Szabó Vilmos (MSZP), a bizottság alelnöke
Balla Mihály (Fidesz)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz)
Dr. Gruber Attila (Fidesz)
Dr. Horváth János (Fidesz)
Dr. Kelemen András (Fidesz)
Dr. Nagy Gábor Tamás (Fidesz)
Dr. Nagy Andor (KDNP)

Helyettesítési megbízást adott

Dr. Kozma József (MSZP) Szabó Vilmosnak (MSZP)
Potápi Árpád (Fidesz) dr. Kelemen Andrásnak (Fidesz)
Kovács Kálmán (SZDSZ) dr. Nagy Gábor Tamásnak (Fidesz)

Meghívottak részéről

Keller László pénzügyminisztériumi államtitkár
Hernádi Zsolt, a MOL Nyrt. elnök-vezérigazgatója
Banai Károly, a Miniszterelnöki Hivatal kül- és biztonságpolitikai szakállamtitkára
Varró László, a MOL Nyrt. stratégiafejlesztési igazgatója

(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 40 perc)

Elnöki megnyitó

NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Tisztelt Bizottság! Megkezdjük a munkánkat.

Bejelentem a helyettesítéseket: Kelemen András Potápi Árpádot, Szabó Vilmos Kozma Józsefet, Nagy Gábor Kovács Kálmánt, az SZDSZ képviselőjét helyettesíti. Tisztelt Bizottság! Megállapítom a határozatképességünket.

A napirend elfogadása

Fölteszem a napirendi javaslatot szavazásra. Egyetlen napirendi pontunk: tájékoztató a Szurgutnyeftyegaz MOL-részvényeinek vásárlásáról. Fölteszem szavazásra. Ki támogatja a napirendet? (Szavazás.) Egyhangúlag elfogadtuk a napirendet.

Tájékoztató a Szurgutnyeftyegaz MOL-részvényeinek vásárlásáról

Nagyon szépen köszönöm vendégeinknek, hogy elfogadták a meghívásunkat. Köszöntöm Hernádi Zsolt urat, a MOL elnök-vezérigazgatóját, köszöntöm Varró Lászlót, a MOL elemző stratégiai igazgatóját, köszöntöm Keller László pénzügyminisztériumi államtitkár urat, valamint Banai Károly urat, a miniszterelnök külpolitikai főtanácsadóját. Arra szeretném kérni vendégeinket, hogy röviden vázolják a kialakult helyzetet. Először a MOL elnök-vezérigazgatóját kérném meg, hogy röviden foglalja össze a helyzetet, ezt követően pedig a kormányzat képviselőit. Parancsoljon, elnök úr, öné a szó.

Hernádi Zsolt tájékoztatója

HERNÁDI ZSOLT, a MOL Nyrt. elnök-vezérigazgatója: Köszönöm szépen. Valamennyire kronológiai sorrendbe érdemes állítani a dolgokat történésük sorrendjében. A MOL 1995-ben kezdődött privatizációját követően többször megfogalmazódott az a kérdés, hogy milyen irányt is kellene szabni a MOL-nak magánál a privatizációnál is. Ez egy tőzsdei privatizáció volt. Ezt követően az állam több lépésben értékesítette a részvényeit; a legutolsó részvénycsomag értékesítésére 2005-2006 fordulóján került sor.

Mindeközben kibocsátásra került, már részvénytársaságként kibocsátásra került egy úgynevezett B sorozatú részvény, amelynek a tulajdonosa jelenleg a magyar állam. Ez a B sorozatú részvény bizonyos vétójogokat biztosít a magyar állam számára a MOL közgyűlésén. A MOL alapszabálya ezenkívül tartalmaz egy olyan pontot, ami a MOL független stratégiájának az alátámasztására szolgál, nevezetesen egy 10 százalékos szavazati korlátozást. Ez az alapszabályban a mai napig benne van, ennek a megváltoztatásához 75 százalék plusz 1 szavazat szükséges, valamint a B sorozatú részvény igen szavazata is.

2000-ben indult az első olyan támadási kísérlet a MOL ellen, ami nem egyeztetett módon történt, ami már előrevetítette azt, hogy valamifajta stratégiai befektető vagy befektetők a MOL-ban tartós befolyást próbálnak szerezni, és megpróbálják a MOL-t valamilyen formában stratégiai irányításuk alá vonni. Ez 2000 nyarán történt. Az OMV vásárolt a MOL-ban ekkor először mintegy 8 százaléknyi részvényt, majd utána ezt felemelte 10 százalékra.

Ebben az időben már megfogalmazódott az, hogy az OMV-nek miért van erre szüksége, miért kívánja ezt a befolyást a MOL-ban megszerezni, hiszen ekkor már a MOL Közép-Európában egyre komolyabb portfoliót kezdett el kiépíteni. Az OMV számára is egyértelművé vált, hogy nagyon komoly versenyjogi aggályokat keltene az, ha egy szorosabb együttműködés alakulna ki a két vállalat között, ha az OMV kontrollt szerezne a MOL-ban, ez minden valószínűség szerint az európai versenyjogi szabályok erős korlátaiba ütközne.

Tárgyalások kezdődtek arról, hogy mit is lehet kezdeni ezzel a 10 százalékos csomaggal, hogyan lehet konszolidálni a helyzetet az OMV és a MOL között. Ezek a tárgyalások egészen 2007-ig tartottak, amikor is 2007-ben, egészen pontosan 2007 júniusában az OMV bejelentette, hogy további, mintegy 9 százaléknyi részvénycsomagot vásárolt meg nem nevezett forrásból. A későbbiekben kiderült, és nagyon nem is tagadták, hogy az egyik nagy csomag eladója a Magyarországon tartózkodó orosz Megdet Rahimkulov volt, legalábbis újságértesülések szerint. Tény azonban az, hogy az ő portfoliója ez idő tájt le is csökkent részben annyival, amennyivel az OMV csomagja megemelkedett. Ezt sem megerősíteni, sem megcáfolni nem kívánták az érintettek.

Ezt a részvényszerzési tranzakciót követte az OMV részéről egy úgynevezett nem nyilvános ajánlat, tehát a részvényekre vonatkozó jog szerint nem kötelező ajánlattétel, hanem - ahogy ők jelezték - egy megközelítés arra vonatkozóan, hogy a későbbiekben készek lennének adni egy nyilvános ajánlattételt, ha és amennyiben a MOL törli a 10 százalékos szavazatkorlátozást, ha és amennyiben a Versenyhivatal jóváhagyja a tranzakciót. (Dr. Gógl Árpád megérkezik az ülésre.) Ez volt az akkori kommunikáció. Ekkor már rengetegen fölvetették azt a kérdést, hogy a tranzakció mögött vajon csak az osztrák növekedési érdekek állnak, a publikusan megjelent szinergiákba vetett hit áll, vagy egyéb, tágabb összefüggésrendszer is lehet mögötte.

Ha megnézzük az akkori sajtókommunikációt, akkor egyértelműen benne van, az OMV többször nyilatkozta, hogy ezt a tranzakciót azért tette, mert nem akarja, hogy bármifajta orosz befolyás keletkezzék a MOL-ban. Meg kell nézni az akkori sajtónyilvános interjúkat az OMV részéről. A sajtó spekulációkba kezdett ebben az időben, többek között azért is, mert az OMV-nek ezt a részvényvásárlását közvetlenül megelőzte egy osztrák-orosz csúcstalálkozó Bécsben. Meg kell nézni az akkori híradásokat.

Mindezzel együtt a MOL igazgatósága megvizsgálta azt a környezetet, amiben ez a megközelítés létrejött, és azt mondta, hogy a részvényesek minden valószínűség szerint abban a hitben nyilatkoztak, amikor azt mondták, hogy ebben van fantázia, hogy nem ismerték az európai uniós versenyjogi szabályokat, tehát nem voltak tisztában azzal, hogy ez a tranzakció úgy nem tud létrejönni, hogy az OMV egyszerűen fölvásárolja a MOL-t. Másodsorban a MOL mindig is hangsúlyt fektetett arra, hogy a megközelítéseiben, tehát a véleménynyilvánításában nemcsak a részvényesek érdekeit veszi figyelembe, hanem az összes úgynevezett érintett érdekét. Az összes érintett érdeke pedig azok az országoké, ahol meghatározó aktivitásokat fejt ki, ahol meghatározó szereplője energiabiztonsági szempontból az országoknak, így ma Magyarország, Szlovákia, Horvátország, tehát ezekben az országokban egy-egy ilyen kérdés milyen energiabiztonsági kérdéseket vet fel, az ottani lakosságra, akár a versenyre, akár a fogyasztás színvonalára, akár az ottani beruházásokra milyen hatása van, és milyen hatása van a dolgozókra, a munkavállalókra, angol szóval az úgynevezett stakeholderekre. Ennek alapján a MOL igazgatósága az összes körülményt figyelembe véve ezt a megközelítést barátságtalannak, ellenségesnek minősítette, és nem javasolta a részvényeseknek, hogy bármilyen formában ezt komolyan vegyék, az OMV felé pedig jelezte, hogy pénzügyi befektetőnek tekinti, nem tekinti stratégiai befektetőnek a MOL-ban.

Ezt követően elindultak a versenybizottsági eljárások Brüsszelben, ahol gyakorlatilag a nyárra kiderült, hogy ebben a formában a tranzakciót a brüsszeli Bizottság nem nagyon fogja tudni támogatni. Augusztusban az OMV visszavonta ajánlatát, visszavonta azt a levelét, amiben közölte azt, hogy szándékában áll esetleg a későbbiekben továbblépni a MOL-ban, majd jelezte, hogy tartósan meg kívánja tartani ezeket a papírokat. Innentől kezdve a piacon rengeteg pletyka volt, hogy mit csinál ezekkel a papírokkal, rengeteg pletyka volt arról, hogy hogyan próbál házalni ezzel, kiket keresett meg. Ezeket inkább most nem részletezném.

Ami azonban tény, hogy múlt héten hétfőn egy osztrák újságban megjelent egy igen komoly nyilatkozat Wolfgang Ruttenstorfer úrtól, ami egyfajta hattyúdalnak is volt értelmezhető a későbbiek függvényében. Ebben az interjúban is jelezte azt, hogy a közeljövőben, mondjuk, ebben az évben nem kívánja értékesíteni az OMV a MOL-részvényeket, meg kívánja tartani, és megnézi majd, hogy mit lehet vele kezdeni, tehát nincs ma semmilyenfajta döntési helyzet.

A hétfői napon, pontosabban hétfő este nyilvánosságra hozták, hogy az OMV felügyelőbizottsága Ruttenstorfernek, az OMV vezérigazgatójának a mandátumát részben meghosszabbítja, részben pedig be is fejezi, tehát 2011 áprilisában megszűnik a vezérigazgatói mandátuma, elhagyja az OMV vezetését, és meg is nevezték az utódját.

Mint kiderült a hétfőn reggel nyilvánosságra jutott adatokból, vasárnap aláírásra került ennek a részvénycsomagnak az értékesítése. Több meglepő pont is van. Az egyik az, hogy az a vételár, ami a jelenlegi tőzsdei árfolyam közel duplája, viszonylag szokatlan a piacon. Viszonylag szokatlan a piacon egy olyan versenyzőtől, akinek semmilyen külföldi aktivitása a mai napig nem volt. Ez a Szurgutnyeftyegaz. Hogy idézzem az Alfa-Bank elemzőjét, azt mondta: szeretném alkalmazni azt a tradert, azt a kereskedőt, aki rá tudta venni a Szurgutnyeftyegazt, hogy 20 százalékos részesedést vásároljon 100 százalékos felárral egy külföldi finomítói vállalatban. Oroszországban is némi csodálkozást keltett, hogy pont ez a vállalat, amellyel a MOL-nak semmilyen kapcsolata nem volt, miért vásárol a MOL-ban minden, MOL-nál való előzetes érdeklődés, előzetes adatcsere, előzetes adatkommunikáció hiányában közel 1,4 milliárd euróért egy részvénycsomagot, mondom, közel a jelenlegi tőzsdei ár kétszereséért.

Persze, ha megnézi az ember a számokat, akkor a számokban benne van az is, hogy ennek a részvénycsomagnak az ára szinte fillérre megegyezik az OMV részéről számított bekerülési költséggel. Bekerülési költség alatt értjük a két nagy ütemben vásárolt, nagy részvénycsomagot, a 2000-es és a 2007-es vásárlásoknál az ő tulajdonába került részvénycsomagot, plusz az azóta befektetett pénznek van kamata, mínusz az osztalék, tehát van ennek egy standard számítása, tessék utánaszámolni.

Meglepő azért is, mert maguk az orosz elemzők is azt mondják, hogy érthetetlen a Szurgutnyeftyegaznak ez a szereplése. Meglepő azért is, mert maga Oroszország az, amelyik nyíltan felvállalta, hogy stratégiai ágazatokban, stratégiai vállalatokban - és meg is határozta, hogy hol van ez a stratégiai részesedés - a külföldi tulajdonszerzésnek milyen menetrendje van, milyen beleszólása van az orosz kormánynak.

Természetesen Oroszország jelezte is - történt ez 2007-ben is, amikor felmerült, hogy esetleg Oroszország is valamilyen formában szereplője volt ennek a tranzakciónak, hogy Oroszország tudott-e róla van nem -, hogy Oroszországnak más a politikája a stratégiai ágazatokban való befektetésnél. Természetesen a kormánnyal is kíván előzetesen egyeztetni, mint ahogy ez történt 2003-ban, amikor a Yukosban kívánt egy amerikai cég vásárolni 20 százalékot egyébként, és Oroszország jelezte, hogy egy ilyen tranzakcióra akkor kerülhet sor, ha előzetesen politikai egyeztetés is van a tranzakció mögött. Mondom mindezt azért, hogy milyen furcsaságok lengték körül ezt az egész tranzakciót, ami - még egyszer jelzem - minden előzetes egyeztetés nélkül történt. Tehát a MOL-lal semmilyen formában sem adatvizsgálat, sem adatszoba, sem semmilyen előzetes egyeztetés nem történt.

Felmerül a gyanú - és erről elemzők, újságírók gyakran írtak -, hogy pontosan azért, mert azon az áron vette meg az orosz befektető, amennyibe került az OMV-nek, nem egyfajta carryzésről, azaz frontolásról volt-e szó. Nem tudjuk. Semmilyen információval nem rendelkezünk róla. Felmerül ez a gyanú azért is, hiszen mi OMV-nek az elmúlt, most már 9 évben, az utolsó másfél évet leszámítva, tehát az elmúlt 7,5 évben folyamatosan jeleztük, hogy a versenyhivatali korlátozások miatti finomítóértékesítésekre kell hogy sor kerüljön, hiszen egyben nem lehet megtartani ezt a csomagot. Folyamatosan jeleztük, hogy itt Közép-Európában finomító vállalatok vagy finomítók iránt viszonylag korlátozott az érdeklődés, hiszen ez a korlátozott érdeklődés néhány esetben már látszott is, hogy milyen hatásokat vált ki.

Mindezzel együtt mi azt mondjuk, és a MOL igazgatóságának ez volt a véleménye a tranzakcióról, hogy pénzügyinek minősítette a befektetőt, mert a MOL igazgatósága nem tud mást csinálni, hiszen nem ismerjük a befektető szándékát. Tehát azt nem tudjuk mondani, hogy ellenséges vagy baráti, mert nem tudjuk, hogy mit akar. Azt láttuk - hiszen ez rajta volt a Szurgutnyeftyegaz honlapján -, hogy a vertikális integrációt kívánja elmélyíteni ezzel a befektetéssel, hiszen ez egy alapvetően kitermelő vállalat, és ez az olajipari szakszó, ez a vertikális integráció azt jelenti, hogy a kitermeléstől a vásárlókig a teljes spektrumon kívánnak befektetést eszközölni. Tehát a vertikális integrációt akarta elmélyíteni, amire mi csak felhúztuk a szemöldökünket, és azt mondtuk: mint pénzügyi befektető hogyan kívánja a vertikális integrációt ezzel elmélyíteni? Ezért az igazgatóság ezzel a minősítéssel, hogy pénzügyi befektető, azt a távolságtartást is jelezte, hogy nem tud, nem kíván, és miután az első lépés nem egyeztetett módon született, egyelőre nem is tudja elképzelni, milyenfajta további tárgyalásokat tud az igazgatósággal eszközölni.

Természetesen ez a kérdés fölvet egyéb kérdéseket. Ez a kérdés fölveti azt a kérdést, hogy a magyar energiafüggőség az energiaforrásoktól milyen arányú, fölveti azt a kérdést, hogy javítja vagy nem. A MOL ehhez adatokat tud szolgáltatni, a MOL ezt tudja vizsgálni, de nyilvánvalóan ez azoknak az államoknak a kompetenciája, ahol a MOL a tevékenységét kifejti. Ezek az államok - mint ahogy az előbb említettem - Magyarország, Szlovákia és Horvátország.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönjük szépen, elnök úr. Államtitkár úr!

Keller László tájékoztatója

KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Engedjék meg, hogy a mondanivalóm elején reflektáljak elnök úrnak azokra a sajtómegnyilvánulásaira, amivel elé vágott ennek a bizottsági ülésnek. Én azt gondolom, hogy egy felelős politikustól elvárható az, hogy előbb tájékozódjon, és majd utána mondjon a tájékozódás alapján véleményt. Elnök úr az elmúlt órákban nem ezt tette. Ő kifejezetten ezt a pénzügyi tranzakciót arra használta fel, hogy megalapozatlanul vádolja a kormányt.

Gyakorlatilag az történt, hogy mielőtt a külügyi bizottságban kiderülhetne, hogy tulajdonképpen mi is történt, előre megfogalmazta elnök úr a szinte megmásíthatatlan véleményét. Szeretném világossá tenni elnök úr számára, hogy ez a magatartás nem az ügy tisztázását, nem a MOL megvédését, nem Magyarország energiabiztonságának erősítését szolgálja, hanem lényegében elbizonytalanít, és egy nagyon káros folyamatot indíthat el. Azt nyilván elnök úr pontosan tudja, hogy a MOL egy tőzsdei cég, hogy a MOL egy magáncég, de Magyarország számára nyilván egy stratégiai cég, ahogy ezt Hernádi Zsolt úr is mondta.

Azt gondolom, abban megegyezhetünk, hogy Magyarország energetikai biztonsága olyan kérdés, amely nem lehet pártpolitikai acsarkodás tárgya. Az érdekek közösek a kormány és az ellenzék részére egyaránt, és ezt elnök úrnak is fel kellett volna ismernie akkor, amikor minősíthetetlen megjegyzéseket tett a kormányra vonatkozóan.

Szeretném rögzíteni, hogy Magyarország nem béna kacsa, Magyarország kormánya nem béna kacsa, és nem Oroszország ügynöke, ahogy azt ön nyilatkozta a sajtóban. Nyilatkozataival félrevezeti az embereket. Úgy tesz, mintha egy tőzsdei cég részvényeinek adásvételét megakadályozhatná a mindenkori kormány.

Szeretném határozottan kijelenteni azt, amit egyébként már korábban a sajtószóvivőnk egyértelművé tett: a kormánynak fontos az, hogy megőrizzük a nemzeti stratégiai ágazatok függetlenségét. Szeretném világossá tenni a külügyi bizottság számára is, hogy az európai uniós alapszerződés 63. cikke úgy fogalmaz: e fejezet rendelkezéseinek keretei között tilos a tagállamok, valamint a tagállamok és harmadik országok közötti tőkemozgásra vonatkozó minden korlátozás. A (2) bekezdése ennek a cikknek azt mondja: e fejezet rendelkezéseinek keretei között tilos a tagállamok, valamint a tagállamok és harmadik országok közötti fizetési műveletekre vonatkozó minden korlátozás. Van egy 64. cikk, amit szintén szeretnék ideidézni: a 63. cikk rendelkezései nem érintik azoknak a nemzeti vagy uniós jogszabályok alapján 1993. december 31-én hatályban lévő korlátozásoknak a harmadik országokra történő alkalmazását, amelyeket a harmadik országokba irányuló vagy onnan származó, olyan tőkemozgás tekintetében fogadtak el, amely közvetlen befektetéssel - az ingatlanbefektetéseket is beleértve -, letelepedéssel, pénzügyi szolgáltatások nyújtásával vagy értékpapírok tőkepiacokra történő bevezetésével függ össze. A Bulgária, Észtország és Magyarország nemzeti jogszabályai alapján hatályban lévő korlátozások vonatkozásában ez az időpont 1999. december 31. Tehát, ha ezen időpont előtt harmadik országokkal kapcsolatos tőkemozgások vonatkozásában korlátozó rendelkezések voltak életben, akkor az az uniós alapszerződés szerint érvényesíthető. Márpedig, tisztelt képviselőtársaim és tisztelt elnök úr, a csatlakozási szerződések lezárását megelőzően az akkori, 1998-2002 között regnáló kormány ilyen korlátozó tényezőket nem épített be a tőkemozgásokat szabályozó rendelkezésekbe. Amikor az európai uniós csatlakozásunk megtörtént, nyilván erre tekintettel történt meg a csatlakozásunk.

Tehát azt gondolom, hogy mielőtt elnök úr minősíti a jelenleg működő kormányzatot, annak tagjait, fel kell tenni a kérdést, hogy vajon miért nem gondolta azt végig a csatlakozási szerződések lezárása előtt a Fidesz vezette kormány, hogy bizonyos stratégiai kérdéseknél a harmadik országokbani tőkemozgást érdemes bizonyos mértékig korlátozni. Most azzal nézünk szembe, hogy van egy alapszerződés, és 1999. december 31. előtt nem született olyan korlátozó rendelkezés, amit az alapszerződés átemelt volna. Ezért én azt gondolom, hogy azokat, akik nem vették figyelembe Magyarország érdekeit 1999. december 31. előtt, igen komoly felelősség terheli.

Szeretném világossá tenni, hogy ez év tavaszán, március elején, amikor a magyar miniszterelnök találkozott az osztrák kancellárral, akkor a mi legjobb tudomásunk szerint semmiféle szó nem került egy ilyen osztrák szándékról. Ezt most - nyugodtan lehet mondani - nehezményezzük is, ha egyáltalán akkor a kancellárnak volt tudomása erről a kérdésről.

Hernádi Zsolt úr utalt arra, hogy mi volt a cél a MOL privatizációjánál. Szeretném megerősíteni, hogy az volt a cél, hogy pénzügyi befektetők kezébe kerüljenek a részvények. A társasági szerződésbe - úgy, ahogy ő ezt mondta - szavazatkorlátozó rendelkezések kerültek beépítésre. Amikor az OMV gyakorlatilag felvásárolta egy jelentős, meghatározó részét a részvényeknek, akkor a kormány haladéktalanul kezdeményezte annak a törvénynek a megalkotását, amely bizonyos védelmet biztosított a MOL számára. Itt azt kell világosan látni, hogy az OMV esetében az EU Bizottság versenyhatósága alapos indokkal kifogásolhatta adott esetben az OMV ellenséges kivásárlással egybekötött terjeszkedési szándékát - ha lehet így fogalmazni -, és nyilván, ha ez nem állt volna meg, akkor e tekintetben jogos észrevételeket lehetett volna tenni.

Nyilvánvaló, hogy a magyar kormány továbbra is azt tartja kívánatosnak, hogy a MOL részvényesi struktúrájában a pénzügyi befektetők legyenek benne, és ezeknek a jelenléte legyen meghatározó, ezáltal is garantálható a függetlensége ennek a fontos magyarországi és egyéb más országbeli energetikai cégnek.

Nyilvánvaló, hogy a B típusú részvényekkel a társasági szerződés keretein belül élhet a kormányzat, de a részvényvásárlások tekintetében az én tudomásom szerint a mozgástere konvergál a nullához, tehát nyilván a társasági életet tudja befolyásolni a B típusú részvényekkel.

Azt, hogy kívánatosnak tartjuk a pénzügyi befektetők, részvénytulajdonosok jelenlétét a MOL-ban, nagyon szeretném hangsúlyozni. Tulajdonképpen azoknak a vélhetően nem pénzügyi befektetőknek ezen a bizottsági ülésen keresztül is szeretnénk üzenni, hogy mi ezt egy nagyon fontos szempontnak tartjuk, és nyilván a lehetőségeinken belül ennek az érvényesítését minden körülmények között igyekszünk elérni és biztosítani.

Nagyon határozottan szeretném azt rögzíteni, de nyilván Banai úr erről részletesebben fog szólni, hogy az orosz féllel, az orosz kormánnyal ezen tranzakcióról semmiféle párbeszéd nem folyt, merthogy az elnök úr már megelőlegezett bizonyos kijelentéseket e tekintetben. Tehát, ahogy a MOL vezetése nem tudott a készülő részvényvásárlásról, úgy a kormány sem, sem az osztrák fél részéről, sem pedig az orosz fél részéről nem volt beavatva abba, hogy mi készül.

Végül szeretném megerősíteni azt, hogy továbbra is fontosnak tartjuk, hogy a MOL mint egy kiemelten fontos stratégiai energetikai cég függetlensége továbbra is fennmaradjon, ezért a kormány mindent kész megtenni, és nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy a tulajdonosi struktúrájában pénzügyi befektetők legyenek jelen.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Főtanácsadó úr!

Banai Károly tájékoztatója

BANAI KÁROLY, a Miniszterelnöki Hivatal kül- és biztonságpolitikai szakállamtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Hernádi elnök-vezérigazgató és Keller államtitkár úr felszólalását követően viszonylag kevés felület adódik arra, hogy tovább lehessen bontani a témát, de Keller államtitkár úr helyesen és jogosan felvetette azt a témát, hogy vajon a korábbi tárgyalásainkon, a kormány és a miniszterelnök által folytatott tárgyalásokon szóba jött-e, és ha igen, milyen mértékben, szinten, módon a kérdés.

Megerősíteni, illetve megismételni tudom a kormány ezzel kapcsolatos eddigi tájékoztatásait, közléseit, miszerint a MOL-hoz hasonlóan a kormány maga is meglepetésként vette az orosz pénzügyi befektető vásárlását, erről előzetes információnk nem volt, noha lehetett volna, mert két alkalommal is volt erre lehetőség ilyen típusú információk a magyar kormányhoz és a magyar kormányon keresztül akár a MOL-hoz való továbbításában. Mint emlékezetes, március 3-án találkoztunk Faymann kancellárral, aki hivatalos látogatást tett Budapesten, ennek keretében áttekintettük a kétoldalú kapcsolatok jelentős és meghatározó területeit. Nem kaptunk semmiféle erre vonatkozó tájékoztatást, pláne jelzést vagy utalást arra vonatkozóan, hogy az OMV-nek ilyen típusú, az előző napokban bekövetkezett szándékai lennének.

Ugyancsak nem kaptunk tájékoztatást március 10-én a Moszkvában tartott orosz-magyar kormányközi konzultáció alkalmával az orosz partnertől arra vonatkozóan, hogy az orosz cégnek vagy bármely orosz cégnek felvásárlási vagy részvényvásárlási szándéka lenne, ezért ezzel érdemben nyilván nem is lehetett - természetszerűleg nem is lehetett -, nem is tudtunk foglalkozni.

Az ügylethez sokkal több percepció, vélt vagy valós percepció, mint tény kapcsolódik. A dolgok és az információk jelenlegi állásából egyelőre annyi szűrhető le számunkra, hogy ez egy szabályos tőzsdei kereskedelmi tranzakció, amely persze számos politikai kérdést vet föl, amelynek megválaszolására a további napokban, időben teszünk kísérletet. Ilyen kérdés például, hogy vajon mi lehetett az orosz cég, az orosz befektető szándéka. Az eddigiek és a Financial Times hasábjain is megjelent információ szerint pusztán pénzügyi befektetésről van szó, és nem áll szándékában az orosz cégnek stratégiai kérdésekben befolyást szerezni. Nyilván az elkövetkezendő napok, hetek, hónapok fogják tudni megmutatni, hogy ez valóban helytálló információ-e.

Azok a kezdeményezések, intézkedések és támogatások, amiket a kormány a MOL-nak az előző időszakban az elnök-vezérigazgató úr által elmondottak szerint adott az OMV-vel kapcsolatos vita és tranzakciók kapcsán, azt gondolom, hogy bizonyos védelmet, megfelelő védelmet - ezt kérdőjellel mondom - biztosíthat a MOL számára a továbbiakban is, és ezt a támogatást a kormány a jövőben is meg kívánja adni, ahogy ezt a kormányszóvivő nyilatkozata is tartalmazza.

Egy utolsó megjegyzést, ha szabad tennem, megint csak a percepció kategóriájára vonatkozóan. Számos hír látott napvilágot a nemzetközi sajtóban, elsősorban a nyugat-európai sajtóban arra vonatkozóan, hogy vajon mi lehet az orosz befektető szándéka mögött. Egyes felvetések szerint a Déli Áramlat kontra Nabucco vitában vagy erőfeszítésekben a Nabucco számára kedvezőtlenebb, a Déli Áramlat számára kedvezőbb helyzetet teremthet ez a felvásárlás.

Nem is ezt a hírt akarnám kommentálni, inkább csak azt, hogy ezzel szemben van egy másik értesülés is, miszerint az orosz cég felvásárlása mögött éppen az áll, hogy szabaduljon vagy függetlenségét valamilyen módon nagyobb mértékben biztosítsa a Kreml befolyása alól. Azt tudom csak mondani, hogy á-tól z-ig rengeteg olyan híresztelés és értesülés látott napvilágot, amelyet most kommentálni nehéz lenne. Mind a két oldalon jelennek meg érvek.

Köszönöm szépen, elnök úr.

Kérdések, észrevételek

ELNÖK: Kedves Vendégeink! Először is szeretném megköszönni, hogy ilyen rövid határidőre eleget tettek a meghívásunknak. Örültünk volna, ha Veres János, a magyar-orosz gazdasági bizottság elnöke eleget tud tenni meghívásunknak. Tudomásul vettük, hogy erre nincs mód. Azért is jó lett volna ez, mert szemmel láthatóan ő eléggé képben van a magyar-orosz energetikai kapcsolatokat illetően, ő tárgyal a Déli Áramlatról és egyebekről.

Három kérdést szeretnék érinteni. Az első kérdés a MOL többségi tulajdona, illetőleg az, hogy ha Oroszország, orosz gazdasági szereplők többségi tulajdonába kerül a MOL, annak milyen következményei vannak. A második kérdés, amit szeretnék röviden érinteni az, hogy mi a magyar kormány felelőssége, mi a magyar kormány mozgástere. E tekintetben nem tartom túlságosan biztatónak azt, ami elhangzott itt a bizottsági ülésünkön az eddigiekben. A harmadik kérdés pedig az, hogy hogyan áll ehhez a kérdéshez a Fidesz, különös tekintettel a stratégiai magyar vállalatok külföldi kézbe adására.

Tehát az első kérdés az, hogy milyen kockázatokat látunk abban, ha a MOL orosz többségi tulajdonba kerülne. Ehhez szeretném tisztázni azt főtanácsadó úr utolsó megjegyzése kapcsán - Kreml viszonya, orosz stratégiai nagyvállalatok -, hogy úgy látjuk, hogy ezek a vállalatok közvetlenül az orosz külpolitika eszközei, tehát nem magán vagy piaci gazdasági szereplőkről, hanem orosz gazdaságstratégiai, orosz külpolitikai szereplőkről van szó. Mit szólunk tehát ahhoz, hogy Oroszország többségi tulajdonba kerül a MOL-ban?

Úgy látjuk, hogy ez súlyosan veszélyezteti, veszélyeztetheti, veszélyeztetné Magyarország ellátásbiztonságát. Azt a fajta szélsőséges gázpiaci függést, amiben már most is Magyarország függ Oroszországtól, megduplázzuk, és az olajellátásunk területén is egy szélsőségesen függő helyzet alakulhat ki Oroszországtól. Úgy látjuk, hogy ez a szélsőséges függőség rendkívül károsan befolyásolhatja azoknak a diverzifikációs projekteknek a megvalósulását is, amikben a zászlóshajó szerepét tölti be európai uniós viszonylatban is a MOL. Ezért nyilvánvalóan elismerésünket szeretnénk kifejezni a jelenlegi MOL-menedzsmentnek.

De, ha vétójoggal fog rendelkezni Oroszország a Nabucco gázvezeték irányító testületében, akkor a Nabucco gázvezetéknek annyi. Azt gondolom, ezt feltételezhetjük. Ha ugyanilyen jogosítvánnyal fog rendelkezni Oroszország a térségi hálózati rendszer kiépítésében, akkor társégi hálózati rendszer se lesz. Vagy, ha ilyen jogosítvánnyal fog rendelkezni Magyarország cseppfolyós ellátása tekintetében, akkor az se lesz. Vagy diverzifikált olajellátás, amelyre jelenleg lehetőség van az Adria kőolajvezetéken, az se lesz, ha Oroszország kezébe fog kerülni. Tehát úgy gondolom, hogy ez a veszély, hogy orosz kézbe kerüljön a MOL, egészen drámai mértékben vetíti előre Magyarország szélsőséges gazdasági kiszolgáltatottságát. Tekintettel arra, hogy nem egy westminsteri demokráciáról van szó Oroszország esetében, ez azt is jelenti, hogy ez egy szélsőséges politikai kiszolgáltatottságot is fog jelenteni a mindenkori magyar kormánynak. Szeretném, ha e tekintetben nem bújnánk el olyan kategóriák mögé, hogy pénzügyi befektető vagy nem pénzügyi befektető.

Államtitkár úr, Oroszország pénzügyi befektető. Ha ön azt szeretné, hogy többségi tulajdonba kerüljenek a pénzügyi befektetők, akkor ön ezzel nem zárja ki, hanem lehetővé teszi, hogy Oroszország többségi tulajdonba kerüljön a MOL-ban. Ugyanis Hernádi Zsolt az előbb megfogalmazta, hogy ők nem stratégiai, hanem pénzügyi befektetőként tekintenek Oroszországra.

Azzal kapcsolatban, hogy a jelenlegi 21 százalék nem többségi tulajdon, azt szeretném hangsúlyozni, hogy nem úgy ismerem az orosz gazdasági logikát, hogy ők megállnának. Mint ahogy azt Hernádi úr is elmondta, teljes integrációra, vertikális integrációra gondolnak, és nem feltételezem, hogy az orosz terjeszkedés eddig a 20-25 százalékig terjedne, bár ezt most kérdés formájában is megfogalmazom: hogy látják, várható-e az önkorlátozó, visszafogott fellépés a Szurgutnyeftyegaz részéről?

A második kérdés, amit szeretnék érinteni, az a magyar állam felelőssége. Úgy gondolom, ehhez tisztáznunk kell azt, hogy mi az államok magatartása az ilyen típusú gazdasági behatolásokkal szemben. Államtitkár úr, Oroszország átvette már Belorusszia és Moldávia energetikai rendszerét, félig Szerbiáét is. Szemmel láthatóan most Magyarország van napirenden. Az európai államok az ilyen típusú gazdasági behatolási törekvésekkel szemben védekeznek. Akárki akármilyen európai uniós direktívára hivatkozik - bár gondolom, önöknek mindig el kell mondani, hogy most a MOL esetleges elestéért is alapvetően a Fidesz felelős, hiszen annak idején nem tárgyalt úgy az Európai Unióval, ezt ön itt el is mondta, ezt várjuk öntől -, azért azt gondolom, hogy jó megvizsgálni, hogy hogyan védekezik a világ az orosz behatolásokkal szemben vagy általában az agresszív gazdasági behatolásokkal szemben. És védekeznek. Számtalan példája van annak, hogy nem teszik lehetővé az ilyen kockázatokat hordozó gazdasági behatolást.

Itt érkezünk el ahhoz a kérdéshez, hogy a magyar kormány béna kacsa vagy Oroszország ügynöke, mert a jelenlegi helyzetben ez a két lehetőség van. Én vagylagosan fogalmaztam meg, államtitkár úr, egyszerre nem mondtam, hogy béna kacsa is, meg Oroszország ügynöke is, azt mondtam, hogy vagy ez, vagy az, a kettő közül valamelyik, mert szemmel láthatóan a magyar kormány nem védekezik.

Szeretném tudni azt, hogy hogy lehet, hogy önök nem tudtak erről a behatolási törekvésről. Mit csinál a Nemzetbiztonsági Hivatal a meglehetősen komoly KGB-s háttérrel rendelkező Laborc Sándor úr vezetésével, ha nem tud erről? Állítólag hetek óta árulják, az osztrákok szerint hetek óta árulják a pakettet. Hogy lehet az, hogy Magyarország nem tud arról, miután Oroszországnak külpolitikai doktrínája, hogy az energiafegyvert külpolitikai eszközként használja? Hogy nincs védekező mechanizmus arra vonatkozóan, hogy oroszok jönnek? Az oroszok előbb-utóbb megjelennek, ők ezt meghirdették, hogy jönni fognak, kitették a kirakatba, olvasható az orosz külügyminisztérium honlapján, hogy jövünk, az energia a mi külpolitikai eszközrendszerünk része. Nem az oroszokkal vitatkozunk, én sem az oroszokkal vitatkozom. Az oroszok megmondták, hogy mit fognak csinálni. Magyarország szemmel láthatóan felkészületlenül áll az ilyenfajta gazdasági behatolási törekvésekkel szemben.

Nem tudom, hogy melyik a rosszabb: az, hogy felkészületlenek vagyunk, és ilyen támadások érhetnek bennünket, vagy pedig az, hogy kollaborálunk, az az ügynök, aki kollaborál. Hogy Magyarország kollaborál vagy nem kollaborál, ezt én nem tudom. Molnár Csaba azt mondta, hogy nem tudott róla, Veres Jánost meglepetésként érte a hír. Örülnék annak, ha ezzel kapcsolatban hallhatnánk a miniszterelnöktől is egy egyértelmű kijelentést. Négyszemközti tárgyaláson vett részt két hete Vlagyimir Putyinnal Gyurcsány Ferenc. Tegyük hozzá, precedens nélküli az európai gazdasági közelmúlttörténetben, hogy előzetes egyeztetés nélkül kerül sor egy ilyen lépésre. Oroszország történetében is precedens nélküli. Tehát azt gondolom, államtitkár úr, hogy nagy valószínűséggel kizárható, hogy Gyurcsány Ferenc ne tudott volna arról, hogy mire készül Oroszország a magyar energetikai piacon, mert precedens nélküli. Ezért gondolom azt, hogy nagy valószínűséggel ez feltételezhető.

Az, ha a magyar gazdasági diplomácia azt mondja, hogy mi tőzsdeügyekkel nem foglalkozunk - ezt ön is elmondta -, ne haragudjon, az erősíti egy ilyen helyzetben a kollaboráció vádját. Hogy mondhatnak önök ilyet, hogy tőzsdei ügyekkel nem foglalkoznak? Azt gondolom, hogy minimális lenne, hogy nem a külügyi bizottság ülésezik, hanem a nemzetbiztonsági kabinet, és nem ma, hanem tegnapelőtt. Ezért kezdeményezném is, államtitkár úr, hogy a nemzetbiztonsági kabinetet sürgősen hívja össze a kormány, számoltassa be Laborc Sándort, számoltassa be Veres Jánost, vizsgálják meg, hogy mi történt, mi történik, valóban nem állnak-e semmilyen eszközök a rendelkezésünkre, hogy egy ilyen helyzetben védekezzünk. Ez lett volna a második megjegyzésem.

A harmadik pedig, hogy a Fidesz hogyan kezeli, és hogyan értékeli ezt a helyzetet. Azt gondoljuk, hogy tarthatatlan ez, ami kibontakozik itt Magyarországon, stratégiai magyar vállalatok külföldi és orosz kézbe adása immáron egészen általánossá válik. A MÁV Cargo vagy a Malév, sorolhatnánk itt a precedenseket, vagy az előttünk álló MVM- vagy Mavir-privatizáció körüli információkat. Úgy vélem, hogy a Fidesznek mindent meg kell tennie az elkövetkezendő időszakban - és meg fog tenni mindent - a stratégiai magyar vállalatok külföldi kézbe adása ellen, mert bebizonyosodott, hogy ez a kormányzati gyakorlat veszélyezteti a magyar állampolgárok elemi biztonságát, és végső soron az ország szuverenitását is sérti. Köszönöm szépen. (Többen jelentkeznek.)

Szabó alelnök úr, Gruber képviselő úr, Nagy Andor képviselő úr, Kelemen képviselő úr. (A meghívottak felé:) Ne haragudjanak, a képviselőknek adom meg először a szót, és ezt követően kérném önöket majd a reakcióra.

Szabó alelnök úr!

SZABÓ VILMOS (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégeink! Tisztelt Bizottság! Ha jól nézem a mai napirendünket, ez egy rendkívüli bizottsági ülés, a napirendi pont: tájékoztató a Szurgutnyeftyegaz MOL-részvényeinek vásárlásáról. Ez a tájékoztatás megtörtént. Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgató úrtól megtudtuk, hogy történt egy tőzsdei ügylet, amely számos kérdést fölvet, még nem tudják megmondani, hogy baráti vagy ellenséges, ha jól idézem, de...

HERNÁDI ZSOLT, a MOL Nyrt. elnök-vezérigazgatója: Elnézést, bocsánat, csak hogy pontosak legyünk, mert sajtónyilvánosak vagyunk, és nyilvános társaságról van szó. A MOL igazgatósága akkor tudja barátinak vagy ellenségesnek minősíteni, ha ő megmondja, hogy pontosan mit akar. Most azt tudja mondani - a kettő között egy nagyon finom átmenet van -, hogy jelenleg előre nem egyeztetett, be nem jelentett, semmilyen formában a mi számunkra nem indokolható a lépés.

SZABÓ VILMOS (MSZP), a bizottság alelnöke: Ne haragudjon, Hernádi úr, én mégiscsak azt mondanám, hogy akkor önök most nem tudják megmondani - hogy miért nem, az egy másik kérdés -, hogy baráti vagy ellenséges. Nem tudják megmondani. (Németh Zsolt: Szokatlan.) Elnézést kérek, elnök úr, beszélhetek? Tehát lehet szokatlan, de nem tudják megmondani, hogy baráti vagy ellenséges. Lehet, hogy baráti, lehet, hogy ellenséges.

Kettő: ha jól értettem, elnök vezérigazgató úr - de nyugodtan szóljon közbe most is -, arról sincs semmilyen információjuk, hogy a magyar kormánynak bármiféle tevékeny része vagy köze lehetne, lenne ehhez. Ha van ilyen, akkor azt meg mondja el a reagáláskor. Ha nem mondja, akkor azt kell megállapítanom, hogy nem tudnak erről.

Most tehát körülbelül ennyit megtudtunk, és a kormány részéről megtudtuk azt, amit hétfőn már a kormányszóvivő nyilatkozatában kiadott, ezt ismertük már tegnap is, mert tegnap kedd volt, a tegnapi bizottsági ülésünkön, amikor ezt elnök úr bejelentette, akkor is ismert volt, semmilyen új hír nem jelent meg az ügyben. Azt gondolom tehát, hogy ez a lufi önmagában így most kipukkadt mint rendkívüli ügy. A külügyi bizottság rendkívüli ügyet, persze, nagyon fontos, hogy tárgyaljon, lehet, hogy ez az ügy is még rendkívüli ügy lesz vagy lehet. Minden olyan információ, amelyet itt most meghallottunk, ismeretes volt hivatalos részről részben a MOL részéről, részben a kormány részéről már hétfőn, és tegnap a kormányszóvivő újra megerősítette ezeket a nyilatkozatokat.

Ha ez így nem volt rendkívüli ügy, akkor persze joggal tehetjük föl a kérdést, hogy miért vagyunk itt, tehát mire szolgál ez az egész színjáték, amelyet az elnök úr játszott. Ha arra szolgált volna, hogy beszéljünk ennek az ügynek a bármiféle lehetséges körülményeiről, következményeiről, akkor teljesen egyetértek Keller László államtitkár úrral, meg kellett volna spórolnia a Fidesz elnökségének a tegnapi nyilatkozatát, amelyben már minősítette az esetet. Az persze egy pártnak szíve joga, hogy ezt megtegye, de mondjuk, a külügyi bizottság elnökének mindenképpen meg kellett volna tartóztatnia magát, hogy sajtótájékoztatót tartson, bejelentse az előzetes, minősítő feltételezését.

Lehet, hogy a sajtó nem jól idézte - ezt majd elnök úr, mivel jelen van, korrigálja, ha rosszul mondom -, de legalábbis az MTI-ben nemcsak az jelent meg, hogy a magyar kormány béna kacsa vagy Oroszország ügynöke, hanem a magyar állam, legalábbis én így olvastam, méghozzá idézőjelbe tette több jelentés is, az MTI és a többiek is. Ez még súlyosabb kijelentés, még ha netalántán azt is akarta volna mondani, hogy a magyar kormány, mert ezek szerint a Fidesz úgy gondolja vagy feltételezhető, hogy lehet, hogy az egész magyar állam Oroszország ügynöke.

Hölgyeim és uraim, teljesen világos, mindegy, hogy ezen a bizottsági ülésen ma itt mi hangzik el. Fontos és szükséges volt, hogy a Fidesz rendezzen egy színjátékot, amelyben függetlenül attól, hogy az Magyarország presztízsére milyen hatással van, hogy az ország nemzeti érdekeinek árt, szóljon arról a játék, hogy a magyar parlament bizottsága, méghozzá a külügyi bizottsága - zárójelben jegyzem meg, talán inkább a gazdasági bizottságnak kellett volna ülni először, (Németh Zsolt: Rajta!) világos, ülhet még a gazdasági bizottság is - foglalkozik ezzel az üggyel, és arról vitatkozik, hogy a magyar állam Oroszország ügynöke vagy nem. Nagyon szégyenletes dolog. Hogy színvonaltalan, az egy dolog, teljesen egyértelműen színvonaltalan. De nem ez a gond. A gond az, hogy felelőtlen. Felelőtlenül játszik Magyarország nemzeti érdekével. Felelőtlenül azért, hogy a Fidesz pártérdekeit előtérbe helyezve arra játsszon, hogy hatalomra kerüljön, és semmi nem számít. Semmi nem számít, hölgyeim és uraim! Láthatólag ez se számít. A lényeg, hogy elhangozzon egy újabb oroszfóbiás kijelentése elnök úrnak - már nem tudom, hányadik -, ennek a folytatólagos teleregénynek egy újabb változatát hallgattuk meg az előbb.

Elnök úr abból indult ki, hogy mi lesz, ha többségbe kerülnek az oroszok. Először is állapítsuk meg, hogy nincsenek többségben. Majd mit sem zavartatva magát, az elnök úr levezeti, hogy ez már a magyar nemzeti érdekeket, a magyar emberek érdekeit és egyáltalán - ezt nem mondta, ezt már csak én mondom - Magyarország létét is fenyegetheti, és mindezért természetesen a kormány a felelős.

Azt hiszem - még egyszer összefoglalva -, amiért idejöttünk, tudtuk eddig is, semmi többet nem tudunk meg. Én biztos vagyok benne, hogy akármeddig tart ez az ülés, semmi többet nem fogunk megtudni magáról az ügyről, arról azonban minden bizonnyal igen, hogy a Fidesz úgy gondolja, hogy itt a kormány hibázott, és ügynöki együttműködéssel, kollaborációval - nem tudom, mi fog még jönni -, már szinte, mintha ötneves évekbeli történeteket és leírásokat olvasnék, Tito láncos kutya és egyéb, hogy ki kinek az ügynöke... Nem szerencsés. Elnök úr, várják már ki a választásokat! Nincsenek még kormányon. Ha majd a választásokon megkapják a bizalmat, akkor majd önök eldöntik, hogy mikor és mit hívnak össze! Legyenek türelemmel és lehetőleg felelősséggel, és ne játsszanak ilyen szégyenteljes játékot! Magyarországról van szó, egyébként a MOL-ról is, amelynek meggyőződésem, hogy nem segít, ha ezekről híradások fognak megjelenni, vagy legalábbis erről az ülésről és ennek a tartalmáról. Tehát mélységesen felháborítónak tartom, és még egyszer mondom, többedjére, hogy felelőtlennek.

Sajnálatosan úgy látszik, hogy semmi nem számít. A külpolitika is bekerült a direkt pártpolitikai játéktérre, és e szerint kell ezek szerint a jövőben eljárnunk. Mi a magunk részéről visszautasítjuk mindazokat a vádakat és megfogalmazott gyanúsítgatásokat, amelyeket elnök úr a Fidesz nevében vagy akár a maga nevében megfogalmazott.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Gruber Attila képviselő úr!

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Most, hogy Szabó alelnök úr ily magasra visszatornázta a színvonalat a bizottság munkájában, csak egy megjegyzésem lenne: kameraállványból szerettem volna kevesebbet, szocialista képviselőből többet látni a mai bizottsági ülésen. Azt hiszem, maga a téma mindenképpen megérdemelte volna, hogy talán a kormánypárt jeles képviselői ne csak mutatóban szerepeltessék alelnök urat, akinek a munkájával különben mindig meg voltam elégedve.

Ha már az oroszfóbiát szóba hozta: sajnálom, hogy nincs itt Hárs Gábor úr, akivel nyáron, júliusban Moszkvában egy külügyminisztériumbeli találkozón - hogy is mondjam - okkal kerültünk fóbikus hangulatba. Főtanácsadó úr említette, hogy vannak olyan vélemények, hogy tulajdonképpen - ez a felvetés nem tudom, hogy naiv vagy álnaiv - a Kremltől való függetlenedés áll ennek a hátterében. Ismerünk egy Hodorkovszkij nevű fegyencet, aki szívesen tudna a Kremltől való függetlenedés tekintetében jó tanácsokat adni mindenféle befektetőknek.

Ha a pénzügyi befektetőkről van szó, én azért örültem volna, hogy ha már eddig aludtak a szolgálataink, legalább most tudnánk, hogy mi ennek a cégnek a tulajdonosi háttere, kik vannak benne, hiszen, amikor egy-egy orosz cég megjelenik az európai piacon, tisztességes újságírók azonnal döntik, hogy ki kinek a rokona, ki kinek az üzletfele, ki melyik gazdasági társaságban szerepel. Én azt hiszem, beszédes lenne, ha ennek a cégnek a tulajdonosi hátterét is láthatnánk, azokat a gazdasági kapcsolatokat, amikkel ez bír.

Engedjenek meg egy párhuzamot, hogy rávilágítsak, hogy miért aggódom én az úgynevezett pénzügyi befektetői státus kategória miatt! Bocsánat, előtte még elmondanám, hogy a Putyin-találkozó után érdekes volt a Kommersant cikke, aminek valami ilyesmi címe volt, ha jól fordítottuk, hogy a vezeték nem hülye, vagy nem a vezeték hülye. Valami ilyen címmel jelent meg a miniszterelnök úr moszkvai látogatásával kapcsolatosan a cikk, amikor kifejezetten ezek a témák is szóba kerültek, pontosabban érdekes módon ezek nem kerültek szóba.

Itt van a Malév esete. A napokban és az elkövetkező hetekben történik meg az, hogy megjelenik a Malév tekintetében - tudjuk jól - az a testvérpár, akiknek kénytelen volt eladni a Malév pakettjét. Egy szibériai bank válik a tulajdonosává, amelynek - ugyanúgy, mint ennek a bizonyos Szurgutnyeftyegaznak - semmi köze nincs a légi közlekedéshez. Megkéri ez a bank a hátterét képező Aeroflotot, ahol éppen szintén, csodálatos módon most van vezetőváltás, az utolsó Jelcin-klán tagja, Jelcin családjának a tagja kerül ki az Aeroflotból, és az új vezér szakmai hírek, információk szerint szintén egy volt KGB-s, volt német szakember, aki Putyinnal együtt dolgozott annak idején kint Németországban. Ez az Aeroflot adja a szakmai támogatást, a szakmai tanácsadást a Malév privatizációjánál. Ugyancsak szakmai források arról beszélnek, hogy tulajdonképpen itt nem a Malév megszerzése, nem egy osztrák banki befektetés megszerzése a cél, hanem összeállt már egy cseh-magyar-lengyel-szerb légitársaság orosz többségi tulajdonba vétele, és ezáltal egy regionális gazdasági társaság, egy regionális légitársaság kialakítása.

Úgy vélem, hogy a MOL esetében itt sem a piaci vagy pénzügyi befektetés a lényeg, hanem Hernádi úr korábban már említette, hogy van például - és itt még korábban csak a horvát-magyar-szlovák témát beszéltük meg - egy NETS-projekt, ami jóval nagyobb az országok lefedését tekintve, hiszen Bulgárián, Románián, Szerbián, talán Montenegrón, Ausztrián keresztül ebben mindenki benne van. Ez a NETS-projekt fedné le azt a bizonyos földgázszállítási hálózategyesítést, amivel ez a közép-kelet-európai régió egyfajta együttműködésre lenne képes.

Ennek fényében is azt hiszem, hogy érdekes ez a bizonyos pénzügyi befektetés, ami még egyszer mondom, szokatlan, és gazdasági értelemben egyenesen őrültségnek tűnhet. Nyilván ettől kezdve nem gazdasági értelemben beszélünk itt pénzügyi befektetőkről, amit persze most nem tudunk megerősíteni. De tényleg, hadd kérdezzem meg: a kormány képviselői közül néztek utána már, hogy milyen tulajdonosi háttér van ennek a cégnek a háta mögött? Ki kinek a rokona, vagy netalántán ki kinek az üzletfele? Azért látjuk jól, hogy európai terjeszkedést orosz nagy cégek ritkán szoktak csak úgy, vidámságból elkövetni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Nagy Andor képviselő úr!

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én eredetileg csak kérdezni szerettem volna, de szeretnék egy megjegyzést is tenni. Kicsit fölment a pumpa bennem, amikor az alelnök úr beszélt, és ugyan a bizottság elnöke nem szorul arra, hogy bárki is megvédje itt, de azt javaslom, hogy őrizzük meg a méltóságunkat, eddig mindig jellemző volt a bizottsági ülésekre, hogy ez így történt, és azt kérem alelnök úrtól, hogy ezen ne változtassunk.

A kérdéseim a következők. Én is szívesen hallanék néhány információt arról, hogy lehet-e tudni, hogy ki ez az orosz cég. Azt gondolom, hogy ha valaki ennyit vásárol, meg bejelentés nélkül, azt barátnak nevezni nem lehet. Én nem ülök ott a MOL igazgatótanácsában, de meglepne, ha ezt a bevásárlást valaki barátságos lépésnek minősítené. Úgyhogy azt feltételezem, hogy e mögött megfelelő szándékok vannak. A kérdésem a következő. Nem tudom fejből, hogy jelenleg hogy néz ki a MOL tulajdonosi stratégiája. Elnök úr azzal kezdte a mondandóját, hogy az a B típusú részvény, meg a 10 százalékos szavazatmaximálás olyan módon biztosított, hogy 75 százalékos többség kell ennek a megváltoztatásához. Kizárt-e az, hogy valaki ezt a 75 százalékot esetleg megszerezze? Erre a kérdésre szeretnék választ kapni, ha lehet.

A következő kérdésemet pedig az államtitkár úrhoz irányítanám. Nem tartozik ugyan a napirendhez, de ma Magyarországon, ha befektetői szempontból nézem az országot, ideális a terep. Gazdasági válság van, amit megtetéz egy kormányválság. Van Magyarországon legalább három olyan stratégiai cég - az egyik a MOL, a másik az OTP, a harmadik az MVM -, amelyet, ha befektető lennék, akkor kinéznék magamnak. Tapasztalható-e bármiféle összefüggés a MOL-ban történt bevásárlás vagy az OTP elleni spekuláció között? Azt szeretném megkérdezni, van-e erre vonatkozóan információ. Az MVM-et nem sorolom ebbe a körbe, de azt gondolom, ott is van bizonyos összefüggés.

Szeretném megismételni azt, amit az elnök úr mondott, hogy Magyarországnak nemzeti érdeke, hogy az állami befolyás ezekben a cégekben megmaradjon. Én nem tudom, hogy ezt a kormányzat hogy tudja megoldani, részben ezek tőzsdei cégek, de azért vannak bizonyára olyan eszközök, amelyekkel élni lehetne. Arra kérnénk tisztelettel a kormányt, hogy amennyiben lehetősége van, akkor akadályozza meg, hogy olyan idegen befolyásra tegyenek szert cégek, még ha barátnak is nevezzük őket átmenetileg, amelyek Magyarország nemzeti érdekeit sérthetik.

Köszönöm.

ELNÖK: Végül Kelemen képviselő úr jelentkezett, illetőleg Horváth képviselő úr fogja föltenni az i-re a pontot. Kelemen képviselő úr!

DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Engedjék meg, hogy én is az energiapolitika egészébe beágyazva gondoljam át az összefüggések logikáját. A főtanácsos úr kissé komolytalan megjegyzését komolyra fordítva hadd vegyük azt először is számba, hogy ha a magyar kormány nem volt beavatva ebbe semmiféle formában, és nem rendelkezett értesüléssel, akkor vajon nem átértékelendő-e a Nabucco és a Déli Áramlat ügyében folytatott egész kormányzati magatartás, mint amelyik nem volt alkalmas arra, hogy a tárgyalópartnereinél elérje azt, hogy együttműködés alakuljon ki.

Azt hiszem, mindannyiunk számára nyilvánvaló, hogy Oroszország számára milyen jelentős energiaszempontból Magyarország, hisz olyan földgázvezeték-rendszert kíván kiépíteni, amelyben Magyarországnak kulcsszerepe lenne, úgy is, mint európai uniós országnak. Elnök úr már említette, hogy az energiafegyver egy nyíltan megfogalmazott politikai eszköz az orosz kormányzat és államvezetés részéről, tehát ilyenkor nem indokolatlan gyanakvás, hanem egyszerűen logikai dedukció, hogy erre is gondolnunk kell. Gruber képviselő úr már fölvetette azt, hogy a tulajdonosi háttér tisztázása is érdekes lehet ebből a szempontból.

Szomorúan hallottam, hogy az alelnök úr szerint minden információ eddig már ismeretes volt. Ezt úgy értelmezem, hogy ezek szerint újabb információra nem számít ezen a megbeszélésen. Elég szomorú, ha nem kívánnak újabb információt adni. A legegyszerűbb dolog az volna, ha nem beszélnénk róla. Szerintem itt most nem felháborodni kell, hanem információt kellene adni. Éppen ezért szeretném megkérdezni kérdés formájában egészen egyértelműen a következőt. Említette Hernádi úr a B sorozatú részvények esetét, amely előjogot ad a magyar államnak. Vajon a magyar állam nevében a kormány el tud-e képzelni olyan helyzetet, amikor ennek a B sorozatú részvénynek a felhasználása az orosz fél érdekében, tehát a beleegyezésével hozzájárul ahhoz, hogy az orosz fél megszerezze ezt a bizonyos túlsúlyt?

Köszönöm.

ELNÖK: Horváth képviselő úr!

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A téma egyetlen vetületéről mondanék valamit, és tennék fel kérdést, ez nevezetesen a monopóliumvetület. Arról hallunk, hogy egy gazdasági ágazat - irodalomban iparágnak is lehet nevezni - a monopólium felé tendál, halad vagy nem. A jelek, amiket látunk, hallunk, az igenlő, hogy igen, a monopólium formálódik. A fogalmak itt ismerősek: kartell, integráció, vertikális integrációt hallunk, de a horizontális integráció megvan. Ezeknek a fogalmaknak az ismerete arra ösztökél engem, hogy kérjek információt ezeknek az analitikus eszközöknek a tükrében. Tehát hol is állunk? Például koncentrációs index szerint az iparágnak melyik vetülete, vagy az egész? Aztán hogyan, mikor csúszhat el ez egészen odáig, vagy ott tart-e már, hogy oligarchiáról van szó, vagy annak a lehetőségéről?

A magyar kormányzatban, törvényhozási apparátusban van nekünk erre eszközünk, van egy Versenyhivatalunk, amely időnként az Országgyűlés megelégedésére hoz döntést. Néha erős viták és tükörfeltartás eszköze lesz. Tehát itt is szeretnék látni valami ilyen tükröt, amiben ezek a dolgok látszanak, akkor talán Szabó Vilmos alelnök úrral is könnyebb lesz analízisről beszélnünk, és a másik témán, amik nem nem létezők, azokon túllépve vagy azok mellett innen információkat nyernénk. A kormánynak is könnyebb lenne a dolga megválaszolni a kérdéseket, bennünk, törvényhozókban pedig kevesebb gyanú vagy kérdés, vagy olyasmi maradna, amik bizony jelenleg vannak. Szóval a tisztázás érdekében, elnök úr, tanácsolom, hogy vagy ez a bizottság, vagy valamilyen megfelelő szerv a monopólium vetületét vegye elő.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselőtársaim. Az oroszfóbiára csak annyit szeretnék reagálni, hogy ha valaki fóbiás, az nem jelenti azt, hogy nem üldözik.

A másik megjegyzésem pedig az lenne, hogy Oroszország magatartása érthető, világos, ezt szeretném megismételni. Nem Oroszországgal van az adott helyzetben probléma, hanem azzal, hogy képesek vagyunk-e magánvállalat, magyar állam, kormányzat egy elemi önvédelemre. Ez a kérdés.

Hadd adjam meg a szót vendégeinknek! Hernádi elnök úr!

Hernádi Zsolt reagálása

HERNÁDI ZSOLT, a MOL Nyrt. elnök-vezérigazgatója: Köszönöm szépen, elnök úr. Először is, alelnök úr, hadd kérjek bocsánatot, hogy a szavába vágtam, nem akartam, tényleg nem akartam. Egyet hadd tisztázzunk ezekkel a fogalmakkal kapcsolatban, hogy mi a baráti, mi az ellenséges! Amikor én azt mondom, hogy baráti vagy ellenséges, az a két, úgynevezett tiszta minősítés. Az, hogy barátinak nem minősítettük, nem azt jelenti, hogy nincs elég információk, hanem ezt már nem lehet barátinak minősíteni. Ez baráti nem lesz. Az egyetlen kérdés, hogy ha további információink vannak az ügyről, akkor ellenségesnek minősítjük-e, vagy megmaradunk annál, hogy nem egyeztetett, azaz angol szóval unsolicited. Per pillanat nem tudunk mást mondani, mint azt, hogy nem egyeztetett. Abban a másodpercben, ha további akciókat látunk a fél részéről, akkor jön a minősítés második foka. Ez baráti nem tud lenni, mert a barátinak - mondom még egyszer - van egy bizonyos előfeltétel része, a játékszabály a társaságoknál.

Elnök úr kérdésére, hogy hol a vége ennek a befolyásszerzésnek: én még egyszer azt tudom mondani, a MOL alapszabálya ebből a szempontból tiszta, ez a részvényesek akarata. Itt visszatérek mindazok kérdésére, akik a 75 százalékot kérdezték: még egyszer mondom, a 10 százalékos szavazatkorlátozás feloldása igényel egyszer egy közgyűlési 75 százalékos szavazatot, plusz a B sorozatú részvénynek - aminek jelenleg a magyar állam a tulajdonosa - az igen szavazatát. Ez kell ahhoz, hogy a 10 százalékos szavazati korlátozás feloldódjon. Azt, hogy az orosz befektető továbbmegy, vagy nem megy tovább, nem tudom. Igen, elnök úr, a mi tapasztalataink is azok, hogy általában az orosz befektetők nem kisebbségi befektetésszerzésre törekszenek. Ez az egyik fele.

A másik fele: nyilvánvalóan az alapszabályunkat ő is ismeri, tudja azt, hogy milyen környezetben működik a MOL, tudja azt - vagy legalábbis remélem, hogy tudja -, hogy a MOL igazgatósága nemcsak ezt a szűken vett szegmenst nézi, nemcsak az egyik úgynevezett érintettet, a részvényeseket, hanem nézi az összes többit. Itt még egyszer ki kell emelnem legalább három ország ellátásbiztonsági kérdését, állampolgárainak a fogyasztási szokásait, a verseny fennmaradását, mert ne felejtsük el, ebben a régióban jelenleg egy OMV és egy MOL versenyez. Ha igazak lennének azok a hírek, hogy a MOL akár feldarabolással, akár teljes egészében orosz tulajdonba kerül, akkor egy OMV és egy orosz cég fog versenyezni, ami megint egy másikfajta játékszabályt fog eredményezni.

Elhangzott az a kérdés, hogy vajon mikor született ez a döntés, és hogyan. A félreértések elkerülése végett: vagy az történt, hogy megjelent az ominózus sajtónyilatkozat, ami ellentmond annak, amit az OMV sajtószóvivője mondott, nevezetesen, hogy nem adják el, közben hetek óta megbízása van az ezzel foglalkozó JP Morgannek, tehát vagy az történt, hogy a piacnak valamifajta befolyásolása volt az elmúlt időszakban, vagy pedig az történt, hogy rettentő gyorsan jött ez a tranzakció, sokkal gyorsabban, mintsem hogy a sajtó megjelent. Ennek az újságnak egy héttel korábban pénteken este volt a lapzártája. Addig lehetett módosítani azt az ominózus interjút, ami megjelent az osztrák Profilban. Nem tudjuk, nem is a mi feladatunk, és nincs is eszközünk arra, hogy ezt megvizsgáljuk. Nyilvánvalóan a magyar felügyeleti szervek feladata, hogy meg tudják vizsgálni, hogy mi okozta vajon ezt a kis, enyhe mozgást a piacon, hogy így fogalmazzak.

Államtitkár úr kérdezte: az állam vajon kell-e hogy tegyen, tegyen-e? Valóban, a MOL nem tud mást mondani: részvényesek közötti tranzakció. Hozzáteszi a minősítését, aszerint, amit tud. Arra azonban, hogy az állam beleszóljon, vagy ne szóljon bele, azt tudom mondani - és egy másodpercre meg fogom kérni kollégámat, hogy mondjon néhány példát, hogy mi történt az Unióban ilyen jellegű tranzakcióknál -, egészen más az, amikor az állam az állampolgárai védelmében bizonyos mozgásokat, bizonyos piacbefolyásolási tényezőket, bizonyos piaci mozgásokat véleményez, hogy milyen eszközrendszerrel vagy milyennel nem, hadd ne kelljen nekem tudni, hiszen ez egy állami feladat, én egy vállalatot vezetek. De hogy létezett ilyen, az nagy valószínűséggel megállapítható. Ezt a listát mindjárt fel fogjuk olvasni a tisztelt bizottsági tagoknak.

Azonban, hogy ez mennyire elfogadott vagy nem elfogadott az európai kultúrában, arra engedjék meg, hogy újságokat idézzek, mert most ez a feladatom. A mai napon jelent meg a Financial Timesban, amelyet azt hiszem, nem lehet ultrakonzervatív napilapnak nevezni az európai médiavilágban, hogy ez a tranzakció azonnali lépésre és véleményalkotásra kell hogy kötelezze Brüsszelt. Brüsszelt! Ugyanis ez fölvet nagyon sok kérdést a Financial Times szerkesztőségében is.

Végül, de nem utolsósorban arra, hogy mekkora a koncentráció az olajiparban: e miatt a koncentráció miatt volt Brüsszelnek fenntartása az OMV nyomulása ellen. Ezek miatt a koncentrációs problémák miatt jelezte Brüsszel, hogy a tranzakciót teljes egészében nem fogja engedni, hogy végrehajtsák, mert ebben az iparágban jelenleg az OMV rendelkezik finomítóval 250 kilométerre Budapesttől, Schwechatban. Attól körülbelül 50 kilométerre visszafelé van a pozsonyi finomító, ami a MOL-csoporthoz tartozik. Ettől körülbelül 180-190 kilométerre délkeleti irányban van a százhalombattai finomító, ami a MOL-csoporthoz tartozik. Ettől lefelé körülbelül 200 kilométerre helyezkedik el az úgynevezett sisaki finomító, ami az INA tulajdona, és amiről nemrég írtunk alá megállapodást, hogy a MOL-csoport jelentős befolyással menedzsmentjogokat szerzett az INA-ban. Ettől körülbelül 250 kilométerre déli irányban helyezkedik el a rijekai finomító. Ez a piac. Ez a releváns piac.

Belgrádban mellett - amelyik másik irányban, déli-délkeleti irányban helyezkedik el -, körülbelül 350 kilométerre, egészen pontosan Pančevóban van a legnagyobb finomítója Szerbiának, e fölött az orosz Gazpromnyeft, a Gazprom leányvállalata tavaly decemberben megszerezte a teljes irányítási jogot. Ez a releváns piac, ugyanis utána jön a Kárpátok, és a Kárpátokon túl már egy másik piac van, szállítási-logisztikai nehézségekkel. Dél-Lengyelországba még tudunk árut vinni, de tovább már nem. A lengyelek is még Kelet-Magyarországot, Északkelet-Magyarországot elérik áruval, de tovább már csak nagyon korlátozott mennyiségben. Ez a közép-európai piac, amiről beszélnünk kell.

Elnök úr, engedd meg, hogy hadd adjam át a szót Lászlónak.

Varró László kiegészítése

VARRÓ LÁSZLÓ, a MOL Nyrt. stratégiafejlesztési igazgatója: Köszönöm szépen. Először is szerintem precízebb lenne, ha a baráti helyett a testvéri jelzőt használnánk, az jobban illik a történelmi kontextusba. (Derültség.)

Visszatérve arra a kérdésre, hogy ha kitekintünk abból, ami az alapszerződésben, direktívákban, hasonlókban van leírva, és megnézem azt, hogy hogyan működnek a vállalati tranzakciók Európában az európai energetikai szektorban, hadd idézzem az egyik befektetési bankárunkat, aki a szakmájából adódóan, hogy befektetési bankár, se nem naiv, se nem túlzottan idealista, ő úgy fogalmazott: ha egy tranzakció kapcsán azt látod, hogy a nemzeti kormány ellenséges, akkor rohanj a vészkijárat felé. Ugyanis az európai energiaszektorban - de ebből a szempontból egyébként az Egyesült Államok sem különbség - háromféle nemzetközi tranzakciót lehetett megfigyelni az energetikában. Az elsőt inkább úgy szoktam hívni, hogy a spontán szerelmek, az olyan típusú tranzakciók, amelyek az érintett kormányoknak a semleges érdektelenségével találkoztak. Erre a klasszikus példák a német és az angol energetikai cégek közötti összefonódások - E.ON, Innogy, RWE, National Power -, itt igazándiból mind a német, mind az angol kormány azt mondta, hogy azt csináltok, amit akartok.

A második kategória a szervezett érdekházasságok, az olyan típusú tranzakciók, amikben mindkét érintett kormány aktív, szervező szerepet játszott bizonyos energiapolitikai megfontolások alapján. Ilyenre a klasszikus példa például a Gaz de France-Suez közötti házasság, amiről teljesen nyilvánvalóan tudta mindenki, hogy a francia kormány messzemenő támogatásával és kifejezetten aktív részvételével megy végbe.

A harmadik kategória pedig a sikertelen tranzakciók. Itt egy nagyon hosszú listát lehet mondani. Azok a nemzetközi energetikai tranzakciók, amelyek az érintett nemzetállam kormányának az ellenséges attitűdjével találják szembe magukat, kivétel nélkül mindegyik kudarccal zárul. Egyetlenegy precedens sincs olyan nemzetközi energetikai tranzakcióra, amelyik az érintett nemzetállam akarata ellenére ment volna végbe. Ez azzal együtt van, hogy egyébként mindenki tanult európai uniós tudományokat az egyetemen, meg mindenki olvasta a direktívákat, de a valóságban ez így néz ki.

Hogy néhány ízelítőt mondjak: nem sokkal a privatizáció után Kuvait próbált befolyást szerezni a British Petrolban. 20 százalékig jutottak el. Az angol kormány - az az angol kormány, amely egyébként háborúba ment Kuvait függetlenségéért - nem egyszerűen megtiltotta a tranzakciót, hanem még arra is kötelezte a kuvaitiakat, hogy szépen menjenek ki a londoni tőzsdére, és adják el a meglévő 20 százalékos részesedésüket. Ez az angol miniszterelnök, aki ezt a döntést hozta, Margaret Thatcher volt, akiről azt gondolom, hogy globalizációpártiságban meg piacpárti liberalizmusban nem kell pápábbnak lenni Margaret Thatchernél ilyen témában.

Közelmúltbeli példa a Lukoil-Repsol tranzakció. A Repsol a spanyol nemzeti olajvállalat. Világosan kiderült az, hogy a spanyol miniszterelnök és a spanyol kormány nem támogatja ezen tranzakciót. A Repsol is magántulajdonban volt, a kérdés az volt, hogy két nagy spanyol magánbefektető eladja-e a részvényeit a Lukoilnak. A spanyol kormány nem támogatta a tranzakciót, a Lukoil azonnal visszavonulót fújt finanszírozási nehézségekre hivatkozva. Megmondom őszintén, hogy én nagyon-nagyon szeretném, ha nekem olyan finanszírozási nehézségeim lennének, mint a Lukoilnak.

A Centrica a legnagyobb angol gázszolgáltató. Az egész angol pénzügyi sajtó tele volt a Gazprom érdeklődésével a Centrica után. Gordon Brown akkori pénzügyminiszterként egy kétmondatos megjegyzést ejtett el arról, hogy ez azért nemcsak egy egyszerű tranzakció, mert a Gazpromot nem lehet csak egy egyszerű befektetőnek tekinteni, és az angol kormánynak súlyos aggályai vannak ezzel kapcsolatban. Abban a pillanatban ez a dolog lekerült a napirendről, a Gazprom hivatalosan még azt is tagadja, hogy valaha érdeklődött volna a Centrica iránt.

Ugyanezen Centrica felvásárolt egy amerikai, de Angliában befektető amerikai energetikai céget, a Dynergyt. Az angol versenyhatóság - megint csak azt kell mondanom, hogy az Office of Fair Trading, tehát az angol versenyhatóság a piacpárti liberalizmusnak a legszilárdabb bástyája Európában - határozatába bele volt írva az, hogy a szokásosnál enyhébb feltételekkel hajlandók ezt a tranzakciót jóváhagyni, azért, mert ily módon a Rough gáztároló-kapacitás is a Centrica tulajdonába kerülne, és - itt jön a határozat igazán érdekes része - a Centrica az angol energiapolitika számára egy ismert, elfogadott, megbízható szereplő, és annak érdekében, hogy egy ilyen ismert, elfogadott, megbízható szereplő tulajdonában maradjon ez a stratégiai fontosságú eszköz, a Rough gáztároló, a szokásosnál enyhébb feltételeket hajlandók alkalmazni.

Tehát azt lehet mondani, hogy a gyakorlat azt mutatja, hogy egyetlenegy befolyásszerzés, egyetlenegy kontrollszerzés sem történt az elmúlt 15 évben az európai energiaszektorban. Egyébként az Egyesült Államokban egy konkrét példa volt, a Unocal, ami nagyjából egy MOL méretű cég, tehát az amerikai energiaszektor kontextusában egy kis szereplőnek számít. A Unocallal szembeni kínai felvásárlási kísérletet az amerikai állam a létező legmagasabb politikai szinten akadályozta meg.

Mondom, most lehet arról vitatkozni, hogy ez jogszerű vagy jogszerűtlen, a tény az, hogy a gyakorlatban így működik. Azt tudom mondani, hogy amennyiben a MOL orosz irányítás alá kerül a magyar kormány akarata ellenére, akkor ezzel precedenst fogunk írni az európai történelemben.

ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr, igazgató úr. Azt azért szeretném itt a magunk számára rögzíteni - ahogy azt pontosította elnök úr -, hogy barátságosnak semmiféleképpen nem tekinthető, egyeztetés nélküli felvásárlással van dolgunk. Ezt szeretném megköszönni.

Végül államtitkár úrnak, illetőleg főtanácsadó úrnak szeretném megadni a szót. Parancsoljon!

Keller László válasza

KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Nyilván a költségvetési, illetve a külügyi bizottság fóruma nem hiszem, hogy alkalmas arra... Csak azért mondtam költségvetésit, mert ott többet ülök. Tehát nem hiszem, hogy alkalmas arra, hogy azokból az esetekből, amelyeket most a MOL felsorolt, abból is okulva akár kormánystratégiát alakítsunk ki a tekintetben, hogy hogyan lehet és célszerű fellépni. Nyilván ezt a kormány meg fogja tenni a megfelelő fórumon.

Az Európai Unió versenybiztosa kabinetfőnökének a nyilatkozata jelen pillanatban arról szól, hogy tisztán üzleti tranzakciónak tekinti a most tárgyalandó tranzakciót, üzleti tranzakciót.

Én is azt gondolom, amit Szabó Vilmos alelnök úr, hogy ezen a bizottsági ülésen most itt nem egyszerűen tájékoztató meghallgatásáról van szó, ahogy a napirend ezt rögzítette, hanem sokkal többről. Nekem itt van az elnök úr nyilatkozata, valóban jól emlékezett alelnök úr, "a magyar állam tevékeny hozzájárulásával játsszák át orosz kézre a stratégiai jelentőségű MOL-t". Ezt többször megismétli Németh Zsolt. Azt gondolom, hogy az ilyen és hasonló nyilatkozatokat felelős politikusnak illene megfontolni.

Szeretném elnök úrnak a tudomására hozni, hogy a befektetést nem én minősítettem pénzügyi befektetői státuszúnak, hanem a MOL elnök-vezérigazgatója rögzítette azt. Én csak jeleztem, hogy nem tudok mást mondani, miután nagyjából ugyanannyi információnk van, pontosabban a MOL-nak valamivel több lehet, mert majd Banai úr egy kis múltidézést fölhoz ezzel a témával kapcsolatban.

Azonkívül, hogy látható módon nagyon erős érzelmi megfogalmazásokra került sor Oroszország kereskedelmi politikájával kapcsolatban itt néhány képviselő részéről, ha már túlmegyünk a tájékoztató műfaján, akkor bizony azon túlmenően, hogy ezt a szembenállást rögzíti elnök úr, a Fidesz javaslatát is szívesen hallottam volna, hogy hogyan gondolkodnak azokról az agresszív behatolásokkal szembeni védekezésekről, az önkorlátozó, visszafogó lépésekről, amelyeket most ebben a szituációban máris számon kér a kormánytól.

Szeretném világossá tenni, hogy az elnök-vezérigazgató úr is azt mondta, hogy a MOL se tudott erről az üzleti tranzakcióról. Nagyon kíváncsi lennék egyébként - bár itt most példákat hallottunk a versenykorlátozás különböző lehetőségeiről -, hogy e tekintetben a legnagyobb ellenzéki párt hogyan vélekedik, mármint az Európai Unióban szokásos versenykorlátozás tilalmáról.

Az, hogy a nemzetbiztonsági kabinet mit fog megtárgyalni, nyilván nem a Pénzügyminisztérium kompetenciája, nem a Pénzügyminisztérium vezeti a kabinetet. Nyilvánvaló, hogy ha szükségessé válik, meg fogjuk tárgyalni ezt a kérdéskört is.

Gruber Attila képviselő úrnak szeretném mondani, hogy néha plenáris ülésen is jó lenne érvényesíteni azt az elvet, amit itt elmondott, hogy több legyen bent a fideszes képviselő, mint a kameraállvány. (Dr. Gruber Attila: Ott biztosítva van.) Nem mindig látjuk ezt.

Én most a Malév privatizációjáról nem kívánok beszélni, nyilván az egy másik megbeszélést érint.

Nyilván meg lehet tudni azt, hogy a mostani befektetőnek milyen a tulajdonosi háttere, ezt nyilván meg is fogjuk tudni. De megkérdezem, hogy igazából, amikor egy üzleti tranzakcióról van szó, ez mit befolyásol. Milyen eszközrendszere van, mondjuk, a kormánynak arra vonatkozóan, hogy ez a tranzakció ne jöjjön létre? (Dr. Gruber Attila: Államtitkár úr, ezt komolyan gondolja?) Tisztelt képviselő úr, nem szeretnék abba a demagóg mezőbe belekerülni, amibe ön benne volt, belekerült.

A MOL elnök-vezérigazgatója világossá tette az önök számára, hogy az a bizonyos B sorozatú részvény mire jogosítja fel az államot. Ha ezt figyelmesen végighallgatták, abból kiderül, hogy arra semmi esetre sem, hogy adott esetben a B sorozatú részvény tulajdonjogával élve egy bizonyos tranzakciót megakadályozzon az állam, mert most azt kérik számon az én értelmezésem szerint, hogy ezt az üzleti tranzakciót miért nem akadályoztuk meg.

Még egy kérdésre szeretnék visszatérni. Elnök úr, ha vette volna a fáradságot, és a pénzügyminiszter úrral egyeztet, és a mai ülés időpontját nem a kormányülés, illetve az azt megelőző kabinetülés időpontjára tűzi ki, akkor talán a miniszter úr is el tudott volna jönni, de nem hiszem, hogy ettől többet tudott volna mondani. Én a miniszter úrral személyesen beszéltem a mai ülés kapcsán, és még egyszer: csak azt tudom megerősíteni, amit már a felvezető szövegben is elmondtam. Nyilván azt tudom mondani, hogy azt követően, hogy erre a tranzakcióra fény derült, és világossá vált ennek az üzleti tranzakciónak a léte, a kormány a szükséges tájékozódást megteszi, de ha most arra kíváncsiak, hogy milyen lépéseket alakít ki ezzel kapcsolatban, arra nem fogok tudni érdemben válaszolni. Csak azt tudom mondani, hogy a MOL továbbra is a magyar kormány szemében fontos stratégiai energetikai cég, és a kormány ennek megfelelően gondolkodik azokról a lehetőségekről, amelyek piacgazdasági körülmények között és az Európai Unió feltételrendszerei között számára kínálkoznak.

Még egy dologra nem reagáltam, hogy milyen regionalizációra törekvés van. Én azt gondolom, teljesen természetes a piacgazdasági körülmények között, és a magyarországi stratégiai cégek is azt teszik, arra törekszenek, hogy a lehető legnagyobb mértékű regionalizációt tudják az üzleti tevékenységük során elérni. Nyilván erre törekszik a MOL is, az OTP is, más példákat nem kívánok hozni, de e két cég mindenképpen az eddigi üzletvitelét látva nyilván törekszik arra, hogy ahol csak tud, piacot fogjon. Én úgy gondolom, hogy ez is a piacgazdaság része, hogy nem marad meg egy-egy cég az országhatárokon belül, hanem azon túlmenően is, lehetőség szerint regionálisan próbál üzleti tevékenységet bővíteni.

ELNÖK: Főtanácsadó úr, parancsoljon!

Banai Károly reagálása

BANAI KÁROLY, a Miniszterelnöki Hivatal kül- és biztonságpolitikai szakállamtitkára: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Röviden szeretnék csak néhány felvetett, hozzám intézett kérdésre válaszolni. Keller államtitkár úr említette az iménti felszólalásában, hogy természetszerűen érdeklődtünk, próbáltunk tájékozódni a Bizottság illetékeseinél, hogy mi az álláspont, mi a tranzakcióval kapcsolatos bizottsági vélemény. Az elsődleges vélemények McCreevy és Piebalgs kabinetjéből érkeztek, ők magát a részvényvásárlást tisztán üzleti tranzakciónak tekintik. Ez lehet, hogy változik a jövőben, merthogy, amikor a biztosok maguk szólalnak meg, ez egy picit árnyaltabbá válik. Jelenlegi információnk szerint ezt mint tájékoztatást tudom adni a bizottság számára.

A tulajdonosi háttér többek által többször és több formában felvetett kérdés. Szerintem is fontos kérdés a tulajdonosi háttér megtekintése vagy megvitatása. Nyilván egy céget, egy részvénytársaságot érdekel az, hogy huszonkettő egész, nem tudom, hány tized százalékban ki, milyen cég, milyen háttérrel rendelkező cég fektet be. Nyilván erről nekünk majd tájékozódni kell. Nyilván a MOL, amelyre ez direkt hatást fejt ki, ugyanezt a feladatot el fogja végezni. Gondolom, ezt teszi azért is, mert a MOL-nak Hanti-Manysi Autonóm Körzetben van egy Szurgut-7 kutatási blokkja, tehát felteszem, hogy azon a helyen, abban a környezetben erre vonatkozó adatokat könnyen, a legkönnyebben a MOL fog tudni beszerezni, vagy szerzett be már a múltban is. Ha jól tudom, idén próbafúrások is lesznek. Ez nem azt jelenti, hogy az államnak, a kormánynak ebben a tekintetben nincs feladata. Én azt tudom mondani, hogy ebben mi közösen kell hogy majd dolgozzunk.

Fölmerült az is kérdésként, hogy mit tett a kormány, illetve a szolgálatok, vagy bárki, aki ebben a témában releváns információt tudott, tudott volna, vagy kellett volna tudnia. Nyilván erről is majd az elnök-vezérigazgatónak, illetve a MOL-nak kell nyilatkozni, ha kíván. Nekünk az az információnk, hogy előzetes megkeresések voltak. Nyilván a MOL ezekre az előzetes megkeresésekre valamilyen választ adott, majd elmondja, hogy milyeneket. Tehát impulzusok érték, érhették a MOL-t e tekintetben a korábbiakban, de erről nekem nincs felhatalmazásom nyilatkozni.

Még egy utolsó megjegyzés, remélem, nem húzom az időt feleslegesen. Többen említették, hogy a felvetés, amit tettem a Kreml és a cég kapcsolatáról, komolytalan. Távol áll tőlem, hogy komolytalan felvetésekkel az igen tisztelt bizottságot traktáljam. Amire én gondoltam, az orosz és nyugat-európai napilapokban megjelent felvetés volt, én ezt próbáltam beidézni. Egy mondattal - ha még szabad továbbmennem - nem a kijelentés tartalmát alátámasztandó, inkább csak a logikáját megvilágítandó: nekem van a kezemben egy olyan sajtójelentés, miszerint a Szurgutnyeftyegaz jelentős készpénztartalékkal rendelkezik, ezért különösen kitett mások általi felvásárlásnak, tehát könnyű préda, könnyen hozzá lehet jutni az általa birtokolt, jelentős mennyiségű készpénzhez. Éppen azért, hogy ezt a piaci kitettségét csökkenteni tudja, felvásárlásokat hajt végre. Látjuk a saját példánkon, a MOL-lal kapcsolatos példán, hogy ezt teszi, végzi, nem feltétlenül a kívánt módon és formában. De éppen azért, hogy ez a kitettsége akár a Kremllel szemben vagy a Kreml által még szorosabban irányított vállalatokkal szemben csökkenjen, ezért van szüksége ezekre a felvásárolásokra. Tehát amit én mondtam, illetve amit a cikk sugall, az csak ennyit és nem többet tartalmaz.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönjük szépen. Még két jelentkezést látok Kelemen András, illetőleg az elnök úr részéről, illetve Gruber Attila, már nem látok többet. Kelemen András, Gruber Attila és akkor elnök úr.

További kérdések, észrevételek, reflexiók

DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Csak azt szeretném tisztázni, hogy én nem a múltra vonatkozóan tettem föl kérdést, hanem a kormány várható magatartására vonatkozólag. Akkor pontosítok, hogy egész egyértelmű legyen a kérdés: El tud-e képzelni a kormány jelen lévő képviselője olyan helyzetet, amikor a kormány a B sorozatú részvény birtokában a tulajdonváltozás 75 százalékos szabálya megváltoztatásához hozzájárul? Ez egy kérdés. (Németh Zsolt: A 10 százalékos szabály megváltoztatásához, bocsánat.) Igen.

ELNÖK: Gruber képviselő úr!

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm, államtitkár úr, ezentúl dicséretként értékelem a demagógiát. Csak egy félreértést szeretnék elkerülni, én azért vontam párhuzamot a Malévvel - tudom, hogy nem erről beszélünk -, mert ott is, ha megnézzük az elmúlt évek valamennyi igazgatósági jegyzőkönyvét, a korábban 1 százalékkal, ma 51 százalékkal bíró magyar tulajdonos folyamatosan az orosz tulajdonosokkal együtt szavazott. Ezért izgalmas az, hogy ezek a bizonyos százalékszavazások milyen módon változnak meg.

Főtanácsos úrhoz pedig csak egyetlenegy kérdésem van ezután, hogy ha a Hanti-Manysi Körzetben a MOL-nak kell kideríteni a tulajdonosi hátteret, akkor mondjon nekem olyan TEÁOR-számot, amelyik a gazdasági hírszerzésre és a nemzetbiztonsági tevékenységre vonatkozik, mert valószínű, hogy akkor ezt át kell vezetni majd a cég tevékenységi körén.

ELNÖK: Elnök úr!

HERNÁDI ZSOLT, a MOL Nyrt. elnök-vezérigazgatója: Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár úr, csak egy javítást, és leginkább azért, mert sajtónyilvános a mostani ülés. Tehát mi semmilyen formában versenykorlátozásról mint bármifajta intézkedésről nem beszéltünk, nem is beszélhettünk. (Keller László közbeszól.) Az hangzott el itt kérdésként. Versenykorlátozásról nincs szó, ezek a beavatkozások tipikusan stratégiai, piacvédelmi, befolyásszerzési és egyéb beavatkozások voltak az egyes országokban, nyilvánvalóan az Európai Unió jogrendjében, hiszen egyetlen egyet sem kifogásoltak olyan értelemben, hogy uniós alapjogokkal szembementek volna. (Dr. Horváth János: Potenciálisan fogalmazott.) Igen.

Két gyors kérdés, ami főtanácsos úr részéről elhangzott. Az egyik a Szurgut-7 kutatási blokk. Félreértés ne essék, azért, mert valamit Szurgutnak hívnak, az nem azt jelenti, mint, mondjuk, egy kisvárosban, hogy az esztergomi két befektető ismeri egymást. Szurgut körzetnek a mérete jóval meghaladja Magyarországét, ez egy kutatási blokk azon belül. Én úgy emlékszem, amióta itt vagyok a MOL-ban, talán a Szurgutnyeftyegaztól nem vettünk olajat, de erre nem esküszöm meg, mert azért ez változik. Biztos, hogy én életemben egyszer találkoztam a Szurgutnyeftyegaz vezérigazgatójával, valamikor tavaly szeptemberben, és nem erről beszéltünk.

Ennek megfelelően fogalmam sincs azon túl, mint ami megjelenik a sajtóban és különböző elemzésekben, amiket használunk mint elérhető források, hogy hogyan is néz ki a tulajdonosi struktúrája. Egy bizonyos pontig nyilvános adatokból el lehet menni, egy bizonyos pont után nyilvános adatokból nem lehet elmenni. Ez a tény. Az is teljesen természetes, hogy egy ilyen tranzakció után a magyar felügyeletnek is - tehát nemcsak más szervezetekről beszélek - megvannak ahhoz a jogi eszközei, hogy bizonyos tulajdonosi mélységig utánamenjen a tulajdonosoknak.

Arra a felvetésre pedig, hogy értek-e impulzusok, vagy nem értek impulzusok engem Oroszországból: engem Oroszországból rengeteg impulzus ér, amióta a MOL-t vezetem, és ezeket az impulzusokat nagy erővel próbáltam és eddig sikerrel el is hárítottam. Tehát nyilvánvalóan erre vonatkozó tárgyalás, hogy bárki a MOL-ban tulajdont szerezzen - mint ahogy ezt jeleztem is -, odáig még el se jutott a kérdés, hogy ez komolyan az asztalra kerüljön, és bármilyen formában a MOL-ban mint társaságban befolyásoló tulajdonszerzésre sor kerülhessen. Nem volt, nem tudott lenni, mert már a kérdés nem tudott odáig eljutni. Hogy Oroszországban volt-e erre való törekvés, hogy a MOL-ban kisebb-nagyobb befolyásoló, nem befolyásoló tulajdonszerzés legyen, természetesen volt, nemcsak Oroszországban egyébként, hanem máshol is. A MOL egy jó vállalat, hála istennek, tehát sokan érdeklődtek iránta.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Nehéz lenne összefoglalnom, mert némileg távol állnak egymástól az álláspontjaink. (Keller László jelentkezik.) Még államtitkár úr? Parancsoljon!

KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztérium államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr, miután itt még két kérdés felmerült. Eszembe nem jutott volna, hogy a MOL elnök-vezérigazgatója irányába fogalmazzak meg versenykorlátozással kapcsolatos felvetéseket, de ha végighallgatta a vitát, akkor bizony itt a fideszes képviselők részéről - nem egy részéről - olyan szándék fogalmazódott meg, hogy azon törje a fejét a kormány, hogy milyen versenykorlátozó lépéseket tud. Gruber Attila ingatja a fejét, tehát egyetért vele. Én erre utaltam. Azért itt 2004 óta alapvetően megváltoztak a körülmények.

Ami a 10 százalékos szabályt illeti Kelemen képviselő úr kérdésével kapcsolatban: szeretném mondani, hogy a kormány egyáltalán nem tárgyalt erről a kérdésről, nem is volt egyébként aktualitása ennek a kérdésnek, és már nem tudom, hányadszor mondjuk itt Banai úrral, ez a tranzakció bennünket is meglepett. Tehát nem tudok mást mondani, mint hogy a jelenleg hatályos rendelkezések azok, amelyek irányadóak a MOL társasági szerződésében, ami az államra vonatkozik, a tekintetben is. Arra szeretném kérni önöket, hogy ne próbáljanak olyanokat sugallni, ami adott esetben ettől eltérő. Ha megfigyelték azt, hogy hogyan viselkedett az OMV esetében a kormány - és ebben persze a parlamenti pártok is partnerek voltak -, azt gondolom, hogy ettől eltérő magatartásra ebben az esetben sem kell számítani.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Néhány kérdést fölvetett államtitkár úr, röviden akkor még erre nekem is reagálnom kell. Mi nem versenyt akarunk korlátozni, hanem versenypártiak vagyunk, és tartunk a versenykorlátozó monopóliumok kialakulásától. A jelen ügylet például egy monopólium megjelenését jelenti. Tehát mi versenypártiak vagyunk, és a versenykorlátozás ellen fogalmaztuk meg, amit megfogalmaztunk.

A második megjegyzésem. Államtitkár úr, itt a B részvénnyel kapcsolatban Kelemen Andrásnak eléggé egyértelmű a kérdése. Örülnék, ha itt ebben az ügyben nem feltételezne semmilyen hátsó szándékot. Csak annyit várunk, hogy mondja ki, hogy nem tervezi a kormány a 10 százalékos szabállyal kapcsolatos B részvényes jogait föloldásra fölhasználni.

A MOL-lal kapcsolatban, hogy kinek van információja? Nyilvánvalóan a MOL-nak, mivel a MOL-nak még nincs nemzetbiztonsági szolgálata, tehát itt a tájékozódás előzetesen, jelenleg és utólagosan a magyar szervezeteknek, titkosszolgálatoknak és külszolgálatoknak a feladata.

Ami pedig az oroszországi kapcsolatokat illeti, itt szeretném hangsúlyozni, hogy nem tekinthető normál üzleti kapcsolatainkba illeszkedő lépésnek. Ha ebben a jelenlegi helyzetben a politikai kapcsolatokat nem érinti, akkor Magyarország a balek szerepében fog a magyar-orosz kapcsolatok viszonylatában föltűnni.

Végül továbbra is szeretném megismételni, hogy a helyzet, a mai ülés meggyőzött arról engem, hogy a nemzetbiztonsági kabinet sürgős összehívása indokolt. Erre egy finom kitérő választ adott az államtitkár úr, hogy készen áll rá, de nem hatásköre. Én azt gondolom, hogy hatásköre, államtitkár úr, tekintettel arra, hogy az ön minisztere a magyar-orosz gazdasági vegyes bizottság elnöke, és a magyar-orosz kapcsolatokban jelentkezett ez a probléma. Ez is egy nézetkülönbség közöttünk.

Elnöki zárszó

Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégeink! Nagyon szépen köszönöm a megjelenésüket. A külügyi bizottság a továbbiakban is nyomon kívánja követni ezt a problémát. Nagyon örülök annak, hogy sor került erre az eszmecserére.

Viszontlátásra! Mindenkinek jó munkát kívánok!

(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 30 perc)

Németh Zsolt
a bizottság elnöke

Jegyzőkönyvvezetők: Nánásiné Czapári Judit és Földi Erika