KIEB-4/2008.
KIEB-7/2006-2010.

Jegyzõkönyv?

az Országgyûlés Kutatási és innovációs eseti bizottságának
2008. október 28-án, kedden, 14.00 órakor
a Képviselõi Irodaház I. emelet II. számú tanácstermében
megtartott ülésérõl

 

Tartalomjegyzék

Napirendi javaslat: 3

Az ülés résztvevõi: 4

A bizottság részérõl: 4

Megjelent: 4

Helyettesítési megbízást adott: 4

Meghívottak részérõl: 5

Hozzászólók: 5

Megjelentek: 5

Elnöki köszöntõ 6

A kutatás-fejlesztés-innováció stratégiai kérdései 6

Dr. Molnár Károly tájékoztatása 6

Képviselõi kérdések, vélemények, válaszok 13

 

Napirendi javaslat:

1. A kutatás-fejlesztés-innováció stratégiai kérdései
Elõadó: Dr. Molnár Károly kutatás-fejlesztésért felelõs tárca nélküli miniszter

2. Az eseti bizottság jelentésének megvitatása és elfogadása

3. Egyebek

Az ülés résztvevõi:

A bizottság részérõl:

Megjelent:

Elnököl: Dr. Magda Sándor (MSZP), a bizottság elnöke

Dr. Józsa István (MSZP)
Podolák György (MSZP)
Dr. Szabó Zoltán (MSZP)
Tatai-Tóth András (MSZP)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz)

Helyettesítési megbízást adott:

Kormos Dénes (MSZP) dr. Szabó Zoltánnak (MSZP)
Dr. Orosz Sándor (MSZP) Tatai-Tóth Andrásnak (MSZP)

Meghívottak részérõl:

Hozzászólók:

Dr. Molnár Károly tárca nélküli miniszter
Pakucs János akadémikus
Rakusz Lajos akadémikus
Tétényi Pál akadémikus
Vincze Imre, a Magyar Tudományos Akadémia levelezõ tagja

Megjelentek:

Dr. Kolber István, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára
Daróczy Zoltán
Demetrovics János
Freund Tamás
Németh Tamás

 

(Az ülés kezdetének idõpontja: 14 óra 7 perc)

Elnöki köszöntõ

DR. MAGDA SÁNDOR (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Szeretettel köszöntök mindenkit! Külön tisztelettel köszöntöm Molnár Károly miniszter urat és államtitkár urat.

Elöljáróban szeretném elmondani, hogy többen felvetettétek, hogy a nyár beálltával ez az eseti bizottság megszünteti-e a munkáját vagy nem. Én úgy gondolom, hogy ez nem megalapozott felvetés. Vannak átmeneti problémáink, így többek között még nincs társelnökünk, de én azt remélem, hogy elõbb-utóbb ez a kérdés is meg fog oldódni. Szeretném jelezni, hogy a frakcióvezetõ úrhoz fordultam ezzel a kérdéssel, és Navracsics úr ígéretet tett arra, hogy mind a létszám pótlására - Pálinkás akadémikus úr kiválását követõen -, mind pedig a társelnöki posztra javaslatot tesz.

E rövid bevezetõ után szeretném bejelenteni azt, hogy a kiküldött meghívótól eltérõen ma elmarad a 2. napirendi pontunk, mert a Csopaki Gyula elnök úrral történõ egyeztetés félresikerült, konkrétan nem történt meg a mi részünkrõl, ezért õt a következõ ülésünkön szeretnénk meghallgatni. Kérem, fogadjátok el, hogy ez ma elmarad, amiért szeretnék elnézést kérni. Így tehát az elsõ napirendi pont és az egyebek kerül megtárgyalásra.

Aki elfogadja, hogy ezek a napirendi pontok kerüljenek megtárgyalásra, azt kérem, kézfelnyújtással erõsítse meg. (Szavazás.)

Köszönöm szépen. A bizottság egyhangúlag elfogadta.

A kutatás-fejlesztés-innováció stratégiai kérdései

Ezután megkezdjük a munkát, és megkérem Molnár Károly urat, hogy tartsa meg elõadását. Miniszter úr!

Dr. Molnár Károly tájékoztatása

DR. MOLNÁR KÁROLY tárca nélküli miniszter: Nagyon szépen köszönöm a lehetõséget, hogy az eseti bizottság elõtt az elképzeléseinkrõl be tudok számolni. Ennek aktualitása van abban a tekintetben, hogy a kormány munkaterve szerint a novemberi kormányülésre három elõterjesztést kell készítenünk, amelyek ennek a feladatnak az irányítási rendszerére vonatkoznak, úgyhogy az eseti bizottság véleményét is szeretném kérni az elképzelésekrõl és a tanácsait is, mert még most lehetõség van arra, hogy ez az irányítási rendszer, amit ennek a feladatnak a megvalósítására kialakítottunk, közmegelégedésre legyen kialakítva.

Ahhoz, hogy errõl be tudjak számolni, hogy milyen új irányítási rendszert gondolunk ezen területre, szeretnék e rövid, félórás elõadásomban egy helyzetképet bemutatni, hogy hogyan is áll ez a terület, a tudománypolitika, a kutatás-fejlesztés-innováció. A helyzetkép alapján most kicsit segítségemre van az, hogy az OECD éppen nemrégen tárgyalta ezt a területet, szakvéleményt adott róla, amelyben jelentõsen segítettünk az adatok összeállításában, így most annak ajánlásait is figyelembe lehet venni. Ezek alapján fogalmaztuk meg a miniszteri hatáskörbe tartozó feladatokhoz a célokat, a feladatokat, és ehhez próbálunk egy irányítási rendszerre javaslatot tenni, amelyhez szeretném, ha itt véleményt kaphatnánk róla. Tehát ez lenne magának az elõadásnak a felépítése.

Ezt a miniszteri posztot úgy hozták létre május 6-án, hogy a kormányzat elhatározta, hogy a tudománypolitika, a kutatás-fejlesztés-innováció témaköre kormányzati szinten is jelenjen meg, hogy kormányzati szinten e terület képviselete történjen meg, és minden olyan döntésnél, amely ezt a témát érinti, a véleményemet kikéri a kormány, illetõleg minden olyan döntési körben, ahol ennek a területnek szerepe van, a véleményemet ki tudom nyilvánítani. Pozitívan mondhatom, hogy az eddigi kormányüléseken ezt nagyon jól lehetett érvényesíteni. Azért kezdtem ezzel, mert ez egy új helyzet, nemcsak az, hogy ezt a területet a kormányban egy miniszter képviseli, hanem azért is, mert egy kézbe került a tudománypolitika, a kutatás-fejlesztés-innováció irányítása vagy legalábbis összefogása, ami azt jelenti, hogy egy olyan új feladat fogalmazódott meg, amelytõl azt várja a kormány, hogy az a kevés pénz, amely rendelkezésre áll erre a területre, hatékonyabban legyen elhasználva, a társadalom érdekeit, a versenyképességet növelõ módon legyen felhasználva, a párhuzamosságok legyenek megszüntetve, illetõleg a prioritások mentén próbáljunk hatékonyabbak lenni. Hogy ezeket a célokat hogyan lehet megvalósítani, és milyen alapról indulunk, errõl szeretnék egy rövid helyzetképet elõrevetíteni. (Vetített számítógépes prezentáció.)

Ezt az ábrát biztosan sokan láttátok, látták, az Európai Unió minden évben csinál egy innovációs hajlandósággal kapcsolatos táblázatot, amelyik 20 mutatóból áll. A mutatók nagyon sokrétûek - majd egy-kettõt ki is fogok emelni -, és ez alapján látható, hogy az európai uniós átlag 0,46, és ehhez képest Magyarország 0,26-tal eléggé a végén van. Ez azt jelenti, hogy van mit javítani az innovációs hajlandóság tekintetében.

Ha a következõ ábrára ránézünk, láthatjuk, hogy kevés a költés és kiegyensúlyozatlan a szerkezet. Jól ismert szám különösen ebben a körben, hogy a 2007. év statisztikai adatai szerint Magyarországon 2007-ben a GDP 0,97 százalékát költöttük el. Mindig úgy szoktam mondani, hogy ez kvázi stagnál, mert 2006-ban ez egy százalék volt, de nem jó a derivált elõjele, merthogy ez negatív, és jobb lett volna, ha pozitív. Ilyen szempontból azt gondolom, valóban azt gondolom, hogy kevés a pénz, és majd késõbb rá fogok mutatni, hogy ez mennyi is összességében, és hogyan tevõdik össze, de látni kell, hogy nem elég jó a hatékonysága sem, ahogy az elõbb említettem, és nem elég jó az aránya sem, az összetételi aránya.

Az összetétel aránya a jobb oldali ábrán látható, a szektoronkénti megoszlás, amelyiken, hogyha a 2006-os ábrát is ide fölvetítettem volna, még rosszabb lett volna a kép, mert 2006-ban durván egy százalék körüli volt a GDP, akkor ennek 70 százalékát állami támogatás tette ki és 30 százalékát a vállalati támogatás. Ez most már a mai helyzetet tükrözi, amely sokkal kedvezõbb ebben a tekintetben, mert látható, hogy közel 50-50 százalék - nem számítva a külsõ kis százalékokat - az állami és vállalati hozzájárulás, ami azt jelenti, hogy sikerült abba az irányba elmozdulni ezen az összegen belül, hogy az arány jó értelemben változzon, hiszen az európai 1,8-1,9 százalék - ennyi az Európai Unió átlaga a magyar 0,97-hez képest - arányában körülbelül 30 százalék az állami és 70 százalék a vállalati hozzájárulás. Ettõl mi még messze vagyunk, de elmozdultunk ebbe az irányba.

A mai helyzetet nem kell ecsetelnem, a mostani pénzügyi, gazdasági helyzetet, ezért nem is nagyon hiszem, hogy az állami támogatás növelhetõ lenne. Nem is lenne elegáns, ha mi most ezért küzdenénk, de én azt hiszem, itt még van lehetõség arra, hogy a vállalati hozzájárulás aránya nõjön a vállalati hozzájárulás javára, és így esetleg az abszolút érték is nõni tud; erre esetleg majd egy-két példát is lehet mondani.

A másik nagyon negatív, a regionális megoszlás, ami a bal oldali ábrán látszik, hogy rendkívül Budapest-centrikus, központcentrikus a megoszlása. Látható, hogy Közép-Magyarország ebbõl 70 százalékban részesül, és az összes többinél látható, hogy milyen kis százalékban. Ebben azt hiszem, mindenképpen egyfajta kiegyensúlyozottabb megoszlásra kell törekedni, de erre is tettünk és teszünk intézkedéseket.

A következõ ábrán látható, hogy leginkább probléma, és a társadalom elismertsége ezen a területen is ebbõl fakad, hogy a K+F szféra és a gazdaság közötti kapcsolat nem elég erõs, nem elég adekvát. Én azt gondolom, mindenképpen olyan kutatás-fejlesztés-innovációs tevékenységet kell támogatni, amelyik a gazdaság részére hasznosítható terméket, szolgáltatást, eljárást nyújt. Nem szégyen bevallani, olyanra kell törekednünk, amelyik profitot termel, a társadalmi jólétet segíti, a versenyképességet növeli, ezért ilyen centrikusan kell ennek a szférának is hozzáállni; nem lebecsülve természetesen az alapkutatást.

Mi azt gondoljuk, hogy korszerûtlen a nonprofit kutatóhálózat, a hazai mûszerbázis elöregedett, hiányzik a koncentrált K+F infrastruktúra, elaprózódott a kutatói tevékenység. Itt egy számot is fölvetítettem, hogy az egy témára jutó kutatók száma tizede a nemzetközi átlagnak, vagyis gyakorlatilag az volt - nem mondom, hogy tegnap, de 2-3 évvel ezelõtt -, hogy minden kutató kapott egy kis támogatást, és a témáját támogatták. Ebbõl látszódott, hogy nagy eredmény nem tudott születni, mert ez a szétaprózódottságot jelentette. Mi most azt valljuk, hogy nagy projekteket kell támogatni, és a projektekhez kell a szakértõket megválasztani, és nem a szakértõkhöz a témákat.

Ahogy említettem, nagyon hiányzik a piacra, a gazdaságra nyitott szemlélet. Azt gondolom, el is hangzott már a korábbi elõadásokban ebben a témában, és én, mint korábbi egyetemi rektor, miután gépészmérnök vagyok, és nem alaptudományi fizikus, matematikus, és nem lebecsülve ezeket természetesen, de elég sokat küzdöttem azért, és itt is küzdök azért, hogy legalább olyan értékûnek kell elfogadni egy mérnöki alkotást, mint egy publikációt, és nem hiszem, hogy csak a citációs indexnek kell mérvadónak lennie. Ennek a helyes egyensúlyát kell megtalálni. Tehát azok a társadalom számára megjelent, látható értékek ugyanilyen értéket képviseljenek a tudományos megítélésénél is.

Az innovációs rendszer hiányosságai rontják a versenyképességet. Itt azt szoktuk mondani, hogy az innováció végsõ eredménye az, hogy ebbõl eladható, termék, szolgáltatás születik, és esetleg vállalkozások is születnek ebbõl. Ezeket spin-off vállalkozásoknak szoktuk hívni, de azért ne szûkítsük ezt le spin-off vállalkozásokra, hanem a kis- és középvállalkozásokra is kell gondolni, akik ezeknek a kialakított fejlesztéseknek a konkrét megvalósítói és a társadalom számára a hasznosítói legyenek. Én azt gondolom, hogy ez nagyon kevés, ezért ezt a részt mindenképpen erõsíteni kell.

Az innovatív kis- és középvállalkozások megerõsítését szolgáló inkubációs intézkedések támogatása szükséges, és egy olyan pályázati struktúrát kell kialakítani, amelyik az elõbb elmondottak szerint a vállalati, társadalmi szempontból értékes fejlesztéseket jobban támogatja. Nagyon fejletlenek az innovációt támogató tõkepiaci eszközök. Ezt rosszkor mondja az ember, amikor a tõkepiac úgy áll, ahogy áll, de ennek ellenére a Regionális Fejlesztési Holdinggal felvettük a kapcsolatot, hogy kockázati tõkével is be lehetne ide szállni. Most egy együttmûködést próbálunk kötni, hogy ezek a pénzek valóban felhasználhatók legyenek ezekhez a vállalkozásokhoz.

A következõ ábrán szeretném bemutatni, hogy a 0,97 százalék mibõl tevõdik össze. Látható, hogy a közfinanszírozásból durván 170 milliárd származik és a vállalati 120 milliárd a másik össze. A 170 milliárdból körülbelül 50 az, amelyek a külsõk voltak, tehát az állami 120, a vállalati 120 és a többi az egyéb. Ebbõl az Innovációs Alap támogatása, amit az innovációs törvény tesz lehetõvé, ez durván 40-50-60 milliárd forint, és évente picit változik. Ez úgy tevõdik össze, hogy a vállalati befizetésekhez megfelelõ összeget tesz hozzá a kormány két év csúsztatással. Ez azt jelenti, hogy ez teszi ki az 50-60 milliárdot. Igazából ennek az elosztásánál van nekem döntési jogköröm az NKTH-n keresztül, ez egyértelmûen ennek a miniszternek a hatáskörébe tartozik. Ezt csak azért mondtam, hogy igazából direkten a 250 milliárdból erre az 50 milliárdra tudok hatni.

Nem annyira negatív a kép, mert a többi, ami itt szerepel, az az OTKA, amelyik az OTKA-törvény alapján egyértelmûen alapfinanszírozás az OTKA-törvény fõleg alapkutatásokat támogat. Már tavaly, megértve az OTKA helyzetét, hogy a kormányzat költségvetésbõl nem tudja támogatni növekvõ támogatással az OTKA-t, ezért az Innovációs Alapból 2 milliárdot szavaztunk meg 3 évre, hogy az OTKA-támogatás kiegészítéseképpen segítse az alap-, alkalmazott kutatást. Annyi kikötésünk volt, hogy ez a 2 milliárd egy picit olyan alapkutatás legyen, amelyik már vállalatközeli, alkalmazott kutatás épülhet rá, tehát ilyen szempontból a prioritásokban és a döntési mechanizmusban nemcsak az OTKA-zsûri, hanem mi is befolyunk, hogy ez ilyen típusú legyen.

Vannak európai források is, amelyek ugyanilyen nagyságrendûek, mint az Innovációs Alap. Itt a GOP-ot említeném, mert a gazdasági operatív program kapcsán durván 40 milliárd áll rendelkezésre. Itt csak megjegyzem, hogy ez Bajnai Gordon miniszter felügyelete alatt van, de miután ezek a GOP-os pályázatok valóban fejlesztési pályázatok, nagyon nehéz elkülöníteni, hogy a kutatás-fejlesztésnek mikor van vége, és mikor van konkrét fejlesztés-beruházás. Mi nagyon jó egyezséget kötöttünk Bajnai Gordon miniszter úrral, vagyis ezen pályázati prioritásoknál, a döntési mechanizmus kialakításánál, a döntésnél ugyanolyan jogosítványom van, mint Bajnai Gordon miniszter úrnak, és õ ezt tartja is. Majd erre az irányítási rendszer javaslatánál erre konkrét megoldási javaslatot is teszek, hogy ne csak a két miniszter megegyezésén múljon, hanem legyen intézményesítve.

A TÁMOP, TIOP Hiller miniszter úrhoz tartozik. Amikor a miniszteri posztot létrehozta a kormány, nem vitánk volt, csak Hiller miniszter úr azt mondta, hogy az egyetemi kutatás-fejlesztés inkább egyetemi, mint kutatás-fejlesztés, hogy maradjon ott, de ugyanakkor ugyanilyen együttmûködést ajánlott, és ez az együttmûködés is áll. Tehát ott is körülbelül ilyen nagyságrendû pénzek vannak, amelyek egyértelmûen kutatás-fejlesztési pénzek, csak egyetemi kutatás-fejlesztési infrastruktúrafejlesztéseket szolgál. Most lesznek a kormány elõtt a 2009-2010-es prioritások úgy a GOP-nál, mint a TÁMOP-nál és TIOP-nál, ebben már véleményt kértek tõlünk, azt figyelembe vették, úgyhogy ez az együttmûködés már mûködik.

A konkrét FP7-es európai program kvázi kicsit független, de a konzorciumok létrejöttét segíteni tudjuk. Ez azt jelenti, hogy összességében az összköltség ebbõl tevõdik össze. Ezt kellene megõrizni vagy növelni. Én még egyszer mondom, ott látok lehetõséget, hogy a vállalati 120 milliárd növekedjen, és erre reális esélyt látok, hogy most az a kormányzat szándéka, hogy az európai uniós forrásokat koncentráltabban, korábban lehessen felhasználni, vagyis ekkor a GOP, a TÁMOP és a TIOP sem ilyen összegekkel szerepel, hanem növekvõ összeggel.

Ezen helyzetkép nem tükrözi a valóság részleteit, a valóságot tükrözi, csak ezt most koncentráltan vetítettem ide. Errõl van egy teljesen részletes felmérésünk is. Ezen helyzetképet vizsgálta az OECD, és az OECD elõtt mi is, és az OECD megfogalmazott ajánlásaival, amelyekkel egyetértettünk, amelyeket részben mi tettünk, ezek alapján szeretnénk megváltoztatni vagy figyelembe venni ezen ajánlásokat. Ezek után nézzük meg az OECD-ajánlásokat!

Magyarország a közepes és magas hozzáadott értékû iparágak országává vált, azonban hosszú távon mindez nem fenntartható erõs nemzeti innovációs rendszer hiányában. Ehhez tette meg ajánlásait az OECD, hogy az innováció szempontjából kedvezõ keretfeltételeket kell kialakítani a tudományos, technológiai és innovációs humán potenciál megerõsítése érdekében. Itt megállnék egy pillanatra, mert ez nagyon nagy gond. Nem mondtam a helyzetelemzésnél azt a számot, én csak a pénzekrõl beszéltem, de még ha több pénzünk lenne is, nagyon nehéz lenne hatékonyan felhasználni, mert nincs meg a humán erõforrás, aki ezt jól, magas szinten fel tudná használni. Ez a szám ezer lakosra vetítve 4,1-es számot mutat, vagyis 4,1 a kutatás-fejlesztéssel foglalkozó Magyarországon, míg az Európai Unióban ez 6,9 - nem beszélve Japánról, Dél-Koreáról, mert akkor nagyon nagy lenne a kontraszt. Majdnem azt mondhatom, hogy az Európai Unióban is körülbelül a fele, vagy annál egy kicsit több, de sokkal rosszabb a szám, hogyha csak a mûszaki és természettudományos végzettségûeket venném, mert a kutatás-fejlesztésben azért más végzettségûek is vannak.

Egyszerûen nincs meg a humán erõforrás, aki magas szinten, az elvárt szinten ezt a tevékenységet végezni tudja. Ez a kör biztosan tudja, hogy az államilag támogatott egyetemi helyek kiírásánál mindig azt képviseltem, és most is azt képviselem, hogy prioritást kapjon ez a terület, tehát a mérnökök, a természettudományok, de hiába tesszük ezt, ha olyan eredmények születnek, hogy 160 ponttal tudnak csak feltölteni, mondjuk Miskolcon a villamosmérnöki szakra; most csak egyet mondtam, de többet is lehetne mondani. Én azt gondolom, hogy a 480 pontból a 160 pontot elértbõl soha nem lesz villamosmérnök, és ha lesz, az még nagyobb baj.

Ez azt jelenti, hogy itt nagyon fontos feladat van, és ezt a feladatot érezzük, majd fogom is mondani késõbb, hogy ennek a kutató-fejlesztõ-innovációs tevékenységnek a társadalmi elismertsége nem megfelelõ, vagyis nem ismeri a társadalom elég jól. Az átlagos emberek nem ismerik jól, akiknek a gyerekei szempontjából, a gyerekeik jövõje szempontjából ez egy befektetés lenne, és ezért lenne fontos megszerettetni ezt, hogy a gyerekek ne csak médiaszakértõnek, közgazdásznak meg jogásznak jelentkezzenek. E szakma szépségeit, eredményeit kellene elismertetni, és erre mi mindenképpen egy stratégiát alakítunk ki, hogy ennek a társadalmi elismertsége, megszerettetése egészen az általános iskolától a középiskolán át meglegyen. Erre oda fogunk figyelni, és ezt támogatni fogjuk.

Az a baj, hogy ez a befektetés nagyon lassan térül meg. Egy egyetemi idõszak 3 vagy 5 év, és ha most elindulunk, és jövõre sokkal többen akarnának ilyen végzettségûek lenni, ez is csak 3 év múlva jelentkezik. Ez tehát egy nagy holtidejû tevékenység, de ezzel foglalkozni kell, ezért Hiller miniszter úrral együttmûködve fogok ebben lépéseket tenni.

Az irányítási struktúra fejlesztése a következõ, ezért vagyunk itt, és majd erre akarok kilyukadni, hogy mi lenne a javaslat. A vállalati innováció erõsítésérõl már beszéltem. A kapcsolatrendszer megerõsítése nagyon. Az új pályázati rendszerünk már ilyen, hogy a hálózatosodást, a klaszterek kialakítását, konzorciumok kialakulását támogatja. Nagyon fontos a kritikus tömeg, és erre utaltam, hogy ne egyszemélyes kutatásokat finanszírozzunk, hanem nagyobb, kiemelt projekteket, több szakértõ bevonásával, vállalatok bevonásával. Tehát a kutatás-fejlesztés minden lépcsõjéhez értõ embereknek kell benne lenniük, és nagyon fontos a nemzetközi kapcsolatrendszerbõl adódó haszon maximalizálása is, amelynek van egy elsõ lépéses eredménye, az ETI idekerülése, de ez még csak egy lehetõség, ezzel élni kell tudni.

A további ajánlások, amelyek megjelentek, és amelyek miatt részben itt vagyunk, a TTI szakpolitika prioritásainak és a hosszú távú stratégiai célkitûzéseknek a fenntartása. Említettem már, hogy novemberben a kormány elé kell terjeszteni a TTI-stratégia felülvizsgálatát, a végrehajtási utasítás esetleges módosítását. A prioritások, a nem megvalósult célkitûzések és ezek átütemezése fog itt szerepelni. Azt gondolom, hogy miután ez kormányzati szintre kerül, ez a második célkitûzés így teljesül. Nagyon fontos, hogy újra kell gondolni a hatáskörök elosztását, a kormányzati szereplõk hatékony koordinációját, hiszen amikor az született, akkor még nem volt ilyen miniszter, nem volt ilyen átfogó feladat, ezért ennek szellemében ezt felül kell vizsgálni. Korábban a felelõsség a különbözõ miniszterek - a GKM-miniszter, OM-miniszter és a többi - kezében volt, ezért ezt most rendbe kell tenni e struktúra szellemében.

Ezek voltak az OECD fõbb ajánlásai, amelyekkel azt hiszem, hogy a helyzetképbõl adódóan egyet lehet érteni. Ezek után fogalmaztuk meg a célokat. Ahogy már említettem, erõsíteni kell a vállalati kutatás-fejlesztés-innovációs tevékenységet, nagyon fontos, hogy épüljenek ki nemzetközileg versenyképes tudományos és innovációs kapacitások, központok, erõsödjön a társadalmi versenyképességet megalapozó tudás - itt utaltam a humán ügyekre -, és nagyon fontos a régiók kapacitásának növelése is. Ezeket a célokat milyen feladat-megfogalmazásokkal gondolom, hogy elérhetjük?

Az elsõ és legfontosabb a szemlélet- és kultúraváltás. Nagyon fontos, hogy meg kell változtatni azt a tekintélyelvûséget, ami ezen a téren még megvan, nem lebecsülve azokat az eredményeket, amelyeket híres tudósaink elértek, de én azt gondolom, hogy az elõbb elmondott prioritások mentén a társadalom és a versenyképesség javára szolgáló döntéseket kell meghozni. Ez egy nagyon nehéz feladat, most nem részletezem, de gondolom, mindenki érti, hiszen itt tényleg nagy tekintélyû tudósokról van szó, és számítson az is, de elsõsorban ne az számítson.

Hatékony támogatási rendszert kell megteremteni. Nekem itt elsõsorban az NKTH és az alap felhasználására van módom, hogy ezt változtassam, illetve a GOP, a TÁMOP, TIOP tekintetében, az együttmûködés révén tudok ebben befolyást gyakorolni. Ide tartozik, és eddig nem említettem, hogy alám tartozik a Szabadalmi Hivatal, amely a kutatás-fejlesztési munka csúcsa. Ha olyan szellemi érték születik, amelyik szabadalmazható, oltalomban vagy védelemben részesül, hiszen ez a csúcsa egy ilyen tevékenységnek, és itt is van teendõm. Én azt gondolom, hogy ezeket az eredményeket védeni kell, értékelni, értékesíteni, hasznosítani kell, és ezen a téren is további feladataink vannak.

Nagyon fontos, és kicsit összefügg azzal, amit mondtam, hogy fontos a fiatalok, a humán erõforrás biztosítása, és ez a tehetséggondozás kérdése, a terület széles körû társadalmi elismertségének növelése, amit már említettem. Felvettük a kapcsolatot a médiákkal, egy kommunikációs fõosztályt hozunk létre, amelynek az a dolga, hogy a minisztertõl lefelé, a társadalom felé tudja teríteni, ugyanakkor a kormányzat, a parlament felé el tudja fogadtatni. Ide tartozik a tehetséggondozás, hogy úgy az általános iskolában, mint a középiskolában, az egyetemeken ezt a tehetséggondozást fölkaroljuk. Minden olyan szervezettel együttmûködünk, akik ezzel foglalkoznak, az Innovációs Szövetséggel, a Csermely Péter-féle tehetséggondozó csapattal. Tehát mindenképpen szükség van arra, hogy ezeket megmutassuk, és hogy segítsük a tehetségeket.

Fontos az integrált irányítás mûködtetése és a nemzetközi kapcsolatok erõsítése. A következõ ábrán én túlmennék, de a következõ a 2006-2008. közötti irányítási rendszer. Ez az irányítási rendszer, amíg nem volt ilyen miniszter, úgy mûködött, hogy az Országgyûlés parlamenti bizottságai, ez a bizottság is, mint eseti bizottság foglalkozik az üggyel, és létezett a kormány mellett a Tudomány- és Technológiapolitikai Kollégium, amelyet a miniszterelnök úr elnökölt, amelyrõl mindannyian tudjuk, hogy 2006 óta nem ülésezett. Vagyis ez a kollégium próbálta átfogni ezt a területet, holott több minisztérium is foglalkozott ezzel az üggyel, így például a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, az Oktatási Minisztérium, az Akadémia, az FVM és így tovább, és ezekben a minisztériumokban végzett apró tevékenységeket kellett volna összefognia a kollégiumnak és az emellett mûködõ fejlesztéspolitikai irányító testületnek, amely már szintén nem mûködik.

Gyakorlatilag ez lett volna az a struktúra, amelyik nem váltotta be a hozzáfûzött reményeket, és ennek is volt az a következménye, hogy a kormány úgy döntött, hogy ezt egy miniszterre bízza, és a miniszternek kell összefognia ezt a tevékenységnek, és a kormány felé nyitni. Ezért is vagyok itt, hogy majd az új helyzethez való irányítási mechanizmust megtegyük. Látható, hogy az NKTH a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumhoz tartozott, a Szabadalmi Hivatal egy darabig a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumhoz, majd utána az Igazságügyi Minisztériumhoz tartozott, ugyanakkor a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség az Önkormányzati Minisztériumhoz tartozott. Ezek a szervezetek, amelyek most koncentráltan az én miniszterségem alá tartoznak, egy szétosztott rendszerben mûködtek.

Ha a változást nézzük, ami történt - ez a következõ ábrán látszik -, lett egy tárca nélküli miniszter, és Kolber István államtitkár úr segíti ezt a munkát. Azt gondolom, mi tényleg jól kiegészítjük egymást, mert én egy egyetemi ember vagyok, 42 éve a mûegyetemen tanítok, Pista pedig minden államigazgatási gyakorlattal, miniszterként, államtitkárként nagyon jól tud mindent. Azt hiszem, jól kiegészítjük egymást, és kezdem én is megtanulni egy kicsit azt, a Pista pedig a kutatás-fejlesztést, úgyhogy azt hiszem, ez egy jó csapat, csak most már úgy véljük, hogy túl sok a feladat, és egy szakállamtitkárunk sincs, ezért elég nehezen tudjuk ketten ezt a feladatot ellátni, de ezt csak zárójelben mondom.

Elmondtam már, hogy ide tartozik az NKTH, a Szabadalmi Hivatal, de nem beszéltem a Bay Zoltán Alapítványról, amelyik nemcsak egy alapítvány, hanem az alapítvány által mûködtetett hat kutatóintézet, amely most még három új kutatóintézetet akar létrehozni, tehát egy nagy kutatói kapacitással foglalkozik. Hogy a tudománypolitika is idetartozik, itt elsõsorban az Akadémiát szokták jelezni, és ez így is van, de az Akadémia egy teljesen autonóm szervezet. Úgy van a munkamegosztás, hogy a tudománypolitikában az Akadémiát érintõ akadémiai kérdések egyértelmûen az Akadémia hatáskörébe tartoznak, a kormányzat felé való képviselet az én feladatom. Ebben a tekintetben, ha akármilyen törvénymódosítás vagy az Akadémiát érintõ rendeletmódosítás van, akkor kormányzati szinten én képviselem az Akadémia ügyeit. Azt tudom mondani, hogy Pálinkás elnök úrral nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítani, és nem látok ebben a pillanatban semmilyen együttmûködési problémát.

Azt hiszem, miután az elõbb említettek szerint a kutatóhelyek 70 százaléka az egyetemeken van, az egyetemekkel való kapcsolattartás rendkívül fontos, ezért a Magyar Rektori Konferenciával is szoros kapcsolatot kell tartani, már csak azért is, mert két évig én voltam az elnöke a Rektori Konferenciának, így jó az esélyem, hogy a kapcsolat talán nem alakul rosszul a késõbbiekben.

Nagyon fontos a pályázatkezelés, de most nem mennék bele a részletekbe, hogy milyen problémát okozott, hogy az NKTH pályázati irodáját megszüntették még a korábbi miniszter döntése értelmében, és a Mag Zrt.-hez került a pályázati ügyek lebonyolítása, amely jelentette azokat a fõ problémákat, amelyekrõl biztosan minden képviselõ tud, mert a környezetében ilyen problémák adódtak, hogy mintegy hathónapos kifizetési késések voltak amiatt, hogy az egész ügyet át kellett adni. Ez több mint kétezer pályázat teljes anyaga, ennek a fizikai átvitele egyik helyrõl a másikra. Egy csomó krimitörténetet lehet errõl mesélni, de ma már azt tudom mondani, hogy utolérte magát a Mag Zrt., teljes egészében egyenesben van, és a kifizetések is megtörténnek, és aki teljesített, és jár neki, ezt meg fogja kapni az év végéig; ma már alig van késésünk.

Amikor átvettem ezt a posztot, 13 milliárd forint befagyott pénz volt, amit jogosan ki kellett volna fizetni, csak ezen problémák miatt ez nem történt meg. Nagyon sok olyan levél érkezett hozzám, még a miniszterelnök úrhoz is, de õ rögtön rám szignálta, hogy nézzek utána, hogy jogosan panaszolták-e, hogy a külföldi vendég nem tudott megérkezni, mert nem volt meg a pénz. Gyakorlatilag ez is egy csomó problémát okozott, amelynek a megszüntetése azt hiszem, sikerült.

A 2008. május 6. utáni irányítási rendszer, amikor engem kineveztek, a következõt eredményezte. Fölfelé rendezõdött az ügy képviselete, hiszen van egy kutatás-fejlesztésért felelõs miniszter, aki a kormányüléseken ott van, és ezért az ügyért felelni tud, elõterjesztéseket tud tenni, és minden más ügyben az érdekeket érvényesíteni tudja, de azzal, hogy egy csomó kabinetbe is betettek, a kabineteken keresztül is képviselni tudom e területet. Benne vagyok a Gazdaságpolitikai Kabinetben, a Fejlesztéspolitikai Kabinetben, a Társadalompolitikai Kabinetben. A Tudomány- és Technológiapolitikai Kollégiumban nem vagyok benne, de azért az még létezik, ezért vegyük úgy, hogy ez most egy holt szervezet.

Tehát a kormány felé, fölfelé, én úgy ítélem meg, hogy a parlament felé az oktatási, tudományos bizottság elé, a kutatási és innovációs eseti bizottság elé is bármikor hozhatok elõterjesztéseket, és véleményeket kérhetek. Én azt gondolom, hogy fölfelé teljes egészében biztosítja, hogy ez a terület kormányzati szinten, a parlament szintjén megfelelõ társadalmi vélemény bekérése után képviselhetõ.

Lefelé nem változott semmi abban a tekintetben, hogy a minisztériumokból ugyan átkerült a feladat, az Oktatási Minisztériumból a tudománypolitikai fõosztály a feladatával együtt, a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumból átkerült a K+F fõosztály a feladatával együtt, és az intézmények, amelyeket az elõbb elmondtam, léteznek, tehát az irányítás ebben a tekintetben még a régi. Fõleg, amelyre én most javaslatot kívánok tenni, és véleményt szeretnék kérni, ez a lefelé irányuló irányítási rendszer, amelyik ezeket a feladatokat meg tudja oldani, hogy hogyan képzeljük el, hogyan mûködjön.

A következõ ábrán látszik az irányítási rendszer. Említettem, hogy felfelé nincs szükség a kollégiumra, hiszen a kollégium nem mûködött 2006 óta, most pedig van egy új miniszter, aki ezzel kell, hogy foglalkozzon, és a kabineteken keresztül képviselve van, és ennek a két szervezetnek a megszüntetését kell javasolnom. Meg kell természetesen köszönni a munkát, mert 2006 óta eléggé negatív vélemények vannak, hogy nem is hívták össze õket és a többi, úgyhogy ezt az udvariassági lépést is meg kell tenni.

Tehát ezt tükrözné a felfelé irányuló irányítási rendszer, és a következõ ábra mutatja, hogy alul mi lenne a javaslat. A javaslat a következõ lenne: a miniszter mellett szeretnénk létrehozni egy nemzeti innovációs fórumot, egy forráskoordinációs munkacsoportot és egy nemzeti innovációs tanácsot. Ugyanakkor az NKTH mellett mûködõ KUTIT, a Kutatási és Technológiai Innovációs Tanács munkája, feladata át lenne fogalmazva, hiszen azt gondolom, hogy az NKTH-törvényben, illetve a kormányrendeletben úgy van megfogalmazva ennek a szervezetnek a feladata, hogy a társadalmi kontrollt, a stratégiai irányvonalakat képviselje az Innovációs Alap költése tekintetében. Ezt a funkciót megtartanánk, de nem lenne az a funkciója, amelyik a tudománypolitika és az összes többi forrásnak az ország érdekében való stratégiai rendezése, ez átkerülne a miniszter hatáskörébe tartozó nemzeti innovációs tanácsba, amely nemzeti innovációs tanács szakértõkbõl állna. A nemzeti innovációs tanácsba tekintélyes szakemberek személy szerint lennének meghívva, egy 12 fõs kollektívára gondolunk, amelyik nemcsak az Innovációs Alap, hanem a teljes kutatás-fejlesztés-innovációs politika ország érdekében való döntéseit véleményezi, elõkészíti. Ugyanakkor a nemzeti innovációs fórumba pedig mindazon intézmények delegálhatnak, akik ezzel foglalkoznak, mint például az Innovációs Szövetség, Akadémia, FTT és a többi. Tehát az az intézmények képviseletét jelenti, ez pedig a szakértõket.

Úgy ítéljük meg, megnézve, hogy milyen intézmények foglalkoznak ezzel, hogy ez egy 30 fõs testület lenne, egy fórum, amely részletes véleménynyilvánítást tenne azon intézmények vezetõi, delegáltjai révén, akik ezekben az ügyekben érdekeltek. Ezek konkrétan szakértõkbõl állnának, a miniszter tanácsadó testülete lenne, és a KUTIT szerepe csak az Innovációs Alap elosztási stratégiájának végrehajtása módszertanával foglalkozna. Tehát ez lenne lefelé az a szervezet, amelyik az irányítást végrehajtaná, és fölfelé pedig úgy, ahogy elmondtam. Tehát az új irányítási struktúra foglalná magába azokat a feladatokat, amelyeket az elõbb megfogalmaztam.

Ha a következõ ábrára megyünk, akkor látható, ez a partnerséget jeleníti meg. Azt gondolom, hogy ez az elképzelés, feladat-végrehajtás, a célok elérése nem megy azok nélkül, akiknek a szerepére, partnerségére számítunk, és ilyen ez a bizottság is. Én azt szeretném kérni, függetlenül attól, hogy ki, milyen frakciót képvisel, hogy mivel ez egy közös érdek, a társadalom fejlõdését szolgálja, mindenki aktív véleményére, támogatására szeretnék számítani, ezért szeretném kérni az ezzel kapcsolatos véleményeiket, észrevételeiket.

A végén a missziót szoktam még felvetni, hogy mi a missziónk. Azt gondolom, hogy az innovatív, versenyképes magyar gazdaság és társadalom megteremtése új szemlélet és kultúra kialakításával. Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Miniszter úr, köszönjük szépen. Kérdések, vélemények következnek. Parancsoljatok! Tétényi Pál!

Képviselõi kérdések, vélemények, válaszok

TÉTÉNYI PÁL: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Egy kérdésem lenne. A kormányzati koordinációt milyen testület fogja kialakítani vagy végezni? Én teljesen értem, hogy a nemzeti innovációs tanács szakemberekbõl áll, és ez nagyon helyeselhetõ, de hogyan lehet érvényesíteni azt, ami kialakul, mint szükséges tennivaló? Akárhogyan is van, nagyon kevés olyan tárca van az országban, amelyik valamilyen módon nincs kapcsolatban a kutatással, a fejlesztéssel, innovációval. Volt két testület, amelyikrõl mondta a miniszter úr, hogy nem mûködtek 2006 óta, ez azonban nem jelenti azt, hogy valamiféle koordinációra nem lett volna szükség. Elnézést kérek, ha azt mondom, hogy én a miniszter feladatát a koordináció megvalósításában látom, de egyenrangúak között a koordinálás kicsit nehézkes. Magyarul én úgy gondolom, hogy kellene egy olyan szervezet, amelyik magasabb szintrõl irányítva elvégzi a koordinációt még akkor is, ha erre a miniszterelnöknek nincs ideje, és õt helyettesíti az adott ülésen a miniszter. Ez az egyik, amit szerettem volna elmondani.

A következõkben két apró dolgot mondanék a hivatkozásokkal kapcsolatban, amirõl miniszter úr említést tett. Van ezeknek egy külön fajtája, ami nálunk sajnos talán az értékeléseknél nem kap elég figyelmet, a munkaértékelésnél, ugyanis azok a hivatkozások, amelyek szabadalmakban jelennek meg, ezeket külön gyûjthetjük is. A rendszer lehetõvé teszi ezek gyûjtését, de én ténylegesen nem találkoztam olyannal, hogy ezzel valamelyik értékelõ szerv külön foglalkozna.

A másik egy apróság: amikor összehasonlítunk témaszámokat a különbözõ országokban, akkor mindig olyan furcsán érzem magam, mert nemcsak hogy minden országban másképpen fogalmazzák meg, hogy mi a téma, hanem az országon belül is. Említettem, hogy az Akadémia valamikori elnöke, Erdey-Grúz Tibor úgy fogalmazta meg, hogy a téma az a feladat, ahol egy teljesítés a téma lezárását, befejezését jelenti. Úgyhogy én nehéznek érzem a témaszám és a kutatószám összehasonlítását. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Miniszter úr!

DR. MOLNÁR KÁROLY tárca nélküli miniszter: A kormányzati koordináció tekintetében úgy gondolom, hogy a Fejlesztéspolitikai Kabinet az, amelyik ezt elvégzi, és ennek a vezetõje Bajnai Gordon. Abban megegyeztem a Gordonnal, hogy minden kutatás-fejlesztési témában ezt kvázi én elnökölöm. Gondolkodtunk azon, hogy kezdeményezzük egy tudománypolitikai kabinet létrehozását, de nem volt nagy a fogadókészség, mert túl sok kabinet van már. Mivel ezekben a kabinetekben helyet kaptam, és a Fejlesztéspolitikai Kabinet a kutatás-fejlesztéshez kapcsolódik, és ha ez így van, és eddig így volt, nem volt túl sok olyan, most lesz majd, ami a Fejlesztéspolitikai Kabinet elé kerül, a novemberi elõterjesztéseim, az akadémiai törvény módosítása és a többi. Ezekben a Gordon azt hiszem, fogja ezt tartani, és ezekben tényleg nem akar felettem elnökösködni, tehát egyelõre úgy próbáljuk meg, hogy ez a kabinet az, amelyik ebben az ügyben a kormányzat felé egy javaslattevõ és a miniszter felett álló szervezet. Meglátjuk, hogy elegendõ-e, de egyelõre ez volt a felsõ mechanizmusa a mûködésnek, hogy sem kollégium fenntartása, sem kollokvium létrehozása ebben a struktúrában most nem esedékes.

A szabadalmi hivatkozásokkal teljesen egyetértek, valóban figyelhetõ, nézhetõ. A citációs indexeknél ezt nem szokták nézni, holott legalább olyan fontos, sõt a mi szempontunkból, az alkotás szempontjából, a gazdaság számára hasznosuló eredmény szempontjából sokkal fontosabb, úgyhogy köszönöm szépen ezt a figyelemfelhívást. Bendzsel Miklóssal fogok beszélni, hogy ebben õk mit tudnak segíteni. Tudni kell, hogy minden alkotás fontos, de azt azért furcsának tartom, hogy egy tudós sem kapott olyan kitüntetést, mint például egy olimpiai bajnok kajakozó, amit nem tartok jónak. Ezt csak az elismertség szempontjából mondom, mert például középkeresztet csillaggal nagyon kevés tudós kapott. Ezt azért valahol helyre kellene rakni, ezért az alkotás, az eredményesség tekintetében is megpróbálok valamit tenni az egyensúlyteremtés érdekében. Még egyszer mondom, ezt nem a sportolók felé mondom negatívan, hanem a tudományos élet elismerése tekintetében. Köszönöm szépen, a szabadalmi hivatkozás tényleg nagyon jó ötlet.

ELNÖK: A tudományos értékek elismerése minden ország számára fontos. Miniszter úr, talán még javaslatot is tesz arra, hogy miként történhet meg, hogy egy-egy nemzeti ünnepünkre a tudományos kiválóságokat elõterjesszék.

Pakucs János!

PAKUCS JÁNOS: Köszönöm. Nekem három rövid kérdésem lenne. Az ábrán az új irányítási rendszerben a miniszter kocka alatt három sárga kocka volt, de csak kettõrõl beszéltél, ezért azt nem tudom, hogy micsoda.

DR. MOLNÁR KÁROLY tárca nélküli miniszter: Igen, nagyon fontos, hogy van egy harmadik is. Megengeded, hogy máris válaszoljak rá?

PAKUCS JÁNOS: Igen-igen.

DR. MOLNÁR KÁROLY tárca nélküli miniszter: Elnézést kérek, ez még nagyon fontos, hiszen ahogy említettem, a 250 milliárdos forrásnak csak az 50 milliárdjáról beszéltem az NKTH-nál, de ha a teljes forrást nézzük, amelyek az NFGM, illetve az OKM alatt vannak, ide létre akarunk hozni egy tárcaközi, forráskoordinációs bizottságot, amelyik pontosan ezeket a forrásokat rakja össze, és összerakva fogja a prioritásokat megtenni. Gyakorlatilag azt gondoljuk, a minisztériumok kabinetfõnökeibõl áll, akik ezért felelnek, de a döntéseket az illetékes minisztereket, tehát jelen esetben vagy az a három miniszter hozza meg, vagy hogyha FVM-es téma van, az FVM-miniszterrel együtt fogjuk meghozni. Tehát ez a forráskoordinációs tárcaközi bizottság éppen azért van, hogy a teljes forrásra legyen egy áttekintés, ne csak az 50 milliárdos Innovációs Alapra, tehát a GOP-osra, a TÁMOP-ra, TIOP-ra, az európai uniós projektekre és így tovább. Ez egy nagyon fontos bizottság, amelyik a forrás összességének áttekintésével, a párhuzamosságok kiszûrésével foglalkozik, és az elsõ lépéseket õ fogja megtenni.

PAKUCS JÁNOS: Milyen összetételû lesz?

DR. MOLNÁR KÁROLY tárca nélküli miniszter: Az érintett tárcák kabinetfõnökeibõl fog alakulni a nem túl nagy, 3-5 fõs bizottság, de döntési jogköre nem lesz, csak az általuk elõkészített döntéseket az érintett tárcák miniszterei, mint végsõ bizottság fogja a kormány felé letenni az asztalra.

PAKUCS JÁNOS: Köszönöm szépen, még két ehhez kapcsolódó kérdésem van. Az egyik, hogy most akkor négy sárga kocka van, de eddig háromról tudtunk. A kérdésem az, hogy ezek között a felelõsség és a hatáskörök világosan elválaszthatók-e? Lesz-e hatáskörük, miben, és lesz-e felelõsségük, miben? Különösképpen a miniszter alá tartozó innovációs tanács és az NKTH elnöke alá tartozó korábbi törvényben meghatározott kutatási Innovációs tanács hatásköre. Ha ez nem törvény...

DR. MOLNÁR KÁROLY tárca nélküli miniszter: Kormányrendelet.

PAKUCS JÁNOS: Ha kormányrendelet, akkor valószínûleg módosítani kell, ha csökken a hatásköre. Tehát milyen hatáskörök lesznek, és milyen felelõsség lesz ezekben a most már 4 sárga kockában felírt bizottságban? Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy 4 bizottság egy kicsit soknak tûnik, mert a bizottságok között mindig el szokott veszni a gyerek, ahogy mondani szokták.

A második kérdésem is ehhez kapcsolódik. Több miniszter továbbra is felügyeli, irányítja a saját tárcáját, ezen belül pedig automatikusan a saját tárcáján belül folyó innovációs tevékenységet, ez elkerülhetetlen. A kérdés az, hogy a kutatás-fejlesztési miniszter, mint egy a többi között a primus inter pares elve alapján valamivel erõsebb lesz-e mint a többi miniszter. Lesz-e a kutatás-fejlesztési miniszternek erõsebb hatásköre a többi miniszter felé azokban a területekben, témákban, amelyek a tárcájukhoz tartoznak, de szakmailag, e tevékenység szempontjából a kutatás-fejlesztési koordináció része. Tehát lesz-e egy erõsebb szerep és hatáskör a kutatás-fejlesztési miniszternek a miniszterek között?

DR. MOLNÁR KÁROLY tárca nélküli miniszter: Az elsõ kérdésre azt tudom válaszolni, bár korábban nem részleteztem, hogy a KUTIT, amelyiknek ma az NKTH elnöke alatt egy kormányrendelet határozza meg a feladatát, jogkörét, és a törvény is utal rá, én ezt próbáltam definiálni, hogy a KUTIT egy feladatául volt szabva az egész kutatás-fejlesztési stratégia kérdéseivel foglalkozni, de én ezt nem tekintem a feladatának.

PAKUCS JÁNOS: Bocsánat, nem is lett volna a feladata.

DR. MOLNÁR KÁROLY tárca nélküli miniszter: Én most elolvastam, mi lett volna a feladata, ezért tudom. Tehát ezt a feladatot, amely a teljes tudománypolitika, kutatás-fejlesztés-innováció, ami a miniszter dolga, sokkal többrétû, mint az Innovációs Alap felhasználásának társadalmi ellenõrzése, a prioritások kijelölése, véleményalkotás az NKTH elnökéhez. A KUTIT az Innovációs Alap felhasználásának társadalmi kontrollja, az ezzel kapcsolatos feladatok megtartásával. Tehát ez egyértelmûen erre szûkülne, de megmaradna minden olyan jogosítvány, amely ezzel kapcsolatban volt, csak a többi, ami a teljesre vonatkozik, fölkerül eggyel följebb, a miniszter által mûködtetett testületekhez.

PAKUCS JÁNOS: Ha megengeded, mivel tagja vagyok, a KUTIT soha nem foglalkozott ezzel a kérdéssel, amit lehet, hogy valahol megfogalmaztak, de a valóságban ilyen kérdés nem merült fel, sosem volt a feladatai között.

DR. MOLNÁR KÁROLY tárca nélküli miniszter: Akkor ideje volt, hogy elvegyük ezt a feladatot.

Hogy most ez a három új bizottság, amelyre javaslatot tettem, sok vagy kevés: a tárcaközi forrásegyeztetõ bizottságra feltétlenül szükség van, hiszen, ha ezt nem tesszük meg, akkor nem tudjuk érvényesíteni. A második kérdésed volt, hogy ki az erõsebb kutya az ólban jelszóval, hogy a többit a miniszter betartja-e. Nincs ilyen prioritásom sajnos, ez csak azon áll vagy bukik, hogy azokkal a miniszterekkel való gentleman agreement, amelyet az elõbb említett két miniszterrel kialakítottam, mûködik-e; ezt az élet meg fogja mondani. Ha nem, akkor ebben nyilvánvalóan változtatni kell. Csak egy példát mondok, és direkt nem ezt a két minisztériumot, két minisztert említem, hanem az FVM-et. Egy házban vagyunk, elég jól kezdjük ismerni a fõbérlõt, mert mi az albérlõk vagyunk ott, vagy társbérlõk. Az agrár tekintetében megállapították, hogy tavaly összesen az FVM kutatás-fejlesztésre 500 millió forintot használt, ami nonszensz. Erre föl ugyanakkor olyan erõs igény volt az agrárium területérõl, hogy a nemzeti technológiai pályázat második menetében - szeptember 15. volt - prioritásként betettük az agrárkutatásokat. Ez az elsõ kiírásnál nem volt beírva. A mostani 96 pályázatból 66 agrárpályázat, és ebbõl is látszik, hogy hihetetlen nagy hiány van. Be kell vallani, hogy mi egy agrárország vagyunk, és nem csak megtermelni kell valamit, és megpróbálni eladni, hanem ahhoz hozzá kellene adni valamilyen technológiával egy tudást, hogy értékesebben legyen eladható, és ehhez ezek a kutatás-fejlesztések nagyon jól látszanak, hogy hihetetlen nagy igény van rá, miközben forráshiány van. Ebben az ügyben Gráf miniszter úrral megbeszéltem, hogy leülünk, és megpróbáljuk, hogy õ is kicsit többet szakítson rá - nem fogom tudni, hogy ebben a helyzetben mennyivel tud többet szakítani rá -, de hogy közösen ilyen célorientált pályázatok legyenek kiírva. Ugyanezt megtettük Szekeres miniszter úrral is, mert az elsõ kiírásnál látszott, hogy a honvédelmi, nemzetvédelmi témákra szinte semmi kutatási téma nincs, ugyanakkor igény van rá. Mi mindenhol beírtuk prioritásként, és 8 nagyon értékes pályázat érkezett, amelyik legalább ezen a téren is el tud indulni. Ilyen együttmûködések vannak, ami nem egészen válasz a kérdésedre, de megpróbáljuk elõször a barátság oldaláról megközelíteni, az együttmûködés oldaláról, hogy hátha ez menni fog. Azt pozitívan kell mondanom, hogy a kormányban minden ilyen kutatás-fejlesztési ügyben, függetlenül attól, hogy melyik minisztériumhoz tartozik - mondhattam volna Szabó Pált is az energiaügyben - mindenben kikérik a véleményemet és erõsen figyelembe veszik. De hogy a döntésnél ez mennyire számít, ami nem alám tartozik, azt én nem érzékelem.

Visszatérve a négy új szervezetre, hogy ez sok vagy kevés, a tárcaközi forráskoordináció fontos. A másik kettõ lehet, hogy majd eggyé válik, de induláskor úgy gondoltuk, legyen egy szakmai grémium, amelyik csak véleményezõ jogkörrel rendelkezik, tehát segíti a miniszter döntését, de nincs döntési hatásköre. Minden kormányzati, illetve lefelé menõ anyagban ki fogom kérni a szakértõk véleményét. A fórum pedig egy olyan fórum lenne, ahol mindenki, aki ebben dolgozik, kifejthesse a véleményét, javaslatokat tehessen prioritásokra, például, amit most mi találtunk ki, de lehet, hogy nem pont az agrár lett volna prioritás. Megjelent egy új prioritás is, mert megjelent az egészségügyi miniszter, hogy az egészségügyi kutatásokra is - nem a gyógyszer-kutatás, mert az benne van az élõ tudomány tekintetében -, speciális egészségügyi kutatásokra is prioritást hirdessünk, és én ezt is jogosnak tartom. Tehát nemcsak mindig ugyanazok lesznek, hanem a társadalom igényeit tükrözik, hogy ezek a prioritások szerepeljenek.

PAKUCS JÁNOS: Az elmondottak alapján javaslat formájában fogalmaznám meg a kérdésemet, hogy meg kellene próbálni elérni, hogy a miniszternek legyen erõsebb hatásköre ezekben a kérdésekben, mint ahogy az egészségügyi miniszternek hatásköre van az egészségügyi kérdésekben, a környezetvédelmi miniszternek hasonlóképpen van egy erõsebb hatásköre a többinél. Javasolnám, próbálkozzatok meg elérni azt, hogy a kutatás-fejlesztési miniszternek legyen erõsebb hatásköre azokban a kérdésekben, amelyek a kompetenciájába tartoznak.

A másik dolog pedig, hogy ismert az a régi amerikai vezetési tanács, hogy ha nem tudsz dönteni, hozzál létre egy bizottságot, ha nem akarsz dönteni, akkor kérj egy újabb javaslatot. Nehogy ebbe a helyzetbe kerüljünk, hogy amikor nem tudunk dönteni, akkor egy bizottságra bízzuk, mert a bizottság sem fog tudni dönteni.

DR. MOLNÁR KÁROLY tárca nélküli miniszter: János, te ismersz engem körülbelül 30 éve, nem mondhatod, hogy egy döntésképtelen ember vagyok.

ELNÖK: Rakusz Lajos, parancsolj!

RAKUSZ LAJOS: Köszönöm a szót, elnök úr. Egy megjegyzésem lesz, és egy témához szeretnék hozzászólni. A másodikkal kezdem: szerepelt a prezentációban a vállalati innováció erõsítése. Úgy gondolom, hogy mindaz, ami elhangzott, békeidõben áll és korrekt, de nem békeidõk elé nézünk. Az volt a tapasztalat a 80-as években, különösen a 90-es években, hogy ha a gazdaság válságban van, akkor elsõ dolog az, hogy a K+F-ügyek leépülnek, és a következõ években úgy gondolom, hogy ezzel szembe kell nézni. Ma már kialakult egy olyan nagyon helyes gyakorlat, hogy a források jelentõs részéhez a kutatóintézetek és egyetemek a vállalatokon keresztül jutnak. Tehát a vállalat pályázik, vállalati problémákhoz kell kapcsolódnia a szellemi bázisnak. Ebbõl az is következik, hogy bizonyos értelemben a vállalati szféra most már a pénzforrások dolgában is meghatározóvá válik. Azzal, hogy a K+F-ben a költségvetési pénz és a vállalati pénz most már egálban van, és a vállalati pénz növekvõben van, ez azt jelenti, hogy a késõbbiekben, amennyiben a vállalati szférában valóban komoly gondok jelentkeznek, akkor nagyon átgondolt kormányzati lépésekre lesz szükség. Ez szabályozási kérdés is, de amirõl én szólni szeretnék, az döntõen az Új Magyarország fejlesztési tervet érinti.

Jelenleg úgy néz ki, hogy a gazdasági operatív program, a regionális operatív programok összesen körülbelül az Új Magyarország fejlesztési program egészén belül 13 százalékos súlyt képviselnek. Valljuk be õszintén, ez kicsi súly. Hogyha valóban a vállalatok határoznak meg sok mindent, és az Új Magyarország fejlesztési tervnek célja többek között a kiszabott stratégia elõrevitele is, és a vállalati szférában várhatóan súlyos gondok lesznek, akkor kérdés, hogy ez a súly, ez a 13 százalék megfelelõ-e. Én úgy gondolom, hogy ezt felül kellene bírálni. Most az Európai Unióban éppen azért, mert mindenütt keresik a megoldást, talán mód lesz arra, hogy a korábban elfogadott, Brüsszel által ellenjegyzett Új magyarországi struktúrát felül lehessen bírálni, és talán a prioritások dolgában is módosítani lehet azt az alapállást, ami lényegében több mint két éve született, és nem számolt azzal az adottsági helyzettel, amivel most mi szembenézünk.

A megjegyzésem a következõ: szó volt arról, hogy a KUTIT nem foglalkozott stratégiai ügyekkel. Ez ténykérdés, kérem, mivelhogy három évig elnöke voltam ennek a testületnek, szeretném jelenteni, hogy évente körülbelül kétszer foglalkozott ezzel a bizottság. A bizottság mûködési rendje olyan volt, hogy csak az NKTH elnöke terjeszthetett be elõterjesztést, és soha nem kapott a KUTIT olyan elõterjesztést, amit el tudott volna fogadni. 2006 decemberében, amikor utoljára foglalkoztunk, azt hiszem a 26. variánssal, ami a kormány elé ment volna stratégiai anyagként, akkor született az a döntés, hogy a továbbiakban már a gazdasági tárca, az oktatási tárca és az Akadémia hármasban vigye tovább a stratégia ügyét. Így került be aztán 2007-ben a kormány elé a stratégiai anyag, amit elfogadott, és utána két hónappal az intézkedési tervet.

DR. MOLNÁR KÁROLY tárca nélküli miniszter: Köszönöm szépen az észrevételt, én azt gondolom, hogy ez egy olyan helyzet, amit tényleg meg kell nézni, hogy a kutatás-fejlesztésnél ez a helyzet mit jelent. Valóban így van, hogy ha a vállalatok bajba kerülnek, nem fognak többet kutatás-fejlesztésre áldozni. Hogy az egyensúly hogyan tartható meg, ez egy feladat, amit meg kell nézni. Amikor ezt az anyagot írtam, ezt tettük, még nem volt ez a helyzet, de ezzel a helyzettel most mindannyian szembesülünk, úgyhogy a következményeit is természetesen figyelembe kell venni, úgyhogy köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmemet.

Igen, egyetértek azzal is, hogy az Új Magyarország fejlesztési terven belül ez a 13 százalék kicsi. A kívánatos szám 20 százalék lenne, ezt az észrevételt az OECD is megtette, és nagyjából a gyakorlat is ennyi. Hogy ennek most van-e aktualitása, el lehet-e érni, ezt nem tudom. A kormányzaton belül, ha ez téma lesz, én fogom próbálni erõsíteni, de jelen pillanatban nem látok nagy esélyt, hogy ebben a helyzetben ez javítható lenne, de célkitûzésként ezt kell tenni, én egyetértek vele.

Még annyit, hogy Pakucs János is arról a KUTIT-ról beszélt, ami 2006 vége után történt, amikor mindketten együtt KUTIT-tagok voltunk, és mindketten tudjuk, hogy milyen napirendek voltak, és õ errõl beszélt, hogy ilyen téma ott nem szerepelt, de köszönjük szépen az információt.

ELNÖK: Podolák György és Tatai-Tóth András.

PODOLÁK GYÖRGY (MSZP): Nem voltam túl boldog négy évvel ezelõtt, amikor ezt a törvényt át kellett vinnem a parlamenten, a kutatás-fejlesztési adóról szóló törvényt, hiszen ezzel nem mást tettünk, mint megsarcoltuk a vállalkozásokat akaratuk ellenére. Komoly vitáink voltak itt jó néhányatokkal, és mindenki a nagy ábrándot elõadta, hogy erre mekkora nagy szükség van, hogy néz ki ez az egész kérdés, és magára a kutatás területére mennyi pénzt kellene pumpálni. Átvittük ezt a törvényt, és utólag azt kell mondanom, hogy megérte, hiszen, ha nézzük a fix pénzeket, a 40-50 milliárd ezen az ágon csorog be. Ez a törvény kényszeríttette ki a kutatás területén azt a szemléletváltozást, amivel indult, hogy egyáltalán a gazdasághoz valami közelítés történjen. Ha onnan történik a pénz kiszívása, akkor illik ezért valamilyen produkciót csinálni.

Jó volt a táblázatban nézni, amit a miniszter úr felvezetett, hogy lassan eljutunk odáig, hogy a fele pénz felhasználása már kapcsolódik az innovációhoz, és konkrétan a reálgazdasághoz. Jobban örülnénk neki, ha ez egy erõteljesebb folyamat lenne, és ehhez természetesen akár törvényi és egyéb feltétel oldaláról hajlandóak vagyunk együttmûködni, és ezért is törekedtünk arra, hogy helyünk legyen ebben a bizottságban, és ennek feltételeit össze tudjuk rakni.

Továbbra is gondot okoz számunkra, és nem érzékeljük kellõképpen, de egyetértünk azzal a rögzítéssel, ami történt, hogy a kutatási téma és a kutatók számossága egy hatalmas decentralizáció. Jó lenne látni Magyarországon, hogy kis ország vagyunk, kevés pénzzel rendelkezünk, és ha legalább koncentrálni tudnánk azokat a forrásokat, amelyek rendelkezésre állnak, és ahhoz kellenének azok a fejek, akik eldöntik, hogy hová koncentrálni, ami megéri. Továbbra is az a gondunk, hogy elég erõteljes a belterjesség, hatalmas nagy a tekintélyelvûség, és a konkrét teljesítmény, amely a végén megjelenik, ennek számon kérhetõsége pedig rendkívül alacsony. Ha mi ezt jobban érzékelnénk a gazdaság részérõl, akár itt a politikában is, akkor ezért sokkal többet tudnánk tenni, és tehetnénk is, hiszen fordítva mondom, hogy ebben a nehéz gazdasági helyzetben, és ami várható a következõ 2-3-5 évben, a lehetõ legnagyobb szükség e területre van. Ez a legkisebb befektetés, bárhogy nézzük, csak a szívünk fáj néha, amikor oda kell adni, de akkor is tudja minden épeszû ember, hogy ez így van, csak ehhez meg kellene teremteni a tekintélyt.

Ami a szervezeti sémát illeti, miniszter úr, én ezt már másodszor látom, és másodszor szinte kiveri a szememet ez a sok bizottság. Egy hatékony munkavégzéshez megítélésem szerint, és érzékeltük, biztosan szükség van erre a 3 usque 4 csapatra? Ha azon múlik a dolog, hogy ezen egyszerûsíteni lehessen, hogy kormányrendeletet, esetleg törvényt kell módosítani, ha ezt jól végiggondoljátok, akkor január-februárban ezt a dolgot keresztül tudjuk vinni. Gondoljátok végig, nekünk ez jó, csak nagyon széles, hihetetlen széles skála. Nagyon sokat lehet beszélni egy ilyen fórumon és sok témát lehet fölvetni, ami erõsen nivellálja ezt a kérdést. Úgyhogy tisztelettel kérünk, hogy ezt gondoljátok át. Ha azt kívánjátok, hogy a reálgazdaság részérõl, a politikának a reáloldaláról is egy erõteljes támogatást kapjatok, akkor ebben benne vagyunk. Ami a tekintélyelvûséget illeti, hogy a 3 vagy 4 miniszter között hogy rendezõdik ez a kérdés, abban egészen biztos vagyok, hogy itt nem az erõsebb kutya elvén dõl el a dolog, hanem a szakmaiságon. Nem véletlen, hogy a Bajnaitól kezdve mindegyik azt mondta, hogy akkor itt van, le van tudva, nem kell vele foglalkozni. Ezt szeretnénk, és ezért is szállunk be ebbe a munkába, hogy ez így legyen, hogy egy kézben legyen, számon kérhetõ legyen, hogy ne legyen szétforgácsolva szilánkokra, hogy utána senkitõl semmit ne lehessen számon kérni. Így legalább számon kérhetõ, úgyhogy ezt a folyamatot mindenképpen erõsíteni szeretnénk. Úgyhogy, miniszter úr, ezt már negyedszer hallottam tõled, és szeretnénk megerõsíteni téged ebben, hogy egyre jobban tetszik.

DR. MOLNÁR KÁROLY tárca nélküli miniszter: Rögtön reflexként mondanám, és talán itt nem hangzott el, hogy a gazdasághoz való közelítést a törvény is elõírja. Most az alap pénzére az idén 43 százalékot ír elõ a törvény, hogy a közvetlen gazdasági szféra kapja, ezt jövõre 50 százalékra kell fölvinni, és ezt mi keményen tartjuk is. Mi inkább fölötte vagyunk, mint alatta. Szeretném elmondani, elmondtam már példaképpen több helyen, hogy ezek az új pályázati formák, amelyek nagy témákra konzorciumként, önrész befizetésével igénylik a pályázatokat, bevonják a kis- és középvállalatokat, egyetemeket, intézeteket, sikeresek. A Richter, a Rába, és most a GI jelentkezett, hogy szeretné sajtónyilvánosság elõtt elmondani most, hogy a tavaszi eredményhirdetés után már vannak eredményei, és én is odaállnék melléjük, hogy ez az új elvnek megfelelõ. Ez hoz a konyhára, és azt hiszem, hogy ezt az irányt kell követnünk. Évi 30 milliárdot 3 évre megszavazott a KUTIT az ilyen típusú pályázatokra, ebbõl az idén 30 milliárd forint második fordulója folyik, tehát azt gondolom, hogy ez egy helyes irány.

A források koncentrálása is ugyanezt teszi, mert a 14 és 16 milliárdot, amit kihirdetünk, nem 100 pályázó nyeri el, hanem 10-12. Átlagban 600 millió forint volt egy pályázat, ami itt nyert, ami azt jelenti, hogy a korábbi 100-150 millióhoz képest már koncentráltunk, de még ez sem elég, én azt gondolom.

A belterjesség alatt nem tudom, hogy Podolák képviselõ úr hogyan gondolta, de a pályázatoknál mi egyértelmûen egy külföldi bírálót kérünk fel. Ez azért akadályozza az idõt, és mérlegelni kell, nem beszélve arról, hogy kifizetési problémák is vannak a külföldi szakértõkkel kapcsolatban, és ilyen apró problémák is nehezítik. De azért próbáljuk, hogy egy külföldi bíráló legyen, egy hazai bíráló, és ha a két bírálat nagyon ellentétes, akkor egy harmadik bírálatnak is kiadjuk, utána egy kollokvium dönt felette, és a kollokvium után egy végsõ zsûri ítéli oda. A bíráló neve nélkül a bírálatokat megkapják a pályázók, amibõl tanulhatnak, és miután jövõre és két év múlva is meg lesz hirdetve, késõbb sikeres pályázatok születhetnek.

A tekintélyelvûséggel teljesen egyetértek, én is mondtam, ez egy nagy probléma, meg kell oldani. Nem beszéltem talán eleget a számon kérhetõségrõl és az ellenõrzésrõl. Mi azt gondoljuk, hogy az ellenõrzések be vannak építve a rendszerbe, például az egyetemi innovációs tudásközpontoknál most vizsgáljuk felül annak a 19 tudásközpontnak az elmúlt kétéves eredményét, hogy valóban tudásközpontokká váltak-e, ezen az úton vannak-e egyáltalán, vagy csak elhasználták az inkubációs pénzt. Ilyen is van, olyan is van, de a szándékunk az, és itt az a célkitûzés volt, hogy valóban olyan tudást birtokoljon majd a konzorcium, amelyik utána már önfenntartóvá válik, sõt profitorientált lesz, és a vállalata a társadalom érdekei irányában fog tevékenykedni. Ez a 19 most felülvizsgálat alatt áll, és úgy ítéljük meg, hogy az idén lejáró 8-9 közül 2-3 van olyan, ahol úgy ítélem meg, hogy még valóban még 1 vagy 2 éves további csökkentett támogatással ezt a célt el tudja érni, az kap ilyen támogatást, de szó sincs róla, hogy ez automatikusan, értékelés nélkül történne meg. Gyakorlatilag ez is bele van építve a rendszerbe, nehogy az a vád érhessen, hogy mi az adófizetõk pénzét, vállalatok pénzét - mindegy hogyan mondom - ellenõrzés nélkül szétosztogatjuk. Mi nem ezt tesszük, és ezért a miniszter a felelõs, az egyszemélyes felelõs, akin ez számon kérhetõ. Eddig több miniszter volt, csoportok, hivatalok foglalkoztak vele, és ez a felelõsség most a miniszteré, de a döntés nagy része is a miniszteré kell, hogy legyen. Én így gondolom ezt, és ez az irányítási rendszer ezt tükrözi.

ELNÖK: Tatai-Tóth András és Gógl Árpád következik.

TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Emlékeztetni szeretném önöket arra, hogy a 2006-os választások után minden parlamenti frakciót megszólítottak a tudomány képviselõi, és feltárták azt a helyzetet, ami a 3 nagy területet, az akadémiai kutatást, a felsõoktatási kutatást és az innovációt, az NKTH körül kialakult helyzetet jellemezte. Meglehetõsen kaotikus állapotot mutattak be, sok viaskodással, ellentmondásokkal, kis hatékonysággal. Sok energiát vitt el az a feszültség, ami akkor jelentkezett. Én akkor is és ma is azt gondolom, hogy a mi frakciónk helyesen járt el akkor, amikor nem arra vállalkoztunk laikusként, hogy majd mi megmondjuk, hogy hogyan kell ezt megoldani, hanem például ennek a bizottságnak a megalakítását szorgalmaztuk, kezdeményeztük, támogattuk.

Egyébként ez a bizottság hozott egy nagyon határozott állásfoglalást arra, hogy kerüljön egységes kormányzati felügyelet, irányítás alá az érintett terület, a kutatás és innováció. Most én ezt úgy fogom fel, amit miniszter úr elmondott, hogy ennek a folyamatnak ez egy állomása, ahol itt ma vagyunk, és azt gondolom, hogy az MSZP-frakció továbbra sem akarja a tudósok, a kutatók számára elmagyarázni, hogy hogyan kell ezt a területet vinni, hanem továbbra is azt támogatjuk, hogy akik értenek hozzá, azok tegyék meg a maguk javaslatait. Miniszter úr nyilván azt a feladatot vállalta és azt végzi, hogy próbálja, illetve végzi azt a munkát, amely a különbözõ területek összehangolására vonatkozik. Én azt hiszem, hogy valamivel békésebb ma a helyzet, remélem, hogy hatékonyabb is, mint két évvel ezelõtt volt, ami a források felhasználását, erõforrások hasznosítását érinti. Alapvetõ érdekünk ahhoz fûzõdik nekünk is politikusként, hogy ezen a területen hatékony munka folyjon, és végsõ soron az oktatás és a tudomány eredményei a gazdasági életre minél nagyobb arányban realizálódjanak, hasznosuljanak. Ebbõl a szempontból megítélve azt gondolom, hogy amit miniszter úr felvázolt, az egy lehetséges megoldása annak a feladatkörnek, amirõl ma is beszélünk.

Azt tudom mondani, hogy az MSZP frakciója támogatni fogja miniszter úr azon törekvéseit, amelyeket megfogalmazott, és természetesen ez nem zárja ki azt, hogy ez a rendszer jobban mûködjön, és hogy a hozzáértõk további javaslatokat és kezdeményezéseket tegyenek. Én abba nem szólnék bele, hogy sok ez a bizottság vagy kevés, én azt tudom, ahhoz, hogy megfelelõ döntések szülessenek, a hozzáértõ emberek beleszólási csatornáit ki kell dolgozni. Én úgy fogtam fel, hogy ezek azt a célt szolgálják, hogy szóhoz jussanak, és felszínre kerülhessenek azok a véleményét, amelyek mûködõképessé teszik ezt a rendszert.

Rövidre fogva tehát én a magam részérõl támogatandónak gondolom miniszter úr törekvését, és azon leszek, hogy az MSZP-frakció adja meg a szükséges támogatást továbbra is ahhoz, hogy a kialakított elképzelése szerint végezni tudja a munkáját. Ettõl a bizottságtól is azt kérem, járuljanak hozzá ahhoz, hogy eredményesebb lehessen ez a munka. Köszönöm szépen.

DR. MOLNÁR KÁROLY tárca nélküli miniszter: Köszönöm szépen, de itt azért szeretném felhívni a figyelmet, hogy kettõ megszûnt, az egyik a Tudománypolitikai Kollégium és a 4T, amelyik a miniszterelnök úr alá rendelve adta a tanácsot, és ez volt az a fórum, ahol ezeket a véleményeket gyûjtötték. Igazából ez a fórum jelleg, amit gondolok, az intézmények véleményeinek egy fóruma, ahol ezt végig lehet beszélni. A tanácsadó testület, amelyiknek lehet, hogy nem pont ez lesz a neve, amelyik valóban szakemberekbõl áll, ez pedig az egész ügynek az áttekintése, nemcsak az Innovációs Alap, ahogy mondtam, hanem az egész országra vonatkozó kutatás-fejlesztés, tudománypolitika és innováció területén valóban a miniszternek egy tanácsadó testülete, mely szakemberekbõl áll.

A forráskoordináció azért szükséges, mert eddig nem volt szükség rá, mert külön minisztériumok döntöttek errõl, de ha azt akarjuk, hogy tényleg lássuk egyben, akkor erre feltétlenül szükség van. Ez egy operatív bizottság, itt nem szakértõk, hanem a minisztériumok felelõs vezetõi, kabinetfõnökei és majd a miniszterek döntenek. A KUTIT pedig volt, nem új ez az alsó sárga, csak a KUTIT egy kicsit módosított szereppel van, csak az Innovációs Alapban van hatásköre, egyetértési joga, véleményezési joga. Ez megmarad neki, de nem az egész kutatás-fejlesztésre vonatkozik, mert sokkal összetettebbé vált ezzel a poszttal. Csak magyarázom a Gyurinak, hogy nem ennyivel újabbak vannak, mert kettõt megszüntetünk, és ahelyett hoztuk létre ezt a hármat, amelybõl egy, a forráskoordináció kell, mert e nélkül csak álmodozunk arról, hogy a többi pénzbe is beleszóljunk. A KUTIT pedig volt, ami egy szûkített feladat- és hatáskörrel dolgozik, és novemberben a KUTIT kormányrendelet módosítását elõ fogjuk terjeszteni.

ELNÖK: Gógl Árpád képviselõ úr.

DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen. Azért örülök, mert amikor nekikezdtünk, hogy a kutatás-fejlesztés-innováció valahol a végrehajtó hatalom, a kormány területén megfelelõ súlyt kapjon, akkor nem is gondoltuk, hogy lesz egyszer egy miniszter. Most van egy miniszter, aki próbálja megtalálni helyét a kormányzaton, tehát a végrehajtó hatalmon belül, ahol optimalizálni tudja a koordinatív tevékenységet, elõkészítõ tevékenységét. Nekünk pedig ebben segíteni kell, ez az elsõ dolog. Ahogy, mint parlamenti bizottság, ad hoc bizottságként kell segíteni, mert mi ad hoc bizottság vagyunk. De megfogalmazhatjuk, ahogy a miniszter szükségességét megfogalmaztuk, megfogalmazhatjuk, hogy az a három miniszter, aki ezért felelõs - Hiller, Bajnai, Molnár, hogy három nevet mondjak adott hatáskörrel -, õk azok, akik meghozzák azokat a döntéseket, amelyek illeszkednek ahhoz, amit vetített a miniszter úr. Mert ott azért számomra három kitüntetett elem volt. Az egyik a humán erõforrás kérdése volt, annak jó felépítése és racionalizálása elengedhetetlen. Nyilvánvalóan nem tartható az a mostani felsõoktatási intézményrendszer és azok belsõ mozgása, a felvételtõl a kibocsátott termékig, ami ma gyakorlat. Visszautalok az '50-es, '60-as évek belsõ képzésére, amikor egy tudományos diákkörös bekerült egy adott csoportba, és aztán a végén illeszkedett egy kutatáshoz.

A második a Bajnai-féle csoport vagy minisztérium, amelynek úgy kell irányítani a döntéseket, más tárcák döntéseit is, hogy elõsegítsék a bevonását a gazdasági résztvevõk forrásainak. Nem szabad annak elõfordulni, hogy több tízmilliárd veszteség legyen egy rossz döntés miatt; gondolok itt a gyógyszeripari kutatások több tízmilliárdos veszteségére. Ha ez jól mûködik, akkor ez nem következhet be.

A harmadik terület a szabályozás. Az nagyszerû dolog, hogy ha jól együttmûködik három miniszter, de ez esetleges. Most a parlament elõtt van vagy lesz néhány törvény, amelyek meghatározzák a szereplõk jogosítványát. Gondolok a polgári törvénykönyvre, amely érinti az egyesületek kérdését és az egyesületi kereten belüli kitüntetett jogosítványú szervezõdéseket. Itt kapcsolódik ehhez az akadémiai törvény. Ha a Ptk. jól fogja szabályozni az egyesületi jogosítványokat, akkor törvénnyel hozzá lehet illeszteni a kitüntetett köztestületeket. Erre oda kell figyelni, és én remélem, hogy fogékony lesz a parlament arra, hogy itt jó döntés szülessék. De vonatkozik ez az akadémiai törvényre is, és talán a kutatás-fejlesztés forrásait szabályozó törvények újragondolására is.

A magam részérõl annak örülnék, ha a mi bizottságunk, mivel parlamenti bizottság, tehát a törvényhozási részben tudna segítséget adni, talán még ajánlást is a miniszterelnök úrnak, hogy az egyes miniszterek jogkörét, hatáskörét hogyan szabályozza, hogyan gondolja újra, mert én úgy hiszem, hogy erre egy kritikus szakaszban mindenképpen szükség lenne. Magát az egész folyamatot, a döntés-elõkészítésben, a végrehajtásban, a végrehajtás kontrollálásában a miniszternek a bizottságok bevonásával vagy más módon lehetõsége van, ez a miniszter dolga, és a statútum adja a lehetõséget. A társadalmi ellenõrzés szintjén én nagyobb hangsúlyt adnék az Akadémiának és esetleg más testületeknek. Megfontolandónak ajánlom, hogy hogyan illeszthetõ rendszerszerûen.

A másik, hogy itt szóba került az is, hogy a krízisben hogyan lehet jól dolgozni, mit lehet tenni. Én jól emlékszem arra, amikor egy iparterület a '60-as évek végén, a '70-es évek elején összeállt az ipar és létrehozott egy gyógyszerkutató intézetet, az Országos Gyógyszerészeti Intézetet, egy klinikai farmakológiai hálózatot, kitüntetett kutatóhelyet hoztak létre és tanszéki csoportot is mûködtetett. Tehát volt rá példa, hogy egy iparszektor össze tudta rakni az anyagi forrásokat és meg tudta teremteni a struktúrát is.

Miniszter úrnak én nagyon sok energiát és sikert kívánok, magunknak pedig segítõ együttmûködést mindannyiunk számára.

ELNÖK: További kérdés, vélemény? Vincze Imre!

VINCZE IMRE: Számomra az egyik legkomolyabb problémát a visszacsatolás hiánya jelenti, tehát az, hogy a kutatási-innovációs tevékenység eredményességét nem látom pontosan, hogy hogyan mérjük, és azt, hogy az így befektetett összegeket hogyan használjuk fel, milyen eredményességgel. Vitatkoznék azzal az állítással, hogy az innovációs tevékenység célja az eladható termék elõállítása, szerintem eladott termékek elõállítása a cél, és ily módon azt gondolom, az egyik legjobb értékmérõ az ezekbõl realizálható bevételek lehetnének.

Az Akadémián elég sok erõfeszítést folytattunk, és kidolgoztuk a kutatóintézetek értékelési rendszerét. Ennek kapcsán a következõ állapítható meg: az akadémiai kutatóintézetek költségvetési támogatása körülbelül 18 milliárd forint évente, ehhez az intézetek körülbelül 14 milliárdot szereznek be társadalmilag hasznos feladatok ellátására a pályázatokból és a többi. A részletes analízis azt mutatta, hogy ennek a 14 milliárd forintnak a bevételére körülbelül 7 milliárd forintot fordít az Akadémia. Körülbelül 50 százalékos ráfordítás kell ahhoz, hogy 1 milliárd forintot elõ tudjunk állítani, ezek fedezik a béreket, azt az infrastruktúrát, amelyik ezt elõ tudja állítani. Szeretném tudni, hogy létezik-e valamilyen hasonló mérõszám, amelyik az NKTH vagy a Bay Zoltán Intézetek eredményességét minõsítenék.

DR. MOLNÁR KÁROLY tárca nélküli miniszter: Az utolsó kérdésre nem tudok határozott választ adni, hogy létezik-e ilyen, valószínû, hogy létezik, de utána fogok nézni. Teljesen egyetértek azzal, hogy az eladott szó az eladhatóval szemben valóban jobb, de én mindig azt szoktam mondani, hogy nekem magamnak van körülbelül tíz szabadalmam, már régen csináltam ezeket, amikor aktív kutató voltam, ma már erre nincs idõm sajnos. Egy kutató mindig úgy van, hogy azt gondolja, ez az, amibe a legtöbbet beleadtam, ez a legszuperebb, amit kitaláltam, és az ilyet soha nem tudtam eladni, és amirõl azt gondoltam, hogy egy egyszerû ügy, azt pedig el tudtam adni. Ezzel most nem akarom azt mondani, hogy egy tudományos teljesítményt nem csak ebbõl kellene mérni, de a társadalom szempontjából azért nagyon fontos szempont, de az a tudományos tevékenység, amelyik nem most realizálódik, hanem késõbb fog, vagy lehet, hogy soha nem fog realizálódni, valahogyan ezt is figyelembe kell venni.

Az alapkutatásra vonatkozó vád leginkább az, volt egy olyan miniszterünk is valamikor, aki azt mondta, hogy nem kell alapkutatást csinálni, hanem meg kell venni az eredményeket és alkalmazni kell. Én azt mondom, hogy ez nem helyes álláspont, azt gondolom, hogy alapkutatással tényleg foglalkozni kell, és ezekre épülhet majd az alkalmazott kutatás. Az alapkutatásnál pedig egyértelmûen nem lehet eldönteni, hogy ez vagy az az alapkutatás mikor hozza meg a sikert. Azt gondolom, a helyes arányt kell tudni megtalálni. Az OTKA-nál ez a szám, ami tényleg alapkutatásra megy, ez 5,2 milliárd elegendõ-e, vagy a mi hozzátett 2 milliárdunkkal a 7,2 elég-e, vagy az akadémiai kutatóintézeti 14 milliárdból mennyi az, ami tisztán alapkutatásra megy el, mert egy sor akadémiai kutatóintézet kemény alkalmazott kutatást is végez, pontosan tudjuk, hiszen ebbõl van bevétele. Tehát nagyon fontos dolog a helyes arányok kialakítása, de valóban fontos lehet egy ilyen mérõszámra, egy visszacsatolásra, ugyanakkor csínján kell bánni vele, csak ezt akartam mondani ezzel a saját szabadalmaimból kiindulva. Volt, amivel 10 év eredményeként tudtam világszabadalmat csinálni, és soha egy forint bevételem nem volt belõle, pedig meg voltam gyõzõdve arról, hogy mindennek ez a csúcsa, egy másikat pedig könnyedén el tudtam adni. Tehát a munkát, a befektetett tudást is valamelyest figyelembe kell venni, nemcsak a társadalmi azonnali hasznosulást. De ez a válasz most csak egy azonnali reflex volt, és ezen fogok még gondolkodni.

ELNÖK: Pakucs János!

PAKUCS JÁNOS: Bocsánat, hogy még egyszer szót kérek, de egy általánosabb megfontolást javasolnék még. Az elõttünk álló idõszak nehezen kiszámítható, a közgazdászok úgy fogalmaznak, hogy válság elõtt állunk, válság felé közeledünk, és lehet, hogy igazuk van. Az elmúlt 80 év tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy az ilyen nagyon nehéz idõszakokból kiemelkedõ országok, cégek, intézmények azok voltak, akik ezekben az idõszakokban jól gazdálkodtak a szellemi tõkéjükkel, akik koncentráltak az oktatásra és kutatásra. Az elmúlt 80 év válságainak a gyõztesei mind ezek voltak. Emlékszünk rá, Klebelsberg Kunó olyan célkitûzéseket valósított meg, amelyek megvalósíthatatlanoknak látszottak, mégis 70 százalékát megvalósította 9 év alatt és a legnagyobb fejlõdés következett be az oktatás, kutatás területén abban az idõben. Azt gondolom, és ezt szeretném mondani magunknak, hogy sokkal jobban próbáljunk koncentrálni az elkövetkezõ idõszakban az oktatásra és kutatásra, mert ez lehet a kiemelkedés záloga. Egy példát elmondanék még, korábban sokat tettünk a fiatal tehetségek feltárásáért, a tehetséggondozásért. Az elmúlt hónapokban kezdeményeztük a humán képzés mellett kiemelt reálképzést. Találkoztunk egy olyan budai gimnáziummal, ahol közösen beindítunk egy kiemelt reálképzést, kiemelt matematikai, természettudományi képzést, ahol garantálják, lehetõséget biztosítanak két természettudományos tantárgy emelt szintû érettségijére. Az Arany János Gimnáziumról van szó, most indítjuk közösen. Felsorakozott a kezdeményezés mögé a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Innovációs Egység, felsorakozott mögé a Richter. Tehát ez a koncentrált képzés nem állami forrásból, hanem szponzorok forrásából fog beindulni. Nyilván nem oldja meg a kérdést, de arra példa lehet, modell értékû lehet, hogy visszahozzuk azt a fogalmat, amit régen úgy hívtunk, hogy reálgimnázium, reálosztály, mert kezdjük elfelejteni. Ezt hozza vissza egy kicsit emeltebb formában, emelt óraszámmal, emelt képzéssel, ami konkrét példa arra, hogy mit lehet, mit kell tenni egy ilyen idõszakban. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, és elnézést kérek, de több képviselõtársam jelezte, hogy elfoglaltságai vannak, ezért most szeretném megköszönni a miniszter úrnak az elõterjesztést. A hozzászólásokat, válaszokat tartalmazza a jegyzõkönyv, ezért most ennek elfogadását javasolom. Aki egyetért ebben, hogy ezt elfogadjuk, azt kérem, hogy szavazzon. (Szavazás.)

Köszönöm szépen. Fontos volt, hogy a határozatképesek legyünk.

Ezek után rátérünk a bizottság jelentésére, de nem foglalkozunk vele részleteiben most, hanem majd késõbb. (Dr. Józsa István: Hozzá szeretnék szólni.) Majd késõbb.

Hétfõn a parlamentben keresünk egy 10 perces idõszakot, amikor képviselõk jelen vannak, ennyien biztosan össze tudunk jönni, ugyanis a mai napot még hozzá szeretnénk tenni, és úgy zárnánk ezt az évet, hogy a mai napi anyaggal kiegészítve terjesztenénk elõ hétfõig egy végleges anyagot. Ezt tájékoztatásként szerettem volna elmondani.

Megköszönöm miniszter úr elõterjesztését még egyszer, és köszönöm, hogy eljöttetek. Számolhatunk azzal, hogy november 18-án Csopaki Gyulát hallgatnánk meg elképzeléseirõl, és valószínûleg csak egy napirendi pontot tárgyalnánk, mint ma, mert az is úgy lesz, hogy egy órát szánunk rá, de két órában tárgyaljuk ki, de szerintem minden ilyen pozitív ülés elõsegíti a mi bizottságunk munkáját. Köszönöm szépen, ezzel az ülést bezárom, és mindenkinek kellemes napot kívánok!

DR. MOLNÁR KÁROLY tárca nélküli miniszter: Köszönöm a véleményeket, és számítok rá, hogy továbbra is tartjuk a kapcsolatot, segítitek a munkánkat.

(Az ülés befejezésének idõpontja: 15 óra 46 perc)

Dr. Magda Sándor

a bizottság elnöke

Jegyzõkönyvvezetõ: Bihariné Zsebõk Erika