Készült: 2017.08.24.01:03:28 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

62. ülésnap (2003.04.01.), 8. felszólalás
Felszólaló Mécs Imre (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előtti felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 6:07


Felszólalások:  Előző  8  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

MÉCS IMRE (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Éppen negyven évvel ezelőtt volt egy nagyméretű amnesztia, amely a színfalak mögött, az Egyesült Államok, az ENSZ, a Szovjetunió és Kádárék között köttetett meg, hiszen jól tudjuk, hogy a szovjet agresszió után az ENSZ Közgyűlése minden évben, néha többször is elítélte mind a Kádár-kormányt, mind a Szovjetuniót az agresszióért. Jól tudjuk, hogy a Biztonsági Tanácsban vétójoggal rendelkezett a Szovjetunió és Kína, ennek következtében a Biztonsági Tanács nem tudta elítélni, de a Közgyűlés minden évben elítélte. Mind a Szovjetunió vezetőjének, Hruscsovnak, mind Kádár Jánoséknak terhére volt ez, hogy minden évben megbélyegezték. 1960-ban, amikor Kádár János az ENSZ-ben járt New Yorkban, a küldöttek nagy része kivonult a teremből, amikor beszélni kezdett.

A színfalak mögötti tapogatózás már '61-ben megkezdődött. Az amerikai fél tudtára adta a magyar félnek, hogy addig semmiféle tárgyalásról nem lehet szó, addig nem ismerik el az ENSZ-küldöttség mandátumát, és nem fogadnak nagykövetet Washingtonban, amíg a politikai elítéltek helyzetét nem rendezik, és amnesztiát nem adnak. Kádárék fölhasználták ezt arra, hogy cezúrát húzzanak, és kvázi a megtorlás legdurvább szakaszát lezárják. Ezért hosszas előkészítés után, 1963. április 21-én az Országgyűlésben Kádár János bejelentette, hogy nagyméretű, nagymérvű amnesztiát adnak, az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletet hozott erre vonatkozóan.

Az amnesztia látszólag és számokban valóban széles körű és nagy kiterjedésű volt. Megnéztem a Politikai Bizottság és a Központi Bizottság iratait, előzetes számításait és beszámolóit: mintegy 180 ezer embert érintett az amnesztia - ezen belül a politikai elítéltekre már szűkösebben vonatkozott. Az '56 előtti politikai elítéltek, akik között sok volt a háborús bűnök vagy pedig népellenes bűnök jogcímén elítélt, akkor részesülhettek amnesztiában, ha letöltötték a büntetésük kétharmadát; az '56 alatti és utáni politikai elítéltek esetében pedig kizáró klauzulákat alkalmaztak.

 

 

(9.20)

 

Ilyen volt, hogy ha valaki már követett el bűncselekményt. Jól tudjuk, hogy csak közellátási ügyben a Rákosi-érában 800 ezer ítélet született, nem is szólva más büntető ítéletekről; kizáró volt a hűtlenség és a kémkedés. Jól tudjuk, ha valaki tárgyalt egy újságíróval '56 napjairól, akkor már ezért elítélték. És ami a legfájdalmasabb, hogy gyilkosság vádjával ítélték el azokat a katonákat, akik esküjükhöz híven harcoltak a betolakodókkal. Ilyenek voltak többek között a Juta-dombi kiskatonák és azok a fiatal munkások és gyerekek, akik az utcai harcokban részt vettek, és meg nem állapítható számú gyilkosság vádjával életfogytiglani börtönre ítélték őket.

Az adatok szerint '56-osok körülbelül ezren szabadultak, ugyanakkor közel ötszázan bent maradtak a börtönben. Ennek az ötszáz elítéltnek a sorsa nagyon kegyetlen volt, hiszen megszűnt az a közeg, amelyben együtt és jogosan várhatták, közösen vártuk a szabadulást; fölhígultak köztörvényesekkel, és reménytelen volt a helyzetük. Bizony 1972-ig ültek ezek a társaink, és akkor engedték ki őket. Itt a Juta-dombi katonákat említettem, de nagyon sok fiatalember és fiatal nő volt, aki bizony kitöltötte az életfogytiglani büntetését.

Az amerikaiak azonnal levették a napirendről a magyar ügyet, tehát már '63-ban elfogadták a magyar küldöttség mandátumát. Ezenkívül az amnesztia kiterjedt a disszidensekre és az emigránsokra (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és az országon belül is bizonyos könnyítéseket jelentett.

Mindezekkel együtt nem rendezték Mindszenty József ügyét. Kádár a Politikai Bizottság és a KB ülésén azt mondta, hogy Mindszenty egy visszaeső bűnös, szó sem lehet a kiengedéséről; majd különböző tárgyalások eredményeként, jól tudjuk, jóval később engedték ki. (Az elnök ismét csenget.)

Úgy gondolom, tisztelettel kell megemlékeznünk azokról, akik tovább voltak kénytelenek tölteni a büntetésüket, keserves körülmények között. Felhívom a figyelmét az Igazságügyi Minisztériumnak arra, hogy a kutatásokat folytatni kellene, hogy lényegesen pontosabb adatokat kapjunk azokról, akiket kiengedtek, illetve azokról, akik tovább töltötték a büntetésüket.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  8  Következő    Ülésnap adatai