Készült: 2018.11.19.11:26:12 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

269. ülésnap (2018.02.20.),  134-148. felszólalás
Felszólalás oka Összevont vita
Felszólalás ideje 57:57


Felszólalások:   117-133   134-148   148      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az 1568. évi tordai vallásügyi törvény jelentőségéről és a Vallásszabadság Napjáról szóló előterjesztés összevont vitája. A Gulyás Gergely fideszes, Szászfalvi László KDNP-s, Hiller István MSZP-s, Szávay István jobbikos, Ikotity István LMP-s képviselők és jómagam által benyújtott előterjesztés T/19859. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. Kedves Képviselőtársaim! Köszöntjük az Erdélyi Magyar Unitárius, az Erdélyi Magyar Református, az Erdélyi Magyar Evangélikus-Lutheránus, valamint az Erdélyi Ágostai Hitvallású Szász Evangélikus Egyház vezetőit és képviselőit (Taps.  A vendégek a páholyban felállva köszönik meg a tapsot.), akik a 2018. év január 13-ai tordai emlékünnepségen közösen kezdeményezték, hogy a 450 éves tordai vallásszabadság törvényének jelentősége örökíttessék meg a budapesti Országgyűlésben, valamint a bukaresti és az Európai Parlamentben.

Tájékoztatom önöket, hogy az elfogadott házszabálytól eltérés szerint a nyitóbeszéd és a zárszó elhangzására összesen 10 perc, a kormány képviselőjének nyilatkozatára 5 perc, a Törvényalkotási bizottság felszólalására 6 perc, ebből a kisebbségi vélemény ismertetésére 3 perc, a képviselőcsoportok felszólalására összesen 5-5 perc áll rendelkezésre.

Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Gulyás Gergely képviselő úrnak, aki az előterjesztő és a Fidesz képviselőcsoportja álláspontját együtt kívánja ismertetni összesen 15 perces időkeretben.

DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Főtiszteletű és Főtisztelendő Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! „A türelem azok részéről, akik a vallás dolgaiban különbözőképpen éreznek, oly egybehangzó az evangéliummal és a józan ésszel, hogy szinte szörnyűségnek tűnik föl, ha emberek ilyen tiszta fényben vakoskodnak.” John Locke, a modern demokratikus állami berendezkedés egyik szellemi atyja a Levél a vallási türelemről című művében írta ezeket a sorokat 1688-ban. Locke mint kora egyik meghatározó gondolkodója Anglia számára elméletben fogalmazta meg a vallási türelem és a vallásszabadság azon tételét, amit több mint egy évszázaddal korábban Erdélyben, a legendákat ihlető szépségű Tordai-hasadék lábánál elhelyezkedő ősi város középkori templomában az erdélyi karok és rendek már törvényben szentesítettek. Amióta az emberiség eszméletre ébredt, keresi a lét értelmét, azt, amely a véges földi életen és önmagán túlmutató értelmet ad a létezésnek. Minden ilyen útkeresésben, különösen ha annak alapja a Szentírás, nagyon hamar szinte törvényszerűen egymásra talál Teremtő és teremtett. A hit az emberiség ösztönös, létet és tudatot talán leginkább meghatározó adottsága. Ötszáz évvel ezelőtt, a XVI. században az akkor már több mint egy évezrede keresztény Európa felbolydult, felfedezőutak indultak a világ minden tájára, és felfedezőútra indult az európai ember a szellem és a lélek világában is a humanista gondolkodás és a reformáció által. Luther Márton 1517-ben megismert wittenbergi pontjai az őszintén Istent kereső, vívódó lélek megnyilatkozásai voltak, amellyel a nagy reformátor új és szabad utat keresett a hit megválasztásának és megélésének. A reformáció és annak különböző ágai futótűzként terjedtek Európában, hamar eljutva Magyarországra és Erdélybe is.

A pezsdítő hitviták korszaka együtt járt azzal is, hogy a különböző egyházak saját igazukban, az ész és a hit erejében nem eléggé bízva, a fegyverekre és az erőre támaszkodva akarták a másikat le-, illetve meggyőzni. A vallásháborúk miatt magába fordult Európát eközben egyre jobban veszélyeztették a Bécsig jutó oszmán hódítók. Az egymással küzdő keresztény felekezetek a kereszténység önvédelmi képességét veszélyeztették. A vallásháborúktól és oszmán támadásoktól szenvedő Európában, a mohácsi vész után elsüllyedő középkori Magyarország romjain két birodalom közé ékelődve találta magát az Erdélyi Fejedelemség: egyik oldalon a Magyar Királyságot bekebelező Habsburgok, másik oldalon az Európát fenyegető oszmánok. A bölcs erdélyi rendek, magyarok, székelyek és szászok, katolikusok, reformátusok, evangélikusok és unitáriusok, élükön János Zsigmond fejedelemmel és Dávid Ferenccel, az Unitárius Egyház alapítójával, felismerték, hogy ha egymás ellen küzdenek, akkor csak az ellenség győzhet, akkor együtt veszhet oda keresztyénség és magyarság. Felismerték, hogy bármely egyházhoz tartozzanak is, küldetésüket csak akkor teljesíthetik, ha tudatában vannak annak, hogy a keresztyén hittel soha nem egy másik keresztyén felekezet hite áll szemben, hanem a hitetlenség. Így érkezett el az 1568-as tordai vízkereszti országgyűlés, amely január 13-án elfogadta a vallásügyi törvényt, szabadságot biztosítva ezzel a bevett vallásoknak, a katolikusoknak, a reformátusoknak, az evangélikusoknak és az akkor megalakuló unitáriusoknak.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magna Charta mellett az Aranybulla volt az egyik első alkotmánylevél Európában, amellyel a nemesség már a XIII. század elején jogot nyert arra is, hogy szembeszegüljön az uralkodóval, ha az megsértette az ország törvényeit. Werbőczy Tripartituma a szokásjogok foglalatának európai jelentőségű példája. A most előttünk fekvő ötpárti törvényjavaslat pedig annak az 1568-as, 450 évvel ezelőtt elfogadott vallástürelmi törvénynek kíván emléket állítani, amely elsőként deklarálta a vallásszabadságot, messze megelőzve ezzel kora Európájának szellemi és jogfejlődését, követendő példát állítva az egész világ számára. Az erdélyi rendek azt üzenték Európának: az emberek gondolkodásának és hitének tiszteletben tartása a béke záloga, amely a gyarapodás és a boldog élet előfeltétele.

Az emléktörvény műfaja nem idegen a mögöttünk hagyott lassan három évtized parlamentáris demokráciájának gyakorlatától. Az első szabadon választott Országgyűlés által elfogadott első jogszabály az 1956-os forradalom jelentőségét megörökítő emléktörvény volt, de született hasonló a millennium jelentőségéről, illetve a trianoni békediktátum 90. évfordulóján a mára már a helyi közösségek által élettel megtöltött nemzeti összetartozás napjáról is.

De miről is rendelkezik az 1568-as tordai vallásügyi törvény, amelynek emléket kívánunk állítani? Tordán az erdélyi vallási türelem feltételeit teremtették meg, ezzel pedig a jogegyenlőség egyik legfontosabb sarokkövét jelentő vallásszabadságot iktatták törvénybe. A tordai országgyűlés döntésével a vallásszabadság vált az egyik első, törvényben elismert szabadságjoggá a nyugati civilizációban.

Ráadásul a jogszabály a szabad prédikálásról és prédikátorválasztásról tesz említést, ebben pedig a szólásszabadság gyökerei is felfedezhetők.

(15.30)

Az 1568-as törvény a szó legeredetibb értelmében forradalmi volt. A tordai országgyűlés után Erdélyben nem a földesurak voltak az emberek lelkének urai, mint az 1555-ös augsburgi vallásbéke után. Túllépve a Cuius regio, eius religio elvén, az erdélyi rendek szentesítették, hogy az emberi lét legmélyebb és a valódi egzisztenciát leginkább meghatározó kérdéseiben a közösség feje felett senki nem dönthet. Ebben állt a tordai vallásügyi törvény jelentősége, mert ez a valódi vallásszabadság kiindulópontja.

Az erdélyi rendek a gondolkodó, szabad akarattal rendelkező ember hitének védelmét szentesítették, amikor kimondták, az erdélyiek feje felett az erdélyiek hitéről senki más nem dönthet. Erdély falvaiban és városaiban ugyanazt a Bibliát meggyőződésük szerint taníthatták és magyarázhatták a különböző konfessziók és religiók prédikátorai. Ezután egy településen az ég felé az egyetlen Istenre akár négy felekezet templomának tornyai is békével mutathattak, elismerve, hogy mindegyikben  Reményik Sándor szavaival  az örök Isten beszél.

Mindehhez az is hozzátartozik, hogy a korabeli Erdélyben nemcsak a négy bevett egyház gyakorolhatta szabadon a vallását, de békében és különösebb atrocitások nélkül a szombatosok, zsidók, anabaptisták és ortodoxok is. Így lett a vallásháborúk korában Erdély a vallási béke szigete.

A tordai törvény azonban nem csak a különböző felekezetek szabad működését biztosította, nem csak arról rendelkezett, hogy  Dávid Ferenc szavaival  az ő hitében senki ne háborgattassék. A tordai vallásügyi törvény így zárul: „A hit Isten ajándéka, ez hallásból lészön, mely hallás Istennek igéje által vagyon.” E zárómondat nem csupán az adott kor jogalkotásának ünnepi megnyilvánulása.

A Biblia egy mondatának, a római levél szakaszának törvénybe iktatásával nemcsak azt mondták ki az erdélyi törvényhozók, hogy az igehallgatásból eredő hit Isten és az ember személyes kapcsolata, hanem arról is tanúságot tettek, hogy az állam nem lehet közömbös, nem lehet semleges a hit dolgában. A vallásszabadság az egyén számára természetesen nemcsak a hitvallás, hanem az attól való tartózkodás szabadságát is jelenti. Az államnak azonban, hogy legyenek vállalt értékei, rendező elvei, alapvetései, amelyeket oltalmaz, amelyek mellett kiáll és amelyeket védelemben részesít, szüksége van ilyen alapelvekre. Teszi ezt az állam azért, mert ezt örökölte az ősöktől, mert ez biztosít megfelelő eligazodást a világban, és teszi azért, mert ez a megmaradás záloga.

Theodor Heuss, a második világháború utáni első német államfő mondta, a három domb, ahonnan Európa elindult, az athéni Akropolisz, a római Capitolium és a jeruzsálemi Golgota. Európa és benne Magyarország, a magyar nemzet teljes közössége a zsidó-keresztyén kultúrkörben jött létre, ebben és ennek köszönhetően tudott fennmaradni. A személyes hit ajándék és kegyelem, de a vallásból eredő kultúra, etika és értékvilág közös örökségünk, amely meghatározza együttélésünk formáit, jogszabályainkat, a társadalmunkat egybefogó mércéinket, az emberi méltóság keresztyén kultúrában gyökerező feltétlen tiszteletét és védelmét. Ezért volt igaza Antall József néhai miniszterelnöknek, amikor úgy fogalmazott, hogy Európában az ateista is keresztyén.

Amikor ezt követően minden év január 13-án, a tordai országgyűlés vallásszabadságot kimondó törvénye elfogadásának napján megemlékezünk majd a vallásszabadság napjáról, akkor egyszerre hangsúlyozzuk a szabad vallásgyakorlás, illetve a zsidó-keresztyén kultúránk védelmének rendkívüli jelentőségét.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A tordai vallásügyi törvény korszakosságát mutatja, hogy saját jelentőségének súlya négy és fél évszázad után is képes konszenzust teremteni a mára már sajnos szinte semmiben egyet nem értők között. Ahogy az unitáriusok éneklik: „Adjunk hálát mindnyájan a felettünk valónak, aki egybegyűjtött minket.”

Tisztelt Országgyűlés! Legutóbb épp a negyvenéves kommunista rémuralom idején tapasztalhattuk meg, mennyire lélek- és nemzetromboló, ha lábbal tiporják a vallásszabadságot. A klasszikus szabadságjogok közül ma is a vallásszabadság az egyik legfenyegetettebb szabadságjog, amelyet világszerte a legtöbb támadás ér. Ma a keresztyénség a legüldözöttebb vallás a világon, s az is köztudott, hogy Nyugat-Európa több, nekünk időnként erkölcsi leckét adni szándékozó országát zsidók százai hagyják el évente félelmükben az őket érő atrocitások miatt. Mindeközben tudatosan zajlik Európa és a nyugati civilizáció keresztyén gyökereinek elvágása, kultúránk átformálása, amelyet a tragikus európai demográfiai helyzet és a bevándorlás olyan mértékben erősít fel, hogy a keresztyén kultúra megmaradása válik kérdésessé a legősibb kontinensen. Márpedig, ha elvész a keresztyén kultúra, azzal együtt elbukik az emberi méltóság tiszteletén alapuló életformánk is.

Az 1568-as tordai vallásügyi törvény jelentőségéről és a vallásszabadság napjáról szóló törvényjavaslat egységes támogatása, valamennyi frakció általi benyújtása reményt ad, hogy időnként mi, mai gyarló utódok az erdélyi karokhoz és rendekhez hasonlóan felül tudunk emelkedni napi vitáinkon. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: A kormány részéről Hoppál Péter államtitkár úr kíván felszólalni. Parancsoljon!

DR. HOPPÁL PÉTER, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az 1568. évi tordai vallásügyi törvény jelentőségéről és a vallásszabadság napjáról szóló törvényjavaslatot tárgyalja ma a tisztelt Ház. A világtörténelmi jelentőségű, a magyarok demokratikus hagyományait és kulturális identitását reprezentáló eseményhez méltó, kormánypárti és ellenzéki közös előterjesztők által jegyzett törvényjavaslat több mint szimbolikus gesztus. A jól ismert tény szerint 450 évvel ezelőtt, 1568. január 6-án kezdődött és január 13-án záródott Erdélyben a tordai országgyűlés, amely kimondta tehát a négy vallás, a katolikus, az evangélikus, a református és az unitárius vallás szabadságát és egyenjogúságát, és ezzel a világban elsőként hirdette meg a vallási toleranciát, a lelkiismereti alapú szabad vallásgyakorlatot. 1054-ben a keleti és a nyugati kereszténység már kettészakadt, majd ötszáz évvel ezelőtt a reformáció egyházai is elszakadtak a közös nagy otthontól, de a két időpont között a közép-európai és az európai gyakorlat nem ismerte fel a vallási türelem fontosságát. Miután a régi és az új egyházak közötti évtizedes vallásháborúk során nyilvánvalóvá lett, hogy egyik fél sem tudja a másikat meggyőzni vagy adott esetben térdre kényszeríteni, az együttélést valamilyen formában ideje volt már rendezni. Így jött létre politikai kényszerűségből 1555-ben az augsburgi vallásbéke, amely azzal, hogy elismerte a lutheránus-evangélikus vallást, először mondotta ki Európában, hogy a nyugati kereszténységen belül nem csak egy vallás lehetséges. A béke szerint minden ország, tartomány, birodalmi szabad város választhatott, hogy a két vallás közül melyiket akarja követni.

(15.40)

De választásuk megszabta a joghatóságuk alatt élők vallási hovatartozását is egyúttal  cuius regio, eius religio. Egy kormányzati egységen belül így csak egy vallás, egy egyház létezhetett, tehát egyéni szinten a vallásszabadság joga nem érvényesült. Európa nyugati felében, északi, déli vagy középső részein nagyjából egységes vallási tömbök alakultak ki ennek következtében. Így láthatjuk Itália és a Pireneusi-félsziget egységes katolikus voltát, Skandinávia evangélikus jellegét, a német államok országonként katolikus, evangélikus identitását, vagy a Rajna menti református többséget.

Európa keleti részén azonban a vallási térkép ennél sokkal tarkább volt, különösen a Kárpát-medencében, főképpen pedig Erdélyben, ahol nemegyszer egy településen belül is több, két vagy három felekezet hívei éltek együtt. A békés együttélés megteremtése érdekében itt más utat kellett járni. Az 1542 óta önálló Erdélyi Fejedelemségben az 1550-es évekre a lakosság nagy része a lutheri reformációhoz csatlakozott fejedelmével, János Zsigmonddal együtt. Katolikusnak csak a Székelyföld egy része, Csíkszék és néhány főúri család maradt meg. Az 1557-es országgyűlés törvényben bevett vallássá nyilvánította a lutheri evangélikus vallást, és a katolikusokéival azonos jogokat biztosított számára. Amikor a magyar lakosság és a fejedelem a reformáció újabb, kálvini irányzatához csatlakozott, az 1564-es tordai országgyűlés bevett vallássá nyilvánította a kálvinizmust, a református vallást is. Az erdélyi reformáció harmadik ága akkor alakult ki, amikor a reformátusok egy része az unitárius vallásként az antitrinitárius tanokhoz pártolt át, és udvari papja, Dávid Ferenc hatására maga János Zsigmond fejedelem is így tett.

Ezek után tartották meg a szóban forgó 1568-as tordai országgyűlést  az újabb tordai országgyűlést , amely a lutheránus, a kálvinista irányzat mellett egyenjogúsította immár az unitárius vallást is, és a világban valóban elsőként meghirdette a vallási toleranciát. A tordai templomban megtartott összejövetel kimondta: „Midőn helyökön a prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, kiki az ő értelme szerint, és az község ha venni akarja, jó, ha nem penig senki kényszerítéssel ne kényszerítse az ü lelke azon meg nem nyugodván, de oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása ő néki tetszik. Ezért penig senki az prédikátorokat meg ne bánthassa, ne szidalmaztassék senki az religióért senkitől.”

Négyszázötven évvel ezelőtt tehát a tordai országgyűlés négy vallás, a katolikusság, az evangélikusság, a reformátusság és az unitáriusság szabadságát és egyenjogúságát mondotta ki. Az államvallás többé nem létezett; az uralkodói hatalom fölötte állt az egyházinak, de nem volt joga többé közöttük bármilyen szempontból különbséget tenni. Nem érvényesült a területi elv sem, mindenki maga dönthette el innentől kezdve, melyik vallást követi. A vallási türelmetlenségben izzó Európában Magyarország, Erdély a felekezeti béke szigete lett.

A tordai országgyűlésnek a hitről mint Isten ajándékáról tett megfogalmazása már előlegezi későbbi évszázadok gondolkodását, amely a nemzeti vagy politikai hovatartozástól függetleníti a vallást, és emberi jogként tisztel minden hitbeli meggyőződést. Megjegyzendő, az emberi alapjogok majd csak a XX. században kerülnek deklarálásra az 1948. december 10-én elfogadott emberi jogok egyetemes nyilatkozatával.

Tisztelt Ház! Tisztelettel hajtunk fejet elődeink történelmi jelentőségű vívmánya előtt, hogy a gyülekezetek, a közösségek saját hitfelfogásuk és szabad döntésük alapján válasszák meg a maguk prédikátorait, a maguk vallását. A tordai vallásügyi törvény szellemiségéből fakadó vallási törvények alapján az ortodox vallási közösségek is gyakorolhatták vallásukat, majd még a történelmi Magyarország időszakában később szintén elnyerte bevett egyházi státuszát az ortodoxia is. Meggyőződésem, hogy a tordai országgyűlés által meghirdetett elvek járultak hozzá a zsidó felekezet majdani redempciójához is. Mindezek által Erdély a vallásszabadság és a felekezeti türelem földjévé vált, menedéket nyújtva más országból elüldözöttek számára is.

A vallásszabadság törvénye, felekezeti és nemzeti hovatartozásunktól függetlenül mindannyiunk büszke öröksége, egyben felelősségünkre is ráébreszt. A közösség vallási önrendelkezése a modern demokrácia egyik előzményeként fogható fel, ami a történelmi fejlődés során a nyugati civilizációban általános elismerést nyert, és napjainkig a modern államberendezkedések alapvető ismérvének számít. A fentiek értelmében a tordai törvény által szavatolt szabad vallásgyakorlás jogát méltán tekinthetjük a keresztény Európa egyik alapértékének. Mindezekre tekintettel a tordai vallásügyi törvény kiemelt jelentőségű nemzeti értéknek minősül, amelyről az Országgyűlés úgy emlékezik meg, hogy január 13. napját a vallásszabadság napjának kívánja nyilvánítani.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány támogatja a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm, elnök úr. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm államtitkár úr hozzászólását. Megjegyzem, hogy van a magyar nyelvben egy kifejezés, az akadémiai húsz perc. Most be kell vezessük az államtitkári öt percet is, ami legalább hét perc. (Dr. Hoppál Péter: Elnézést kérek!) Beszámítjuk a túllépést a Gulyás Gergely által megspórolt időbe. Tisztelt Országgyűlés! Most a Törvényalkotási bizottság álláspontjának ismertetésére kerül sor, és erre felkérem Vas Imrét, a bizottság előadóját.

DR. VAS IMRE, a Törvényalkotási bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezúton tájékoztatom az Országgyűlést, hogy az elfogadott házszabályi rendelkezésektől való eltérés értelmében a tegnapi napon a Törvényalkotási bizottság megtárgyalta a T/19859. számon benyújtott, az 1568. évi tordai vallásügyi törvény jelentőségéről és a vallásszabadság napjáról szóló törvényjavaslatot, és ahhoz a bizottság 26 igen szavazattal összegző jelentést nyújtott be. Meggyőződésem, hogy egy nemzet fennmaradásának és összetartozásának fontos záloga, hogy közös történelmünk legfontosabb eseményeiről időről időre megemlékezzünk, amely az előttünk fekvő törvényjavaslat kifejezett célja. Az emlékállítás nem feledteti el velünk a nemes cselekedetet, de nemcsak az a cél, hogy mi ne felejtsünk, hanem hogy a felnövekvő nemzedék se felejtsen, ismerje meg a történéseket, a történelmünket.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem önöket, hogy adják meg támogatásukat, szavazzuk meg mindnyájan pártállástól függetlenül az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Most a képviselői felszólalások következnek, 5-5 perces időkeretben. Elsőként Hiller István képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportja tagjának adom meg a szót. Parancsoljon!

DR. HILLER ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Mélyen tisztelt Vendégeink! Nem egyszerűen egy 450 évvel ezelőtti eseményre emlékszünk és azt ünnepeljük, hanem egy gondolkodásmódra, amely gondolkodásmód ráadásul Erdélyben, Tordán 1568 első napjaiban, január 3-13. között nem önmagában álló egy olyan kísérlet volt, amely aztán valamilyen módon hamvába holt vagy éppenséggel elporladt, esetleg eltaposták, hanem olyan dologról beszélünk, tisztelt képviselői a Magyar Országgyűlésnek, amely egy sikeres megoldás volt. Oly ritkán tudunk a magyar történelemből kiemelni olyan eseményeket, olyan mentalitást, olyan gondolkodásmódot, amely egyébként nem önmagában, nemcsak abban az évben, évtizedben, hanem évszázados és valóban a korszakot tekintve is hosszú távon érvényes és sikeres megoldás. Azt kell mondjam önöknek, hogy nagyszerű dolog arra gondolni, hogy azok az elődök, akik ezt a döntést ott Tordán meghozták, olyan döntést hoztak, amiből az újjáalakuló, formálódó modern Európa meghatározó gondolkodói nemcsak merítettek, hanem építettek. Amikor majd két évtized elmúltával Justus Lipsius Németalföldön először fogalmazza meg a szuverenitás tartalmát  mi kell egy államnak ahhoz, hogy egyébként valóban önálló, szuverén, mások által tisztelt legyen , akkor visszanyúl ahhoz a döntéshez, amelyet egy erdélyi kisváros templomában hoztak.

(15.50)

Amikor háromnegyed évszázad múlva a mind a mai napig a nemzetközi jog atyjaként tisztelt Hugo Grotius a De jure belli ac pacis című művében  a háború és béke jogáról; megjegyzem, mindenütt a világban, ahol színvonalas jogi oktatás folyik, ez alapmű , ebben a Párizsban kiadott kötetében épít és használja mindazt a gondolkodást, mindazt a tartalmat, amelyet erdélyi karok és rendek 1568-an megfogalmaztak.

Ezért helyesnek tartom, és én magam és a frakciónk is csatlakozik ahhoz a közösséghez, amely hallja és meghallotta az Erdélyi Unitárius Egyház kérését és javaslatát, hogy a Magyar Országgyűlés különböző frakciói, egymással különböző módokon vitatkozó képviselők, mindannyian magyarok és európaiak ezt az eseményt, sőt ezt a gondolkodásmódot, sőt ezt a hosszú távon is érvényes sikeres megoldást, a vallási tolerancia tordai országgyűlésen törvénybe iktatott valóságát együtt és közösen megvalljuk 450 év távlatából.

Nyolcvan év kellett Európának, tisztelt képviselő asszonyok és képviselő urak, éppen nyolcvan esztendő, amikor egy nagy, ahogy annak idején mondták, az első világpusztító háborút lezáró béke 1648-ban, a vesztfáliai béke két német városban, Münsterben és Osnabrückben megköttetett. Az a béke, amely sok minden más mellett kétségkívül a modern Európa egyik alappillére volt. Lipsius, Grotius és mások, nemcsak elméleti gondolkodók, hanem a gyakorlatban korábban egymással vitatkozó, sőt harcoló ellenfelek belátása a tordai országgyűlés 1568-as végzését elődjének, szellemi elöljárójának tartotta. Ők úgy hívták, hogy pax optima rerum, egyszerűen azt mondhatnánk, a legmegfelelőbb béke, igazából a dolgok legjobb elrendezése.

Mi most egy választási kampányt kezdtünk, tisztelt kormánypárti és tisztelt ellenzéki képviselők. Lássuk be, hogy vallási türelem és általában türelem azok között kell hogy létrejöjjön, akik egyébként különböző módon gondolkodnak, mert akik azonos módon gondolkodnak, azok, bár nem ritka az sem, hogy ott vitatkoznak, mégiscsak megállapodásra tudnak jutni. Az a gondolkodásmód, amelyet Torda meghonosított a magyar és európai történelemben, biztos vagyok benne, hogy egyébként minket, mindannyiunkat, különböző módon gondolkodó, különböző frakciókban ülő magyarokat és európaiakat összeköt. Ezért csatlakozom és javaslom én is, hogy együtt szavazzuk meg ezt a helyes törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm. Most Szávay István képviselő úrnak adom meg a szót, a Jobbik képviseletében. Parancsoljon!

SZÁVAY ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Igen tisztelt Vendégeink! Egy olyan törvényjavaslat fekszik most előttünk, amely egy, a maga nemében páratlan, korát megelőző országgyűlési végzésnek állít emléket. 450 évvel ezelőtt Tordán ugyanis az erdélyi rendek bölcsen és békésen úgy határoztak, hogy elejét veszik a véres, vallási alapú polgárháborúnak, amely már akkor is oly sok kínt és szenvedést okozott Európa nyugati felén. Határozott, bölcs, előrelátó döntést hoztak, hiszen az oszmán és a Habsburg óriás közé szorult kicsiny Erdélyi Fejedelemség a Mohácsnál elbukott magyar államiság őrzőjeként nem engedhette meg magának, hogy vallási csatározások színterévé váljon, meggyengüljön, sőt saját magát véreztesse ki.Sokan mondják, kisebbíteni próbálva ezzel Torda jelentőségét, hogy másképp nem is dönthettek volna az erdélyi rendek. Ez azonban nem igaz. Akár kardélre is hányhatták volna egymást például egy eltérő evangéliumi értelmezés kapcsán 1568 januárjában. Ám akkor valószínű, hogy Báthory Istvánt sosem választják meg erdélyi királynak, Bethlen Gábor nem varázsolhatott volna tündérkertet Erdélyországból, és talán II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelmünk sohasem született volna meg.

Tisztelt Országgyűlés! Már a kortárs történetírók is tudták, hogy történelmi jelentőségű döntés született. Az Ibériai-félszigeten dühöngött a tudományos előrelépést és a gazdasági fejlődést is akadályozó inkvizíció, miközben Erdélybe áramlottak az Európa többi részén üldözött tudósok, mesteremberek és művészek, fellendítve a kisebbik magyar haza szellemi és gazdasági életét. Amikor 1572 Szent Bertalan éjszakáján Párizsban protestánsok ezreit gyilkolták meg, akkor Erdélyben már kedvükre dicsérhették az Urat a római katolikus, az evangélikus, a református vagy éppen az unitárius atyafiak, mindezt éppen fél évszázaddal a Német-római Birodalom lakosságának negyedét-felét elpusztító harmincéves háború kirobbanása előtt.

Tisztelt Országgyűlés! Úgy vélem, és erre képviselőtársaim is utaltak már, hogy a választások előtt végletesen megosztott politikai közhangulatban és az eddigi hatalomgyakorlás tükrében különösen üde színfolt az, hogy egy ilyen fontos javaslatot konszenzussal, valamennyi párt támogatásával közös javaslatként sikerül majd reményeink szerint elfogadni. Hozzá kell tennünk, nem volt azért ez mindig így. Emlékezzünk például a magyar zászló és címer napjáról, a magyar szórvány napjáról szóló határozati javaslatokra vagy II. Rákóczi Ferenc emléknapjára és még sorolhatnánk, amelyek bár hasonló fontosságúak voltak, hasonlóan nagy szimbolikus erővel bírtak, azokat néhányan mégis jobbnak látták kisajátítani. Hogy ez most nem így van, azért külön köszönet illeti egyébként Kövér László elnök urat. Mi a Jobbik részéről a legfontosabb ügyekben ezt a konszenzuskereső politikát fogjuk folytatni, és mindnyájunkat a jövőre vonatkoztatva is erre biztatjuk jó példaként. Én magam egyébként mind apai, mind anyai ágon több évszázadra visszamenőleg evangélikus családból származóként is különösen büszke vagyok arra, hogy ennek a javaslatnak az egyik előterjesztője lehetek; azt pedig sajnálom, hogy magán az ünnepi istentiszteleten annak idején nem lehettem jelen, hiszen évek óta nem léphetek be Románia területére.

Tisztelt Országgyűlés! Végül fontosnak tartom kiemelni, hogy az előttünk fekvő javaslat megpróbálja nemzetközi térben is elhelyezni a 450 évvel ezelőtt elfogadott, korát messze megelőző és a mai közös európai keresztény és védendő keresztény értékeink fontos részét magába foglaló tordai végzést. De ha már Erdély történelmének e kiemelkedő dátumát idézzük, ne felejtsük el azt sem, hogy hasonlóan fontos lenne a nagy egyesülés százéves évfordulójához közeledve annak az üzenetnek az eljuttatása is a nemzetközi közvéleményhez, hogy Gyulafehérvár 1918-as ígéretei a mai napig is beváltatlanok, mert mindmáig nincsen teljes szabadsága Erdély magyarságának.

Igaz a tordai végzésre is mindaz, amit már a fideszes képviselőtársam által is idézett erdélyi evangélikus költőfejedelem, Reményik Sándor írt 1920 januárjában Öröktűz című versében, érezve már a kegyetlen és igazságtalan trianoni diktátum közeledtét. Reményik Sándor akkor így kiáltott fel: „Egy lángot adok,  én is kaptam azt / Messziről, mint egy mennyei vigaszt, / Egy lángot, amely forraszt s összefűz…” Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm. Most Ikotity István következik, aki az LMP nevében mondja el beszédét. Parancsoljon, képviselő úr!

IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mélyen tisztelt Vendégeink! Vallásokból, hitvallásokból sokféle van, Isten azonban egy. Vallásszabadságból is sokféle van, számunkra azonban a tordai kiemelkedő jelentőségű.

(16.00)

Nemcsak azért, mert a világon elsőként itt mondták ezt ki, hanem azért is, mert a miénk, magyaroké; büszkék lehetünk erre. Gondoljunk csak bele, milyen kor volt az! Gondoljunk csak bele abba, hogy a kora újkor Magyarországa, a mohácsi vész után néhány évtizeddel három részre szakadt ország, a teljes elkeseredettség társadalmilag, politikailag, területileg; darabokban az ország, erkölcsileg is. Gondoljunk csak bele, az egyik átmentője a legkevésbé sem patyolattiszta János Zsigmond édesapja! Ebben az elkeseredettségben, ebben a gyengeségben született egy ilyen nagyszerű dolog, egyedülálló módon, a világon elsőként.

Miért mondom mindezt? Szeretnék utalni arra a mondatra, ami a törvényszövegbe úgy került be, hogy én személy szerint kifogásoltam és próbáltam elkerülni. Ez pedig az első mondat, ami szerint „Isten a történelem ura.” Ez pusztán szemantikai észrevétel a részemről. Azt gondolom, ez egy teológiai kifejezés, jogi szövegben nincs helye. És hogy ezt elmondtam, ahogy utaltam arra, hogy milyen kor volt ez, mennyire nehéz kor, az talán segít megérteni azoknak is, akik ezt a közvetítést figyelik. Ahogy Pál levelében olvashatjuk: „Isten a gyengeségből is tud erényt kovácsolni.” Azt gondolom, itt is erről van szó.

Felemelő és megtisztelő, hogy részese lehetek ennek az előterjesztésnek. Nagyon köszönöm a kezdeményezőknek, köszönöm elnök úrnak is. Pártom támogatja ezt a törvényjavaslatot, és nagyon bízom benne, hogy nagyon sokak számára világos lesz az, hogy mit is jelent ez, mekkora jelentősége van ennek, hosszú távon előremutató és olyan érték lesz, ami mindenki számára érthető. Köszönöm, elnök úr, a szót. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm. Most a pártok szónokainak sorában utolsóként Vejkey Imre képviselő úrnak, a KDNP tagjának adom meg a szót. Parancsoljon!

DR. VEJKEY IMRE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Főtiszteletű és Főtisztelendő Urak! Tordán a világban elsőként már 450 évvel ezelőtt megfogalmazták, hogy még az Istenben való hitben sem minden és mindenki egyforma, a világ és benne Erdély sokszínű, amely sokszínűség egymáshoz kapcsolódva támogatja és kiegészíti egymást, az örömhír minél teljesebb megismerése érdekében. Tudjuk, hogy a vallásszabadságért vívott harc az emberi jogokért folytatott sok évszázados küzdelem egyik fontos fejezete volt. Számunkra itt a XXI. században az ember méltóságából következik, hogy tiszteljük és fontosnak tartjuk minden ember vallásszabadságát és magát a közösségi vallásszabadságot is. A tordai vallásbéke előtt azonban ez nem így volt. A tordai vallásbéke előtt nem volt sem egyéni, sem közösségi vallásszabadság a világban.

Erdély azonban, példát mutatva az egész világnak, kimondta a felekezetek közötti vallásbékét. Ez óriási áttörés volt, tisztelt hölgyeim és uraim, az akkori korszellem korlátain. Ne feledjük, a Német-római Birodalomban 1555-ben megkötött augsburgi vallásbéke csak azt mondta ki, hogy akié a föld, azé a vallás. Vagyis az alattvalóknak követniük kellett a fejedelem vallását. Kiemelkedő volt tehát az az áttörés, amely kimondta a prédikálás szabadságát és a lelkiismeret kényszermentességét. Kiemelkedő volt még akkor is, ha 450 év után a mai fanyalgók azt mondják, hogy az erdélyi országgyűlés vallásbékét kimondó tordai határozata a vallásszabadság jogát nem az egyén jogaként, hanem csak közösségi jogként értelmezte. De, hölgyeim és uraim, hogyan értelmezhette volna akkor és ott másként? Tudniuk kell, hogy az akkori világ éppen a vallásháborúk korát élte, és ezen körülmények között vált a béke szigetévé Erdély, amely államiságát a tordai döntés alapján a három nemzet és a négy bevett felekezet egyenjogúságának elvére építette.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A tordai törvényben megfogalmazott rendelkezéseket úgy a modern demokrácia előzményeinek, mint a keresztény Európa egyik alapértékének tekintjük, amely által a vallásgyakorlás már nem valamiféle kötelezettséget jelent a közösség számára, hanem szabadon megválasztható és megélhető szabadságot.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Európa napjainkra sajnos jelentős mértékben elveszítette keresztény hitét és értékeit, pedig néhány évtizeddel ezelőtt az Unió alapító atyái, Adenauer, Schuman, de Gasperi bátran és szívből mondták, kinyilvánították, hogy Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz. Ezzel kimondták, hogy Isten tagadása nem segít elkerülni a feszültségeket, sőt kifejezetten erősíti azokat, mert gyengíti a társadalom szöveteit, és ez egyre nagyobb bizalmatlanságot hoz, ami végül odavezet, hogy az európai civilizáció egyre törékenyebb lesz.

Sajnos, ez valósult meg napjainkra azzal, hogy az Európát kívülről ért fenyegetés vákuumot talált földrészünk hitében. Márpedig az ürességet, mint azt önök tudják, mindig betölti valami. De ne feledjék: soha nem késő válaszolni Isten szavának hívására és visszatérni a gyökerekhez egy új, erős, keresztény Európa építése érdekében, ahol a „mennyit érsz” nem a pénztárcád vastagságán méretik le, hanem a lelki gazdagságodon; azon a lelki gazdagságon és szabadságon, amelyet eleink Tordán 450 évvel ezelőtt oly fontosnak tartottak. Ne feledjék: mi vagyunk a remény kovásza Európában. Ne feledjék azt sem, hogy a tordai vallásügyi törvény kiemelt jelentőségű nemzeti értékünk.

A KDNP parlamenti frakciója ezért támogatja a törvényjavaslatot, és azt is, hogy január 13-át az Országgyűlés a vallásszabadság napjának nyilvánítsa. Kérem, támogassák önök. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm. Azzal a feltételezéssel élve, hogy a megmaradt csekély mértékű időt nem kívánják a frakciók kihasználni, az összevont vitát lezárom. Tudomásom szerint az előterjesztők nevében nem kíván senki sem zárszót mondani. Így rám házelnökként már csak az a kötelezettség háramlik, hogy köszönetet mondjak a törvény előterjesztésében társult képviselőknek és pártoknak a törvény megalkotásáért és hamarosan bekövetkező elfogadásáért.De mindenekelőtt mindannyiunk nevében köszönetet mondok erdélyi atyánkfiainak a kezdeményezésért és azért, hogy lehetővé tették számunkra a részvételt e történelmi pillanatról való méltó megemlékezésen a történelmi helyen. (Taps.) Természetesen nemcsak az itt megjelent főtiszteletű és főtisztelendő uraknak és közösségeiknek szól ez a köszönet, hanem Jakubinyi György excellenciás érsek úrnak és katolikus testvéreinknek is, akiknek együttműködése és támogatása lehetővé tette a méltó megemlékezést történelmünk egyik egyetemes jelentőségű nemzeti teljesítményéről. Köszönjük szépen, Isten áldja önöket! (Taps.)

Tisztelt Országgyűlés! Most határozathozatalokkal folytatjuk munkánkat.

Soron következik az 1568. évi tordai vallásügyi törvény jelentőségéről és a vallásszabadság napjáról szóló T/19859. számú törvényjavaslat zárószavazása. Emlékeztetem önöket, hogy a tegnapi döntésünknek megfelelően a törvényjavaslatot házszabálytól eltéréssel tárgyaltuk. Mivel az előterjesztéshez összegző módosító javaslat nem érkezett, most a törvényjavaslat benyújtott szövegéről határozunk.

(16.10)

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a T/19859. számú előterjesztést. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.  Taps az eredmény megjelenésekor.)

Megállapítom, hogy a Ház 142 igen szavazattal, egyhangúlag fogadta el a tordai vallásügyi törvényről szóló emléktörvényt.

Soron következik a Lengyelország melletti kiállásról Brüsszel nyomásgyakorlásával szemben című, H/19861. számú határozati javaslathoz benyújtott összegző módosító javaslatról történő döntés és a zárószavazás.

Köszöntöm a III. számú páholyban helyet foglaló őexcellenciája Jerzy Snopek urat, Lengyelország rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. (Taps.)

Emlékeztetem önöket, hogy a tegnapi döntésünknek megfelelően a határozati javaslatot kivételes eljárásban tárgyalta az Országgyűlés. A Törvényalkotási bizottság összegző módosító javaslatát H/19861/7. számon, összegző jelentését pedig H/19861/8. számon terjesztette elő. Most az összegző módosító javaslatról döntünk.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a Törvényalkotási bizottság H/19861/7. számú összegző módosító javaslatát. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés az összegző módosító javaslatot 114 igen szavazattal, 13 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta. Most a zárószavazás következik.

Kérdezem a tisztelt házat, elfogadja-e a H/19861. számú határozati javaslat összegző módosító javaslattal módosított szövegét. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

A Ház 114 igen szavazattal, 13 nem ellenében, tartózkodás nélkül a módosított határozati javaslatot elfogadta. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Soron következik a Budapesten megrendezendő Hungarian Open ATP World Tour tenisztorna megvalósításához szükséges létesítményfejlesztésről szóló T/19868. számú törvényjavaslathoz benyújtott összegző módosító javaslatról történő döntés és a zárószavazás. Tegnapi döntésünknek megfelelően ezt a törvényjavaslatot is kivételes eljárásban tárgyalja az Országgyűlés. A Törvényalkotási bizottság összegző módosító javaslatát T/19868/5. számon, összegző jelentését pedig T/19868/6. számon terjesztette elő. Most az összegző módosító javaslatról döntünk.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a Törvényalkotási bizottság T/19868/5. számú összegző módosító javaslatát. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az összegző módosító javaslatot 131 igen szavazattal, 11 nem ellenében, 5 tartózkodás mellett fogadta el a Ház.

Most a zárószavazás következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a T/19868. számú törvényjavaslat összegző módosító javaslattal módosított szövegét. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

A Ház a törvényt 130 igen szavazattal, 15 nem ellenében, 2 tartózkodással elfogadta.

Soron következik a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény módosításáról szóló T/19863. számú törvényjavaslat zárószavazása. A tegnapi döntésünknek megfelelően ezt a törvényjavaslatot is kivételes eljárásban tárgyalja az Országgyűlés. Az előterjesztéshez összegző módosító javaslat nem érkezett, most a törvényjavaslat benyújtott szövegéről határozunk ezek szerint.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a T/19863. számú előterjesztést. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

A Ház a törvényt 132 igen szavazattal, 15 tartózkodás mellett, ellenszavazat nélkül elfogadta.

Soron következik a pénzügyi közvetítőrendszer hatósági felügyeletét érintő egyes törvények módosításáról szóló 2017. évi CXCI. törvény módosításáról szóló T/19862. számú törvényjavaslat zárószavazása. Ezt a törvényjavaslatot is kivételes eljárásban tárgyalja az Országgyűlés. Az előterjesztéshez összegző módosító javaslat szintén nem érkezett, most tehát az előterjesztett szövegről határozunk.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a T/19862. számú törvényjavaslatot. Kérem, most szavazzanak! (Szavazás.)

A törvényt 131 igen szavazattal, 5 nem ellenében, 11 tartózkodás mellett fogadta el a Ház.

Soron következik a hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény módosításáról szóló T/19773. számú törvényjavaslat zárószavazása. Tegnapi döntésünknek megfelelően a törvényjavaslatot házszabálytól eltéréssel tárgyalja az Országgyűlés. Az előterjesztéshez összegző módosító javaslat nem érkezett, így tehát a benyújtott szövegről határozunk.

Kérdezem a tisztelt Házat, elfogadja-e a T/19773. számú törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

A Ház a javaslatot 145 igen szavazattal, egyhangúlag fogadta el.

Tisztelt Ház! Most előterjesztések tárgysorozatba vételéről döntünk. Emlékeztetem önöket, hogy tegnap ezek tárgyalását már lefolytatta az Országgyűlés.

Kérdezem önöket, hogy tárgysorozatba veszik-e a Tóth Bertalan, MSZP és Szabó Timea független képviselők által a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvénynek a kötelező miniszterelnök-jelölti vita megteremtéséhez szükséges módosításáról szóló, T/19749. számon előterjesztett törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

A tárgysorozatba vételre vonatkozó javaslatot a Ház 35 igen szavazattal, 112 nem mellett, tartózkodás nélkül elutasította.

Kérdezem önöket, tárgysorozatba veszik-e a Tóth Bertalan és Harangozó Tamás MSZP-s képviselők által a fideszes oligarchák közpénzből való gazdagodásának felszámolása érdekében a tisztességes eljárás védelméről és a közpénzből nyújtott támogatások átláthatóságáról szóló, T/19594. számon előterjesztett törvényjavaslatot. Kérem, most szavazzanak! (Szavazás.)

A törvényjavaslatot 33 igen mellett, 113 nem szavazattal, tartózkodás nélkül az Országgyűlés nem vette tárgysorozatba.

Kérdezem önöket, tárgysorozatba veszik-e a Szelényi Zsuzsanna független képviselő és képviselőtársai által az „Isztambuli Egyezmény” elfogadásáról szóló, H/18293. számon előterjesztett határozati javaslatot. Kérem, most szavazzanak! (Szavazás.)

A Ház a határozati javaslatot 31 igen szavazat mellett, 114 nem szavazattal, tartózkodás nélkül nem vette tárgysorozatba.

Tisztelt Országgyűlés! Most fegyelmi ügyek döntéshozatalával folytatjuk munkánkat. Tájékoztatom önöket, hogy az Országgyűlésről szóló törvény 51/A. § (1) bekezdése alapján a 13. § (6) bekezdésében foglalt elnöki jogkörömben eljárva dr. Szél Bernadett és dr. Hadházy Ákos LMP-s képviselők esedékes tiszteletdíjának csökkentését rendeltem el. A képviselők kérték a Mentelmi bizottságtól a döntések hatályon kívül helyezését, de a bizottság ennek egyik esetben sem adott helyt.

Ezt követően az Országgyűlésről szóló törvény 51/A. § (9) bekezdése alapján a képviselők kérték, hogy az Országgyűlés helyezze hatályon kívül a házelnöki döntéseket.

(16.20)

Erre figyelemmel a házszabály 148. § (2) bekezdése alapján határozati javaslatokat terjesztettem elő H/19866. és H/19864. számokon a képviselők esedékes tiszteletdíjának csökkentését elrendelő korábbi döntéseimmel azonos tartalommal. Felhívom figyelmüket, hogy a határozati javaslatokat, az azokhoz kapcsolódó házelnöki döntéseket, az erre vonatkozó képviselői kérelmeket és a Mentelmi bizottság döntéseit a honlapon megismerhették.

Tisztelt Országgyűlés! A házszabály rendelkezései szerint a határozati javaslatokhoz sem módosító javaslatokat, sem bizottsági jelentést nem lehet benyújtani. Felhívom figyelmüket, hogy amelyik képviselő esetében a házelnöki döntést az Országgyűlés hatályon kívül helyezi, a képviselő esedékes tiszteletdíja nem csökken, az Országgyűlésről szóló törvény 51/A. § (1) bekezdése alapján a vele szemben indított eljárás megszűnik. A tiszteletdíj csökkentéséről szóló házelnöki döntésekről az Országgyűlés vita nélkül, képviselőnként külön-külön határoz.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hatályában fenntartja-e a dr. Szél Bernadett képviselő asszony esedékes tiszteletdíjának csökkentésére irányuló házelnöki döntést a H/19866. számú határozati javaslatban foglaltak szerint. Kérem, most szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a házelnöki döntést 112 igen szavazattal, 31 nem ellenében, tartózkodás nélkül fenntartotta.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hatályában fenntartja-e a dr. Hadházy Ákos képviselő esedékes tiszteletdíjának csökkentésére irányuló házelnöki döntést a H/19864. számú határozati javaslatban foglaltak szerint. Kérem, most szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a házelnöki döntést 111 igen szavazattal, 32 nem ellenében, tartózkodás nélkül fenntartotta.

Most felkérem Tiba István jegyző urat, hogy ismertesse a dr. Szél Bernadett és dr. Hadházy Ákos képviselőkre vonatkozó elfogadott határozatok szövegét.




Felszólalások:   117-133   134-148   148      Ülésnap adatai