentralizmusról. Nagyon-nagyon örülnék, ha a mindenkori kormányok, a következő kurzusok ezt a decentralizációt maximálisan szem előtt tartanák és nem jelennének meg a nagyon komoly önkényeskedő és a politikának a primátusát alátámasztó centrális döntések. Én minden eszközzel egyébként hadakozni fogok az ilyen típusú megoldás és felállás ellen. És mintegy nagyon pici szegény faluban élő ember, Szigetvár most sem egy nagyváros, természetesen vidéken élő ember vagyok, minden olyan szakmai elképzelést, anyagot, lehetőséget meg fogunk ragadni, amely a vidék fejlesztését szolgálja, az irány nem rossz, az irány jó. Ezen természetesen közös akarattal, ez meg egy vágyálom a részemről, lehet javítani. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, néhány szót engedjenek meg magam részéről is hozzátenni.
Elnök Úr! Tisztelve és dicsérve azt a nagy szándékát és komoly akaraterejét, amivel ehhez a kérdéshez hozzáfogott, de azért kérdezni szeretném, hogy nem érez-e most ön egy ilyen dzsungelt az egész témakör kapcsán. Na, nem a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózatra gondolok, hanem még e témakörrel foglalkozó egyéb szervezetekre. Ha csak itt megemlítem a helyi vidékfejlesztési irodát, itt elhangzott már a nevük, 173 létezik ma Magyarországon, ha megemlítem a helyi akciócsoportokat, a Leader akciócsoportot, 1996 - azt hiszem - a bejegyzés dátuma, és akkor itt van az ön által képviselt szervezet, de elnézést, meg kell említenem egy Magyarországi Leader Közhasznú Egyesületet is, amely civil egyesületként valami csoda folytán eddig 1,3 milliárd forintot kapott rendkívüli érdekes, néha pályázaton kívüli összegek odaítélésével, ez 500 millió forint volt 2008 decemberében, napra pontosan egy évvel ezelőtt történt ez a kis akció, és mindannyiuk ugyanarról beszél, hogy tájékoztatást, kommunikáció, cselekvés, vidék érdekében, és a többi, és a többi. És azt látjuk, ha az érintetteket megkérdezzük, hogy nem nagyon történt még semmi.
És amikor elnök úr azt említette, hogy az elnökség, amely tagjainak névsorát itt megkaptuk, és ebben nagyon racionálisan, úgy érzem legalábbis politikai racionalitás volt benne, hogy mind ellenzék, mind kormányoldal részéről került be felkérésére elnökségi tag. De azért elnézést, kénytelen vagyok megemlíteni azokat a Leader elnökségi vezetőket, akik láthatólag itt elnökségi tagok, akik konkrétan annak a Magyarországi Leader Közhasznú Egyesületnek az elnöke, elnökségi tagjai, akikről most már a hírekből tudjuk, hogy mindannyian MSZP-funkcionáriusok, valamilyen tisztséget töltenek be. Így természetes, hogy Vanvóné Borbély Ildikó, Kocsisné Rátkai Melinda, aki konkrétan ennek a Magyarországi Leader Közhasznú Egyesületnek most az elnöke, Molnár Katalin, aki az alapító elnöke, most alelnöke, na hát ők már egyszer kaptak 1,3 milliárd forintot. Aztán itt van Sütő Kálmán a másik Leader közösségi vezető a vasi Őrtorony részéről. Itt történt meg a múlt héten az az érdekesség, hogy a vasi Őrtorony alelnöke, aki Nagy Antal, az MSZP Vas megyei elnökének az alelnöke kivételesen 41 millió forintot kapott a saját maguk által kiírt pályázatra, és éppen ők nyerték ezt el.
Tehát úgy érzem, hogy itt azért egy elég komoly dzsungelharcot kell folytatni elnök úrnak, ha azt az okiratokban, a rendelkezési felhatalmazásokban előírt szándékot meg szeretnék valósítani, ami igen tiszteletre méltó. Tehát látszik, hogy végre lenne egy fedőszerve, ha szabad így fogalmaznom a vidékért való aggódásnak. De ugyanakkor én azt értem, hogy ez nem az elnök úr feladata, de amit megemlített, hogy próbáljuk meg a pártpolitikai harcoktól mentesíteni ezt a területet, és azt értem, hogy az MNBH keretén belül ez talán megtörténhetett, de mindazok a pénzek, mindazok a hátterek, amik még rendelkezésre állnak itt úgymond vidékfejlesztésre, ott borzasztó nagy aránytalanság van.
Paizs József megemlítette az 1998-2002 közötti időszakot negatívumként? Érdekes, 2002-ben, úgy emlékszem, azzal kezdődött a Medgyessy-kormány, hogy az összes, Fidesz által kinevezett vidékfejlesztési szakembert automatikusan leváltották. Nem akarom megemlíteni a konkrét, az én körzetemben lévő MSZP-s úriembert, egyetlen egy önkormányzati ülésre a nyolc év alatt nem volt hajlandó eljönni a meghívásunkra. Tudjuk, hogy ki ő, fizikailag nem vesz részt a helyi önkormányzatok ülésein, amikor ő állítólag azért lenne ott, hogy tegyen valamit az érdekünkben. Aztán létrehozzák a helyi vidékfejlesztési irodát. Képviselőtársam nem hallott esetleg arról a vitáról, amikor kiderült, hogy a helyi vidékfejlesztési irodáknak a 99,9 százalékát kizárólag MSZP-sek, MSZP-hez köthető vállalkozások és szervezetek és tagok viszik? Hogy Győr-Sopron megyében létezhet öt olyan helyi vidékfejlesztési iroda, amelynek a működtetését egy MSZP-s vállalkozás viszi? Ön ezekről tényleg nem hallott? És visszacsodálkozik 1998-2002-re? Amikor szakemberi alapon kerültek kiválasztásra a személyek? És utána megállapítják a helyi akciócsoportokat. Ez tudom, hogy nem ennek a napirendi pontnak a keretéhez tartozik, de ugyanazon, a vidékfejlesztésen dolgozó szervezetekről beszélünk. A helyi akciócsoportok, amelyekhez uniós feljelentéssel voltak néhányan kénytelenek fordulni, mert azt a trükköt eljátszották Hajdú megyében, hogy a meghirdetett, programszerűen alakuló ülés előtt fél órával az MSZP-sek létrehoztak egy másik helyi akciócsoportot? Ez szégyen, én úgy érzem, képviselő úr, hogy e napirendi pont keretében ilyen vitákra is kénytelenek vagyunk kitérni.
Mégis a mai napirendi ponthoz kapcsolódva a Magyar Nemzeti Vidéki Háló tevékenységéről nagyon köszönöm azt a pénzügyi beszámolót, amelyet megkaptunk a főtitkár úrtól. Remélem, hogy az a 2+2-es, ha jól értettem, 2011-ig és majdani 2011-13 közötti pénzfelhasználási munkatervhez tudja magát tartani a Magyar Nemzeti Vidéki Háló. De mégis mint említettem, önök szinte most bozótharcba keveredtek. Én így látom kívülről, és azt látom, hogy óriási, gigantikus erővel próbálja meg elnöke és titkársága itt a bozótharcot megvívni mindazokkal, akik ugyanezen a területen a hatáskörükön kívül ugyan, de dolgoznak, és azt látjuk, hogy mérhetetlen pazarlás folyik. Erről több parlamenti vita és a közéletben elhangzott több információ beszélt. Az a szándék, hogy próbáljuk már meg ezt végre összefogni, és tisztázni, hogy akkor mennyi pénzt is szeretnénk költeni a vidéki élet fellendülésére. Mondjuk egy ilyen 40 milliós projektre, hogy valakihez esetleg tényleg kerüljön már oda villany, aki ott szeretne élni, és azt állítjuk, hogy az állatállományi létszám zsugorodásával vészhelyzetbe került a magyar agrárium, a termékfelhasználás és minden egyéb, ennek következtében, és akkor ezt nem tudjuk megoldani? És akkor látunk négy ilyen szervezetet, amelyik mind azon működne, hogy valamit segítsünk elő a vidékfejlesztésen, és amikor konkrétan odamegyünk és megkérdezik, hogy ezt mikor lennétek hajlandók megtenni? Hát most ha jól láttam, ez szintén nem az MNVH hatáskörébe tartozik, de odáig jutottak el egy-két akciócsoportnál ... Egy-két közintézmény kifestése és térkő lerakása nagyjából megtörtént, életképes, a gazdaságot előremozdító döntések még sajnálatos módon nem történtek, de látjuk, hogy itt is vannak milliárdok, ott is vannak milliárdok, de én annak örülnék, ha az MNVH egy fedőszerve tudna lenni minden olyan ügynek, ami valamiért a vidékfejlesztéssel foglalatoskodik.
Hogy a HVI-k? Hát közvetlen becsatornázással kerültek VKSZI-hez. Nem akarom mondani, de ha valaki megnézi, hogy ki a vezetője a VKSZI-nek és az elnökségi tagjai: elnézést, az elnökségi tagok jelenleg az MSZP megyei elnökeiből tevődnek össze. Csak úgy megemlítem ezt az apróságot. És milliárdok mennek a helyi vidékfejlesztési irodák működtetésére. Akkor efölött nem tudunk természetesen politikai véleményünk megformálása nélkül elmenni, bármennyire szeretnénk azt, hogy tényleg jó lenne most már, ha egyszer a vidékfejlesztés az ott élőkről szólna.
Én azt kívánom elnök úrnak, hogy legyen ereje ezt a fedőszervi szerepkört eljátszani, és az a társadalomtudományi háttér, amivel rendelkezik az elnök úr és az akadémia háttér, amely már számos alkalommal - itt Csatári Bálint úrék tevékenységére gondolok - feltárta, hogy mi igazából a vidék akut problémája, egyszer végre most már légyen erő és pénz arra is, hogy akkor most már jusson el oda is egy üzenet. Mert az, hogy ilyen médiakampányokkal elköltött a Magyarországi Leader Közhasznú Egyesület 1,3 milliárd forintot úgy, hogy arról senki sem tudott, hogy közben valamit ott csinált, ez azért szerintem bűn, nem véletlen fordultam az ügyészséghez többek között ilyen kérdéskörökkel kapcsolatosan. Tehát én fedőszervként, csúcsszervként nagy tisztelettel fogadnám, hogy ha ebben a szerepkörben az MNVH el tudná végezni a feladatát mondjuk legalább a 2013-ig szóló időszakra.
Köszönöm szépen. Van-e további kérdés, észrevétel, hogy lehetőséget tudjunk adni a válaszadásra is? Paizs József jelentkezett.
PAIZS JÓZSEF (MSZP): Elnök Úr! Nyilván egy csomó dologban nem fogunk egyetérteni, azt viszont kérem öntől, hogy vegye elő a jegyzőkönyvből, hogy mit mondott Paizs József, a bizottság tagja, és kérem a jövőben elegánsabban reagáljon bizonyos kérdésekre. Én nem óhajtok ebben önnel vitázni. El is mondtam, hogy nem a vita kedvéért mondom, de ha nagyon egyoldalúan tetszik állandóan beállítani ezt a helyzetet, akkor kész leszek máskor is elmondani, hogy valami javulás létezik, én nem mondtam, hogy tökéletes megoldás. Csak ennyit szerettem volna mondani. Elnök urat pedig arra bíztatom a jövőt illetően, hogy remélem, hogy sokáig folytathatja ezt a tevékenységet a jövőért. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Most adom meg a szót az elnök úrnak.
Dr. Glatz Ferenc válaszai, reflexiója
DR. GLATZ FERENC, a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat elnöke: Kedves Kollégák! Önöknek is kötelezettségeik vannak, mi ráérünk. Röviden fogok válaszolni már csak azért is, mert nagyon rövid idő óta létezik ez a szervezet. Decemberben alakult meg, jött a káposzta, s a többi, disznótor, januárban kezdtünk el valójában dolgozni, jöttek a politikai megrázkódtatások, amelyek elbizonytalanították a mi politikai partnereinket, tehát a tárcát, beleértve a tárca vezetését is. Ez természetes, hogy így van, és ilyen értelemben bevallom őszintén, hogy én magam is csak részben voltam, nagyon kis részben voltam tájékozott a vidéki térségekben működő különböző hálózatokról, mint ugyanígy nagyon kevéssé a térségekbe kimenő pénzekről és pályázatokról. Egyszerűen nem voltam tájékozott.
Én úgy gondolom, hogy amit itt nem számon kérően, de ajánlóan mondanak el a képviselő urak, azok tulajdonképpen inkább útravalóként szolgálnak a következő hónapokra. Úgy gondolom, hogy azt a dzsungelt, amiről elnök úr beszélt, azt mindenki elismeri. A hozzászólásokból is azt vettem ki, hogy mindenki nagyon jól tudja, hogy nem úgy alakultak meg ezek az intézmények, a HVI-ktől kezdve a Leaderig, ahogy esetleg akár a jelenlévők is elképzelték volna. Tehát itt azért az önkritikus megnyilatkozást én úgy értem, hogy mindenki nagyon jól tudja, hogyha hirtelen ennyi állás létesül egy országban, rácsapnak természetesen a helyi erők, szerintem a politikai vezetésnek, ahogy én látom, nem is mindig volt erre befolyása, egyszerűen a helyi adok-kapok alapján, kihasználva a helyi pozíciókat szereztek meg hálózati pozíciókat.
De az egyik eltökélt szándékunk éppen az volt, hogy ebben a dzsungelben, ami nemcsak egy anyagi dzsungel, szervezeti dzsungel, szerintem jelenleg - és ebben most már merek véleményt mondani -, a vidéki térségben vidékfejlesztési feladatokat ellátó kötelezettségű emberek többen vannak, mint amire szükség van. Ha a polgármestert nézem, a falugondnokot, nagy barátja vagyok a falugondnoki hálózatnak, a legjobban működő szervezet, járom az országot, tényleg, a legjobban működő szervezet, csak erősíteni volna szabad.
A HVI-kről nincs benyomásom, nagyon sok jó ember van, de úgy látom, ezt tényleg tisztába kell egyszer rakni. Ez a hálózatnak javaslattevő szervezete kellene hogy legyen, egyszer rövid volt az idő, és akkor még ott vannak a kistérségiek. Tehát olyan sok intézmény van jelen, most nem beszélek arról, hogy az önkormányzatokat... én polgármesterbarát vagyok, nem tudnak róla úgysem lebeszélni, a Verebély Imre sem, nem irigylem Palkonya 75 ezer nettó forintos polgármesteréről azt a pénzt, mert ha kihúzzuk onnan, összeomlik az egész közösség, nem lesz egy jó temetési lakoma sem megrendezve. De ez vitakérdés közöttünk is. De hogy a körjegyzőségektől kezdve mindent át kell tekinteni, tehát azokat a hivatalokat és szerveket, amelyek a vidéki térségben mozognak, abban biztos vagyok. Ha ebben nem tudunk valamiféle rendet csinálni a következő két évben, akkor a pénzek is rosszul lesznek felhasználva.
A hálózatnak épp az lenne a szerepe, és ezért vagyok decentralizációpárti, mert ott helyben kellene tulajdonképpen találkozni a polgármesternek, a helyi vállalkozónak, az ilyen vagy olyan vidékfejlesztő funkcionáriusnak.
Itt van egy megjegyzésem, ezt nagyon rossz néven vették az én kollégáim, barátaim: azért a vidéki hálózat nem a vidékfejlesztők hálózata. Ezt nagyon nehéz velük megértetni, hogy ez a vidék hálózata. A vidéken lévő mindenféle erőnek a hálózata. És itt hadd térjek ki a képviselő urak megjegyzésére: egy naivitás azt hinni, hogy politika nélkül valami történhet a demokráciában. Nem igaz, egy naivitás volt a részünkről azt hinni a diktatúrában, hogy majd a civilek mindent megoldanak. Nem! A politikusnak ott kell lennie, és ilyen értelemben nekem tényleg nincsenek rossz tapasztalataim. Nekem az a véleményem, hogy nemcsak 2005-ben, amikor az SZDSZ-ből a Kis Zoli, a Braun Peti, a Nógrádi Zoli, a Géczi Jóska, a Herényi az MDF-ből, mindenki ott volt a vacsorákon, amikor gründoltuk ezt az egész mozgalmat, de ugyanez a véleményem, lent vidéken is sokkal nagyobb a konszenzusteremtő készség, ott helyben, a vidéki emberek között, mint ahogy mi azt kihasználjuk. Én úgy gondolom, hogy a hálózatnak az egyik feladata éppen az lehetne, hogy ezt a konszenzusteremtő készséget még erősítse.
Na most, azt hiszem, hogy Ángyán Jóska barátom és kollégám azért beszél úgy, mint mi, az egyetemi szférából jövő emberek, azzal a naivitással vagyunk ellátva, hogy valahol egy civil kontroll kell hogy legyen. Nem úgy, mint ahogy az Állami Számvevőszék kontrollál a politika fölött vagy mellett, szerintünk, egyetemi emberek szerint jót tesz a végrehajtó hatalomnak, ha van civil kontrollja, ha figyelmeztetik a bajokra. Tehát e hálózatnak kétségtelenül ez lenne az egyik legnagyobb szerepe. Az általam megismert hálózatok közül ez Nagy-Britanniában kiválóan működik, hát ott értenek az ellenzék-kormánypárt stílushoz és másrészt nagyon jól működik Németországban. El kellene a következő években érni - ha a hálózat el tudja nyerni ezt a bizonyos önkormányzatiságát, tehát a köztestületiségét -, ha lehetne rögzíteni, de ez nincs rögzítve, a hálózatnak a jogosítványait, akkor szerintem egy okos végrehajtó hatalom egy jó partnert látna bennünk. És nemcsak azt, hogy a Glatz már megint kinyitotta a száját, és vissza kell vonni egy pályázatot. Tehát én úgy gondolom, hogy ezek az ajánlások minden oldalról egy ugyanazon irányba lökik a hálózatot.
Még egyszer: nehogy eszébe jusson a következő vagy a mostani ellenzéknek is azt mondani, hogy politikus nélkül kell a hálózatot megcsinálni. Nem! A politikusnak ott kell lenni! Hát ti vagytok a parlamentben, ők vannak a végrehajtó hatalomban, ha nincsenek ott a politikusok, nincs, akire hatást gyakoroljunk, akkor írjuk az életműveinket, és majd valaki talán elolvassa, ha talán elolvassa. Tehát én a politikus-részvételt mindenképpen fontosnak tartom.
Költségvetés. Én is úgy gondolom, hogy a költségvetés ráfordításairól nincs pillanatnyilag a hálózatnak rátekintése. Hivatalból sincs, amúgy sincs. A Starknak az a nagy szerencséje, hogy ő mint államtitkár, elmegy a tárcákhoz és azt mondja, hogy "Jóska, add csak ide a papírokat", és megcsinálja ezt. Nem igaz, hogy a végrehajtó hatalom nem figyel oda. Ez nem igaz. Nincsenek kialakítva egyszerűen azok a csatornák, hogy azt mondjuk, amikor a ceruzaszámokat leírják a papírra, akkor meg tudom mondani ennek, meg ennek, hogy nézzetek rá, tegyek valamit szóvá. Én úgy gondolom tehát, hogy a hálózatnak tényleg lehetne - nem azt mondanám, hogy fedőszerve, de - valami civil és politikus párbeszédet biztosító fórumszerepe a következő időben.
Nagyon örülök, hogy ilyen őszintén beszéltetek a választásokról. Nekem- ezt sokan tudják rólam, sokszor leírtam - az volt a véleményem a '90-es évek elejétől máig, nézve a nagy országok fellendülését, a '80-as években az NSZK-t, aztán Ausztriát még korábban, Franciaországot: a nagykoalíció - elnézést, nem akarok beleszólni a dolgaitokba, ti tudjátok, mit lehet csinálni, de - egy olyan kis államnak, ahol az értelmiségi és szakmai csapatok nem elegendő számúak ahhoz, hogy tulajdonképpen megvívják ezeket a harcokat, használna. Ez sajnos nem valósult meg, '94-ben sem valósult meg, nem valósult meg később se. Többször hoztam javaslatba. De az a véleményem, hogy ha ez nem is valósul meg, nem szabad azt engedni, hogy a választások alkalmával kisöpörjék az előző kormányzati ciklusban pozícióba jutott legjobb erőket. Ha ez így volt, ahogy ezt Font Sándor mondja, hogy 2002-ben mi történt, azt mint történést borzasztóan sajnálom, rossznak tartom, rossznak tartanám azt is, ha most 2010-ben ez megtörténne. Úgy gondolom, hogy a helyi erők mindig el tudják dönteni, ki az, aki oda pozícióba a politikai preferencia alapján kerül, és ki az, aki szakmai preferencia alapján kerül. És ez tényleg nagyon megrázná a még ki sem épült hálózatot, nagyon megrázná, ha a politikai választásoknál itt valamiféle proskripciók születnének.
Hadd tegyek egy nagyon érdekes dolgot, csak azért, mert Font Sándor ezt szóba hozta. Kérem, amikor az elnökséget kialakítottuk, akkor volt a tárcának egy kerete - hogy úgy mondjam - és volt nekem. Én voltam a civil, harcoltam az akadémikusért, a papjaimért, a polgármesterért, és a többi, ők mondták, hogy kik jönnek be a hálózatba. Én harcoltam a Nógrádi Zoliért, nem azért, mert fideszes, a Nógrádi az ország egyik legjobb polgármestere volt és most is egy szégyennek tartom, hogy a miniszterelnökkel is hiába beszél, ő sem tudja elintézni, hogy megkapja azt a rohadt 600 milliót. Mórahalom az ország egyik gazdasági csodája! Ilyen értelemben az összes hibájával együtt, ezeket az aktákat én megvizsgáltam, egy mellékkérdés, de csak azért említem a nevét, hogy tulajdonképpen valóban néhány kivételével a hálózatból a Leader Egyesület... én nem tudtam, elnök úr, hogy mi az a Leader Egyesület, bevallom őszintén, utólag tudtam meg és utólag tudtam meg, hogy van szövetség. És nézze meg, azonnal leültettem őket és behoztam elnöki jogomnál fogva, nem vagyok egy diktatórikus típusú ember, de a szövetség elnökét azonnal behoztam az elnökségbe, amikor megtudtam, hogy mind az öt leaderes tulajdonképpen a Leader Egyesület vezetőségében van. Okos ember ilyet nem csinál! Ezt mi megcsináltuk. De meg kell mondanom, hogy rendes emberek. Rendes emberek, jól dolgoznak, nem tudom, hogy "kommenisták vagy nem kommenisták", de dolgoznak rendesen. Az politikai butaság volt a részünkről, hogy nem figyeltünk oda, joggal kritizálod, hogy nem figyeltünk oda, hogy minden oldalról legyenek emberek, mert egy ember nemcsak önmagát hozza, hanem szimbolizál is valamit. Tehát ilyen értelemben ezt gyerekbetegségnek lehet felfogni, hogy ilyenekre nem figyeltünk oda, de én állítom, hogy azok, akik ott ülnek az elnökségben, becsületesen dolgoznak, hozzászólnak, stb. És hogy ha olyanhoz nyúlnak hozzá, például pénzhez törvénytelenül, akkor tessék felelősségre vonni őket, ne mentse meg őket sem az, hogy MNVH-elnökségben vannak, se itt, se ott.
Én úgy gondolom, hogy ez lenne talán a legfontosabb tanulság, hogy meg kellene próbálni ezeken a választásokon, és most pontosan szeretném, ha értenének, minden értéket és ki kéne szanálni minden olyan pelyvát, amelyik azáltal került be, hogy mindig vannak helyi kapaszkodók, akik idedörgölőznek, meg "sógor, koma". Szerintem a konzervatív oldalon ez ugyanúgy megvan és meglesz, mint ahogy megvan szocialista oldalon.
Tehát én azt szeretném itt kérni a bizottságtól, hogy függetlenül attól, hogy én viszem tovább az elnökséget vagy nem, segítsen abban a hálózatnak, hogy ebből egy kritikus és segítő civil szervezet legyen, hogy legyen önkormányzatisága, én a köztestület mellett vagyok, most már a tárca is áprilistól teljes mértékben a köztestületiség mellett van. Hogy legyen egy vidéktörvény, ezt én borzasztó fontosnak tartom. Nem kell annak hosszúnak lennie. Rövid legyen, amelyik eszközöket ad a vidékpolitika kezébe, és ha ez sikerül, akkor talán ténylegesen - pont, pont, pont -, kérem, egy ilyen szervezetnek az elindítása, szemléletnek az elindítása nem egy év. Ez 4-5 év, rendkívül türelmesnek kell lenni. Itt olyan embereknek kell együtt ülni, akik egészen máshoz szoktak. Máshoz szokott egy adminisztrátor, máshoz szokott a Pásztohy, a Glatz, egy akadémiai ember, máshoz szokott egy fiatal gazda. Itt olyan magatartásformáknak kell kialakulni, amely talán a jövőben hozhatja meg a gyümölcsét.
Nagyon köszönöm elnök úr, ez a személyes rábeszélésének volt az eredménye, hogy idehoztad napirendre, mert nem nagyon figyelnek ránk, hiszen általában úgy fogják fel, és nem is értik, hogy a Glatz miért vállal el egy olyan valamifélét, amit körülbelül úgy fognak fel, hogy a minisztérium egyik főosztályához rendelt, úgynevezett civil háttérszervezet. Szóval azzal, hogy ti bennünket meghívtatok, kiemeltetek bennünket ebből a megítélésből, és ezt nagyon köszönöm mindenkinek.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mindazonáltal úgy látom, hogy a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat a jelenlegi struktúra környezetében a legnyilvánosabban, legtisztábban és legkiegyensúlyozottabban működik az előbb említett, szintén vidékfejlesztés környezetében működő szervezetekhez képest. Ez nem kétséges. Elnök úrnak az az ambiciózus és kiegyensúlyozásra törekvési szándéka volt az, amely ezt egyáltalán lehetővé tette. Mi legalábbis sokan ezt így látjuk. Ehhez gratulálni szeretnénk, és magam és a bizottság nevében is gratulálni szeretnék az eddig végzett munkához. Azt kívánom, hogy ez az ambiciózus magatartás maradjon meg továbbra is, és itt elég komoly anyagokat kaptunk a tervekről, de hozzáteszem, hogy nem volt lehetőségünk mindet tanulmányozni, de az összefoglaló tanulmányozása után is azt kell, hogy kívánjuk, hogy ezek az elképzelések valósuljanak meg. Ilyen kiegyensúlyozott feltételek mentén, amelyre a garancia egyelőre - úgy látszik, hogy - Glatz Ferenc. Köszönjük szépen, és örülünk, hogy találtunk időpontot erre a meghallgatásra.
Amennyiben további kérdés, észrevétel nincs, ezt a napirendi pontot lezárjuk, és köszönöm szépen elnök úrnak és kísérő kollégáinak, hogy itt tudtak lenni az ülésünkön. (Nincs jelentkező.)
Az utolsó napirendi pontunk az egyebek. Jelezni szeretném, hogy egyelőre annyit tudunk, hogy holnap 9 órakor Gráf József miniszter urat hallgatjuk meg, ugyanebben az ülésteremben. Köszönöm szépen. Más észrevétel? (Nincs jelentkező.) Az ülést berekesztem.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 49 perc)
|
Font Sándor |
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia és Molnár Emese