KIEB-3/2007.
KIEB-3/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Kutatási és innovációs eseti bizottságának
2007. november 13-án, kedden, 15 óra 7 perces kezdettel
a Képviselői Irodaház II. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői: *
A bizottság részéről *
Megjelent: *
Helyettesítési megbízást adott *
Állandó meghívottak: *
Hozzászólók: *
Jelenlévők: *
Megnyitó *
A napirend elfogadása *
Tájékoztatás az Új Magyarország fejlesztési terv keretében indított kutatási-fejlesztési programokról *
Bajnai Gordon tájékoztatója *
Kérdések, észrevételek *
Bajnai Gordon válaszai *
Egyebek *
Előadó:
Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszter
Elnököl: Dr. Magda Sándor (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Pálinkás József (Fidesz) társelnök
Dr. Józsa István (MSZP)
Kormos Dénes (MSZP)
Dr. Orosz Sándor (MSZP)
Dr. Szabó Zoltán (MSZP)
Tatai-Tóth András (MSZP)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Kapolyi László (MSZP) Tatai-Tóth Andrásnak (MSZP)
Dr. Pósán László (Fidesz) dr. Gógl Árpádnak (Fidesz)
Tellér Gyula (Fidesz) dr. Pálinkás Józsefnek (Fidesz)
Ádám Veronika
Daróczy Zoltán
Demetrovics János
Freund Tamás
Keviczky László
Lovász László
Németh Tamás
Pakucs János
Rakusz Lajos
Simai Mihály
Teplán István
Tétényi Pál
Vincze Imre
Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszter
Hegedűs Dóra (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)
Kleinheinz Ferenc (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)
Dr. Peredy Zoltán (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Gerő Henriett Emese (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Tölgyesi Andrea (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Groó Dóra (Tudomány és Technológiai Alapítvány)
(Az ülés kezdetének időpontja: 15 óra 7 perc)
DR. MAGDA SÁNDOR (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Bizottság! Szeretettel köszöntök mindenkit. Engedjék meg, hogy a napirendi pontok tárgyalásának megfelelően egy bejelentést tegyek. Mindannyian meg tetszettek kapni egy olyan választ, amit az NKTH készített, Csaba László írt egy levelet, amelyben kérdéseket tett fel, és ezekre a kérdésekre megkaptuk a választ. Gyakorlatilag ezt akadémikus úrnak is elküldtük.
A másik. A jövőt illetően arra szeretnénk koncentrálni, hogy a kiegészítő anyagot lehetőleg két-három héttel korábban, de legalábbis egy héttel korábban megkapják, hogy fel tudjanak készülni. Ezért amennyiben decemberben vitára kerül sor, illetve ülésre, úgy szeretnénk a Kóka Jánosék által előterjesztett Európai Neutronkutató Központ Magyarországon című anyagot megvitatni. Ezt a kétoldalas anyagot most mindenkinek mellékeltük, tehát szeretnénk, hogy ne postán. Ez gyakorlatilag mindenkinek ma rendelkezésre áll.
Úgy terveztük Pálinkás akadémikus úrral, hogy az 1. napirendi ponti meghallgatás után a Tétényi Pál által egy oldalban összeállított vitaindítót tárgyalnánk meg, amelyet a társelnök úr vezetne.
Ezt követően szeretném bejelenteni azt, hogy határozatképesek vagyunk.
Ezt követően szeretném azt kérni, hogy amennyiben a kiküldött meghívónak megfelelően egyet tetszenek érteni, hogy így folytassuk a tárgyalást, azt kérem szavazással megerősíteni. (Szavazás.) Köszönöm.
Tehát így ennek alapján az 1. napirendi pont előterjesztője Bajnai Gordon miniszter úr. Szeretném bejelenteni, hogy miniszter úr délelőtt vagy a reggeli időszakban elküldte ezt az ötoldalas anyagot, amely különböző informatikai problémák miatt gyakorlatilag most lesz majd kiosztva. De úgy gondoltuk, hogy hallgassuk a miniszter urat, és akkor hozzá kapunk utána még egy anyagot is. Miniszter úr!
BAJNAI GORDON önkormányzati és területfejlesztési miniszter: Köszönöm szépen. Engedjék meg, hogy először én is tisztelettel köszöntsem önöket. Külön köszönöm a meghívást.
Azt gondolom, hogy feladatkörömnél fogva nekem most az a dolgom, hogy arról adjak tájékoztatást, hogy a nemzeti fejlesztési tervvel és annak tágabb értelmezésében is hogyan gondolkozunk a kutatás-fejlesztés, innováció, ehhez kapcsolódó gazdaságfejlesztés dolgairól.
Amikor elkészítettük a nemzeti fejlesztési tervet, akkor megnéztünk sok mindent hozzá, megnéztük az Európai Unió önmagáról alkotott képét, ami leginkább talán a lisszaboni akciótervben érhető tetten, legalábbis a mi témánkat illetően, megnéztük a magyarországi helyzetet is kutatás-fejlesztés, innováció terén nemzetközi összehasonlításban és a hazai tapasztalatok alapján, és megnéztünk bizonyos gazdasági elemzéseket is. Mindebből az látszik, hogy mi úgy gondoljuk, hogy a következő öt-hét évben eldől az, hogy Magyarország az európai munkamegosztás melyik szegmensébe sorolódik be zömében most gazdasági értelemben.
Mondhatnám úgy is, hogy ha a hozzáadott értéket egyfajta gauss-görbén képzeljük el, akkor a magyar gazdaságnak eddig is létezett ez a gauss-görbéje, de ha azt a nagy európai, a nyitott gazdaság miatt egyre inkább európai gauss-görbén próbálnánk elhelyezni, akkor Magyarország ma zömében azért inkább ennek a gauss-görbének a korai szakaszában van, annak a bal oldalába tartozna és nem a jobb oldalába. Magyarán szólva a magyar gazdaság össz hozzáadott értéke az európai hozzáadott értékhez viszonylag alacsony. Márpedig nekünk az lenne a célunk, és erre mondom ezt, hogy a következő öt-hét évben dől el, hogy a magyar gazdaságot elvigyük az európai hozzáadottérték-görbének a magasabbik vége felé. Ettől elég messze vagyunk minden statisztika szerint. Szerintünk a következő öt-hét évben a velünk együtt csatlakozott országok vonatkozásában el fog dőlni ez a csata hosszú időre, hogy mi alapvetően egy bérmunkából élő, alacsony hozzáadott értékű gazdaság leszünk, arra jellemző alacsony bérviszonyokkal és kiszolgáltatottsággal, vagy pedig egy magas hozzáadott értéket zömében előállító gazdaság.
Bizonyos szempontból nagyon jók az adottságaink ahhoz, hogy sikeresen menjünk a magasabb hozzáadott érték irányába, viszont bizonyos adottságaink meg elég rosszak. Az egyik ilyen sajátosság, amit érdemes megfigyelni, és nagyon objektívan mérhető, hogy mennyi pénzt költünk kutatás-fejlesztésre mondjuk a GDP arányában. Azt látjuk, hogy míg az Európai Unió 2 százalék plusz-mínusz környékén tart most, és a saját lisszaboni célkitűzései alapján a 3 százalékot célozza meg, ami még mindig nem tartozna a világ legfejlettebb K+F régiói közé mondjuk Amerikát, Indiát vagy másokat tekintve, addig Magyarország ehhez a mostani 2 százalékhoz képest is 0,95 százalék körül költ a GDP-jéből kutatás-fejlesztésre.
Ugyanakkor mélyebben elemezve ezt a számot azt is látjuk, hogy ennek a 0,95-nek ezen belül a GDP-arányos állami költése nem lényegesen alacsonyabb, mint az Európai Unió átlagos állami költése GDP-arányban, hanem ami rendkívüli mértékben elmarad, az a vállalatok, a vállalati K+F és innovációs beruházások. Az Unióban a vállalatok átlagosan 70 százalékát költik el a K+F költéseknek, nálunk 30 százalékát, tehát nálunk az állam dominál a kutatás-fejlesztési pénzek elköltésében. Tehát az egyik feladatunk, hogy ezt próbáljuk valahogy orvosolni, ráadásul a dilemma nem egyszerű, mert az uniós forrásokat az állam osztja el, tehát tulajdonképpen állami pénzekből kellene valahogy a vállalatok részvételét a kutatás-fejlesztésben növelni. Ez egy kis szofisztikát, gondolkodást igényel. Majd elmondom, hogy hogyan próbáljuk ezt megoldani.
Másik ilyen fontos mutató, hogy 1600 felsőoktatási és 170 költségvetési intézet, intézmény, részegység folytat K+F tevékenységet Magyarországon. Most külön-külön műhelyekre gondolok. Vállalat összesen 630 van a sok százezer magyar vállalkozásból, amely K+F tevékenységet folytat. (Dr. Szabó Zoltán megérkezik az ülésre.) A magyar KKV-k 75 százaléka inaktívnak tekinthető K+F, innovációs szempontból.
További probléma az elemzések szerint - bár tudom, hogy ebben szokott vita lenni -, hogy a közfinanszírozású kutatóhelyek nagyon jelentős része nem hasznosításorientált, tehát nagyon-nagyon messze van a piaci igényektől, vagy nagyon sokára vagy egyáltalán nem jutnak el ezek a kutatás-fejlesztési tevékenységek a piacosuláshoz.
Még egy fontos mutató, hogy az 1 millió lakosra jutó Európai Szabadalmi Hivatalhoz benyújtott kérvények száma az egytizede az európai átlagnak. Ezek a számok, biztos sokat lehetne sorolni, meg önök ennél sokkal jobbat tudnak, de mindezek azt mutatják, hogy Magyarország messze el van maradva az uniós átlagtól, pedig az Unió se elégedett a saját helyzetével, ezen belül a vállalkozások vannak nagyon elmaradva pénzköltésben. A ma jelentős állami részvétel és alacsony vállalkozási részvétel eredményezheti azt is, hogy a megvalósuló kutatás-fejlesztés és innovációs tevékenység is elég messze van a közvetlen hasznosulástól, a piacra jutástól. Tehát ezen kellene valahogy változtatnunk.
Ha tovább nézzük az okokat, akkor még azt látjuk, hogy az infrastruktúra, az alapinfrastruktúra, ami a kutatás-fejlesztéshez kell, az is nem mindenütt rossz, de nagyon egyenetlen az országban. Van néhány viszonylag jól fejlett kutató-fejlesztő bázis, de ez rendkívüli mértékben Budapestre koncentrálódik, a hazai K+F kutatás 66 százaléka Budapesten és környékén realizálódik. Ez rettenetes koncentrációt jelent. Úgy is megfoghatnám, hogy nagyon nagy, nagyon sok tehetségről vagy esélyről mondunk le, ami esetleg vidéken van, és nem jut el ezekhez a forrásokhoz vagy infrastruktúrákhoz.
Rendkívül szétaprózottak a kutatási és fejlesztési folyamatok. Mi úgy látjuk, hogy 100 szakemberre, aki K+F-fel foglalkozik, 141 téma jut, tehát ez elképesztően rossz arány. Valójában az aránynak fordított irányba kellene lennie, és elég gyenge az együttműködés vagy a koherencia a különböző programok között.
Ami pedig a nemzetközi tapasztalatok szerint fontos, de nálunk hiányzik vagy fejletlen, az egyik az inkubáció és a tőkeprogramok, a másik a kutatás-fejlesztés és az innováció. A humánerőforrás feltételei korlátosak, és a kereslet is - és itt már a vállalkozások piacoldaláról beszélünk - elég gyenge az innovációs termékek iránt. Ezért van az, hogy a K+F+innovációra az európai uniós pénzek jelentős részét szeretnénk fordítani. Ennek egyik bázisa, egyik alapja a gazdaságfejlesztési operatív program, amely vállalkozás vagy projektalapon támogat elsősorban ilyen tevékenységet. Itt a hét évre a teljes keretnek több mint egyharmadát ilyen tevékenységre szeretnénk fordítani. 270 milliárd forint körül van az az összeg, amelyet hét év alatt kutatás-fejlesztés és innováció támogatására célzottan szeretnénk befektetni. Ez kiegészíti az egyébként meglévő hazai forrásokat, az NKTH éves 40 milliárd körüli forrását és mást. Tehát ez egy jelentős növekményt jelent az eddigi tételekhez képest.
Mindig azt szoktam mondani, amikor uniós forrásokról beszélünk, hogy rengeteg pénz az az eddigiekhez képest, ami Magyarországra bejön. Ezért mostantól már nem az a kérdés, hogy van-e pénz, hanem hogy hogyan használjuk föl, mennyire okosan, mennyire hatékonyan, mennyire mérhető eredmények mentén, mennyire jól célozva.
Hadd beszéljek néhány mondatot arról, hogy mire szeretnénk fölhasználni. Ráadásul ezzel a 270 milliárddal most nem fejeztem be a sort, mert ezen túl vannak a társadalmi infrastruktúra és a társadalmi megújulás programokban szintén jelentős források, egyetemi alapinfrastruktúrára, humánerőforrás-fejlesztésre, tehetséggondozásra, hasonló célokra források. Ezzel együtt jóval nagyobb pénzről van szó.
Konkrétan most hol tartunk? A gazdaságfejlesztési operatív programban most, 2007-2008-ra már futnak az akciótervek. Csak úgy tájékoztatóul mondom a bizottság számára, hogy most ott tartunk, hogy ma Magyarországon 1000 milliárdnál több forrás érhető el összesen pályázatok keretében már háromnegyed évvel a programok beindítása után pályázati formában. Tehát nagyon jó ütemben haladunk, messze meghaladtuk minden európai ország 2007 óta folyó pályáztatási, fejlesztési programját. Ennek keretében írunk ki kutatás-fejlesztési pályázatokat.
Négy konstrukció már megjelent abból a hétből, amit a gazdaságfejlesztési operatív programban tervezünk kiírni. Az egyik a piacorientált kutatás-fejlesztési tevékenység támogatása, a másik a kutatás-fejlesztési központok fejlesztése, megerősítése - magyarul mondhatnám azt is, hogy a RET-ek és a KKK-k pályázatai, így talán többen ismerik -, a harmadik az innovációs és technológiai parkok támogatása, a negyedik pedig a vállalati innováció ösztönzése. Ez a harmadik, amit innovációs és technológiai parkok támogatására mondtam, a pólusprogramokhoz kapcsolódik, amelyről egy pár szót mindjárt beszélnék. Tehát ezt a négy konstrukciót írtuk már ki, és további három konstrukciót tervezünk 2008 elején.
A piacorientált kutatás-fejlesztés. Itt gazdasági társaságoknak írtuk ki, vissza nem térítendő támogatás, 13 milliárd forint. Ezek a részadatok benne lesznek abban az anyagban, amit reggel elküldtem, úgyhogy ha itt lemásolják, akkor nemsokára önök is megkapják. Talán nem az ilyen technikai részletek az érdekesek, de ebben benne van, hogy mire mennyi pénz van, tól-ig ki mennyit tud elnyerni.
Ami talán a bizottság szempontjából legfontosabb és kiemelendő, az a kutatás-fejlesztési központok fejlesztése, megerősítése. Ez már egy kiírt pályázat, erre be lehet adni már az ajánlatokat. Itt 400 millió és 1 milliárd között lehet elnyerni összesen 9 milliárdos keretből. Mi úgy számolunk, hogy körülbelül húsz nyertese lesz. Ezek olyan kutatás-fejlesztési központokat és regionális egyetemi tudásközpontokat, RET-eket támogatnak, amelyek vállalkozás részére nyújtanak kutatási, innovációs szolgáltatásokat, vagy vállalkozások és egyetemek együtt korszerű, nagy hozzáadott értékű, nemzetközi színvonalú új vagy továbbfejlesztett termékeket állítanak elő, vagy kutatási és ipari eredményeket a tudományos képzésbe, például a PhD-képzésbe csatolnak vissza. Tehát ez kifejezetten azt erősíti, hogy a vállalkozások és az egyetemi vagy költségvetési kutatóintézmények együtt tudjanak működni többféle módon.
Hadd beszéljek még néhány szót a pólusprogramról, amely arról szól, hogy hogyan lehetne ezt a rettenetesen erős Budapest-központúságot csökkenteni az országban, mert azt gondoljuk, hogy ez hosszú távon ártalmas, és nagyon nagy kiaknázatlan tartalékokat hagy. Mi azt szeretnénk elérni, hogy Magyarország Budapesten kívül hét nagyvárosát, hét regionális centrumát tegyük fel Európa gazdaságtérképére, lehetőleg minél nagyobb karikával bekarikázva. Ehhez arra van szükség, hogy ebben a hét városban működő egyetemi tudásbázisok összeépülve klaszterekbe szerveződő vállalkozásokkal, együttműködve az önkormányzatokkal legyenek képesek egy-két kiválasztott, nem is azt mondom, iparágban, hanem iparágon belül egy-egy témában megszervezni magukat, 30-40 vállalkozást az ország minden részéből egy egyetem kutatási tudásprogramjára, az ott lévő kooperatív előnyökre, és építsenek föl olyan tudásokat, amelyek egy egységesülő Európában egy-egy szűk piacon vezető tudást jelentenek akár európai szinten is. Ehhez ösztönözzük a városokat és egyetemeket, hogy hozzanak létre ehhez befogadó infrastruktúrát, de azért nem alapvetően épületeket szeretnénk építeni, mert épületet a magántőke is épít, hanem kutatóközpontokat, azokat berendezéssel, műszerrel ellátni.
A másik része a pólusprogram pénzeinek pedig vállalkozások ösztönzésére megy, akiket arra szeretnénk ösztönözni és annak mentén fogunk támogatni, hogy hajlandóak-e összeállni klaszterekbe, és egymással együttműködni, közös kutatás-fejlesztési, innovációs vagy akár más közös termékfejlesztési tevékenységet végezni akár vertikális, akár horizontális integrációban. Ez a pólusprogram. Erről nem beszélnék most hosszabban, mert erről hallhattak már sokat, vagy ha van kérdés, akkor térjünk vissza rá.
Inkább abbahagynám a felvezetést, és átadnám a szót a konzultációnak és a kérdéseknek. Azt hadd mondjam el, hogy néhány perccel 4 óra előtt fel kell állnom egy másik találkozóra. Elkísért engem Kleinheinz Ferenc a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségtől, aki a kutatás-fejlesztési témáknak az egyik gazdája nálunk és régi szakembere. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, miniszter úr. Kérdések? (Ádám Veronika jelentkezik.) Tessék parancsolni!
ÁDÁM VERONIKA: Tisztelt Miniszter Úr, Elnök Urak, Bizottság! Megmondom őszintén, hogy tudván ennek a mai ülésnek a napirendjét, letöltöttem az internetről az Új Magyarország fejlesztési tervet. Nem mondom, hogy ennek minden sorát fel tudnám mondani, de nagyon sokat elolvastam belőle. Talán értem a filozófiáját, és biztosan belementem a részleteibe annak a résznek nyilvánvalóan, ami a mai üléshez releváns. Úgyhogy amit mondandó vagyok, azt részben annak alapján, részben miniszter úr bevezetője alapján, részben az időközben már meghirdetett programokból leolvasható üzenet alapján teszem meg.
Két észrevételt szeretnék tenni. Az egyik, amit a programban nagyon jó érzéssel olvastam, hogy megjelent megfogalmazva az a gondolat, hogy a tudásalapú társadalom vagy gazdaság, aminek a megvalósítását célozza ez a program, nem elképzelhető annak a háttérbázisnak a támogatása nélkül, amit az egyetemek jelentenek, mert az egyetemeken találkozik először a leendő szakembergárda a kutatással, a tudománnyal, ott tanulja meg, hogy ez micsoda, ott tanulja meg ennek az alapját, lényegét, technikáját. Tehát megfogalmazza az anyag, hogy támogatni kell, kiemelten kell támogatni ennek a célnak az érdekében az egyetemek kutatási infrastruktúráját. Ez nagyon jó.
Ezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert az volt az érzésem, hogy most talán eljövünk a ló túloldaláról, mert először az egyik oldalán voltunk. Ezt az én generációm tudja, és a miniszter úr meg is fogalmazta, hogy mi egy olyan kutatási szellemben nevelkedtünk fel, amely nem azt tartotta szem előtt, hogy a munkánknak azonnal hasznosítható eredménye legyen. Ez biztos, hogy a lónak az egyik oldala volt. De a lónak a másik oldala annak az elvárása, hogy a tudományban csak az az értékes és a megbecsülendő, ami hasznot hoz és holnap hoz hasznot. Ez a ló túloldala. Egyik se jó, mert a lovon rajta kell lenni ahhoz, hogy előremenjünk.
Tehát olvasva ezt az anyagot, az volt az érzésem, hogy ehhez az utóbbi években nagyon-nagyon komoly hangsúlyt kapott szemlélethez képest egy elmozdulás és a jó irányba történő elmozdulás.
Ami zavar engem, az az időközben meghirdetett programokból kiolvasható üzenet. Ez a bizonyos, miniszter úr által említett RET-program, illetve a pólus. Ezt az egyetemek oldaláról szeretném megvilágítani, minthogy én magam egy egyetemi ember vagyok. Ezekben a pályázatokban gyakorlatilag az egyetemek mint intézmény nem jogosultak pályázni. Úgy jogosult, mint gazdasági társaság vagy az egyetem által létrehozott, működtetett gazdasági társaság egyrészről. Másrészről olyan önrészt kíván meg az egyetemek részéről, amely nem reális. A közép-magyarországi régióban, ha jól emlékszem, 75 százalék az önrész, ahonnan indul, aztán ezt ilyen-olyan módon le lehet tornázni talán 55 százalékra. A vidéki régiókban 45 százalék vagy 55 százalék. Ez teljesen irreális, figyelembe véve az egyetemek jelenlegi finanszírozási rendszerét. Sehol egyetlen magyarországi egyetemen nem áll rendelkezésre olyan forrás, amelyből ilyen irányú önrészt teljesíteni lehet. Nincs az egyetemeknek, nincs, semmijük nincs. Örülnek, ha léteznek egyik évről a másikra. Talán majd másként lesz, de egyelőre nem így van.
Tehát szeretném ezt szóvá tenni, hogy ha ez jön át a programokból, akkor nem nyer alátámasztást a gyakorlatban az az elv, ami pedig a programot olvasva az írott anyagban nagyon biztatónak tűnik.
A másik dolog, amit szeretnék megemlíteni, ez Közép-Magyarország és a vidék régió. Biztos, hogy a GDP-adatokat tekintve ez egy jogos megfogalmazás, és úgy tudom, hogy ez egy európai uniós igény. Azonban ha a kutatás-fejlesztésnek, innovációnak azt a részét nézzük - elnézést, hogy megint az egyetemekkel jövök, de ez a két dolog egymástól elválaszthatatlan -, ami az egyetemeket érinti, ott ez már nem biztos, hogy indokolt. Azt látom a magyar felsőoktatást ismerve, amennyire ismerem, hogy a budapesti és a vidéki egyetemek között nincs olyan különbség, ami ezt a különbségtételt, tehát a kutatás-innovációban az egyetemeket is érintő különbségtételt indokolná. Ez nagyon gyakorlati módon jön át a pályázatokban, figyelembe véve a RET-ek további támogatásában azt a 75 százalék önrészt, ahonnan a közép-magyarországi régióból az önrész indul. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Teplán István!
TEPLÁN ISTVÁN: Miniszter úrhoz két kérdésem lenne. A tudomány, technológia és innovációs politika és stratégia előírja azt, hogy a különböző forrásokból származó K+F pénzeket harmonizálni kell, így az operatív programoknak ezt a részét, ami K+F-re terveződik, az innovációs alapot és egyebeket. Hogyan gondolják ezt megoldani? Tudniillik van egy olyan veszély, hogy ha ezeket kanalizálják, elmozdulás lesz az egycsatornás finanszírozás felé, holott az egész világon ma a többcsatornás finanszírozás van érvényben, és ez kormányzati feladatként bent van ebben az akciótervben. Ez lenne az egyik kérdésem.
A másik pedig, hangsúlyosan szólt miniszter úr is a kutatási infrastruktúráról. A jelenleg meghirdetett akciótervekben a K+F terén csak vállalati pályázatokat fogadnak be, így nem tudom, hogy a kutatóhelyek az infrastruktúra fejlesztéséhez kaphatnak-e megfelelő támogatást. Ez annál is inkább érdekes, mert úgy tudom, hogy Lengyelországban is és Csehszlovákiában is a strukturális alapokat fel lehet használni a kutatási infrastruktúra fejlesztésére, sőt információm van arról, hogy Potočnik, a tudományos biztos megerősíti az Akadémia elnökének, hogy a strukturális alapokból igenis lehet kutatási infrastruktúrát fejleszteni, de a jelenleg kiírt akciótervek ezt nem teszik lehetővé. Ez lett volna a két kérdésem.
ELNÖK: Simai akadémikus úr!
SIMAI MIHÁLY: Kérdésem van, hallgatva miniszter úrnak a rövid, de nagyon tartalmas, velős tájékoztatóját. Van néhány megjegyzésem és kérdésem egyszersmind. Az első megjegyzésem és egyben kérdésem is, hogy nagyon érdekes gondolat az, hogy a következő hét-nyolc esztendőben dől el, hogy Magyarországot az Európai Unióban hogyan szakosítják. De ki? Nemzetközi társaságok fogják hasznosítani? Tehát hogy a magyar gazdaságot szakosítani fogja valaki az Európai Unióban vagy maga az Európai Unió? Az Európai Unió nem nagyon szakosít, de valószínű, hogy a nemzetközi társaságok döntő, talán meghatározó szerepet játszanak a magyar gazdaság középtávú és lehet, hogy hosszú távú szakosításában is. Nyilvánvaló az, hogy minden kormányzatnak kell hogy legyen elképzelése arról, hogy hogyan, milyen irányba próbálja terelni ezeknek a társaságoknak a tevékenységét annak érdekében, hogy a magyar gazdaságban a hozzáadott értéket növelni lehessen. A kérdésem az, hogy milyen elképzelései és milyen eszközei vannak ebben a tekintetben a kormányzatnak, mert önmagában azok a pénzeszközök, amelyeket az Európai Uniótól kapunk, nem biztos, hogy alkalmasak arra, hogy a magyar gazdaság szakosodását előmozdítsák. Arra igen, hogy infrastruktúrát fejlesszünk, hogy hozzájáruljunk bizonyos típusú vállalatok telepítéséhez. Ez az egyik kérdésem.
A másik kérdésem a következő. A magyar vállalati kutatásban igen jelentős néhány nemzetközi társaság szerepe. Ezek a társaságok az esetek döntő többségében nem végtermékre vonatkozó és jelentős termékekre vonatkozó kutatásokat végeznek, hanem az általuk meghatározott K+F rendszerbe integrálták vagy integrálják a magyarországi kutatási kapacitásokat. A kormány K+F politikájának van-e képe arról, hogy hogyan hasznosulnak eme társaságok által finanszírozott és szervezett kutatások a magyar gazdaság szempontjából? Ez a másik kérdésem.
A harmadik kérdésem. Nagyon fontos az, és ezt miniszter úr nagyon helyesen hangsúlyozta, hogy a kutató-fejlesztő tevékenységek jobban kapcsolódjanak az innovációs tevékenységekhez. A nemzetközi adatok, amelyeket mi szoktunk azért időnként kutatni, arra utalnak, hogy az innovációk 80 százaléka nemzetközi méretekben nem közvetlen K+F-ből származik, hanem vállalaton belüli különféle típusú kutatótevékenységekből vagy úgynevezett innováló tevékenységekből. Ebben az adott vállalat partnerei, például egy beszállító vállalatnál a cég vagy a nagyvállalat, amelynek beszállít, a fogyasztók igen nagy mértékben járulnak hozzá az innovációkhoz. A kérdésem az, hogy a magyar innovációs politikában van-e valamilyen elképzelés az ilyen jellegű innováció ösztönzésére, támogatására.
Nem akarom húzni az időt, de egy kérdést azért még feltennék. Van-e arról elképzelés, hogy a jelenlegi magyar vállalati szerkezetben, nem az, hogy kis- vagy középvállalat, hanem ágazati vállalati szerkezetben melyek azok a területek, ahol a befogadóképesség a legnagyobb, és ahol az innovációknak a jelentősége különösen nagy lehet az adott vállalatok fejlődése szempontjából? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tisztelt Eseti Bizottság! Úgy gondoltuk, hogy miniszter úrnak 45-kor visszaadjuk a szót. Tehát most Keviczky akadémikus, majd Rakusz Lajos és Pakucs János, és szeretnénk utána visszaadni a szót, de lehetőleg 45-kor adjuk vissza, hogy miniszter úr tudjon válaszolni.
Tessék, parancsoljatok!
KEVICZKY LÁSZLÓ: Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr, Elnök Urak! Akkor lerövidítem a tiszteletkört. Nagyon tetszett a rövid és tömör beszámolás.
Nekem egy hozzászólás jellegű kérdésem lenne és egy másik tisztán kérdésem. A hozzászólás jellegű. Folytatom a másik két kolléga által fölvetett kérdést a műszerinfrastruktúrával kapcsolatban, ami nem általában K+F infrastruktúra. Emlékezzünk vissza, hogy a rendszerváltás után majdnem mindegyik kormány foglalkozott ezzel. Ennek az eredménye az, hogy a távolság lényegesen kisebb, azt gondolom, Európához képest, de még megvan ez a távolság. Én is örömmel venném, hogy kutatóhelyekről beszélnénk általában és nemcsak vállalati, nemcsak felsőoktatási, akadémiai kutatóhelyről, azt gondolom, hogy ezt folytatni kellene, talán miniszter úr tud erre válaszolni, hogy közép-, hosszú távon milyen irányba szeretnék a műszerinfrastruktúrát, nem általában a K+F infrastruktúrát A kubatúráktól én is félni szoktam.
A másik egy olyan kérdés, ami nem vetődött föl, pedig szintén rendszerváltás óta ez folyamatos volt. A kutatás-fejlesztésnek van informatikai infrastruktúrája. Ezt mi tudjuk az Akadémián, mert pláne az embargós időkben mi fejlesztettük ki az első internethálózatot, az IVF-et, a NIIF-et, aztán utána a szabadság megnyerésével és a piaci körülményekkel majdnem utolérte a posta és egyéb szolgáltatás. De észre kell venni, hogy Európában, Észak-Amerikában a kutatóhelyeknek ismét külön infrastruktúrát fejlesztenek, amelyek legalább olyan távol vannak a csak vállalkozói szféra és általános hozzáférésektől, mint annak idején ez a szféra. Tehát ezzel foglalkozni kellene, ezt fontosnak tartom, erre valami választ szeretnék kapni. Azt gondolom, hogy mivel egy átlagos felhasználó nagyon jól eléri az internetet, minden egyebet, ez néha egy kicsit elfelejtődik, de oda kellene nézni, hogy mit csinál Európa és Észak-Amerika. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Rakusz úr?
RAKUSZ LAJOS: Köszönöm, elnök úr. Másodperceim vannak, úgyhogy próbálom nagyon röviden elmondani, hogy mit szeretnék fölvetni. Az egyik az a megjegyzés, amellyel indított miniszter úr, miszerint eldől, hogy milyen irányba megyünk a későbbiekben. Ami az eddigi 20 évet illeti, Európától leszakadóban van Magyarország. Nagyon úgy tűnik, hogy ez a K+F stratégia, amit a kormány megfogalmazott, és célul tűzött egy 1,8-1,9-es GDP-részarányt a K+F számára, ami az EU jelenlegi átlagát jelenti, 2013-ra ez az átlag nagyon kevés lesz. Nem tudjuk, hogy a többi ország hol lesz akkor, de semmiképpen se mondhatjuk azt, hogy egy fölzárkózást indítunk el az Új Magyarország fejlesztési tervvel, legalábbis ez kétséges.
A versenyképességi kerekasztal keretében több ország innovációs politikáját áttanulmányoztuk. Ebből az tűnik ki, hogy Magyarországnak módja lenne egy finn utat követni. Görög modell felé megyünk. Nagyon fontosnak tartanám az Új Magyarország fejlesztési terv következő akciótervének az átdolgozásakor tekintettel lenni arra, hogy az ország lehetőségei szellemileg, intellektuálisan lényegesen jobbak, mint amivel számol a kormány.
A másik megjegyzésem, ami nagyon megütötte a fülem, ez pedig arra vonatkozik, hogy ártalmas az, hogy Budapesten ilyen nagy szellemi potenciál van. Lehet, hogy ez stiláris gond csak, de úgy vélem, hogy azzal a szellemi potenciállal, ami a főváros rendelkezik, élnünk kell. Az a tudományos parkra, innovációs parkokra vonatkozó pályázati kiírás, ami most már megjelent, lehetővé tenné azt, hogy az épülő M0-s környékén olyan tudományos, új parkokat hozzunk létre, mint például Boston körül a 128-as út mentén, ahol a kínálati piacot lehetne megteremteni a magyar szellemi bázis 60 százaléka számára, pontosan a keresleti piacot lehetne megteremteni olyan cégek bekapcsolásával, amelyek megrendelést adnak ennek a szellemi bázisnak. Az a pályázati kiírás, amely a parkok létrehozását a közigazgatási területen belül tudja csak elképzelhetővé tenni, egyáltalán keresztülhúzza ezt a lehetőséget. Tehát én itt látok némi problémát a célok és a megvalósuló tervek között. Köszönöm.
ELNÖK: Pakucs János!
PAKUCS JÁNOS: Köszönöm. Nekem valóban csak félmondatokra van lehetőségem. A pozícionálást illetően, amit miniszter úr mondott, szeretném annyival talán kiegészíteni, hogy 2005-ben Magyarország az európai négyes csoportosításban a harmadik csoportban volt a leszakadó országok között. 2006-ban a leszakadt országok kategóriájába került a negyedik csoportba.
A megállapításokat illetően pedig, Magyarországon 2006-ban a kutatás-fejlesztési ráfordításoknak már a 40 százalékát a vállalatok adták és az állam 50 százalékát adta, az európai uniós országokban pedig a közel 3 százalékos K+F ráfordítás egyharmadát adja a vállalat vagy az állam, ami 1 százalék körül van. Tehát itt is a fele a magyarországi állami ráfordítás a fejlett országoknak. Tehát itt is van előrelépnivaló.
Az ÚMFT, Új Magyarország fejlesztési program a tudásalapú gazdaságot fogalmazza meg. Ez egy vitathatatlan cél. Azonban azt, hogy az EU-források jelentős hányadát innovációra fordítjuk, egy kicsit túlzásnak érzem. Az EU-források 3 százalékát fordítjuk innovációra. Ha 8000 milliárdból indulunk ki és 270 millió forint az ÚMF, tehát a 8000 milliárdos európai uniós forrásnak 3 százaléka. Azt gondolom, hogy ma egy ugrásszerű fejlődéshez egy jóval nagyobb arányt kellett volna vagy kellene az uniós forrásokból K+F-re fordítani.
Végezetül egy gondolatot idéznék. Az Európai Üzleti Tanács 2006-os éves jelentésében azt írják - tudjuk, nem kis- és középvállalatok érdekképviseletéről van szó -, hogy hibás stratégia Magyarországon a vállalatokon számon kérni a kutatás-fejlesztésre való ráfordítást. Egy olyan környezet- és gazdaságpolitikai stratégia kell és állami támogatás, amit ezt követő fázisban a vállalatok a kutatásokra fordítanak. Elsősorban ebben a fejlődési fázisban az állami ráfordítások növelésére van szükség. Még egyszer, nem kis-, közepes vállalkozások véleménye ez, hanem a nagy multinacionális vállalatok véleménye volt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Pálinkás társelnök úr zárja a kérdéseket.
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen. Miniszter úr, hét évre 270 milliárd forintot terveznek a gazdasági operatív programban kutatás-fejlesztésre. Végeztek-e valamilyen számítást arra vonatkozóan, hogy a kis- és középvállalatok képesek-e abszorbeálni ezt a támogatást? Ugyanis elmondta miniszter úr is, hogy elsősorban a vállalati kutatás-fejlesztést szeretnék támogatni. A baj azonban az, hogy a kutatási-fejlesztési lehetőségek és kapacitások a kutatóintézetekben és az egyetemeken vannak. Én ott látok komoly ellentmondást, hogy ezt a hatalmas összeget csak úgy lehet ésszerűen fölhasználni, ha a meglévő kutatási-fejlesztési kapacitásokat kihasználjuk. Ha most megpróbálunk mesterségesen újakat létrehozni, félek, hogy egy csomó pénzt elpazarlunk. Hadd mondjak csak erre egy nagyon egyszerű példát. Gazdasági társaságok és egyetemek együtt pályázhatnak. Ha egy egyetem létrehoz 3 millió forinttal egy kft.-t, akkor a többi vállalattal együtt pályázhat, egyedül egy kutatóintézet vagy egy egyetem nem pályázhat.
Ezért tisztelettel azt javaslom, hogy megtartva és értve azt a törekvést, hogy Magyarországon a vállalati innovációt serkenteni kell, a fejlesztés jelen fázisában a kutatóintézetek és egyetemek erősebb bevonása azért kívánatos, mert úgy ítélem meg - és megcáfol miniszter úr, ha a számításaik mást mutatnak -, hogy ezt a 270 milliárd forint kutatási-fejlesztési, innovációs pénzt a jelenlegi magyar vállalatok nem tudják ésszerűen kutatásra, fejlesztésre fölhasználni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Miniszter úr.
BAJNAI GORDON önkormányzati és területfejlesztési miniszter: Köszönöm szépen. Egy általános megjegyzéssel kezdeném, mert sok minden kapcsolódott ahhoz, amit most elsőként szeretnék elmondani. Lehet, hogy hiba, hogy a felvezetőmből kimaradt, és túlságosan csak a már megjelent gazdaságfejlesztési pályázatokra koncentráltam. Tegyük tisztába a számokat! Nem jó a 3 százalék, amit Pakucs úr kiszámolt. A 270 milliárd a gazdaságfejlesztési operatív programból a K+F és innovációra költött pénz. A gazdaságfejlesztési operatív programból alapvetően gazdasági egységeket, gazdasági társaságokat támogatunk, azért gazdaságfejlesztési program. Ezt kiegészítik a társadalmi megújulás és a társadalmi infrastruktúra programjai, valamint a regionális operatív programok egyes keretei. Így a helyes szám körülbelül 450 milliárd, a gazdasági és a két társadalmi program, és ezt körülbelül 80-100 milliárddal egészítik ki a regionális programok innovációs célokra használható forrásai. Tehát így mondjuk a 450 plusz 80-100, tehát 500-550 milliárd között van az a forrás, ezt kellene akkor elosztani. A 8000 milliárdban van 1000 milliárd, ami agrár, tehát azt nem tudom, hogy illik-e beleszámolni a vetítési alapba, de mindegy. Így vagy úgy, de ez magasabb, és abban is van agrárinnováció, mert az agrárinnováció célzottan abba a keretbe tartozik, de mindenesetre így egy jobb arányszám jönne ki. Az is biztos, hogy ez a kifejező szám egyébként csak fontos, hogy egyformán lássuk, mert ebből következik a következő állítás.
Azok a kritikák, amelyek azt mondják, hogy csak gazdasági társaságoknak adunk pénzt, nem állják meg a helyüket, csak az nem a gazdasági operatív programból, hanem a szintén már kiírt egyetemi pályázat, amit a társadalmi infrastruktúra programból írtunk ki, ott 52 milliárd forint érhető el K+F infrastruktúrafejlesztésre. Most jelent meg talán három hete ez a pályázatunk, ahol egyetemek, főiskolák pályázhatnak arra, hogy ezt a típusú infrastruktúrájukat fejlesszék. Itt is, ahogy többen fel is vetették, előírtuk, hogy nem lehet az egészet épületre költeni. Tehát ennek egy nagyon jelentős részét laborberendezésekre, műszaki berendezésekre, kutatói infrastruktúra, de nem épület, nem épített, hanem belső infrastruktúra megteremtésére lehet fordítani.
Ezért ilyen szempontból csak azt szerettem volna, hogy ne hadakozzunk szellemekkel. Van olyan pályázat, ami egyetemeknek szól, van, ami gazdasági társaságoknak, és van, ami egyetemek és gazdasági társaságok együttműködésén alapul. A gazdaságfejlesztési operatív program kifejezetten ezt célozza. Ez abból a stratégiai felismerésből ered, hogy azt gondoljuk, hogy közelebb kell hozni egymáshoz a piacot, a hasznosítást és a kutatást. Ezért írjuk ki úgy, például az egyik pályázatunk, ami már megjelent, hogy ugyan vállalkozás, KKV nyerheti el a forrást K+F célra, de köteles az elnyert összeg minimum 25 százalékát egy közfinanszírozású kutatóhelyen levásárolni. Azt szeretnénk, ha a piac felől menne a megrendelés, de ott költenék el az egyetemen vagy az akadémiai kutatóintézetben. Tehát vannak ilyen tudatos pályázataink, amelyek végső soron oda jutnak, és nem kell az egyetemeknek ehhez gazdasági társasággá alakulni, hanem egy magáncég vagy gazdálkodó cég fogja odavinni a pénzt.
Ugyancsak ebből a szempontból szerintem lehet, hogy a koncepció lényegét félreérti az a megjegyzés, amely a RET- és KKK-pályázatoknál kifogásolja az 50 százalékos támogatási arányt, hiszen mi nem azt gondoljuk, hogy az egyetemnek kellene elővenni a saját zsebéből 50 százalékos vagy akár 75 százalékos önrészt. Éppen azért maga a KKK- és RET-koncepció azon alapul, hogy legyenek magáncégpartnerek egy egyetemi kutatásban, és ők adják be ezt a részt, az önrészt, az egyetem pedig ad absurdum semmit, csak a tudását vigye ebbe a közös projektbe.
Úgyhogy ezek a pályázatok célzottan azt próbálják kikényszeríteni, ahol a piac kudarcot vallott. Eddig az egyetemekből és akadémiai kutatóintézetekből nagyon sok esetben nem sikerült kikényszeríteni, hogy valahogy a piaccal találjanak egymásra, mert az látjuk, hogy minden sikeres ország felzárkózása részben ezen múlik. Ilyen például az ír példa. Jártam Írországban, megnéztem, hogy ott hogyan csinálták. Ott például kötelezően előírták a magáncégek megjelenését. Egyébként azt is hadd mondjam el, hogy Írországban azt is mondták, hogy az állam akár 5 millió euróig támogat egy-egy kutatás-fejlesztési projektet. Kerestek egy olyan nemzetközi zsűrit, amely megnézte, hogy egy-egy tudományágban melyek a valóban élenjáró pályázatok. A zsűri nemzetközi volt, és azt sem írták elő, hogy a vezető kutatónak írnek kell lennie, jöjjön oda Írországba és ott kutasson. Indiából, Amerikából és máshonnan hoztak Nobel-díjas vagy Nobel-díj-esélyes kutatókat Írországba, és így kutattak. Tehát van mit tanulnunk ebben a vonatkozásban is, de nem az írekről akartam hosszan beszélni.
Ilyen értelemben tehát van, ahol a gazdasági társaságokat elvárjuk, van, ahol meg nem, hanem maga az egyetem pályázhat. Mondom, több mint 50 milliárd ma is elérhető ilyen célra. Az önrésznél pedig azért magas az önrész, ahol magas, mert a magánszférától várjuk, hogy betegyen.
Közép-Magyarország és a többi régió között valóban nagy különbség mutatkozik sok szempontból, ezt többen megjegyezték. A közép-magyarországi régióban sokkal kevesebb a pénzünk, hiszen relatív fejlettsége okán az Unió azt már nem a felzárkózó, hanem az átmeneti régiók közé sorolja, ezért itt alacsonyabb a pénz és általában alacsonyabbak a támogatási intenzitások. Ez a gazdaságfejlesztésben is így van, ott is 25 százaléknyi támogatást adunk, míg mondjuk egy fejletlen régióban most is adunk 40-et, de még akár 50-et is adhatnánk. Ez tehát az oka ennek. Kevés a pénz és a támogatási térkép alapján is alacsonyabb az intenzitás. (Közbeszólás: Lehatárolás.) Igen, de az később jön, erre válaszolok, csak itt mások azt vetették föl ketten is, hogy miért alacsonyabb a támogatási intenzitás, és arra reagáltam még. Tehát ez az oka ennek.
Hadd térjek ki arra, amit nem is tudom, ki mondott, de azt viszont rosszul, hogy azt mondtam volna, ártalmas az, hogy Budapesten ilyen nagy részét állítják elő. Azt hiszem, egész pontosan úgy fogalmaztam, hogy rettenetesen Budapest-központú az ország. Ezzel nem azt akartam mondani, hogy túl sok, ami Budapesten történik, hanem túl kevés, ami máshol. Tehát nem célja a fejlesztési tervnek, hogy visszafogjuk az élenjárókat, de az célja, hogy felzárkóztassuk az ország más területeit. Azt mutatják az uniós tapasztalatok, de azt mondja a közgazdaságtanban a számunkra releváns Kuznyec Williamson tétel is - erről Simai akadémikus úr valószínűleg sokkal többet tudna mondani és alaposabban -, hogy a felzárkózás korai szakaszában az országok viszonylag gyorsan közelednek a megcélzott átlaghoz, de az országokon belüli territoriális különbségek, regionális különbségek növekednek. Magyarországon pontosan ezt tapasztaljuk az elmúlt 17 évben.
Elképesztő különbség van Budapesten, ahol az uniós GDP 125 százalékán vagyunk, és mondjuk Dél-alföldön, Észak-alföldön, Észak-Magyarországon, ahol 41-42 százalékán vagyunk az Európai Unió átlagának, és azért vagyunk ott, mert most csatlakozott Románia és Bulgária, és így az átlagban egy kicsit följavultunk. 35-40 között voltunk korábban. Ez jelent szociális meg gazdaságfejlesztési problémákat, de egyébként azt gondolom, hogy ezek a régiók nem tudnak kilábalni ebből a relatív elmaradottságból, ha nem találunk egy húzóközpontot, ezért hívjuk ezt pólusközpontnak, ahol tudatosan próbáljuk erősíteni a tudásgazdaság jelenlétét, mert félő, hogy mire 15-20 év múlva eljutunk az Unió mondjuk 75-80 százalékos fejlettségére, addigra már akkorák lesznek ezek a különbségek, hogy nagyon hosszú távon lehet csak ezeket megfordítani.
Harmonizáció az NKTH-s és egyéb finanszírozási források között. Azt gondolom, hogy ez nagyon releváns. Az általam most elmondott programokat a GKM-mel közösen dolgozzuk ki, akik a többi támogatási forrást is ilyen szempontból felügyelik, tehát van ezek között egyfajta harmonizáció. Más kérdés, hogy az NKTH most alapvetően újragondolásra került a közeli hónapokban, ezért egy újabb harmonizációra valóban szükség lesz, ebben egyetértünk.
Beszéltem már arról, hogy az infrastruktúra erősítése fontos, nemcsak az épület, hanem a kutatóinfrastruktúra is.
Simai professzor úr kérdezte, hogy kik sorolnak be minket. Én nem gondolom, hogy bármilyen szervezet bürokratikusan besorolhat minket, a piac fog besorolni. A saját képességünk az, hogy mennyi lesz Magyarországon a magas hozzáadott értékű tevékenységek aránya és mennyi az alacsony, mondjuk a megtermelt gazdasági teljesítményből. Ebben az európai piacon fogunk mi vagy beleszorulni egy bérmunka típusú tevékenységre, mint ahol egyébként most kevés kivétellel vagyunk, vagy átmeneti helyzetben vagyunk, talán inkább így mondanám, vagy pedig a tudásunkkal fogunk besorolódni spontán módon az európai munkamegosztásba. Mindenképpen bérmunka felől indultunk.
Azt látjuk már, hogy a mostani bérszínvonal, a mostani adóterhek mellett a klasszikus bérmunka megy ki az országból. De vajon jön-e a helyére magas hozzáadott értékű termelés? Még egy probléma. Talál-e munkaerőt magának? Magyarországon ma az 58 százalék körüli foglalkoztatási mutatónkkal az Unió sereghajtói között vagyunk, de a 42 százalékos inaktivitás ellenére azt látjuk, hogy amikor jönnek ide magasabb tudást igénylő cégek, akkor mennek is sokszor tovább, mert nem találnak munkaerőt. Egyszerre van jelen egy iszonyatosan magas inaktivitás és egy munkaerőhiány. Ezen pedig oktatással, képzéssel, hosszú távú programokkal lehet valószínűleg segíteni.
Van-e struktúrapolitika? Nem pont így kérdezte, de ezt kérdezte Simai tanár úr. Mi azt gondoljuk, hogy az a modell, ahol az állam megpróbálja megmondani, hogy itt pedig ez legyen, mert ez nem jó a világban, nagyon sok helyen kudarcot vallott, Lengyelországtól Malajziáig nagyon sok negatív példát látunk. Ezért inkább egyfajta terelgetésről, mint útvonal-kijelölésről van szó, ahol szeretnénk a piaci folyamatoknak helyet hagyni. A pólusprogramban azt kérjük mindenkitől, hogy specializálódjon, de valami kooperatív előnyök alapján határozza meg egy egyetem, egy város, egy klaszter, hogy ő miben akar jó lenni, ne az állam mondja meg, hogy itt pedig biotechnológiai kutatás lesz, ha törik, ha szakad, mert ebből csak azt látjuk, hogy rengeteg pénz fogyna el. Másrészt azért visszakérdezek. Ha az állam mondaná azt, hogy mit kell csinálni, akkor a második kérdésre már az állam se tudna válaszolni. Mert milyen az, amikor az állam mondja meg? Hogy tessék mondani, a biotechnológián belül én most mit kutassak? Ez nagyon rossz lenne.
Azt gondolom, hogy miközben át kell térnünk a projektalapú finanszírozásra, valamilyen mérhető eredmények elvárására mindenhol, aközben hagynunk kell, hogy azok pályázzanak, azok mondják meg, hogy mire kell ezt a pénzt költeni, akiknél ott van ez a tudás.
SIMAI MIHÁLY: Az írek is meg a finnek is, sőt a japánok is úgy szervezték, hogy az állam és a magánvállalatok közösen alakították ki azokat a koncepciókat, amelyben az adott gazdaság fejlődésének fő irányát igyekeztek meghatározni. Tehát az állam nem bújhatott ki ebből, a magánvállalatok se, sőt a tudományos intézmények se.
BAJNAI GORDON önkormányzati és területfejlesztési miniszter: Egyetértek ezzel. Mi valahol a póluskoncepciót tartjuk olyannak, ahol egy-egy egyetem köré szerveződve megpróbáljuk megmondani az egyetem tudásbázisán, az aköré szerveződő vállalatok bázisán, hogy ott mi alakuljon ki, de megmondom őszintén, elég tanácstalan lennék, ha meg kellene neveznem, hogy melyik az a konkrét vállalati kör, amely hitelesen el tudja mondani ma Magyarországon, hogy mi kellene fejleszteni.
Az egyetemekkel sokat tanácskozunk. Itt azért egy dologra nekünk nagyon kell vigyázni, hogy minden részcsoport, akár a kamarákról beszélünk, a vállalkozásokról, egyetemekről vagy bármilyen más szervezetről, mindenki egyfajta részérdekre optimalizál. De egyik rendszer sem önmagáért való. Ezért nekünk valahogy ebben valamilyen igazságot kell tenni. De nem akarom önökkel a kínjaimat megosztani, csak mondom, hogy ez is egy probléma. Attól függ, hogy kivel beszélünk, azt fogja elmondani, hogy kevés a pénz kutatás-fejlesztésre, vállalkozásfejlesztésre, ezt a gazdasági kamara minden héten elmondja, hogy sokkal többet kellene a kis-, középvállalkozásoknak adni, a polgármesterek mindig elmondják, hogy többet kellene útra költeni, az oktatásban elmondják, és teljes joggal, hogy oktatás nélkül nem fogunk kilábalni, és nem sorolom tovább. Nekünk ebben a nagy tortában kell világos abszorpcióra alkalmas szeleteket kivágni. De szerintem nincs vita köztünk abban, hogy ez egy közös felelősség kell hogy legyen, csak én itt szeretnék a piaci folyamatoknak is teret engedni, mert félek attól, hogy az állam próbáljon megmondani valamit önmagában.
Nemzetközi cégek kutatási tevékenységének hasznosulása Magyarországon. Azt látom, hogy nagyon nincs kellően szervesülve. Ahogy a gyártás, nagyon sokszor a kutatás-fejlesztés is szigetszerűen folyik Magyarországon. Tehát ezt egy nagyon valós problémának tartom, amit tanár úr felvet.
Kutatóhelyek műszerinfrastruktúrájára már válaszoltam. Az informatikai infrastruktúrára szintén van kint pályázat, egyetemi infrastruktúrára, informatikai infrastruktúrára. De az, hogy az egyetemek ezt mondjuk a hallgatói juttatások nyilvántartásának fejlesztésére vagy pedig a kutatóinfrastruktúrára költik, nagy mértékben rajtuk múlik, és ebben az egyetemeknek is kell egy ésszerű, hogy mondjam, jövőbe tekintéssel és önmérséklettel rendelkezni. De a kutatás-fejlesztésre elnyerhető pályázatok is költhetők informatikai infrastruktúra kialakítására.
Rakusz úrnak egyik felvetésére már válaszoltam. Az 1,8 százalék kevés lesz, amit megcéloztunk. Igen, csak honnan vegyünk el többet konvergenciaprogram idején? Kitől vegyünk el, hogy ennél magasabb legyen az arány? Azt gondolom, hogy Magyarország számára az drámai fejlődés lenne, ha megdupláznánk a mai költést, a 0,95-höz képest mondjuk 1,8 környékére fölmenni. Kérdés, hogy van-e abszorpciós képességünk erre. Igen. Szerintem is az uniós 3 százalékhoz ez nagyon kevés, számunkra ez duplázódást jelentene, beláthatatlanul jó helyzet lenne a maihoz képest. Egyébként meg persze a 3 százalék felé kell menni. Hozzáteszem, az Unió is 2 százalékon van ma, egy egész kilencven-valamennyin, tehát az Unió sincs a 3 százaléknál, az olyan lisszaboni cél, mint a többi, amit vagy elérnek vagy nem.
Közigazgatási határok. Ezt a problémát már más is fölvetette nekem, úgyhogy kértem a kollégáktól, hogy vizsgálják meg, hogy lehet-e ezt kiterjeszteni, van-e akadálya, hogy ne zárjuk be a városban ezeket a kutatóhelyeket.
Hiba-e vállalkozásoktól várni a növekményt? - kérdezi Pakucs úr. Azt gondolom, hogy a vállalkozásoknak mindenképp meg kellene jelenni a kutatás-fejlesztések nagy részénél így vagy úgy, mert különben nem feltétlen nekik kell betenni a pénzt, hiszen most is berakjuk az 50 százalékát, van, ahol nagyobb részét, de hogy legyen benne valamilyen magántőke, a mérhető hasznosulás, magántőke kockázatvállalása, azt viszont nagyon fontosnak tartom. Pont ez az a dilemma, amire az elején utaltam, hogy az állam forrásait kell úgy elosztanunk, hogy mégis a magánszektor kutatás-fejlesztési tevékenységét is erősítsük vele. Ezért csináljuk ezt a közvetett módszert, hogy vállalkozásokon keresztül juttatjuk el a források egy részét a kutató-fejlesztő szférába. Ez egy új szemlélet, mert ez azt jelenti, hogy nem intézmények folyamatos működtetésére, fenntartására költjük a pénzt, hanem egyfajta versenyt generálunk az életképes projektek között.
Abszorpciós képesség. A gazdasági tárca végzett ilyen elemzéseket, amikor ez a tervezés folyt, másfél évvel ezelőtt, de azért ez a 270 milliárd valóban sok pénz ahhoz, hogy kis- és középvállalkozások a mai szinthez képest ugrásszerűen fel tudják ezt szívni. De a források nagyon nagy rész rajtuk csak keresztülfolyik a K+F-fel foglalkozó intézményekhez, ahogy mondtam, vagy eleve odakerül az egyetemekhez. Így azt gondolom, hogy erre lesz abszorpció.
Azt valós problémának tartom, amit Simai professzor úr is felvetett, hogy bizony akkor lesz abszorpció, ha a nemzetközi vállalatok is részt vesznek ebben, amiért majd meg fogjuk kapni a jövő héten is a vádat, mint minden héten az ismert lapokban, hogy a multik viszik el a pénzeket. Őszintén szólva azt gondolom, a kisvállalkozásokat fejleszteni kell, és arra van külön nagyon jelentős forrásunk. Egyébként engem nem a nacionáléja izgat a vállalatnak, hanem sokkal inkább az a probléma, amit Simai úr is felvetett, hogy hogyan hasznosul az a magyar gazdaságban, itt gyökeret ereszt vagy csak egy ilyen enkláve működik, ahonnan viszik el a tudás, gazdaság által megtermelt eredményeket, mert akkor csak foglalkoztatási szempontból használ addig, amíg itt van. De ezt szolgálja az ötéves fenntartási kötelezettség, ha valaki forrást elnyert, a növekedési kötelezettség, és más ilyen elvárások, amelyeket mind-mind előírunk ezekkel a cégekkel szemben. Azt látjuk, hogy azért beszállítókon keresztül, beszállítói kapcsolatokon keresztül ez az innováció szivárog le a magyar gazdaságba, csak sokkal lassabban, mint ahogy szeretnénk. Ha bárkinek van jobb ötlete, hogy hogyan lehet ezt gyorsabban csinálni, akkor azt szívesen vesszük.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Muszáj elmennem, mert itt a szomszéd teremben várnak rám. Köszönöm, hogy meghallgattak, és ha van még kérdés, akkor a kollegám tud maradni esetleg megválaszolni.
ELNÖK: Miniszter úr, köszönjük szépen. Inkább szeretném a következőt indítványozni. Ha az ön válasza után olyan kérdés merül fel, amelyet írásban a jelenlévők szeretnének feltenni, akkor azt eljuttatnánk miniszter úrhoz. Úgy gondolom, hogy ezzel is a mai vita teljesebbé válna, hisz a vitában megszólaltak akadémiai, egyetemi professzorok, budapestiek, nem budapestiek, ipari parkot képviselők. Tehát azt gondolom, hogy ma csak egy vita indult el egy tájékoztatás alapján, és reméljük, hogy ezzel ön tudott nekünk segíteni, mi pedig tudunk önnek és a minisztériumának. Köszönjük szépen. További jó munkát kívánunk!
Folytatnánk, amikor ön elment, hogy van-e további kérdés. (Lovász László jelentkezik.) Lovász akadémikus úr fogja feltenni a következő kérdést. (Dr. Szabó Zoltán távozik az ülésről.)
LOVÁSZ LÁSZLÓ: Tisztelt Elnök Urak! Tisztelt Bizottság! Nem voltam egészen biztos benne, hogy mikor akarom ezt a problémát fölvetni, de azt hiszem, hogy ez is szimptomatikus, hogy egy olyan problémáról van szó, amelynek úgy igazából nincs gazdája és nincs helye. Arról van szó, hogy amikor egyetemi infrastruktúráról beszélünk, én minden olyasmit beleértenék, amit egy egyetemi kutató nem egy megcélzott, nemcsak egy megcélzott kutatáshoz, egy adott pályázathoz használ, hanem úgy mindenhez, az oktatástól bármelyik pályázathoz. Ilyen például a különböző elektronikus adatbázisokhoz való hozzáférés.
Hadd mondjak erre két rövid példát. Az egyik a saját szakterületemről, matematikáról. Itt van egy amerikai referáló folyóirat, elektronikusan elérhető, ez az összes megjelenő cikkről közöl rövid ismertetést. Nagyon jól keresztül van linkelve, statisztikázva, minden. Abszolút alapvető kutatási dolog, akár oktatáshoz, akár kutatáshoz ezt naponta használom. Tehát én ezt infrastrukturális elemnek tekintem, hogy ez hozzáférhető legyen. Ezt eddig a tíz kutatóhely, egyetem és akadémiai kutatóhely egy konzorciumban az OTKA-nál megpályázta, és így fizette elő. Ezt most az OTKA nem fogja finanszírozni, most már nem finanszírozza. Ez komoly problémát okoz, mert azért ez nem egy olcsó dolog. Kollegáim azt mondták, hogy ha bármi egyébről le kell mondani, akkor lemondanak, de ez kell. Ugyanez egy nagyobban van, az EISZ, ami a különböző témákban az elektronikus hozzáférést biztosítja a tudományos publikációkhoz. Ez is alapvető fontosságú, most ez is meg fog szűnni.
Nem tudom, hogy ezt kinek kellene finanszírozni, de úgy érzem, hogy az ilyesminek a bizonytalansága körülbelül olyan, mintha fűtésben, a világításban vagy az internet-hozzáférésben nem lehetne az ember biztos, amikor bemegy a munkahelyére, hogy kutatómunkát végezzen.
Ehhez még egy mondatot hadd tegyek hozzá azzal kapcsolatban, hogy az egyetemek hogyan illeszkednek bele az innovációba és a kutatásfejlesztésbe. Természetesen az egyetemeken is jó, ha a gyakorlatban többé-kevésbé közvetlenül hasznosítható kutatások folynak, de azért a mi igazi termékünk az egyetemen az a diák, akit kibocsátunk, és aki az egyetemen megtanulja, hogy hogyan kell kutatni. Tehát az egyetemi kutatás támogatásánál azért ezt is figyelembe kell venni. Tehát ha az egyetemek egyetlen fillérnyi olyan közvetlen gazdasági hasznot nem hoznának, nem csinálnának olyan kutatást, ami hasznosul, akkor is a kibocsátott diákok révén járulunk ehhez hozzá mi elsősorban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Pálinkás akadémikus úr?
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen a felvetést, az EISZ-szel kapcsolatosan ez a probléma előjött már. Azt gondolom, hogy a költségvetési vitában most nem tudjuk már ezt a kérdést megoldani, főként ellenzéki képviselőként nincs módom és befolyásom arra, hogy ez megváltozzon. Ugyanakkor az NKTH költségvetésében a következő évre biztos, hogy mind az EISZ, mind a más, a matematikai referáló folyóirat előfizetése megoldható. Erre most csak egy öszvérmegoldást tudok javasolni. Amennyiben a bizottság támogatja azt, hogy a bizottság forduljon egy ilyen kéréssel az NKTH-hoz, akkor ezt tegyük meg, hiszen most itt arról van szó, hogy egy évre az elektronikus információszolgáltatás - nevezzük EISZ-nek - és akkor ez a Lovász professzor úr által emlegetett referáló folyóirat is lényegében kimarad. Mondhatom úgy, hogy az OTKA is váratlanul szüntette meg ezt a támogatást, mire az intézmények összeállnak és előteremtik azokat a forrásokat, hogy ez megrendelhető legyen, akkorra késő, mert eltelik az idő.
Ezért amennyiben a bizottság egyetért azzal, akkor azt javaslom, hogy forduljunk az NKTH-hoz azzal a kéréssel, hogy 2008-ban ezt az NKTH költségvetéséből oldjuk meg. A 2009-es költségvetés előkészítése során, és nem októberben, mert akkor már késő, hanem a tavasz folyamán keressünk megoldást arra, hogy ezeknek az adatbázisoknak a hozzáférhetősége valamelyik költségvetési fejezet valamelyik során megjelenjen. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Tatai-Tóth András jelentkezik.) Tatai-Tóth András!
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Bizottság! Én parlamenti képviselőként a felsőoktatás belső működését kevéssé ismerem, középiskolai tanár, igazgató voltam három évtizeden keresztül. Ugyanakkor minden szándék megvan bennem is és a képviselőcsoportban is, hogy megfelelő feltételeket biztosítsunk. Egy picit meglep engem, mert úgy tudtam eddig, hogy a felsőoktatásnál van egy szempont a finanszírozásban, amely az úgynevezett tudományos normatíva, és azt hittem, hogy ezt azért kapja a magyar felsőoktatás, hogy az intézményekben folyó kutatómunka feltételeit biztosítsa.
Nem akarom részletezni ezt a kérdést, de egy javaslatom mindenképpen van a közeljövőre vonatkozóan. Azt gondolom, hogy ennek a bizottságnak a hatáskörébe vagy feladatai közé beleférne, és nagy segítség lenne a számunkra, ha például ezt a kérdéskört nemcsak egy konkrét ügy kapcsán, hanem általában megvizsgálnánk, mert nagyon szívesen megszavaznék egy olyan törvényt, amely biztosítaná azt, hogy ilyen kérdés nem vetődhet föl. 40 milliárdot fordít a magyar költségvetés az Akadémiára, közel 40 milliárdot a vállalkozások és az állam közösen az Innovációs Alapra, 200 milliárdot a felsőoktatás állami finanszírozására. És amiért az egészet csináljuk, szóval hogy az legyen egy kutatónak a gondja, hogy nem tudja a leendő kutatónak, a hallgatójának a legkorszerűbb ismereteket továbbítani, ezt nagyon szomorúnak tartom, és egy kicsit szégyellem magam. Tehát képviselőként szeretném, ha ebben segíteni tudnánk.
Ennek az lenne a feltétele, ha segítenének abban, hogy olyan szabályozást alkossunk, hogy ilyen probléma se az akadémiai kutatóintézetekben, se az OTKA működésében, se a felsőoktatási intézmények kutatási területén ne fordulhasson elő. Ezt szeretném a jövő évi munkatervben lehetőleg rögtön az év elején, januárra-februárra javasolni, hogy mondják el a tapasztalataikat, hiszen önök ebben élnek, és nagy valószínűséggel tudnának olyan fix pontokat adni, amelyeket ha beépítünk a jogalkotásba vagy a jövő évi költségvetésbe, akkor a rendezés irányába megy, azzal együtt, hogy egyetértek professzor úrral, hogy a tűzoltást meg el kell végezni, amit lehet, meg kell oldani. Szóval jó volna, ha ez koncepcionálisan a helyére kerülne. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Elnézést kérek. Tehát a napirendi ponthoz kapcsolódva külön megszavaztatom mind a két előterjesztést. De a napirendi ponthoz kapcsolódóan van-e közvetlen kérdés vagy felvetés? (Nincs jelentkező.) Ha a napirendi pontot lezárhatjuk, akkor ezt a tájékoztatást javaslom elfogadni, hisz ebben van részünk. Mindenképpen azt kezdeményezem, amit miniszter úr jelenlétében is elmondtam, hogy akiben felvetődött olyan kérdés, amely az általa felügyelt területet gyakorlatilag segítené, segíti, azt tegyük meg, tegyétek meg írásban a bizottság titkárságára eljuttatva, akkor miniszter úr felé ezt megtesszük, és ha indokoltnak tartja a bizottság, akkor tavasz folyamán visszatérünk erre, és esetlegesen egy bővebb értékelést végzünk.
A másik, ami nagyon fontos, a Lovász akadémikus által felvetett kérdés. Természetesen azért is meglep, mert az OTKA-nak azért nem csökkent olyan mértékben a jövő évi kerete, hogy ezt megtegye. Mi mindig nagyon érdekeltek voltunk abban, hogy ha csökkent, akkor mentünk az OTKA-nak kihajtani, hogy meglegyen a pénz vagy segítsünk. De amit Pálinkás akadémikus úr jelzett az NKTH felé, először is szeretném megkérdezni, támogatják-e a bizottság képviselői és meghívottjai azt, ami szó szerint is a jegyzőkönyvben van, Pálinkás akadémikus úr előterjesztette, hogy az NKTH felé ezt az igényt bejelentsük. Kérek szavazni. (Szavazás.)
KEVICZKY LÁSZLÓ: Elnök úr, nem lehetne egy picikét általánosabban fölvetni, mint amit fölvetett társelnök úr? Nemcsak a matematikusoknál van probléma, hanem az elmúlt tíz évre visszanézve időnként az NKTH támogatását...
ELNÖK: Kedves Akadémikus Úr! Azt gondolom, hogy általánosságban egy hónappal előtte hallgattuk meg Pártos elnök urat. Tehát teremtse meg annak a lehetőségét az oktatáshoz, kutatásfejlesztéshez szükséges ezen háttéranyagok biztosításának a pályázati lehetőségét teremtse meg.
PAKUCS JÁNOS: Bocsánat, ezt támogatnám, de ez nagyon általános a tekintetben, hogy nem tudjuk, miről van szó, mi ennek a nagyságrendje, mi ennek a tartalma. Tehát valószínűleg a kérést akkor lehet megfogalmazni, ha körvonalazzuk, hogy mire vonatkozik és mi ennek a nagyságrendje. Nem tudjuk. Mert 1 millió forintról nem kell beszélni. Tehát nem tudjuk, mi ez, mekkora dolog, mert nemcsak erről az egy adatbázisról van szó, ami fölmerült, nagy valószínűséggel a többi tudományterületen több hasonló jellegű kérdés van, tehát nagy valószínűséggel a tartalmát és a volumenét meg kellene határozni, annak függvényében lehet olyan súlyú intézkedéseket kérni, amit az összeg igényel.
ELNÖK: Pálinkás akadémikus úrnak volt egy előterjesztése. Azt kérném, hogy aki azt segíti, és körülbelül ezt szavaztuk meg, hogy ő személyesen a bizottság felkérésére az NKTH-nál járjon el, tehát vegye fel a kapcsolatot, akkor gyakorlatilag én úgy gondolom, hogy ő nem egy témára és nem erre az elektronikus információt segítő rendszerre tér ki, hanem egy teljesebbre. Ő majd tájékoztatja a januári, illetve a februári ülésünkön a résztvevőket, hogy mit értünk el. De ezt már most kellene megtenni novemberben, hisz ők a jövő évi kiírásokat most tervezik. Amennyiben konkrétumok vetődnek fel, akkor az akadémikus úrral kell személyesen felvenni a kapcsolatot.
Visszaadnám társelnök úr, a szót, hogy ezzel egyetért-e így.
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF (Fidesz): Részben. A matematikai referáló folyóirat esetén Lovász professzor úr említette, hogy körülbelül 10 millió forint nagyságrendről van szó. Ez valóban kis összegnek tűnik, de az EISZ teljes támogatása körülbelül 300 millió forint. Tehát körülbelül 300 millió forintról van szó, amely a magyar felsőoktatásnak, a magyar kutatóhálózatnak biztosítja a fontosabb nemzetközi folyóiratok elektronikus elérését. Ez korábban benne volt a költségvetésben, ilyen-olyan módon kikerült. Tatai-Tóth képviselőtársam is támogatja azt, hogy ezt a kérdést a tavasz folyamán tárgyaljuk meg, és a 2009-es költségvetésnek majd ne úgy menjünk neki, hogy vagy benne van vagy nincs, hanem pontosan tudjuk azt, hogy ez a szolgáltatás, ha úgy tetszik, infrastruktúra a magyar felsőoktatásnak, a magyar kutatóhálózatnak elemi igénye, e nélkül nagyon nehezen tud alkalmazkodni ahhoz, hogy a kutatók, diákok hozzáférjenek ezekhez az információkhoz. Tehát ez egyszer már együtt volt, most ezt darabonként összerakni nagyon nehéz. Most pedig tűzoltásként azt gondolom, hogy az NKTH-hoz fordulhatunk egy olyan kéréssel, hogy a 2008-as évben a finanszírozásról gondoskodjon.
ELNÖK: Tehát ezzel gyakorlatilag azok a problémák kerülnek átlépésre, amelyeket ma már a költségvetés nem tud kezelni. (Közbeszólás: Piszlicsáré.) Lehet, hogy piszlicsáré, de ha 300 millió hiányzik, akkor nem tudunk vele mit kezdeni.
Tehát az NKTH felé egy ilyen kérést megfogalmazunk. Ez egy 300 millió vagy afölötti összeg, amely gyakorlatilag a költségvetésből kikerülő problémákat kezelné. Ez volt az első.
A másik, amit Tatai-Tóth András javasolt, hogy a bizottság és meghívott tagjai 2008 tavaszán már előterjesztik mindazon javaslatokat, amelyek a 2009-es költségvetésben kutatás-fejlesztés, innováció és tudománypolitikai szempontból fontos részeket tartalmaznák. Amennyiben ezzel a bizottság egyetért, kérem, ezt szintén támogassák szavazatukkal. (Szavazás.) Akkor ezt a Tatai-Tóth András-féle dolgot valamikor március időszakában megtesszük.
Tisztelt Bizottság! Az 1. napirendi pontot ezzel lezártnak tekintem.
Szeretném bejelenteni azt, hogy Pálinkás akadémikus úrral egyeztetve az Egyebekben egy bejelentést teszek, és ezt megerősítem. Kiosztásra került az az anyag, amelyet az esetleges decemberi ülésünkön tárgyalnánk meg. Ez egy rövid összegzése ennek, amit a Gazdasági Minisztériumtól kaptunk. Szeretném megkérdezni, hogy a bizottság egyetért-e azzal, hogy december 11-én - az egy keddi nap - még ebben az évben ezt a bizottsági ülést megtartsuk. (A jelenlévők bólintással jelzik egyetértésüket.) Igen, van egy rábólintás. Várhatóan 15 óra. Tehát a téma ez lenne, és magát a minisztert kérjük meg arra, hogy tájékoztatást adjon. (Dr. Pálinkás József jelentkezik.)
Igen, parancsolj!
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF (Fidesz): Ha szabad, és ha Kóka miniszter úr december 11-én valóban megjelenik a bizottsági ülésen, akkor azért javaslom egy kicsit kiterjeszteni ezt, hiszen miniszter úr a gazdasági operatív programon keresztül a kutatás-fejlesztés elég jelentős részéért felelős. Egy kicsit aránytévesztésnek érezném, ha egyetlen, mondjuk úgy, hogy terv kapcsán hallgatnánk meg őt, ez az európai spallációs neutronforrás. Azt gondolom, hogy a miniszter urat a tárcájához tartozó kutatási-fejlesztési kérdésekről általában és emellett speciálisan vagy konkrétan az Európai Neutronkutató Központ magyarországi létrehozásával kapcsolatban hallgassuk meg. Kétszer le van írva, azért nézem meg, egyrészt le van írva angolul, másrészt magyarul. Szóval a miniszter urat a tárcáját érintő kutatás-fejlesztési kérdésekben és az Európai Neutronkutató Központ magyarországi létrehozásával kapcsolatban hallgassuk meg.
ELNÖK: Egyetértek, és úgy gondolom... (Ádám Veronika jelentkezik.) Igen, tessék parancsolni!
ÁDÁM VERONIKA: Bocsánatot kérek, hogy laikusként ezt a kérdést fölteszem, de a sajtóból vagyok úgy értesülve, hogy Kóka János január 1-jétől már nem lesz miniszter. Van ennek értelme, hogy december 11-én idejön, elmondja, hogy ő mit gondol, aztán január 1-jétől már valaki egész más esetleg egész mást gondol? Mi annak a tétje, hogy ő ide eljön és mond valamit?
ELNÖK: Nincs különösebb. Mi úgy gondoltuk, és amit Pálinkás akadémikus úr mondott, ezzel a kiegészítéssel fogalmaznám, tehát ezt elfogadva. Ma nem tudom megmondani, hogy a minisztériumban ki lesz a miniszter. Tehát mondhatjuk, hogy jön a szakállamtitkár, de nem hiszem, hogy a szakállamtitkár volna kompetens ebben az esetben. (Tatai-Tóth András jelentkezik.)
Tatai-Tóth András!
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Van egy áthidaló javaslatom. Vélhetően december 11-ével megjelöli az SZDSZ a következő minisztert. Hívjuk meg mind a kettőt, tehát együtt jöjjenek el.
ELNÖK: Azért, hogy valahol ezt a pontot lezárjuk, tehát azzal a kiegészítéssel, hogy írnánk egy levelet Kóka miniszternek, hogy a bizottság kéri azokat a kiegészítéseket, amit Pálinkás akadémikus úr felvetett, és a bizottság kérése az, hogy mivel bejelentette, hogy a következő évben más vezeti a minisztériumot, ha 11-én ismert a személy, akkor ketten jöjjenek el. Így megfelel? (A jelenlévők bólogatással jelzik egyetértésüket.) Szeretném mondani, hogy akkor ebben a formában fogalmazzuk meg a levelet, amelyet Pálinkás úrral közösen aláírunk. Jó így? (Dr. Pálinkás József: Igen.) Köszönöm szépen.
Az Egyebekben pedig az előző ülés alkalmával felvetődött a kutatás-fejlesztés, innováció elősegítését célzó kormányzati tevékenység szerkezetének problematikája. Ketten voltak ebben szószólók, Pálinkás társelnök úr és Tétényi Pál. Akkor azt kértük Tétényi Páltól, hogy egy oldalban foglalja össze, hogyan gondolja. Megkérném Pálinkás urat, hogy ezt a témát vezesse.
(Dr. Pálinkás József átveszi az ülés vezetését.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mindenki megkapta ezt az egy oldalt, ami bizonyos értelemben veszélyes címet jelent, mármint a "Néhány gondolat a rendszerváltásról" című kitűnő dolgozatra gondolok. Muszáj, ha ez az áthallás már eszembe jutott, akkor elmondtam. Mindenki megkapta tehát ezt az egyoldalas összefoglalót. Megkérdezem, hogy Tétényi Pál kíván-e ehhez valami kiegészítést tenni.
TÉTÉNYI PÁL: Tisztelt Bizottság! Azt szeretném mondani, hogy én távolról sem érzem befejezettnek, ez magyarázza a címet, kizárólag vitaindítónak tartom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor azt megkérdezem, hogy van-e másnak az itt leírtakhoz most elmondandója. (Nincs jelentkező.) Csak hogy lássuk, a javaslat lényege az, hogy az NKTH a jövőben ismét kormányhivatal legyen, és hogy a felügyeletet a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter lássa el. Azért vagyok nehéz helyzetben, mert ellenzéki képviselőként a kormánynak tanácsot adhatok, de a kormány szerkezetét a mindenkori kormányzó koalíció szabja meg. Ennek ellenére azt természetesen fontosnak tartom, hogy ez a bizottság, ha tud, akkor állást foglaljon abban, hogy ezt így látja-e helyesnek, vagy mi az álláspontja ebben a kérdésben.
TEPLÁN ISTVÁN: Aki a tudomány területén él és mozog, az tudja és érzi, hogy Magyarországon a kutatás-fejlesztés kormányzati szinten nem integrált vagy nem irányított kellőképpen. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a TTPK, amelynek az lett volna a feladata, utoljára 2006. február 13-án ült. Azóta ilyen kormányzati szintű koordináció nem volt. Teljesen széttagolt a kormányzat irányítása a kutatás-fejlesztésben. Ezt a kormány is tudja, hisz az általa elfogadott TTI- programban vagy -stratégiában az elsőszámú feladatot tűzte saját maga számára, tételesen ugyanazt az öt pontot fogalmazza meg, amit a Tétényi akadémikus által leírtak tartalmaznak. Azt nem értem, hogy mi akadályozza meg a kormányt, hogy a saját maga által hozott határozatokat vagy állásfoglalásokat végrehajtsa. Tételesen ugyanezek szerepelnek a TTI-program elsőszámú feladataként. Sőt határidő is volt, ennek az évnek a végére ismételten kellene működőképessé tenni a TTPK-t, a TTTT-t, és rendezni vagy módosítani az NKTH helyét. Nagyon örülök, hogy a bizottság is megerősítené a szándékát, hogy igen, ez egy jó irány, valamilyen formájú megoldást kell találni. Csak a kérdés bennem ott motoszkál, hogy a kormány miért nem csinálja ezt meg, amit saját maga hozott kormányhatározatot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Nem tudom, hogy van-e valaki jelentkező. (Pakucs János jelentkezik.) Igen. Pakucs János!
PAKUCS JÁNOS: Más minőségemben egy bizottságnak vagyok a tagja, amely lényegében az itt leírt gondolatokat egy kormány-előterjesztés formájában fogalmazta meg tíz nappal ezelőtt, amit a kormány a múlt héten vagy tárgyalt vagy nem tárgyalt, erről most nincs pontos információm. De ezeket a pontokat konkretizálva, megerősítve tartalmazza a kormányhatározat. Én azonban azt mondom, hogy ebben a bizottságban, hiszen az elmúlt ülésen több hozzászólásban merült fel ez a kérdés, a kormányzati szintű kutatás-fejlesztési irányítás kérdése, talán egy picit lehetnénk bátrabbak, talán egy kicsikét mehetnénk előre már a bizottság szintjén.
De hadd idézzek itt, a múlt héten a debreceni egyetem rektora ebben a kérdésben véleményt nyilvánított, a miniszterelnök válaszolt, újból véleményt nyilvánított Fésüs rektor úr. Ő azt mondja, hogy az összefogás erősítésében látja az ország versenyképességének növelése kérdését, és azt írja, azt mondja, vitába szállva a kormányfővel, hogy egy felsőoktatási és kutatási minisztériumot kell létrehozni a jelenlegi rendkívül széttagolt irányítási teljesítményre, és ha nincs objektív rendszere kidolgozva, az európai többi országhoz hasonlóan. Az egy kézben való irányítás azt a célt szolgálja, hogy kevés pénz hatékonyan kerüljön felhasználásra. Az volt a miniszterelnök válasza, hogy az új kormányzati struktúrában nem kívánják növelni az állami apparátusok számát. Erre újból válasz Fésüs rektor úr részéről, hogy ő nem kívánja növelni, nem a minisztériumok száma dönti el az államapparátus költségét, hanem az ott dolgozók létszáma. Ő azt mondja, egy minisztérium létrehozásával azt a három minisztériumban lévő, ezen a területen dolgozó emberek létszámából javasolja összehozni. Az Oktatási Minisztériumban, Területfejlesztési Minisztériumban, Gazdasági Minisztériumban széttagolva ezek az emberek végzik párhuzamosan a feladatokat. Ezeknek egy szervezetbe való összevonását javasolja létszám-megtakarítás mellett.
A polémia a sajtóban is napvilágot látott, tehát nem a saját javaslatom, csak az egyetértésemet tudom kifejezni azzal a javaslattal, amit Fésüs rektor úr megfogalmazott itt a múlt héten. Köszönöm.
ELNÖK: Simai professzor úr!
SIMAI MIHÁLY: Nagy érdeklődéssel olvastam Tétényi Pálnak ezt a rövid összefoglalóját, és amit írt, azt racionálisnak, jónak tartom, de a következőt szeretném elmondani, illetve javasolni.
Általában véve a tudomány irányítása nagyon nagy mértékben függ attól, hogy egy országban a tudomány szerkezete, szerepe milyen. Attól is függ, hogy a társadalom, a politikai rendszer hogyan áll hozzá a tudományhoz. Függ attól is, hogy a kormányzatban vannak-e olyan személyiségek, akik különleges érdeklődést mutatnának az iránt, hogy mit csinál a tudomány, vagy egyáltalán nem érdeklődnek iránta. Megítélésem szerint célszerű lenne különösen ennek az eseti bizottságnak áttekintenie azt, hogy a különféle rendszerekben, országokban, mondjuk akárcsak az Európai Unióban milyen jellegű a tudomány irányítása, milyen eredményeket tulajdonítanak a tudomány irányításának, tehát valakikkel készíttetni egy ilyen rövid összefoglalót, és javaslatot tenni ennek alapján a kormánynak.
Vannak olyan nézetek például az OECD keretében, hogy igazándiból a tudomány olyannyira nemzeti, hogy az Országgyűlésnek kell hogy legyen olyan szerve, amely a nemzeti tudományt irányítja. Tulajdonképpen sokfajta lehetséges megoldás képzelhető el. A nemzetközi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy nem elsősorban az adott irányítási szervezettől vagy rendszertől függ az, hogy egy adott országban a tudomány, általában a K+F rendszer és az innovációs rendszer milyen hatékonysággal működik. Tehát én egy kicsit többet szeretnék itt javasolni, mint azt, hogy a magyar példán gondolkodjunk. Azt hiszem, az adott fejlődési szakaszban erre nincs is lehetőség, hogy itt gyors és jelentős változások legyenek, mindenképpen egy hosszabb távú feladatot kell végiggondolni. Éppen ezért az adott rektor úrnak a miniszterelnökkel folytatott vitáját is meglehetősen, hogy mondjam, felszínesnek és nem kellőképpen alátámasztottnak tartom.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Rakusz Lajos jelentkezik.) Rakusz úr?
RAKUSZ LAJOS: Köszönöm szépen, elnök úr. Azzal az előterjesztéssel, amelyet Tétényi úr készített, teljes mértékben egyetértek, de lenne hozzáfűznivalóm, és ezt röviden szeretném elmondani.
Az egyik az, hogy a nemzetközi tapasztalat azt mutatja, hogy azok az országok sikeresek az innovációban, ahol az irányítási struktúra viszonylag stabil, kiszámítható a feltételrendszer, és konzekvensen valósítanak meg egy stratégiát. Magyarországon nem stabil, valójában nincs stratégia, hiszen az, amit elfogadott a kormány, az intézkedési tervhez nincsenek eszközök rendelve. Tehát csúsztatni lehet az ügyet, de az előző vitából is kiderült az, hogy voltaképpen nem is tudjuk igazán, hogy a fölzárkózást hogyan kellene megítélnünk, mit kellene annak érdekében tenni, a lehetőségeink mennyire szűkösek, egyáltalán hogyan kell átcsoportosítani az erőnket.
Ezt azért szerettem volna elmondani, mert az, ami az anyagból hiányzik, és amit az imént János elmondott, amíg a kormányon belül az innovációnak nincs valamilyen képviselője, aki nem csupán a gazdasággal, nem csupán a kutatással, hanem a kormányzati munkán belül az innovációs ügyekkel összességében foglalkozik, addig nem lesz érdemi változás.
Teplán úr azzal kezdte, hogy 2006. január 13-án ült utoljára a kollégium, ami azt jelenti, hogy neves napon ülünk most, tehát 22 hónappal ezelőtt ült a kollégium. Ez azt jelenti, hogy azt az anyagot nem látta, amiről az előbb beszéltünk, nem látta az innovációs stratégiát, nem látta az innovációs stratégiához kapcsolódó intézkedési tervet. Ebből fakadóan nagyon nehéz azt mondani, hogy itt most a dolgok jó irányba mennek.
Úgy vélem, hogy arra van szükség, hogy egy ötpárti konszenzussal kialakítsunk egy olyan irányítási rendszert, amelyet nem rúgnak föl két év múlva vagy három év múlva, amivel egyetért a szakma, és ami megfelelő kereteket biztosít az innovációnak. Nagyon el van koptatva, amit mondani fogok, de ennek az országnak valóban egyetlen esélye az, hogy arra a szellemi bázisra építsen, amellyel rendelkezik. Ennek a bizottságnak pedig a feladata az, hogy ennek érdekében, hogy erre épüljön föl a fejlesztési stratégia, mindent meg kell tenni. Javaslom tehát azt, hogy induljon egy ilyen irányítással foglalkozó munka. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még további? (Tatai-Tóth András jelentkezik.) Tatai-Tóth képviselő úr!
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm szépen. Tulajdonképpen én azt támogatom, amit Simai professzor úr is mondott és többen mások, hogy egy átfogó megoldást dolgozzon ki a bizottságunk. Ugyanakkor Tétényi professzor úr anyagából kiemelem azt, tehát az, amit tartalmaz, azonnal megvalósíthatónak tűnik vagy van esély rá. Tehát nem zárja ki egymást a két dolog, hogy mondjuk az NKTH-t kivegyük a Gazdasági Minisztérium fejezeti sorából, tehát egy alfejezet a Gazdasági Minisztérium költségvetésében meg rendszerében. Azt javaslom, hogy ha abban konszenzus van és egyetért vele a bizottság, akkor azt a javaslatot tegyük meg azonnali lépésként, amit Tétényi professzor összeállított, hiszen itt olyan ügyek vannak, ha jól értem én, hogy az egyébként meglévő testületek működjenek, üljenek össze, tanácskozzanak, hozzák meg az állásfoglalásaikat, és ami szervezeti változást jelent, az az NKTH kiszabadítása a Gazdasági Minisztérium fejezeti sorai közül. Tehát ezt a két lépést együttesen tartanám megfelelőnek, annál is inkább, mert volt néhány módosító indítvány, amelyet Pálinkás professzor úr, Magyar Bálint és Magda elnök úr együtt írtak alá, tehát azért az igényelt többoldalú összefogásnak a csírája legalábbis már jelen van, aminek a lényege az volt, hogy nagyobb önállósága legyen az NKTH-nak, ha jól értettem ezeket az indítványokat. Talán ezen az úton tovább kellene menni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Elnök úr, parancsoljon!
DR. MAGDA SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Bizottság! Én úgy gondolom, hogy egy hosszú távú előterjesztést célszerű megfogalmazni, és ezt lehetne a Simai akadémikus úr által felvetett vizsgálatra alapozódóan, de nem hiszem, hogy ez a 2008. év elején eredményt hozna. Inkább úgy mondom, hogy hosszú távon tisztázná azt, hogy az OECD-országokban miként történik eredményesen ennek az egésznek az irányítása. Vállalja fel a bizottságunk, hogy ezzel foglalkozik! Azt gondolom, hogy a rendelkezésre álló kereteink alapján valószínűleg egy tanulmányt indokolt lenne megrendelni azzal, hogy Tétényi akadémikus úr részt venne ebben a munkában, és valamikor tavasszal visszakapcsolnánk, de egy írott anyaggal találkoznánk, és egy hosszabb időt csak erre szánnánk, meghívva a kormányzatnál ennek felügyelőit, akihez tartozik kormányzati szinten is.
De amit Tatai-Tóth András mondott, én bátorkodnám azt előterjeszteni, hogy ebből az anyagból a 4. pontban megfogalmazottakat, ha meg tetszenek nézni, ha ezt Pálinkás akadémikus úr megszavaztatja, akkor szeretném olyanként tenni, hogy elküldeni a miniszterelnök úr felé, hogy javasoljuk, hogy az NKTH a jövő évben ismét kormányhivatal legyen, felügyeletét a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter lássa el. Erre látunk egy olyan lehetőséget éppen az elmúlt heti szavazás alapján, ami szerintünk végigvihető.
Ha a bizottság ezt pártolóan fogja, akkor legalább tegyük meg az első lépést arra, hogy egy ilyen előterjesztésünk legyen. Mi képviselők a három pártból együttesen egy ilyen módosítót beterjesztettünk. Azt kell mondani, hogy amikor mi az első ülésünket tartottuk, akkor abban állapodtunk meg, hogy konszenzusra törekedve egyes kérdésekben bátorkodunk is konszenzus alapján egyetemi, akadémiai politikára javaslatot tenni. Talán ez volna az első, ami kezelhető lenne, amennyiben a bizottság egyetért vele.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tétényi Pál!
TÉTÉNYI PÁL: Tisztelt Bizottság! Én csak megerősíteni szeretném ezt a javaslatot azzal, hogy a kormánydöntést igénylő intézkedések között szerepel az 1. pont e) pontjában az NKTH statútumának módosítása. Ez az intézkedési terv a középtávú tudománytechnológiai innovációpolitikáról. Úgyhogy mint nem szavazó tagja ennek a bizottságnak, én természetesen egyetértek saját javaslatom 4. pontjával. Azonban szeretném azt mondani, hogy teljesen egyetértek az áttekintésével a különböző országok irányítási rendszerének, és egy ilyen munkával, amit elnök úr javasolt. Hozzá szeretném tenni, hogy rendkívül lényegesek azonban a szerkezet kialakításánál azok a tapasztalatok, amelyek rendelkezésre állnak, mert azok itthoni tapasztalatok, mert azok mégiscsak bizonyos kialakult mechanizmusokkal kapcsolatban jöttek létre. Nem azt mondom, hogy nem kell azokon változtatni. Elmondottam, amikor múlt alkalommal erről beszéltünk, hogy legjobbnak azt a szerkezetet ismerem el, amely 1990-94 között működött.
Ez nem jelenti azt, hogy például egy kutatási-fejlesztési, felsőoktatási és kutatási minisztérium létrehozását helyesnek tartanám. Nincs ideje most a bizottságnak arra, hogy egy ilyen vitát elkezdjen, de határozottan veszélyesnek tartanék egy ilyet. Vannak erre vonatkozóan is tapasztalatok. Egy dolgot mondok csak. A központi pénzek intézményesülésének a veszélye. Nevezetesen egy fenntartási kötelezettség, ha a központi pénzekkel gazdálkodó minisztérium intézményesíti ezeket a pénzeket, azzal a veszéllyel jár, hogy a többi terület nem jut a központi pénzekhez. De hangsúlyozom, csak azért mondtam, mert fölvetődött a kérdés. Elnézést.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha nincs több hozzászólás, akkor megpróbálom összegezni a vitát. Afölött természetesen nem nyitottunk vitát, hogy milyen javaslatok hangzanak el a sajtóban. Tétényi Pál előttünk lévő összeállításával szemben nem hangzottak el érvek, ezt úgy értékelem, hogy a bizottság és a jelenlévő állandó meghívottak az itt leírtakkal egészében egyetértenek. Ha ez szükséges, akkor az itt leírtakat természetesen mi továbbíthatjuk mint bizottság a miniszterelnök felé, ehhez azonban az szükséges, hogy a bizottság tagjai ezzel egyetértsenek. Most tehát csak a bizottság parlamenti képviselő tagjait kérdezem, mert szavazati joguk csak nekik van ebben a bizottságban, hogy egyetértenek-e azzal, hogy egy ilyen bizottsági állásfoglalást elküldjünk. Aki egyetért, az... (Dr. Gógl Árpád: A 4. pontot javasolni rögtön megvalósításra.) Azt gondolom, az egészet. (Dr. Magda Sándor: Egy kérdést szeretnék.) Igen?
DR. MAGDA SÁNDOR (MSZP): Elnézést kérek. Azért azt szeretném, hogy a parlamenti képviselők szavazatával, de mindenképpen a bizottsági tagok támogatását is beletennénk, tehát ezért két szavazást kérnék, ha szabad volna kérni, mert igazán ezzel az anyaggal való egyetértést azt jelenti, hogy a parlamenti képviselők és a meghívott bizottsági tagok is egyetértenek.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ennek semmi akadálya. Tehát először a parlamenti képviselőket kérdezem, hogy egyetértenek-e. (Tatai-Tóth András: Ügyrendi javaslat. Először a meghívottakat kérdezzük meg, hogy támogatják-e.) Jó, így is lehet természetesen. Ha ez az ügyrendi javaslat, akkor ezt az ügyrendi javaslatot elfogadva kérdezem a bizottság állandó meghívottait, hogy elfogadják-e azt, hogy a bizottság egy ilyen állásfoglalást juttasson el a miniszterelnökhöz. Kérem, aki ezzel egyetért, az kézfelemeléssel ezt jelezze. (Szavazás.) Igen, megállapítom, hogy egyhangú.
Most kérdezem a bizottság parlamenti képviselő tagjait, egyetértenek-e azzal, hogy egy ilyen állásfoglalást elküldjünk. (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta, hogy ezt a javaslatot bizottsági állásfoglalást elküldjük.
A vita másik részének összefoglalása. Simai Mihály felvetésére azt mondom, úgy érzem, hogy a bizottság egyetért azzal, hogy tekintse át, tekintsük át egy tanulmányban, vagy persze természetesen az tekinti át, aki a tanulmányt elkészíti, az európai országok, vagy ha tetszik, OECD-országok tudományirányítási gyakorlatát. Természetesen ezen áttekintés vitájakor az a kérdés, amit Tétényi Pál fölvetett, hogy persze, szembesíteni kell ezt a magyar gyakorlattal, az majd megtörténik. De amennyiben a bizottság egyetért azzal, hogy egy ilyen, az OECD-országok tudományirányítási rendszerét összehasonlító bemutató tanulmányt elkészíttessünk, akkor ennek nem látom akadályát. Tehát megkérdezem, hogy egyetért-e a bizottság azzal, hogy egy ilyen tanulmányt elkészíttessünk. Aki igen, az kézfelemeléssel ezt jelezze. (Szavazás.) Megállapítom, hogy egyhangúlag a bizottság ezt az előterjesztést is elfogadta.
Akkor ezt a napirendi pont lezárom. Köszönöm szépen. Elnök úré a szó.
(Dr. Magda Sándor visszaveszi az ülés vezetését.)
ELNÖK: Szeretném kérdezni, hogy Egyebekben kinek van előterjesztése, ki kíván még szót kérni. (Dr. Orosz Sándor: Kérésem van.) Orosz Sándor?
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Egy kérésem van, elnök úr. Az lenne a tiszteletteljes kérésem, hogy a döntéshozatalt igénylő kérdések napirendszerűen legyenek megjelölve a legközelebbi ülésen a meghívóval. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Jegyzőkönyvbe is került, és eszerint lesz. Amennyiben nincs más felvetés, úgy mindenkinek köszönöm a megjelenést, és mint ahogy tájékozattuk, december 11-én kedden ebben a teremben 15 órakor szeretnénk a következő eseti bizottsági ülést megtartani. Kellemes napot, estét kívánok mindenkinek!
(Az ülés befejezésének időpontja: 16 óra 59 perc)
|
Dr. Pálinkás József a bizottság társelnöke |
Dr. Magda Sándor a bizottság elnöke
|
Jegyzőkönyvvezető: Földi Erika