KIEB-3/2008.
KIEB-6/2006-2010.

Jegyzõkönyv*

az Országgyûlés Kutatási és innovációs eseti bizottságának
2008. május 27-én, kedden, 14.00 órakor
a Képviselõi Irodaház I. emelet III. számú tanácstermében
megtartott ülésérõl

 

Tartalomjegyzék

 

Napirendi javaslat:

  1. Dr. Molnár Károly tárca nélküli miniszter meghallgatása
  2. Egyebek

 

Az ülés résztvevõi:

A bizottság részérõl:

Megjelent:

Elnököl: Dr. Magda Sándor (MSZP), a bizottság elnöke

Dr. Józsa István (MSZP)
Podolák György (MSZP)
Kormos Dénes (MSZP)
Dr. Szabó Zoltán (MSZP)
Tatai-Tóth András (MSZP)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz)

Helyettesítési megbízást adott:

Dr. Józsa István (MSZP) dr. Magda Sándornak (MSZP)
Dr. Orosz Sándor (MSZP) Tatai-Tóth Andrásnak (MSZP)

 

Meghívottak részérõl:

Hozzászólók:

Dr. Molnár Károly tárca nélküli miniszter
Teplán István akadémikus
Tétényi Pál akadémikus
Vincze Imre, a Magyar Tudományos Akadémia levelezõ tagja

Megjelentek:

Dr. Kolber István, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára
Bálint Csanád
Csaba László
Daróczy Zoltán
Demetrovics János
Rakusz Lajos
Simai Mihály
Solti László

 

(Az ülés kezdetének idõpontja: 14 óra 6 perc)

Elnöki köszöntõ

DR. MAGDA SÁNDOR (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Szeretettel köszöntöm bizottságunk ülésén Molnár Károly miniszter urat és államtitkár urat. Nagy örömünkre szolgált, és az elõzõ bizottsági ülésen errõl már szót váltottunk, hogy ha álmaink mindig úgy teljesülnének, mint az, hogy hogyan tovább, és milyen elképzeléseink vannak, legyen-e tárca nélküli miniszter a kutatás-fejlesztés-innovációnál, akkor gondolom, hogy más területen is jó eredményeket érnénk el.

Köszöntöm államtitkár urat is, és köszöntöm az NKTH elnökét!

Mielõtt a miniszter urat megkérném arra, hogy adjon tájékoztatót, szeretném bemutatni önöknek, nektek Podolák Györgyöt, aki elsõ alkalommal van itt köztünk, õ egyben a gazdasági bizottság elnökeként is van jelen, és ennek a bizottságnak tagja.

Szeretnék a jegyzõkönyvnek is szólva gratulálni társelnökünknek, aki az utolsó ülésen még társelnökként volt jelent, majd a Magyar Tudományos Akadémia elnöke lett, ami nagy öröm számunkra. Az állandó meghívottak között volt Németh Tamás, aki a Magyar Tudományos Akadémia fõtitkára lett.

Pálinkás társelnök úr helyére majd a frakciója jelöl valaki mást, és az ülés után szót váltunk arról, hogy Németh Tamás és más személyek kooptálása miként történjen. Ugyan még nem érkezett meg Lovász László akadémikus úr, de neki is szeretettel gratulálunk az MTA elnökségi tagságához.

Dr. Molnár Károly tárca nélküli miniszter meghallgatása

Ezután megkezdjük a munkát. Miniszter úr azt jelezte, hogy neki 33-kor el kell mennie, ezért úgy állapodtunk meg, hogy egy rövid jövõképet ad arról, hogyan képzeli el az általa vezetett tárca irányítását, hogyan képzeli el a bizottsággal való együttmunkálkodást, és azt követõen a kérdéseket és a hozzászólásokat együtt kérjük, amelyre miniszter úr majd válaszol.

Miniszter úr, tessék!

Dr. Molnár Károly tájékoztatása

DR. MOLNÁR KÁROLY tárca nélküli miniszter: Mindenekelõtt szeretettel köszöntöm az eseti bizottság minden tagját, és köszönöm a meghívást. Azt hiszem, ez az az eseti bizottság, amelynek területe egyértelmûen az én területemmel paralel, ezért nagyon szeretném, ha a jövõben is szoros együttmûködés lenne a miniszter és az eseti bizottság között.

Elnézést kérek, hogy 33-kor el kell mennem, de gazdasági bizottsági kabinetülés kezdõdik 3 órakor, és olyan téma kerül napirendre, hogy ott kell lennem. Azt hiszem, hogy az elsõ 15-20 perc, amelyet bevezetõként gondolok elmondani, úgysem lesz teljes körû, hiszen talán nem várható el tõlem, hogy két hét miniszterség alatt egy teljes jövõképet tudjak felmutatni. Én inkább azt szeretném elmondani, hogy amikor a miniszterelnök úr erre felkért, akkor milyen gondolatok jegyében vállaltam el ezt a feladatot, és hogyan gondolom megvalósítani.

Nagyon sokan ismernek itt, de ha megengedik, pár szót szólnék magamról. Én a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen végeztem 1967-ben, azóta bent vagyok az egyetemen, és a tanársegéd, adjunktus, docens, egyetemi tanári ranglétrát végigjárva 1991-ben neveztek ki egyetemi tanárnak. 1988 óta, 20 év óta vezetem a gépészeti eljárástechnika tanszéket. 7 évig a gépészkar dékánja voltam, utána 4 évig rektorhelyettes, oktatási rektorhelyettes, és 4 éve a Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektori feladatait látom el e hét péntekig, mert június 1-jével lemondtam errõl a hátralévõ két hónapról, ami még a megbízásomból még hátravan.

Ipari gyakorlatom is, ha szabad így mondanom, mert 4 évig a Tiszai Vegyi Kombinát igazgatóságának elnöke voltam az elsõ két évben, majd a privatizáció után az alelnöke lettem, mert az amerikai tulajdonos saját elnököt akart odatenni, de 4 évig azért egy elég nagy vállalatnak a stratégiai irányítását vezettem. Utána a Paksi Atomerõmû igazgatóságának elnöke voltam, és egy rövid megszakítás után most 6 éve újból a Paksi Atomerõmû Zrt. igazgatósági elnöke voltam és vagyok még péntekig, mert június 1-jétõl úgyszintén errõl lemondtam. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy nem vagyok olyan, hogy a végzés óta bent az egyetemen vagyok, mert az ilyen emberre azt szoktuk mondani, hogy tanítja, de nem tudja csinálni. Lehet, hogy ez részben igaz, de gondolom, a nagyvállalatok vezetésében szerzett gyakorlatom talán segíti, hogy jobban átlássam ezt a területet.

Az egyetemi élet nemcsak oktatásból áll, pláne a mûszaki egyetemen, ahol a kutatás nagyon fontos. Nagyon aktívan részt vettem a kutatásban, ez az életrajzomból is látható, a Kiváló Feltaláló arany fokozatát kétszer is elnyertem, tehát még eredményem is volt; ebbõl is látszik, ennek az volt a feltétele, hogy el lehetett adni a találmányt, és ebbõl pénz folyt be. Ezen a téren a Budapesti Mûszaki Egyetem eredményei azt hiszem, az elmúlt négy évben és korábban is azt bizonyították, hogy az a célkitûzés, amelyet a kutatás-fejlesztés-innováció, a tudás és a gazdaság kapcsolata képvisel, a mûegyetemen jól ötvözõdött. Erre egy számot szoktam mondani, hogy a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem költségvetésének ma már több mint a fele kutatási támogatás, tehát saját erõbõl termelt kutatási pénz. Ezt jó lenne elérni az ország egészére nézve is, és ha a 70:30 százalékos arány legalább 50:50-re változna, hogy a kormányzat mellett az ipar ilyen mértékig részt venne, mint a mûegyetemen, akkor elég nagy eredményeket érhetnénk el. Ennyit akartam magamról szólni.

Amikor ezt a felkérést kaptam a miniszterelnök úrtól, akkor õ úgy fogalmazta meg ezt a feladatot, hogy szeretné, ha egy kézben lenne a tudománypolitika alakítása, a tudománypolitika szereplõinek kormányzattal való kapcsolattartása - itt elsõsorban az Akadémiára gondolok -, a kutatásfejlesztés teljes magyarországi vertikuma - itt a fõ intézet az NKTH és a Szabadalmi Hivatal - és a teljes technológiai innovációs lánc. Ezzel a három egységgel szemben, amely ma külön minisztériumok alatt mûködött, mûködik egy csomó párhuzamossággal, átláthatatlansággal, most az az elvárás, hogy ez egy kézben legyen, tehát az alapkutatás, az alkalmazott kutatás és az innovációs lánc végig vitele egy kézben legyen, hogy egy ipari termék, szolgáltatás legyen az eredmény, amely a gazdaságnál csapódik le, és amely hatékonyabb lehet. Azt gondolta a miniszterelnök úr, hogy ezzel a miniszteri ranggal a kormányzatban ennek a szférának egy jelentõs képviselõje lesz, ahol ezeket az érdekeket a gazdaság és a társadalom érdekében jól lehet képviselni.

Amikor ezt a miniszterelnök úr elmondta - már több nyilatkozatban is elmondtam -, amikor ezt vázolta nekem, akkor messzemenõen helyeseltem, hiszen mindannyiunknak vágya volt ez, ennek a bizottságnak is és egy csomó olyan szervezetnek is, ahol ültem, így az Innovációs Szövetség, a Rektori Konferencia, a Magyar Tudományos Akadémia részérõl is megfogalmazódott ez az elképzelés. Hogy miért pont most realizálódott, ezt nem tõlem kell megkérdezni. Akkor még tényleg nem gondoltam rá, hogy õ engem akar erre felkérni. Az ötletet én messzemenõen pozitívan fogadtam, és utána mondta a miniszterelnök úr, hogy rám gondolt, és akkor kérdezte meg, hogy a tárca nélküli miniszteri posztot elvállalom-e.

Amikor ezt a feladatot elvállaltam, azt gondoltam, hogy ilyen miniszterség nem volt, illetve egyszer volt Pungor akadémikus idején, az Antall-kormány idején; õ szintén mûegyetemi professzor volt, amit csak megjegyeznék, de itt persze ezt mindenki tudja. Õ akkor az OMFB elnökeként, egyben miniszterként a kutatás-fejlesztést irányította. Ez a mostani feladat ennél több, mint ahogyan az elõbb vázoltam, mert a teljes tudománypolitika idetartozik, a tudománypolitika stratégiai kérdései, kormányzati megjelenése, az alapkutatás és alkalmazott kutatás közötti látszólagos szakadék vagy valós szakadék megszüntetése és az innováció továbblépése a feladat. Ebbõl a szempontból ez a miniszteri poszt ebben a felállásban új, és olyan szereplõket kell itt összefogni, akik ma különbözõ irányítás alatt, részben autonóm szervezetként mûködtek.

Nagyon fontosnak tartom, hogy a kutató-fejlesztõ tudós grémium tevékenysége a gazdasági szereplõkkel találkozzon, és a gazdasági szereplõk bevonása ebbe a szférába rendkívül fontos. Továbbá nagyon fontos az, hogy ezek az eredmények, amelyek ebbõl a szférából kerülnek ki, az innovációs lánc végén kis- vagy középvállalkozásokban jelenjenek meg azért, hogy munkahelyet teremtsenek, illetve olyan termékek vagy eljárások jelenjenek meg, amelyekkel azt hiszem, hogy Magyarország még adós, hogy ki tudjunk emelkedni ebbõl a mindennel foglalkozó szférából.

Messze egyetértek vele, és támogatni szeretném azt az elképzelést a támogatásban, hogy változtassunk, mert nem volt helyes és ma sem helyes az, hogy minden kutatót támogatunk kis pénzzel, mert ebbõl nagy eredmények, mint ahogy látszódott, nem születtek. Én annak vagyok a híve, hogy nagy projekteket kell megfogalmazni, és a szakértõket ezekhez kell hozzárendelni, nem pedig a szakértõkhöz a témát. Ezt az NKTH már elkezdte, az NKTH zászlaján ez már rajta van, és én azt hiszem, hogy ezen az úton kell tovább menni.

Nagyon fontos, hogy a társadalom részére ez a tevékenység átlátható legyen. Nem szabad megjelenniük az olyan vádaknak, amelyek arra engednek következtetni, hogy a pályázatok elbírálásánál vagy az eredményesség méltatásánál nem igazi szakmai szempontok érvényesülnek. Mindenképpen fontos, hogy a társadalom számára egy átvilágított, tiszta rendszer legyen. Az NKTH ebben is megtette a lépéseket, ezt mindenképpen erõsíteni kell. Azt gondolom, nagyon fontos, hogy az a pénz, amelyet az Innovációs Alapból erre a célra fel lehet használni, azok valóban olyan célra legyenek felhasználva, amelyek eredményességet tanúsítanak. Tehát én azt gondolom, hogy ezen a téren jó volt az indulás - Pártos Ferenc úr is relatíve új az NKTH élén - , és ezen az úton kell tovább haladnunk.

Nagyon fontos, és idetartozónak érzem a szellemi tulajdon védelmét, ennek megerõsítését. Én, mint aki 41 éve egy egyetemen tanítok, kutatok, én is sokszor tapasztaltam azt, hogy egy kutatási megbízás egy nagyvállalattól mindig úgy jön, hogy ha valamilyen szellemi termék képzõdik a megbízás teljesítése kapcsán, ez a vállalat tulajdonába kerül. Ezzel sokszor nem sokat nem törõdünk, mert örülünk, hogy van megbízás, és kutatási munkát végezhetünk, de én azt hiszem, hogy ezen változtatni kell. Nem olyan rossz a kép, mint amit a statisztika mutat, én azt hiszen, hogy vannak igen jelentõs szellemi termékek, amelyek magyar hasznosítása a gazdaság érdekében, egy megfelelõ alkupozícióban még nemzetközi vállalatokkal is elérhetõ, és ezen változtatni kell.

Mindig a mûegyetemet hozom példaként, mert azt tudom a legjobban. Nagyon negatívan néz ki, hogy öt szabadalma van a mûegyetemnek, ami persze nem így van, mert 50 körüli ez a szám, csak nem mûegyetemi szolgálati szabadalomként szerepel, hanem ezeknek a vállalatoknak a hasznát hozza. Ezen a téren a szellemi tulajdon védelmét és hasznosítását kiemelt feladatnak érzem, és azzal, hogy a Szabadalmi Hivatal az én felügyeletem alá fog tartozni, azt hiszem, hogy ebben közösen sikeresek lehetünk.

Nagyon fontos ennek a területnek a nemzetközi kapcsolatrendszere is. Én nagyon fontosnak és kiemeltnek tartom, hogy a kutatás-fejlesztés, beleértve az alapkutatást és az innovációt is, a nemzetközi porondon is megtalálja a helyét. Azokat a kapcsolatrendszereket kell kihasználni, amelyek adódnak, amelyek vannak, de ezért persze tenni is kell, mert maguktól nem jönnek ezek. Ebben a grémiumban közismert, hogy most van egy nagy esélye Magyarországnak arra, hogy egy európai uniós kutató-fejlesztõ intézmény Magyarországra kerüljön. A hétvégén lesz a döntés, és nagyon bízunk benne, hogy számunkra kedvezõ lesz, ez az Európai Technológiai Intézet. Én azt gondolom, ez egy nagy lökést adna arra, hogy az Európai Unión belül Magyarország helye, szerepe, lehetõsége megnõjön, de ennek abban is nagy szerepe lenne, hogy a fiatal tehetségeket itthon tartsuk.

Egy nagyon fontos dolog az utódok kinevelése. A kutató-fejlesztõ utódoknál én mindig híve voltam annak, mint egyetemi vezetõ, hogy egy-két évre menjenek külföldre, és vegyenek részt nemzetközi kutatásokban, más kultúrában, más infrastrukturális körülmények között, de az egy nagyon fontos dolog, hogy vissza is jöjjenek, és a felszedett hasznot, a tudást itthon hasznosítsák. Erre is van egy NKTH-s kezdeményezés, amelyik szintén nagyon jó, hogy megpróbálnánk itthon olyan infrastrukturális körülményeket teremteni egy-két kiemelt témában, ahol neves külföldi tudóst hoznánk ide, és köré fiatal tudósokat tennénk, hogy itthon tanulják meg. A neves tudós 2-3 év múlva visszamegy, de a körülötte kialakuló 10-20 fiatal kutató ezt a tudást itthon tudná hasznosítani. Több elképzelés van, de mindenképpen ezt is segítené az Európai Technológiai Intézet idehozása. Ez az Infopark környékén lenne, két egyetem környezetében, nagy világcégek környezetében, és azt hiszem, hogy nagyon jelentõs vonzást jelentene ez az európai kutatás-fejlesztési témáknak, de a fiatalok megtartása tekintetében is.

Van egy másik rövid távú projekt, ez a neutronkutató intézet idehozása, amelynél egy kicsit távolabbi a döntési határidõ, de itt is nagyon erõsen próbálunk lobbizni pozitív értelemben, hiszen itt tényleg egy kutatóbázis idehelyezésérõl van szó, ezért más a kondíciós helyzete, mert egy 20-50 fõs irodát kell idehozni kvázi, a többi majd, mi úgy gondoljuk, jön utána. A neutronkutató idehozása egy nagyon nagy beruházás, amelynek csak egy részét adná az Európai Unió, egy része a magyar államtól kellene hozzá; itt látok egy kis nehézséget, hogy vajon tudunk-e ehhez annyiban hozzájárulni, hogy valóban megvalósulhasson.

Említettem már a tehetséggondozás kérdését, hiszen nagyon fontos, hogy a kutató-fejlesztõ tudósok utánpótlásában az egyetemekkel, fõiskolákkal, az OKM-mel a kapcsolat jó legyen, ezért próbáljuk ezt segíteni. Erre említettem azt a néhány technikát, amelyik most a tarsolyunkban, az asztalon van, de természetesen nagyon nagy feladatunk az, hogy a természettudományos és mûszaki pályát próbáljuk vonzóbbá tenni. Hála Istennek a mérnököket nagyon keresik, mint rektor mondom ezt, de ez megváltozott az elmúlt 8-10 évben, és még mindig nem elég vonzó arra, hogy a középiskolások nagyobb számban jelentkezzenek erre a pályára. Még mindig azokra a népszerû szakokra jelentkeznek, amelyek e tekintetben nem jelentik a kormány kiemelt területét. Tehát mindenképpen tennünk kell annak érdekében, hogy a természettudományos és mûszaki pálya szépségeit megmutassuk, vagyis mindenképpen foglalkozni kell a PR részével, hogy a társadalom megismerje, elismerje ezt a tevékenységet, és értse azt meg, hogy ez az a grémium, akik értéket tudnak teremteni, és ez az értékteremtés lehet a gazdasági fejlõdés, a felemelkedés egyik lehetséges záloga.

Ahogy itt említettem, ugyan én csak a technológiáról, innovációról beszéltem, de ugyanide tartozik a társadalmi kérdések köre. Egy picit érintettem a végén a társadalmi innováció kérdését, hiszen nagyon fontos, hogy a társadalom is értse ezeket a kérdéseket, ezért nagyon fontosnak és támogatandónak tartom ezeket a kutatásokat is.

Ezek az elképzelések persze jelenleg még nagyon szerteágazóak abban a tekintetben, hogy ma még a tudománypolitika az OKM-nél van, a kutatás-fejlesztés a GKM-nél van, az innováció részben a GKM-nél van, és ezek összehozása a mostani napok feladata lesz. Ez nem lesz könnyû feladat, mert éppen államtitkár úrral, akinek tényleg nagy praxisa van, és nagyon köszönöm, hogy õ lett az államtitkárom - nem tudom, kinek kell megköszönni -, mi ismertük régóta egymást, de az õ nagy helyismerete nagyon sokat segít abban, hogy próbáljuk létrehozni ezt a szervezetet, mert a kinevezés, illetve az okmányok alapján még nem egyértelmû a mûködés feltétele.

Az itt elmondottak szerinti mûködéshez egy kabinetet kell kialakítani, amelynek foglakoznia kell a tudománypolitika, a kutatás-fejlesztés stratégiai kérdéseivel, a kormányzattal való kapcsolattal, az ügyek kormányzatban való képviseletével, az innovációval. A konkrét végrehajtás pedig azokban az intézményekben valósul meg, amelyeket említettem, hogy ma már a kormányrendeletek tartalmazzák. Tehát ahogy jeleztem elõre, én ezekkel a gondolatokkal próbáltam indítani ezt a mai beszélgetést, ami nem tekinthetõ programbeszédnek, hiszen én is most ismerkedem ezekkel a kérdésekkel. Részben elolvasva az elõzõ jegyzõkönyveket, elolvasva az anyagokat, nagyon sok gondolat kering még bennünk, de amikor ez a felállás megtörténik, ez a kép tisztulni fog.

Annyit pozitívumként szeretnék még elmondani, hogy az Akadémia új, megválasztott elnökét én nagyon régóta ismerem, és azt hiszem, nagyon jól együtt fogunk tudni mûködni, hiszen közös a cél. Egy bizonyos szempontból szerencsés, hogy mind a két személy új, mind a miniszter - ilyen nem volt - , és új az Akadémia elnöke is, mert azok a régi sérelmek vagy kötelezettségek nem vonatkoznak ránk, ha egyáltalán ilyenek vannak, és azt hiszem, így tiszta lappal fogunk tudni együttmûködni, hiszen az Akadémia, az ott lévõ tudós társaság és a kutatóhálózatok ugyanúgy nagyon fontosak az ország számára.

Ennyit akartam bevezetõnek mondani.

ELNÖK: Köszönjük szépen. Látom, Kolber államtitkár úr is egyfolytában az egyetértését fejezte ki. Most a bejelentésnek megfelelõen a bizottság tagjait szeretném kérdezni, hogy kérdés megfogalmazására és véleménynyilvánításra ki tart igény. Parancsoljatok! Gógl képviselõ úr!

Képviselõi kérdések, vélemények, megjegyzések

DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Tisztelettel köszöntöm miniszter urat. Valóban ilyen hamar teljesüljön minden vágyunk, mint amit megfogalmaztunk talán 2-3 üléssel ezelõtt konkrétan is, hogy a kutatás kapjon olyan súlyt a kormányzatban, amit megérdemel.

Itt kiosztásra került egy anyag, amely elhelyezi az anyagi támogatottságát a magyarországi kutatásnak, nyilván ez a közvetlen ráfordítás, de ha ezt megnézzük, látjuk, hogy ez nagyon kevés, sokkal kevesebb, mint ami elvárható, és ami szükséges is volna.

Amit miniszter úr elmondott, mint vázat és elveket, azt hiszem, hogy támogatandó, és amikor magam néhány kérdést vagy felvetést teszek, ez csak azért van, mert jó volna lendülettel indulni, és tisztázott rendszerben továbblépni. Említette, a cél az, hogy olyan termék keletkezzen ebben a rendszerben, ami eladható, ami többletértéket tartalmaz. Nyilván ez nagyon redukálva az áru megjelenését jelenti, de azt gondolom, hogy a tudomány rendszerében nemcsak áruként jelenhet meg valami új értékként, hanem kimûvelt emberfõként is. És ez a kimûvelt emberfõ ebben a rendszerben termelõdik.

Említette azt is, és itt kapcsolódok ehhez, aztán vissza is térnék, hogy a témákhoz kell szakértõket rendelni, és nem fordítva. Nyilván ez azt jelenti, hogy ha van megrendelés, akkor ahhoz lehet szakértõket rendelni. De éppen a második típusú terméknél, a kimûvelt emberfõknél a megrendelõ a társadalom, a kormányzat és az a vízió, ami felé mozdítani akarjuk a társadalmat. Itt már kérdéses, hogy azokat a szakértõket, akikhez nincs aktuális társadalmi megrendelés - és a végén érintette a társadalomtudományokat, talán egy kicsit a természettudomány humán területét is -, ott az iskolamegõrzés kérdése kritikus tud lenni. Ha nincs megrendelés, akkor iskolák halhatnak ki, olyan iskolák, amelyek késõbb nehezen építhetõk föl, és a teljesítményük nemcsak értékesített áruval mérhetõ, hanem a korszerû szcientometriás eszközökkel is. Én azt hiszem, hogy ilyen szempontból is át kellene gondolni a miniszter úr koncepcióját, hogy a világ által elfogadott mérõmódszerekkel megvizsgálni, hogyan is áll a magyar tudományos élet súlya.

Talán még valamit, ami miatt ezt mondom, hogy a szakértõkhöz rendelés, az iskolamegõrzés nagyon fontos lenne nemcsak direkt áruértékben, technológiában, új technológiában vagy innovációvá fejlesztett technológiában való megjelenésben, mert amennyire én ismerem, a XX., XXI. században az új értékben - az anyagon, energián, technológián túl - a szellemi, a szakértõi többlet lassan jelentõsebb. Ezért nem elhanyagolható a szakértõk megõrzése, az iskolák megõrzése, netán fejlesztése is, persze ehhez jó társadalmi és kormányzati megrendelés is kellene.

Ezek voltak az én gondolataim, amit szerettem volna elmondani, és nagyon örülök, hogy van minisztere ennek a területnek.

ELNÖK: Kormos Dénes!

KORMOS DÉNES (MSZP): Elnök Úr! Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Bizottság! A miniszter úr felvezetõjében hallottuk, hogy a kutatás, a kutatás-fejlesztés utánpótlása, ennek személyi feltételei szempontjából a tehetségek ügyét, a jól képzett szakemberek megõrzését fontosnak tartja. Most, az elején célszerû lenne, ha elindulna egy együttgondolkodás, hiszen feltehetõen miniszter úr is a kapcsolódó szakmai szervezetekkel az elkövetkezendõ idõszakban fogja körvonalazni azokat a formákat, lehetõségeket, amelyek ezt szolgálják.

Ezzel párhuzamosan zajlik egy folyamat, remélhetõleg a parlament tavaszi ülésszakában döntés születik egy országgyûlési határozat keretében egy "Nemzeti tehetség" program megalkotásáról. Programról, tehetségalapról és egy teljesen átfogó szakmai rendszer mûködtetésérõl van itt szó. Nyilván felvetõdik az a kérdés, hogy korábban is mûködtek már különbözõ ilyen formák, ösztöndíjak is, és folyamatban vannak olyan, az Új Magyarország fejlesztési terv keretében futó programok, mint a "Magyar géniusz" program és azon belül is a "Kiválóság" alprogram, amelyik a kutatóvá válás, a nemzetközi ösztöndíjak támogatása, a külföldi kutatók visszahozatalának elõsegítése szempontjából programelemeket, sõt elég jelentõs forráselemeket is tartalmaz.

Az lenne a tiszteletteljes kérésem miniszter úrhoz, hogy ha ez a döntés megszületik, akkor a parlament õszi ülésszakáig, szeptember 30-ig kell a kormányzatnak letennie ezt a nemzeti programot. Úgy gondolom, hogy számos kapcsolódási pont mutatkozik részben a tekintetben is, amit miniszter úr felvetett. Én kérem, hogy a programok összerendezése érdekében ez valóban egy koherens rendszert és mûködõképes rendszert alkosson, és ebben gondolkodjunk együtt. Nem mellékes, hogy azok a források, amelyek rendelkezésre állnak, és sohasem elegendõk, ne menjenek el egymás mellett, hanem egymást erõsítve szolgálják ezt a célkitûzést. Ebben kérem, és egyben ajánlanám is fel az együttmûködést. Köszönöm szépen.

ELNÖK: További? Bizottsági tagok, tanácskozási jogú tagok, tessék! Teplán István!

TEPLÁN ISTVÁN: Miniszter úr a bevezetõben is említetted, és az egyik interjúdban még markánsabban megjelent az a szándék, amit csak üdvözölni lehet, hogy a K+F forráson belül, annak belsõ tartalmát alapvetõen szeretnéd megváltoztatni, jelesül az állami ráfordítást és a vállalati ráfordítást; amit tényleg csak üdvözölni lehet. Ha emlékezetem nem csal, ez egy évtizedes probléma, vagy még annál is hosszabb, és eddig szinte mindenki, aki részt vett a K+F területén, ezt szándékként elmondta. Van-e valami olyan a muníció a tarsolyodban, ami alapján hatékonyabban el tudnád érni ezt a célt? Szándéknak nagyon szép, de úgy érzem, hogy ennek megvalósítása nagyon-nagyon nehéz.

ELNÖK: Tétényi Pál!

TÉTÉNYI PÁL: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Gratulálok mindenekelõtt önnek, nagyon örülök, hogy végre sor került arra, hogy a kormányban a tudományt, a tudománypolitikát egy felelõs kormánytag vezesse. Egy-két dolgot szeretnék említeni: miniszter úr, emlegetted a neutronközpontot, amit én a következõvel szeretnék megerõsíteni és megindokolni. Ha visszatekintünk az elmúlt fél évszázadra, látjuk, hogy Magyarországon voltak húzóközpontok, ilyen volt az '50-es, '60-as években a nukleáris reaktor és tudomány, utána jött a molekuláris biológia a szegedi biológiai központtal, aztán az informatika következett. Az volt a tapasztalat mindig, hogy egy-egy ilyen központi iránynak a megjelenése nagyon erõsen kihatott minden esetben a természettudomány egész fejlõdésére. Nagyon jó lenne, ha ezen a téren elõre tudnánk lépni, de tudom, hogy ez nemcsak rajtunk múlik, bár egy itthoni elhatározástól mindenképpen függ. Ez az egyik dolog, amit szerettem volna említeni.

A másik kérdés, és itt bizonyos mértékben Gógl képviselõ úr is utalt erre a dologra, hogy tökéletesen egyetértek azzal, hogy programra van szükség, programot kell támogatni, még akkor is, amikor arról beszélünk, hogy sok tudásközpont jött létre, de meg kell nézni, hogy ezekben a tudásközpontokban mennyire eredményes a mûködés. És itt szeretném felhívni valamire a figyelmet, nevezetesen arra, hogy nyilvánvalóan vannak olyan technikák, amelyeket majd be kell vezetni Magyarországon, de nem itt fogjuk kifejleszteni ezeket a technikákat, hiszen lehetetlen. Sok példát lehetne elmondani, nem akarom ezzel az idõt húzni, és a kollégáktól elvenni az idõt, viszont az a tudás, ami ezekhez kell, és egyáltalán, ami a felsõfokú szakemberképzéshez kell, azt nyilvánvalóan Magyarországra szélesen el kell hozni. Ezt csak a kutatók tudják elhozni, akik maguk is csinálják. Ahogy szoktuk mondani, hegedülni nem lehet úgy tanítani, hogy csak a kottát ismerem, hanem hegedûn magamnak is játszani kellene tudnom, ha tanítani akarom; ez vonatkozik a természettudományos tárgyak tanítására is.

Természetes, hogy mi az egyik súlypont és mi a másik, ez például a tudományos mûszaki fejlesztéspolitika egyik alapkérdése. Ehhez csak egy példát mondanék, és megint elnézést, de én nagyon jól emlékszem, hogy amikor megszületett a döntés a nukleáris reaktorról, az elsõrõl, olyan kutatók, mint Bozóky László fizikus, aki késõbb akadémikus lett, Imre Lajos, aki Kolozsvárról jött át, magkémiás, óriási szükség volt rájuk. Csak szeretném illusztrációként elmondani, a saját szakterületünkön ismerõsek vagyunk ebben. Jó munkát szeretnék kívánni.

(Többen jelentkeznek felszólalásra.)

ELNÖK: Podolák György, Vincze Imre következik, aztán válaszolnia kell a miniszter úrnak, kérem, ezt vegyék figyelembe, vagy válasz nélkül megy el.

PODOLÁK GYÖRGY (MSZP): Nem lesz könnyû dolga az elnöknek!

Miniszter úr, ez a pozíció nagyon kellemes pozíció lehet két évig, mert igazán sokat nem kell csinálni, csak odafigyelni akkor, amikor a pénzt osztják, akkor kedvesnek lenni, és utána egy évig át lehet élni, és ez a miniszter valóban dolgozhat úgy, hogy elindít bizonyos folyamatokat. Nekem nagyon tetszett a bemutatkozás a gazdasági bizottság elõtt is, különösen ismerve téged is.

Sajnos újra súlyponti kérdésnek tartom, hogy a kutatás-fejlesztés jó lenne, ha az érték-elõállítás folyamatára egy kicsit nagyobb súllyal nehezedne, épp az ország problémái miatt, hiszen az erkölcsi rangja, tekintélye nagyon lecsökkent az elmúlt húsz évben a reálszféra képviselõinek. Úgy gondolom, ha az érték-elõállítás folyamatában javítani akarunk önmagunk sorsán, akkor erre sokkal nagyobb energiát kell fordítani. Jó lenne, ha közösen erre egy kicsit nagyobb "reklámot" is tudnánk fordítani, és a reklám mellett természetesen forrásokat is, és egyáltalán nem mindegy, hogy ezeket a forrásokat a miniszter úr hogyan fogja elosztani a jövõt illetõen. Ennek alapot ad, avagy sem, vagy elméletileg kerül meghirdetésre, hogy a kutatókhoz osszuk le a pénzt, vagy témához rendelünk hozzá forrásokat, de ha ezt tudjuk mûködtetni, akkor ez jó lehet.

Abban mindenféleképpen partnerek leszünk, hogy minél gyorsabban történjen meg a minisztériumokról való érdemi leválasztás, a szakmai területek leválasztása. Az elmúlt húsz évben nem volt a helyén egyetlenegy alkalommal sem a kutatás-fejlesztés, mindig erõharcok, erõvonalak mentén rendezõdtek a források elosztási lehetõségei. Akár az oktatás-mûvelõdésen, akár a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumon keresztül nézzük ezt a folyamatot, jó lenne, ha ez a centralizáció egyértelmûen meglenne.

Jelen pillanatban a tárcád emlékeim szerint három bizottsághoz tartozik, tehát ez mindenféleképpen nagy nehézséget fog okozni. Én egyet tudok felajánlani, egy nagyon szoros együttmûködést a gazdasági bizottság részérõl.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Vincze akadémikus úr, és utána a választ kérjük.

VINCZE IMRE: Tisztelt Bizottság! Miniszter Úr! A kérdésem lényegében már elhangzott, de egy kicsit ki szeretném egészíteni. A közelmúltban megkaptuk Magyarország versenyképességi évkönyvét, amely több mint 140 ábrában sok szempontból elemzi Magyarország helyzetét, ebbõl a K+F résszel közel 20 ábra foglalkozik. Én mellékeltem két ábrát, amelyek nem szerepeltek ebben az anyagban, de amelyhez szeretnék megjegyzést tenni.

Az elsõ ábra az Európai Unió országait mutatja, és azt látjuk, hogy Csehország után van egy szakadás ezen az ábrán. Itt csak az állami K+F-beruházások értékei vannak feltüntetve. Azért ezt választottam, mert ez, különösen kis országok esetében sokkal jobban tükrözi a valóságot, nem perturbálják olyan adatok, hogy van egy autógyár az illetõ országban, mint például Csehországban, vagy Szlovénia speciális helyzete. Azt látjuk, hogy Magyarország ebben az esetben a lemaradó ágban foglal helyet, ez már eleve aggasztó. De, ami igazán aggasztó, az a második ábrán található, melyen látható, hogy 2000 óta hogyan változott az állami K+F-ráfordítás az évek függvényében. Azt látjuk, hogy 2002. óta lényegében monoton csökken, tehát egyre nõ a leszakadásunk, közel a felére megy le az Európai Unió átlagának. Az a kérdésem, hogy milyen lehetõségeket lát ennek a nagyon káros trendnek a megfordítására? Köszönöm szépen.

ELNÖK: Miniszter úr!

Dr. Molnár Károly válaszadása

DR. MOLNÁR KÁROLY tárca nélküli miniszter: Nagyon szépen köszönöm a felém irányuló bizalmat, hogy bíztok benne, valamit fogok tudni teljesíteni az elmondottakból. Ha nem is sorrendben, de Podolák képviselõ úrnak mondom, hogy én nem egy díszpintyminiszter szeretnék lenni, aki ül a székében, aztán történik valami. Én azért is vállaltam, mert azt gondolom, hogy ez egy abszolút szakmai miniszteri feladat, és az ország érdeke, hogy ilyen legyen. Ha el tudunk indítani egy jó folyamatot, akkor ez nemcsak egy 2 évre szóló miniszteri megbízatás lesz, hanem - függetlenül attól, hogy milyen kormány van -, ha bizonyítjuk, hogy ez így jobban mûködik, akkor ez miniszteri poszt megmarad; nem az én székem, az én személyem, hanem a lényeg. Én így szeretnék dolgozni, és fel fogom vállalni a konfliktusokat is ezért, amiben már most van részem. A végén majd emiatt némi segítséget is szeretnék kérni.

Gógl képviselõ úr, teljesen igazad van, hogy ugyanolyan fontos a kimûvelt emberfõ. Én, mint egyetemi ember, mondtam már az elején, 41 évet egyetemen töltöttem, tudom, hogy valóban nagyon fontos, az ország és a társadalom értékét mindenképpen növeli, és nagyon fontos - egy-egy kérdésben elhangzott -, hogy a kimûvelt emberfõkre szükség van, hogy a tudást, a külsõ tudást fogadni tudják, erre képesek legyenek, ez teljesen így van. Nem az én feladatom a felsõoktatás, habár ma még abban dolgozom, de nem akarok belemenni abba, hogy ez a felsõoktatási helyzet, ami most van, hogy a minõségi felsõoktatás irányába próbál a kormányzat elmozdulni, és ha ezt teszi, én azt hiszem, jó úton jár. Ez a 71 intézmény, amelyik ma Magyarországon van - nem akarok kritikát mondani, de -, nem hiszem, hogy helyes út, a minõséget semmiképpen nem javítja. Tehát itt mindenképpen partnerként együtt tudok mûködni a miniszter úrral, és azt hiszem, hogy ezt ugyanúgy a feladatomnak fogom tekinteni.

Nagyon fontos a humán és azon területek megõrzése, amelyeket említettél, amelyek, ha közvetlenül nem is vonhatók be a projektekbe, de teljesen egyetértek vele, hogy fenn kell tartani, azonban nem mindent. Nem biztos, hogy illik elmondani, biztosan van itt ELTE-s is, de bocsánatot kérek, én gépészmérnök vagyok, felelõs rektorként értem ezt, de amikor van egy tanszék, egy tanszékvezetõ docens és x tanársegéd meg adjunktus és négyévente egy hallgató, hogy ezt kell-e nekünk támogatni az adófizetõk pénzébõl, ezt nem tudom, errõl nem vagyok meggyõzõdve.

Valahol meg kell találni azt a kompromisszumot, ami kell, mert ennek fenntartása nagyon sokba kerül. Ez a hozzájárulási vitánál derül ki, hogy virágozzék minden, de hogy ez milyen mértékig és hogyan történjen az adófizetõk pénzébõl, ezt nem tudom. Ha megfizeti a hallgató, bármit választhat, fizesse meg; de ez most már valóban nem az én területen, úgyhogy nem is akarok ebbe belekontárkodni. Egyetértek vele, hogy valóban a humán résszel is foglalkozni kell, hiszen nagyon fontos, és ezt én feladatomnak fogom tekinteni, és elnézést kérek, ha nem hangsúlyoztam eléggé.

Kormos Dénes képviselõ úr a fiatal tudósok megõrzésérõl szól. Én érintettem ezt a kérdést, ami nagyon fontos kérdés, mert ha az idõsebb korosztály kicsúszik, a fiatalok meg elmentek külföldre, akkor nem nagyon tudom, mit tudunk csinálni. Egyetértek épp ezért a "Nemzeti tehetség" programmal, ennek kidolgozásában részem is volt a Rektori Konferencia elnökeként. Nagyon szépen köszönöm, hogy szeptember 30-ig együttmûködésre kérsz, ezt javasolod. Erre a miniszterelnök úr is felhívta a figyelmet, úgyhogy ebben én messzemenõen szeretnék együttmûködni, hogy ez egy sikeres program legyen, ezért köszönöm szépen az együttmûködési felajánlást.

Teplán úr kérdezte, hogyan gondolom az 50:50 százalékot. Próbáltam utalni a bevezetõmben erre, úgy, ahogy a mûegyetemen ezt megvalósítottuk. Ez rendkívül fáradságos folyamat, nem megy úgy, hogy várjuk a sült galambot, ez így nem mûködik. Egy nagyon kemény vezetõi feladat, és nagyon sokszor az elsõ számú vezetõtõl várják el, ami borzasztó persze, hogy a vállalatok elsõ számú vezetõivel leüljenek tárgyalni. Akkor van erre esély, ha bizonyítjuk azt, hogy ez mindkét félnek érdeke. Hogy csak szponzorként fizessen be ne egy százalékot az Innovációs Alapba, hanem kettõt, ez így nem fog menni.

Viszont, ha olyan projekteket hirdetünk meg, amelyek eredményébõl Magyarország is hasznosul, az õ cége is hasznosul, akkor ebben partnerek tudnak lenni. Erre azok a tudásközpontok a bizonyítékok, amelyekbõl 5 van a mûegyetemen, egyébként körülbelül 17 van az országban. Itt nagyon sok egyetemi kolléga ül, tudják, nem volt könnyû a tanszéki falakat lebontani, a kari falakat sem, pláne az egyetem falát! Ez alatt azt értem, hogy amikor egy ilyen projektre egy tudásközpontot hoztunk létre, és oda tényleg a szakértõket tettük be, függetlenül attól, hogy milyen karon, milyen tanszéken van, de bevontuk az ipari vállalatokat is projekttel, pénzzel, forrással a közös cél érdekében, ezek sikeresek voltak. Tehát én azt gondolom, hogy ez egy jó út volt, egy járható útnak látszik.

Most az NKTH-nak és nekem az a dolgunk, hogy megnézzük, mivel ezek közül a tudásközpontok közül már nem mind sikeres, ezért meg kell vizsgálni, hogy mivel valóban elég nagy inkubációs támogatást kaptak - ami vizsgálható -, ha elköltötték a pénzt, nem lett semmi eredmény, akkor mit csináljunk velünk. De amelyek tényleg produkáltak valamit, és ilyen együttmûködésben produkáltak, ezek megérdemlik hogy további, nem akkora mértékû, de további támogatással abba az irányba menjünk. Azok a példák, amelyek itt elhangzottak, valóban ezek voltak a sikeres témák, a nanotechnológia, a biotechnológia, a telekommunikáció és a többi.

Én azt hiszem, nagyjából kezd kikristályosodni, melyek azok a területek, amelyekrõl úgy gondoljuk, Magyarország Finnországhoz hasonlóan - egy-két év alatt biztosan nem, de 5-10 év múlva - lesz olyan helyzetben, hogy Magyarországra gondolnak, ha egy termék, amely nem megfogható termék, hanem eljárás, szabadalom, szoftver, szellemi hozzáadott érték, Magyarország jut az eszükbe. Itt el kell mondanom, Solti László barátommal együtt voltunk Szaúd-Arábiában egy rektori delegáció tagjaiként, és ott Magyarországról a Nokia telefon jutott az eszükbe. Nem Finnország, hanem Magyarország, mert nálunk gyártják a legtöbb Nokia készüléket, ami érdekes tapasztalat volt. Tehát nem lesz ez könnyû feladat, de ebbe az irányba, ha elmozdulunk, ez az arány tartható és elérhetõ lesz.

Tétényi Pál akadémikus úr, én nagyon fontosnak tartom a neutronkutató központ idehozatalát, csak egy picit nehéz. Itt a pénzügyminiszter úrral is csatákat kell vívnom, mert a beruházási költsége hihetetlenül nagy. Az európai uniós támogatás - most nem vagyok egészen biztos benne - 60 vagy 70 százalék, de még a fennmaradó rész is 100 milliárdos nagyságrendû, ugyanakkor a hozadéka óriási lenne, tehát én ezzel egyetértek. Mindaz a példa, amit említettél, helyes, hiszen a Paksi Atomerõmû elnökeként eléggé ismerem a KFKI-reaktort, Gadó Jánostól kezdve a régieket meg a mûegyetemen mûködõ tanreaktort, hihetetlenül felpezsdítette ezt az iparágat, és azt hiszem, hogy egy ugyanilyen lenne a neutronközpont idehozatalának elnyerése.

Még egyszer mondom, és köszönöm, hogy a program támogatását segítetted, mert szoktam nyilatkozni, de azt hiszem, ez így is van, hogy én magam voltam OTKA-pályázó is, zsûritag is és mindenféle, mert az ember élete során ezen mindegyiken végigmegy. Régebben az történt, de most már ott is változás van, hogy mindenki, aki pályázott, kapott 5-10 millió forintot, ebbõl ki tudott menni konferenciára, megírta a cikkét, egy-két doktoranduszt fizetett, de azt hiszem, nem ez az út, hogy mind a 25 ezer kutató kapjon egy kis pénzt, hanem a kutatókat kell egy nagy projekt alá szervezni, és akkor talán sikeresebbek leszünk. Egyetértek, hogy a tudást meg kell adni, hiszen itt fogadókész tudással rendelkezõ embereknek kell lenniük, mert csak akkor vagyunk képesek egy ilyen kutatóközpontot idehozni. De azért itt is egy neves, külföldön élõ magyar tudós a neutron kutatásában benne van, mert anélkül ez sem menne, de ugyanakkor itt is szükség van persze a fogadókészségre.

Azt hiszem, Podolák képviselõ úr, amit mondott, hogy az értékteremtés irányába kell menni, én ezt hangsúlyoztam, és ez az érték, mint mondtam, nemcsak konkrét termék, hanem egy olyan alapkutatásból kiinduló, alkalmazott kutatás és innovációs végtermék, amelyik a társadalomban hasznosul. Ez a végcél, és ezt kell mindenképpen támogatni. Azt talán mondtam, hogy nem díszpintyminiszter szeretnék lenni, hanem megpróbálom elindítani ezeket a folyamatokat.

Nem tudom, Vincze úrnak válaszoltam-e, de talán azzal kezdtem, hogy mondtam, az együttmûködésben én nagyon szeretnék számítani azokra a bizottságokra, amelyek ezzel a témával foglalkoznak. De azért szeretném kérni az eseti bizottság támogatását is - és most jön a kérés - abban, hogy mivel ezek a feladatok a minisztériumoknál osztályonként vagy fõosztályonként vannak jelen, hiába van kormányrendelet, hogy ezeket most át kell adni, ez a folyamat elég nyögvenyelõsen megy, hogy ebbõl egy stáb és ennek a fedezete kialakuljon. Az idén semmilyen plusz fedezet nincs erre a munkára, hiszen egy jóváhagyott költségvetési év van, és csak a feladatokkal átkerülõ pénz állhat rendelkezésre. Hosszú harcot vívunk államtitkár úrral, hogy ne csak üres státuszokat, és azt is az elképzelt létszámhoz képest adják át, és utána majd mi töltsük ki emberekkel. Ez így elég nehéz folyamat, ezért kérem az eseti bizottság segítségét is ebben, hogy ezek valóban valósuljanak meg.

ELNÖK: Miniszter úr, köszönjük szépen a választ. Az idõ rövidsége miatt természetesen többünkben többféle kérdés maradt. Amikor ez az eseti bizottság a múlt évben elkezdte a munkáját, akkor a meghívott bizottsági tagok nagyon sok problémával jöttek, és mi, a bizottság tagjai ezekkel azonosultunk. Csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy amikor az NKTH elnökét meghallgattuk, akkor sorban azt mondtuk neki, hogy ide sem jutott pénz, oda sem, tessék még erre is adni, arra is. Társelnök úr ebben, hasonlóan a bizottság minden tagjához nagyon erõsen lobbizott, de csak az átmeneti problémáink oldódtak meg eddig, ha csak a könyvtár- és folyóirat-fejlesztésre gondolunk.

Ezért azt szeretnénk javasolni, hogy az év második felében, amikor miniszter úr is már jobban ismeri, és mi is látjuk azt, hogy hogyan menjünk tovább, elfogadva azt, hogy több bizottsághoz tartozik ez a tárca nélküli miniszteri hivatal, újra találkozzunk egymással. Úgy gondolom, október-november környékére kialakul, hogy hol kell, más bizottságokkal egyeztetve, 2009. érdekében komolyabb lépéseket tenni. Tehát egyben egy meghívást is megelõlegezek ezzel.

Szeretném most megköszönni miniszter úrnak, hogy tájékoztatott bennünket, és további jó munkát kívánok!

DR. MOLNÁR KÁROLY tárca nélküli miniszter: Köszönöm szépen a meghívást, és merem remélni, hogy sokkal több mindenrõl tudok majd beszámolni, hogy hogyan indultak ezek a dolgok. Köszönöm szépen.

ELNÖK: A következõt szeretném bejelenteni: Pálinkás Józseffel, az Akadémia elnökével szót váltottunk. Ha emlékszik rá a bizottság, azon gondolkodtunk, mikor hallgassuk meg az Akadémia elnökét. Az volt a kérése, hogy a nyár elõtt ne, mert ennyi idõ kell neki a felkészüléshez, de szeptemberre nagyon szívesen jönne, mert akkor már meglesznek az elképzelései. Azt javasolom, hogy következõ ülésünk szeptemberben az Akadémia elnökének a meghallgatásával kezdõdjön. A következõ 2-3 hónapra még meghatározzuk a további programot, addig konzultálunk róla. Ezzel egyetértenek-e a bizottság tagjai, illetve a tanácskozási joggal rendelkezõ tagjaink? (Bólintással jelzik egyetértésüket.)

Pálinkás elnök úrnak jelzem, hogy a mai ülésünkön errõl határoztunk, õt kérjük fel szeptemberben arra, hogy adjon egy tájékoztatást. Ezt követõen következne a két korábbi elnök meghallgatása, egy beszélgetés, amit korábban terveztünk, de az akadémiai törvény szempontjából azt gondolom, hogy nekünk szeptembertõl lenne fontos ez a munka. Köszönöm szépen, hogy ezt elfogadták.

A tanácskozási joggal rendelkezõ tagjainknak szeretném megköszönni a jelenlétet. Mindenkinek kellemes nyarat kívánok! (A tanácskozási joggal rendelkezõ állandó meghívottak kivonulnak az ülésterembõl.)

Két témában szeretnék véleményt kérni a bizottság tagjaitól. Az elsõ azt hiszem, egyértelmû, kezdeményezzük a Háznál, hogy az õszi idõszakra tegyen javaslatot, illetve kérjen személyi javaslatot a társelnöki pozícióra.

A másik: kiosztottunk egy határozati javaslattervezetet, melyben lehetõségként szerepel, hogy az országgyûlési képviselõk mellett, ha és amennyiben a bizottság ezt támogatja, akkor kezdeményeznénk, hogy a tanácskozási jogú állandó meghívottaink is szavazhassanak a bizottság ülésein. Ebben az esetben nem lenne olyan gondunk, mint például Kiss Péter meghallgatásán, hogy határozatképtelen volt a bizottsági ülés. Tessék!

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Elnök úr, én hirtelen átfutottam ezt a javaslatot, és nem vagyok elmélyült búvárja a Házszabálynak, de biztos, hogy a 6. pont felesleges, az, hogy a bizottság tagjai munkájukért díjazásban nem részesülnek, tekintettel arra, hogy a Házszabály szerint az eseti bizottság tagjai amúgy sem részesülnek ilyenben. Továbbá megítélésem szerint a bizottságba nem országgyûlési képviselõt nem lehet megválasztani, ennyiben ez különbözik az önkormányzatok bizottságaitól. Azért találtuk ki ezt az állandó meghívotti státuszt a pro forma tagok számára, mert a Házszabály kategorikusan kizárja azt, hogy, ha valaki nem képviselõ, az tagja lehessen országgyûlési bizottságnak.

ELNÖK: Megköszönöm. Igen, Zsuzsa súgja közben nekem, hogy az eredetiben benne volt a 6. pont, de szeretnénk, hogy maradjon ki. A másik: azt kérem, ahhoz járuljon hozzá a bizottság, hogy errõl konzultálhassunk. Én azt gondolom, hogy errõl most nem szavazunk, de arra kérek felhatalmazást, hogy megkérdezhessem azt, aki ebben jártasabb, hogy lehet-e a meghívottnak szavazati joga. Ilyen jellegû felhatalmazást kérek. (Bólogatással jelzik egyetértésüket.) Tessék, Gógl képviselõ úr!

DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Én egyetértek Szabó képviselõ úrral. Legfeljebb egy olyan megoldást kellene keresni, hogy ha a bizottságnak szüksége van az invitált tagok véleményére, mert megosztott lehet a véleményük, õk szavazhatnak, és valamilyen vélemény kialakításához csatolhatjuk a meghívott szakértõink döntetlen vagy egyéb véleményét. Magában a bizottságban, én azt gondolom, amennyi ismeretem nekem van, errõl nem érdemes tovább konzultálni.

PODOLÁK GYÖRGY (MSZP): Ne haragudjatok, de ezzel kiásnánk a csatabárdot, és erre semmi szükség nincsen. Ez egy konszolidált bizottság, ahol nem hiszem, hogy konfrontatív dolgokra egyáltalán sor kerülne, éppen ezért ezt nem lenne szabad. Mivel itt tudományról van szó, szépen el kellene beszélgetni, és nem kellene itt döntést hozni.

ELNÖK: Számomra eddig is nagyon nagyszerû érzés volt itt lenni, és a problematikusabb idõszakban sem voltak viták, hanem inkább átbeszéltük a dolgokat, több idõt fordítottunk rá, az igazi megütközés viszont az volt, hogy amikor határozatot kellett hozni, nem voltunk határozatképesek.

PODOLÁK GYÖRGY (MSZP): Miért kell határozatot hozni? (Dr. Edelényi Zsuzsánna: A napirend elfogadásához is határozatot kell hozni, és a napirend elfogadása nélkül nincsen bizottsági ülés. Például a mai bizottsági ülés is határozatképtelen volt.)

TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): A megoldását nem tudom a problémának, mert én sem tanulmányoztam a Házszabályt, de egy dolog biztos, hogy az üggyel és a meghívottakkal szemben felelõsséggel tartozunk, mert itt feladatot vállaltunk a kutatás és innováció területén, és meg kell valóban oldani, hogy ne kerüljön olyan helyzetbe a bizottság, hogy határozatképtelen a bizottsági ülés; ha jól értettem ez az igazi probléma. Arra mindenképpen megadnám a szavazatomat, hogy az elnök úr nézzen annak utána, hogyan lehet azt megoldani, hogy a képviselõk több mint a fele itt legyen - akár helyettesítéssel - , és hogy ezenkívül van-e valamilyen házszabályszerû megoldása a határozatképességnek.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Én inkább arra hatalmaznám fel és kérném fel az elnök urat, hogy a frakciókkal kezdjen konzultációt a tekintetben, hogy vonják vissza azokat a tagokat, akik nem akarnak, vagy nem tudnak részt venni az eseti bizottság munkájában, és delegáljanak helyettük olyanokat, akik el tudnak jönni. Szerintem a határozatképesség megoldásának ez egy rendkívül egyszerû módszere lenne.

ELNÖK: Én nagyon megértem Szabó Zoltánt, de a hideg ráz ki, amikor elõtte való nap egyezkedni kell, akár a saját frakciómban is. Gondolom Gógl képviselõ úr is így lenne, ha õ volna azért felelõs, hogy az õ oldaláról össze tudjuk-e hozni a tagokat, de ezzel együtt én ezt is el tudom fogadni, hogy ezt kezdeményezzük.

Engedjétek meg, hogy annak utánanézzünk, miként biztosítható az, hogy el tudjuk fogadni egy-egy ülés napirendjét, hisz a meghívottakra is rossz fényt vet, ha õk eljönnek, itt vannak megfelelõ létszámmal, nálunk pedig van, amikor becsúszik a hiba.

TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Lehet, hogy nem jól mûködik az emlékezetem, de azon az ominózus bizottsági ülésen éppen az volt a probléma, hogy az oktatási és tudományos bizottság éppen az innovációs miniszterjelöltet hallgatta meg, és úgy döntöttünk, hogy bár biztosan kellemetlen lesz, ha hiányzunk az ülésrõl, de az még nagyobb gond lett volna, ha nem hallgatjuk meg a miniszterjelöltet. Én inkább a bizottsági apparátus segítségét szeretném kérni abban, mivel egy kézben van a dolog, az ilyen típusú ütközéseket próbálják megakadályozni. Nem arról volt szó, hogy nem akartunk jönni, hanem bizottsági ülésen voltunk.

A másik megjegyzésem, és azt viszont tisztázandónak tartom, hogy a határozatképesség és a jelenlét biztosított legyen. Ha valaki nem tud, nem akar a továbbiakban a bizottságban dolgozni, vagy egy frakció nem tud megfelelõ képviseletet biztosítani, akkor egy olyan határozati javaslatot is elõkészíthetünk, hogy csökkentsük a bizottság létszámát, de az fontos, hogy tényleg ne forduljon elõ a késõbbiekben, hogy szégyenben maradjunk. Köszönöm szépen.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): A Házszabály lehetõséget ad arra, hogy távollétünk esetére helyettesítési megbízást adjunk az itt lévõ képviselõknek, és ezzel is határozatképes lehet adott esetben a bizottsági ülés.

ELNÖK: Félre ne értse a bizottság, eddig mindig meg tudtunk állapodni, és nem hiszem, hogy ebbõl kell most a nyár elõtti utolsó ülésen olyan dolgot csinálni, ami tüskét okozhat bárkiben. Egyet kérek, hogy abban kapjak felhatalmazást, hogy utánanézhessünk a dolognak, és a szeptemberi ülésen tájékoztatást adunk róla, és természetesen azt mindenképpen a jegyzõkönyv számára is tesszük. Megkérem Gógl képviselõ urat, segítsen abban, hogy akik képviseltetve vannak, ha két ülés után nincsenek jelen, akkor kezdeményezzük, hogy mást jelöljenek a helyére. Valami ilyesmiben meg kellene állapodni, mert így megoldható volna a helyettesítés.

Elnézést kérek, hogy elraboltam a bizottság tagjaitól tíz percet. Látom, hogy nem jutottam elõbbre, de nem érzem vereségnek. Mi azért még a Zsuzsával utánanézünk ennek, és a házbizottsággal is beszélek ez ügyben, de ezt a beszélgetést már a mostani felhatalmazással tehetem.

Kellemes napot és mindenkinek kellemes nyarat kívánok!

(Az ülés befejezésének idõpontja: 15 óra 12 perc)

Dr. Magda Sándor

a bizottság elnöke

Jegyzõkönyvvezetõ: Bihariné Zsebõk Erika