KIEB-7/2009.
KIEB-17/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Kutatási és innovációs eseti bizottságának,
valamint az Oktatási és tudományos bizottságnak
2009. november 10-én, kedden, 14.00 órakor
a Képviselői Irodaház I. emelet II. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott: *
Határozatképesség megállapítása, napirend elfogadása *
Tájékoztató a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap működéséről, eredményeiről (2004-2008) *
Dr. Csopaki Gyula elnök (Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal) előadása *
Dr. Csopaki Gyula elnök (Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal) válaszadása *
Dr. Lippényi Tivadar alelnök (Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal) kiegészítése *
A Kutatási és innovációs eseti bizottság részéről:
Elnököl: Dr. Magda Sándor (MSZP), az eseti bizottság elnöke
Dr. Gógl Árpád (Fidesz), az eseti bizottság társelnöke
Dr. Józsa István (MSZP)
Kormos Dénes (MSZP)
Tatai-Tóth András (MSZP)
Révész Máriusz (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Podolák György (MSZP) dr. Józsa Istvánnak (MSZP)
Dr. Orosz Sándor (MSZP) Tatai-Tóth Andrásnak (MSZP)
Dr. Pósán László (Fidesz) dr. Gógl Árpádnak (Fidesz)
Dr. Latorcai János (KDNP) Révész Máriusznak (Fidesz)
Az Oktatási és tudományos bizottság részéről:
Megjelent:
Dr. Kolber István (MSZP)
Kormos Dénes (MSZP)
Mohácsi József (MSZP)
Szabó Gyula (MSZP)
Tatai-Tóth András (MSZP)
Révész Máriusz (Fidesz)
Almássy Kornél (független)
Meghívottak részéről:
Dr. Csopaki Gyula, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal elnöke
Dr. Lippényi Tivadar, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal alelnöke
Pakucs János akadémikus
Daróczy Zoltán
Lovász László
Németh Tamás
Rakusz Lajos
Tétényi Pál
Vincze Imre
(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 8 perc)
DR. MAGDA SÁNDOR (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Hölgyeim és Uraim! Társelnök úr és a magam nevében tisztelettel köszöntöm a megjelenteket.
Szeretném bejelenteni, hogy az Oktatási és tudományos bizottság kezdeményezésére közösen hallgatjuk meg a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap működéséről mai napirendi pontunk előadóját. Ezt az elnök, Szabó Zoltán úr kezdeményezte, aki pillanatnyilag még a parlamentben van, később fog megérkezni.
Határozatképesség megállapítása, napirend elfogadása
Edelényi Zsuzsa, a bizottság tanácsadója jelezte, hogy határozatképesek vagyunk, ebből adódóan azt szeretném indítványozni, hogy az eseti bizottság tagjai, ha egyetértenek azzal, hogy a mai napon elsőként Csopaki Gyula elnök urat hallgassuk meg, azokat kérem, ezt szavazzák meg. (Szavazás.) Köszönöm szépen.
A bizottság tagjai egyhangúlag megszavazták a mai napirendi javaslatot.
Tisztelt Bizottság! Szeretném a bizottságot tájékoztatni arról, hogy a tudomány napján, november 3-án volt lehetőségem arra, hogy a parlamentben szóljak arról a munkáról, amit az eseti bizottság az elmúlt egy évben végzett. Ez kivonatosan, 3-4 mondatban arról szólt, hogy meghallgattuk a Magyar Tudományos Akadémia elnökét az akadémiai törvénnyel kapcsolatosan, meghallgattuk az NKTH elnökét, minisztereket, illetve a legutolsó ülésünkön támogattuk a Magyar Tudományos Akadémia azon elképzelését, miszerint korszerűsítéséhez a kormány biztosítson támogatást, a kutatóhálózat budapesti korszerűsítésének elkezdéséhez.
Ezen bejelentés után, elnök úr, átadom a szót.
Tájékoztató a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap működéséről, eredményeiről (2004-2008)
Dr. Csopaki Gyula elnök (Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal) előadása
DR. CSOPAKI GYULA elnök (Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottsági Tagok! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Először is nagyon megköszönöm mind a kutatás-fejlesztési eseti bizottságnak, mind az oktatási bizottságnak a meghívását, és a lehetőséget arra, hogy beszámolhatunk a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap működéséről, eredményeiről, az eltelt időszakkal kapcsolatban számot adhatunk arról, hogy mit értünk el, mik a további céljaink. (Elindul a vetített, számítógépes prezentáció.)
A következő a felépítése a jelenlegi előadásnak: először az alap működési feltételrendszeréről nézünk meg egy áttekintést. Az alap kiemelt jelentősége az, hogy kiszámítható, stabil forrása legyen a kutatási, a fejlesztési és az innovációs szférának. Olyan kiszámítható, stabil háttér, amire hosszú távon tervezni lehet, stratégiát lehet készíteni, és a mindenkori finom hangolásoknak megfelelően a megfelelő szabályozásokat meg lehet tenni. Az alap a teljes nemzeti kutatási és fejlesztési ráfordításnak éves szinten mintegy 20 százalékát teszi ki. Éves szinten a Magyar Köztársaság mintegy 250 milliárd forintot tud szánni, áldozni erre a nemes célra. Ebből az NKTH által menedzselt Innovációs Alap mintegy 50 milliárd forint.
A Kutatási és Technológiai Innovációs Alap egy 2003. évi törvényen nyugszik, amely törvénynek a megfelelő végrehajtási rendeletei szabályozzák a mindenkori felhasználását. Fontos azt látni és érezni, hogy ennek van egy szabályozó hatása, nevezetesen, hogy az éves korrigált árbevétel 0,3 százaléka az innovációs járulék a közepes és a nagyvállalatok részéről, azonban ebből le lehet vonni a kimondottan kutatás-fejlesztésre szánt összegeket, illetve, ha ezt az összeget nonprofit és felsőoktatási intézményektől rendelik meg. Tehát, ha valaki sokat áldoz a kutatás-fejlesztésre, akkor kevesebbet fizet be, akkor az NKTH kevesebb összeget menedzsel. Ha viszont nem áldoz erre, akkor ez az alap funkcionál olyan céllal, hogy ezt nemes módon felhasználhassuk.
Csak pályázati úton ítélünk oda támogatásokat, nyílt pályázatokat hirdetünk meg. Meg kívánom jegyezni azt, hogy minden pályázat időben, ez év elején, januárban felkerült a honlapokra, amelyeket meghirdettünk. Hogy mit, mikor hirdetünk meg, arról az időzítés elkészült. A megjelenés előtt információs napokat szervezünk nemcsak Budapesten, hanem a nagyvárosokban, a tipikusan egyetemi városokban - Szeged, Veszprém, Miskolc, Győr -, elmegyünk, és tájékoztatókat tartunk. Az alap jelentősége még az, hogy a hazai K+F-források koordinációjával a szinergiákra nyílik lehetőség, és ezt ki lehet használni. El szeretném mondani azt, hogy az NKTH a TTI-stratégiával összhangban, annak megvalósításával dolgozik.
A következő slide-on látjuk az irányító rendszer időbeni változását. 2004-ben egy kormányrendelet hozta létre az NKTH-t, mint kormányhivatalt. 2006. augusztus 1-jétől ez központi hivatal, tehát a vezetője nem államtitkári rangú, és pályázati úton tölti be a pozíciót. 2007. január 1-jétől ez az akkori GKM-miniszter irányítása és felügyelete alatt működik. 2008. május 1-jétől volt Magyarországon egy kutatás-fejlesztésért felelős tárca nélküli miniszter. 2008. május 1-jétől 2009 áprilisáig Molnár professzor úr volt e területért felelős, és 2009 áprilisától Varga István miniszter úr, a nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter irányítja és felügyeli ezt a tevékenységet.
Az alap jellemzőiről és pénzügyi kondícióiról akarok egy rövid áttekintést adni. El kell mondanom, hogy a slide-okon igyekszem elég tempósan átjutni, hogy lehetőséget és fórumot adjak az igen tisztelt tagoknak, hogy kérdéseket tehessenek fel, kommentárt tegyenek. Az alap jellemzőiről: az alapnál azt említettem már, hogy egy része az innovációs járulék, másrészt a központi költségvetésből az ennek megfelelő összeg az állami támogatás. A járulék alapját törvény szabályozza, a közepes és nagyvállalatok járulnak ehhez hozzá, és alapvetően levonható belőle a saját kutatás-fejlesztési munka. Az alap 25 százaléka csak regionális innovációra használható fel, ami törvényi előírás. Igyekszünk a régiókat felhozni egy szintre a központi régióval. A támogatás 95 százalékban kizárólag nyílt pályázati forrással ítélhető oda. El kívánom mondani, hogy 2007-ben a pályázati úton odaítélt támogatás 40 százaléka vállalatokhoz jutott, de a 2008-as adat is megvan, ekkor 46 százaléka jutott a vállalatokhoz.
A következő slide-on látjuk az alap bevételeinek alakulását. A két oszlop mutatja az innovációs járulékból adódó összeget. Látjuk azt, hogy gyakorlatilag 2008-ban ez mintegy 25 milliárd forint volt, és azért szoktam emlegetni az összeget 50 milliárdban, mert tavaly ez ennyi volt. A sárga oszloprész a költségvetési támogatás, a piros a visszterhes támogatás, a világoskék pedig az egyéb hozzájárulás. A kiadásoknál látjuk azt, hogy az elmúlt év kiemelkedő eredményeket hozott, ott 44,5 milliárd forintnyi összegben történtek meg odaítélések a pályázatoknál.
Mindjárt adok egy áttekintést pályázatainkról, de itt meg kell említeni a maradványokat. Az alapszerű működésünket korlátozza az év végi maradványok zárolása. 2004-2008. között ez 55,9 milliárd forint volt, idén pedig egy kormányhatározat előírása szerint a zárolás 20 milliárd forint.
A támogatási struktúráról a következő slide-okon mutatnék egy áttekintést. Alapelvek: olyan pályázati rendszert dolgozott ki az NKTH, amelyiknél kiemelt jelentősége van a hasznosítás orientáltságnak, tehát hogy a K+F-eredmények elvezessenek bennünket a termékekig, eljárásokig, módszerekig, azaz a mind to market elv szerint az ötlettől a piacig jussunk el. A válság tavaly sajnos elég keményen elérte Magyarországot, de mi azt mondjuk, hisszük, hogy a válságból való kiemelkedéshez kell, hogy új termékekkel, új eljárásokkal, és nem Budapesten vagy Debrecenben híres eljárásokkal, hanem az Európai Unióban, illetve a világon ismert, tehát világszínvonalú eredményekkel lehet kikapaszkodni ebből. Az alap felvállalja a regionális megközelítést, a regionális innovációt. Az országon belüli egyenlőtlenséget mérsékelni akarjuk, és felvállaljuk a fókuszálást. Nem mindenkinek adunk valami kevés összeget, mert ebből nem lesznek átütő eredmények. Átütő eredmények, nagy eredmények csak nagy projektekből várhatók.
Az alap stratégiai céljai egy ábrán is áttekinthetők a következő slide-on. Itt gyakorlatilag arról van szó, amit az előbb is mondtam, hogy a világpiacon eladható termékek, technológiák, szolgáltatások legyenek, és ez van a zászlón. Az üzleti hasznosítást nagyon fontosnak tartjuk, továbbá a tudásbázis erősítését Magyarországon. A centre d' excellence felépítése, kimunkálása nagyon fontos, valamint az, hogy a nemzetközi színtéren az együttműködést mindenáron erősíteni kívánjuk. Fókuszálunk az Európai Unióra, de nagyon nagy tempóban, dörömbölve jön Távol-Kelet, és igenis Kínával, Szingapúrral, Japánnal, Dél-Koreával is határozott együttműködési programjaink vannak. Itt az egyik bullet mutatja a regionális innovációt, erről már szóltam, és az innovatív vállalkozások kezdő ötleteit, a kezdő, young innovative company-k támogatását nemes módon felvállaljuk.
Az alapprogram portfóliója: négy nagy kosár van. Az egyik a tudásbázis erősítése, ez az első oszlop. A tudásbázis erősítésénél elindította az NKTH a nemzeti tudásközpont programot, amit annak idején Pázmány Péter programnak neveztek, mivel elődeim az NKTH-ban nagy magyar elődökről nevezték el ezeket a programokat, de mi ezeket most visszaneveztük. A tudásbázis erősítését szolgálja az, hogy együttműködünk az OTKA-val. Az alkalmazott, alapkutatásokat fölvállaljuk, támogatjuk, és kutatói karriert kívánunk támogatni. Itthon akarjuk tartani kutatóinkat, illetve visszacsábítani őket, az itteni karrier lehetőségeit adni, és mecénásai vagyunk minden induló, új, fiatal vállalkozásnak. Itt láthatók alatta a korábbi nagy nevek ezeken a programokon, de mindjárt egy kicsit többet is mondok róluk, az ábrán csak a nevek láthatók.
A vállalkozások innovativitásának erősítésére az ötletprogramunk nagy siker. Fölkarolunk arra érdemes egyéni ötleteket, és több fázisban, őket dédelgetve tovább visszük. Vállaljuk és nagy siker a regionális program, vagy más néven Baross Gábor program. Egyébként egyedül Baross neve maradt meg, mert annyira széles körű és annyira sikeres, hogy ezt továbbra is Baross-programnak nevezzük. Az Innocheck-programok említésre méltók, és korábban még volt a Kozma László program, illetve a Regionális Innovációs Ügynökség tartozik még ide.
A negyedik oszlop nemzetközi kapcsolatainkat mutatja. A nemzetközi tudományos és technológiai kapcsolatok erősítésére az Európai Unió kutatás-fejlesztési programjait határozottan támogatjuk. A bónuszprogrammal a hazai önrészt karoljuk föl, mert több nonprofit intézménynek ez komoly nehézség, ezért ezt segítjük. Konzorciumépítést támogatunk anyagilag, és a nagy európai programokban is részt veszünk.
A következő slide-on van néhány sor írva, először is a regionális egyetemi tudásközpontot említem, a Pázmány Péter programot. Összesen 19 ilyen tudásközpont alakult ki, itt 18,3 milliárd forint a támogatás összege, és nagyon kiváló eredmények vannak. Én egyet véletlenszerűen igyekszem a programokból kiválasztani, ezért itt meg akarom említeni a debreceni egyetemnek a "Genonanotech" programját. A központ célja: genomikai, nano- és biotechnológiai alkalmazott kutatások. Ennek a központnak a keretében 2004-2007. között 15 új termék került kifejlesztésre, 19 szolgáltatás - ez egy tudásközpont tehát, a debreceni Nanotech -, 45 új technológia, 24 alkalmazás és 20 prototípus. Azért ezek elég imponáló számok! Eddig 19 hazai és külföldi szabadalmat jelentett be ez az egyetemi tudásközpont, és 25 millió többletbevételre tett szert eddig.
A másik nagy programunk, a Jedlik Ányos program, amit most nemzeti technológia programnak nevezünk. Stratégiai jelentőségű, nagy projektek vannak benne, és hasznosítás orientált a program. Itt is hadd említsek egy példát! Én szándékosan nem budapesti programokat igyekszem emlegetni. A szegedi tudományegyetemnek az optikai és kvantumelektronikai tanszéke és a Videoton Holding együtt a fotonikai eljárásokat vizsgálja az anyagtudományban, és kifejlesztettek új gázkoncentráció-mérő rendszereket. 259 millió forinttal támogattuk a Jedlik Ányos programokat, ahol nemzetközi színvonalú eredményeket értek el. Az összes támogatás 345 projekt, én ebből ezt az egyet említettem, a szegedit. A 345 projektre összesen 99,7 milliárd forintot ítélt oda az NKTH.
Muszáj vagyok a nemzeti technológia programnál azért valamit a bírálati rendszerről is említeni. Akik nem ismerik a bírálati rendszert, sokszor megvezetik őket nem első kézből jövő információkkal. El kívánom mondani, hogy nagyon nagy összegeket ítélünk oda, de nagyon odafigyelünk a bírálatokra. Tavaly év végén felújítottuk a bírálói adatbázist. Megkerestük a hazai felsőoktatási intézményeket, az akadémiai szférát, a vállalatokat, hogy jelöljenek bírálókat, tehát az intézmények állnak jót a nagyon kiváló személyiségekért. A beadott pályázatokhoz referenseink kigyűjtötték a szóba jöhető kiváló bírálókat, és utána a bírálói listáról közjegyző jelenlétében sorsolással kerültek kijelölésre a bírálók. Tehát, aki elfogultságról beszél, az nem tudja, hogy mi folyik, és hogyan vannak a bírálók kiválasztva. Ez az első kör.
A második körben mintegy 15 rangos személy az első körön túljutott pályázatok mindegyikét látja, mindegyikéről véleményt formálhat, face to face egymással megvitatják a rangsort, mert egy rangsort állítanak fel a hazai és nemzetközi kiválóságok az egyes szakterületekre. Utána a rangsort terjesztik elém, és amennyi volt a rendelkezésre álló forrás, ott meghúzzuk a vonalat, és aki fölötte volt, nyert, aki alatta, az a következő fordulóban újra pályázhatott. Tehát, aki a bírálati szisztémát kritizálja, az nem tudja pontosan, hogy mi folyik. Persze ezért lehet hibáztatni az NKTH-t, hogy miért nem publikálja jobban, de ezért használom ki ezt a lehetőséget is, hogy első kézből kapjanak a kedves kollegák információt.
Az Asbóth Oszkár innovációs program a húzóágazati K+F-tevékenység támogatása. 7 darab projekt kapott támogatást 10,5 milliárd forint értékben. Itt a 2004-2008. időszakról van szó, nehogy valaki ezeket egy évre vetítse! Teller Ede program: két- vagy többoldalú nemzetközi együttműködések, 9 projekt 3,8 milliárd forint támogatással. Az Irinyi János, vagy mostani nevén ötletpályázat 30 projektet foglal magában 2,2 milliárd forinttal.
A következő slide-on az alap eredményei és hatásai láthatók. A vállalati innovációs tevékenység növekedett, de mindjárt mutatok erről grafikonokat is. A vállalkozások részesedése növekedett, 46 százaléka az odaítélt összegnek a vállalkozásokhoz jut, termékekig, eljárásokig, szolgáltatásokig vezetnek el. Kiemelt, 2-4 éves futamidejű kutatási programok jelentik igazán az alap támogatásának a súlypontját; fókusz van, nem elaprózottság. Koncentrált tudásbázisok alakultak ki, a célzott alapkutatásokat, az OTKA-t nemes módon támogatjuk, mert tudjuk, hogy alapkutatás nélkül nincs alkalmazott kutatás. Az európai uniós források bevonásához pályázatokat indítottunk. Az európai uniós forrásokra pályázni kell, azok a pénzek mind kívülről jönnek be, és minél többet kell elnyerni belőlük.
A következő a fiatal kutatók támogatása, a mobilitás. Alapvetően fontos, hogy megtartsuk a pályakezdőket, a fiatalokat, visszaédesgessük a kint tapasztalatot szerzetteket, illetve bátorítsuk a kezdőket, hogy menjenek ki fél évig, egy évig, hozzák haza a tudásukat, és itthon legyenek nagyok. Itt azért hadd személyeskedjek, hogy megköszönjük, hogy Lovász akadémikus úr is rengeteg ismeretet szedett össze, de hazajött, és most a mi csapatunkat erősíti. Ezt szeretnénk követni.
A Pollányi Mihály program a kiváló fiatal kutatók támogatására volt kiírva, a Kozma László program a tudástranszferre, az Öveges József program a kutató-fejlesztő munkahelyek létrehozását, az NKTH-OTKA az alapkutatást támogatta, amelyik alkalmazott kutatást jelent. Kutatói karrierfejlesztés a Marie Curie-akció. A "Starting Grant", a European Resorts Council programja fontos még, ahol pályakezdőket támogattunk megint, és kétoldalú nemzetközi együttműködéseink említhetők meg.
A régiók felzárkóztatása: 25 százalékát eleve csak ide adhatjuk, de mindig el szoktam mondani, hogy a fennmaradó 75 százalékért egyenlően versenyeznek a régiók és a budapesti régió is. A regionális innovációs ügynökségeket létrehoztuk, ez a hálózat kialakult, nagyon nagy missziója van ennek. Arra, hogy a régiókat közelítse, felhozza a központi régió szintjére, erre 3,4 milliárd forintot áldozott az NKTH. Több regionális innovációs ügynökség országos találkozóján részt vettem, és reveláció volt, jó volt látni azokat a nagyszerű eredményeket, amelyek ott születtek; a legutóbbi a dél-dunántúli volt Pécsett.
Az Innocheck-program a tudásközpontok és kisvállalkozások közötti tudástranszfert ösztönzi. Erre 12 milliárd forintot ítélt oda az NKTH 2005-2008. között 310 kisvállalkozásnak. A Baross Gábor program egy zászlóshajója az NKTH-nak. 1100 projektre 18 milliárd forintot adtunk oda az arra érdemeseknek, a legjobbaknak.
Nemzetközi együttműködések: a 6. és 7. keretprogramot támogattuk, a 6-ban kiemelkedően szerepelt Magyarország, és szeretnénk ezt a 7-esben legalább elérni, de inkább túlszárnyalni. A konzorciumépítésnél 2007-től eddig 13 projektnek 22,5 millió forintos támogatást adtunk, a bónusznál 32 projektre 203 milliárd forintot adtunk. Az EU-támogatás pályázatonként 200-240 ezer euró. 34 országgal van kétoldalú együttműködésünk, amelyek sikeresek. A nemzetközi kapcsolatban is fókuszálni akarunk a nagyobb eredmények elérésére, és ennek megfelelően kétoldalú kutatás-fejlesztési együttműködések kerültek kialakításra és elindításra. Shenzennel 5-5 millió USA dollár van biztosítva 24 hónapra erre a célra. Szingapúrral 2008-ban indult el, ahol évente 1-1 millió euró van közös projektekre pályázati úton, ahol mind a két fél pályázik, és közös nemzetközi zsűri dönt.
Franciaország kiemelt partner a kutatás-fejlesztésben, ebben is nagy projektek vannak. 6 millió euró áll rendelkezésre 3 évre. Izraellel ez év január elején írta alá Molnár miniszter úr a nagy projektek közötti együttműködést évente 1-1 millió euróval. Ez az egyezség két évre szól. Mindig hangsúlyozni szeretném, hogy ezek nem végtelen ideig tartanak, hanem adott időre szóló, 2-3 éves együttműködések. Indiával elindult egy együttműködés, évente 1-1 millió eurós a projekt.
Az alap hogyan hat a vállalati innovációra? Erre mit tudunk mutatni? Van egy igen erős szabályozó hatás, egy regulációs hatás. Ha kevés a vállalati K+F, több a befizetett járulék, több az Innovációs Alap, többet lehet pályázati úton elnyerni. Úgy hisszük, hogy pályázati úton a legjobb pályázatok kapják meg a legnemesebb célokra, és átjönnek az eredmények. De ha a vállalatok önmaguk, a vállalat önmaga a nonprofit szférával köt egyezményt, ennek nagyon örülünk, akkor még hatékonyabb nyilván ennek a kihasználása.
A nemzeti szintű K+F-ráfordítások finanszírozási forrásai: itt a lila oszlop gyakorlatilag az állami költségvetés, a kék a vállalkozásokat jelenti. Nagyon lehet látni azt, hogy a 2003-2004. év, amikor megszületett az Innovációs Alapról szóló törvény, megerősödött a vállalkozások hozzájárulása, innovációs aktivitása, és bizony 2008-ban már több volt a vállalati K+F-ráfordítás. De, hát ez volt a cél, hogy begyorsítani, felgyorsítani, megerősíteni ezt a folyamatot, hogy ne csak állami források legyenek, hanem a vállalatok K+F-forrása legyen nagy. A harmadik oszlop az egyéb forrás, benne a külföldi forrás, amelyik azért még mindig jelen van, és számot is tartunk erre.
A következő slide-on a 2008-2009. évek eredményei szerepelnek. Komoly eredmény, hogy felgyorsítottuk az elnyert összegek kifizetését, ezt az elmúlt évben a nevezetes 133/2004. kormányrendelet módosításával sikerült elérni, és az Innovációs Alap költségvetési hozzájárulása - köszönhetően a képviselő hölgyeknek, uraknak - megmaradt.
A következő sorozatban a támogatás monitoring adatairól szeretnék beszámolni. Én felvállaltam azt nagyon határozottan, hogy az ellenőrzés és a monitoring megerősítésre került az NKTH-ban. Nagyon erős ellenőrzési folyamat indult el, és bizony több pályázatot leállítottunk, összeget visszaszedtünk, inkasszókat nyújtottunk be, és nagyon megnézzük, hogy mi folyik az Innovációs Alap pénzével, az adófizetők pénzével meg a vállalatok pénzével, amit befizetnek. Erről néhány slide, adat is látható.
A piros oszlop azt mutatja, hogy a vállalkozások milyen összegű kifizetést kaptak. Lehet látni szintén, hogy amikor elindult az Innovációs Alap 2004-ben, akkor még a kék vonalnak megfelelően a felsőoktatási intézmények vitték el a forrás jelentős részét. Az NKTH-nak a gyakorlat felé fordulásával, a main to market szem előtt tartásával lehet látni, hogy most, 2008-ban 18 milliárd forint a vállalkozásokhoz jutott el. Nagyon nemes cél, hogy a felsőoktatási intézményekhez eljusson, és fontos a tudásgenerációval, a fiatal generációval való rezonancia, az érdeklődés felkeltése, az ottani kiváló kutatás. Ez szinten van, és igenis nagyon komoly eredmény a majdnem 12 milliárd. Szaggatott vonallal a nonprofit szervezetek láthatók, zölddel az MTA, a lila pedig az egyéb intézmények és szervezetek diagramja. A vállalkozások részére történt kifizetésék láthatólag dinamikusan nőttek, ez egy cél is volt.
A következő diagramokon azt lehet látni, hogy mekkora az alap kifizetésének alakulása a vállalkozások mérete szerint, hogy ne csak a vállalkozásokat nézzük. Lila színnel láthatók a kisvállalkozások, akik az utóbbi években az élre kerültek, és piros színnel láthatók a mikrovállalkozások. A zöld a közepes vállalatokat mutatja, és a nagyvállalatoknál kevés van. Erre mondhatja valaki azt is, hogy a nagyvállalatok saját maguk is kutatnak, fejlesztenek, azért van ez így. Szeretnénk begyorsítani, felgyorsítani a kkv-kat, és felhozni nemzetközi szintre.
A következő diagramok a regionális megoszlást mutatják. A legelső a közép-magyarországi régió. A többi régió még mindig, valóban nem ott tart, de a lélekszám sem ugyanaz régiónként, és azt azért nem szabad elhallgatni, hogy mindenütt növekedő tendenciát mutat minden régió a régiókhoz képest - kivéve a közép-magyarországi régiót -, és különösen kiemelkedő eredményeket ér el a dél-alföldi és az észak-alföldi régió. A többieknél is jól alakulnak a folyamatok, de mindig türelmesnek kell lennünk, ki kell várnunk a megfelelő időt. Én azt szoktam mondani, ahhoz, hogy egy gyermek megszülessen, 9 hónap kell, és nem jó, ha 5-6 hónapra születik, ezért legyünk türelmesek, kitartóak, mert be fog érni az eredmény, ha határozottak vagyunk, és szem előtt tartjuk a folyamatokat.
A monitoring adatokról: az adatok a 2008. év végéig lezárult 141 nagy projekt összesített adatait tartalmazzák. Ezek a Jedliknek, Asbóthnak nevezett programok. Ennek a 141 nagy projektnek a keretében 280 darab új termék született, 224 kifejlesztett új technológia, 158 szolgáltatás - a szolgáltatás, a technológia és a termék számunkra ugyanolyan értékű -, és a benyújtott szabadalmak száma 118. Büszkék vagyunk a 118 szabadalomra, ebből 71 hazai. A PCT, a Patent Cooperation Treaty, a szabadalmi együttműködési szerződés, amikor ugyanarra a találmányra több országban érvényes szabadalmat szereztetünk, és 17 a külföldi. Igenis, itt is tudunk eredményekről beszámolni, de persze soha nem vagyunk elégedettek, további dinamikus és kitartó tevékenységre van szükség.
A vizsgált, lezárult 141 projekt esetén a bevont hallgatók száma, a PhD-hallgatók száma 1169, minthogy ezen projektek nélkül nem tudna a magyar felsőoktatás, nem tudnának a felsőoktatási intézményeink ilyen színvonalas kutató-fejlesztő munkát végezni, és a jövő generációt ilyen szinten kifejleszteni. Én egy kicsit a másik oldalról is látom ezt a folyamatot, mert tavaly, 2008. augusztus 1-jéig én ezen a vízen eveztem, és bizony nagyon sok PhD-hallgatót, fiatal kutatót, oktatót csak így tudtunk megfogni, megtartani, hogy ezekbe a nagy projektekbe bevontuk őket, és ők a csillagokat is lehozzák az égről. Büszkék vagyunk, az NKTH büszke arra, hogy 1169 PhD-hallgatót foglalkoztatott. Ez a 141 projekt létrehozott 397 munkahelyet, ebből 209 kutatómunkahely, és a vállalkozásoknál 188 munkahelyet. Az eredményeket hasznosító cégek darabszáma 170.
Végül, de nem utolsó sorban a folyamatban lévő akciókról és a jövőbeni tervekről szólnék. Az irányítási rendszerben változás történt 2009-ben, az innovációért Varga István miniszter úr felel, a nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter, a tudományért az oktatási és kulturális miniszter felel, Hiller István miniszter úr, és létrehozta egy rendelet a Kutatási és Tudománypolitikai Tanácsot. Ez a Kutatási és Tudománypolitikai Tanács kialakítás alatt van. Elnöke a miniszterelnök úr, elnökhelyettese az NKTH mindenkori elnöke, és tagja ennek a tanácsnak az oktatási miniszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter, a Rektori Konferencia elnöke és további négy kiváló személyiség, akiket a miniszterelnök úr kér fel. Ennek a tanácsnak az ügyrendje kialakítás alatt van, és az, hogy milyen témákat, milyen súlyponti dolgokat kell kialakítani, az most van kidolgozás alatt. El kell mondanom, hogy az NKTH-t Varga István miniszter úr felügyeli és irányítja - mindig hangsúlyozom is, hogy ez központi hivatal -, és a kabinetfőnöki operatív koordináció és az NFGM költségvetési fejezete van még itt.
A következő ábra - lehet, hogy túl sok doboz van rajta, de remélem, hogy azért ez látható - el akarja helyezni a kutatás-fejlesztés-innovációt. Az Országgyűlésnek van egy Oktatási és tudományos bizottsága és itt van még a Kutatási és innovációs eseti bizottság; itt vagyunk most. A kormányhoz tartozik a Gazdasági Kabinet és a Fejlesztéspolitikai Kabinet, és a sárga színű a Kutatási és Tudománypolitikai Tanács, amelyiknek az elnöke a miniszterelnök úr. A kormány alatti szinten a kutatás-fejlesztés-innovációhoz a Magyar Tudományos Akadémia, az Oktatási és Kulturális Minisztérium és a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium tartozik. Az NFGM szárnyai alá tartozik az NKTH. Az NKTH együttműködik a Kutatási és Technológiai Innovációs Tanáccsal, a KUTIT-tal. Nekünk, az NKTH-nak nagyon fontos társadalmi kontroll a KUTIT, és a KUTIT jóváhagyása nélkül, mondjam azt, hogy az NKTH semmit nem tehet, mert ott vannak a mértékadó vállalatok, és ott vannak a megfelelő tudományos intézmények képviselői. Az NKTH büszke a regionális innovációs ügynökségekkel folyó munkára, együttműködik ezekkel az ügynökségekkel. Együttműködünk az OTKA-irodával az OTKA-pályázatoknál az NKTH, és a MAG Zrt. kiemelkedő partner, a pályázatokat együtt működtetjük. A TéT Alapítvánnyal is együttműködünk, valamint a regionális fejlesztési ügynökségekkel.
Végül nagyon röviden az ötlettől a piacig, a main to market programunkról szólnék. Az Innovatív Magyarország programban négy nagy kosár van: a Tudás Magyarország, a Technológia Magyarország, a Vállalkozó Magyarország és az Együttműködő Magyarország program, amelyik nemzetközi program. Az ötlettől a piacig programnál tudásbázisokat akarunk elérni, nemzetközi színvonalú tudásközpontokat. Nemzetstratégiai célokhoz tartozó kutatás-fejlesztés-innováció támogatása szerepel itt, nemzetközi programok indítása, ápolása, a regionális innováció, mert Magyarország nemcsak Budapest és Budapest környéke, hanem éppen olyan kedves Sopron, Nagykanizsa, Nyíregyháza és minden egyéb város, hogy ne hagyjak ki senkit, inkább nem is folytatom. Végül az eredmények vállalati hasznosítása és az innováció nagyon fontos.
Eredmények: mit értünk el 2008-2009-ben? Egy strukturált programtervezés történt, széles vita volt előtte, hogy mi legyen. Elkészült a forrástérkép, a bírálati rendszer igen határozott megújítása is megtörtént, valamint annak transzparenssé tétele. Meggyorsultak a kifizetések, és ennek az eredménye az, hogy tavaly rekordot értünk el, soha nem látott eredmények voltak a tavalyi év végén. Itt, mielőtt továbbmennék, el kell mondanom azt, hogy én, amikor az NKTH-hoz kerültem, egy valami volt még a zászlón, a stabilitás és a kiszámíthatóság. Nem akartam megrázni, átalakítani, sarkaiból kifordítani. Nagyon érzékeny, nagyon törékeny, nagyon vékony jégen táncolunk és evezünk a kutatás-fejlesztésnél, és nagyon könnyű összetörni, de nagyon nehéz felépíteni. Fontos az, hogy az értékeket meg kell őrizni, de azt is mindig mondtam, hogy ez ne egy bemerevített rendszer legyen, viszont nem tökéletes a rendszer. A mindenkori finom hangolásokat felvállaljuk, a mindenkori kritikákat várjuk, értékeljük, megfogadjuk, és javítjuk, fejlesztjük a rendszert, mert van javítanivaló.
Az elektronikus pályázatbeadás működik, az értékelési és monitoring elindult. Sokat kapok az ellenőrzésért egykori munkaadómtól és munkahelyemtől, hogy miért végzünk ellenőrzést. Nincs kivétel, mindenkit ellenőrzünk. A társadalmi megítélést és a partnerséget erősíteni akartuk, az ügyfél-orientáltságot növelni, transzparenciát akartunk elérni mindenáron. Tehát fontos cél a transzparencia fokozása és a dereguláció bevezetése. Az eredményekhez tartozik még az, hogy felgyorsultak a kifizetések. Be kell vallanom őszintén, hogy sokat köszönhetünk a 133/2004. kormányrendeletnek, ez különösen az egyetemekre és az akadémiai intézményekre vonatkozott, ahol komoly gondok voltak azelőtt.
A következő slide a jövőbeli tervekről szól. Zászlóshajónkra büszkék vagyunk, fenn akarjuk tartani mindenáron a nemzeti technológia programot. Fókuszálva itt azokra, amik Magyarországon nagy értéket jelentenek, ilyen az IT, az információtechnológia, az egészségtudomány, a health science, a gépjárműipar, az anyagtudomány, a környezetvédelem és az agrárium. Én az agráriumért mindig kiállok, Magyarországnak ebben történelmi hagyományai, értékei vannak mind a mezőgazdaság, mind az állattenyésztés, mind az élelmiszeripar terén, ezért nemesen vállaljuk, hívjuk a pályázatokat. El kell mondanom, hogy nagyon aktívak a pályázók ezeken a területeken. A regionális innováció és a célzott alapkutatás ott van a zászlón.
Jövőbeni tervek: nemzeti kutatási infrastruktúra Magyarországon. Felmértük ez évben, hogy milyen nagy értékű infrastruktúrák vannak, és jövőre egy pályázat készül kiírásra, hogy összehangolt módon, ismerve a magyar valóságot ezek a kiírások megtörténjenek. Nagyon örülünk annak, hogy az Európai Innovációs és Technológiai Intézet itt lesz Magyarországon, az Infoparkban, az "E" épületben. Reméljük, hogy ez jelentősebb szinergiát, nemzetközi kisugárzást hoz majd Magyarországnak.
A következő slide a monitoring bizottság létrehozásáról mutat néhány számadatot. 13 fős létszámmal 6 darab szakértői csoport működik egy elnökkel, és ezek a megfelelő szakmai folyamatkezelést végzik, valamint az átvilágítást.
Még egy slide látható az Európai Technológiai Intézetről. Ez év december 1-jétől itt van Budapesten. Ez egy brüsszeli intézmény, mindig hozzá kell tenni, ez nem magyar, hanem európai uniós brüsszeli intézmény. Önálló jogi személyiség, ilyen értelemben Magyarországnak és az NKTH-nak szorosabb kötődése nincs vele, de létre fognak jönni a knowledge and innovation communities centerek, az úgynevezett KIC-ek. Ezekbe a KIC-ekbe 3 kiemelt terület van most meghirdetve, a klímaváltozás, a fenntartható energia és a jövő információs technológiái. Jó lenne, ha Magyarország itt be tudna kapcsolódni, ehhez a kutató-fejlesztő köröknek kell aktivizálni magukat. Az NKTH abban kíván ehhez segítséget nyújtani, hogy ha valaki KIC-tag lesz, akkor az NKTH hozzájárul, hogy az működjön, de addig nem, előbb nyerni kell, előbb bizonyítani kell.
Büszkék vagyunk arra, hogy Magyarország sikeresen szerepel - a cseh és a román partnerekkel együtt - az Extreme Light Infrastructure, az ELI elnevezésű szuperlézer befogadásának elnyerésére, egy világszínvonalú kutatási lehetőség lesz ugyanis ennek keretében Magyarországon, Szegeden. Ahhoz, hogy itt sikerhez jussunk el, nagyon sokat tett Lippényi Tivadar elnökhelyettes úr, Szabó Gábor fizikus professzor úr Szegedről, és akik őket még ebben segítették. Ez az első olyan nagy európai szuper infrastruktúra, amelyik ebben a régióban megvalósításra kerül. Sokat remél Magyarország ettől.
Végül az utolsó slide egy nagy kihívás és nagy lehetőség, hogy 2011-ben Magyarország lesz az Európai Unió elnöke fél évig. Erre az NKTH a maga eszközeivel készül, és stratégiai és operatív programokat készítünk el, hogy a kutatás-fejlesztés-innováció terén helytálljunk ugyanúgy, ahogy más területeken is.
Végül megköszönöm megtisztelő figyelmüket. Nagyon lóhalálában, nagyon rohanva ennyi fért bele, úgy érzem, a mai előadásba. Akár most, akár később minden kérdés előtt nyitottak vagyunk, hívjuk és várjuk a kritikákat, a véleményeket, mert úgy érezzük, hogy csak az visz előre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A kutatási és innovációs eseti bizottság, valamint az oktatási és tudományos bizottság tagjait kérdezem, hogy ki kíván kérdést feltenni, illetve hozzászólni. Társelnök úr!
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen. Nagyon szép anyagot kaptunk, egy nagyon hosszú periódus rendezett feltételrendszer mellett működött, hiszen a fő törvények 2003 táján megszülettek. A kapott anyaggal és az ábrákkal kapcsolatban - amelyeket láttunk - volna kérdésem. Rögtön az írásos anyag első ábrájára kérdeznék rá, de az itt vetített ábrában már szerepel a ráfordítások aránya és az, hogy 2008-ban már meghaladta a vállalkozások részesedése a kormányzatit. Ebből az ábrából azt is lehetett látni, hogy a 2004-es visszaesés után gyakorlatilag egy stagnáló kormányzati ráfordítás van. Valahol ez nem helyes, és ezt magunknak mondom, megengedhetetlen az, hogy négyéves távlatban - ez az az ábra (Kivetítve az aktuális slide.) - érdemben nem változik a kormányzati ráfordítás. Az nagyon jó, hogy van egyéb hozzájárulás, bár a válságban nem tudom, hogyan fog alakulni majd a vállalkozások ráfordítása.
A másik kérdésem a zárolás kérdése. Lehet, hogy félreértettem, mert egy 50 és egy 20 a szám, csak azt nem tudom, hogy ez milliárd vagy millió. (Dr. Csopaki Gyula: Milliárd.) Ha ez 50 milliárd, akkor azért okoz ez nekem gondot, mert van egy olyan, az első táblázat, amelyik a bevételeket mutatja. A bevételek oszlopában a 2008. évben 50 milliárd 286 millió 810 ezerrel szerepel itt az összeg. Nem egészen értem, hogy honnan lehetett ez. Ez a teljes kutatás-fejlesztés zárolása? (Révész Máriusz: Az összes zárolás, ami az évek során keletkezett. - Almássy Kornél: Ez az összes zárolás.) Bocsánat, de egy zárolás egy adott, aktuális pillanatot jelent, és itt két zárolás van, egy 50 milliárd és egy 20 milliárdos összeg.
DR. CSOPAKI GYULA elnök (Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal): Erre hadd reagáljak gyorsan! Azt hiszem, hogy Almássy képviselő úr próbált itt válaszolni. Igen, ez a 2004-2008. év, tehát 2004., 2005., 2006., 2007., 2008., az öt év alatti zárolás 55,9 milliárd, és a 20 milliárd az ez évi zárolás.
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Igen. Ha az ez évi főösszeg is 50 milliárd körüli, akkor ez azt jelenti, hogy kétötödét elvesztette forrásainak az alap. Ez igaz?
DR. CSOPAKI GYULA (NKTH): Ez igaz, azért én azt mondom, ehhez a 20 milliárdhoz hadd tegyem hozzá, hogy ez marad, és kötelezettségvállalással terhelhető, tehát a jövő évben a NKTH számít arra, hogy ez megnyitódik és felhasználható.
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Akkor legyünk optimisták!
A másik kérdéscsoport, amivel szerettem volna foglalkozni, ez a felzárkóztatás kérdése. Itt két elemet mondott az elnök úr, az egyik, hogy a lakosságarányosság nem ugyanaz a régiókban; kvázi úgy éreztem, hogy egy lakosságarányos meggondolása van az elosztásnak. A másik, hogy az összeg 25 százaléka a felzárkóztatásra fordítódik. Megnézve a fő régiókat, és hogyha úgy bontom, hogy központi régió, Dunántúl, és egybevéve az Alföldet és Észak-Magyarországot, akkor a Dunántúlra csak 14,9 százalék jut 2008-ban. Majdnem 28 százalék Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Dél-Alföld, és Közép-Magyarországra 57 jut. Lakosságarányosan ez biztosan nincs így, de pontosan tudjuk, hogy a kutatóhelyek, a támogatható helyek, az egyebek nem oszlanak meg egyenletesen.
Egyetlen zavaró adatsor van, ami itt is kiderül az oszlopdiagramból, de a küldött anyagból is pontosan kiszámítható, hogy a Dél-Dunántúl részesedése 2005-ben 4,1 százalék volt, és 2008-ban 3,9 százalék. Semmiképpen nem mondható túlfejlesztettnek ez a régió, ha azt vesszük, hogy a dél-dunántúli régióban van a pécsi egyetemkomplexum, a kaposvári agrárszféra, és ha néhány akadémiai intézetet is ideveszek, még az Iregszemcsét is, mint Tolna megyét, akkor nem látom a felzárkóztatás tendenciáját ebben a régióban.
A harmadik kérdés pedig a magyar elnökségre vonatkozik. Legjobb tudásom szerint az egyik fő témája - mert talán három fő témát választhat minden ország, és az egyik fő téma - a vízzel kapcsolatos témakör. Szeretném megkérdezni, hogy ezen a területen milyen olyan programelemek van, amelyek kezdeményezésre kerültek, vagy amire esetleg már konkrét javaslatok is vannak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: További kérdések? Almássy képviselőtársam, Tatai-Tóth képviselő úr következik, és nyitom tovább. Igen!
ALMÁSSY KORNÉL (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Nagyon szépen köszönöm a tájékoztatást. Én is azt gondolom, hogy egy elég nagy volumenű, komoly áttekintést kaptunk mind az írott anyagra vonatkozóan, mind az előadásra vonatkozóan, és külön örülök neki, hogy hosszú ideje nem lehetett látni a kutatás-fejlesztésről - legalábbis én nem láttam - ilyen széles áttekintést. Számtalan kérdésem lenne, olyan is, amelyik adott esetben nincs benne az anyagban.
Szeretném azt megkérdezni, illetve szeretnék arra választ kapni - nyilván nem most, vagy nem biztos, hogy most van erre lehetőség -, én nagyon örülök annak, hogy a main to market elv érvényesül az NKTH esetében. Van-e olyan kigyűjtése az NKTH-nak, ami olyan konkrét kutatás-fejlesztési projekteket mutat, avagy szolgáltatásokat mutat, ami a piacon már érvényesül. Tehát van-e olyan kimutatásuk, amelyik azt mutatja, hogy volt egy pályázati keret, ebből támogattunk egy kutatási projektet, és ebből egy termék lett, és ez a termék a piacon így és így érvényesül, esetleg van megkötött szerződésünk külföldi céggel, hazai céggel egy terméknek vagy szolgáltatásnak a legyártására vagy üzemeltetésére. Egy ilyen jellegű kigyűjtést szeretnék látni. Kérdezném emellett, hogy a létrejött munkahelyeket nem tartja-e kevésnek, elnök úr, mert 397 munkahelyről van szó, és nagyon sok milliárd forint kifizetéséről, tehát hogy ezt elegendőnek tartják-e.
A másik kérdésemre részben már választ kaptam, hogy nem tudjuk, mi lesz a zárolt pénzzel, tehát 20 milliárd forint az idei évben, és ha jól számolom, akkor 50 egynéhány milliárd forint áll vagy állhat rendelkezésre, nyilván ez függ az innovációs járulék befizetéseitől, de hogy ez a 20 milliárd forintos zárolás milyen zavarokat tud okozni, ezt még nem tudjuk.
Szeretném azt megkérdezni, bár ez egy kínos kérdés, vagy nem biztos, hogy tud erre válaszolni, mert nem biztos, hogy ez az ön reszortja, de a Kutatási, Technológiai és Innovációs Tanácstól milyen hatékonyságot várunk el? Látjuk, hogy nyáron lett bejelentve ez a tanács, és még kialakítás alatt van a működése, és eléggé elfoglalt emberek alkotják ezt a tanácsot. Ez egy hangzatos név csak, vagy valódi működést is fog végezni, mert nekem azért vannak ebben a tekintetben kételyeim.
Aztán említette a nemzetközi együttműködéseket az elnök úr, és itt engem érdekelne még az is, hogy milyen egyéb nemzetközi együttműködéseket finanszírozunk és milyen összeggel; gondolok itt a CERN kérdésére.
Érdekelne az is, hogy amikor ezeket a kutatás-fejlesztési irányelveket, pályázatokat, részben a támogatandó pályázatokat kialakítják, akkor mennyire alapoznak például a TéT-hálózat működésére? Azt gondolom, hogy nagyon hasznosan van egy tudományos attasérendszer, amelynek egyébként be kellene szívnia az információkat a világ minden részéről, és ez alapján kellene - az én véleményem szerint - kialakítani azokat az irányelveket, azokat a célokat, amelyeket támogatni kívánunk. Hiszen olyat érdemes kutatni, ahol van piaci rés, és olyat nem érdemes kutatni, amelyben adott esetben mások eredményt értek el. Ebben a tekintetben mennyire koherens az együttműködés?
Olvastam az NKTH honlapján, hogy egy kockázati tőkealapot kívánnának létrehozni. Ebben a tekintetben hogyan áll ez a dolog? Ez egy örök probléma, hiszen végesek a pályázati források, végesek az állami források, és nagyon sok olyan vállalkozás van, amelyik egyszerűen nem tudja beindítani a kutatás-fejlesztési projektjét, mert nem jut tőkéhez, nem jut támogatáshoz, vagy nem jut önrészhez. Ebben a tekintetben hogy állunk?
Itt kapcsolódnék az OECD-jelentéshez, amelyet szintén problémaként jelzett. Az lenne a kérdésem néhány mondatban, hogy mi a véleménye az OECD-jelentésről, mert az nem fest túl rózsás képet a magyarországi kutatás-fejlesztésről, noha megállapítja az OECD-jelentés, hogy a magyarországi kutatás-fejlesztésben az intézményi hálózat meg gyakorlatilag minden rendelkezésre áll, hogy sikeresek legyünk, és mégsem vagyunk sikeresek. Hozzáteszem, hogy ez nem, vagy nem feltétlenül az NKTH-nak, a jelenlegi NKTH-vezetésnek a kritikája, mert ön 2008 óta látja el ezt a pozíciót, és valóban vannak elmozdulások, de mégis milyen további fejlesztéseket lehet elvégezni, hogy előrelépjünk az OECD irányelvének megfelelően.
Köszönöm, hogy választ kaptunk arra, hogy jelenleg ki felügyeli az NKTH-t, mert számomra ez is zavaros volt, hogy most éppen a gazdasági miniszter felügyeli, és hogy ebben a tekintetben milyen változások voltak. Nem érzi-e úgy, hogy megosztott nagyon a felügyelet, hiszen az oktatási miniszter, a gazdasági miniszter felügyeli, aztán itt van a Kutatási és Technológiai Tanács. Ebben nem érez-e egy kicsit elaprózottságot?
Örömmel néztem azt, hogy a monitoringrendszer kiépült. Nyilván nem hiszem, hogy erre rögtön tud válaszolni, de akkor javasolnék egy céget, én utánanéztem a kifizetéseknek, és az Ithilia Kft., fizioszenzoros kísérletek a gyógytorna hatékonyságának érdekében, 30 millió forint. Igaz-e az, hogy ez a cég a támogatás megítélése után másfél hónappal egy off-shore cégnél landolt? Oda fogom adni a cég nevét, és kérem szépen ennek utánanézni, mert én is látom, hogy e téren elmozdulások vannak, de ha ez igaz, akkor azt gondolom, hogy itt nem jó célra mennek a pénzek.
Az lenne a továbbiakban a kérdésem, hogy az ESS-ről nem beszéltek az anyagban, és itt is, ha jól tudom, 200 millió forint kifizetésre került, és európai uniós forrásokat is le tudtunk hívni. Mondjuk ki, az ESS egy hatalmas kudarc, szerintem Magyarország egy óriási lehetőséget szalajtott el. Szeretném kérni, hogy kapjunk erről egy tájékoztatást, hogy az ESS-ben a pénzeket mire költötték az elmúlt időszakban. Még mindig nem ismerte be a kormányzat ezt a kudarcot, sőt, nekem vannak olyan információim, hogy még mindig vannak forráslehívási szándékok, miközben egyértelmű, hogy már együttműködő partnerként sem nagyon akar Svédország Magyarországra számítani. Sikerült egy meglévő spanyolországi támogatást elherdálnunk, és Magyarország Svédország mellé állt. Szeretném, ha az NKTH beszámoltatná, és tájékoztatná a bizottságot is, az oktatási bizottságot is arról, hogy azok a pénzek, amelyek az elmúlt évben erre ráfordítódtak, azoknak mi lett a sorsa.
Utolsó kérdésem, és az ELI miatt kérdezem utolsó kérdésként, mert az ELI egy hatalmas lehetőség, azonban az én információim szerint -erről is szeretném, hogyha világosan tájékoztatnák nemcsak a bizottságot, hanem a magyarországi közvéleményt is, hogy - még nem nyertük meg az ELI-projektet. Van egy lehetőség arra, hogy az ELI-projektet fölépítsük, az elkövetkező három évben kell Magyarországnak, Csehországnak meg Romániának megálmodnia, megvalósítania, kifejlesztenie azokat az üzemegységeket, amelyekből aztán a nagy ELI-projekt megvalósulhat. Ez nem így lett a magyar közvélemény számára tálalva, vagy nekem nincsenek jó információim ebben az ügyben, de akkor kérem, hogy javítsanak ki. Azt gondolom, azért is fontos az ESS kudarcának a világos kitárgyalása, nehogy az ELI-vel ilyen szintre jussunk, mert az ELI szintén egy hatalmas lehetőség, és azt gondolom, hogy itt világos, egyértelmű, transzparens kommunikációra van szükség, hogy az ELI kérdését sikerre tudjuk vinni. Itt szintén érdekelne az is, hogy mennyi pénzt szánnak erre. Van-e az NKTH-nál egy elkülönített forrás arra, hogy az ELI minél sikeresebb legyen.
Köszönöm szépen, első körben ennyit kívántam kérdezni, és köszönöm én is a tájékoztatást.
ELNÖK: Tatai-Tóth András következik, és a meghívottak is kérdezhetnek. Igen!
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Szeretném megköszönni én is azt az összefoglalót, amit itt hallhattunk. Visszagondolva a 2003 óta eltelt időszakra, ma elmondhatjuk azt, hogy beilleszkedett az alap és a hivatal is a 2003-ban megkezdett reformfolyamatba. Én még emlékszem azokra az oktatási és tudományos bizottságban folyt viharos ülésekre - 2006-ot követően -, amikor éppen az váltott ki vitát, hogy a három nagy terület - a felsőoktatásban folyó kutatás, az akadémiai kutatás és az NKTH által működtetett vagy kezelt Innovációs Alap - között olyan feszültség vibrált, amely nem járult hozzá a színvonalas munkához. Azt tapasztalom, hogy mára ez a folyamat megnyugtatóan rendeződött úgy az akadémiai intézetek, maga a Tudományos Akadémia, a felsőoktatásban folyó kutatás és az NKTH megfelelő, kiegyensúlyozott együttműködést mutat, legalábbis kívülről így látszik.
Utalva arra is, hogy helyesnek mondható ma az a döntés, amit 2003-ban hoztunk az alap létrehívásáról, hiszen, ha ma a vállalkozói szféra nem szállna be az alap feltöltésébe, akkor nagyjából kiszámítható lenne, hogy a költségvetési forrásokból milyen összeg jutna pusztán a kutatás-fejlesztésre, a célok elérésére. Tehát ilyen nem örömhír az, hogy a tervezetthez képest az állami költségvetés csökken, ha meg is őriztük a törvényben az eredeti szándékot, hogy ugyanannyival hozzájárul az alaphoz, mint amennyit a vállalkozói szféra befizet, és sajnos a helyzet alakulása folytán ennek a felhasználására aztán nem került sor, talán, ahogy nézem, egy évben sem. A jövő évi költségvetésben is, ha jól emlékszem, van egy olyan záradék, amely lehetőséget ad arra, hogy 2010-ben sem tud annyi pénz a költségvetésből az alapba kerülni, mint amennyit a vállalkozások befizetnek.
Ezzel együtt én azt gondolom, hogy az az alapvető cél, hogy ne pusztán az állam finanszírozza ezt a területet, jó irányba halad, hiszen a vállalkozói szféra erőteljesen tölti fel ezt az alapot. Hogy mekkora ennek a jelentősége, én csak azzal mérem össze a magam számára, hogy párba állítható ma már a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap által kezelt összeg a Tudományos Akadémia teljes költségvetésével. Azt önöknek kell megítélni, hogy a hatása kibírja-e az összehasonlítást, de én bízom benne, hogy előbb-utóbb igen, ki fogja bírni.
Tudom, hogy más jellegű az összeg kezelése, felhasználása, de valahol mégis a politikus számára így jelentkezik, különösen, amikor a költségvetésről folyik éjjel-nappal az egyeztetés, hogy azt is vizsgálni kell, hogy a 30-40 milliárd forint, ami bekerül az alapba, az úgy hasznosul-e, ahogyan az az eredeti célkitűzésekben szerepelt, és ahogy az ország érdeke ezt megkívánja. Én ma erre a kérdésre rögtön megnyugtató választ kaptam, hogy jó az irány, fegyelmezetten dolgoznak, ellenőrzik a felhasználást, tehát kézben tartják ezt a nem kis összegű forrásfelhasználást. Ehhez további eredményes munkát kívánok önöknek, és bízom benne, hogy a számvevőszéki vizsgálatok is, amelyek ugyan késéssel kerülnek a parlament elé, azok is visszaigazolják ezt az ellenőrzést és a hatékony pénzfelhasználást, mert általában akkor került az oktatási és tudományos bizottság elé a téma, amikor a számvevőszéki beszámolókat tekintjük át.
Ennyit szerettem volna hozzáfűzni. Különösebb kérdésem nem merült fel, én csak megköszönni szerettem volna azt az összefoglalót, amit kaptunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársam, Révész Máriusz képviselő úr következik.
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen a beszámolót. Én viszonylag ritkán szoktam foglalkozni az NKTH-val, általában akkor, amikor készül a költségvetés, és elolvassuk az Állami Számvevőszék véleményét. Nos, azt kell mondjam, hogy jó néhány éven keresztül az Állami Számvevőszék véleménye katasztrofális és lesújtó volt, igazából talán nem volt a költségvetésben még egy olyan szereplő, akiről olyan kemény kritikát fogalmazott volna meg az Állami Számvevőszék, mint az NKTH-ról. Annak idején úgy tűnt, ahogy most visszaidézem, hogy a BKV-nál kirobbant ügyek gyenge kis gyerekcsínynek tűntek ahhoz képest, ami az NKTH-nál folyt. Ráadásul, amikor az Akadémián voltunk, akkor egy akadémikus oldalba bökött, és azt mondta, hogy foglalkozzunk az NKTH-val, mert ott sok év börtönt találnánk, ha elmélyednénk benne.
Az a helyzet, hogy ez már a múlt, kétség kívül az Állami Számvevőszék az idén, de már tavaly sem fogalmazott meg olyan elképesztő kritikákat az NKTH-val szemben, mint korábban. Tehát azt akarom kiemelni, hogy érezhető előrelépés, még akkor is egyébként, hogyha azért az Állami Számvevőszék most is fogalmazott meg kritikát. Azt hiszem, idén is leírta, hogy nem teljesen átlátható az ellenőrzés, az utánkövetés nem működik tökéletesen, de ez már egy hihetetlen pozitív állapot ahhoz képest, ami, mondjuk, 3-4 évvel ezelőtt folyt. A kérdésem az lenne ezzel kapcsolatban, hogy történt-e valami számonkérés, történt-e valamilyen lépés azokban az ügyekben, amit az Állami Számvevőszék és mások is feltártak.
Arra kérném, ugyan azt mondta, hogy nem akarta a rendszert a sarkaiból kiforgatni, de vannak olyan pillanatok, és vannak olyan esetek, amikor azért érdemes nekiveselkedni és teljesen új alapokra helyezni a dolgokat. Tehát még egyszer aláhúznám, a kérdésem az, hogy ezekben az ügyekben történt-e valami számonkérés, elszámoltatás, feljelentés, lett-e valami következménye egyáltalán?
A másik: Gógl miniszter úr kérdezett rá arra, hogy a zárolások hogyan értendők. Elmondta, hogy 55,9 milliárdot, gyakorlatilag 56 milliárd forintot zároltak az elmúlt 5 évben, az idei évben 20 milliárd forintot. Ha figyelembe vesszük, hogy itt az állami támogatás az idei esztendőben valamelyest csökkent, és ebből még 20 milliárdot zárolunk is, akkor ez elég mellbevágó összegnek tűnik. Most azt mondta, van esély arra, hogy a 20 milliárd forintból a következő évben valamekkora összeget felhasználhatnak. Öntsünk tiszta vizet a pohárba! 55,9 milliárd forintot zároltak az elmúlt 5 évben, ebből az 56 milliárd forintból mennyit sikerült a következő években lekötött pénzeszközként felhasználni? Ugyanis, hogyha ebből az 56 milliárd forintból nem sikerült az elkövetkező években felhasználni túl sokat, akkor nagy valószínűséggel így fogunk járni a 20 milliárd forinttal is. Kicsit még biztatgathatjuk magunkat, hogy hátha 2010-től ebből még tudunk használni valamit, ugyanakkor valószínűleg ez a hajó már elment.
Sokan kérdeztek már sok mindent, úgyhogy én most itt, ennél a kettőnél abbahagyom, bár még volna egy-két kérdésem, de hagyok másoknak is lehetőséget.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt javaslom, még legalább két kérdésre adjunk lehetőséget, és utána a válaszadás következik. Pakucs úr!
PAKUCS JÁNOS: Nagyon világos, áttekinthető és transzparens beszámolót és írásos anyagot is kaptunk, ami jól tükrözi, hogy az Innovációs Alappal való gazdálkodás tudatosan történik. Mégis felvetődik a kérdés, vagy éppen ezért vetődik fel a kérdés, miért van az, hogy az Innovációs Alap léte folyamatosan bizonytalanságban van. Nemcsak nyáron volt így, amikor valamilyen fura szövegezéssel kiderült, hogy az Innovációs Alapba történő kötelező állami befizetést egy salátatörvény eltörölte volna. Ezt sikerült visszaállítani, de két hónappal később újból megjelent, és tulajdonképpen megtörtént az Innovációs Alapról szóló törvény csonkítása, mert a 2010-es költségvetés már nem azt tartalmazza, amit az eredeti törvény, hogy az állami befizetés egyezzen meg a vállalati befizetéssel, hanem valamilyen jóvátétel - vagy nem tudom, milyen - formában legyen, és 20 milliárd forintot az állam beírt a 2010-es számok közé. Mindezzel csak azt akartam mondani, hogy ez egy bizonytalanság, és hogyha visszamegyek távolabbra, akkor is voltak hangok, elsősorban a képviselők oldaláról, a kormányzat részéről, hogy az Innovációs Alap szükségessége megkérdőjelezhető; valószínűleg ezek a jövőben sem lesznek különösebben elkerülhetők.
Én azt javasolnám, és most itt inkább megismétlem azt, amit az Innovációs Tanács ülésén elmondtam már az NKTH vezetőjének, ahhoz, hogy ebben a dologban világosan lehessen tárgyalni, érvelni, szükséges lenne látni, hogy az alap mit hozott az országnak. Az elmúlt 4-4,5 évben körülbelül 150 milliárd forintot fizetett ki az Innovációs Alapból az NKTH vagy jogelődje - nem számítva az 50 milliárdos zárolást, mert az már 200 lenne, tehát körülbelül 150 milliárd forint kifizetés történt -, és jó lenne világosan látni, hogy a 150 milliárd forint az elmúlt 4 év alatt mit hozott ennek az országnak, mi ennek a gazdasági haszna, hogy épül be ennek az eredménye a gazdaságba, vagy hogy beépült-e. Mindenféle egyéb érvelések és viták helyett a tények beszélhetnének, hogy erre szükség volt-e, továbbá ez és ez történt.
Tehát mindenképpen indokolt lenne - és ezt most megismétlem -, hogy készíttettessék el - és szándékosan nem azt mondom, hogy az NKTH készítse el - külső szakértőkkel, nem hivatali emberekkel, hanem külső szakértők bevonásával egy elemzés, mint ahogy a kutatási infrastruktúra felmérését és külső szakértők végezték, hogy a 150 milliárd forint kifizetése hol történt, hol épült be, mi lett ebből, mi a haszna, mi sikerült és mi nem sikerült. Nyugodtan be lehet és be kell vallani, mert ha nem sikerült, akkor egyáltalán semmi baj nem történt, mert nem kötelező minden kutatásnak sikerülnie.
Ha jól emlékszem, 1994-ben Pungor Ernő végeztetett egy ilyen felmérést, és a kifizetett összeg 60 százalékára tudta azt mondani, hogy az hasznosult, de a 60 százalék tízszeresen meghozta a teljes összeget a gazdaság szintjén. Egy ilyen érvrendszer, egy ilyen dokumentum kellő érv lehetne a jövőt illetően, hogy kell-e Innovációs Alap, vagy nem kell. Jó lenne ezt a kérdést végre lezárni, mert mindaddig újból kezdődik, hogy eltöröljük, módosítjuk, visszavonjuk, lecsökkentjük, és így oda jutunk, mint ebben az évben, hogy a huszonegynéhány milliárd állami támogatásból 20 milliárd a zárolás. Gyakorlatilag az állami támogatás összege ebben az évben zárolásra kerül, tehát az Innovációs Alapban ebben az évben gyakorlatilag nincs állami hozzájárulás.
De nem a számokkal szeretnék én itt most dobálózni, hanem az a lényeg, nézzük meg, hogy tényleg mi a haszon ebből, tényleg szükség van-e rá. Biztos vagyok abban, hogy ezt be tudjuk bizonyítani, de ne úgy álljunk neki, hogy bebizonyítjuk, hanem tényleges, szakértők által készített felméréssel készüljön egy alapos elemzés, és jó lenne, ha ez a társaság, ez a bizottság ezt még meg is tudná tárgyalni meghatározott időn belül. Köszönöm.
ELNÖK: Mielőtt Kolber úrnak megadnám a hozzászólás lehetőségét, társelnök úr invitált engem hozzászólásra. Teljesen egyetértek azzal, amit Pakucs úr elmondott, de azt hiszem, az sem volna baj, hogyha nyilvánosságra kerülne, mert ez egyben jól megszórná azokat, akik pályáznak, és legalább látnánk, hogy hová kerül, hol hasznosul a támogatás. Természetesen egy komoly, egy nagyon áttekinthető munka kell a kikezdhetetlenség miatt. És még egy mondat: azért, ha egymásra nézünk, nyáron mi hívtuk egymást, hogy a 20 milliárddal ki tudunk-e békülni - hogy erre hivatkozzak -, és megállapodtunk, hogy igen, ez legyen egy közös paktumunk. De ha mi el tudtunk idáig jutni, akkor ebben az évben, ha ez számunkra nem is öröm, de elfogadható, hogy a 20 milliárd legyen a soron. Ezt csak azért mondtam el, mert ez egy nyílt ülés, nem egy erről történő beszélgetés folyik most, de a jegyzőkönyv számára ez is fontos.
Kolber képviselőtársunk következik.
DR. KOLBER ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr, de én szeretném megvárni a válaszokat.
ELNÖK: Rendben, akkor visszaadjuk a szót. Elnök úr, tessék parancsolni! Nem tudom, lehet-e, és most a kérdezők felé fordulok, ha elnök úr azt mondja egy résznél, hogy írásban tudja csak megválaszolni, ez elfogadható-e. (A képviselők bólintanak.) Kérem elnök urat, a jegyzőkönyvbe mondja, hogy ezt vagy azt írásban fogja megválaszolni, mert sokkal jobb valamit írásban, konkrétan megkapni, mint most átlagosan beszélni róla. Köszönöm, elnök úr, és ebben a formában szíveskedjen megadni a választ.
Dr. Csopaki Gyula elnök (Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal) válaszadása
DR. CSOPAKI GYULA elnök (NKTH): Köszönöm szépen a szót. Megvallom őszintén, hogy mindenre akarok válaszolni, de nem hosszan. Mindenkit meg akarok nyugtatni, és mindenkit bíztatok arra, hogyha nem elég a válasz, akkor kérje azt, hogy írásban válaszoljak. Megvallom őszintén, hogy nyílt számokkal, nyílt kártyákkal játszok mindenben.
Gógl képviselő úrnak a régiókkal kapcsolatos kérdésére: az az én buta rögtönzésem volt itt, hogy a régiókat lakosságarányszámhoz akartam arányítani; kár volt ezért a rögtönzésért. Gyerekkoromban imádtam a földrajzot, és most is mindig összehasonlítom a régiókat, de már tudom, ezt nem ide kellett volna hozni. Itt nagyon fontos, hogy hol, mekkora potenciál van, hány kutató van, hány olyan intézmény van, aki pályázni tud.
Igenis, minden régióban eredményeket tudunk felmutatni, még ott is, ahol a Dél-Dunántúlnál bizonyos csökkenés van, mert más a viszonyítási arány. Egy kicsit jobban kimunkálva kellett volna ezeket ismertetni, csak akkor elhúzódott volna, és egy- vagy kétnaposra sikerül az értekezlet. Pontos számokat fogunk a képviselő úrnak adni, ez csak egy felvillantott jelzésféle volt. De azért a válaszaim után, engedjék meg, hogy Lippényi Tivadar úrnak ebben az ügyben átadjam a szót, ő a régiók elnökhelyettese.
Almássy képviselő úrnak: valóban kevés ez a szám a munkahelyteremtésre, de ez nem az összes pályázat, mi itt kiválasztottunk 141-et. Be kell vallanom, hogy 6 ezer pályázattal foglalkoztunk, de abban vannak nagyon kis súlyúak is, a mecenatúrában azt mondjuk erre, hogy aprópénz, de aki elnyeri azt a 100 ezret vagy 500 ezret, annak ez nagyon nagy pénz. Az arányok itt tehát nem mindig precízek.
Itt rögtön hadd utaljak Pakucs János, Magda Sándor, ugyancsak Almássy képviselő úr kérdésére, hogy be kell mutatni, mire ment el ez a pénz, és mutassunk be sikertörténeteket. A sikertörténetnél azonban óvatos akarok lenni, mert ez nem a reklám helye, hiszen az NKTH nem reklámozhat termékeket. Kell egy beszámolás arról, hogy mi volt, de nagyon óvatosan, a reklámtörvénynek megfelelően, hogy mi ne csináljunk valakinek ingyen reklámot.
A Kutatási és Technológiai Innovációs Tanácsról: ez nem egy operatív szervezet, hanem a stratégiai kérdésekkel foglalkozik. A háttérintézményt, az operatív szervezetet az NKTH fogja biztosítani miniszterelnök úr vezetésével és a miniszterekkel. Nem operatív dolgokkal, hanem stratégiai irányokkal és elképzelésekkel fog foglalkozni a tanács.
Nemzetközi szervezetek: igen, a CERN-nek az Innovációs Alap állja a tagsági díját, de több ilyen van még, mint a PECS, az Európai Űrkutatási Iroda. Ezen bizony nagyon nagy viták vannak a KUTIT-tal. A KUTIT nem happy ezért, de kormányrendeletek írják elő, hogy a magyar államnak ebből kell fizetnie. Nem akarok a vitákba belemélyedni, de képviselő úrnak erről egy listát majd el fogok küldeni, illetve mindenkinek, akit érdekel.
A TéT, a tudomány és technológia: 11 attasénk van, ami valóban nagy érték, és nagy sikerek is vannak, csak azt nem tudtam itt elmondani, hogy például Molnár Imre attasé úrral Berlinben létrehoztuk a Fraunhofer Magyar Intézetet. Ebben Molnár Imrének nagyon jelentős hozzájárulása volt, és az NKTH is büszke arra, hogy ebben bábáskodhatott. Somogyi Norbert Párizsban szintén nagy sikereket ért el, és Franciaországgal kiemelkedő kapcsolataink vannak. De ugyanígy elmondhatom Szilas Cecíliát Pekingben, aki nemcsak hogy kínaiul tud, hanem a shenzheni projekt létrehozásában is kiemelkedő szerepe volt. De nem akarom itt végigsorolni mindet, nagyon támaszkodunk a TéT-attasékra, mert hozzák a lehetőségeket, és erre mi építünk.
Azt hiszem, 800 pályázat működik a TéT-hálózaton belül. Nagyon sok induló fiatal csapatnak ez nagy siker, és itt azért hadd kanyarodjak ki, hogy én 1969-től kezdve előbb a Tudományos Akadémián, utána a Műszaki Egyetemen dolgoztam, és pályáztam a TéT-projektekre, és mentünk, és építkeztünk. Van egy fiatal kör, akinek ez óriási lehetőség. Számítunk erre, és ezek mennek.
A kockázati tőkealap: egy kicsit inkább a külső kockázati tőkére számítunk az inkubátor programnál. Először inkubáljuk a nagy ötleteket, de utána azt mondjuk, hogy nem a végtelenségig, hanem tessék bebizonyítani, hogy ez a kockázati tőkét is be tudja vonni, és csak utána támogatjuk tovább; tehát ez nem feneketlen zsák.
Az OECD-jelentésre nagyon odafigyelünk, és én azt remélem, itt mindenki kapott a bizottság tagjai közül a jelentésből. Ha valaki nem, akkor jelezze, és küldünk. 300 darabot csináltattunk, de kevés volt, ezért most újabb 200 darabot készíttetünk, úgyhogy aki kéri, az megkapja. Itt arra vigyázunk, hogy további fókusz legyen, ne morzsalékok legyenek, mert abból nem tudunk felmutatni sikereket.
A felügyelet: szeretném újra megerősíteni képviselő úrnak, hogy az NKTH-nak egy főnöke van, egy személy, azt Varga Istvánnak hívják. Tehát nagyon fókuszált, nagyon egyértelmű, nagyon világos a kép. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium szárnyai alá mi nem tartozunk, nincs alá- és fölérendeltségi viszony. Párbeszéd van a Nádai úrékkal, de ugyanúgy, mint bárkivel Magyarországon.
A monitoringról el kell mondanom, hogy mondott itt a képviselő úr egy projektet, de nem is hallottam róla. Sokszor szoktak ilyesmit kérdezni tőlem, de nem tudok rá válaszolni. Én nagyon megbízom a munkatársaimban, a felső vezetőkben, a főosztályvezetőkben. Ha megkapom a nevet, meg fogom nézetni. 6 ezer projekt van, de nem ismerem ezeket, szándékosan távol tartom magam a projektektől. Azt is el kell mondanom, hogy a nagy projekteknél, hogy ki nyer, azt akkor látom, amikor aláírom. Odáig ellenőrzöm, hogy minden törvényesen jut-e el, de hogy melyik jut el, melyik nem, ich weiß es nicht, nem tudom, ezeket nem ismerem.
ESS és ELI: az ESS nem nyert Magyarországon, az ELI viszont nyert, e hét szombaton miniszterelnök úr jelentette be a parlamentben a World Science fórumon. Pálinkás úrral, az Akadémia elnökével tartottak ott előadásokat, és miniszterelnök úr ezt bejelentette. Én is idáig vagyok tájékozott, de utána Tivadar, aki ennek a magyarországi felelőse, ezt majd pontosítja.
Tatai-Tóth András úrnak köszönöm a bíztatást. Erre azt tudom visszaigazolni, hogy én ezeken a vizeken evezek '69 óta, egy régi motoros vagyok. Először fiatal kutatóként, fejlesztőként este 10-ig dolgoztunk, meg bent volt a kempingágy, és ott aludtunk, úgyhogy ismerem, hogy mi a fiatalok sorsa. Aztán utána persze kutató, fejlesztő, oktató, menedzser is voltam, tehát ismerős vizeken evezek. Úgy érzem, mérnök lévén, hogy nagyon kell stimmelni a számoknak, mert ha valami nem stimmel, akkor az a híd összeszakad, vagy rövidzárlat lesz, és a villamosenergia-rendszer megsemmisül. Nincs lehetőség semmi eltérésre.
Révész Máriusz képviselő úrnak szeretném jelezni, hogy az MTA-val nagyon harmonikus az együttműködés, mintaszerű a kapcsolat. Azt hiszem, ezt főtitkár úr is visszaigazolja, Németh Tamás, arra fel, hogy itt említette a képviselő úr, hogy ez nem volt mindig így. Én ott is dolgoztam, ismerem belülről azt is. Az NKTH-nál tényleg voltak gondok, a KPI és a MAG átalakítása egy nagy zavar volt. A nagy rendszerek átalakítása, szétfarigcsálása, összehozása nagy turbulenciát okozott.
Igen, az Állami Számvevőszéknek komoly kritikái voltak. Mióta én odakerültem, ez tavaly szeptember 8. óta van, azóta az Állami Számvevőszéknek elővettük a jelentéseit, és kivizsgálások történtek. Igen, az ÁSZ-jelentésekre adunk, de azt be kell vallanom őszintén, hogy nem vettem elő a 2004-es meg 2005-ös ÁSZ-jelentéseket, mert nem volt időm erre. Én pályázati úton jutottam az NKTH-ba, és volt egy misszióm, egy vízióm, hogy mit vállalok, és azt hajtom végre. Többen pályáztunk, ezt is el kell mondanom, és nem arra pályáztam, hogy a múlt kivizsgálásával foglalkozzak, mert akkor nem tudnánk előrehaladni. Természetesen az Állami Számvevőszék szent, e téren mindent követünk.
A maradványképzésről: képviselő úr nagyon reális, amikor a maradványtartásról gondolkodik, földön járó, hogy azt mondjam, de azért annyit hadd mondjak el, hogy 10 milliárdot fölszabadíttatunk. Tehát a zároltból azért tudunk olyat is felmutatni, hogy fölszabadítottuk, és ki is osztottuk tavaly az arra érdemes pályázatoknál. Azért apró sikereink vannak, never give up, tehát soha nem adjuk fel, nem vagyunk azok a típusok.
Most a Tivadarnak hadd adjam át a szót, ő az ELI-ről sokkal hitelesebben tud beszélni, ő a miniszteri megbízottja ennek, Lippényi Tivadar úr, és a régiók elnökhelyettese az NKTH-ban, ő felel ezért a feladatért. Tivadar!
Dr. Lippényi Tivadar alelnök (Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal) kiegészítése
DR. LIPPÉNYI TIVADAR alelnök (Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal): Tisztelt Eseti Bizottság! Hölgyeim és Uraim! Ezekre a kérdésekre én felelek, de azért nem állom meg, hogy Révész Máriusz képviselő úr felvetésére - mint olyan vezetője az NKTH-nak, aki az alapítás óta az NKTH-nál van, és közelről láttam a folyamatokat, volt, amiért felelős voltam, és természetesen volt egy csomó dolog, amiért nem -, néhány mondatban reagáljak, és talán ezzel kezdeném.
Az Állami Számvevőszék jelentései és az a számtalan vizsgálat, ami az NKTH-nál lezajlott: volt olyan ügy, amikor több ÁSZ-munkatárs volt, mondjuk, egy adott részlegen, adott osztályon, mint ahányat mi rá tudtunk állítani egyáltalán a tevékenység működtetésére. Tehát ezek a vizsgálatok kerestek, azért kerestek, mert amikor az ember pénzekről dönt - nem mi döntünk, mi jóváhagyjuk azokat a döntéseket, amelyeket szakértők, bíráló bizottságok hoznak -, amikor pénzekről van szó, akkor, ha egy nyertesre sok vesztes esik, akkor a sok vesztes elégedetlen. Természetesen rengeteg olyan felszólamlás, feljelentés érkezett, amely ezzel a döntéssel kapcsolatban volt.
Én azt mondom, és meggyőződéssel mondom, hogy az NKTH korábbi elnökei is azon voltak, hogy lehetőség szerint egy olyan rendszer épüljön ki, ami minél elfogulatlanabbul, minél igazságosabban próbálja meg ezeket a rendelkezésre álló forrásokat azon stratégiák érdekében felhasználni, amelyeket nagyon alaposan, nagyon átgondoltan, lényegében a 2000-es évek elejétől kezdve folyamatosan működtetünk. Egyébként mindegyik tevékenység, amiben a beszámoló is volt, és amire rákérdeztek, ezen stratégiák alapján alakult ki, és majd szeretnék erre utalni.
Tehát azt szeretném mondani, hogy ha lett volna olyan ügy, ami törvénybe ütköző, akkor mindenképpen kivizsgáltuk volna, ezt az NKTH mindenképpen megtette volna. Én ilyen ügyről nem tudok, de ha a képviselő úr tud ilyen ügyről, akkor nagyon kérjük, hogy tegye meg ezzel kapcsolatban a feljelentését, vagy jelezze nekünk, hogy konkrétan mi volt az a dolog, ami törvénybe ütköző, ami jogszabályellenes. És az, hogyha hibákat tárt föl az Állami Számvevőszék, ezeket a hibákat -ezt jegyzőkönyvvel tudjuk bizonyítani - igyekeztünk kiküszöbölni. A hibák nagy része egyébként nem abból adódott, hogy törvénytelenséget akart az NKTH elkövetni, hanem abból, hogy egy olyan feltételrendszerben kellett működnünk, ahol a feltételek nem voltak teljes mértékben adottak a feladat elvégzéséhez. Ennyit szerettem volna ehhez hozzátenni, és akkor most hadd térjek rá arra az egy-két kérdésre, amelyik az én területemre vonatkozik.
Az egyik az ESS és az ELI: ez is stratégia alapján történt. Magyarországnak a kutatás-fejlesztéssel kapcsolatos nagyon fontos stratégiai elképzelése - és ez benne van, hogyha a bizottság tisztelt tagjai emlékeznek rá, a stratégiákban, Magyarország K+F és innovációs stratégiájában -, hogy szükség van egy kutatási nagy infrastruktúrára. Tehát Magyarországnak ahhoz, hogy ezen a területen rákerüljön a világ térképére, egy kutatási nagyberendezésre van szüksége. Történelmi okokból ez a kutatási nagyberendezés először úgy fogalmazódott meg, hogy az a spallációs neutronforrás, ami egy magyar tudós, Mezei Ferenc nevéhez fűződik, az nagyon alkalmas lenne ilyenre. Ekkor az már 2002-ben nyilvánvaló volt, hogy Európa szándékozik egy ilyen kutatási nagyberendezést közös európai összefogással létesíteni.
Közben telt az idő, és kialakult az ESFRI-program, és az ESFRI-n belül 44 ilyen kutatási nagyberendezés európai létesítése fogalmazódott meg. Ezek közül nemcsak az ESS volt az, amelyik alkalmas a Magyarországon rendelkezésre álló kutatási kapacitások, a tudáskompetencia és a feltételek kapcsán, hogy itt valósítsuk meg. Éppen ezért, körülbelül 2007 vége felé, amikor ez az ESFRI megfogalmazódott, ez a paletta megnyílt, akkor az ezen a területen dolgozó kutatók javaslatot tettek az éppen akkor illetékes miniszternek, hogy Magyarország pályázhasson az ESS-en kívül az ELI-be is.
Meg kell mondanom, hogy azt a jóváírást, hogy Magyarország pályázhasson, az ESS későbbi miniszterelnöki megbízottja írta alá, Egyed Géza úr, és az akkori miniszter hagyta jóvá. Tehát gyakorlatilag ebben a dologban nem a két projekt egymás elleni versenyeztetése történt, hanem teljesen világosan látható az, hogy maximalizálni akartuk a magyarországi esélyeket. Ugyanis semmi sem garantálta azt, és nem Magyarország döntött arról, hogy ESS legyen, vagy ELI legyen, hanem a döntés az Európai Unió szakmai köreiben történt meg.
Én egész közelről az ELI-processzust néztem végig, és azt kell, mondjam, hogy a politika borzasztóan kismértékben szól ebbe bele, a szakma dönt arról, hogy hiteles-e az a program, amit az adott ország letesz; ez az egyik. A másik, hogy képesnek tartják-e az adott országot, hogy pénzügyileg, technológiailag és a meglévő humán infrastruktúra szempontjából mögé álljon teljes egészében a projektnek. Ha úgy látják, hogy nincsenek meg ezek a feltételek, vagy nem egészen vannak meg, akkor ki kell alakítani valamilyen stratégiát erre. Az ESS esetében már jóval korábban - én azt mondanám, hogy körülbelül egy éve egészen biztosan, de lehet, hogy korábban - ez a típusú európai uniós vélekedés kialakult.
Ennek a folyamatnak a vége az volt, hogy az európai országok, az ESS-programban részt vevő európai országok nagy többsége, mondhatni, mindenki úgy döntött, hogy a svéd javaslatot fogja támogatni, és erre különbözőképpen reagáltunk. A spanyol partner úgy reagált rá, hogy azonnal azt mondta, rendben van, ő is támogatja a svéd programot azzal a feltétellel, hogy gyakorlatilag a bilbaoi projekt egy részét valósítsák meg Bilbaóban, hogy egy bizonyos olyan kontribúciója Spanyolországnak lehessen, ami számottevő az ESS-programban.
Magyarország nem így reagált erre a dologra, és ha kudarcról beszélünk, akkor tulajdonképpen ezt a hibás reakciót nevezhetjük kudarcnak, mert úgy gondolta Magyarország, hogy ezt a dolgot majd politikai téren el lehet dönteni. Nem lehet eldönteni. Gyakorlatilag erre tökéletesen világos válasz volt Barroso levele Herczog képviselő asszonynak, aki elmondta, hogy nem lesz Versenyképességi tanácsi döntés, és nem lesz Európai bizottsági döntés az adott kérdésben, mert a kérdést a szakma már eldöntötte.
ELI-ügyben éppen ezért egy teljesen más stratégiát választottunk, és azt hiszem, hogy ez az igazán jó válasz a kérdésre, hogy igenis tanultunk az ESS tapasztalataiból. Az ESS egyes számú tapasztalata, hogy maximálisan együtt kell működni európai szinten. Az egész ESFRI-program, az ESFRI egész szellemisége egy páneurópai együttműködés. A dolog lényege, Európa számára teljesen világossá vált, hogy ha nem azt akarja, hogy a legkiválóbb európai koponyák az Amerikai Egyesült Államokban a nagy kutatóberendezéseken dolgozzanak, akkor ehhez az kell, hogy itt összefogjanak, és alakuljon ki minden egyes ilyen tématerületen olyan tudáskoncentráció, amivel ütőképes lehet az európai program. Ezt a szellemiséget tudtuk nagyon gyorsan az ELI esetében érvényesíteni, és letenni egy integrált javaslatot először a cseh kollegákkal, majd megint csak közösen, az ELI-programban részt vevő többi ország javaslatára később bevontuk a román kollegákat is.
A javaslat lényege az, hogy annyira komplex a program, hogy egy gyorsabb és párhuzamos kutatási-fejlesztési projekt érdekében, és annak érdekében, hogy a három országban meglévő európai uniós forrásokat, a strukturális alap forrásait a lehető legjobban tudjuk hasznosítani, gyakorlatilag három pillérre épül a berendezés kialakítása, a fejlesztés. Ebből az egyik az, ami Romániában készül, az a majdani alkalmazásokra vonatkozik, egy fotonukleáris kutatóközpont létrehozása. Ez nem a berendezésfejlesztéshez tartozik, hanem az ELI berendezésfejlesztés Prágában és Szegeden valósul meg egy olyan programmal, ami nagyon koherens a rendelkezésre álló szakmai potenciállal.
Én úgy gondolom éppen ezért, az, hogy az ELI sikeres vagy nem, az már nem azon múlik, hogy milyen döntés van Európában, mert ezt a kérdést az Európai Unióban az ELI szakértői csoportja, szakmai csoportja, az előkészítést irányító testülete eldöntötte. A siker rajtunk múlik, azon múlik, hogy képesek vagyunk-e erre, az itt meglévő forrásokat jól fölhasználva, koncentráltan és gyorsan, ütőképesen megcsinálni. Ugyanis egy nagyon szűk időablakban vagyunk, ha ezt a strukturális alapokból akarjuk megvalósítani, akkor 2013-ig le kell kötnünk a strukturális alapokat, és 2015-ig fel kell használnunk.
Ez a téma annyira bő, hogy hadd ajánljam föl a tisztelt bizottságnak, hogy amennyiben az ELI-ről egy tiszta és világos képet akarnak kapni, akkor erről egy külön alkalommal, körülbelül egy órát erre rászánva, ezt megtehessük. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az elnök úr, ahogy a jegyzőkönyvben is benne van, írásban is válaszolni fog. Újabb kérdést kívántok-e feltenni, vagy átadhatom Kolber úrnak a szót. (Közbeszólások: Kolber úrnak adjuk meg a szót.)
DR. KOLBER ISTVÁN (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Magam is szeretnék gratulálni korábbi kedves kollegáimnak ehhez a fantasztikus prezentációhoz, azonban annyit megjegyeznék, amit Almássy Kornél említett, hogy régóta nem lehetett hallani, de éppen tavasszal csináltunk egy országos roadshow-t az egyetemeken, a megyei jogú városokban, pólusközpontokban, ahol éppen hasonló témát ragadtunk meg, és ahová országgyűlési képviselőket is meghívtunk.
Úgy látom, hogy ez az egy alkalom nyilvánvalóan nem lesz elegendő arra, hogy az érdeklődést, az információhiányt és az esetleges bizalmatlanságot lerendezzük, de azt gondolom, hogy ez egy jó témaválasztás volt, jó, hogy itt vagyunk. Talán Kornél képviselőtársam említette, hogy résztémákban is szívesen fogadna ilyen ülést, és magam is azt gondolom, hogy érdemes lenne ezt kicsit tematikussá tenni, visszatérni egy-egy fontosabb témára, és mélyebben behatolni, kivesézni ezt.
A mai témánk tulajdonképpen az Innovációs Alap, és én azt gondolom, hogy az innováció területén az elmúlt pár esztendőben jelentős előrelépés történt. Az egyik legfontosabb dolognak azt tartom, hogy a törvényi háttér jelentős mértékben megerősödött - az innovációval kapcsolatos törvényre, az alappal kapcsolatos törvényre és néhány más hasonló jogi háttérre gondolok -, és létrejött egy olyan alap, amely az egyik legfontosabb eszköze lesz hosszú távon a magyar innovációs politikának, amelyik, meggyőződésem, hogy piackonform, hiszen nem csupán állami támogatásból, hanem részben vállalati befizetésekből áll. Egy olyan tartós forrás, amelyik garantálni és biztosítani tud egyfajta folyamatos növekedést, és összekapcsolja a vállalati szférát az innovációs területekkel.
Valóban, ahogy Pakucs János elnök úr említette, itt voltak bizonytalanságok, és én annak örülök, hogy ezt közösen sikerült leküzdeni, és hogy ennek az alapja igazából nem az innovációellenesség volt, hanem inkább talán valamifajta pánik a gazdasági helyzet miatt, a költségvetés megregulázása miatt. Én azt gondolom, hogy ezen sikerült közösen túljutnunk, de nagyon fontos dolog az a gondolat és az a felvetés, hogy ezeknek a rendszereknek a stabilitása, kiszámíthatósága és hosszú távon történő hatása egy közös érdekünk, és ezért érdemes közösen dolgoznunk.
Meggyőződésem, hogy ez a rendszer átlátható, de egyre inkább átláthatóvá is vált az elmúlt időszakban, jelentősen változott, pozitív irányba mozdult el. Nagyon fontosnak tartom a KUTIT társadalmi ellenőrző szerepét, és nagyon fontos dolognak tartom, hogy különböző felhasználási területeken például sikerült elindítani olyan folyamatokat, amely a hálózatosodás irányába, az együttműködés erősítése irányába hatottak. Például a technológiai programok kapcsán konzorciumot írtunk elő, ilyen volt, amikor a vállalkozásoknak, egyetemeknek, kutatóintézeteknek együtt lehetett, együtt kellett pályázniuk és dolgozniuk.
Nagyon fontos dolognak tartom azt is, hogy a fókuszálás, a támogatandó területek, a kritikus tömeg elérése kapcsán egyre javuló és mélyülő együttműködés alakul ki különböző ágazatok között. Itt főképpen az FVM-et hadd emeljem ki ezen a területen, az Egészségügyi Minisztériumot, illetőleg a biztonságpolitikát. Készültek, készülnek, és fontos lenne, hogy ezek sok ágazat kapcsán elkészüljenek, különböző ágazati innovációs politikák, ezeket összhangba kell hozni az általános innovációpolitikával, illetőleg fontos a különböző versenyképességi területekre vonatkozó kormányzati döntésekkel való összhang; energiaipar, járműipar, gyógyszeripar, és folytathatnám tovább azokat az izgalmas területeket, amelyek önmagukban is egy kitűnő bizottsági ülésnek lehetnének a részei.
Valóban az egyik nagyon fontos dolog, hogy mi ennek a kézzel fogható eredménye, és valóban nagyon nehéz érvelni, akik benne élnek, élünk ebben a dologban megmagyarázni akár egy politikai vitában, vagy egy vitában a laikusoknak, hogy miért fontos ez a dolog, hol vannak a kézzel fogható eredmények. Az elmúlt időszakban elindult már ennek a metodikának a kidolgozása, illetőleg hogy hogyan és miképpen történjen, mint ahogy a régióinnovációs politika tekintetében is nagyon sok ilyen változás történt az elmúlt időszakban. Ez egy valóban fontos dolog, és azt hiszem, hogy az elkövetkezendő időszak egyik olyan területe, amelyikben lépnünk kell, és eredményeket kell tudni felmutatni.
Szeretnék föleleveníteni egy másik fontos dolgot, ez a forráskoordináció kérdése. Azt gondolom, ez egy jelentős munka volt az elmúlt időszakban, hiszen az európai uniós források több mint 100 milliárd forintos nagyságrendben állnak rendelkezésre, tehát per pillanat ez jelentősen nagyobb nagyságrend, mint a hazai forrás az innováció támogatására. Nyilván ezeket el kellett határolni, ami megtörtént, és elkészült egy forrástérkép.
Nehéz itt most a munkahelyteremtést számon kérni ezeken a támogatásokon, hiszen nyilván nem ez az elsődleges cél, ugyanakkor azt gondolom, hogy nagyon jó irányba indult el, a kutatómunkahelyek segítése, támogatása irányába az Innovációs Alap felhasználása, hiszen ilyen pályázatokat kiírtunk.
Szeretném azt is kiemelni, hogy nyilván a térszerkezet, a területiség szempontja, bármennyire is meglepő, az innovációpolitika szempontjából egy nagyon fontos aspektus az alap felhasználása szempontjából. Annyit azonban szeretnék most megemlíteni, Gógl társelnök úr említette, hogy a felzárkózás szempontjából fontos ez. Itt annyit hadd emeljek ki, hogy 2005 decemberében elfogadtuk az országos területfejlesztési koncepciót. Ez egy modellváltást hozott, amelynek alapján az Új Magyarország fejlesztési terv végrehajtása is zajlik, mégpedig olyan szempontból, hogy első helyre nem a felzárkózást tettük, hanem a régiók versenyképességének a megteremtését.
Az innovációpolitika regionális aspektusai is ebből a szempontból izgalmasabbak, hogy ez egy olyan eszköz, amely alkalmas arra, hogy egy-egy régió versenyképességét meg tudjuk alapozni, és utána már saját lábon meg tud állni, fenntartható módon tud fejlődni, szemben azzal, hogy segélyezési szempontú felzárkóztató támogatások nyújtása lenne. Azt hiszem, hogy ez ilyen szempontból is egy nagyon lényeges kérdés és dolog, de az is nagyon érdekes, hogy a különböző régiók innovációs teljesítménybeli különbségét nem csupán a pénzeszközök nagysága befolyásolja, hanem a különböző gyakorlat, ezeknek a minőségi különbségei is jellemzői akár a stratégiakialakításban, az innovációs politika végrehajtásában, a programszintű gyakorlatok terén. Ez arra is rámutat, hogy az innovációnak van egy olyan területe is, ami általában az állam, de a gazdaság működése szempontjából is nagyon lényeges és fontos minőséget jelent.
A pólusprogram és az azzal való összhang: én azt gondolom, hogy jelentős többletet jelenthet vagy jelent ez már most is a magyar régiók számára. A nemzetközi kapcsolatok, azt gondolom, hogy nagyon izgalmas irányokba indultak el, sok új lehetőséget tártak fel, sok új kétoldalú egyezményt sikerült aláírni fontos államokkal - Izrael, Amerikai Egyesült Államok például -, és a "K + F 7" keretprogram terén is jelentős eredményeket értünk el.
Nagyon fontos dolognak tartom, hogy az Európai Innovációs Központ Magyarországra került, de talán még inkább lényeges az ESS és az ELI története. Tudtuk, hogy minden egyes ilyen nagy berendezést Magyarország nem nyerhet meg. Ez most olyan, mintha az U20-as bajnokságon a 3. helynek nem örülnénk. Nyilván ezzel szembe kell nézni, és ebben tudatos tervezőmunka is volt, hogy vagy az egyiket, vagy a másikat meg kell szerezni, de frontálisan mind a két témát vittük, és próbáltunk széles körű társadalmi hátteret mögé építeni, hiszen működik is egy ESS nemzeti tanács a politikai pártoktól függetlenül, és minden irányból vannak ebben a tanácsban képviselők. Azt gondolom, az ELI egy igen jelentős, nagy siker Magyarország számára.
Visszakanyarodva a témánkhoz, az alap működéséhez, nyilvánvaló, hogy az elmúlt időszakban voltak kritikusabb időszakok, intézményi gondok, válságok. Szóba került itt a KPI, a közreműködő szervezet változásának időszaka, a szabályozás változása, ezek átadása és sok technikai probléma. Hála Istennek, az Állami Számvevőszék jelentéseiből is tükröződik, hogy az elmúlt két esztendő valóban stabilitást és jelentős változást hozott ezen a területen. A 2008. év ebből a szempontból úgy is fontos, hogy jelentősen nőttek a kifizetések, tehát nőtt a rendszer hatékonysága a működés szempontjából. Ez egy nagyon sok munkát jelentő tevékenység, de valóban az egyik legfontosabb dolog - bár nagyon sok konkrét esetet tudunk, hogy milyen eredményt hozott - hogy átfogó elemzések is készüljenek e tekintetben.
Folyik a költségvetés vitája, nagyon gyakran hallom ellenzéki képviselőtársaimtól azt, hogy a pályázati rendszer működtetésére biztosított, ha jól emlékszem, másfél milliárd nagyságú forrás eltúlzott, hiszen úgymond csökken az alap nagysága, el kell azt vonni, és jelentős számú módosító indítvány érkezett be erre a másfél milliárd forintra, többszöröse a másfél milliárd forintnak. Azt gondolom, hogy jó lenne ezt szakmai alapon tisztázni, hiszen ez ilyen szorosan nem függ össze az összeg nagyságával, sőt kumulálódik a pályázatok nagyságrendje, hiszen az előző évek pályázatait gondozni kell, több évig tartanak ezek a pályázatok, általában 2-3 esztendőig. Ilyen értelemben azt gondolom, hogy nem eltúlzott, és nagyon fontos dolog, hogy együtt óvjuk a rendszert, hogy az működőképes legyen, ezért én azt javaslom, hogy ezt is támogassuk.
Szeretném még egyszer megköszönni ezt az izgalmas témát, és tényleg jó szívvel tudnám javasolni, hogy különböző részterületeken folytassuk tovább ezt a munkát. Ez egy olyan terület, amelyik Magyarország jövőjét, az ország versenyképességét nagymértékben befolyásolja, ezért tényleg érdemes vállvetve, közösen dolgoznunk és küzdenünk. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szeretném kérdezni a bizottság tagjait, hogy kívánnak-e szólni. Tessék!
PAKUCS JÁNOS: Egy gondolatot szeretnék csak hozzátenni, hogy fogalmazzunk meg egy javaslatot, ha lehet, arra, hogy készüljön egy független bizottság által készítette elemzés, felmérés a 150 milliárd forint felhasználását illetően.
ELNÖK: Több képviselőtársam is felvetette azt, hogy erről készüljön egy írásbeli jelentés, úgyhogy ez csak megerősít ebben. Én úgy vettem, hogy ebben egyetértettünk, és a jegyzőkönyv is tartalmazza, ami elnök úr felé is egyfajta jelzés, amit Pakucs úr előterjesztetten megfogalmazott. A képviselőtársak ezzel egyetértettek, a jegyzőkönyvben ez így van, az elnök úr ezt elfogadta, ezért úgy gondolom, úgy tenném fel szavazásra, hogy meghallgattuk az NKTH elnökét, a feltett kérdésekre szóban válaszolt, illetve több olyan kérdés van, ahol írásban kérjük a választ. Ebben természetesen benne van Pakucs úr felvetett kérdése is.
Tatai-Tóth András!
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Elnök úr, az volna a kérdésem ezzel kapcsolatban, hogy ki jogosult egy ilyen vizsgálat elrendelésére, mert annak kellene megküldeni ezt a bizottsági állásfoglalást.
ELNÖK: Én azt gondolom, az elnök úr ezt előkészíti, mi megvitatjuk, és azzal már előbbre leszünk, ha kapunk egy helyzetet, aztán utána tovább lehet lépni. Én úgy gondolom, abban mindkét bizottság egyetért, hogy nekünk azt kell erősítenünk, hogy a kutatás-fejlesztés-innováció kikezdhetetlen legyen. Megint csak Pakucs úrra nézek, a nyár folyamán, amikor problémák voltak, egymást hívtuk, és igyekeztünk ott erősíteni, ahol ezt kellett, nehogy véletlenül lekerüljön a sorról; nagyon finoman fogalmazva. Tehát közös érdekünk nekünk, akik ebben a bizottságban vagyunk, hogy hosszú távon ezek biztonságban legyenek.
Almássy Kornél, Révész Máriusz jelentkezett még.
ALMÁSSY KORNÉL (független): Tisztelt Bizottság! Annyit hozzátennék a jegyzőkönyv és a pontosítás kedvéért, hogy én is azt gondolom, azt lehet most reálisan kérni, az idő rövidsége miatt, az idei és a jövő évre vonatkoztatva is, hogy az NKTH készítsen el egy ilyen javaslatot. De azért én hozzáteszem, Pakucs úrnak az volt a javaslata, hogy egy külön, független, szakértői bizottság készítse el, és hozzászólásában azt is elmondta, hogy külföldi szakértők tegyék ezt meg. Én is ezt pártolnám, de más kérdés, hogy nem látom erre jelenleg a lehetőséget, és nem tudom, hogy ebben nekünk mennyire van hatáskörünk, viszont ettől függetlenül azt gondolom, hogy az NKTH-tól várjuk az anyagot, és utána szerintem ebben tovább lehet lépni, ha látjuk ennek szükségét.
ELNÖK: Igen, én is így gondoltam. Tessék, parancsoljál!
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Szerintem Pakucs János javaslata elválik azoktól a javaslatoktól, mint amit mi feltettünk kérdéseket, és arra majd írásban válaszol az elnök úr, mert ez egy teljesen különálló javaslat volt, ami nagyon fontos. Én akkor is támogatnám ezt a javaslatot, ha ebből esetleg pont nem az jön ki, amit elnök úr mondott, hogy kikezdhetetlen a kutatás-fejlesztés, hanem az jön ki, hogy a 150 milliárd forintnak mindössze 20-25 milliárd forintnyi része hasznosult megfelelően, mert ez akkor is valamiféle tükröt jelent, ami alapján tovább tudunk majd lépni a jövőben. Itt nem az a fontos, hogy ezt a felmérést szépre fényezzük, hanem hogy reális legyen, hogy a gondokkal szembe tudjunk nézni.
Elnök úr, ezért én még egyszer azt javasolnám, hogy amit Pakucs úr megfogalmazott, arról külön szavazzunk, és a beszámoló elfogadásáról meg az egyéb, a kérdésekre adandó írásbeli válaszígéretről pedig egy másik körben szavazzunk.
DR. KOLBER ISTVÁN (MSZP): Azt gondolom, hogy azért ezt végig kell gondolni, mert egyrészt az NKTH-nak feladata, és a jelenleg irányító minisztériumnak, miniszter úrnak is célkitűzése a hatékonyság elemzése és mérése, tehát ezt a feladatot mindenképpen el kell végezni. Én magam is tényleg kíváncsi lennék, hogy úgymond független szakértői testület is vizsgálja meg, bár definiálni kellene, hogy ki az a független, aki ezt meg tudja nézni. Ha mi most egy ilyet elrendelünk, mint bizottság, akkor hozzá kellene tenni, hogy milyen forrásokat biztosítunk ehhez, és ez itt a kényes kérdés. (Dr. Csopaki Gyula: Forrás nincs.) Igen. Mi nem diszponálhatunk a források fölött.
Azt javaslom, hogy első lépésben nézzük meg a jelentést, és menjünk azon az úton tovább, amit Pakucs úr fölvetett, vonjunk be szakértőket ennek a metodikai kérdéseit, az eredményességét vizsgálva, és több szem többet lát alapon foglalkozzunk ezzel a kérdéssel. Ez teljesen jogos és fontos kérdés a bizalom miatt. Mindenkinek az az érdeke, hogy ezeket az anyagokat bizalommal tudjuk fogadni, hogy ne legyenek kételyek, mert azt hiszem, ez közös érdekünk, és elnök úr is ezt erősítette meg.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem kívánunk elmosni semmit sem. Társelnök úrnak mondtam éppen, hogy ebben az esztendőben egyébként az NKTH-nál komoly ellenőrzések voltak. Mi azt szeretnénk, hogy a kutatások, legyenek bármilyen felsőoktatási intézményeknél is, nyilvánosak legyenek. Ebben komoly törekvések vannak, de nem megyek ezekbe bele, mert ezzel nem akarom az időt húzni.
Nagyon célirányos kérdések voltak, amelyek megfogalmazásra kerültek, és ezek egy részére az elnök úr választ adott, a másik részére pedig írásban fog válaszolni. Aki elfogadja, hogy a szóbeli válaszadás, illetve az írásbeli válasz alapján az elnök úr tájékoztatóját támogassuk, azt kérem, kézfeltartással erősítse meg. (Szavazás.) Köszönöm. Tartózkodás? (Szavazás.) Négy. Köszönöm szépen.
10 igen szavazattal, 4 tartózkodás mellett a bizottság elfogadta az elnök úr tájékoztatóját. Köszönöm szépen.
Kiegészítésként kérem, hogy Pakucs úr előterjesztését az NKTH először saját körein belül igyekezzen megvizsgálni. Én nem ismerem az ő anyagi keretüket, de azt tudom, hogy a Magyar Akkreditációs Bizottságnál, ha nemzetközi akkreditációt kérünk, akkor a fele pénzt elviszi arra az évre, olyan nagyságrendű. Nem tudom, hogy mennyivel tisztességesebb Európában bárki, hisz mindenki, mindenkit ismer, a tudósok egymással gyakran találkoznak, baráti viszonyban vannak. Bízom abban, hogy Magyarországon nagyon sok olyan kiválóságunk van, aki kikezdhetetlen, de legalább egy ilyet találjuk először, és ha őt megismerjük, akkor tovább tudunk lépni. Pakucs úr, ha te ezt elfogadod, akkor én ezt javasolnám. (Pakucs János bólint.) Köszönöm szépen.
Van-e még valami?
RÉVÉSZ MÁRIUSZ: Elnök úr, azt javaslom, szavazzunk a konkrét határozati javaslatról is. Amit elnök úr most mondott, az megfelelő, hogy első körben egyelőre hagyjuk a külső szakértőket, de próbáljunk valamiféle, körülbelüli képet kapni arról, hogy a 150 milliárd forintnak hány százaléka, milyen módon hasznosult.
ELNÖK: Ezzel teljesen egyetértek. Újból megkérdezném, bár én így is értettem, hogy erre mindenképpen kérünk egy belső vizsgálatot, egy tájékoztatást, és azután megnézzük, hogy nemzetközi szinten lehet-e, vagy nem, de ezt vizsgáltassa meg az NKTH Magyarországon, belső szakértőkkel. Aki ezt elfogadja, még egyszer szavaztatok, kérem, jelezze! (Szavazás.)
Ebben az esetben egyhangú a szavazás eredménye. Köszönöm szépen, és örülök, hogy tisztáztuk ezt a szerintem egyforma gondolkodást.
Tájékoztatásképp szeretném elmondani, hogy decemberben tartunk még egy ülést, erről mindenki megkapja majd a meghívót.
A bizottsági ülést ezzel bezárom. További jó munkát kívánok mindenkinek!
(Az ülés befejezésének időpontja: 16 óra 15 perc)
Dr. Magda Sándor
a kutatási és innovációs
eseti bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Bihariné Zsebők Erika