Készült: 2019.03.19.22:59:03 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

44. ülésnap (2018.11.27.),  196-301. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 4:57:43


Felszólalások:   170-195   196-301   302-309      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, Dunai Mónika képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőségünk. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a munkaidő-szervezéssel és a munkaerő-kölcsönzés minimális kölcsönzési díjával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A Szatmáry Kristóf, Kósa Lajos és Bányai Gábor fideszes képviselők által benyújtott előterjesztés T/3628. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Elsőként megadom a szót Kósa Lajos úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének, 30 perces időkeretben.

KÓSA LAJOS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magyarország az elmúlt időszakban bebizonyította, hogy képes versenyképes gazdaságot építeni, képes azt üzemeltetni, és megtalálja azokat a szabályozásokat, azt a gazdaságpolitikát, azokat az eszközöket, amivel úgymond nem a nyugat-európai országok mintáját és tanácsait követve (Közbeszólás az MSZP soraiból: Az biztos!), nem az IMF és az Európai Bizottság tanácsait követve, de mégiscsak sikeres gazdaságot épít. Ezt hívták unortodox gazdaságpolitikának, mintegy jelezve  nem mintha lenne ortodox gazdaságpolitika , hogy Magyarország sokszor eltérő utakon jár a különböző eszközök megválasztásánál.Teljesen világos, ha tudunk szabályozási eszközökkel segíteni a magyar gazdaságon, a magyar gazdaságot, annak vállalatait hatékonyabbá, versenyképesebbé lehet tenni, akkor ezt meg kell ragadnunk, hiszen  idézőjelbe téve  a szabályozás a legolcsóbb a gazdaságpolitikai eszközök között, és ügyes szabályozással sokat tudunk segíteni a magyar vállalatokon. (Bangóné Borbély Ildikó: Az biztos!) A vállalatok és a gazdaság erősítése pedig eminens érdeke a munkavállalóknak, hiszen ha nincs erős gazdaság, ha nincsenek erős és fejlődő vállalatok, akkor foglalkoztatás sincs, és ha nincs foglalkoztatás, az nem jó a munkavállalóknak.

A Fidesz-kormány kitűzte azt a célt maga elé, hogy Magyarországon teljes foglalkoztatást valósít meg (Csárdi Antal: 110 százalékos!), vagyis aki tud dolgozni, az találjon munkát, és ne akadályozzák felesleges bürokratikus szabályok a munkavállalási lehetőségét.

(19.00)

Az általam benyújtott két törvényjavaslat  mert bár egyben tárgyaljuk, de azért két témáról van szó  egy ilyen szabályozásra tesz javaslatot.

Nem állítom azt, hogy nem lehet a javaslaton javítani, és őszintén mondom, hogy nyitott vagyok a különböző megközelítésekre, javaslatokra, hogyha azok nem térítik el a törvényjavaslat főbb célját és irányát. És természetesen miután be van nyújtva a Ház elé a törvényjavaslat, tehát van szöveg, van miről beszélni, így a szükséges egyeztetéseket is lefolytatom ezekkel a javaslatokkal kapcsolatban, így a munkavállalók szervezeteivel és a munkaadók szervezeteivel is.

Itt csak egy zárójeles megjegyzés: nagyon sokszor szokták  szerintem félreértve a parlamenti munka menetét  követelni azt ellenzéki pártok is és különböző szervezetek is, hogy a benyújtók előzetesen, a benyújtás előtt egyeztessék a javaslatokat. (Közbeszólások és derültség az ellenzék soraiban.  Dr. Varga-Damm Andrea: A jogalkotási törvénybe bele van írva!) Ez egy félreértés, mert a parlamenti munkának a következő a menete és lényege: megvan a javaslat, megvan a szöveg, van miről beszélni, tükrözi (Közbeszólások az ellenzék soraiból.) a törvényalkotó szándékát, az előterjesztő szándékát, és megindul természetesen az alkalmassági vita, megindul az általános vita, és természetesen eközben, olyan a parlamenti munka logikája, hogy van kellő idő arra, hogy a megfelelő szervezetekkel lefolytassuk az egyeztetést  itt is ez történik, holnap találkozom a nagy szakszervezeti szövetségek vezetőivel, közben kerestek más szervezetek is, a munkaadói szervezetek is kerestek , és ennek kapcsán kialakul az a javaslat, amivel tudjuk módosítani, ha szükséges, az eredeti szöveget, és a végén a parlament, egyébként a parlamenti szervezetek még mindig folytathatnak egyeztetést, dönteni fog arról, hogy elfogadjuke a javaslatot, vagy sem. (Közbeszólás az ellenzék soraiból.)

Ennek keretében, tehát nem valami szöveg nélküli, alapvetően karakter és javaslat nélküli végtelen egyeztetést csinálunk arról, hogy még nem is határoltuk le arra, hogy mit is akarunk csinálni, ennek szellemében két javaslatot fogalmaztam meg  még egyszer hangsúlyozom: nyitott vagyok a jobbító szándékú megoldásokra. Természetesen, ha valaki armageddont, összeomlást, rettenetet, bérrabszolgaságot, kizsákmányolást vagy nem tudom mit vizionál, valószínűleg felütve a ’70-es évek agitációs propagandista brosúráit, azzal nehéz mit kezdeni, mert a dolog abból a szempontból értelmetlen, hogy az általam benyújtott javaslat sem azzal az igénnyel fogalmazódott meg, hogy találjuk fel megint a meleg vizet, az európai, egyébként versenyképes országok gyakorlata nagyon jelentősen hasonló megoldásokat tartalmaz. (Közbeszólás az ellenzék soraiból.) Tehát például Németországban hasonló javaslatok és mechanizmus van (Közbeszólások az ellenzék soraiból.  Dr. Varga-Damm Andrea: Hát, ott persze van szakszervezet!), ami azt jelenti, hogy ha Németországban persze bérrabszolgaság és kizsákmányolás van, akkor persze nálunk is az lesz, de hogyha véletlen Németországban mégsem az lenne, akkor nálunk sem lesz az. (Dr. Varga-Damm Andrea: Jaj, ne!  Közbeszólások az ellenzék soraiból.)

Rátérve a konkrét javaslatokra: az egyik javaslatom a munkaidő-keretes gazdálkodást és munka- és humánmunkaerő-politikát folytató szervezetekre, vállalatokra vonatkozik, nevezetesen, a mai rendszer az, hogy ha munkaidő-keretes elszámolásban van egy munkaadó a munkavállalóival, akkor egy évben főszabályként 250 munkaórányi túlmunkát rendelhet el, ami meghaladja, ez a munka, a napi 8 órát, a heti ötnapos, 40 órás munkahetet, de 12 hónapos időkeretet nézve ezt ki kell egyenlítenie, és úgy kell kijönnie az egész időszakra vetítve annak, ami egyébként nálunk is kötelező, és nem is kívánunk rajta változtatni, 8 órás munkanap, ötnapos munkahét, az én javaslatom sem kíván ezen változtatni. Itt az elszámolásnak a keretei a kulcskérdés.

Hogyha a mostani szabályozást nézzük, a kollektív szerződés, amennyiben eltér a 250 munkaórás túlmunka elrendelésének lehetőségétől, és 300-ban határozza meg ezt a jogszabályalkotó, tehát a kollektív szerződésre bízza, akkor lehetséges a 12 hónapra vetítve a 300 munkaóra túlmunka-elrendelés, azzal együtt egyébként, hogy az elszámolási időszak végén ki kell jönnie az eredeti, törvény szerinti, a munkavállalókra kötelező munkavállalási időnek. (Dr. Varga-Damm Andrea: És ha felszámolták, akkor mi lesz?!) Az én javaslatom azt tartalmazza, hogy ez a 300 lehetséges munkaóra menjen fel 400-ra, az elszámolási periódus pedig legyen 36 hónap, tehát három év.

Természetesen nem szeretném ezt úgy megvalósítani, hogy közben a munkavállalókat teljesen kiszolgáltatjuk a munkaadóknak, és ebben az értelemben a javaslaton, magam is látom, van mit erősíteni, mert eszközöket kell adni a munkaadók kezébe arra, hogy ne egyenlőtlen félként alkudozzanak a munkavállalóval a munkaidő és annak a kihasználása kapcsán.

Többfajta megoldás is lehetséges, ezt én meg is kaptam, egyébként két ágazati nagy szakszervezeti szövetség is elküldte a javaslatait, az egyik az, hogy a 400 órát, hasonlóan a mostani szabályozáshoz, csak akkor tegyük lehetővé, hogyha a kollektív szerződés ezt megengedi, mert, ugye, akkor egy kölcsönös megegyezés alapján alakul ez ki; de van egy másik lehetőség is, ezt is felvetették, nevezetesen, hogy maradjon a rendszer a mostani keretek között, tehát 250 óra alapból, 300, ha kollektív szerződés, és a 400 munkaóra csak akkor lehetséges, tehát a plusz 100 óra, hogyha azt a munkavállaló vállalja, tehát ott valamifajta módon erősítsük meg a munkavállaló önálló döntését, hivatkozva arra, hogy jó néhány cégnél vagy nincsen kollektív szerződés, vagy nem szervezettek a munkavállalók kellően, és azzal egy törvényjavaslat nyilván nem tud mit kezdeni, de ekkor is szeretnénk valamilyen alkupozíciót biztosítani a munkavállalók részére.

Ez a javaslat abból indul ki, hogy a gazdaságban számos olyan vállalat van, amely olyan termelést, szolgáltatást végez, amelyre a szezonalitás a jellemző különböző logika mentén: vagy a kereslet szabályozza, vagy egyéb kondíciók miatt szezonális a termelés. Summa summarum, a dolognak az a lényege, hogy van az, amikor nagy a kereslet a szolgáltatás, az áru iránt, és annak a kielégítése csak többletmunkával lehetséges, más időszakokban pedig nincs annyi megrendelés, nincs annyi szolgáltatási igény, és akkor pedig nincs szükség akkora munkaerő alkalmazására. Ha ezt úgy oldanák meg a vállalatok, hogy valamifajta ilyen, a fizetést az elvégzett munkaórákhoz igazító rendszert csinálnának, akkor a munkavállalóknak a jövedelme nehezen lenne előre kiszámítható, ilyen havi, avagy negyedéves hullámzást mutatna.

A munkaidő-keretes elszámolást pont ezért találták ki, hogy akkor is meglegyen a munkavállalóknak a fizetése, ami egyébként a szerződésben rögzített, hogyha adott esetben a munkaadó nem tud annyi munkát kiadni nekik, hanem kevesebbet, 6 órát, 5 órát bizonyos szakaszokban, ezért cserébe bizonyos szakaszokban azt kéri a munkaadó, hogy ne 8 órát, hanem többet teljesítsenek, és ezt kell elszámolni egy valamilyen perióduson belül, én a 36 hónapot javaslom. (Tordai Bence: Miért?! Miért?!) Ez az én meglátásom szerint és az általam folytatott egyeztetések szerint lényegében a magyar gazdaság majdnem minden vállalatának elegendő periódus, tehát nincs ennél hosszabb időről szó. (Tordai Bence: De jó! Jaj, de jó!  Közbeszólások és derültség az ellenzék soraiból.)

A helyzet az, hogy a 36 hónapos munkaidő-keretes elszámolás az Európai Unió számos országában ismert gyakorlat. Amikor például Magyarországon a szlovák gazdaság versenyképességét szokták emlegetni, akkor azt kell mondjam, hogy arról mindig megfeledkezünk, hogy ott például a munkavállalókra vonatkozó szabályok szerint még az általam benyújtott javaslatnál kedvezőtlenebb konstrukciók is ismertek. (Ander Balázs: Például egyharmaddal magasabb a minimálbér!) Én nem szeretném őket követni, én azt szeretném, hogyha a munkaadók és a munkavállalók valamilyen, a kölcsönös érdekek alapján rögzített win-win megegyezést tudnának ezzel kapcsolatban létrehozni (Dr. Varga László: Azt hogy?!), és én ezért azt gondolom, hogy az általam megfogalmazott javaslat nem is lesz általános, mert csak bizonyos vállalatoknál, bizonyos gazdasági szektorokban igaz az, hogy ez a periodicitás alapvetően meghatározó a munkaerő-gazdálkodásban.

(19.10)

Mindenesetre rendkívül érdekes, de figyelmébe ajánlom az ellenzéki képviselőtársaimnak, hogy egyébként számos munkavállalói szervezet jelentkezett arra (Dr. Varga-Damm Andrea: Hogy tetszik?), hogy ha őket alkupozícióba hozzuk, akkor egyébként ez a szabályozás elfogadható nekik, mert azt gondolják, hogy a béralku kapcsán van mit kérni tőlük és ezért van mit nekik kérni a vállalattól. Hiszen az napnál világosabb, hogy mindenkinek az az érdeke, hogy bérfelzárkózás legyen Magyarországon az Európai Unió átlagához. (Bangóné Borbély Ildikó: Miért? Nincs? Pedig azt mondtátok!) Az elmúlt nyolc évben ez látványosan elindult, szemben, mondjuk, a szocialisták kormányzásának nyolc évével (Dr. Varga-Damm Andrea: Mert nem vándoroltak el annyian, azért!), amiben egyébként 2005-től kezdődően a nettó reálbér minden évben csökkent az előző évhez képest, és ezt fejelte meg a gazdasági válság. (Zaj, közbeszólások.)

Ezt fejelte meg még az akkori szocialista kormányzat  csak hogy a munkavállalóknak nagyobb kedve legyen az élethez  a 13. havi bérek elvonásával és a 13. havi nyugdíjak elvonásával (Bangóné Borbély Ildikó: Majd mindjárt beszélünk erről!), merthogy a szocialisták szociális érzékenysége csak odáig terjedt ki, hogy el kell venni az emberektől a pénzt.

Én azt gondolom, hogy ez a javaslat természetesen, még egyszer mondom, jó néhány szempontot még tartalmazhat az egyeztetések során, és remélem, képviselőtársaim is majd beadják a megfelelő módosító javaslatokat, amelyek tükrözik az ő véleményüket. Mindenesetre ez a javaslat reményeim szerint segít abban, hogy a magyar gazdaság versenyképességét tovább erősítsük, ugyanakkor lehetővé tegyük azt, hogy a magyar munkavállalók… (Leesik a mikrofonja.)…  bocsánat. (Bangóné Borbély Ildikó: Már az sem bírja!  Kósa Lajos feltűzi a mikrofonját.) Amennyiben hozzájárulnak és előnyösnek találják ezt, akkor tudjanak olyan munkakeretben dolgozni, amit nekik a munkáltató felajánl. Ez a javaslatom egyik eleme.

A másik eleme egy másik, de nem lényegtelen ágazat, ez az atipikus foglalkoztatást tekintve a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó vállalatokra vonatkozik. Tudjuk, hogy hogyan működik a munkaerő-kölcsönzés. A munkaerő-kölcsönző egy vállalkozási szerződést köt a munkaadóval arra, hogy biztosít neki munkavállalókat, de a munkavállaló a munkaerő-kölcsönzővel van munkaviszonyban, és nem a munkaadóval, a munkaadónál csak teljesít és dolgozik.

Durván egy 450-500 ezer olyan munkavállaló van, aki a munkaerő-kölcsönzőkön keresztül kap munkát Magyarországon. Ezt egyébként a rugalmassága miatt, és amiatt, hogy leveszi a HR-költségeket, tehát a humán munkaerő, az emberek foglalkoztatásával kapcsolatos adminisztratív terheket leveszi a tényleges munkaadóról, ezt eléggé szeretik a magyar piacon. Természetesen a magyar kormánynak elhatározott szándéka, hogy a megfelelő kormányrendeletben rögzített minimálbér és szakmunkás-minimálbér mindenhová, minden munkavállalóhoz eljusson. Ugyanakkor az atipikus foglalkoztatási eseteknél  hogy is mondjam?  vannak rések a pajzson, és én már több javaslattal éltem, ami mind azt szolgálja, hogy ezeket a réseket valamilyen módon összehúzzuk, betömjük.

Még az előző ciklusban tettem javaslatot arra, hogy a diákszövetkezetek esetén legyen minimális szolgáltatási díj, amit a kormányrendeletben úgy kell kiszámolni, hogy a minimális szolgáltatási díj, amiért a diákszövetkezet elvállalja a munkát, az tegye lehetővé a diákoknak az elvégzett munka után a minimálbér kifizetését. Amennyiben a diáknak van szakmunkás végzettsége, hiszen szakközépiskolából is mennek egyetemre, akkor a szakmunkás-minimálbért, a ráeső járulékokat, amennyiben van, és az adó megfizetését is tegye lehetővé. Ugyanis hogyha alacsonyabb áron vállalnak, akkor napnál világosabb, hogy vagy adót nem fognak fizetni, vagy a diákokat nem fizetik ki.

Ezt el is fogadta a parlament, ennek teljesen megfelelően a nyugdíjas-szövetkezetekre is kiterjesztettük ezt, és én most szeretném a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó vállalatokra is kiterjeszteni. Ugyanis sajnos a munkaerő-kölcsönzéssel a piac körülbelül 20 százaléka, kiszámítható, hogy hajlamos a vállalási árában alacsonyabb áron vállalni munkát, mint amiből ki lehet fizetni a minimálbért, a járulékokat és az adót.

Ehhez mindenféle trükk van, ezt mindenki tudja, hiszen papíron 6 órás a foglalkoztatás meg 4 órás, és akkor azt mondják, hogy de hát 4 órás a foglalkoztatás, tehát egy ellenőrzésen azt mondják, hogy dehogynem, ki lehet fizetni belőle a 4 órás bért, a 8-at nem persze; persze 8 órában vannak foglalkoztatva.

Aztán van az a típusú vállalkozás, aki egy ideig-óráig fenntartja a látszatot, úgy-ahogy fizeti az alkalmazottait, az adót nem fizeti, utána pedig bedönti ezeket a vállalkozásokat. A diákszövetkezetek esetén a legismertebbé vagy hírhedtebbé váló pont az önök kollégája (Bangóné Borbély Ildikó: Vigyázz a szádra, Lajos!), hű barátja, fegyverhordozója és az aktivisták szervezője, Czeglédy elvtárs és az ő vállalkozási birodalma, és természetesen a munkaerő-kölcsönzéssel kapcsolatban is előfordulnak ezek az anomáliák.

Az általam megfogalmazott javaslat nagyon egyszerű, azt mondja, hogy határozzuk meg a munkaerő-kölcsönzők számára a minimális szolgáltatási díjat, az alatt ne lehessen vállalkozni, így biztosak lehetünk abban, hogy az atipikus foglalkoztatásban is mindenki megkapja a minimálbért. Főleg egyébként a szakmunkás-minimálbér az érdekes, mert típusosan egyébként a minimálbér fölött szoktak munkát biztosítani a munkaerő-kölcsönzők, az más kérdés, hogy kifizetike vagy sem.

Remélem, ezt is támogatja a parlament, hiszen közös törekvésünk, hogy a minimálbér érvényesüljön a munka világában maradéktalanul, és ott, ahol anomáliákat, adónemfizetést, -elkerülést vagy az emberek becsapását látjuk (Bangóné Borbély Ildikó: Van ilyen?), ott ezt akadályozzuk meg.

Kérem, hogy támogassák a javaslatom mind a két elemét (Csárdi Antal nevet.  Z. Kárpát Dániel: Engem meggyőzött!  Derültség.), segítsünk a magyar gazdaság versenyképességének a javításában, és tegyük lehetővé, hogy aki akar dolgozni, annak a munkavállalását ne akadályozzák adminisztratív terhek. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Kósa Lajos képviselő úr. Megkérdezem, a kormány nevében kíváne államtitkár úr felszólalni. (Jelzésre:) Igen, öné a szó, államtitkár úr.

BODÓ SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Valóban, Magyarország Kormánya célként határozta meg, hogy a foglalkoztatottak népességen belüli aránya számottevően növekedjen, a magyar munkaerőpiac a legrugalmasabbak közé tartozzon Európában, a vállalkozások pedig minél nagyobb számban foglalkoztassanak munkavállalókat és teremtsenek új munkahelyeket. Azt gondolom, hogy ezzel a céllal mindenképpen egyetérthetünk.Ezen célokat kívánta megvalósítani a 2012. július 1-jén hatályba lépett új munka törvénykönyve. A törvénykönyv szabályainak hatékony működésére, gyakorlati alkalmazására vonatkozó tapasztalatokat nyilván a kormány is folyamatosan vizsgálja. Jelen törvényjavaslat is a gyakorlati életben felmerülő problémákat, illetve azok megoldását célozza meg.

A munkaidőkeret alkalmazása esetén a munkáltatónak lehetősége van a munkaidőnek egy meghatározott időszakon belüli egyenlőtlen beosztására és ezzel párhuzamosan a pihenőidők részleges összevonására.

Az egyenlőtlen munkaidő-beosztás alkalmazását részletszabályok rendezik, amelyeket a munkáltatóknak a munkaidőkeret alkalmazásakor kötelezően be kell tartaniuk. A hatályos szabályok alapján a munkaidőkeret tartalma legfeljebb négy, bizonyos munkarendek esetén hat hónap lehet, de kollektív szerződéssel is maximum egy évre alakítható ki.

Az utóbbi évek tapasztalatai ugyanakkor azt mutatják, hogy ez az időkorlát nem igazodik a hosszabb termelési ciklusokhoz, amelyek például a modern termékgyártást jellemzik. A változó intenzitású üzemműködés során jelenleg előfordulhat, hogy a felfutó termelési szakaszban egy feladat ellátására nem állnak megfelelő óraszámban rendelkezésre a munkavállalók, a lefelé futó időszakban pedig megtörténhet az a sajnálatos esemény, hogy a munkáltatók nem tudnak számukra elegendő munkát biztosítani.

Az ingadozó termelési ciklussal működő vállalkozások a helyzethez jelenleg úgy alkalmazkodnak, hogy adott esetben az átmenetileg feleslegessé váló munkavállalóiknak felmondanak. Az így működő vállalkozásoknál a munkavállalók is bizonytalan helyzetben vannak, mivel az alacsony munkaintenzitású időszakokban elveszíthetik munkájukat. A javaslat tehát mindkét fél számára hosszú távú, kiegyensúlyozott munkafeltételek kialakítására ad lehetőséget.

A munka törvénykönyve módosítása a munkarendnek az eddiginél hosszabb időszakra vonatkozó, a termeléshez rugalmasan igazodó megszervezését szolgálja. A bevezetésre javasolt jogszabály a nemzetközi gyakorlatban már kipróbált, 36 havi munkaidőkeretben teszi lehetővé a felhasznált és fel nem használt munkaórák beosztására vonatkozó időkeret kialakítását.

(19.20)

A javaslatnak tehát nem célja a munkavégzés mennyiségének emelése. (Derültség az ellenzéki pártok soraiban.)

A hosszabb munkaidőkeretben a munkavállalók védelme érdekében garanciális munkáltatói kötelezettségek kerültek a javaslatba beépítésre. A módosítással rögzítésre kerül az egyenlőtlen munkaidő-beosztás alapjául szolgáló heti munkaidő tartama, valamint az, hogy 12 hónap átlagában a heti munkaidő a rendkívüli munkavégzéssel együtt sem haladhatja meg a 48 órát.

Az egészséges és biztonságos munkavégzés érdekében a javaslat a hosszabb munkaidőkeret kapcsán is megerősíti a pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseket. A javaslat a hosszabb keret alkalmazása esetén arról is rendelkezik, hogy a munkavállaló havonta egyenletes bérezésben részesüljön, így a teljes időszak alatt folyamatosan a szerződésében meghatározott munkabérét kapja, abban az esetben is, amikor nem dolgozza le valamennyi munkaóráját, és akkor is, amikor a meghatározott munkaóráknál többet rendel el számára a munkáltatója. A túlmunkáért bérpótlék a beosztástól eltérő, rendkívüli munkaidőre jár, amely egyéb pótlékokkal, például műszakpótlékkal, éjszakai pótlékkal együtt az adott hónapban kerül kifizetésre.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslatnak a munkaidőkeret szabályozásával összefüggő legfontosabb eleme mindazonáltal az, hogy a fent vázolt lehetőségek csak akkor válnak szabállyá, ha erre vonatkozóan a munkaadók és a munkavállalók erről egymással megállapodnak. A hosszabb munkaidőkeret kizárólag az erre vonatkozó kollektív szerződés esetén biztosít eltérést a munkaidő-szervezés általános szabályaitól. Ebből következően a törvény csak azon vállalkozások számára teszi lehetővé a hosszabb munkaidőkeret eszközét, ahol a szociális partnerek kollektív szerződéssel szabályozzák a munkakörülményeket.

A rugalmas foglalkoztatás szabályozásában a kormányzat feladata a munkavégzés kereteinek rögzítése és a munkavállalók garanciális érdekeinek a biztosítása. A szabályozás további alakításában azonban teret kell engedni a felek megállapodásainak, bővíteni kell az egyéni és a kollektív autonómia lehetőségeit.

A javaslattal összefüggésben elmondható, hogy a munkaidő-szervezésre vonatkozó szabályozás területén a pozitív gazdasági folyamatokra és a munkaerőpiaci igényekre tekintettel az eddiginél rugalmasabb megoldásra van szükség, amely ugyanakkor figyelembe veszi a munkavállalói érdekeket is. A benyújtott törvényjavaslat a hatályos munkajogi szabályozást e cél érdekében fejleszti tovább.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat további módosítása, hogy az elrendelhető rendkívüli munkaidő maximumát megemeli. Az elrendelhető rendkívüli munkaidő, azaz a túlmunka tartamát a hatályos törvény részben közvetve, részben közvetlenül is korlátozza, így az nem válhat parttalanná. A javaslat a közvetlen korlátozás mértékét emeli most fel. A közvetett korlátozás, amely a napi és a heti munkaidő felső korlátját rögzíti, nem változik, a módosítás arra ad lehetőséget, hogy a már eddig megállapított kereten belül éves szinten több alkalommal lehessen a túlmunka lehetőségével élni.

A rendkívüli munkavégzés nem kizárólag a munkáltató érdeke. A munkavállalók a szokásos munkahelyen magasabb díjazással vagy esetleg plusz szabadidővel ellentételezett túlmunkáért cserébe dolgoznak alkalmanként hosszabb ideig. A munkaidő-nyilvántartás szabályai szerint a munkáltató köteles rögzíteni a túlórákat, amelyeket a törvény enged, nem fogja eltitkolni, ezáltal növekszik a munkavállalók védelme is. Mindez a nemzetközi munkajogban bevált gyakorlat szerint kerül szabályozásra.

Felhívom a tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra, hogy a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló irányelv nem rendelkezik a túlmunka maximumáról. Az irányelv csupán annyit mond, hogy a túlmunkát korlátozni kell. Az irányelv szerint hétnapos időtartamokban az átlagos munkaidő a túlórát is beleértve nem haladhatja meg a 48 órát. Mind a hatályos munka törvénykönyve, mind a javaslat szerinti módosítás tehát megfelel a munkaidő-irányelv rendelkezéseinek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat további jelentős módosítása, hogy felhatalmazást ad a kormánynak a munkaerő-kölcsönzésért fizetendő minimális kölcsönzési díj rendeletben történő meghatározására. A kormány teljes mértékben egyetértett a törvényjavaslat céljával, mivel a munkaerő-kölcsönzésért fizetendő minimális kölcsönzési díj bevezetése valóban hozzájárulhat ahhoz, hogy a munkabér utáni közterhek befizetésre kerüljenek, kiszorítva ezáltal az ezen a piacon sajnálatos módon jelen lévő adóelkerülést.

A fentieken kívül a törvényjavaslat célja annak megteremtése, hogy a kölcsönzési díj meghatározásán keresztül biztosításra kerüljön, hogy a kölcsönzött munkavállalók hozzájussanak a garantált bérminimumhoz, minimálbérhez. A munkaerő-kölcsönzés a munkaviszony általános szabályaihoz képest úgynevezett atipikus foglalkoztatási formának minősül. Erre a munkaviszonyra is vonatkozik az az általános szabály, hogy alapbérként a minimálbérnél, illetve a garantált bérminimumnál kevesebbet nem lehet fizetni a munkavállalók számára. Minden munkavállalónak elemi érdeke, hogy az elvégzett munka ellenértékéhez a bérfizetési napon maradéktalanul hozzájusson.

A minimális kölcsönzési díj megállapítása kiküszöböli a jövőben azt a kockázatot, hogy a kölcsönbe adó és a kölcsönvevő piaci alku keretében a bérek fedezetéül szolgáló mértéknél alacsonyabb díjban állapodjanak meg, biztosítva ezáltal a bérek biztonságos kifizetését. A minimális kölcsönzési díj a minimálbér, a garantált bérminimum és az ezekhez kapcsolódó közteher együttes biztosítását szolgálja, ezáltal a kölcsönbe adó és a kölcsönvevő nem lesz érdekelt az adóelkerülésben. Szükséges továbbá a minimális kölcsönzési díj bevezetése azért is, mert a munkaerő-kölcsönző cégek azonos piacon versenyeznek az iskolaszövetkezetek és a közérdekű nyugdíjas-szövetkezetek között, amelyek vonatkozásában már szabályozásra került a minimális szolgáltatási díj.

A törvényjavaslat egyidejűleg fellép a munkabér védelmében és az adóelkerülés megakadályozása érdekében is, így teljes mértékben összhangban áll a kormányzati törekvésekkel. A módosítás kapcsán, hangsúlyozom, szorgalmazzuk a kollektív megállapodásokat, erre külföldi példák is vannak.

Kérem, hogy tegyék meg észrevételeiket, javaslataikat, hogy a magyar gazdaság céljait szolgáló, mindenki által elfogadható törvényjavaslat szülessen. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, Bodó Sándor államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Barcza Attila képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

BARCZA ATTILA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A kormány a Fidesz-frakcióval karöltve kiemelt feladatának tekinti a magyar vállalkozói szektor erősítését, és ennek érdekében a vállalkozásfejlesztési politika fő célja a hazai vállalatok által előállított hozzáadott érték növelése, a hazai vállalatok beruházásainak, termelékenységének, versenyképességének az erősítése révén.Ha visszatekintünk az elmúlt évek vállalkozásbarát politikájára, akkor láthatjuk, hogy a vállalkozói szférával való együttműködés sok területen hozott komoly előrelépést, említésre méltó, hogy a vállalkozók évről évre kevesebb adót fizetnek, elég, ha csak arra gondolunk, hogy az Európai Unióban a magyar vállalkozások fizetik a legalacsonyabb, 9 százalékos társasági adót. De egy szó, mint száz, az intézkedéseknek köszönhetően gazdasági eredmények, a növekedés stabilitása és kiegyensúlyozottsága egyaránt azt mutatják, hogy az ország jó irányba halad, ezt alá tudjuk támasztani az idei 5 százalékos gazdasági növekedéssel is.

Itt azonban még, azt gondolom, nem állhatunk meg, nem dőlhetünk hátra, ezért tovább kívánjuk javítani a vállalkozási szektor versenyképességét. Köztudott ugyanis, hogy a vállalkozások fontos szerepet töltenek be az ország jövedelemtermelésében és a foglalkoztatásban, tekintettel arra, hogy erejükön felül veszik ki részüket a munkahelyteremtésből, és kiemelten fontos a versenyképességük fokozása. Jelenleg azonban olyan kihívások állnak a magyar vállalkozások előtt, mint a termelékenység növelése, a munkaerőigény kezelése és nem utolsósorban a versenyképesség javítása. Az ezt szolgáló intézkedések sorába tartozik többek között a munkajogi szabályozás alakítása is, így például a jelen törvénymódosítást tartalmazó javaslat is.

Ahogy azt Kósa Lajos képviselő úr már elmondta, az elmúlt időszakban a hazai vállalkozások részéről megfogalmazódott igény arra vonatkozóan, hogy a munkaidő-beosztást a termelési ciklusoknak megfelelően lehessen kialakítani. Ezen a ponton pedig szeretném hangsúlyozni, hogy a javaslat nem a munkavégzés mennyiségi növelésére irányul  ez egy nagyon fontos eleme , a munkavállalót nem éri aránytalan teher, hiszen a hosszabb munkaidőkeret kizárólag kollektív szerződés keretein belül rögzíthető, illetve a heti átlagos munkaidő a 48 órát továbbra sem haladhatja meg. A törvényjavaslat továbbá szintén a munkavállalói érdekek védelme érdekében felhatalmazást ad a kormánynak arra vonatkozóan, hogy a kötelező legkisebb munkabér és garantált bérminimum a munkaerő-kölcsönzés céljából létrejött munkaviszonyban is maradéktalanul alkalmazható legyen, mindez a legális foglalkoztatás erősítése érdekében.

(19.30)

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy vállalkozás életében kiemelkedő fontosságú a tervezhetőség, a megfelelő üzleti környezet biztosítása, a munkabérekkel és a munkaidővel való gazdálkodás hosszú távú tervezhetősége. A javasolt törvénytervezet olyan munkakörülmények kialakítását célozza meg, amely egy adott munkahelyen a közvetlenül érdekelt felek megállapodása alapján a munkavállalók biztos megélhetését szolgálja, és ugyanakkor hosszú távon biztosít megfelelő termelési környezetet a munkaadók és a munkáltató vállalkozások számára. Mindez hozzájárulhat a foglalkoztatási szint növeléséhez és egyúttal a munkanélküliség csökkenéséhez is a versenyszférában, hiszen a foglalkoztatáspolitika fő célkitűzése 2010 óta a teljes foglalkoztatás elérése, az eddigi intézkedéseknek köszönhetően pedig már ehhez sikerült közel kerülnünk, hiszen ez már 4 százalék alatt van.

Azt gondoljuk a Fidesz-frakció részéről, hogy az ezen az úton való továbbhaladás elengedhetetlen feltétele egy olyan szabályozási környezet kialakítása, amely a munkavállalói jogok védelmét szem előtt tartva rugalmas munkaidő-szervezési feltételek megteremtését eredményezi, amellyel stabilan tervezhetővé válik a vállalkozások működése. Jelen törvényjavaslat pedig jól szolgálja ezen célokat, ezért ezt a Fidesz-frakció támogatja. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm, Barcza Attila képviselő úr. Most megadom a szót Pintér Tamás képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának.

PINTÉR TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Abszurd, életellenes, szakmaiatlan, családellenes, elfogadhatatlan, átgondolatlan. Ezeket a jelzőket használták a választópolgárok a munka törvénykönyvének tervezett módosítására. Természetesen ezeket a minősítéseket önök is hallhatták volna, ha benyújtás előtt sort kerítenek a szakszervezetekkel, a munkaadókkal a szakmai egyeztetésekre, de a nemzeti együttműködés rendszerében inkább megkímélték saját magukat az érdekvédelmi szervezetektől kapott jogos pofonoktól. Kósa képviselő úr elmondta, ezt a holnapi napon meg fogja kapni.Amióta országgyűlési képviselő vagyok, szinte soha nem láttam a kormánypárti képviselőtársaimat szakmai alapon dönteni, én most mégis kísérletet teszek arra, hogy józan, átgondolt érvekkel meggyőzzem önöket arról, hogy a magyar dolgozói társadalom sírját ássák meg akkor, ha elfogadják a tervezett módosítást.

Mit is jelent a munkavállalókra nézve az önök tervezete? Ha megszavazzák ezt a módosítást, akkor egy átlagos dolgozó sokkal kevesebbet lehet a családjával. Értem én, hogy 2018 végén véget ér a családok éve, de arra nem számított senki sem, hogy 2019 a családok elleni év lesz. Önök ugyanis felhatalmazzák a cégeket arra, hogy a normál munkaidő mellett további 50 napot elvehessenek évente a magyar munkavállalóktól. Ötven nap, amelyet egyébként a családjukkal, gyermekeikkel, házastársukkal tölthetnének. A túlórakeret 250 óráról 400 órára való emelése pedig azt jelenti, hogy akár minden szombaton behívhatják az embereket dolgozni. Kíváncsi lennék arra, hogy a nemzeti konzultáció során erről miért nem kérdezték meg a magyar embereket.

A másik katasztrofális vetülete a módosításnak az, hogy törvényileg akarják teljesen kizsákmányolhatóvá tenni a magyar dolgozókat, hiszen a munkaidőkeret jelenlegi 12 hónapról 36 hónapra való növelése kizárólag ezt a célt szolgálja. Ez azt jelenti, hogy a munkáltatók számára lehetővé tennék, hogy három év átlagában számoljanak el a dolgozókkal. Belegondoltak abba, hogy mi van akkor, ha csődbe megy egy cég, és valaki úgy robotol két-három éven keresztül, hogy a pluszmunkáért egy fillért sem kap? Vagy abba, hogy mi lesz akkor, ha a vállalat arra hivatkozik, hogy veszteséges, és nem fizeti ki a dolgozóját? Nem hiszem, mert ha ezeket átgondolják, valószínűleg le sem írják ezeket a sületlenségeket.

Úgy látom, hogy önök a módosítás egészségügyi vonzatával sem törődnek. Az önök tervezete lehetővé teszi, hogy 12 hónap alatt egy amúgy is nehéz körülmények között dolgozó gyári munkás akár 14 hónapnyi munkát végezzen el. Az ilyen robot mellett az ember elfárad fizikailag, a szervezete legyengül, és a túlhajszoltság miatt beteg lehet. A magyar egészségügyi várólisták egyébként is kedvezőtlenek a betegekre nézve, tehát a felgyógyulása is hosszabb lesz a munkavállalónak. Kiesik a munkából, így őt kollégáinak kell helyettesíteniük, akik ezáltal még leterheltebbek lesznek és fizikailag még kiszolgáltatottabbak. Vagy azt várják a dolgozóktól, hogy az önök által javasolt pluszmunkanapot betegen is teljesítsék?

De vizsgáljuk meg más szakmai szempontból is ezt a javaslatot! Az elmúlt évek során 600 ezer ember hagyta itt jobb munkalehetőségek miatt az országot. Egy dolgot viszont már most borítékolhatunk: a kivándorlás folyamatát csak fokozni fogja az, ha megszavazzák ezt a törvénymódosítást. Egy fiatal pályakezdő számára az a fontos, hogy kiszámítható munkakörülményei legyenek. Számára az a fontos, hogy tisztességes munka után tisztességes bérezést kapjon, és a ledolgozott munkanapok után a családjával lehessen. Ha ezt itthon nem kapja meg, máshol fogja megkeresni. De máshol fogja keresni majd a középkorú ember is, mert számára pedig az a fontos, hogy egészségileg ne rokkanjon bele a munkába. Ezek az emberek olyan országot választanak maguknak, ahol normális munkakörülmények várják, és nem a teljes kizsákmányolás a cél állami segítségnyújtással. Ha nem a túlórák számát emelnék, hanem a béreket, akkor hazajönnének a kivándorolt honfitársaink, és megszűnne a munkaerőhiány. Lehet, hogy kevesebb stadion épülne, lehet, hogy kevesebb jutna a látványberuházásokra, de itthon lehetnének, tisztességes körülmények között dolgozva a rokonaink.

Azonban látni kell azt is, hogy nem mindenki háborog a munkatörvénykönyv tervezett változásai miatt. Vannak, akik kifejezetten örülnének annak, ha megvalósulna az amúgy rabszolgatörvénynek nevezett tervezet. Ezek pedig nem mások, mint a multinacionális nagyvállalatok. A Magyarországon beruházó észak-rajna-vesztfáliai cégek egyértelműen kedvezően fogadták a magyar kormány törvénymódosító javaslatait. Ezt Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter mondta a hétfői napon Düsseldorfban. Az egyik oldalon tehát a több ezer főt magukba tömörítő szakszervezetek tiltakoznak a teljesen indokolatlan változtatások ellen, a másik oldalon pedig örömködő multik állnak, akik alig várják, hogy még több bőrt húzzanak le a magyar dolgozókról, kormányzati asszisztálással.

És hogy önök melyik oldalra fognak állni, ha elfogadják a módosításokat? A multik oldalára a magyar kétkezi munkások helyett. Volt már erre többször is példa, elég, ha csak a korkedvezményes nyugdíjak és a sztrájkjog megszüntetésére gondolunk. Vagy arra, hogy a járulékcsökkentésből adódó forrásokat nem tették kötelezővé a cégeknek beépíteni a bérekbe, így abból nem látszott semmi a dolgozó, annál több viszont a multi oldalán.

Végül pedig legutolsó húzásuk a kafetéria elvétele. Egészen elképesztő, mennyire nem tisztelik azokat az embereket, akiket önöknek képviselniük kellene. Önöket szolgálni küldték a nemzet templomába. Azért dolgozhatnak ilyen munkakörülmények között, mert önökbe vetették a bizalmukat a választópolgárok. Nem szégyellik magukat, aprópénzért eladni hazájukat és a benne dolgozó kétkezi munkások idejét és egészségét? Kérem önöket, hogy ne árulják el megint a magyar dolgozókat, és ne rontsák tovább az amúgy is nehéz helyzetüket további kizsigereléssel! Ha nem hallgatnak az észérvekre, akkor, kérem önöket, hallgassanak a szívükre! Önök szívesen engednék a gyermeküket iskolába egy olyan buszsofőrrel, akinek a háta mögött 12-14 órás műszak áll? Önök szívesen utaznának olyan vonattal a családjukkal, amelynek a vezetője nem tudta magát rendesen kipihenni? Örülnének annak, ha egy héten csak egy szabadnap jutna a családjukra?

Rég látszik, hogy a Fidesz teljesen elszakadt a valóságtól, és nem érzi a hétköznapi emberek problémáját. Nagyon szívesen segítek Kósa Lajosnak és Szatmáry Kristófnak is abban, hogy visszatérjen a realitás talajára. Kérem, jöjjenek el mindketten a dunaújvárosi vasműbe, és dolgozzanak le ott egypár műszakot! (Taps a Jobbik padsoraiból.  Dr. Szél Bernadett és Csárdi Antal tapsol.) Vagy, kérem önöket, menjenek el a rácalmási Hankookba, és szívják be a kemikáliákat egy 12-14 órás munkanapon! Tapasztalják meg, mit jelent 100-200 ezer forintért robotolni! Kíváncsi lennék, hogy akkor ezek után is mondanae majd Kósa úr olyan ostobaságokat, hogy a módosítás a munkavállalók érdekeit szolgálja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Minden munkáltató tapasztalja az óriási munkaerőhiányt Magyarországon, és tudjuk, hogy nagy a baj, ami hosszú távon is veszélyezteti a magyar gazdaságot. Azonban a munkaerőhiányt nem a munkaórák, hanem a fizetések emelésével kell megoldani.

(19.40)

Az ötvenes években az államért kellett dolgozni a kommunista szombatokon ingyen, az önök javaslata után a multik kedvéért kell majd pluszterhelések mellett robotolni, kiszámíthatatlan javadalmazás mellett.

Ezért szeretném kérni a kormánypárti képviselőket: a multik helyett végre álljanak a magyar dolgozók mellé, és szolgálják az ő érdekeiket! A multik helyett álljanak végre a magyar családok mellé, és ne szakítsák szét őket! A multik zsebének teletömése helyett a magyar dolgozók fizetését és bérét emeljék meg olyan szintre, hogy megérje nekik itthon dolgozni heti öt napot!

Az önök által benyújtott javaslat nemcsak a munkavállalók és a dolgozók ellen van, hanem egyenesen család- és életellenes is. Kérem önöket, fejezzék be a magyar kétkezi munkások kizsigerelését, és kérem önöket, ne szavazzák meg a rabszolgatörvényt.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Pintér Tamás képviselő úr. A Magyar Szocialista Párt álláspontját két képviselő ismerteti. Elsőként megadom a szót Harangozó Tamás képviselő úrnak.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az ember alapvetően nem talál szavakat azok után, amit Kósa Lajos itt összevissza beszélt előterjesztői hozzászólásként. Akkor mondom lassan, egyszerűen, magyarul, Kósa úr: ez a rabszolgatörvény. Ez az. Ékes bizonyítéka, hogy Orbán Viktor és a Fidesz becsapta és elárulta a magyar embereket. Sőt, egyszerű kufárként árulja a magyar embereket, a munkájukat, az életüket ezzel a törvénnyel. Az a napnál világosabb, Kósa úr, hogy ezzel a törvénnyel nemhogy beismeri, hanem büszkén hirdeti a Fidesz: a kizsákmányolók, a külföldi multik és az oligarchák oldalára állt a tisztességes dolgozó magyar emberek helyett. Ha nem lenne teljesen egyértelmű, hogy mennyire igazunk van, akkor azt gondolom, az a szégyen, amit Szijjártó Péter az elmúlt napokban csinált, teszi igazán világossá. Hogy még el sem kezdtünk ennek a törvénynek a vitáját, hiszen ezt most itt este háromnegyed nyolckor tesszük meg a parlamentben, keddi napon, hétfőn ő már büszkén Németországban árulta a magyar embereket harminc ezüstpénzért, vagy csak a Jóisten tudja, miért. A magyar munkások munkaidejét, még egyszer mondom, életét és egészségét.

Őszintén kérdezem, Kósa úr: nem szégyellik magukat? Négyszáz órás túlmunka? Akár havi egy nap szabadság? Háromévenkénti elszámolás minderről? Mondják maguk? A milliárdosokkal röpködő miniszterelnökükkel? Az az élbrigád, amelyikből 133 jól fizetett fideszes képviselőből itt ücsörög most három? A munkahelyén, hogy megbeszéljék, miért kellene a magyar embereknek 400 órát túlmunkázni? Miért kellene a magyar embereknek akár havonta egy nap szabadsággal kihúzni az életét? Önök a munka hősei.

Beszélt itt, Kósa úr, a német munkaviszonyokról. Beszélt itt a német gazdasági és egyéb körülményekről. Tényleg, a Jóisten áldja meg, tudja maga, mennyi Németországban a minimálbér? Nem az átlagbér, a minimálbér? 486 ezer forint, Kósa úr. Tudja, mennyi a kötelező munkaidő? 35 óra, és most februárban egyébként 3,9 millió német munkavállaló többek között az elektronika területén kiharcolta magának, hogy 28 óra lesz január 1-jétől a német munkavállalók kötelező munkaideje. Maguk meg 48 órát írnak elő, és még ennek a törvénynek a hatására akár e fölött is ki lehet majd zsigerelni a magyar munkavállalókat, az önök szavazóit, a honfitársainkat! Ezt tartalmazza a maga törvénye. És csodálkoznak, hogy munkaerőhiány van Magyarországon? Hogy elmenekül, lelép innen mindenki, például oda, Németországba, ahol 480 ezres minimálbérért maximum heti 35 órát kell dolgoznia? És utána esetleg élvezheti az életét és a családját? Esetleg bele mer vágni gyermekvállalásba?

Kósa úr, 2017-ben egy hasonló gazembertörvényt egyszer benyújtottak a parlamentnek, és maguk visszavonták. (Jelzésre:) Akkor Bánki Erik volt, igen, a benyújtó. A bizottsági ülésen Czomba Sándor, korábbi, ezért a területért felelős államtitkár, a bizottság alelnöke az MSZP képviselőinek felvetésére határozottan kikérte magának, hogy ezt a törvényt majd a választások után önök vissza fogják ide hozni. Hazudtak, és becsapták az embereket.

Tisztelt Kósa úr, itt egyetlenegy tisztességes út van, ne pazarolja az idejét az egyeztetésekkel és az ellenzéki módosítókra való várogatással. Egyetlenegy tisztességes módja van e törvény kezelésének: villámgyorsan vonják vissza képviselőtársával. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Harangozó képviselő úr. Megadom a szót Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszonynak.

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Hát, én nem fogom urazni Kósa Lajost, ahhoz ő nagyon messze van, és egyre távolabb is kerül ettől.Tudja, képviselőtársam, én tegnap nagyon vártam, hogy eljön a bizottsági ülésre Szatmáry Kristóffal együtt. Olyan gyávák voltak, hogy még ezt sem merték megtenni. Hivatkozik most arra, hogy ön bejelentette, hogy majd holnap tárgyal a szakszervezeti vezetőkkel, szakszervezeti képviselőkkel. Ez már nem is cinikus, hanem a magyar munkavállalók teljes lenézése. Úgy tárgyal velük, hogy hétfőn bizottsági ülésen a fideszesek megszavazták ezt a törvénymódosítást, hogy parlament elé kerülhessen. Nem úgy, mint 2017-ben, amikor már a bizottságban leszavazták. Majd ma itt, ugyebár, tárgyaljuk este  háromnegyed nyolc van , s négy fideszes parlamenti képviselő tartózkodik itt a 133-ból. És ön arra hivatkozik, hogy holnap majd tárgyal a szakszervezetekkel.

Nem tudom, hogy olvase híreket Kósa Lajos, engedje meg, hogy felolvassak egy részletet. „A Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete és a Magyar Orvosok Szakszervezete is tiltakozik a fideszes törvénymódosítási javaslat miatt, ami a munkaidőkeretet egyről három évre, a mostani évi 250  kollektív szerződés szerint legfeljebb 300  munkaóra által potenciálisan kijelölhető túlórát 400 órára emeli.” Nem olvasom fel teljesen a cikket.

Tudja, képviselőtársam, ha valaki valakinek hitelez, azért kamatot szoktak fizetni, felszámolni. És van olyan, amikor még kamatos kamatot is felszámolnak, mert a hiteles elmarad a hiteltörlesztéssel. Tudja, ezeket a szavakat nekem egy állampolgár küldte el, hogy önök a munkavállalókat arra kényszerítik, hogy a munkáltatónak hitelezzenek akár három évig, hitelezzék a saját munkaerejüket úgy, hogy lehet, hogy soha nem fognak ezért pénzt kapni. Én bizottsági ülésen is elmondtam, hogy mi van akkor, ha a cég eltűnik, csődöt jelent, nem egyszer-kétszer láttunk már ilyet Magyarországon, akkor mi fog történni a munkavállalóval? Persze, akkor majd önök mossák kezeiket.

Képviselő úr előttem már elmondta, hogy Németországban 486 ezer forint a minimálbér. 486 ezer forint! Amikor önök hivatkoznak a németekre  és elmondta képviselőtársam, hogy mennyit kell dolgozni egy németnek. Tudja, önök odadobták a németeknek a magyar munkavállalókat. Amennyi kedvezményt megkaptak a német munkavállalók, azt most behajtják a magyar munkavállalókon. Azt gondolom, hogy amikor önök azt hirdetik, hogy 2018 a családok éve, és higgyék el, hogy lassan már kívülről fogom tudni, hogy ez a mocsok mit tartalmaz, ez a szenny, amit önök mindenkinek kiküldenek. (Felmutat egy nyomtatott papírt.) Mert már lassan nem is tudom, mit csináljak vele, mert az már kevés, hogy széttépem mindennap a plenárison. (Kósa Lajos közbeszólására:) Egye meg ön, Kósa Lajos, jó? Ezt engedje meg nekem!

(19.50)

A 9. pontja azt mondja ennek a förmedvénynek, hogy a gyermekek érdekei sokszor háttérbe szorulnak. Magyarország Alaptörvénye úgy rendelkezik, hogy a szülők kötelesek kiskorú gyermekükről gondoskodni. Hallja, képviselő? Kötelesek, önök szerint! Sokak szerint ezt ki kell egészíteni azzal, hogy a gyermeknek joga van a családjában, lehetőség szerint az anyja és az apja szerető gondoskodása mellett felnőni. Miről beszélnek önök, amikor most kényszerítik hat nap munkavégzésre? Heti hat napra. Hozzáteszem, Kósa Lajos, ön Hajdú-Bihar megyéből való, mint államtitkár úr, és tudja nagyon jól, hogyan zsigerelik ki a cégek a magyar munkavállalókat. Most is hat napot dolgoznak, sokszor 8 óra helyett 12 órát. És 8 óra van nekik kifizetve, meg 5 nap. Önök ez ellen semmit nem csinálnak. Lehet kizsigerelni. Mit csinálnak? Törvényesítik azt, hogy hadd dolgozzanak még többet. És kiküldenek egy ilyen szennyet, hogy joga van a gyermeknek az édesapjához meg az édesanyjához?! Komolyan mondom, nem tudom, hogy mit képesek még leírni, mit képesek még elküldeni a magyar családoknak!

Többen felszólaltak előttem, hogy kivándorlás. Azt kellene megvizsgálni, mi okozza azt, hogy ekkora munkaerőhiány van. Nem 600 ezer magyar hagyta el Magyarországot! Ez azt jelenti, amikre önök törvényesített megoldást keresnek, hogy sokkal többen mentek el Magyarországról! Hát nem igazak ezek az adatok! És nem azzal foglalkoznak, amit már jobbikos és MSZP-s képviselőtársam is elmondott, hogy hogyan lehetne ezt a problémát megoldani. Adjanak fizetésemelést, adjanak 486 ezer forint minimálbért mindenkinek, és akkor hazajönnének. Adjanak megfelelő fizetést az embereknek, és haza fognak jönni a gyerekeink, a fiataljaink! Nem, önök azt készítik elő, hogy minden második 18 éves, aki el akarja ezt az országot hagyni, még csak lehetőséget se adjanak nekik. Ők nem akarnak ennek az országnak a rabszolgái lenni. Sőt, nem az országnak, Orbán Viktor, Kósa Lajos, Szatmáry Kristóf rabszolgái!

Hadd kérdezzem meg Kósa Lajostól: és a BMW-től az első széria gépkocsijai közül önök kapják az elsőt ajándékba? Mert valamiért ez a törvény nagyon fontos volt önöknek. Hogy 2017 után, miután önök a bizottsági ülésen levették, most ’18-ban újra itt van. Igen, tudjuk, a BMW gyár Debrecenbe fog költözni. Ennyit ér ez nekünk, Kósa Lajos? Ennyit? Annyit, hogy eladjunk mindenkit, csak azért, hogy egy gyár idejöjjön? Persze, támogatni kell, hogy minél több munkahely jöjjön létre Magyarországon. De milyen áron? Mit fogunk mi ezért fizetni?

De ez nem érdekes. Önöket már régen nem ez érdekli. Talán még valamikor, amikor az iskolapadból kiestek, talán még derengett abból valami, hogy valami jót tegyenek ebben az országban. Bár én már akkor sem hittem önöknek, mert akkor is már hallgattuk azokat a dolgokat, amik nem tetszettek. De most az elmúlt nyolc évben hivatkozik a munka törvénykönyvére? Olvassa már el az orvosi szakszervezet véleményét, amely leírja, hogy mit tettek önök a munka törvénykönyvével, hogyan zsigerelték ki lehetőség szerint legjobban a munkavállalókat, hogyan adták oda a munkavállalókat a munkáltatóknak! És hivatkoznak a munka törvénykönyvére?! És megint itt vagyunk a parlamentben, megint egy olyan dologról beszélünk, ami nem lenne szabad, hogy megtörténjen.

S tudják, hadd mondjak el valamit, amit kinyomtattunk. A munkavállalókat az érdekli a legjobban, hogy a fizetéséből mennyit visz haza, mert lényegében nem a bruttót költi el, noha abból adózik, hanem hogy mennyit tud hazavinni. 2008-ban 69 ezer forint volt a minimálbér. Ebből a 69 ezer forintból 56 190 forintot hazavitt, mert akkor még nem sújtotta a minimálbért az adó. Azóta ez másképp van. 2018-ban 138 ezer forintból 91 770 forintot visz haza. Arányaiban sokkal kevesebbet. 69 ezer forintos emelkedés történt, de nettóban csak 35 ezer forint, 35 580 forintot jelent a munkavállalónak. Lényegében a felét.

S ha megnézzük azt, ami a munkavállalót érinti, az ő zsebét, amire költeni kell nap mint nap, élelmiszerekre és egyéb kiadásokra, ami a fenntartási költsége, lényegében a rezsi, akkor engedjenek meg néhány adatot. A sertéscomb az áfacsökkentés után, úgy, hogy a 2018-as adatok még nincsenek benne, 11,9 százalékkal drágult. Úgy, hogy történt egy áfacsökkentés. A szárazkolbász 9,7 százalékkal drágult, s még nincsenek benne a 2018-as adatok. A párizsi felvágott ára, nem valami minőségi termékről beszélünk, 52 százalékkal növekedett. A ponty, beszéljünk erről is, mert szeretnék, ha több halat fogyasztanának a magyarok, 127 százalékkal lett drágább. A tojás az áfacsökkentés után 30 százalékkal drágább ma. A sajt, a trappista sajt 7,7 százalékkal, a tejes margarin, amit használunk, 27,3 százalékkal, a liszt 2,2 százalékkal, a rizs 14,4 százalékkal, a kenyér a mostani áremelkedés előtt 13,9 százalékkal drágább. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Szerintem jó lenne, képviselőtársaim, ha elgondolkodnának, hogy most a minimálbérből mit tud vásárolni egy átlag munkavállaló Magyarországon. Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszony. Megadom a szót Székely Sándor képviselő úrnak, a DK képviselőcsoportja vezérszónokának.

SZÉKELY SÁNDOR, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kósa Lajos Úr! Az elmúlt két napban elhangzott pár mondat, ami miatt azt gondolom, hogy azt a bizonyos pálinkatörvényt még szigorúbbra kellene venni, mert itt komoly gondok vannak. Tegnap a miniszterelnök úr is egy kérdésre elmondta, hogy minden rendben van; ma meghallgattam az egyik képviselőtársától, hogy a nyugdíjas bányászok azért jelentkeznek, hogy még dolgozhassanak, és miattuk kell törvényt módosítani. Most pedig arról beszélünk, önök azt mondták az előbb az előterjesztésben, hogy fölemelik a túlórák számát 400 órára, de ez valójában nem jelent munkaidő-növekedést. Én azt gondolom, hogy lassan önök nem egy másik országban élnek, hanem egy másik bolygón. Azt gondolom, hogy önök egész egyszerűen egy másik valóságban vannak, milliárdokat költenek el nem létező ellenségekkel való harcra, miközben a magyar munkavállalókat olyan törvényekkel sújtják, ami egyszerűen megnehezíti az ő életüket, de lassan már lehetetlenné teszi. Önök egyre inkább milliárdosok lesznek, de nemcsak önök, hanem a barátaik, a szüleik, a nagyszüleik, a dédszüleik és az unokáik unokái is, míg az átlag magyar dolgozók lassan-lassan máról holnapra élnek. Megpróbálom elmondani, hogy mi a magyar valóság, mert úgy látom, hogy most is nagyon dolgozik, és megpróbálom elmondani, hogy mi az a helyzet, amiről mi beszélünk, hátha tudjuk közelíteni az álláspontjainkat. Az a magyar valóság ma, hogy az átlagbérek 215 ezer forintosak. Ezt egyébként tegnap a miniszterelnök úr is elismerte, ami egy óriási eredmény a valósághoz való közelítésben, hiszen eddig hónapokon keresztül azt sulykolták, hogy a bérek 325 ezer forintosak átlagban. Persze mindannyian tudjuk, hogy ezek a bruttó bérek, nem kapjuk kézhez őket. Tehát mindannyian tudjuk, hogy az átlagbér 215 ezer forint, ami egyébként 670 euró, jegyzem meg, csak hogy miről beszélgetünk, tehát 670 euró az átlagbér. Tudjuk, hogy nem keres ennyit a magyarok egy jelentés része. És a minimálbérek is talán lesznek 400 eurósak jövőre, ha a szakszervezetek, amelyekkel elfelejtett egyeztetni ennek a törvénynek a benyújtása előtt, szóval, ha a szakszervezetekkel komolyabban tárgyalnak, akkor lesz 400 euró is a minimálbér. Igen ám, de egy lakás bérleti díja is 400 euró.

De ne csak a lakásbérleti díjakról beszéljünk, hanem beszéljünk arról is, hogy hogyan tud egy kéttagú magyar átlagcsalád ma lakást vásárolni.

(20.00)

Úgy tudna lakást vásárolni, ha mondjuk, 10-15 éven keresztül a két kereső ember, aki benne van a családban, az mondjuk, nem, sőt a két gyerek se nem eszik, nem iszik, nem mennek el sehova, nem benzineznek, az összes keresetüket arra teszik félre, hogy lakást vásároljanak  egy átlagos kétszobás, 50 négyzetméteres lakást , és akkor 15 év alatt máris vehetnének egyet. Nyilván tudjuk, hogy ilyen nincsen, tehát a magyar családok általában egy olyan 30-40 évet azzal töltenek, hogy lakást vásárolnak hitelből, és erre nagyjából el is megy az aktív életük. Amennyiben ez idő alatt esetleg betegek lennének, akkor bemehetnek a rendelőintézetekbe és a kórházakba, ahová, ha visznek magukkal gyógyszert és vécépapírt, akkor még el is látják őket az egyébként agyonfrusztrált, agyondolgoztatott, már így is jóval több mint 40 órában dolgoztatott ápolók és doktorok, akiknek egyébként, az ápolóknak jelentős része, pontosan tudjuk, hogy mennyit keres, borzasztó keveset, pedig azt a munkát, amit ők végeznek, közülünk nagyon kevesen végeznék el.

Szóval, ha túlélik ezt a 40 évet, amit azért dolgoztak végig, hogy mondjuk, legyen tető a fejük fölött, és mondjuk, megoldották az egészségügyi problémáikat, és nem kerültek egy hároméves várólistára, akkor nyugdíjba is mehetnek akár, de tudjuk nagyon jól, hogy minimálbérből és átlagbérekből milyen nyugdíjak lesznek: semmilyenek, vagy éppen csak arra valóak, hogy ne haljanak éhen. Ma Magyarországon egyébként több mint egymillió embernek van kevesebb mint százezer forintos nyugdíja, ez a szám nem fog csökkenni az elkövetkezendő években sem, hála önöknek. De az a helyzet, hogy olyan nagyon nem kell a nyugdíjas éveire tartogatnia a magyar lakosságnak, mert meg fognak halni. A magyar átlagéletkor 65-70 év, tehát igazuk van önöknek, kár is a nyugdíjra félretenni. Gondolom, ebből a megfontolásból lopták el a magán-nyugdíjmegtakarításokat is, és valószínűleg ez okozta azt is, hogy az elmúlt hetekben önök elvették a kafetériát az emberektől, tehát jövőre nyilvánvalóan nem nagyon lesz érdemi, információt egyáltalán egy picit lekövető béremelkedés, és valószínűleg pontosan emiatt szüntették meg a lakáskasszát is önök az elmúlt hetekben, mert mi az istennek kellene a magyar átlaglakosságnak itt félretenni meg előre gondoskodni, úgy sincs ennek értelme.

Szóval, ez az a valóság, amiről mi beszélünk, és ezért van az, hogy a magyar munkavállalókat tartják Európában az egyik legkizsigereltebbnek, mivel a szakszervezeteket önök szétverték és/vagy lefizették, védtelenek is. Magyarországon elképesztően magas az öngyilkosok száma, a családok elválnak, nem maradnak meg, a fiatalok el akarnak vándorolni, és borzasztóan nagy az alkoholizmus is.

Ebbe a közegbe hozták maguk be azt a törvényjavaslatot, hogy meg kéne emelni a túlórákat 250 óráról 400 órára. Értjük. Tehát itt dübörög a gazdaság, minden rendben van, emelkednek a bérek, és akkor dolgozzanak többet az emberek, úgy, hogy egyébként még ki se kell őket fizetni, aztán három év múlva majd elszámolják a munkaadók, azok a kedves, rendes multinacionális cégek, vezessék azokat külföldiek vagy magyarok, majd tisztességesen elszámolják ezt a munkavállalókkal, hogy akkor ők mikor túlóráztak, meg mikor nem túlóráztak, és dolgozzanak is. Ön mondta, kedves Kósa úr, hogy igazándiból kérték önöktől, hogy ezt hozzák, hiszen milyen jó lesz majd ez a szakszervezeteknek, hogy majd akkor lesz tárgyalási alapjuk, mert azt a 100 órát, azt a kis pluszórácskát, amit önök ide be akarnak hozni, akkor majd a munkavállaló eldöntheti, hogy vállalja-e. Azért ez már tényleg a pofátlanság határa, mindannyian tudjuk, hogy ha nem vállalja, akkor ki fogják rúgni. Nézheti ön most a laptopját, meg lehet, hogy nincsenek itt a fideszes kollégák, de nyilván tisztában vagyunk a magyar viszonyokkal, hogy viselkednek a magyar munkaadók a magyar munkavállalókkal.

Önök egyszerűen ezt az országot valamilyen oknál fogva kizsákmányolják. Azt gondolják, hogy azért, mert az ellenzék elköveti azt a hibát most már a második alkalommal is a választásokon, hogy nem működik együtt, önök bármit megtehetnek. Azt gondolom, hogy ez nem így van. De tegyük fel, hogy amit én itt az előbb elmondtam, az nem igaz, és önöknek van igaza, és itt minden rendben van. De ha minden rendben van, akkor önök miért nem adják vissza a 13. havi nyugdíjat, amit annak idején elvitt a világgazdasági válság? Itt nyolc éve dübörög a gazdaság, nyolc éve ömlik ide az uniós pénz, állítólag most már nemcsak uniós, hanem orosz meg kínai pénzek is. Ha mi ennyire jól állunk, és ennyire jó a mi jövőnk, akkor miért nem adják vissza azt a 13. havi nyugdíjat, miért akarják azt, hogy itt a magyar munkavállalók 13, illetve 14 hónapot dolgozzanak egy év alatt úgy, hogy egyébként még ki se fizetik? Ja persze, gondolom azért, hiszen annyira jól élünk, hogy ki se kell fizetni őket. Nyilván, hát csak úgy szórakozásból be fognak menni a munkahelyekre úgy, hogy nem kell őket kifizetni. Értem én, értjük. Ez egy fantasztikus ötlet önöktől. Nyilvánvalóan értékelni fogja a magyar dolgozó társadalom, nem olyan sok ember, végül is négy és fél millió ember véleménye önöknek, gondolom, annyira nem számít.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Őszintén szólva el kéne dönteni, hogy melyik valóság az igaz, az önöké vagy a miénk. Ha az önöké, akkor azt gondolom, hogy ezt a törvényt nem szabad benyújtani, ezt akkor töröljék, és mint említettem, hozzák vissza a 13. havi nyugdíjat, és kezdjék el a béreket…  azt megengedem, nem kell egyik napról a másikra, értem én, nem megy ez ilyen gyorsan, de azt hiszem, hogy megcélozhatnánk, hogy három év múlva az átlagbérek érjék már el az ezereurós fizetéseket, hiszen ezzel talán megközelítenénk az alját annak, ami az európai magországokban található. Azt gondolom, hogy akkor ezt kellene csinálni, ha önöknek van igaza.

Ha viszont nekünk van igazunk, amikor az ellenzéki képviselőtársainkkal azt mondjuk, hogy önöknek nincs igaza abban, hogy itt jól mennek a dolgok, akkor azt gondolom, hogy azon kívül, hogy ezt a törvényt nemhogy benyújtaniuk nem szabad, hanem mélyen hallgatniuk kellene még az ötletről is, leginkább gyorsan le kéne mondani, kiírni új választásokat, hogy hadd jöjjön egy olyan kormányzat, aki meg tudja oldani azt a problémahalmazt, amit önök itt az elmúlt kilenc évben okoztak nekünk. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK : Jó estét kívánok! Folytatjuk a munkánkat, méghozzá az LMP frakciójának vezérszónokát, Csárdi Antal képviselő urat hallgathatjuk. Parancsoljon!

CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! Nagyon megtisztelne, ha felnézne a laptopjából, mert az volna az első mondatom ebben a vezérszónoki felszólalásban, hogy ön hazudott, becsapta az Országgyűlést, becsapja a választóit, és becsapja az itt élőket. Hogy miért mondom ezt? Egyrészt azért, mert azzal a cinikus mondattal indokolni, magyarázni ezt a törvénymódosító javaslatot, hogy ezzel javulni fog a dolgozók alkupozíciója, vérforraló. De azért is hazudik, Kósa képviselőtársam, mert úgy csinál, mintha véletlenül lett volna benyújtva ez a törvénymódosítás egyéni képviselői indítványként, pedig pontosan tudjuk  és ezt igazolja az államtitkár úr hozzászólása, igazolja a Fidesz vezérszónoka is , pontosan mindenki tudta, hogy ez jön. És semmi más célja nem volt, azért egyéni képviselői indítványként lett ez benyújtva, mert így meg lehet úszni azt az egyeztetési kötelezettséget, ami egy kormány-előterjesztésnél fennáll, egyéni képviselői indítvány esetén pedig nem áll fenn.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én vettem a fáradságot, hogy leüljek a szakszervezetekkel, hogy leüljek az érdekvédelmi szövetségekkel; valódi szakszervezetekkel, tisztelt Kósa úr, valódi szakszervezeti képviselőkkel, akik valódi szektorokban valódi dolgozókat képviselnek. Nem holnap fogok leülni, én ellenzéki képviselőként leültem tegnap, és nem voltak elájulva a boldogságtól, tisztelt képviselőtársam, de erről majd később még beszélek.

Azt hittem, hogy leesek itt a padról, amikor valahogy úgy fogalmazott, hogy ne akarjon az ellenzék beszélni a német bérrabszolgaságról. Tisztelt Képviselő Úr! Akkor mondom önnek a számokat. A német bérrabszolgaságban a minimálbér 1498 euró, ami 485 352 forint mai árfolyamon számolva, és, tisztelt képviselő úr, képzelje el, hogy Németországban ennek a felháborítóan alacsony minimálbérnek a fele adómentes, ugyanis havonta 721 euróig adómentes a jövedelem Németországban. De Belgiumban, amely egy másik bérrabszolgatartó társadalom, 1563 euró a minimálbér, 506 412 forint.

(20.10)

Vagy Hollandiában, ahol 1578 euró a minimálbér, ott viszont 511 ezer forintra jön ki, ha átszámoljuk. Igaz, hozzátartozik az igazsághoz, hogy a munkaidő nem heti 40 óra, lényegesen kevesebb, van, ahol 4 órával, van, ahol csak 2-vel, úgyhogy ebben az egyben Kósa úrnak igaza van, hogy nem azonos a munkaidő. Egyébként Magyarországon, az egyik legtöbbet dolgozó társadalomban ön azt próbálja megmagyarázni nekünk, hogy ezt lehet és kell emelni. Egyvalamire szeretném fölhívni a figyelmet, amit Barcza képviselőtársam a vezérszónoki felszólalásában, államtitkár úr vagy Kósa Lajos képviselő úr is képviselt a hozzászólásaiban: a beruházók érdekei, a gazdaság fejlődése. És ne gondolja senki, hogy itt a padsor ellenzéki oldalán ez nem fontos szempont, csak egy dolgot vegyünk észre, hogy egyetlenegy másodpercig sem vették a fáradságot arra, igen, államtitkár úr, nem vették a fáradságot, hogy elgondolkodjanak, mi az itt élők, a dolgozók érdeke.

Önök a nyugati multinacionális cégeket szolgálják ki, ahelyett, hogy a választóikat szolgálnák ki. Persze, értem én, hogy Debrecenben olyan kiszolgáltatott az ott élő, hogy kénytelen elvállalni azt a munkát, ami egyébként kötelező túlórák százaival jár, de azt gondolja Kósa képviselő úr, hogy ez lehetne még keményebb is. Cinikusan csak annyit tudok mondani, képviselőtársam: miért nem mindjárt azt a javaslatot terjesztette be a Ház elé, ugyanezzel az indoklással lehetett volna, hogy emeljük föl a napi munkaidőt 16 órára? Ezzel jelentős megtakarításokat lehet elérni a beruházóknál, az ide befektető cégek rendkívül jól jönnek ki, hiszen nem kell két műszakban dolgoztatniuk a dolgozóikat, hanem egy műszakban lenyomhatják mind a kettőt.

Ráadásul pontosan tudjuk, hogy munkaerő-hiányos helyzet alakult ki ebben az országban  többek között, zárójelben teszem hozzá  az önök gazdaságpolitikája miatt (Barcza Attila ingatja a fejét.), tehát munkaerőhiány van. 16 órás munkaidő esetén… Barcza képviselőtársam, ne csóválja a fejét, hanem nyomjon gombot, nagyon-nagyon szeretnék magukkal vitatkozni, nem csak a végén majd cinikus megjegyzéseket hallgatni! Szóval, persze, meg lehet azt csinálni, mert 16 órában akkor csak feleannyi munkást kell felvenni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Beszélnünk kell a hároméves elszámolási keretről, időkeretről. Azt szeretném kérdezni, Kósa Lajost személyesen megszólítva, hogy meg tudjae nekem mondani, hogy 2015 novemberében hány felszólalást mondott el, hány percben mondta el a felszólalásait, és azt nem is kell elmondania, hogy miről, nekem csak elég ez a két adat. Meggyőződésem, hogy nem fogja tudni pontosan megmondani nekem. Persze, attól függ, ha kijött a Tetris, és átkapcsol a parlament.hu oldalra, ki tudja keresni. (Derültség az ellenzéki padsorokban.)

Tisztelt Országgyűlés! Amióta az Orbán-kormány hatalmon van, folyamatosan csökkenti a munkavállalók jogait, és miközben az államtitkárok vagy a fideszes elit jövedelme rakétaként lő ki, addig a munkavállalói jogok, a munkakörülmények folyamatosan romlanak ebben az országban. És itt lehet felsorolni, hogy most utoljára épp a kafetéria-rendszert lehetetlenítették el és szüntették meg, de pontosan emlékszünk sok más döntésükre is, amikor elvették a korkedvezményes nyugdíjat, vagy amikor meggyengítették az érdekképviseletek működését, gyakorlatilag ellehetetlenítették a sztrájkot. És igen, kérem, kedves képviselőtársaim, maguk a Fidesz-KDNP-szövetségben ezekkel a döntéseikkel nem jobboldali gazdaságpolitikát folytatnak, nem jobboldali értékeket képviselnek, ezek klasszikus neoliberális gazdasági döntések, és azt gondolom, hogy ezt mindenkinek tisztán látnia kell.

Fel kell tenni a kérdést, azt gondolom, így a vezérszónoki közepén, hogy tisztelt előterjesztők  szeretném megkérdezni Szatmáry Kristófot is, csak ő nincs itt, gondolom, épp az online pénztárgépét javítja (Derültség az ellenzéki padsorokban.) , szeretném megkérdezni Kósa képviselő urat, hogy miért a bajor multikat képviselik, miért nem azokat a választókat, akik a bizalmukat az önök pártszövetségébe helyezték. Nem volt elég a támogatás? Büntetés azoknak, akik nem magukra szavaztak? Hogy merik ezt felvállalni?

Egy nagyon gyors számítást végeztem. Egy évben 52 hét van  amíg a kétharmad mást nem dönt (Derültség az ellenzéki padsorokban.) , és nagyjából el lehet mondani, hogy 5 hét szabadsága mindenkinek van. Marad 47, és ha ezt a 400 kötelezően elrendelhető túlórát elosztom a 47 héttel, akkor 8,51 munkaóra plusz jön ki, minden héten 8,5 órával több.

Tehát hetente  lehet, hogy nem egy plusznapban  elrendelhetővé kívánja tenni, hogy ne ötször 8 órát kelljen dolgozni, hanem igenis hatszor 8 órát kelljen dolgozni, és lehetővé teszi, hogy ne járjon annyira jól szegény dolgozó, hogy nem is kapja meg a pénzt ezért a hó végén, hanem majd 36 hónap múlva. Képviselő úr, ha maga az e havi tiszteletdíját 2021 novemberében kapná meg, azért elhúzná a száját egy kicsit, nem? (Derültség, közbeszólások az ellenzéki padsorokban.)

Ez már a sokadik bizonyíték arra, hogy a Fidesz-KDNP-szövetség eltávolodott a választóktól, és nem őket képviseli, és emellett azt is pontosan látjuk, hogy ahelyett, hogy az embereket képviselnék, multinacionális cégeket képviselnek. Hozzáteszem, mert látom, hogy itt többen felháborodva tekintenek rám  többen? nincsenek olyan sokan, de ketten (Derültség az ellenzéki padsorokban.) , hogy nem a beruházásokkal van a baj, hanem azzal van baj, ha maguk kiszolgáltatják a dolgozói társadalmat ezeknek a cégeknek.

Csak emlékeztetnék csak az elmúlt időszakból két szösszenetre. Szijjártó Péter két hónapja kijelentette, hogy a német autógyárak érdeke fontosabb, mint a klímaváltozás elleni küzdelem. Mindezt akkor, amikor augusztus végén virágzott az orgona. Én nagyon szeretem az orgonát, anyák napjára mindig azt vágtam a szomszéd kertjéből, és én azt gondolom, nem az a baj, hogy virágzik, csak az a baj, hogy novemberben. Vagy gyakorlatilag ki van száradva a Duna, hogy az a vízhozam, ami ma, jelen pillanatban uralja a Dunát, az nem lesz elég nemhogy Paks I.-nek vagy Paks II.-nek, hanem semminek nem lesz elég. Nem lesz vizünk, ha ez így folytatódik. Félreértés ne essék, ez nem kormánydöntés, csak észre kellene venni azokat a minket érintő problémákat, amikre választ lehetne adni, és valószínűleg nem az a válasz rá, hogy nem baj, majd 400 óra kötelezően elrendelhető túlórát lehetővé teszünk.

Azt gondolom, hogy képviselőtársaim elég részletesen mindent elmondtak ennek a törvényjavaslatnak az összességéről, de minthogy én tegnap tényleg leültem az érdekképviseleti szervezetekkel, szeretném közvetíteni az ott kialakult egyetlenegy darab jól kommunikálható, jól artikulált véleményt. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Kósa Lajos! Ha letette a telefont, akkor szeretném elmondani önöknek, hogy azt kérték az érdekképviseletek, hogy ez a törvényjavaslat legyen visszavonva, kezdjenek egy tisztességes, átfogó egyeztetést a munkavállalói érdekképviseletekkel  csöndesen megjegyzem, a munkáltatói érdekképviseletek is ezt nyilatkozták le, hogy talán ezt nem kellett volna kihagyni , és az egyeztetést követően a megállapodás alapján hozzák vissza ezt a javaslatot.

(20.20)

Azt gondolom, hogy nem kell túlmagyaráznom azt a problémát, ami ebben a törvényben le van írva, egyik képviselőtársam nagyon plasztikusan mondta el. A tárgyaláson ott volt az egyik közlekedési szakszervezet képviselője, aki nagyon egyértelműen fogalmazott.

Jelen pillanatban is a dolgozók már túl vannak terhelve. A további munkaidő-növelés pedig semmilyen más eredménnyel nem fog járni, mint hogy kockázatot jelent a munkavégzés szempontjából. És ha hibázik a munkavállaló, például egy buszvezető, az balesetet jelent, és akár emberéletbe is kerülhet. De van egy másik és egy sokkal rosszabb forgatókönyv is. Azt mondták a munkavállalói képviseletek, hogy ez a törvényjavaslat egyértelműen kontraproduktív, mert azt fogja elérni, hogy amint megérzik a dolgozók ennek a következményeit, hogy túlórázhat, és majd 36 hónap múlva kap utána pénzt, azt az eredményt fogja hozni, hogy otthagyják a szektort, átmennek másik szektorba, rosszabb esetben külföldre.

Szeretném megjegyezni, tisztelt képviselőtársaim, hogy Budapesthez képest Bécs 243 kilométerre van, sokkal közelebb, mint Nyíregyháza. Én azt gondolom, hogy ennek a nemzetnek egy dolgozó társadalomra van szüksége, de amit maguk csinálnak, ki fogja üríteni ezt az országot, és akkor nagyon-nagyon fontos kérdésként majd feltehetjük, hogy mit csináljunk akkor.

Tisztelt Kormánypárt! Tisztelt Képviselő Urak! Kérem, vonják vissza ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm. (Demeter Márta tapsol.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A Párbeszéd vezérszónokát, Tordai Bence képviselő urat hallgathatjuk most meg. Parancsoljon, képviselő úr!

TORDAI BENCE, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Polgártársak! Kósa Lajos képviselő úr, hogyha esetleg befejezné a telefonálást, és előterjesztőként egy kicsit figyelne arra, hogy mit gondol az ellenzék, mit gondolnak az emberek a maguk rabszolgatörvényéről, akkor szívesen elmondom önnek. Merthogy itt gyakorlatilag sírva könyörgött érvek híján, hogy ne nevezzük rabszolgatörvénynek ezt a benyújtott javaslatot. Érvek nem voltak mellette, amik voltak, azok inkább nem érdemesek a minősítésre, de van egy rossz hírem: nem mi nevezzük rabszolgatörvénynek, az emberek nevezik rabszolgatörvénynek, a szakszervezetek nevezik rabszolgatörvénynek, és ennek megfelelően mi is próbálunk megragadni a dolog lényegéből valamit, és ezért rabszolgatörvénynek nevezzük. De tudja mit? Teszek egy szívességet, bár látom, maga is tesz egy szívességet azzal, hogy elhagyja az üléstermet. (Kósa Lajos: Nem megyek el!) Nem megy el, jaj, de jó! Teszek egy szívességet: akkor ne nevezzük most rabszolgatörvénynek néhány percig, nevezzük időutazásnak! Merthogy az emberek, amikor kiszámolták, hogy mit jelent ez számukra, hogy maguk 400 órányi kötelező túlmunkát rendelhetnek el gyakorlatilag a munkahelyeken, ez azt jelenti, hogy hetente 8,5 órával növekszik a munkaidejük. 48,5 óra lesz ezek után egy magyar dolgozó munkaideje. Tudja, hogy mikor volt 48 óra a kötelező munkaidő? 1951-ben. Tehát ez egy időutazás vissza az 50-es évekbe. És most nem a politikai rendszer lényegét illetően mondom azt, hogy a Rákosi-időszakba utazunk vissza, hanem az emberek, a dolgozóknak a terhelését tekintve látjuk azt, hogy vissza az 50-es évekbe. Aztán a 60-as években 44-re, a 80-as években 42, majd 40 órára csökkent a kötelező munkaidő hetente, és hát maguk, úgy látszik, több mint 30 év kihagyás után nemhogy a munkaidő csökkentése irányába mozdulnak el, hanem egyenesen visszarepülnek 70 évet, és ismét 48 óra fölé lökik a kötelező munkaidőnek a mértékét.

Kissé zavaros volt az előterjesztés, hogy most ez egy unortodox politika, amit maguk itt képviselnek, vagy éppen hogy a német mintát próbálják követni. Azt hiszem, hogy a német mintából az unortodox részt követik annyiban, hogy az ipari lobbi érdekeit valósítják meg, azokat az érdekeket, amiket Németországban ezek az óriásvállalatok nem tudnak átnyomni a szakszervezetek ellenállásán, nem tudnak átnyomni az emberek ellenállásán, nem tudnak átnyomni a politika ellenállásán, amely ott a választóit képviseli és nem a nagytőkét. Magyarországon, úgy látszik, hogy a politika ellenállását már megtörték, valószínűleg nem is volt túl nagy ára, a Fidesz harminc ezüstpénzért eladta a magyar munkavállalókat a német ipari lobbinak. Az a kérdés, hogy a szakszervezetek és az emberek ellenállását meg tudjáke törni. Én azt remélem, hogy nem, mert látjuk, hogy az időutazás visszafelé eléggé egészségtelen dolog, a munkavállalókra nézve különösen. Szeretnénk az időben előreutazni.

Az időben való előreutazás, a jövő felé való elmozdulás pedig egyértelműen a munkaidő csökkentése, ahogy erre a Párbeszéd éppen most leszavazott javaslata is javaslatot tesz. De az biztos, hogy akár unortodox, akár ortodox módon, de ha a német példát akarják követni, akkor nem a német ipari lobbi által lediktált munkatörvénykönyv-módosításokat kell végrehajtani, hanem nézzék meg, hogy mi a német valóság. Elmondom!

A német valóság az, hogy évente 1363 órát dolgozik egy átlagos német munkavállaló, egy átlagos magyar munkavállaló pedig 1761 órát, tehát Magyarországon már most is évente 400 órával többet dolgozik egy munkavállaló, mint Németországban. Valahol nagyon elrontották a matekot, tehát nem még hozzáadni kéne 400 órát, hanem kivonni 400 órát. Ennyivel kéne csökkenteni a magyarok munkaterhelését ahhoz, hogy elérjük a német példát. Ennek következményei vannak nemcsak a munkavállalók egészségére nézve, hanem az életére nézve is.

Ha megnézzük, hogy hogy alakult a munkahelyi balesetek száma például a 2012-es munkatörvénykönyv-változtatás után, ahol már szintén egy az egyben németből fordították le egyes részeit az új munkakódexnek, akkor azt látjuk, hogy 17 ezerről 23 ezerre nőtt a munkahelyi balesetek éves száma. Hatezerrel több baleset történik évente a magyar munkahelyeken, mert egyre kiszolgáltatottabbak, egyre kizsigereltebbek, egyre fáradtabbak, egyre betegebbek a magyar munkavállalók az önök jogmegvonó politikájának köszönhetően.

A másik, szintén elég fontos mutató, amiben jó lenne, ha Németországot próbálnánk utolérni, az a halálozási ráta. A standardizált halálozási ráta 100 ezer főre vetítve Németországban 1057, Magyarországon pedig 1500. Tehát közel másfélszer akkora a halálozási ráta. És ez nyilván köszönhető egyrészt a maguk által teljesen szétvert egészségügyi ellátásnak, de köszönhető annak az életmódnak is, amit maguk rákényszerítenek a magyar emberekre, ami miatt a szív- és érrendszeri megbetegedésben meghaltak, illetve a rákos megbetegedésben meghaltak aránya a legrosszabbak között van az egész Európai Unióban. Ezt okozza a munkahelyi stressz, ezt okozza a munkahelyi túlterheltség, és maguk ebbe az irányba akarnak továbbmenni. Megint csak 70 évvel vissza az időben.

Elmondom, hogy ha megfelelő irányba haladnánk az időben, egyre növekvő évszámokat próbálnánk kitűzni magunk elé, akkor mi lenne az irány, mik lennének azok a feladatok, amiket el kéne végezni, és mik lennének azok a célok, amiket követniük kéne. Én értem azt, hogy növelni akarják a versenyképességet, ezt az elmúlt 8 évben valóban nem sikerült megtenni. Én értem azt, hogy növelni akarják a termelékenységet, de ezt nem a munkaórák számának a növelésével, hanem az egy munkaórára jutó termelékenység növelésével érdemes megtenni. Ehhez kell két dolog: egyrészt a munkaszervezés, illetve a munkakörnyezet fejlesztése, beleértve ebbe a mesterséges intelligenciák alkalmazásától a robotok elterjedésének a támogatásán keresztül nagyon sok mindent, másrészt pedig a munkavállalók oldaláról nézve kellenek hozzá jól képzett munkavállalók, egészséges munkavállalók, kipihent munkavállalók. Ehhez képest maguk a közoktatást is szétverték, szétverik egyébként a felsőoktatást is. Magyarország az egyetlen az Unióban, ahol a diplomások aránya a fiatalok között csökken, az egészségügyi ellátórendszernek a vergődéséről, a végromlásáról szerintem nem kell senkinek beszélni, aki ebben az országban él, és hát most már arról sem tudok sok újat mondani, hogy mennyire pihentek a magyar dolgozók, és mennyire lesznek pihentek akkor, ha maguk gyakorlatilag kötelezővé teszik a heti 6 napos munkavégzést.

Pontosan fordított az irány. Ha munkaerőhiány van, akkor azt béremeléssel kell kezelni, ha nem tudnak a munkaadók béremelést kigazdálkodni, akkor a munkát terhelő adók csökkentésére van szükség az alacsony és közepes kereseti kategóriákban, szükség van egyébként a minimálbér és a garantált bérminimum emelésére. A Párbeszéd szerint szükség van az alapjövedelem bevezetésére, ami szintén a bérjövedelmeknek, illetve a munkában állók jövedelmének a növekedésével jár. Ilyenekre van szükség, és nem arra, amit maguk csinálnak, hogy tényleg visszautazunk 70 évet az időben.

Úgyhogy én azt javaslom, hogy felejtsék el az 1950-es évek munkakultúráját, és próbáljanak szétnézni a 2010-es évek Európájában, hogy merre van előre, nézzék meg Németországot, de a tényleges Németországot nézzék meg, és ne azt a Németországot, amit a német ipari lobbisták festenek fel a maguk szeme elé. Persze értem, hogy ha egy-egy BMW motor lepottyan a futószalagról véletlenül a törvény beterjesztőjének a lába elé, akkor nagy a kísértés, hogy felüljön rá, és aztán bemotorozzon ide, és elmondja ezt a vállalhatatlan szöveget arról, hogy a 400 órányi pluszmunka elrendelése nem jelent munkaidő-emelést.

(20.30)

De hogyha esetleg szembenéznek a valósággal és szembenéznek a választók felé meglévő felelősségükkel, akkor ezt a törvényjavaslatot vissza fogják vonni, és talán kihagyjuk ezt az időutazást, és akkor nem fogjuk rabszolgatörvénynek becézni a maguk beterjesztését. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most az elsőként jelentkezett független képviselő szólhat, így megadom a szót Szél Bernadett képviselő asszonynak. Parancsoljon!

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Kósa Lajos Úr! Itt ülünk órák óta, zajlik a vita, de ön ebből szerintem semmit nem érzékel, mert folyamatosan a laptopjába van temetkezve, könyököl, gépel, telefonál, egyszerűen nincs itt velünk. Én nem hiszem el tényleg, hogy ön benyújt egy törvényjavaslatot, az egyik benyújtó el sem jön, nem látom itt Szatmáry Kristófot, ön pedig egyszerűen nem figyel ránk. És szeretném hangsúlyozni, hogy ilyenkor nem mivelünk tiszteletlen, hanem az ország polgáraival. A nevét adta ehhez a szörnyszülötthöz, a nevét adta ehhez a förtelemhez, ahogy a szakszervezetek mondják. Bejön ide az ország házába, amely a magyar állampolgárok adóforintjaiból működik, nevére veszi ezt, és utána, amikor tárgyaljuk, nem néz fel ránk? Hát, én most is nézek önre… (Kósa Lajos felnéz.) Köszönöm! Köszönöm, fantasztikus, tapsoljuk meg Kósa urat, hogy végre (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Éljen!  Taps az MSZP soraiban.), végre felnézett ránk!Tisztelt Kósa Úr! Ez így nagyon nem lesz rendben. (Derültség az ellenzék soraiban.  Kósa Lajos: Én a fülemmel hallok, nem a szememmel! Végig hallottam, amit elmondtak…!  Közbeszólások az ellenzék soraiból.) Kósa úr, nem velem vitatkozik…

ELNÖK: Nagyon-nagyon köszönjük, hogy csoportosan kívánnak felszólalni, a kormánypárt képviselőjének hangját is…

DR. SZÉL BERNADETT (független): Kósa úr, én szeretném… Ja, bocsánat!

ELNÖK: Parancsoljon, parancsoljon! Ön egyedül!

DR. SZÉL BERNADETT (független): Kósa úr, nagyon szeretném, ha figyelne arra, amit mondunk (Kósa Lajos: Hallom!), mert problémás a törvényjavaslat, amihez a nevét adta.Kezdem ott, hogy egy normálisan működő országban egy ilyen javaslatot nem képviselők adnak be, hanem mondjuk, minimum a miniszter az, aki a nevét adja hozzá, aki felvállalja azt, hogy társadalmi egyeztetés keretében megvizsgálja azt, hogy hogyan reagálnak az érintett emberek az ő javaslatára, mielőtt még az az ország háza elé kerül.

Varga Mihály hol van? Hol van?! (Bodó Sándor felé:) Ideküldte a csatába az egy darab államtitkárát (Dr. Orbán Balázs felé:), meg ott van még egy, akiről pontosan nem tudom, hogy kicsoda (Derültség az ellenzék soraiban.), és itt van még kettő darab fideszes. (Derültség és közbeszólás az ellenzék soraiból: Tessék bemutatkozni!) Négy, négy ember…! (Dr. Orbán Balázs: Itt egy Orbán is!) Szeretném rögzíteni, hogy négy ember van itt a magyar parlamentben a kormány részéről, miközben rabszolgasorba akarják taszítani a magyar dolgozókat. (Közbeszólások az ellenzék soraiból.) Ezzel komoly problémám van. Ha önök nem túlóráznak, mert itt most a magyar parlamentben fél 9 van, ha önök nem hajlandók túlórázni, akkor miért akarják önök túlóráztatni a magyar dolgozókat? Hát mutassanak példát! Jöjjön be ide az egész Fidesz-KDNP, jöjjön be ide a kormány, jöjjön be a miniszter, és érveljék meg ezt az egész történetet! De nem jönnek be! Önöknek kiesik a kezéből a toll, nem tudom, délután 4 órakor, és az esti műszakban, miközben rabszolgasorba hajtják ezt az országot  (Az egymással beszélgető Kósa Lajosnak és dr. Orbán Balázsnak:) figyeljenek rám, államtitkár urak, legalább ne beszélgessenek, miközben én beszélek önökhöz , nem jönnek be dolgozni. Hát, ez perverz, ez az egész, amit önök csinálnak! Legalább tisztelnék meg az ország nyilvánosságát azzal, hogy elmondják, hogy mik az érveik e mellett a förmedvény mellett! De nem, itt van az unatkozó két darab államtitkár, és itt van Kósa Lajos személyesen, aki telefonált, sétált és a laptopjába nézegetett végig.

Szóval, azt azért szeretném elmondani, hogy ezzel a munkamorállal rendelkező kormánypárti csapat akarja önöket, tisztelt magyar választópolgárok, ilyen rabszolgakörülmények közé tenni. Ők azok, akiknek hatalmában áll, hogy leboltoljanak, isten tudja, kicsodákkal, és fogják magukat, és benyújtsák ezt a törvényjavaslatot. Egyébként nagyon emlékeztet ez engem valamire: itt voltunk már akkor, amikor a munka törvénykönyvét átvitték a Házon, amikor kinyírták a szakszervezeteket, a sztrájktörvényt, nagyjából mindent tönkretettek, amit a munkavállalói érdekérvényesítés kivívott ebben az országban, és ugyanígy csinálták: éjszaka volt, sötét volt, önök fogták magukat, azt mondták, hogy ezzel semmi probléma nem lesz, és nulla érdekegyeztetés volt előtte.

Szóval, hogy van ez? Először Kósa Lajos rájön, hogy ehhez is ért, maga mellé veszi Szatmáry Kristófot, aki ugyan megfordult a bizottságban akkor, amikor még létezett Foglalkoztatási és munkaügyi bizottság ebben a Házban, mert most már az sincsen, most már csak Vállalkozásfejlesztési van… (Z. Kárpát Dániel: Na! Az kiváló bizottság!  Derültség az ellenzék soraiban.) Szóval, hogy önök fogják magukat, beadják ezt egyéni képviselői indítványban, és utána, miközben kitör a botrány, és lázadnak a szakszervezetek és az emberek is, azt mondják, hogy jó, akkor a tárgyalás után majd önök leülnek a szakszervezetekkel.

Most ön még ránk sem figyel. Holnap mit fog mondani a szakszervezeteknek, tisztelt Kósa úr? Megtisztelne vele, hogyha elmondaná nekünk, hogy milyen tárgyalási alapja lesz holnap! Szeretnénk tudni, igaz, most már kicsit esemény utáni ez az egész történet, de szeretnénk tudni, hogy akkor mi van az ön fejében, tisztelt Kósa úr. (Z. Kárpát Dániel: Ajjaj!  Derültség és közbeszólások az ellenzék soraiban.)

Jó, tehát a következő a helyzet: énszerintem, Kósa úr  akkor is el fogom érni, hogy figyeljen rám , szerintem ön nem olvasta ezt a törvényjavaslatot. Ugyanis hogyha olvasta volna a saját maga által a nevére vett törvényjavaslatot, akkor nem mondta volna azt, hogy fölösleges bürokratikus akadályokat akar az útból eltávolítani, és csak hogy tisztázzuk: ezek a fölösleges bürokratikus akadályok ez a munkaidő-szabályozás lenne Kósa Lajos szerint.

De mondott mást is, azt mondta, hogy szerinte ez a javaslat csak egy lehetőség a többletmunkára, és ha nem akarnak élni vele a dolgozók, akkor senki sem kötelezheti rá őket, csak ha a kollektív szerződésük ezt rögzíti. Na most, Kósa úr, ezzel kettő darab probléma van: az egyik probléma az, hogy nem igaz. A munkáltató, e törvényjavaslat szerint, amiről most tárgyalunk, egyoldalúan, a munkavállaló beleegyezése nélkül rendelhetné el akár az évi 400 óra túlmunkát, és nem kell ahhoz kollektív szerződés. Tehát, tisztelt Kósa úr, ha ön azt akarja a törvényjavaslatában látni, amit az imént mondott a médiában, akkor adjon be módosítót a saját javaslatához, mert nem az van benne… (Közbeszólásos az MSZP soraiból: Lehet, hogy azt írja!) Lehet, hogy azt írja, igen, egyetértek az MSZP-vel (Derültség és közbeszólások az ellenzék soraiban.), lehet, hogy azt írja Kósa úr, lehet, hogy ez van a fejében, igen.

A másik probléma pedig az, hogy abban a világban, ahol én élek, és ahol még páran vagyunk, mi tudjuk azt, hogy a munkavállalónak és a munkáltatónak nem azonosak az érdekegyeztetési képességei, az érdekképviseleti képességei. Az a helyzet, hogy a pálya általában a munkáltató irányába lejt. És egy felelős kormány ilyenkor nem fogja magát, és még jobban odalöki az egész szabályozást a munkáltatónak, hogy tollba mondja a kormánynak azt, amit ő látni akar, hanem a munkavállaló oldalára áll, az emberek oldalára áll. A hócipőnk tele van az önök munkaalapú társadalmával, tisztelt Kósa úr és tisztelt Fidesz, mindahányan itt vannak  KDNP-t nem látok , most már végre egy emberalapú társadalmat szeretnénk látni! Merthogy önök a nagy kormányzásban egyvalamiről feledkeztek meg: arról, hogy emberek vannak ebben az országban, és ezek az emberek alszanak, esznek, isznak, és családjuk van, ezek ilyen dolgok, amikben mi, emberek részesülünk.

Amikor önök tönkretették a munka törvénykönyvét, és olyan szabályozásokat vezettek be, hogy az emberek már vécére sem mernek elmenni már lassan munkaidőben, akkor önök alapvető humán dolgokról feledkeztek meg. És most is, amikor önöknek van képe közpénzből teleplakátolni az országot azzal, hogy „családok éve”, meg hogy a gyermekeknek joguk van a szülőkhöz, önök elfelejtik a lényeget, azt, hogy ezeknek a szülőknek otthon kellene lenniük ahhoz, hogy a gyermekekkel foglalkozni tudjanak.

Nemrég voltam az Egyesült Államokban, de itt, Magyarországon is lehetett látni, hogy hatalmas probléma az, hogy kevés ideje jut a szülőknek a gyermekekre, átlag 7 perc, ez az, amit egy szülő egy gyermekkel eltölthet, és nem azért, mert önző, nem azért, mert jobb dolga van, hanem azért, mert utazik a munkahelyére, dolgozik, és utána haza kell hogy érjen. Hét perc, Kósa úr! Ezt növelni kellene, és nem csökkenteni!

Adok önnek egy javaslatot a családok évére: legyen az a Fidesz-KDNP célja, hogy a magyar szülők több időt tudjanak eltölteni a magyar gyermekekkel! Legyen ez, amit ön most beleír abba a nyamvadt laptopba, és beviszi a kormányülésre, és elmondja Orbán Viktornak, hogy az a cél, hogy a magyar szülők 7 percnél többet tudjanak lenni a magyar gyerekekkel! Egy kicsit kevesebb problémánk lesz a következő évtizedekben akkor, ha ez megvalósul. Mert nem azért estek szét a családok, mert az emberek elfelejtették szeretni egymást, hanem azért, mert lassan már nincs időnk egymásra. És mi a fene lesz a magyar családokkal, tisztelt Kósa úr, ott a laptopban (Derültség.), hogyha hat napot fognak dolgozni? Volt már ilyen ebben az országban, kommunista szombatnak hívták, emlékszünk rá! Önök nemrég még itt azt akarták, hogy vasárnap mindenki legyen otthon, ne járjunk boltokba, és mindenki szeresse egymást a vasárnapi ebéd körül. Hát, most már a szombatunk is odalesz! Önök ezt ígérték a választások előtt? Mert szerintem nem ezt ígérték. Én teljesen másra emlékszem.

A másik pedig az, hogy van egy kigyökölt, vacak, nyamvadt Alaptörvénye ennek az országnak  nem sokra becsüljük mi általában, akik hiszünk a gránitszilárdságú dolgokban, ellentétben önökkel , és ebben az Alaptörvényben van egy bekezdés, a XVII. cikket fogom itt tartalmilag idézni, hogy minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez, minden munkavállalónak joga van a napi és heti pihenőidőhöz, valamint az éves fizetett szabadsághoz.

Na, önök ezt most innen ki fogják csinálni. Én azt javaslom az ellenzéknek, hogy forduljunk az Alkotmánybírósághoz abban az esetben, hogyha ez átmegy, és kérem mindenkinek a támogatását. Ez egy pártok felett álló érdek, ez az ország érdeke, nem lehet ennyire semmibe venni azt, amit itt a fejünk fölött megcsináltak, nem is olyan régen. Ez még a Fidesznek is belefért az Alaptörvénybe. Hát, most ezt is sutba dobják.

(20.40)

És hogyha adtam önöknek egy javaslatot azzal kapcsolatban, hogy segítsenek a magyar szülőknek, hogy többet lehessenek a gyerekeikkel, adnék még egy javaslatot. Önöknek csökkenteni kellene, tisztelt Kósa úr, a munkára rakódó terheket, méghozzá úgy, hogy az emberek nettója emelkedjen, mert Bangóné képviselőtársam helyesen mondta, hogy az emberek azt a fizetést nézik, azt a részét nézik, amit haza tudnak vinni. Abból tudnak utána tejet venni, kenyeret venni, sertést venni vagy bármi mást venni, tisztelt Kósa úr, az a helyzet. És hogyha önök végre egyszer az életben a munkavállalói járulékot csökkentenék és nem a munkaadóit, akkor esetleg még a nettó bérek is ebből jól járnának. De önök nem ezt csinálták.

És itt van ez a teljesen gátlástalan miniszter, akinek a diétájáról olvashattunk itt nemrég a lapokban. De engem nem az érdekel, hogy ő csokoládét eszik, meg nem tudom, mit eszik, engem az érdekel, hogy ő ilyeneket nyilatkozik, hogy fenn kell tartani a német autóipari vállalatok beruházási kedvét. Hogyan? A magyar emberek holttestein keresztül? (Derültség az ellenzék soraiban.) Nem viccelek, tisztelt Kósa úr, emberek halnak bele sztrókba! Milyen egészségügyi mutatóink vannak? A rák, a sztrók, az összes egészségügyi probléma. Így is már, komolyan mondom, a legalacsonyabb várható élettartamunk van lassan ezen a földrészen, és önök erre raknak rá egy lapáttal? Aki ebben az országban itt maradt  kevés ember , rengeteget dolgozik. Évekkel ezelőtt is ez volt a probléma, most még inkább ez a probléma. Halálra dolgozzák magukat az emberek, mondjuk ki végre, és ne udvariaskodjunk, erről van szó!

Én ott voltam például a Nyufigban, tisztelt Kósa úr, én ott voltam. Oda már reggel háromnegyed 6-kor bejárnak dolgozni a nők  többnyire nőkről beszélek , 5, fél 6, mire elmennek onnan, rengetegen. Munkaerőhiány van. Önök a közszférában úgy kívánták kezelni a munkaerőhiányt meg a bérproblémát, hogy 7 ezer embert kirúgnak, hogy tényleg halálra dolgozzák magukat azok az emberek, akik ott vannak, mert a nyugdíjaknak időben meg kell érkezni. És most beleszálltak a versenyszférába is, meg beleszállnak mindenbe, holott egy egészségesen működő gazdaságban nem így megy az egész történet.

Az állam ott legyen jó gazda, rendezze a közszférában a béreket! Erre minden lehetősége megvan az államnak, és onnan gyűrűzik át a versenyszférára, és figyelnek a munkavállalókra, figyelnek az emberre, figyelnek a dolgozókra, mert erős Magyarországot akkor tudunk építeni, ha ott az embereknek minden szükséglete megvan. Ebben benne van a jó bér, benne van az, hogy rekreációra van lehetősége, benne van, hogy a családjával, a szeretteivel tud lenni, és benne van még egy csomó olyan dolog, amiről most kevesen beszélünk, de mondjuk, elmegy egy színházba, vagy tud egy kört futni a Szigeten, vagy bárhol máshol, vidéken, hogy az emberek a kondíciójukat is megtartsák. Ilyen dolgokról kellene beszélnünk, hogy hogyan segítjük ehhez a magyar embereket.

Ehelyett megőrülök a tudattól, hogy itt vagyunk 2018 novemberében, és arról beszélünk, hogy gyakorlatilag a magyar embereket a Fidesz-KDNP halálra fogja dolgoztatni, mert ez a tét. Szerintem az, hogy rabszolgatörvény, az kevés erre. Ez ennél sokkal súlyosabb helyzet.

Én nem emlékszem olyan választási ígéretre a Fidesz-KDNP-től, hogy megemeljük például a kafetéria adóját, de arra sem, hogy megszüntetik a lakás-takarékpénztárak állami támogatását. De arra se emlékszem, hogy önök azt mondták volna, hogy kirugdossák az embereket a közszférából, arra meg végképp nem emlékszem, hogy a Bánki Erik által anno beadott és utána fideszes közfelháborodás miatt onnan leszedett törvényjavaslatot így próbálják visszacsempészni.

Én azt tudom önöknek mondani, hogy a hazug politikusoknak előbb-utóbb lejár az ideje. Önök hazudtak, és ön ezt pontosan tudja, azért van beletemetkezve a laptopba, azért nem néz a szemembe, az államtitkár úr is azért néz lefelé, meg azért nem jönnek be vitázni, mert pontosan tudják, hogy önök most piszkosul átverik a magyar dolgozókat, és ezt a magyar dolgozók is tudni fogják.

Nem tudom, hogy mi az a pont, ameddig önök el tudnak menni. Nem pontosan látom, hogy mi lesz az az időpillanat, amikor a magyar dolgozók azt fogják mondani, hogy nem erre fizettünk be, nem ezt a mozit akarjuk nézni. Egy olyan kormányt akarunk ebben az országban, aki látja az embereket, aki nemcsak azt mondja nekünk, nőknek, hogy szüljünk, hanem utána lehetőséget is ad arra, hogy felneveljük azt a gyereket. Napi 7 percből ez nem fog menni!

Ha a szombatot benn töltjük a munkahelyen, hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat, nem fog menni. Nemcsak megszülni kell azt a gyereket, Kósa úr, azt fel is kell nevelni! És mi, nők tudjuk, hogy hosszú távú döntést hozunk akkor, amikor gyermeket vállalunk, és ezt tudják azok a férfiak is, akik mellettünk vannak.

Minimum 18 év, de inkább több. Mit reméljenek a magyar családok, hogyha önök itt orvul, az éj leple alatt egy olyan törvényjavaslatot nyújtanak be, hogy majd a túlórát esetleg kifizetik három év után, ha egyáltalán annál a cégnél dolgozik valaki, meg hogyha a szombatokat benn kell töltenünk a munkahelyünkön?

Szóval, ezt nem fogják tudni megérvelni, tisztelt Kósa úr, és szeretném, ha megnevezné konkrétan azokat az országokat, ahol ön szerint ilyen rendszer működik, ilyen bérekkel, ilyen konstrukcióban, mert szerintem ön megint csak egy ordas nagyot hazudott nekünk és mindenki másnak, aki ebben az országban remélt valamit, akár ettől a kormánytól, amit most nézünk. Akár a Fidesz-szavazókról is beszélek, mert nem hiszem, hogy ezt a törvényjavaslatot, amit ön és a képviselőtársa beadott, akár a fideszes szavazók jó szívvel nézik, mert a család nekünk tényleg fontos, önöknek eszerint nem az. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most kétperces felszólalás következik, Z. Kárpát Dániel képviselő úr, Jobbik. Parancsoljon!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha Kósa Lajos hazugságait szeretnénk leleplezni, nem kell messzire mennünk. A héten a Vállalkozásfejlesztési bizottság tartott ülést, tudja, Kósa úr, amely régen az úgynevezett munkaügyi bizottság volt. Ennek a bizottságnak most én lehetek az elnöke, és itt bizony meghívást kaptak azok a szakszervezetek, meghívást kaptak azok a szakmához valóban értő emberek, akik szerették volna elmondani önöknek az álláspontjukat ezen förmedvénnyel kapcsolatban, és nem azután, hogy önök ezt benyújtották, mert hogy képzelte ön? Azt, hogy a plusz 400 óra elé majd a plusz helyett egy mínusz jelet tesznek egy módosító javaslattal? (Derültség az ellenzéki pártok soraiban.) Hogyan gondolja ön az egyeztetést? A Fidesz világában ez hogy néz ki?Egészen elképesztő tehát, és a kollégái elmondták, hogy az, ami előttünk fekszik, lényegében külföldi multinacionális érdekeltségek, autógyártók, egyebek érdekeit képviseli, és nem először viselkedik szolgalelkű módon a kormányzat, hogyha ezen multikat kell kiszolgálni, simogatni. Az a helyzet, hogy a Vállalkozásfejlesztési bizottság említett ülésén ott volt Nemes Gábor úr is, aki a közlekedésügy területén képviseli szakszervezeti vezetőként az összes magyar munkavállalót, aki ezen a területen érdekelt, és ott volt a Vasas szakszervezetek vezetője is, Balogh Béla úr is.

Mind a ketten várják azt, Kósa úr, hogy az ő véleményüket legalább meghallgassák. Nem feltétlenül azt, hogy beépítsék ebbe a vállalhatatlan javaslatba, hiszen van olyan színvonalú javaslat, amit toldozgatni-foldozgatni nem feltétlenül érdemes. Mondják, hogy egy bizonyos szint fölött nem csúszunk egy bizonyos szint alá.

Nagyon kapirgálja ezt a határt ez a javaslat, nagyon kérem önöket, hogy most forduljanak vissza az útról, amikor még békével lehet, nem szeretnénk azt, hogy a társadalmi felháborodás söpörje el ezt a javaslatot, mert volt már egy-két ilyen példa. Hagyják tehát abba a magyar társadalom tesztelgetését, mert nem először csinálják azt, hogy a társadalmi tűréshatárt szondázzák, vizsgálgatják, aztán ha úgy látják, hogy az ellenerő elég nagy, akkor visszakoznak, lásd vasárnapi boltzár, lásd netadó. Ne legyen ez egy harmadik ilyen történet, forduljanak vissza erről az útról tehát most azonnal! Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Most előre bejelentett képviselői felszólaló következik, Ander Balázs képviselő úr, Jobbik. Parancsoljon!

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! „A hetedik bőrt is lenyúzzuk a magyar munkavállalókról” című neoliberális nótát fütyörészik a fideszes Döbrögik. Erről van itt szó, nem másról. Hogyha dióhéjban össze akarjuk foglalni ezt az egész disznóságot, amit volt pofájuk iderakni az Országgyűlés elé, akkor erről van szó és nem másról! Pont.Szemen köpnek egyébként minden olyan dolgot, amit önöknek a Fidesz-KDNP padsoraiban figyelembe kellene venni. Például akkor, hogyha kereszténydemokratáknak nevezik magukat, akkor XIII. Leó pápától az 1891-es Rerum novarumot. Mit is mondott ott a pápa, mit is írt? „Rút és embertelen dolog az embereket a haszonszerzés puszta eszközeiként felhasználni.” Betartja ez a törvényjavaslat, mondjuk, ezt az előírást? Messze nem!

Aztán szemen köpik egyébként önök a saját főnöküket is, Orbán Viktort, aki azt mondta, hogy a becsületes munka után Magyarországon minden munkavállalót meg kellene hogy illessen a három szoba és a négy kerék. Most az a helyzet, hogy ezt az orbáni, mondjuk úgy, hogy ábrándot sok magyar fiatal bizony Ausztriában, Németországban, Angliában, meg ki tudja, hogy hol kell hogy keresse. Ők bizony nem kalandvágyból mennek el innét, hanem azért, mert azok a körülmények, amelyek itt vannak, és amelyeket önök már itt a kilencedik esztendőben szépen összehoztak nekik, volt előző nyolc év is nyilvánvaló, elüldözik őket egészen egyszerűen ebből az országból.

Aztán az Alaptörvényt is meggyalázza ez a javaslat, hiszen annak a XVII. cikke világosan kimondja, hogy minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez. Kérem szépen, tisztelt Kósa Lajos, ez így nem fog összejönni!

(20.50)

Nagyon úgy néz ki egyébként a dolog, amikor itt erről beszélünk, nagyon jó lenne, ha belefolyna a vitába is, de az ön fölvezetője után úgy néz ki a dolog, hogy itt mindenki hülye, az egész ellenzék, úgy, ahogy van, komplett módon, a Jobbiktól az LMP-n át az MSZP-ig, csak ön helikopter (Derültség az ellenzék soraiban.), mert nem értjük azt, amit ön itt fölvázolt, hogy micsoda hatalmas felvirágzást fog ez hozni a magyar gazdaság és a magyar munkavállalók számra.

De hallottunk már, illetve olvastunk öntől olyat is, amikor azt nyilatkozta, képtelenség, hogy a rettenetes magyar élet- és munkahelyi, valamint bérviszonyok miatt, a kilátástalanság miatt menekülnek el sokan Magyarországról. Ez azt jelenti, hogy a valóságismerete önnek, tisztelt képviselőtársam, egyenlő a nullával. Ugyanis a magyar rögvalóság, amit nem nagyon szeretnek figyelembe venni, az úgy néz ki, hogy például akkor a választókerületből, ahol élek, ahol azzal ellentétben, amit a kormánypárti képviselő még a kampányban is mondott, hogy micsoda iszonyatos a munkaerőhiány, az emberek egy jelentős része képes napi majdnem 120 kilométert utazni, mondjuk, Bolhóról Zalaegerszegre, hogy ott egy multinacionális cégnél összeszerelő munkát végezzenek. Tehát két óra oda és két óra vissza, mert ez a magyar valóság. Aztán a magyar valóság még az, hogy mondjuk, 10 napon keresztül 12 órában foglalkoztatják a szerencsétlen munkavállalót, aztán utána 4 napot pihenhet. Ez 120 óra munka két hét alatt. 120 óra munka két hét alatt! Bár nyilvánvaló módon önök ezt föl nem tudják fogni. Itt a Vadászteremben ma is elfogyaszthatták, mondjuk, akkor a dijoni mustáros pácban érlelt marhasültet hagymával, vajas pácolt zöldségekkel, utána egy kicsit megtömhette a bendőjét, mondjuk, baracklekváros farsangi fánkkal is, és ennek ellenére, hogy ilyen jó munkakörülmények vannak errefelé, itt van egy, kettő Fidesz-KDNP-s országgyűlési képviselő. Tehát valóban, ahogy itt már elhangzott nagyon sokszor, ennyire szeretik önök a túlórát, azt a túlórát, amit most zokszó nélkül a magyar emberek nyakába zúdítanának. Szégyen és gyalázat!

Szóval, ki is írta önöknek ezt a javaslatot? Teljesen egyértelmű, hogy foglyul ejtették a magyar államot az önök oligarchái, illetve ezek a multinacionális cégek, és bizony a munkatábor felügyelőiként önök egy nagyon szigorú házirendet készülnek itt összeállítani a magyar munkavállalók számára. Emlékeztetném önöket, hogy 2001-ben ez az éves túlóramennyiség mindössze még csak 144 óra volt. Most 400 órára emelnék föl. Teljesen pszichopata, vadkapitalista recept szerint történt ennek a törvényjavaslatnak az összeállítása, és éppen ezért nyilvánvaló  szerintem eddig is lejött , hogy ezt mi elfogadni nem tudjuk, nem vagyunk rá hajlandók.

Veres Péter annak idején a „Mit ér az ember, ha magyar” című munkájában azt írta, hogy dolgozunk barom módra, mások teszik el a hasznát. Így van, nagyon úgy néz ki, hogy ennek az egésznek is ez a célja, hogy minél jobban ki tudják zsigerelni a magyar munkavállalókat. Ismét egy olyan javaslat egyébként, amire azt lehet mondani, hogy kiveri azt a bizonyos patkánymétert, mert ennél gyalázatosabb dolgot elképzelni nem nagyon lehet, már bocsánat. És akkor még a legfinomabb, amit elmondtam, tessék olvasgatni, mondjuk, a kommenteket, mert a magyar munkavállalóknak ennél sokkal határozottabb és karakteresebb véleménye is van ezzel az egésszel kapcsolatosan. Önök lélek nélküli munkaerőállatnak tekintik ezeket a dolgozókat, akikről valóban a hetedik bőrt is le lehet nyúzni.

Amikor a munkáról van egyébként szó, akkor úgy néz ki, hogy önök a szónak azt az etimológiáját vették alapul, ugye szláv gyökerű szó, ami nem mást jelent, mint kínt, fájdalmat, gyötrelmet. Csak nem biztos, hogy a XXI. század elején, Európa kellős közepén ennek így is kellene lennie.

Képviselőtársaim, itt már elhangzott, Székely képviselőtársam mondta, lehet, hogy a pálinkatörvényt is szigorítani kellene, mert holnapután lehet, hogy valamelyik kormánypárti képviselőtársunk egy újabb javaslattal rukkol elő, és mondjuk, mintának tekinti az 1876-os 13. törvényt, az úgynevezett cselédtörvényt, ami a tőkés kizsákmányolás tipikus példája volt: a cseléd a gazda háznépének tagjává vált, az meg is dorgálhatta, testileg megfenyíthette. Lehet, hogy majd Kósa Lajos elgondolkodik azon, hogy ezzel is mennyire lehetne fokozni a magyar versenyképességet, hogyan lehetne munkára szorítani ezeket a lusta magyarokat. A munkaidő e szerint a törvény szerint egyébként napkeltétől napnyugtáig tartott, az mondjuk, június végén hajnali háromnegyed öttől háromnegyed kilencig tartott, gyors fejszámolást követően ez 16 óra is lehetett. Vagy lehet, hogy azt mondja, hogy inkább visszanyúlnak az 1907-es 45-ös derestörvényhez, amelynek értelmében a 12 éves gyereket is el lehetett szerződtetni. Hiszen azt mondják, hogy munkaerőhiány van, nosza, csökkentsék még jobban akkor a tankötelezettségi korhatárt Magyarországon, és küldjék dolgozni a 12 éves gyerekeket. Szolgálati helyre, ha elégedetlenkedik ez a munkavállaló, akkor e szerint a törvény szerint karhatalommal lehetett elővezetni. Nem tippeket akarok adni, csak arra a veszélyre figyelmeztetem itt tisztelt képviselőtársaimat, hogy bármi kijöhet akkor még az önök fejéből, mint valami isteni szikra kipattanhatnak ezek az elmebetegebbnél elmebetegebb gondolatok. Aztán azt is előírták 1907-ben, hogy ez a cseléd év közben nem költözhetett. Nosza, kössék akkor röghöz a magyar munkavállalókat, és legyen nekik megtiltva, hogy az egyik multinacionális céget otthagyják, és valahol máshol keressenek boldogulást. Mert mégis, milyen dolog lenne ez, felborítaná az ő munkarendjüket!

De van egy kicsi ország a világban, annak egy alacsony, kis köpcös diktátora, Észak-Korea, és Kim Dzsongun a saját állampolgárait is elküldi idegenbe dolgozni, tulajdonképpen bérrabszolgaként. Egyes számítások szerint van vagy 60 ezer ilyen munkás szerteszéjjel a világban, Szibériától Kína és Borneó bányáin keresztül mindenféle. Moslékot etetnek velük, a bérüknek a 90 százalékát elvennék. Gondoljanak bele, itt a szép új világ! Na, hát ez az, amiből mi nem kérünk!

2014-ben, Rijádban a második magyar-arab gazdasági fórumon Orbán Viktor azt mondta, hogy minőségéhez képest meglepően olcsó a magyar munkaerő, és ez az ország rugalmas munkatörvénykönyvvel rendelkezik; és azt mondta, hogy ez egy befektetőbarát kormány, ez várja itt a külföldi befektetőket Magyarországon. Nézzük meg azt, hogy milyen is a helyzet itt, Magyarországon, ezek az úgynevezett rugalmas törvények milyenné formálták a mindennapokat, amelyekről önök nem nagyon szeretnek tudomást venni. Nézzük, hogy mennyit dolgozik egy átlag magyar munkavállaló. Elhangzott az is, OECD-felmérés, 2017-es adatokat mondanék: Magyarországon ez több mint 1700 óra, 1740 óra kerekítve, Németországban 1350 óra körül mozog, de Dániában is 1400 óra, Hollandiában is alig haladja meg az 1400 órát éves szinten. És még a munkamániásnak titulált japánok is kevesebbet dolgoznak OECD-adatok alapján, mint a magyarok. De fogjuk be a szánkat, lehetne ennél sokkal rosszabb! Mi lenne, ha önök számára Thaiföld lenne a követendő példa, hol 84 órát lehet dolgozni hetente!

Nézzük meg, hogyan alakultak a munkahelyi balesetek. 2013-ban 17 ezer bejelentett munkahelyi baleset volt. Ez 2017-re 23 387-re nőtt, több mint egyharmados növekedés! Ha volt valahol növekedés, ez az a terület. 79-en haltak meg munkahelyi baleset következtében. 79 embert gyászolnak a gyermekei, a szülei, a hozzátartozója, a felesége, a férje. Ha önök még 400 órát dolgoztatják pluszban a magyar munkavállalókat, el lehet képzelni, mennyire ki lesznek merülve.

Azt is hozzáteszem egyébként, hogy milyen a magyar munkavédelem, a magyar munkafelügyelet: 117 millió forintra büntették összességében egyébként a cégeket Magyarországon, úgy, hogy sok esetben valóban munkaerőállati sorban tartják a dolgozókat.

Nézzük a táppénzt, mert úgyis szeretik úgy beállítani, hogy ez igazándiból nem egy versenyképes nemzet, szeretnek lógni. Akkor jelzem, hogy 25 millió nap volt 2016-ban a táppénzre kivett napok száma. Ez dolgozónként kevesebb, mint 6 nap. Kevesebb, mint 6 nap!

(21.00)

A 7 évnél fiatalabb gyermekek tulajdonképpen 7 százaléka, minden tizennegyedik, ha beteg volt, egyedül volt kénytelen otthon lenni, mert a szülőknek dolgozni kellett. 8 és 12 év között ez az arányszám 10 százalék volt, mert a szülőnek el kellett menni dolgozni. Gyalázat! Nem európai állapotokat idéző számok ezek.

Mindemellett egyébként a magyar termelékenység, egy átlagdolgozó termelékenysége egy nyugat-európai dolgozó 70 százalékán áll. Tehát ha ezt nézzük, meg azt, hogy mennyivel többet dolgozunk, nem állunk olyan rosszul, mint ahogy azt önök föl szokták vázolni, és jelzem  akkor ne menjünk, mondjuk, Nyugat-Európáig , Szlovákiában a nettó minimálbér összege 128 ezer forint, annyinak megfelelő euró a hazai 92 ezerrel szemben. Egyharmaddal több minimálbért vihetnek haza a szlovák dolgozók.

Aztán az egészségi állapot: minden öt magyar férfiből három meg sem éri a nyugdíjkort, és ha meg is éri egyébként a nyugdíjat, akkor azt is meg kell nézni, hogy milyen egészségi állapotban. Nem véletlen! Halálra dolgoztatják, igavonó baromként dolgoztatják őket. Míg Németországban  ha ezeket az OECD-számokat vesszük alapul , mondjuk, egy 45 éves munkaciklus során egy átlagdolgozó 63 ezer órát dolgozik le, ha önök a magyar számokat még 400 órával megnövelik, az azt jelenti, hogy egy átlag magyar dolgozó ugyanennyi idő alatt 99 ezer órát fog dolgozni. Tényleg, hány bőrt akarnak még lehúzni az emberekről!? Gyalázat! Elfogadhatatlan az, hogy a tőkeérdekek oltárán föláldozzák a magyar munkavállalókat, a magyar családokat!

Azt hiszem, ha önök tovább folytatják ezt az utat, tovább mennek azon az úton, hogy az alacsony bér és az úgynevezett rugalmas munka törvénykönyve az, ami nekünk versenyképességet biztosít, akkor ott ragadunk az értékláncok alján, nem tudunk egyről a kettőre jutni, és ez nagyban veszélyezteti a humán tőke képződését Magyarországon, azt is lehet mondani, hogy a társadalmi újratermelődési folyamatoknak annyi, tisztelt Kósa Lajos képviselőtársam, egy szakadékba fog zuhanni ez az ország. Mit tesznek egyébként ezzel szemben az emberek? A lábukkal szavaznak. Az az exodus, ami tapasztalható, még inkább fokozódni fog, és hiába várják önök szavakban haza a kivándorolt fiatalokat  sőt már nemcsak a fiatalok mennek el, hanem a középgeneráció is , nem fognak visszatérni. Ilyen körülmények közé nem jönnek vissza, és nem mernek családot alapítani.

Tehát egy ilyen demográfiai hanyatlás közepette, ahogy Z. Kárpát Dániel képviselőtársam szokta mondani, egy demográfiai tél közepette ilyen intézkedésekkel sanyargatni a magyar családokat, az több mint gyalázat, az egy nemzetellenes merénylet. És ha önök nemzeti kormánynak nevezik magukat, akkor sürgősen felejtsék el ezt az egészet, és nem kérjük, hanem követeljük határozottan, hogy dobják a kukába ezt az egész szemétséget! Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Normál szót kérő felszólalók véleményének meghallgatásával folytatjuk a munkát. Ezek sorában elsőként Volner János független képviselő szólhat. Parancsoljon!

VOLNER JÁNOS (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a hét legfontosabb javaslata, most kedd van, valamivel elmúlt 9 óra, este 9 óra, most kerül sor a hét legfontosabb javaslatának a tárgyalására, s rögzíteni szeretném a jegyzőkönyv kedvéért, hogy kettő fideszes országgyűlési képviselő tisztelte meg a hét legfontosabb javaslatát a jelenlétével.Egy szélsőséges, ember- és családellenes törvényjavaslatot nyújtott be Kósa Lajos és Szatmáry Kristóf, egy olyan törvényjavaslatot, amely egyoldalúan hátrányba hozza a tisztességesen dolgozó magyar embereket, amely egyoldalúan az őket most már gyakorlatilag kizsákmányoló multik részére kedvez, és én ezt úgy mondom, hogy nem vagyok tőkeellenes, nem vagyok multiellenes, de annak a gyalázatnak, amit ilyen törvényalkotással folytat a kormány, egyszer s mindenkorra véget kell vetni.

S most hadd beszéljek egy kicsit az ellenzéki képviselőtársaimhoz is egy picit formabontó módon! Képviselőtársaim, ez a hét legfontosabb javaslata, szerintem ebben nincs vita. Önök mit csináltak, tessék mondani, a hétfői nap folyamán, tegnap? Az összes napirend előtti, interpelláció, azonnali kérdés a politika friss gumicsontjáról, a Gruevszki-ügyről szólt. Én nem vagyok tanár, Hiller Istvánnal ellentétben én nem akarom önöket megtanítani a politikacsinálásra, de az egyszerűen röhej, hogy az ellenzék egy politikai gumicsonton rágódik, amikor behozza a kormány ezt a törvényjavaslatot, ami munkavállalók százezreit érinti. Hölgyeim és uraim, ha önök politikai stratégiát akarnak követni, akkor ezzel foglalkozzanak, ezt pedig intézzék el egy-két felszólalással, de ne erről szóljon egy egész nap! Ez érdekli valójában a magyar embereket. Ha valaki politikai stratégiát akar építeni, és azt akar alkotni, és ezt végre akarja hajtani, akkor azzal foglalkozzon, amire van fogadókészség a társadalomban, ami valóban fontos, és ne egy politikai gumicsonton rágódjon.

Nagyon fontos látni azt, hogy nekünk, ellenzéki képviselőknek az a dolgunk, hogy rámutassunk ennek a törvényjavaslatnak az embertelenségére. Nekünk, ellenzéki képviselőknek az a dolgunk, hogy rámutassunk arra, hogy azt a jövőképet, amit a Fidesz egyébként a társadalomban nagyon sikeresen felrajzolt a polgári társadalom ideáljáról, ez a törvényjavaslat keresztbe veri, ez ezzel ellentétes. Az ellenzéknek az lenne a dolga, hogy rámutasson arra, hogy ez a szélsőségesen ember- és családellenes javaslat nem illeszkedik bele abba a jövőképbe, amit a Fidesz sikerrel hitetett el a magyar választók felével. Hölgyeim és uraim, ez lenne az ellenzéki politika dolga ebben a Házban.

Nagyon fontos azt látni, hogy amikor a kormány arról beszél, hogy a hatékonyság és a versenyképesség jegyében fogant ez a javaslat, hölgyeim és uraim, a XIX. század elejére repít vissza minket ez a fajta gondolkodásmód. A XXI. századot írjuk, amikor tudásalapú társadalmat kellene Magyarországon csinálnunk mindannyiunknak, a munkaerő újratermelésére szolgáló ágazatokban, az oktatásban, az egészségügyben erősödni kellene, amikor magára az emberre, az ember képességének növelésére, a képzettségének javítására kellene minden költségvetési energiát és pénzt fordítani, nem pedig infrastrukturális beruházásokba önteni.

Ehhez képest itt egy javaslat, ami visszavisz a középkori Kína szintjére minket, hölgyeim és uraim: minél többet dolgozzunk, minél kevesebb pénzért, minél inkább kiszolgáltatva. Ezt kell elmesélnünk nekünk, hogy mennyire nem illik be abba a jövőképbe, amit a Fidesz a magyar társadalommal igyekszik elhitetni.

Tessék belegondolni, ezzel a törvényjavaslattal, az éves szinten 450 elrendelhető túlmunkaórával eljön majd a kommunista szombat után 30 évvel a kapitalista vasárnap, hölgyeim és uraim, mert ez a törvényjavaslat ezt fogja eredményezni. Nekünk pedig minden eszközzel tiltakoznunk kell ez ellen a javaslat ellen.

Megjegyzem egyébként itt Szél Bernadett felvetésére válaszolva, hogy tökéletesen egyetértek önnel, én arról is tartottam ma sajtótájékoztatót, hogy először meg fogjuk kérni a köztársasági elnök urat, ha ez a javaslat itt elfogadásra kerül az Országgyűlésen belül, hogy ne írja alá ezt a javaslatot, ha alá fogja írni, akkor az Alkotmánybírósághoz fogunk fordulni, és minden ellenzéki képviselő támogatását kérni fogjuk annak érdekében, hogy megakadályozzuk egy előzetes normakontrollal ennek a jogszabálynak a hatálybalépését, és ha ez sem fog eredményre vezetni, akkor az alapvető jogok biztosához fogunk fordulni, és ott is jogi lehetőséget próbálunk keríteni arra, hogy ezt az elképesztő törvényjavaslatot megakadályozzuk.

250 elrendelhető túlmunkaóra helyett 450 elrendelhető túlmunkaóráról van szó, hölgyeim és uraim. Három éven belül kell elszámolni a túlmunkák költségét. Itt valóban az történik, hogy a szerencsétlen, nyomorult, a nyugati munkabérek töredékéért dolgozó magyar munkavállaló fogja meghitelezni a külföldi foglalkoztatóit, három évig a magyar munkavállaló fogja ennek a költségét állni, aztán a multi vagy kifizeti őket, vagy nem, mert megjegyzem, az a fajta bérgarancia a bér megérkezésére, kifizetésére, ami egy országgal nyugatabbra jellemző  Ausztriáról beszélek , az Magyarországon nem jellemző most sem. Ha esetleg csődöt jelent az adott vállalkozás, megszűnik, eltűnik, akkor a munkavállaló bottal ütheti a pénze nyomát, legalábbis e szerint a rendelkezés szerint.

Fontos látni, hogy sem az időtállóságnak, sem a fenntarthatóságnak ez a törvényjavaslat nem felel meg. Hölgyeim és uraim, amikor arról beszélünk, hogy 500-600 ezer ember Magyarországról eltávozott, külföldön értékesíti a munkaerejét, külföldön teremt értéket, külföldön fizet adót, akkor nem hozhatunk be ebbe a Házba és nem fogadhatunk el egy olyan agyrémet, ami segít ezeket az embereket még jobban elüldözni, még jobban eltávolítani Magyarországról, és újabb és újabb embereket rábírni arra, hogy eltávozzanak Magyarországról, hogy kivándoroljanak innen.

(21.10)

Fontos azt is látni, hogy Kósa Lajos arra hivatkozott, hogy bizony van példa már arra, hogy van hasonlóan nagy számú, kötelezően elrendelhető munkaóra, túlmunkaóra Európában. A Fidesz mindig ezt csinálta, hölgyeim és uraim, az elmúlt években. Összevadászta az extrém példákat szerte Európából, összefércelte egy ilyen frankensteini lényt alkotva egy törvényjavaslatba, és a végén megcsinálta azt, amire egyébként sehol Európában nincs példa, a részleteit itt-ott fel lehet fedezni, de az egészet együtt sehol nem látják.

Amiről most beszél Kósa Lajos, a munkaerő-kölcsönzési tevékenység. Érdemes megnézni ezt is, hogy miről is szól ez a törvényjavaslat. Hosszú-hosszú idő után gyakorlatilag az adóeltüntetés egyik ágazata a munkaerő-kölcsönzés, ez most olyan módon lesz  idézőjelesen  megreformálva, hogy a bér fedezetét biztosítania kell a kifizetésnek. Kérdezem én: akár egy szociális szövetkezet, akár egy piaci alapon gazdálkodó cég működési költsége, a piaci alapon gazdálkodó cég profitja vajon hol lesz kifizetve. Hölgyeim és uraim, ha nem lesznek ezek a költségek belekalkulálva, csak a dolgozók bére, akkor továbbra is el fogják csalni ezt a pénzt.

Tessék belegondolni abba, hogy nagyjából 130 ezer vagyonőr dolgozik Magyarországon! Ott ugyanez a modell, a multik, akiket most önök védenek és kiszolgálnak ezzel a gyalázatos törvényjavaslattal, nemegyszer 600-700 forintos órabérért szerződnek le a vagyonőrökkel, miközben az állami szférában Pintér Sándor volt cégének meg egyéb kormányközeli vállalkozók vagyonvédelmi cégeinek 1800-2000 forintos garantált óradíjakkal lehet törvény szerint leszerződni. Hölgyeim és uraim, 600-700 forintból a bérminimumot, amit kötelező lenne kifizetni, nem lehet kifizetni.

Ahhoz ennél jóval több pénz, nagyjából kétszer ennyi kellene, hogy egyáltalán a dolgozó bérének fedezete meglegyen, és akkor még a cég működési költsége nincs belekalkulálva és a profitja sem, urambocsá, mivel kapitalista társadalomban élünk, a cég természetesen egyértelmű módon profitért dolgozik, ez sincs benne. Mi lesz ennek a következménye? El fogják ugyanúgy csalni a közterheket, mint ahogy ennek a törvényjavaslatnak is az lesz a következménye, hogy az érintett munkáltatók, ezek a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó cégek jelentős részben továbbra is el fogják csalni ezeket az összegeket, mert egyszerűen az a vállalkozás meg sem kapja ezt a pénzt, ami a munkáltató részére szükséges lenne a dolgozók teljes bérre történő bejelentéséhez, ami egyáltalán biztosítaná a legális adófizetés feltételeit.

Azt kérem Kósa Lajostól, hogy ne fércelgessük ezt a javaslatot, ne toldozgassuk, ne foldozgassuk, nehogy az legyen, hogy a végén tíz rossz dolognak, amit ez a törvényjavaslat tartalmaz, a felét visszavonja a kormány és a végén örülhet a magyar társadalom annak, hogy csak a fele valósult meg ezeknek a borzalmaknak!

Ezt az egész törvényjavaslatot, hölgyeim és uraim, vissza kellene vonni így, ahogy van. Ha a kormány akar valamit a magyar munkaerőpiaccal, a magyar gazdasággal kezdeni, akkor ne játsszon egy sunyi játékot, ne kerülje meg a törvényes egyeztetés kötelezettségét, és ne egyéni képviselői indítvánnyal forduljon az Országgyűléshez!

Nyújtsa be maga a kormány ezt a törvényjavaslatot, legyen erről egy tisztességes társadalmi érdekegyeztetés  munkáltatói oldal, munkavállalói oldal, Országgyűlés , és ennek alapján majd kialakul valami. De megkerülni az emberek véleményét, nem figyelembe venni azt, hogy nem a középkorban élünk, nem a málenkij robot korszakát éljük, hanem a tudásalapú XXI. századot kellene építenünk, ezt a kérdést nem lehet megkerülni. Ezt a kérdést nem lehet megkerülni. Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Z. Kárpát Dániel képviselő úr, Jobbik, felszólalása következik. Parancsoljon!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amit ebből a témából érzelmi megközelítésből ki lehet hozni, azt Ander Balázs képviselőtársam, barátom, úgy érzem, már kihozta. Viszont nem árt gazdasági oldalról megközelíteni ezt az egész kérdéskört, és Kósa Lajost, illetve államtitkártársát szeretném arról felvilágosítani, hogy a magyarországi munkaerőhiány ilyen típusú megközelítése nemcsak szakmaiatlan, nemcsak barbár, hanem egész egyértelmű bizonyítványt állít ki az önök alkalmatlanságáról. Tökéletesen alkalmatlanok önök arra, hogy egy nemzetgazdaság helyzetét átlássák és majd rendezzék.Az alkalmatlanság alapja pedig nemcsak a demográfiai kérdéskörök elképesztően hibás kezelése, megközelítése, hanem bizony az is, amit itt csinálnak. Teljesen egyértelműen bevallották önök maguk: német autógyártóknak szeretnének kedvezni, és olyan külföldi gazdasági ágazatokat igyekeznek helyzetbe hozni, amelyeket egyébként a stratégiai szerződésekkel már megpróbáltak. De hogy teljes legyen a folyamatábra, hogy értsük, miről van szó: előállt a munkaerőhiány Magyarországon, hiszen a demográfiai kérdéskörök elszabotálásában tulajdonképpen versengett egymással a balliberálisnak nevezett kormányzatok sora és a Fidesz-kormányzatok sora.

Azt is láthatjuk, hogy miközben az egészségügyben a munkaerőhiány elképesztő hatásai már most láthatóak, ezeket egyszerűen letagadják a kormánypárti képviselők, vagy éppen kivonulnak a teremből, mint most egyikük. De ettől még nem lehet eltagadni, hogy adott esetben koraszülött-ambulanciát, vagy koraszülötteket fogadó központot zárnak be munkaerőhiány, szakemberhiány miatt. Ez csak most e heti hír, amiről beszélünk. Azt kell mondanunk, hogy ezt a problémát úgy állítják be, mintha nem létezne.

Mindemellett itt a parlamentben nagyon kevesen tudják, de szeretném, ha minél többen tudnák, hogy informatikai konferencián elhangzott a következő. Szóba került, hogy jogászok mellett informatikusokból és még két-három szakterület képviselőiből van a legnagyobb munkaerőhiány Magyarországon. Mi volt az elképzelés, ami arról szólt, hogy pótoljuk ezt a hiányt? Az, hogy Dél-Amerikából tömegesen hozzanak ide egyetemistákat a magyar egyetemekre, képezzék ki őket informatikusnak, és rimánkodjanak nekik, hogy legalább néhányuk maradjon a magyar piacon, miután a magyar adófizetők pénzéből részben kiképezték őket. Ez itt, ebben az épületben hangzott el azon a konferencián, amit évek óta idézünk, mert a kormányzat elképesztő dilettáns hozzáállásának minden mozzanatát tartalmazza.

Azt is láthatjuk, hogy hoztak már be olyan törvényjavaslatot, amely multicégek számára könnyíti meg a munkaerőimportot. Ennek egyenes következménye, hogy most már a statisztikai adatokban is megjelent 20 ezer ukrán munkavállaló jelenléte. (Korózs Lajos: Több!) Jóval többről van szó a valóságban. (Korózs Lajos: Többről, igen.) Azt is meg kell említenem, hogy aki mezőgazdasággal csak érintőlegesen foglalkozik, nagyon jól tudja, hogy a távol-keletitől kezdve, de főleg az indiai úgynevezett szakmunkások elkezdtek megjelenni a magyar vidéken. Ha nincsenek is bejelentve, ha a Kósa Lajos zsebében lévő statisztikákban nem is jelennek meg, akkor is elmondható, hogy a lakosságcserét tulajdonképpen a Fidesz-KDNP szervezőként segíti elő. Elősegíti egyik irányban a kivándorlás elképesztő felpörgetésének helybenhagyásával. Erre, államtitkár úr, mit szoktak nekünk mondani? Azt, hogy kivándorlás tekintetében érezzük magunkat szerencsésnek, hiszen a régió további országaiból még többen mennek el, Magyarországról  idézőjelben  csak ennyien, tehát legyen mindenki elégedett. Felháborító ez a magatartás.

Arra hivatkoznak, hogy csak kollektív szerződéses esetekben fordulhat elő az, hogy a munkavállalók kizsigerelése az eddiginél is tovább folytatódik, pedig az eddigi szint sem volt semmi. De mondjuk el azt, hogy egy kollektív szerződés tekintetében az egyes munkavállaló érdekérvényesítési joga enyhén szólva halovány. Gondoljanak csak arra, hogy a magyar szakszervezetiség kényszerből mekkora lemaradásban van! A kommunizmus évtizedeiben talán kicsit mást jelentett ez a fogalom, mint 1990 óta.

Azt is el kell mondanom önöknek, amit bizottsági ülésen már elmondtunk, hogy Németországban  egyébként a digitális transzformáció című tantárgy első előadásán bárki megismerkedhet vele, mondjuk, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen  a szakszervezetiség azt is magában foglalja, hogy a munkavállaló profilozásához, különböző munkajogi szokásainak feltérképezéséhez használatos eszközök a munkáltató számára jellemzően tiltottak. Még ezen a fronton is védik a munkavállalók jogait. Tehát a magyarországi különböző multicégek hölgyekkel szembeni atrocitásaihoz hasonló botrányok fel sem merülhetnek azon a területen, ahol szakszervezetiség tekintetében a bennünket érő negatív kényszer okán ott sajnos egy kicsit előrébb járnak.

El kell mondanom önöknek, hogy ha megvizsgáljuk azt, hogy hány új kollektív szerződés van… Kósa képviselőtársam, mondja meg nekem, hogy ágazati szinten hány új ágazatban kötöttek kollektív szerződést, most, amióta Fidesz-kormányok vannak! (Dr. Varga-Damm Andrea: Nulla!) Hány olyan ágazat van, ahol ezek a kollektív szerződések munkavállalók tömegének jogait voltak képesek nemcsak rendezni, de legalább kicsit enyhíteni a sorsukon? Nem fognak tudni ilyet mondani!

A Vállalkozásfejlesztési bizottság ülésén kiderült, hogy akikre hivatkoznak kommunikációs és konzultációs jelleggel, azokkal nemcsak hogy szóba sem álltak, de az önökével ellenkező véleményt fogalmaztak meg, pedig mondjuk, a közlekedésben dolgozókat képviselik vagy éppen olyan szakszervezeti vezetők, akik önökkel szemben értenek ehhez a szakmához. Nem akarom megmondani országgyűlési képviselőként, hogy a szakszervezetiség hogyan érvényesüljön Magyarországon. Mert ránk az jellemző, hogy ha nem értünk egy szakterülethez, akkor a nálunk okosabbakhoz fordulunk.

Önöknél az a jellemző a jelek szerint, hogy azt szeretik, ha önök a legokosabbak abban a munkacsoportban, amelyben dolgoznak, és ez nagyon sötét jövőt jósol Magyarország számára. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

(21.20)

ELNÖK: A következő felszólaló, megköszönve képviselő úr felszólalását, Varga-Damm Andrea képviselő asszony, Jobbik. Parancsoljon!

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem akartam hozzászólni, de kénytelen vagyok a T/3628. számú törvényjavaslathoz hozzászólni, mert egyszerűen azt gondolom, hogy a Fidesz-KDNP-ben a harmadik kétharmad után valami megbomlott. Az látszik a beterjesztett javaslatok után, hogy sürgősen el kell kezdeniük az összes magyarországi pszichológust és pszichiátert bevonni, és ezt a megbomlást valahogy elkezdeni gyógyítani. Nagyon jó gyógyszerek vannak rá. Egyszerűen elképesztőek azok a javaslatok, amiket a Házba behoznak! Persze, ha végiggondolom azt, hogy a 2 millió 700-800 ezer ember kikből állt össze, és kiket tudtak egy liter pálinkáért meg egy kiló krumpliért megvenni, akkor az igaz, hogy tényleg nem a munka világában lévő emberek a választóik nagy része. Ergo mit tesz? Fogja magát, és azokat az embereket, akik tisztes, jóravaló magyar életet szeretnének itthon, eladja egy törvényjavaslattal a multiknak és a saját oligarcháiknak. Ilyen marha egyszerű ez az egész! Nincs ebben semmi, de semmi több.

De ha a 2010 előtti nem Orbán-kormányok bármelyike egy ilyen javaslatot beterjesztett volna a Házba, másnap Budapest égett volna. A 2006-os őrület ahhoz képest egy semmi, mint amit ők csináltak volna. És elképesztő egyébként, hogy milyen türelmes a magyar ember, milyen türelmes a magyar ellenzéki politikus, mert még nem gyújtottuk fel Budapestet. Pedig egy ilyen törvényjavaslat beterjesztése után egy demokratikus országban minimum az emberek az utcára vonulnak, és azt mondják, hogy na nem. Ugye, képviselőtársaim?!

Annyiban vitatkoznék Volner képviselőtársammal, hogy az ellenzék mit tesz meg mit nem tesz, hogy egyszerűen tudomásul kell venni, hogy olyan szintű jogszabályokat nyújtanak be, amiről normális ember ép ésszel nem tudja elképzelni, hogy ilyen meg fog történni. Nemegyszer volt olyan, hogy elolvastuk a törvényjavaslatot, és azt kerestük benne, hogy hátha nem annyira borzalmas, mint amilyennek előre látszik. Nem? Tehát sokszor van az, hogy arra keresünk indokot, hogy ez mégsem olyan borzasztó. S amikor már végképp nem találunk benne indokot, hogy ez mégsem olyan borzasztó, akkor kezdünk el mindenféle eszközzel, törvényes keretek között tiltakozni, javaslatot tenni, megkérdezni, s a többi.

De én most meg fogom védeni az előterjesztőket is. Meg fogom védeni az előterjesztőket. Nem baj, ha Kósa képviselő úr nem figyel rám, meg fogom védeni az előterjesztőket. Amit már ma is mondtam Bánki Erik képviselőtársunknak, ez vélhetően a vezeklés egyik tárgya. Nagy valószínűséggel csináltak valamit, ami valahol valakinek nem tetszett, és vezekelnek, hogy az ilyen szörnyűséges törvényjavaslatokat nekik kell benyújtaniuk. De ilyenkor azt szoktam mondani, nem igaz, hogy nem tudtok nemet mondani. Hát mi lesz akkor? Előveszik a páncélszekrényből az aláírt lemondásotokat a képviselőségről? Vagy elveszik valamelyik sertéstelepet? Vagy nem kapjátok meg valamelyik következő beszerzést? Hát, gyerekek, az élet, a hitelesség, a gyerekeim előtt való tisztességem megőrzése, a jövő nemzedék megítélése sokkal fontosabb annál, mint hogy lesz ma 10, 20, 30, 100 millióval több, vagy nem lesz. Úgyse tudunk három életet élni, egy élet meg tudjuk, hogy mibe kerül.

Nem csodálom, hogy Barcza Attila képviselőtársam kiment, mert az az igazság, hogy a vezérszónoki kormánypárti felszólalásoknál pontosan látszik mindig, hogy a kormánypárti képviselő egyetért vagy nem ért egyet azzal, amit neki föl kell olvasnia. Barcza Attila képviselőtársunk totál nem értett egyet azzal, amit neki fel kellett olvasnia. Hála istennek, a testbeszéd és a hangsúly tökéletesen megmutatja mindig, hogy valaki egyetérte azzal, amit neki meg kell tennie, vagy sem. Én azt csodálom, hogy még hajlandó volt félórát itt lenni, én már korábban kimenekültem volna a teremből.

Egy ilyen gyalázatnak a részesévé tettek egy fiatal, nagyszerű embert, aki valószínűleg még nem követett el bűnt az életében és nem is fog, hanem ilyen szörnyűségeket kell neki itt a Házban vezérszónokként elmondani és támogatni. Szerencsétlennek egy életen át ott lesz a jegyzőkönyvekben, hogy egy ilyen borzalomhoz adta a nevét. De higgyék el, ha aláírtak lemondást a képviselőségükről, én leszek az első, aki megvédem magukat, és be fogom bizonyítani, hogy visszaéltek a maguk jóhiszeműségével.

Na szóval, visszamentek harminc évet az időben. 1988-ban mi volt a Fidesz? Egy neoliberális párt, az SZDSZ gyereke, fiatalkori vagy ifjúsági tagozata, vagy hogy hívjuk, és harminc év múlva visszatértünk a neoliberalizmusnak ugyanarra a pontjára, csak kicsit rosszabb kivitelben. Mert hozzáadódott egypár senkiházi, mindenre képes, magát szakembernek előadó csicska, aki 500-600 ezer forintért az anyját eladja az állásokban, a különböző minisztériumokban, akiket persze soha nem látunk. Mindig olyanokat látunk, akik kénytelenek ezeket a förtelmeket idehozni a Ház elé, akiknek egyébként közük nincs hozzá. Kósa Lajos képviselő úrnak ehhez a törvényjavaslathoz az égadta világon semmi köze nincs, soha nem fog bólogatni, de a szemén látom, hogy igazam van. (Kósa Lajos: Nincs igazad!)

Tehát visszatért harminc évvel az, aki ezeket a förtelmeket írja, és idehozza a Ház elé. Jobboldaliság, keresztényi elvek, szeretet, együvé tartozás, nemzet nulla, semmi. Ez lózung! A tevékenységben egy kíméletlen neoliberális, kizsákmányoló szörnyűséges rendszer van; gyakorlatilag már nem is tudjuk meghatározni, hogy Magyarországon mikor volt ilyen utoljára. (Korózs Lajos: Soros-bérencek!) Tényleg, lehet, hogy Soros György nagyon jól végezte a dolgát, bár szerintem az ő vállalatainál ennél kedvezőbbek a viszonyok.

Na de ami fontos: hol van a KDNP? Hova tűnt a KDNP? Hát, a vasárnapi zárvatartás arról szólt, hogy megy a család a templomba, és együtt ül az egész család, az egész szép nagy család a vasárnapiebéd-asztalnál, és nem megyünk vásárolni. Nem, nem megyünk vásárolni, ott szeretjük egymást, ha utáljuk, ha nem. (Derültség az ellenzéki oldalon.) Hát, hol van a KDNP? Hova tűnt a KDNP?! (Hohn Krisztina: Gyónnak, szerintem.) Hát, hova tűnt a KDNP? Ő nem tudja, hogy egy ilyen szörnyűséges javaslatot akar beadni Kósa Lajos meg Szatmáry Kristóf? Nem tudnak róla? Nem hirdették ki a frakcióülésen? Hát, itt kéne az összesnek ülnie, és őrjöngve tiltakozni, hogy az én keresztényi elveim nem engedik, hogy még egy plusznapot dolgozzanak a dolgozók az amúgy is öthetes munkahét után. Meg hát, ha vasárnap szeretnünk kellett egymást, szombaton miért kell még halálra dolgoznunk magunkat?! Hát, már nem lesz energiánk a szeretetre. Hát, nem lesz, ki megfőzze a vasárnapi ebédet. Tudom, hogy szélsőségesek ezek a gondolatok (Kósa Lajos: Nem! Marhaság!), de, képviselőtársaim, ennek a szakmai hátterét már mind elmondták. Akkor már ilyen retorikával fogunk beszélni.

Én mindig megvédem az előterjesztőket meg a hozzászólókat a kormánypárti oldalon, mert tudom, hogy közük nincs a sztorihoz. Egyszer szeretnék azokkal találkozni, akik valamilyen ügyvédi iroda mélyén ezeket a förtelmes törvényeket írogatják. Hogy lelkük nincs, az tuti, és nem hiszem, hogy annyi pénzt kapnak érte, hogy az megérné. A piacon ennél sokkal többet tudnának keresni.

De menjünk pragmatikusan a számokra! A magyar vállalatok átlagéletkora  most tessenek figyelni!  9,5 év. Ami mit jelent? Hogy mivel a 0,7 százaléka legalább 25 éves, és körülbelül 10 százaléka 15 és 25 év közötti, ez azt jelenti, hogy igen nagy százaléka pár éves csak. Tehát ha három év múlva kell neki kifizetni, akkor a dolgozók 40 százalékának esélye van arra, hogy az a vállalat három év múlva már nem lesz. Sőt, ha ez a javaslat átmegy  remélem, hogy nem, bár a köztársasági elnök csak azt nem írja alá, ami nem megy be hozzá, már teljesen Schmitt Pál-i mélységekbe süllyedt, már csak be kell röppenteni az ablakon és ott is az aláírás , de ha valami csoda folytán nem írja alá, akkor örülünk. De egyébként azt képzeljék el, hogy erre fognak munkaerő-kölcsönző cégek alakulni. Megalakul, lesz egy csomó dolgozó, előírja a 400 órát, majd szépen felszámolja saját magát. Adóssága nem lesz, csak a munkavállaló felé, de mivel az adósság még nem lépett hatályba, ezért még felszámolás alá nem kell kerülni, és sima megszűnéssel meg fogják magukat szüntetni. Hát, a kormány megteremtette ennek a lehetőségét! Elképesztő! Elképesztő!

Na de azért elmondom, hogy mi lesz, Kósa Lajos képviselőtársam. Az lesz, hogy az ügyvédek között és az emberek között fogok egy kampányt indítani, és meg fogjuk fogalmazni azt a záradékot, amit minden egyes munkavállaló, amikor szépen megtárgyalja a munkaadójával a munkaviszony feltételeit, záradékként bele fogja írni, hogy ő már most kijelenti, hogy nem vállal túlmunkát, ugyanis ez a javaslat csak lehetőséget teremt a munkáltatónak.

(21.30)

És ha a dolgozó akkor, amikor megköti a munkaszerződést  sajnos már a folyamatban lévő munkaszerződésekre ezt nem tudjuk, de a jövőbeni rabszolgák megkímélése érdekében erre van lehetőség , akkor a munkáltató, mivel a munkavállaló záradékkal fogadja el a munkaviszonyt, szépen meg fogja ezt úszni. Társadalmi programot fogunk erre indítani. Mindenkit rá fogunk beszélni, mivel úgyis munkaerőhiány van, hogy keressen egy jobban fizető állást, és akkor újra kell neki a munkaviszony feltételeit tárgyalni, és ki fogja zárni a túlmunkát. Erre egy társadalmi programot fogunk csinálni, és az összes ügyvédet be fogjuk vonni, aki hajlandó a társadalomnak ebben a kérdésben igenis ellenérték nélkül dolgozni. Mert nincs miről beszélnünk, nekünk muszáj megóvni az embereket ettől az elmebajtól. Na!

A Facebookon meghirdettem  miután Kósa Lajos képviselőtársam azt mondta, hogy ez milyen jó a dolgozóknak , jelentkezzen, akinek jó. Gondoltam, hogy majd idézni fogok ezekből a levelekből, amit válaszként kapok, de nem mernék idézni, mert az a nyomdafesték nem létezik, ami eltűri azokat a szavakat, amelyek megjelentek az oldalamon. Tehát nem idéznék, de egyről tudok beszámolni. Nincs az a munkavállaló Magyarországon, akinek ez jó, jelentem. Tehát, ha erre alapult ez a javaslat, akkor most tessenek visszavonni, mert már megszondáztuk a társadalmat, és nem jó neki. Tehát: nem.

Az utolsó pedig, szeretnék valamiről beszélni: pénz, gazdaság, célok, emberi élet. A gazdaság eszköz. A cél a jólét. Minden tisztességes kapitalista demokratikus jogállamban a gazdaság annak az eszköze, hogy a társadalom jólétét biztosítja. Nem a cél a gazdaság. Az Orbán-kormány alatt egy elmebaj kerekedett, úgyhogy tényleg a pszichiátereknek lenne dolga rendesen, hogy a pénz lett a mindenható. A pénz a cél. Már egyébként nem tudom, hogy mennyi pénz lenne elég, mert körülbelül olyan 18 generáció tudná elkölteni azt a pénzt, amit már különböző pénzfolyamok útján sikerült az állami költségvetésből és az európai uniós támogatásokból lenyúlni. Már nem tudom elképzelni, hogy miért kell ez mind. Egyszerre két cipő van rajtunk, egy kabát, egy gatya. Egyszerre egy autóba tudunk beülni, egyszerre egy ágyba tudunk lefeküdni aludni. Nem tudunk egyszerre nyolc helyen lenni, és ha még minden fideszesnek 16 gyereke lenne, akkor sem tudná még a dédunoka sem elkölteni ezeket a pénzeket.

Tehát tessenek már megérteni: egy országban a polgárok akkor boldogok, ha azt látják, hogy a gazdaság és a pénz nem cél, hanem eszköz az ő jólétükre. Megjegyzem, a demokrácia fogalmi elemének egyik legfontosabb eleme az, hogy a demokratikus ország törekszik a jóléti állam megteremtésére. Törekszik arra, hogy a polgárok jól éljenek. Ezek a javaslatok semmi mást nem szolgálnak, mint rabszolga-társadalom, cselédtársadalom, kiszolgáltatottság, olyanfajta életforma, amit nem tehet meg egyetlen még megválasztott politikus sem akkor, amikor a polgároknak, a választópolgárainak az nem jó, és azok nem adták előre ehhez hozzájárulásukat.

Nagyon kérem  miután Kósa Lajos képviselőtársunk azt mondta, hogy ezen még lehet változtatni, ezt lehet befolyásolni , álljon az élére ennek, vállalja még a rizikót is, bár nem hiszem, hogy túl nagy lenne, és kezdjünk el arról beszélgetni, mi volt a valódi cél, és az legyen a szempontunk, amikor végül valami kialakul vagy akár visszavonják örök időkre, hogy a magyar polgárok élete és jóléte az egyetlen szempont, amit nekünk ebben a Házban képviselnünk kell. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Korózs Lajos képviselő úr szólhat most, MSZP. Parancsoljon!

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Meglehetősen nehéz már, amikor szinte minden fontos dolgot elmondtak, olyan témával előhozakodni az előterjesztés kapcsán, amelyik újdonság erejével hathat. Először is azzal szeretném kezdeni, kedves képviselőtársaim, hogy föltették itt a kérdést már előtte: hol van a kormány? Hol van a miniszter? Én úgy látom, kedves képviselőtársaim, ezt Albániában nem engedik meg maguknak, az albán parlamentben nem engedik meg maguknak, hogy egy ilyen fontos, az ország életében talán a legfontosabb törvény ebben az évben idekerül az éjszakai órákban, és a kormány képviseletében nincs itt a miniszter. Ide előrelöki az államtitkárát, meg ideküldik a kis Orbánt, akinek látszik, hogy fogalma sincs arról, hogy miről beszélünk itt. Kritikán aluli ez a fajta mentalitás. Képviselőtársaim említették Szijjártó Péter előadását Düsseldorfban. Én is idecitálom, mert egyértelművé tette, hogy a megnövekedett beruházásaikhoz a szükséges munkaerő rendelkezésre fog állni. Ezt írta az MTI. Ebből egyértelműen látszik, hogy a multicégeket maradéktalanul ki fogják szolgálni. Ha törik, ha szakad.

Az is látszik, képviselőtársaink, legalábbis az elmúlt évek ezt mutatták, hogy a multinacionális cégek, a nagytőkések a profiton nem akarnak osztozkodni, nem akarnak adni a magyar munkásnak belőle csak annyit, amennyit éppen muszáj, amennyit éppen a törvény előír, és az összes profitot ezek a kapitalisták  dollármilliárdokat, eurómilliárdokat keresnek itt Magyarországon, és ebből vajmi keveset csurgatnak vissza.

Kedves Képviselőtársaim! Az egy hazug állítás, hogy a munkaerőhiányt lehet pótolni ezzel a törvényjavaslattal. Munkaerőhiány ott van, kedves képviselőtársaim, ahol nem fizetik meg a munkásokat. Ahol megfizetik a munkásokat, ott minden munkahely be van töltve.

Említették azt is képviselőtársaim, hogy Németországban van olyan ágazat, amelyik most taposta ki éppen azt, hogy 28 órás munkahét legyen. Nálunk pedig 48 óráért gyúr a Fidesz képviseletében Kósa Lajos képviselő úr. Igen, ez rabszolgatörvény. Ez a törvény embertelen. Ez a törvény aljas és családellenes. Többen utaltak erre is. És igen, ez a munkásokat kizsigereli. Itt nincs semmi másról szó, csak arról, hogy dolgozz többet kevesebb pénzért.

Próbálom én a Fidesz nyelvét lefordítani magyarra, mert itt az elmúlt években mindig amit állítottak, annak az ellenkezője valósult meg. Ha ön azt mondja, képviselő úr, hogy ez egy lehetőség a munkavállalók számára, akkor ez azt jelenti a Fidesz nyelvén, hogy ez kötelező lesz. Ha önök egy törvényjavaslatba azt teszik bele, mint ahogy az Alaptörvényükbe, hogy valami majd lehetővé teszi, akkor azt előbb-utóbb kötelezővé fogják tenni. Ha ön azt mondja, hogy ez a munkaerőt védi, akkor ezt azt jelenti a Fidesz nyelvén, hogy ez a munkaerőt támadja. Ha azt mondja, hogy a munkásoknak ez jó, akkor az tuti, hogy rossz lesz. Már most is 400-500 órát dolgoznak pluszban ezek a munkavállalók. Itt voltak a felszólalók előttem, akik elmondták a különböző szakszervezeti vezetők elmúlt napokban tett nyilatkozatait, mindegy, hogy a vasutasok szakszervezeti vezetőjét citáljuk ide, vagy éppen a Vasas Szakszervezet vezetőjét citáljuk ide. Pontosan tudják, hogy miről van szó.

Minden negyedik dolgozót olyan jogsértés ér, amely a munkaidővel kapcsolatos. Ezeket szociológiai felmérések tudják bizonyítani. Hamisítják a nyilvántartásokat, hamisítják a munkaerő-nyilvántartásokat, a munkaórák nyilvántartásait. Az is látszik, hogy a cégek jelentős része, aki eddig is ki akarta zsigerelni a saját munkásait, és számít arra, hogy megbüntetik, mondjuk, egy Gazdasági Versenyhivatal által, bekalkulálják az összes költségükbe azokat a bírságokat, amelyeket előre tudnak, hogy meg fogják őket bírságolni.

Erre a három évre való kitolásra hoznék néhány példát. Mondják meg nekem, hogy három év múlva ki fog arra emlékezni, hogy három évvel ezelőtt szombat délután éppen munkanap volt vagy bedolgozott idő volt, vagy olyan munkaszüneti nap volt, amikor egyébként nem is kellett volna dolgozni? És mi történik akkor, ha három év alatt felszámolják ezt a céget? Varga-Damm Andrea képviselő asszony éppen előttem említette, a magyar cégek 40 százaléka három éven belül bedől. Senki az égvilágon nem tudja behajtani ezeken a cégeken a ki nem fizetett munkaórákat.

(21.40)

És mi van, ha úgy alakul át ez a cég, hogy nincs jogutódja? Itt az égvilágon senki nem fogja kifizetni ezeket a munkabéreket. És mi történik akkor, ha elveszik egyszerűen csak a nyilvántartás? Hopp, elszállt a winchesterről minden adat. Márpedig ilyet láttunk már, még a nemzeti adóhatóság központi szerverével kapcsolatosan is. És mi történik akkor, ha három éven belül meghal a munkavállaló? Ki fogja megkapni azt a munkabért, amelyet három év alatt nem fizettek ki? Én azt látom, hogy egyszerűen követhetetlen, hogy három évvel ezelőtt mikor, ki, mennyit dolgozott, és ezért milyen munkabér jár neki.

Az is látszik, hogy itt 50 munkanapot elvesznek a családoktól, és majd fizetnek, ha akarnak három év múlva. Ja, és van 3-4 százalékos infláció? Lehet, hogy három év múlva már 10-12 százalékkal eleve kevesebbet ér az a pénz, amelyért három évvel ezelőtt megdolgoztak. Igazán helyénvaló volt az, amit az egyik jobbikos képviselőtársam mondott, hogy Kósa Lajos mit szólna ahhoz, ha az e havi munkabérét három hónap múlva fizetnék ki? Vagy mit szólnának azok a szolgáltatók, akik benyújtják a számlát, legyen ez gázszolgáltató vagy áramszolgáltató vagy éppen lakossági egyéb közmű, és azt mondanánk, hogy három év múlva fizetjük ki a rezsit, nem most fizetünk a gázért, a villanyért vagy éppen a csatornáért.

Olvashattuk világosan azokat, ahogy említettem, szakszervezeti felvetéseket, hogy milyen gyalázatosan zsigerelik ki az ott dolgozó embereket. Az egészségügyi dolgozók esetében éppen az egyik szakszervezeti vezető említette azt, hogy a családok évében a normál 40 óra helyett plusz 8 órát dolgoznak az egészségügyben dolgozók, nemcsak az orvosok, az egészségügyi szakdolgozók, és még van 8 óra elrendelhető és 12 önként vállalt óra, amelyet le kell dolgozniuk, de ha ezt nem vállalják, akkor egyszerűen kirúgják őket a munkahelyükről. És itt is majd az elszámolás háromhavonta fog bekövetkezni? Hangsúlyozom, most itt az egészségügyről beszélek. De ide tudom citálni a fuvarozók szakszervezetének a vezetőjét, akik megmondták, hogy nem akarnak ilyen életveszélyes munkakörben még plusz száz órákat dolgozni. Most is 300 órákat dolgoznak, különösen a buszsofőrök. Ezen túlmenően nyilvánvaló az is, hogy rabszolgát csinálnak ezekből az emberekből, mert 30-40 órát pluszban rendelkezésre állásban kell lenniük, például a gépkocsivezetőknek, például a buszsofőröknek. Ezek a gépjárművezetők napi 12 órát vannak távol a családtól akkor is, ha kevesebbet dolgoznak, de a rendelkezésre állás miatt bent kell lenniük a munkahelyükön. Tehát itt világosan látszik, hogy most is 11-12 óra a jelenlét a munkahelyen.

Kedves Képviselőtársaim! Ha önök azt szeretnék elérni, hogy itt a munkaerő rendelkezésre álljon, lehetőség szerint azokat az embereket, akik szalag mellett dolgoznak, folyamatos műszakban dolgoznak, azok, akik műszakos munkarendben dolgoznak, azokat nem túlmunkára kéne kötelezni, hanem csökkenteni kéne a munkaidejüket. Ezek az emberek, akik szalag mellett dolgoznak, akik folyamatos műszakban dolgoznak, vagy akik olyan műszakos munkarendben dolgoznak, hogy állandóan ott kell lenniük, fejben is ott vannak akkor, ha nincsenek fizikailag jelen, mert egyszerűen fiziológiailag a szervezetük teljesen átáll és elhasználódik, akkor a munkaidejüket csökkenteni kéne, és nem emelni.

És látjuk, hogy amikor egy ilyen gyalázatos törvényt beterjesztenek, párhuzamosan fut egy másik törvényjavaslat itt a Ház előtt, ahol a futballisták kedvezményes adózási keretét 500 millió forintra emelik, akkor, amikor ezt a gyalázatos törvényt ide betervezték és bejelentették, akkor azt jelenti, hogy a focisták kedvező adózással évente nettó fizetésben 425 milliót hazavihetnek akkor, amikor a havi fizetésük 35,4 millióra jön ki? Hát hol élünk? És az egyik szájukkal kedvezményeket adnak, a másik szájukkal meg gyalázzák azokat az embereket, akik, ahogy említettem az előbb, műszakos munkarendben dolgoznak, és rendszerint mire elérnék a nyugdíjkorhatárt, addigra vagy le vannak rokkanva, vagy a legtöbbjük meg se éri ezt a nyugdíjkorhatárt.

A másik gyalázat az, hogy folyamatosan megy, látom, a határon túli szervezeteknek az utalás. Nem tudjuk ugyan, hogy azok a beruházások megvalósulnak-e, nem tudjuk, hogy azok a fociakadémiák, azok a jégkorong-akadémiák, azok a parókián működtetett ökölvívó-akadémiák egyáltalán működnek-e, ahová százmilliókat utaltak ki. De miből utalták ki? Azt itt, a határon innen dolgozó emberek három műszakban termelik meg, és az ő adójukból és az ő járulékukból van az a pénz, amelyet kiutalnak a határon kívülre, és soha senki meg nem tudja mondani, hogy miből épültek meg ezek a stadionok, vagy hova lettek ezek a pénzek, hova lett az a pénz, amelyet ezeknek a szervezeteknek kiutaltak.

Zárásként még egyszer elmondom, értsék meg, munkaerőhiány ebben az országban csak ott van, ahol nem fizetik meg a munkást. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és a DK soraiban.)

ELNÖK: Én is köszönöm. Most kétperces hozzászólás következik, Z. Kárpát Dániel képviselő úr, Jobbik.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bár Kósa Lajos úr és államtitkár barátja is néha úgy tesz, mintha nem figyelne ide, azért tudom én, hogy figyelnek ők arra, hogy mi hangzik el a vita sodrában. (Kósa Lajos: Mi végig figyelünk! Ez egy komoly vita!) Nyomjon gombot, ha ilyen bátor, Kósa úr! Ne kiabáljon közbe! (Kósa Lajos: Nem, mondom, figyelünk!) Mi is végighallgatnánk önt, ha lenne annyira bátor, hogy felszólalna, bár ennek jelét eddig nem mutatta. Ha már ilyen bátor, adjon nekem, kérem, magyarázatot arra, hogy hogyan fordulhat elő az újabb multisimogató lépésük magyarázata közben, hogy az a balliberálisnak nevezett kormányzat, amellyel én egyáltalán nem szimpatizálok  tehát a 2004-2010 között működő kormányokra gondolok, többre , lényegesen kisebb összeggel támogatta az érintett multicégeket, mint önök. Lényegesen kevesebb munkahelyteremtési támogatást, infrastrukturális beruházást adott vissza nem térítendő módon. Beszéljenek a számok, Kósa úr! 2004-2010 között az általam egyébként nagyon nem tisztelt akkori gazdaságpolitika 130,2 milliárd forintot juttatott ezeknek a társaságoknak, külföldi cégeknek, olyanoknak, akik ezermilliárdos nagyságrendben lopják ki a profitot Magyarországról, mert nem vesznek részt a közteherviselésben, ezt ön is tudja, én is tudom. Tehát 130,2 milliárdot. 2010-2017 között önök 255,6 milliárd forintot biztosítottak vissza nem térítendő transzferek formájában ezen társaságoknak.

Adjon magyarázatot arra, hogy ha itt százmilliárdos nagyságrendben kiderült, hogy önök túlsimogatják ezeket a multihálózatokat, akkor hogyan tudná eloszlatni most azt a gyanút, amit egyébként be is vallottak, hogy német autógyártók és egyéb közületek érdekében csinálják ezt az őrületet. Hogyan hivatkozhat ön a magyar munkavállalók életérdekeire? Ez nem egy egyszerű törvényjavaslat, amivel adott esetben lakás-előtakarékosságot szüntetnek meg. Itt emberek életével játszanak, képviselőtársam! A 17 ezerről 23 ezerre emelkedett munkahelyi balesetek száma halott embereket takar a háttérben, többtucatnyi olyan magyar munkavállalót, aki elhunyt. És ezt a számot, nem azt mondom, hogy kívánják önök fokozni, de engedik fokozódni. És ehhez nem adhatná a nevét tisztességes ember. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Folytatjuk normál szót kérő képviselők felszólalásával. Varga László képviselő úr, MSZP. Parancsoljon!

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném megállapítani, hogy a tévéközvetítés, mármint a köztévé közvetítésének a hiánya nagyon rossz hatással van az Országgyűlésben lévő vitákra. Elhangzott itt az is, hogy egyébként az egyik frakció álláspontját meg sem ismerhettük a konkrét előttünk fekvő jogszabályról, pont a KDNP-ét nem, aki többször hangoztatta, frakciójuk többször hangoztatta, hogy milyen családbarátok ők, és egyébként mennyit tesznek ők azért, hogy a magyar munkavállalók megfelelő időt tölthessenek otthon a szeretteik körében. Nem véletlen talán, hogy nem sikerült ma sem vezérszónokot állítaniuk, sem a vitában hozzászólniuk. Azt gondolom, hogy nagyon is szégyellhetik magukat emiatt is. De az idő, amikor ezt tárgyaljuk, az is talán méltatlan, hiszen lassan itt már tíz óra lesz, és a periódus, ami az ülésszaknak egy jellegzetes időszaka, november vége, december eleje jön lassan, az évnek ebben a szakaszában önök szinte mindig behozzák azokat az egyébként konfliktusosnak gondolt javaslataikat, amelyek a társadalom széles köreinek érdekeivel ellentétben állnak, és úgy gondolják, hogy ezt most valahogy majd áterőltetik, az ilyen irányú javaslataikat, és majd karácsonykor elfelejtik az emberek.

Négy évvel ezelőtt, megjegyzem, ebben az időszakban próbáltak bevezetni egy netadónak hívott intézményt, amely kapcsán a magyar társadalom nagyon keményen felháborodott, és nagyon komolyan bezuhant az önök támogatottsága.

(21.50)

Azt gondolom, ha tesztelni kívánják a magyar társadalmat, akkor szerintem, minden ellenzéki képviselővel egyetértve, ahogy itt figyeltem a vitát, mondhatjuk, hogy meddig lehet elmenni ebben az ügyben: eddig és ne tovább! Ezt a javaslatot csak visszavonni lehet. Ez a javaslat nyíltan munkavállaló-ellenes, de beillik abba a sorba, amit az elmúlt 8 évben önök ebben a kérdésben csináltak. A munka törvénykönyve és az ezt a kérdést szabályozó jogszabályok összessége a világ minden táján, vagyis úgy mondom, a jobb sorsú országokban azt a kiegyensúlyozatlan viszonyt igyekszik kiegyensúlyozni, hogy nyilvánvalóan a munkaadóknak jelentős erőfölényük van adott esetben ebben a jogviszonyban a munkavállalókkal szemben. A munkavállalók mindig kiszolgáltatottabbak tulajdonképpen ebben a helyzetben, kisebb érdekérvényesítő képességük van. Intézményes kereteket biztosít tehát ez a típusú jogi szabályozás arra, hogy ők is megfelelően tudják érvényesíteni az érdekeiket.

Hogy reagáltak önök erre? Amikor ’10 után átvették a kormányzást, szinte azonnal, egyébként megjegyzem, hogy akkor éppen pár nappal karácsony előtt törölték el a sztrájkjogot Magyarországon, és ki lehet mondani, hogy eltörölték, mert mondhatják, hogy valamilyen formában az létezik, de míg korábban számtalanszor támogattak is ellenzékben különböző ilyen típusú munkabeszüntetéseket, addig ezeknek a valódi, érdemi megszervezését ellehetetlenítették. Ezután elfogadtak egy munka törvénykönyvét minden tiltakozásunk ellenére, pedig számtalan módosítót benyújtottunk. Emlékezhetnek, hogy egész át éjszakán át tartott egy részletes vita itt a Házban, áthúzódott egy következő napra is, mégis elfogadták ezt a munkatörvénykönyvet, amelyről úgy szoktak nyilatkozni, hogy a rugalmas munkaerőpiac megteremtése érdekében.

Azt szeretném önöknek mondani, hogy önök rugalmasan kizsákmányolhatóvá tették a magyar munkavállalókat, és ez felháborító, mert ezen az áron növelni a versenyképességet bizony elfogadhatatlan. Nagyon helyesen hangzott el, nem tudom már, melyik képviselőtársamtól, hogy a cél a jólét, és tulajdonképpen a gazdasági versenyképesség ennek csakis az eszköze lehet. Az önök szótárában nyilván ez nem szerepel, és az érdemi intézkedéseik is ez ellen mutatnak, most már leplezetlenül mutatnak ezzel szemben.

Szijjártó Péter, amit itt mondott, nem szó szerint, de tartalmilag mondanám, hogy örülnek a német beruházók a kormány munkaerőpiaci javaslatainak, mármint ami az Országgyűlés előtt hever  elképesztő! Kiknek az érdekében kell hogy itt politizáljunk ebben a Házban? A magyar emberek tömegei érdekében, a magyar családok érdekében, a magyar munkavállalók érdekében. Nekünk az ő érdekeiket kell védeni elsősorban. Fordítva ülnek a lovon, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim!

Tulajdonképpen arra szeretnék utalni, mert tartalmilag nagyon sok mindent elmondtak itt előttem, hogy ezt miért tehetik meg. Miért tehetik meg, miért lehet itt mosolyogni meg nem hozzászólni, meg letojni itt ezt az egész vitát a Házban? Nyilván benne van ebben az, ami a választáson történt. Természetesen nagyon sok övön aluli, méltatlan, az erőfölényükkel visszaélő eszközt használtak ebben a kampányban. Szerintem elképzelhető, hogy jól szerepeltek volna, de hogy ennyire, ilyen kiemelkedő eredményt nem tudtak volna elérni, és nem lett volna kétharmaduk, ha ezeket a nemtelen eszközöket nem használják, az biztos.

Az EBESZ is mondta, kimondta nagyon világosan, hogy nem volt tisztességes ez a választás, de önök ezt így elfelejtik, hivatkoznak az emberekre, amikor érdekükben áll; amikor meg nem áll érdekükben, akkor természetesen nem foglalkoznak velük vagy az érdekükkel ellentétesen döntenek. Tehát persze, önök az eredményüket úgy érték el, hogy egészpályás letámadást folytatnak, és leépítik a magyar jogállamot. Ugye, a legfőbb ügyész fideszes volt, és sorolhatnám azokat a pozíciókat, amiket teljesen, minden demokratikus alapot mellőzve elfoglalnak.

Azonban a mai vitának van egy tanulsága még szerintem, és ezt magunknak mondom, kedves ellenzéki képviselőtársaim. Az is benne van ebben az eredményben, hogy bár sok jó szándékú ember és sok jó szándékú ellenzéki politikus javasolta, hogy mélyebb együttműködésre van szükség a kormány leváltása érdekében, ez valójában nem tudott megvalósulni, vagy nem tudott megfelelő mértékben megvalósulni. Ez egy történelmi hiba. Történelmi hiba. Nem akarom én ezt most hánytorgatni, de ez is szerepet játszik abban, hogy ez megtörténhet. Legalább a konkrét ügyben próbáljunk meg együttműködni viszont, ezt javaslom nagyon konkrétan. Hangzottak el ilyen javaslatok az Alkotmánybíróság tekintetében, adott esetben módosító indítványok tekintetében, de azt gondolom, hogy bármilyen eszköz, ami még a ma megmaradt keretek között, amiket demokráciának mondhatunk még talán ebben az országban, használható, azt használjuk föl annak érdekében, hogy ezt az egész javaslatot ebben a formában ellehetetlenítjük, és rávesszük önöket, hogy vagy vonják vissza, vagy egyébként számtalan módosító indítvánnyal alakítsák olyanná, amely a magyar munkavállalók érdekeit szolgálja. Szerintem ebben van tartalék.

Azt szeretném mondani, hogy eddig és ne tovább. Ez ugyanaz a típusú jogalkotás, amit számtalan esetben láttunk, nem értékalapú, hanem érdekalapú jogalkotás. Erről szólt az egész mai nap, meg erről fog szólni, azt látom, a következő hetek parlamenti munkája. Nagyon sajnálom, hogy a köztévé és a közmédia, akár a rádiók nem tudnak erre nyilvánosságot biztosítani a magyar embereknek, hogy lássák, hallják azt, hogy mi megy itt, és milyen színvonalon működik a Magyar Országgyűlés, hogy a kormánypárti képviselők arra nem veszik a fáradságot, hogy az általunk elmondott kérdésekre legalább reagáljanak.

Tehát azt gondolom, hogy úgy járnak ezzel is, mint a netadóval, én ebben bízom. Abban bízom, hogy ezt a vállalhatatlan, családellenes és munkavállaló-ellenes javaslatot kénytelenek lesznek visszavonni a hatalmas közfelháborodás hatására, és azt javaslom ellenzéki képviselőtársaimnak, hogy ebben tényleg működjünk együtt, és találjuk meg azokat a demokratikus lehetőségeket és eszközöket, amelyek jobb belátásra fogják bírni az előterjesztőket és a kormányt. Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Mesterházy Attila képviselő úr, MSZP. Parancsoljon!

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem véletlen az időpontválasztás. Csodálkozunk rajta, hogy miért este 8 órakor kezdődik ez a vita. Hát, pont azért, hogy minél kevesebb ember értesüljön róla, minél nagyobb titokban folyjék ez a vita, hogy minél inkább meg tudják úszni a fideszes képviselők, hogy egy ilyen kellemetlen javaslatot védeniük kelljen itt a Házban. Kósa Lajosra itt kimérték a büntetést, amiért sok butaságot beszélt az elmúlt időszakban, hogy neki itt ezt végig kell hallgatnia, de utána tulajdonképpen majd gyorsan leszavazzák ezt, és túl lesznek ezen a kérdésen.Tordai képviselőtársamnak mondanám, hogy szerintem téved, a Fidesz nem eladta a munkavállalókat harminc ezüstért, a Fidesz soha az életben nem képviselte a munkavállalókat. Ők sokat beszélnek mindig erről, aztán semmit nem cselekednek; mindig precízen és pontosan végrehajtották, amit a bankok kértek tőlük, és amit a multinacionális cégek kértek tőlük. Ennek a kormánynak van megállapodása az EBRD-vel, amit magyarra se fordítottak le, csak nehogy valaki el tudja olvasni, aki nem beszél angolul, ami arról szól, hogy a bankokat semmi kár nem érheti Magyarországon például a devizahitelezés kapcsán.

Szél Bernadett is beszélt arról, hogy a fideszeseknek is kéne túlórázni. Hát, a Jóisten mentsen meg bennünket attól, hogy a fideszesek túlórázzanak! (Derültség az ellenzéki padsorokban.) Még hány ilyen javaslatot hoznának ide akkor, ha maguk még túlóráznának is? Szerintem elég nagy baja az országnak, hogy ennyiszer bejönnek ebbe a parlamentbe, mert annyi hülyeséget hoznak ide, amitől már tele van a padlás egészen biztosan, úgyhogy inkább maguk ne túlórázzanak, ez egészen biztos.

De ami fontos, képviselő úr, mondja már meg nekem, hogy ki kérte, mert nem pontosan értem. Ki kérte ezt a törvénymódosítást? Elolvastam a szakszervezetek nyilatkozatait. Nekem nem úgy tűnik, hogy akik rabszolgatörvénynek hívják, elmondták mindennek ezt a javaslatot, csak nem támogatható javaslatnak, tüntetést szerveznek, kritizálják minden egyes betűjét, karakterét ennek a módosításnak; tehát azt feltételezzük, hogy a szakszervezetek nem kérték önöktől ezt a módosítást, hiszen nem is tudták kérni, mert még nem is találkoztak velük, ugye, de már itt van a parlamentben ez a törvény. Oké. Akkor kik kérhették még? Kérték a munkáltatók? Kérem, azt is elolvastam, mit nyilatkoztak a munkáltatók. A következőt: „A munkáltatók széles körében nem merült fel igényként.”  idézet. Másik idézet: „A munkaadók szűk rétegének jelentene némi segítséget.”

(22.00)

Harmadik idézet: a 400 óra túlórával kapcsolatban megjegyezte az MGYOSZ alelnöke, hogy „ennek a módosításnak az általános bevezetését azért nem támogatják, mert nagyon magas munkaterhelést jelent a dolgozóknak, ami egészségileg is káros”. Akkor mondja már meg nekem, akkor ki kérte?

Maga azt mondta, hogy szeretnének még többet dolgozni az emberek. Tehát akkor ezek szerint a dolgozók, a nép kérte maguktól, hogy ők szeretnének még többet dolgozni. Na most, én ma jártam Zalameggyesen, Zagyvaszántón és Gyöngyösön, na, nekem a dolgozók azt mondták, hogy leginkább azt kérnék magától, hogy így ebben a farmernadrágban meg a mackófelsőben, amiben itt van, hogy mégis megtisztelje a Házat, ahogy szokta, hogy leginkább magát szívlapáttal meg szöges deszkával kergetnék meg. Tehát nem könyörögnének magának, hogy ők még szeretnének többet dolgozni, hanem magát kergetnék, hogy ilyen javaslatot mert idehozni képviselőtársával a Ház elé.

Tehát akkor az a kérdés, hogy akkor vajon mi a csuda miatt kerül egy ilyen javaslat ide az Országgyűlés elé, ha ez önöknek ráadásul még politikailag adott esetben kárt is okozhat, mert szerintem a szalagnál meg egyéb helyen dolgozó fideszes szavazók sem boldogok attól, hogy ilyen túlórára és ilyen rabszolgamunkára akarják őket kényszeríteni. Ráadásul ön a legképzettebb bróker a politikusok között (Dr. Varga-Damm Andrea felnevet.), ebből kifolyólag biztosan tudja, hogy ennek milyen gazdasági hatásai vannak, hiszen élesen átlátta eddig is a különböző gazdasági projekteket, és komoly üzleteket tudott kötni magánemberként is, úgyhogy egészen biztosan látja, hogy ez az összefüggés azért gazdaságilag is káros lehet hosszú távon a magyar nemzetgazdaságnak.

Na most, akkor kinek az érdeke? Felmerül az egyik, hogy ugye egy disznótenyésztő meg egy trafikos miért ad be ide egy ilyen törvényjavaslatot, hát, ennek csak az lehet az oka, merthogy nekik ez fontos, merthogy maguk meg az oligarcha haverjaik, a Mészáros Lőrincek meg a Garancsik, meg a mit tudom én, kicsodák, így akarják dolgoztatni a magyar munkavállalókat, hogy még jobban kizsigereljék a nemzeti tőke meg a nemzeti vállalkozóréteg megképzésének az álarca mögött. Ez az egyik lehetőség, hogy saját maguknak akarnak olcsóbb munkaerőt termelni, mert még nem tudtak eleget lopni, ezért még kizsigerelnék tulajdonképpen a magyar munkavállalókat is. Hát, ezért is megérdemelné a szívlapátot.

De a másik is egy érdekes történet, az pedig az, hogy, Kósa úr, nem kötöttek valami titkos alkut a BMW-vel? (Bangóné Borbély Ildikó: Dehogynem!) Nincs valami olyan háttéralku, amit elfelejtettek megmondani? Hogy azért jön csak Magyarországra a BMW adott esetben, mert maguk ezt a törvénymódosítást keresztülviszik, mert ezt nem vállalta be egyetlenegy környező ország sem, amire azt mondták esetleg más versenyző országok kormányai, hogy na, nem, tisztelt multinacionális cégek, ezt köszönjük szépen, már ezt azért mégsem tehetjük meg a saját állampolgárainkkal? Vagy azok a fantasztikus stratégiai megállapodások, amelyeket önök kötnek szintén multinacionális cégekkel sok száz milliárd forintért, lehet, hogy ők kérték ezt? Hiszen a munkavállalók, még egyszer mondom magának, a munkáltatóknak a képviselője, az MGYOSZ alelnöke azt mondta, hogy a munkáltatók széles körében nem merült fel igényként, a munkaadók szűk rétegének jelentene némi segítséget.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Hát, mondja már meg nekem, melyik az a szűk réteg, amelyik megkereste magát! Tudja, mint azzal az üzlettel, hogy vegyen csodarészvényeket, amiért elhíresülten Bróker Lajcsiként szokták magát emlegetni. Tehát ki volt az, aki magától ezt kérte, hogy adja be? Ki volt az, aki a trafikos kollégáját megbízta azzal, hogy maguk ketten vigyék ezt a törvényt? Kinek az érdeke, hogy egy ilyen törvényről szavazzon ez a Ház? Vagy a maguké, vagy adott esetben valamilyen olyan titkos háttéralkué, amit el akarnak tagadni az Országgyűlés és a magyar emberek elől, még egyszer, még egyszer mondom, hogy nehogy elfelejtse: szöges deszka, szívlapát. Tehát semmi más lehetőség nincsen.

Kollégám itt említette, hogy vagy módosítókkal… Kérem, itt nincsenek „vagy módosítók”! Ezt a törvényt vissza kell vonni, ez elfogadhatatlan minden szempontból, mivel senkinek nem érdeke, se a szakszervezeteknek, se a munkáltatóknak, se a dolgozóknak, innentől kezdve nincs értelme, hogy ezt bármilyen módosítóval alakítgassa bárki is ebben a Házban az én megítélésem szerint. Tehát egy lehetőség van: ha tisztességesen akarnak viselkedni, akkor vonják vissza ezt az egészet!

A másik: az ellenzéki pártoknak szeretnék egy mondatot mondani. Nagyon fontos a Gruevszki-ügy is, de azt gondolom, hogy ez az ügy még fontosabb, tehát hogyha valakinek, valakiknek valamiben össze kell fogni, akkor egészen biztosan ez az a kérdés, amiben az ellenzéknek össze kell fogni. Miattam a Gruevszki maradhat itt örökre, hogyha akar, egy esetben: hogyha visszavonják ezt a törvényt. Ha ez az ára neki, akkor adjuk meg ezt az árat, és akkor nem azt kell vizsgálni vizsgálóbizottságban, hanem ezt kell visszavonni, és ehhez kell a magyar szakszervezeteknek minden ellenzéki pártnak megadni a segítséget, hogy ha tüntetnek, akkor ott sokan legyenek, ha bármilyen más akciót kezdeményeznek, akkor a mögé pártpolitikától függetlenül fel kell sorakozni, mert ez a törvény mindannyiunk életéről szól. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK : Köszönöm, Mesterházy Attila képviselő úr. Megadom a szót Demeter Márta képviselő asszonynak, Lehet Más a Politika.

DEMETER MÁRTA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Most szeretném önöket megkérni arra, hogy tegyenek tanúbizonyságot halált megvető bátorságról, és keressék meg azokat a kicsike zöld gombokat ott maguk előtt, és tegyék meg, hogy megnyomják valamelyiket felszólalásra! Ne meneküljenek a történet elől, hogyha már idehozták a Ház elé ezt a gyalázatos rabszolgatörvényt, hanem legyenek olyan bátrak, hogy megnyomják azt a gombot, és itt, a parlamenti vitában, amit egyébként késő este kell lefolytatni, hozzászólnak a felvetett kérdésekhez. És az egy dolog, hogy az ellenzéki képviselőknek a kérdéseire, felvetéseire válaszolniuk kell, de leginkább a magyar embereknek, a munkavállalóknak tartoznak nagyon-nagyon sürgősen magyarázattal, hogy hogyan jöhetett be ez az embereket kizsigerelő törvényjavaslat ide a Ház elé, hogyan történhetett ez meg. Úgyhogy nyomják meg azt a gombot, merthogy itt most millióknak az életéről van szó, és egy vagy másfél hét alatt millióknak az életét tehetik tönkre. A pofátlanság netovábbja az  azon túl, hogy idekerült a Ház elé ez a törvény , hogy hogyan került ide. Egyéni képviselői indítványként, hogy még csak véletlenül se kelljen semmilyen érdemi szakmai szervezettel vagy az érintettekkel erről beszéljenek, és megmagyarázzák azt, hogy mégis honnan támadt az a fenomenális ötletük, hogy akkor innentől kezdve 48 órás lesz a munkahét, innentől kezdve mindenki plusz egy napot dolgozik, és ettől a magyar emberek egy fikarcnyit sem fognak jobban megélni. Erre adjanak magyarázatot! És Kósa Lajos képviselőtársamtól is magyarázatot várok, hogy hogyan adhatja a nevét egy ilyen törvényjavaslathoz. Merthogy ebben a törvényjavaslatban is benne foglaltatik az, hogy nagyon is lehet túlóráztatni, az, hogy ezeket a pénzeket nem fogják a munkavállalók megfelelő időben megkapni, hogy a szabadságot nem fogják kiadni nekik, és én azt gondolnám, hogy itt a túlóra kapcsán igenis lenne annak terepe, hogy ön felszólaljon ezek ellen az intézkedések ellen, nemhogy ön hozza be ide a parlamentbe! Hát hogy történhet ez meg?

Szégyen és gyalázat, hogy a kormány annyira nem vállalja a tetteiért, az ötleteiért, a mindenféle piszkos alkuiért a következményt, hogy egyrészt nincs itt egy darab miniszter sem, másrészt pedig nem a kormány nyújtja be a Ház elé ezt a törvényjavaslatot, ha már mindenképpen ragaszkodnak ahhoz, hogy ez itt legyen.

Említették, hogy akkor majd ezek után fognak egyeztetni a szakszervezetekkel. Először is kérdezem, hogy kikkel. Olyan szervezetekkel, amelyek kifejezetten, mondjuk, a kormányhoz lojálisak, és amelyek majd bólogatnak, és elmondják, hogy ezzel minden rendben van? Vagy hajlandóak egyáltalán csak egy pillanatra is foglalkozni azokkal az érdekképviseleti szervezetekkel, amelyek ténylegesen a magyar munkavállalók érdekeit képviselik, és azt tartják szem előtt? Mert úgy néz ki, hogy erre semmilyen hajlandóságot nem mutatnak. És nem holnap meg holnapután meg másfél év múlva kell egyeztetni, hanem már régen kellett volna. Nem merték őket megkérdezni. Elképesztően gyávák. Elképesztően gyávák, és még csak nem is hajlandóak ezt akár még maguknak sem beismerni.

Ez a rabszolgatörvény egyértelműen megmutatja azt, hogy plusz egy nappal nő majd a munkahét, egyértelművé válik az, hogy a munkaadók azt fognak csinálni a dolgozóikkal, amit csak akarnak, ha nem adják ki a szabadságot, akkor nem fogják kiadni, hogyha folyamatosan túlóráztatják őket, akkor ezt fogják megtenni, ha úgy döntenek, nem fizetik ki őket, akkor nem fogják őket kifizetni, és a kormány ezt nemhogy tétlenül nézi, hanem saját maga idézi elő ezt a helyzetet, úgy, hogy elfogadtak egy gyalázatos munka törvénykönyvét, amely ellen minden érdekképviselet felszólalt, amely ellen minden ellenzéki képviselő felszólalt, és nemhogy azt a szabályozást tennék rendbe, hanem még sokkal inkább rontanak a helyzeten.

(22.10)

És hogy nézzük a magyar realitásokat: képviselőtársaim, a dolgozók jószerével nem is dolgoznak három évig egy munkahelyen, kénytelenek lesznek elhagyni a most meglévő állásaikat is.

A fiatalok ki fognak menekülni külföldre, mert semmilyen perspektíva nem marad majd itt számukra.

Teljes a kiszolgáltatottság, a munkabérek nem nőnek, és még mindig rekordmagas az áfa Magyarországon. Ez a törvény egyértelműen a multiknak az érdekét szolgálja. Nem véletlenül kérdeztem a miniszterelnököt itt a parlamentben arról, hogy miért szolgáltatja ki a multinacionális nagyvállalatoknak a magyar embereket. Hogyan beszélhet ez a kormány szuverenitásról, amikor a multicégek érdekeinek a feltétlen kiszolgálója? És nem véletlenül mondtam azt sem, hogy a magyar miniszterelnök és a kormány is sakkfigurává vált mások játszmáiban.

Kérdezem önöktől, hogy milyen pozíciót kapnak mégis ezért. Hogyan lehet szuverenitásról beszélni, kikkel kötöttek alkut? Mert nagyon úgy néz ki, hogy a magyar munkavállalóknak a sárba tiprásával, az életüknek az ellehetetlenítésével, az elképesztő túlterhelésükkel maguk szórakoznak és játszanak  és mire használják ezt? Arra, hogy az európai parlamenti választásokat követően pozíciókat fogjanak, hogy ezekkel az intézkedésekkel sakkozzanak, hogy kiszolgálják a multicégeket, és ilyenformán jussanak pozíciókhoz.

És az is felmerül, hogy a kormányzatnak a talán rendkívül hibás döntéseit próbáljáke így kompenzálni. Valakik kértek önöktől valamit, hogy az egyébként százmilliárdos adókedvezményen túl, amit a nagyvállalatoknak adnak, még-még puhítsanak a szabályozásokon, hogy még inkább kiszolgáltatott legyen a munkaerő, mesterségesen alacsonyan tartott bérekkel? A magyar emberek jövőjével szórakoznak, ami arról szól, hogy majd milyen pozíciókat fognak kapni az Európai Bizottságban, meg a Parlamentben, meg a saját pártcsaládjukban majd hogyan sakkozhatnak. Ez nem szól másról, és a magyar embereknek nemhogy semmilyen előnye nem származik ebből, de csak és kizárólag kára származik.

Azért felhívnám a figyelmüket, hogy míg a miniszterelnök itt elmondta a parlamentben, hogy mennyire megadóztatták a multicégeket, látjuk egyébként, tehát százmilliárdos adókedvezmények, a munkaerő teljes kiszolgáltatottsága, lényegében bármit meg lehet tenni a magyar emberekkel, rendkívül alacsonyan tartott bérek, és mindezt azért, hogy olyan multinacionális nagyvállalatok érdekét szolgálják ki, amelyek egyébként két válságért is felelősek. Például a 2008-as gazdasági válságért, és igen, közvetett módon még a migrációs válságért is, és önök feltétel nélkül kiszolgálják ezeket a nagyvállalatokat, és arra hivatkoznak, hogy itt majd nő a versenyképesség.

Lehet tovább fújni ezt a lufit, lehet kozmetikázni a számokat vagy javítani a statisztikát, csakhogy ez egy lufi, és hogyha elkövetkezik egy következő válság, amire egyébként sajnos sok esély van, akkor a magyar gazdaság egy az egyben kiszolgáltatott ennek. Hiszen semmi mással nem tartják fenn mesterségesen ezt a lufit, ezt az úgynevezett versenyképességet, ami nem jelent valós versenyképességet, mint hogy összeszerelő üzemekbe terelik a magyar munkavállalókat és a magyar fiatalokat.

Azt mondják meg, hogy ha már egy ilyen szemetet idehoztak a Ház elé  mert nem tudok erre sajnos mást mondani , hol van a minimálbér valós emelése ehhez kapcsolódóan. Hol van? Letettek ilyen javaslatot a parlamentben? Semmi ilyen nincsen. Ami emelést egyáltalán végrehajtottak, az nem volt más, mint a munkáltatói járulékok csökkentése, a nettó jövedelmek nem nőttek érdemben. Nem nőttek. És a versenyképességhez az is hozzájárulna, hogy a magyar emberek itthon tudjanak vásárolni, fogyasztani, olyan bérük legyen, amiből egyáltalán meg tudnak élni, amiből el tudják tartani a családjukat.

Nem terjesztették be az áfának a csökkentését sem, még mindig 27 százalékról beszélünk, és nem kell egy-két kiragadott példát sem említeni, mert ez összességében nem segítette a magyar emberek életét.

Világosan látszik az, hogy önök nagyon is tudatos társadalom- és gazdaságpolitikát folytatnak. Itt nem arról van szó, hogy valamit behoznak a Ház elé, villámgyorsan megszavazzák, és akkor esetleg hibáznak, vagy jó szándékkal teszik, de beigazolódik, hogy ez mégsem úgy működik. Nem, itt egy teljesen tudatos politikáról van szó, ami nem szól másról, mint hogy valaki esetleg elmehet majd közmunkásnak, vagy elmehet egy ilyen összeszerelő üzembe dolgozni, lényegében éhbérért, ahol agyondolgoztathatják. Ez erről szól. Minél olcsóbb a magyar munkaerő, önök annál inkább tudnak sakkozni, pozíciókkal, multicégekkel, akár zsebbe rakott pénzekkel, a saját vállalkozásaiknak a kedvezményezésével, és ezt mind a magyar emberek kárára teszik.

És ha már közmunka, akkor nagyon sokak nemcsak úgy kerülnek közmunkába, hogy nincsen más lehetőségük, és ezért vállalják ezt a munkát, hanem említsük meg itt azokat az embereket, akiket kirúgnak a meglévő állásukból, állami intézményekből, önkormányzatoknál, iskolákból, óvodákból, más intézményektől, és ugyanazt az embert visszaveszik közmunkásként, csak azért, hogy feleannyi pénzt kelljen neki fizetni. Ez a Fidesz társadalompolitikája, ennyire fontosak önöknek a magyar emberek.

Már eddig is végtelenül megnyirbálták a szakszervezetek jogosítványait, elvették a korengedményes, korkedvezményes nyugdíjat, és nem foglalkoztak azzal, hogy mi lesz ezekkel az emberekkel. Ellehetetlenítették lényegében a sztrájkot, és meg kell mondani, hogy a szakképzési rendszer, bármennyire próbáltak vele machinálni, meg hogy az majd jól fog működni, nem, nem működik megfelelően. Önök mindent elkövetnek azért, hogy a fiatalok ne kaphassanak olyan tudást, ami igazán versenyképes, ja, mert ahhoz már versenyképes jövedelmet is kellene biztosítani, versenyképes béreket, akkor meg kellene emelni, hanem mindent elkövetnek azért, hogy a XX. századi színvonalon maradjon az ő tudásuk és a lehetőségeik. Miközben elképesztően felgyorsult a világ, és a XXI. századi kihívásoknak nem fog tudni így megfelelni a magyar munkaerő, nem tudnak a fiatalok rendesen tanulni, esélyük nincsen arra, hogy versenyképes tudást szerezzenek az országban, és igen, ahogy mondta képviselőtársam, Bécs rendkívül közel van. Ez a céljuk? Ez a cél, hogy kiürüljön az ország?

Százezrek fognak elmenni Magyarországról ismét, hogyha ezt a törvényjavaslatot megszavazzák. Bele fognak rokkanni az emberek, ezt kimondhatjuk, egészségileg is, lelkileg is. És itt, a családok évében nemhogy azon fáradoznának, hogy a szülők hogyan tudjanak több időt tölteni a gyerekekkel, hogyan tudjanak jobban odafigyelni a fiatalokra, hanem még elveszik tőlük azt a maradék, picike közös időt is, és hullafáradtan fognak hazaérni a szülők a munkából. Az állami oktatási rendszer pedig képtelen pótolni ezt a hiányosságot, és egyébként nem is dolga, mert a szülők nem pótolhatóak. De az oktatási rendszert is tönkretették. Szét fognak szakadni a családok, nagyon sokan ki fognak menni külföldre, és nagyon sokan nem fogják tudni megfelelően ellátni a családjukat, hiszen a bérek egyébként meg nem emelkednek.

Felhívnám a figyelmet, hogy nem alamizsnát kell osztogatni a választások előtt, Erzsébet-utalványokat, év végi apró-cseprő kis jutalmakat, üveggyöngyöket szórni. Nem, nem erre van szükség! Kiszámíthatóságra van szükség, és arra, hogy emeljék a béreket, és hogy védjék meg a magyar munkavállalókat. Nemhogy nem védik meg őket, de folyamatosan ellenük tesznek. Emellett pedig a multiknak a folyamatos kedvezményezése helyett a kis- és közepes vállalkozásokat kellene támogassák, amelyek helyben működő magyar kis- és közepes vállalkozások, mert azok tudnák helyben tartani a munkaerőt, és így lehetne igazán munkahelyeket teremteni.

(22.20)

Abban egészen biztosak lehetnek, hogy bármilyen intézkedéseket is hoznak, a magyar emberek, a magyar dolgozók nem lesznek annyira fáradtak, hogy ne kergessék el magukat. Ennek a törvényjavaslatnak is és annak a rengeteg intézkedésnek, amit csinálnak, meglesz a böjtje és meglesz a következménye, és ez elől nem fognak tudni ilyen gyáván elfutni, mint ahogy azt ilyenkor teszik a parlamentben. (Taps az ellenzék soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, Demeter Márta képviselő asszony. Két percre megadom a szót Szél Bernadett képviselő asszonynak.

DR. SZÉL BERNADETT (független): Tisztelt Kósa Lajos Úr! Szeretném, ha részt venne a vitában, ezért, hogy ezt elősegítsem, felteszek önnek két darab kérdést. Az első kérdésem úgy hangzik  legyen kedves, figyeljen rám! , az első kérdésem úgy hangzik, hogy ha önök milliárdokat elköltenek arra, hogy nemzeti konzultációkat folytassanak le a magyar állampolgárokkal, miért nem egyeztettek előre a magyar szakszervezetekkel. A második kérdésem pedig úgy hangzik: hogy ha ebben az országban jelenleg hét perce jut egy szülőnek a gyerekére, mert annyira szétzilált már most az élet, és mint képviselőtársaimtól is hallotta, hogy a beteg gyermekeinkkel már nem merünk otthon maradni, mert félünk, hogy kirúgnak minket a munkahelyünkről, és nem lesz meg a havi fix, amiből el tudjuk tartani a családunkat, kiszámolták-e, hogy ennek a javaslatnak milyen következményei lesznek a magyar demográfiára? Ennyi kérdésem van.

ELNÖK: Köszönöm, Szél Bernadett képviselő asszony. Két percre megadom a szót Varju László képviselő úrnak, DK.

VARJU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm szépen. Hát, szép jó estét kívánok mindenkinek és annak az egyetlen fideszes képviselőnek, aki itt van a körünkben. Tisztelt Kósa Lajos Úr! Azt gondolom, hogy ez az ön nagy napja, és ön az, akinek köszönhetjük azt, hogy egy olyan törvényről kell ma itt beszélni, ami emberek életét keseríti meg. És olyan gyalázatos helyzetet állít elő, hogy éppen, amikor az előbb a nyugdíjasokról beszéltünk, a nyugdíjakról beszéltünk, akkor szóba került, hogy igen, azok a szabályok, amiket önök hoznak, annak az a következménye, hogy igenis a nyugdíjakat, nyugdíjat egyre kevesebben tudják igénybe venni, mert annyit és annyiszor dolgoztatják őket, éppen az önök által meghozott szabályokkal, amelyek egyre és egyre nehezebb helyzetbe hozzák a munkavállalókat. Amikor önök a munka törvénykönyvét először megváltoztatták, már akkor is súlyos helyzetet állítottak elő.

Most pedig beterjesztenek egy olyan javaslatot, ami az embereket és a dolgozókat, munkavállalókat abba a helyzetbe hozza, hogy egy nappal többet kell dolgozni hetente. Most, hogy visszatért még egy képviselőtársa, és így ketten ezt most meg tudják vitatni, bízom abban, hogy lesz épeszű válaszuk arra, hogy miért kell valakinek egy nappal többet dolgozni hetente. Miért akarják önöket erre kényszeríteni, miért akarnak olyan helyzetet teremteni, amit önök itt elterveztek? És erre adjon nekünk még akár ma este választ, már csak azért is, mert ön is tudja, hogy december 8-án nagy tüntetés lesz. A szakszervezetekkel kell szembenézni, nemcsak holnap, december 8-án, és akkor lesz az a pillanat, amikor önnek is rá kell döbbenni, hogy amit ma tett, az egy óriási tévedés volt. Vonják vissza ezt a törvényt!

ELNÖK: Köszönöm. Következő hozzászóló Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszony, MSZP.

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Megvallom őszintén, hogy ugyebár vezérszónoki felszólalásomban már sok mindent elmondtam, de engem az inspirált, hogy újra felszólaljak, hogy Kósa Lajos annyira szenved, hogy ez öröm számomra. És én ezt még nézni szeretném. Látványosan szenved ettől a parlamenti vitától, és legalább ennyi örömünk legyen már, hogyha ezt a törvényt itt tárgyaljuk a Parlament falai között. A másik, hogy Mesterházy Attila is adott egy ötletet, hogy milyen vállalkozást kellene létrehozni Magyarországon úgy, hogy ingyen dolgozhassanak az emberek, még ötletet is adnak: szívlapátgyártó és szögesdeszka-gyártó céget kellene létrehozni, mert szerintem a magyar választópolgárok ingyen beállnának, hogy ezt-azt legyártsanak, hogy hogyan lehetne utána a fideszes politikusokat ezekkel az eszközökkel kergetni.

De hogy egy kicsit komolyabbra fordítsam a szót, én lassan kezdek örülni, hogy ezt a szemetet kiküldték a magyar családoknak. (Felmutatja a nemzeti konzultációs kérdőívet.) Egyre jobban örülök neki. Mert szerintem egyre idegesebbek lesznek, és szerintem most elemezzük ki ezeket a kérdéseket, hogy miről is szól, és hogyan kapcsolódik ehhez a törvénymódosításhoz ez a sok remek kérdés, amiket önök feltettek.

Az első a legszebb, amivel kezdődik: egyetért ön azzal, hogy a népességfogyást nem bevándorlással, hanem a családok erőteljesebb támogatásával kell orvosolni? És közben tárgyalunk egy rabszolgatörvényt. Tudják, kedves fideszes képviselőtársaim, a gyermeknemzéshez kell egy férfi meg egy nő, és az kell, hogy otthon lehessenek legtöbb esetben. Na már most, ha 7 napból 6 napot dolgoznak, szerintem mindenre fognak gondolni, csak arra nem, hogy gyereket csináljanak, kedves képviselő urak. Mert úgy el lesznek fáradva, hogy eszük ágába sem jut, hogy ez megtörténjen. Na, ez éppen nem fogja az önök vagy Magyarország népességproblémáit megoldani, ezt nem fogjuk sikerrel elkönyvelni.

Következő kérdés, a második, és a bevezetés az egyik legérdekesebb: a kormány célja a munka és a család egyensúlyának megteremtése. Na, kedves képviselőtársak, ez megint nem jött össze. Énszerintem, ha ezt most előveszik a választópolgárok, egyre idegesebbek lesznek. Én ajánlom is nekik, mert elég sokan nézik még az élő közvetítést az egyik hírportálon, vegyék elő, ajánlom nekik, hogy egyre többet forgassák, olvasgassák, tanulmányozzák, hogy miről is szól ez a szemét.

Következő, a hármas számú. A kutatások szerint a magyar fiatalok több gyermeket szeretnének, mint ahányat végül vállalni tudnak, és a kérdés így szól: egyetérte ön azzal, hogy a fiatal házaspároknak támogatást kell adni az önálló életkezdéshez. Erre önök majd megszavazzák a rabszolgatörvényt. Hát, ehhez is gratulálok önöknek.

Negyedik kérdés, ez is csodálatos, ahogy így fel van vezetve. Komoly feladat egy édesanya számára, hogy egyszerre teljesítsen otthon és a munkahelyén. Kiemelt figyelmet érdemelnek azok az édesanyák, akik több gyermeket is nevelnek, és emellett a munka világában is helytállnak. Na már most, ha ennyi gyermeket neveltek, meg helyt tudtak állni, akkor nagyon gyorsan még tegyünk pluszmunkaidőt nekik, nehogy már el tudják ezt végezni! Figyelmeztetjük őket, hogy ez a kettő egyszerre nem megy! Hát akkor még egyszer suhintsunk oda nekik: még többet dolgozzatok! Majdcsak lesz a végén valami belőle. Ez is szép volt.

A hatodik kérdés, felvezetés megint gyönyörű. Sokak szerint fontos, hogy a gyermekvállalást követően a szülők, ha szeretnének, mihamarabb visszatérhessenek a munkahelyükre. Na, önök gondoskodnak róla, hogy eszük ágába se jusson ez. Az se, hogy visszakerüljenek, meg az se, hogy gyereket neveljenek, vagy egyáltalán Magyarországra szüljenek gyerekeket.

Nyolcadik kérdés. Hát, ez is nagyon szép! Gyermekeinkre egyre több veszély leselkedik, hiába tesznek meg mindent a szülők védelmük érdekében. A kormány fontos feladatának tartja, hogy időről időre áttekintse a gyermekvédelem magyarországi helyzetét, és szigorúan fellépjen a gyermekek egészségét, fejlődését veszélyeztető jelenségek ellen. Rájöttem, hogy mi ez a jelenség. Kósa Lajos! Itt ül a parlamentben. A magyar gyermekek legnagyobb veszélyeztető tényezője, most akarja az édesanyákat, édesapákat rabszolgamunkára kényszeríteni. Gratulálok, megérne egy feljelentést, képviselőtársam, de lehet, hogy gondolkodom rajta, hogy meg fogom tenni.

(22.30)

A kilencediket már a vezérszónokimban elmondtam, hogy ugyebár minden gyermeknek joga lenne az édesanyjához meg édesapjához. Szerintem a rabszolgatörvény után ebben is kételyeink vannak.

A legutolsó, a tizedik. Ezeket a családtámogatási rendszereket, amiket önök bevezettek, ezt kétharmados törvényben, az Alaptörvényben rögzíteni kellene. Remélem, nem azon gondolkodik Kósa Lajos, mert most is nagyon elmélyült, hogy ezt a rabszolgatörvényt is majd Alaptörvényben fogják véglegesíteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én nagyon szeretném  most már átértékelem , hogy minden családanya és családapa ezt olvasgassa, szemezgesse, ízlelgesse ezeket a szavakat, mert nagyon-nagyon tanulságos, ami ide le van írva, és szerintem ebből még nagyon sokat fogunk tanulni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Kósa Lajos ügyrendben jelentkezik. (Közbeszólások az ellenzék soraiból: Óóó!  Kettő perc?  Taps az ellenzéki padsorokból.) Nem kettő perc lett volna, hanem ügyrendben adom meg a szót.

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök úr, két perc tárgyalási szünetet, kérem, rendeljen el.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A tárgyalási szünetet elrendelem.

KÓSA LAJOS (Fidesz): Köszönöm szépen. (Rövid szünet.)

ELNÖK: Megadom a szót Csárdi Antal képviselő úrnak, LMP.

CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselő Úr! Varga képviselőtársammal szeretnék vitatkozni, illetve mindenkivel, aki azt gondolja, hogy ezt a törvényjavaslatot bármilyen módon, módosítókkal adott esetben érdemes piszkálni, módosítani. Én azt gondolom elsősorban, hogy adjuk meg a tiszteletet a dolgozóknak, és minthogy pontosan tudjuk, hogy sem Kósa úr, sem a kormány nem ült le egyeztetni a munkavállalókkal, én azt gondolom, hogy ez egy illegitim  értelemszerűen nem jogi értelemben, de egy illegitim  javaslat. Értem én azt, képviselő úr, hogy ön majd holnap, de lehet, hogy egy hónap múlva is, miután megszavazta a fideszes többség, majd leül velük tárgyalni, de azért láttuk már ezeket a tárgyalásokat, én emlékszem, amikor az Orbán Viktor által vezetett kormány azt ígérte az otthonápolásért küzdőknek, hogy leül velük egyeztetni, majd nekiálltak egy propagandaszöveget nyomni, és amikor kiderült, hogy ők valóban egyeztetni akarnak, akkor vége lett a megbeszélésnek.

Én azt gondolom, hogy nekünk legalább első körben az ellenzéki oldalon meg kell adnunk azt a tiszteletet a munkavállalóknak, hogy a dolgozók nélkül egy ilyen döntést és annak a módosítását sem valósítjuk meg. Nekem édesapám mindig azt mondta, mikor gyerek voltam, hogy tudod, fiam, ha a dolgozó nem dolgozik, akkor te nem teszel, és én ezt tudom mondani, ha a dolgozó nem dolgozik, akkor mi itt mind éhen fogunk halni, kedves képviselőtársaim. Én azt hiszem, ezt hiányolom leginkább Kósa képviselőtársamból, az alázatot, azt az alázatot, ami a képviselői feladatok ellátásához, a minőségi ellátásához elengedhetetlenül szükséges.

Elhangzott Mesterházy Attilától, hogy a munkáltatónak nem érdeke, ezt nem kell megmagyarázni, de elmondták a munkavállalói érdekképviseletek, hogy igazándiból nekik sem az érdekük. És én hadd egészítsem ki ezt a gondolatsort, hogy a gazdaságnak sem érdeke.

Képviselő úr, ez társadalmilag, emberileg nem fenntartható helyzetet állítana elő, a túlórának egy olyan mértékét érné el a 400 órával a dolgozók terhelése, ami minőségcsökkenéshez vezetne, egészségcsökkenéshez vezetne, és a kivándorlásról már sokan beszéltek előttem. És én azt gondolom, hogy a fideszes többségnek sem lehet az érdeke, hogy egy olyan javaslatot akarjon erőből áttolni a törvényhozáson, ami egyébként nem érdeke itt senkinek, illetve, bocsánat, pontosítanom kell, egyvalakinek, de ezt a valakit valószínűleg csak Kósa Lajos ismeri.

Képviselő úr, ne csináljunk Magyarországból Európa Kínáját! Ne akarjunk lenni az a nemzet Európában, aki egy dollárért majd összerakja! Ez a felelősség, az öné jobban, de az enyém is és minden képviselőtársamé!

És egy kérdést engedjen meg, egy személyeset, ha még kimegy az emberek közé, csak abban az esetben; ha nem megy ki, akkor ne nyomjon gombot, akkor tudom, hogy nem megy ki az embere közé: hogy fog a szemébe nézni majd a nem jómódú debrecenieknek, ha véletlen kimerészkedik sétálni a város főterére?

(22.40)

Ez egy nagyon fontos kérdés, merthogy én értem, én mindent értek, azt is értem, hogy a Fidesz demográfiai alapú kormányzásra készülődött, de azért lássuk be  szerintem Kósa képviselőtársam fogja érteni , hogy a túlóra alatt annyira nehézkes családot alapítani; nagyon nehézkes, körülményes, és a munka sem megy.

Minimális tiszteletet kérek a dolgozók számára, képviselő úr. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre megadom a szót Tordai Bence képviselőnek, Párbeszéd.

TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Amikor itt gondolkodtunk azon, hogy ez mégis kinek az érdeke, és hogy ki mennyit kaphatott, kitől, akkor eszembe jutott az a népies műdal, amit maga Kósa Lajos költött, miszerint édesanyám nem strómanja senkinek. S nyilvánvalóan nem kötődik semmilyen módon ehhez a történethez az a két BMW 530e iPerformance típusú személygépjármű, illetve az a BMW K1600 típusú motorkerékpár, amivel édesanyja  aki nem strómanja senkinek  sertéstenyésztő cége fegyverkezett fel, és éppen egy ilyen típusú motorkerékpáron látták Kósa Lajost begördülni valamelyik kiváló fideszes eseményre. Tényleg csak ezt az ide sehogyan nem passzoló történetet akartam feleleveníteni itt két percben mintegy színes keretesként, kiegészítve azt, hogy hogyan lehet elgondolni mégis, hogy amikor Debrecen városa megkapja ezt a beruházást, és amikor Kósa Lajos, Debrecen nagyszerű szülöttje, volt polgármestere betolja az Országgyűlés elé ezt a törvényjavaslatot, amely a harmadik előterjesztő, aki eddig méltatlanul keveset szerepelt, Bányai Gábor személyes bevallása szerint is a német autógyárak érdekeit szolgálja ki, ellentétben a fideszes vezérszónok állításával, aki azt mondta, hogy a hazai vállalkozások igényelték ezt az adminisztráció könnyítése érdekében. Nos tehát, ahogy az előterjesztő bevallotta, a német autógyárak kiszolgálása ezen a fronton is, úgy látszik, teljes sikerrel halad előre.

Remélem, hogy Kósa Lajosnak jó motorozás esik ezen a BMW K1600 típusú motorkerékpáron. Reméljük, hogy vigyáz magára, és jó egészséget kívánunk neki a továbbiakra is. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem, hogy kíváne még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Jelzésre:) Megadom a szót kettő percre Szél Bernadett képviselő asszonynak.

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Kósa Úr! Ennyi erővel tényleg be se jöhetett volna a vitára! Itt ül, telefonál, laptopozik, most már egy államtitkár van itt, meg még egy fideszes; komolyan mondom, ezt csinálják az országgal, és néma leventét játszanak! Ez így nem működik. Nem velünk szúrnak ki. A választópolgárok felé tartoznak elszámolással. Önök nem megszorításokat ígértek a 2018-as kampányban, ez pedig annak a része. Úgyhogy akkor legyenek kedvesek, álljanak fel a magyar parlamentben  önök közpénzből kapják a fizetésüket, itt minden, a villany és minden közpénzből van , és mondják el, hogy mit akarnak ezzel a törvényjavaslattal. Cáfolják meg, amit itt órákon keresztül az ellenzék mondott! Mondják el! Vegyenek részt a vitában! Az, hogy az elején elmondja a gondolatait, aztán leül, és öt óra múlva a végén összefoglalja, ez nem vitázás. Nem erre van igényünk sem nekünk, sem a választópolgároknak.

Volt itt sertéstelep, BMW autók, volt itt német gazdaság, volt itt rengeteg példa, beszéltünk a családokról, felolvastuk az egész nemzeti konzultációt, és önök nem reagálnak semmit. Mi ez, ha nem a választópolgárok teljes mértékben való figyelmen kívül hagyása?

Nem rajtunk néznek keresztül, mi itt embereket képviselünk mindannyian, önök és mi is, a választópolgárokat veszik semmibe. És nekem ne magyarázzák azt, hogy 400 pluszórát akarnak nekik adni, miközben tényleg az egész Fideszből két ember volt képes bejönni a munkahelyére, hogy ezt a törvényt végigcsinálja; az, aki kitalálta a törvényjavaslatot, az nem jött be a vitára. Önök akarnak itt bárkinek pluszmunkát adni, amikor még a saját munkájukat sem végzik el? És hol van a miniszter? Vártam, hogy esetleg majd itt este 10-kor vagy 11-kor beállít, mondván, hogy halaszthatatlan közfeladata volt, és az nem focinézés, és elmondja, mi a véleménye erről. Semmit nem tudunk róla.

Szóval, elegünk van a sunnyogásból, a fű alatt való tárgyalgatásából a törvényjavaslatoknak. Valljanak színt! (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. A következő kétperces Varju László képviselő úr, DK.

VARJU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előző gondolatokban itt felmerült, hogy ki volt az az igazi ötletgazda, aki ezt kitalálta, és a nyakunkra hozta ezt a törvényjavaslatot, de nem is a miénkre, mert mi kitartunk ebben, és beszélünk arról, hogy mennyire értelmetlen, mennyire káros, mennyire hátrányos a dolgozóknak, munkavállalóknak. De most nézzük meg arról az oldalról is, hogy mi történik akkor, amikor azok a képviselők, akik ma vagy a tegnapi bizottsági ülésen fennen hangoztatták, hogy egyéni képviselők, egyéniben megválasztották őket, amikor hazamennek, és egyébként ott a választópolgárral találkoznak. Mit szólnak majd ők? Hogy fogják elmondani majd, képviselő úr, azoknak az embereknek, hogy azt szavaztuk meg, sőt azt kezdeményezték önök, hogy egyébként dolgozzatok többet?

Akkor is ugyanolyan büszkék lesznek, mint tegnap a bizottsági ülésen vagy itt a parlamentben? És akkor ugyanazoknak a polgármestereknek, akik egyébként ott jópofáskodnak helyben, és azt gondolják, hogy azért, amit egyébként alamizsnaként egy-egy stadionnal, egy-egy uszodával önök ott megteremtenek, és olyan helyzetet állítanak elő, mintha megérdemelték volna ezt, és jussként kapnak valamilyen támogatást és építkezési lehetőséget  és most a többiről ne beszéljünk , akkor ezért cserébe hallgatniuk kell, és el kell tűrni azt, hogy egyébként az emberek mindennap bejönnek, és akár fogadóórán elmondják, hogy mit kell szenvedniük önök miatt, amikor ilyen törvényjavaslatot hoznak ide, akkor ezek után ők majd hogyan vállalják fel önöket? Mit fog mondani Újpesten Wintermantel Zsolt, amikor majd a közmeghallgatásán megkérdezem ezt tőle? Ő is támogatja azt, amit egyébként önök csinálnak, azt, hogy 400 órával többet kelljen dolgozni? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Hát, ehhez gratulálok, de inkább vonják vissza a törvényjavaslatot! (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Mielőtt megadom a szót Demeter Márta képviselő asszonynak, jelzem, hogy meg fogom vonni a továbbiakban a szót bármelyik képviselőtől, ha nem tér a tárgyra, ha személyeskedik és nem új elemeket hoz be a vitába. Én bent az alelnöki irodában végighallgattam a megszólalókat, és körülbelül jegyeztük is, hogy mik hangzottak el ebben a vitában. A házszabály szerint cselekszem, és ha valakinek ez nem tetszik és ezt vitatja, attól meg még egyszer megvonom a szót. (Dr. Szél Bernadett közbeszól.) Úgyhogy megadom a szót… Ügyrendi jelentkező az LMP részéről? (Csárdi Antal: Igen.) Tessék, Csárdi Antal képviselő úr!

CSÁRDI ANTAL (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Szeretném kérdezni, hogy a házszabály melyik pontja alapján, mert mondta, hogy a házszabály alapján döntött az elmondottak szerint. Szeretném kérdezni, hogy a házszabály mely pontja az, ami ezt lehető teszi, illetve előírja. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor legyen kedves, jegyezze, Csárdi képviselő úr: az országgyűlési törvény 46. § (1) bekezdése: „Azt a felszólalót, aki felszólalása során nyilvánvalóan indokolatlanul eltér a tárgytól, vagy ugyanabban a vitában feleslegesen saját vagy más beszédét ismétli, az ülést vezető elnök felszólítja, hogy térjen a tárgyra, egyidejűleg figyelmezteti az eredménytelen felszólítás következményeire.”Megadom a szót Demeter Márta… (Jelzésre:) Csárdi Antal, kétperces még. Ebben a körben Csárdi Antalnak, LMP, van egy kétpercese.

CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm a szót. Én azt gondolom, hogy itt a túlórát sokan úgy keretezik, hogy az pluszpénzt hoz a dolgozónak, és azt gondolom, hogy például ezzel a hamis gondolattal le kell számolni egyszer s mindenkorra. Az való igaz, hogy az önök statisztikái, a KSH által bemutatott, az emberek túlnyomó többsége által soha nem látott átlagkeresetet gyakorlatilag így sikerült kimutatni, de tisztelt Kósa képviselő úr, tisztelt államtitkár urak  mert ott telefonozik a másik államtitkár úr, akinek szintén címzem, amit mondani szeretnék , az egy nagyon hibás irány, ha a béremelést túlórából akarjuk finanszírozni. Nem!

(22.50)

Tisztelt Képviselőtársaim! A munkát meg kell fizetni. Ha a munkát megfizetik, akkor azt gondolom, hogy az emberek itt maradnak, és működtetik a gazdaságot. Ha viszont ez a törvényjavaslat, ami négyszázra emelné a kötelezően elrendelhető túlórák számát évente, még egyszer mondom, a kötelezően elrendelhető túlórák számát, az olyan mértékben zsigerelné ki a dolgozókat fizikailag, egészségügyileg, ami nem fenntartható.

Ezért csak azt tudom ismételni, mantrázni lassan, hogy Kósa Lajos képviselőtársam is megjegyezze: nagyon kérem, hogy vonják vissza, és tessenek egyeztetni a munkavállalói érdekképviseletekkel. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót 2 percre Z. Kárpát Dánielnek, Jobbik.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Annyit tudom mondani fideszes képviselőtársaimnak, hogy szégyelljék magukat azért, amit itt az ellenzékkel tesznek, saját magukkal tesznek, a mögöttünk álló szavazókkal tesznek. S hogy az általános vita kereteit ne feszítsem szét, szeretném megjegyezni, hogy a munkaerőhiány enyhítésének a legocsmányabb módját kísérli meg ez a kormányzat. Szeretném önnek, Kósa úr, elmondani, hogy azt a lehetetlen helyzetet, ami elé a magyar fiatalokat állítják, miszerint megfizethetetlen ingatlanárak, megfizethetetlen albérleti díjak tornyosulnak előttük, és egy feldolgozhatatlan probléma, amelynek okán sokan külföldre távoznak, nem fogják tudni a munkaerőhiány ilyetén való kezelési kísérletével megoldani. Szeretném önnek elmondani, hogy a munkaerőhiányból adódó kivitelezésiköltség-növekmény, az ingatlanárak további felverődése ugyanúgy folytatódni fog, mert önök más frontokon egy állami hátterű bérlakásépítési program kimunkálását elmulasztják, az Airbnb és egyéb alternatív internetes közösségi szállásmegosztó portálok szabályozását vagy legalább közteherviselés alá való bevonását elmulasztják. Azt is elmulasztják ebből kifolyólag, hogy az albérleti piacon rendet tegyenek. A CSOK-kal egyértelműen a szerencsésebb társadalmi osztályoknak kívánnak kedvezni. A lakás-előtakarékosság állami lábának felszántásával pedig a legundorítóbb demográfiai atombombát helyezte el egy olyan kormányzat, amely saját maga családok évét hirdetett.

Ezen állítólagos családok éve során rekordszámú kilakoltatás történt. S ami a leginkább fájó számunkra, az az, hogy önöket meghívtuk azokra a kilakoltatási eseményekre, ahová a károsultak az összes párt képviselőjét elvárták, de annyi nem volt önökben, hogy akár csak egyetlenegy alkalommal megjelennek, és a szemükbe nézzenek azoknak, akiknek a kálváriáját életre szóló módon okozták. Ez elképesztő, képviselőtársam! (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Varga László képviselő úr következik 2 percre, MSZP.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Órák óta folyik egy vita, amit persze vitának a klasszikus értelemben nagyon nehéz nevezni, hiszen ellenzéki képviselőtársaimmal folyamatosan mondjuk az észrevételeinket, folyamatosan mondjuk el azokat a problémás pontokat, amik miatt ezt a szakszervezeti mozgalom, de most már a magyar társadalom széles tömegei rabszolgatörvénynek hívják. Egyetlen válasz sem érkezett erre fideszes képviselőtársaimtól. Itt ül Kósa Lajos, és nem reagál az észrevételekre. Nyilván ennek van egy taktikai oka is, gondolom, azt várja, hogy fogyjanak el ezek a hozzászólások, ezek az észrevételek, majd a végén elmondja a véleményét, amire mi már ilyen értelemben nem reagálunk. Tehát ezt ilyen értelemben nagyon nehéz vitának nevezni. Azt az állítást változatlanul fenntartom, hogy ez a jogszabály abban a formában, amit ön arcpirító módon iderakott az Országgyűlés asztalára, mindenféle előzetes egyeztetés nélkül, munkavállaló-ellenes, családellenes, és ebben a formában elfogadhatatlan. Egyetlen megoldás van, hogy ezt a javaslatot visszavonják és elfelejtik. Történt már ilyen, hogy az évnek ebben a szakában kezdeményezésükből meghátráltak.

A négy évvel ezelőtti netadós kezdeményezésükhöz tudom csak hasonlítani az előterjesztést. Legyen bátor, reagáljon, alakuljon ki egy vita itt, ne csak a zárszóban mondja el a véleményét az ellenzéki hozzászólásokról. Alakuljon ki egy valódi vita, és indokolja meg, hogy mi indokolta egyáltalán, hogy ezt az Országgyűlés asztalára idetették. Várom Kósa úr válaszát, és várom azt, hogy tényleg egy valódi, érdemi párbeszéd alakul ki. Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Hét ismételt felszólalás. Először majd Varju László képviselő úrnak adom meg a szót, akinek nem ismételt felszólalása van. De addig is mondom a rendelkezést a házszabályból: 23. pont, általános vita. A vita közben további vagy ismételt felszólalásra az ülést vezető elnök ad engedélyt. Ha az ülést vezető elnök nem adja meg a szót, a képviselő kérésére e tárgyban az Országgyűlés vita nélkül, kézfelemeléssel határoz. (Derültség az ellenzéki oldalon.  Csárdi Antal: Ez nekünk jó!) Mivel az Országgyűlés nem határozatképes, ezért az elnök dönt. (Zaj az ellenzéki oldalon.  Bangóné Borbély Ildikó: Gyevi bíró!) Olvassák el a házszabályt! Öné a szó, Varju képviselő úr.

VARJU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szerintem használjuk ki az alkalmat arra, hogy tulajdonképpen hosszú ideje már folytatjuk itt a vitát, de nem biztos, hogy önmagában a tévéközvetítés hiánya egyébként ebben nagyon nagy hátrány. Lehetősége volt mindenkinek elolvasni azt a törvényt, ami itt van előttünk. Éppen ezért elnök úr intelmeit figyelembe véve foglalkozzunk azzal, ami előttünk van, és nézzük meg, hogy miről is szól az a törvény, amelyet Kósa Lajos ideterjesztett elénk. Éppen ezért ennek a törvénynek a szövegével lehet, hogy az előterjesztőt is meg kell ismertetni, hátha ez sokat segít, és elgondolkodtatja abban, hogy itt az ideje, hogy ezt visszavonja. Nos tehát, ez a törvény 2018-ban a munkaidő-szervezéssel és a munkaerő-kölcsönzés minimális kölcsönzési díjával összefüggő egyes törvények módosításáról szól. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény módosításának keretében az 1. § 1. pontjában a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény, továbbiakban munka törvénykönyve, 87. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép. Munkanap. A naptári nap vagy megszakítás nélküli 24 óra, ha a munkarend alapján a beosztás szerinti nap munkaidő kezdete és befejezése nem azonos, a naptári napra is beosztható. 2. számú pont. A munka törvénykönyve 87. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép. A hét, a naptári hét vagy megszakítás nélküli 168 óra, ha a munkarend alapján a beosztás szerinti nap munkaidő kezdete és befejezése nem azonos, a naptári napra is beosztható.

2. §. A munkatörvénykönyv 94. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép. 3. pont. A munkaidőkeret tartama, ha azt objektív vagy műszaki vagy munkaszervezéssel kapcsolatos okok indokolják, a kollektív szerződés rendezése szerint legfeljebb 36 hónap.

3. §. A munkatörvénykönyv 97. § (2) és (5) bekezdés helyébe a következő rendelkezések lépnek. Az általános munkarend. A munkáltató a munkaidőt heti öt napra, hétfőtől péntekig osztja be. (3) bekezdés. A munkaidő munkaidőkeret vagy elszámolási időszak alkalmazása esetén egyenlőtlenül osztható be. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás, ha a munkáltató a munkaidőt a napi munkaidőtől, b) a heti pihenőnapot a 105. § (1) bekezdésétől, c) a heti pihenőidőt a 106. § (1) bekezdésétől eltérően osztja be.

4. pont. A munkáltató a munkaidő-beosztást legalább egy hétre a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetét megelőzően legalább 168 órával korábban írásban közli.

(23.00)

Közlés hiányában az utolsó munkaidő-beosztás az irányadó. A munkáltató  ez már az (5) bekezdés  a közölt munkaidő-beosztást, ha gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmény merül fel, a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetét megelőzően legalább kilencvenhat órával korábban módosíthatja. A munkáltató a közölt munkaidő-beosztást a munkavállaló kérésére vagy hozzájárulásával is módosíthatja.

Az Mt. 98. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: Az elszámolási időszak tekintetében a 93. § (2)-(4) bekezdése, a 94. § és a 95. § megfelelően irányadó.

Az 5. §: Az Mt. 99. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki: Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a beosztás szerinti heti munkaidő tartamát a) a 94. § (1) és (2) bekezdés szerinti meghatározott időszakon, vagy b) ha ezt objektív vagy műszaki vagy munkaszervezéssel kapcsolatos okok indokolják  kollektív szerződés rendelkezése szerint  tizenkét hónapon belül átlagban kell figyelembe venni.

6. § Az Mt. 105. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: 105. § Hetenként két pihenőnapot (heti pihenőnap) kell beosztani. A heti pihenőnapok egyenlőtlenül is beoszthatók. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén hat egybefüggő munkanapot követően legalább egy heti pihenőnapot be kell osztani. (3) Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a) a megszakítás nélküli, b) pont a több műszakos, c) az idényjellegű tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállaló számára havonta legalább egy heti pihenőnapot be kell osztani.

(4) Havonta legalább egy heti pihenőnapot  a 101. § (1) bekezdés f) pont kivételével  vasárnapra kell beosztani.

7. § Az Mt. 106. §-a helyébe a következő rendelkezés lép. (1) A heti pihenőnapok helyett hetenként a beosztás szerinti napi munkaidő befejezésétől a következő beosztás szerinti napi munkaidő kezdetéig tartó, legalább negyvennyolc óra tartamú megszakítás nélküli pihenőidő osztható be (heti pihenőidő). (2) A heti pihenőidő egyenlőtlenül is beosztható. Egyenlőtlen beosztás esetén legalább negyven óra tartamú és egy naptári napot magában foglaló megszakítás nélküli heti pihenőidőt kell beosztani. (3) A heti pihenőidőt  a 101. § (1) bekezdés f) pont kivételével  havonta legalább egy alkalommal vasárnapra kell beosztani.

8. § Az Mt. 135. § (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek: A felek megállapodása vagy kollektív szerződés a) a 87. §-ban, b) pont a 96. § (2) bekezdésében, c) a 122. § (5) bekezdésében, d) a 126. § (4) bekezdésében, e) a 127. § (1)-(2) és (4) bekezdésében, f) a 134. §-ban foglaltaktól nem térhet el.

Kollektív szerződés a) a 86-ban, b) a 88-93. §-ban, c) a 95. §-ban, d) a 96. § (3) bekezdésében, e) a 97. § (1) bekezdésében, f) a 99. §-ban, g) a 101-108. §-ban, h) a 109. § (2) bekezdésében, i) a 111. §-ban, j) a 113-121. §-ban, k) a 122. §-ban, l) a 123. §-ban, m) a 124. §-ban, n) a 125. §-ban, o) a 126. § (1)-(3) és (5) bekezdésében, p) a 127. § (5) bekezdésében, r) a 128-133. §-ban foglaltaktól csak a munkavállaló javára térhet el.

Az Mt. 165. § a következő (3) bekezdéssel egészül ki: (3) A 94. § (3) bekezdése alkalmazása esetén órabéres munkavállalóval a 156. § (1) bekezdés b) pont szerinti eltérő megállapodás csak kollektív szerződés rendelkezés szerint köthető.

10. § Az Mt. 298. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a munkaerő-kölcsönzési tevékenység folytatásának, a munkaerő-kölcsönzésért a kölcsönbeadónak fizetendő minimális kölcsönzési díjat, a kölcsönbeadó nyilvántartásba vételének feltételeit és részletes szabályait, valamint a közhasznú kölcsönzőkkel szemben támasztott feltételekre, a kölcsönzöttek részére nyújtandó szolgáltatásaikra, valamint az általuk létesített, munkavégzésre irányuló jogviszony egyes feltételeire vonatkozó szabályokat rendeletben állapítsa meg, és ennek során vagyoni biztosíték meglétét írja elő.

11. § Az Mt. 109. § (1) bekezdésében a „kétszázötven óra” szövegrész helyébe a „négyszáz óra” szöveg lép.

Tisztelt Kósa Lajos Úr! Emlékszik még erre a szövegrészre? Ezért megismétlem önnek: a 11. §-ban ön azt javasolja, hogy a munka törvénykönyve 109. § (1) bekezdésében szereplő kétszázötven óra szövegrész helyébe a négyszáz óra szöveg lépjen.

„12. § Hatályát veszti az Mt. a) 98. § (3) bekezdése, valamint b) 135. § (3) bekezdése.

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről és a törvénymódosításokról szóló 2012. évi LXXXVI. törvény módosítása.

13. § A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről és törvénymódosításokról szóló 2012. évi LXXXVI. törvény első része a következő 19/D. §-sal egészül ki: Az Mt.-nek a munkaidő-szervezés egyes kérdéseiről szóló törvénnyel (a továbbiakban: Módtv3.) megállapított a) 94. § (3) bekezdését, 98. § (2) bekezdését, 99. § (5) bekezdését a Módtv3. hatálybalépését követően kezdődő munkaidőkeret és elszámolási időszak tekintetében kell alkalmazni, b) 94. § (3) bekezdése  az a) pontban foglaltaktól eltérően  a folyamatban lévő munkaidőkeret vagy elszámolási időszak tekintetében a kollektív szerződés szabályai szerint alkalmazható.”

Önök a törvényben még a záró rendelkezéseket említik, amely szerint a törvény 2019. január 1-jén lép hatályba, amikortól 250 óra helyett 400 órát dolgoztathatják túlórában a munkavállalókat, és azt is meghatározták a fentieknek megfelelően, hogy nem az adott évben, hanem 36 hónap áll rendelkezésre az elszámolásra.

Az általános indoklásban önök kifejtik, hogy minderre miért van szükség. „A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 2012. július 1. napján lépett hatályba, azzal a céllal, hogy a piacgazdaság viszonyainak megfelelő, új munkajogi rendszert alakítson ki.” Hát, kedves képviselő úr, ez az önök új munkajogi rendszere. Az, amikor megtiltották és érdemben korlátozták a munkavállalók érdekképviseleti lehetőségeit, elvették és módosították a sztrájkjogot, és azt a gyalázatos törvényt elfogadták, amelyet önök munka törvénykönyvének hívnak. Ahelyett, hogy egyébként észrevették volna, hogy ezzel mennyi kárt okoztak, és ide egy konszenzussal előállítható munkatörvénykönyvet idehoztak volna, ehelyett további terhekkel sújtják a munkavállalókat.

A jogalkotói szándékról is szólnak itt: miszerint „az állami beavatkozás visszaszorításával és a szerződéses alapú szabályozás szerepének növelésével jelentős szerep jut a kollektív megállapodásoknak, a munkaerőpiac központi jelentőségű szabályozási faktorainak.” Kedves, képviselő úr, elmagyarázná nekem, hogy ebben mi az a szerződés, amelyben a munkavállalók is szívesen beleegyeznének? Szerintem hallhatták azokat a szavakat, azokat a véleményeket, és talán olvashatják is a kommentekben, hogy a munkavállalóknak mi a javaslatuk és mi a véleményük arról, amit önök ide beterjesztettek.

(23.10)

„Az Mt. hatálybalépése óta szerzett tapasztalatok rávilágítanak arra, hogy a jogalkotói szándék csak részben teljesült.” Hm! „A kollektív megállapodások szerepe a hazai munkaerőpiac alakításában továbbra is viszonylag korlátozott maradt. A törvénykönyv rendszerében rögzített jogosulatlanságok és a kötelezettségeknek adott munkahelyre, gazdasági tevékenységre való alakítása ugyanakkor a munkaviszony szereplőinek az érdekkörébe tartozik, ezért a rugalmas szabályozás elengedhetetlen feltétele a közvetlen érintett felek megállapodása, melyet a törvénymódosítás ösztönözni kíván.”

Akkor most itt visszaidézhetjük az önök miniszterének külföldön hangoztatott szavait, visszaidézhetjük az önök miniszterelnökének külföldön hangoztatott szavait, miszerint mindent megtesznek azért, hogy a munkaerő rendelkezésre álljon. Ez az a módszer, és erre fogják önök rá, hogy egyébként ez szerződéses jogviszony. Ez olyan rabszolgatörvény, amelyben törvénnyel akarják kényszeríteni az embereket arra, hogy olyan munkát is vállaljanak, amihez egyébként már sem erejük, sem pedig kedvük nincsen. Éppen ezért a lehető leggyorsabban vonják vissza ezt a törvényt, semmi szüksége erre a munkavállalóknak. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mielőtt megadom a szót Demeter Márta képviselő asszonynak, megismétlem és nagyon kérem tisztelettel, indokolatlanul ne térjen el a tárgytól, feleslegesen ne ismételje saját vagy más képviselőtársa korábbi beszédét, ne kelljen felszólítanom. Öné a szó, képviselő asszony.

DEMETER MÁRTA (LMP): Köszönöm, elnök úr. Nem tudom, hogy én vagyoke a megszólított most jelen esetben, mert Varju képviselőtársam, mivel a törvénynek… (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.)

ELNÖK: Demeter Márta képviselő asszonynak adtam meg a szót, és őt kértem arra, hogy tartózkodjon az ismétlésektől, térjen a tárgyra (Varju László Demeter Mártához: Te vagy az áldozat. Te vagy az elkövető.), és mindegyik felszólaló esetében el fogom ezt mondani. Öné a szó, képviselő asszony.

DEMETER MÁRTA (LMP): Nagyon kedves, elnök úr, köszönöm szépen. Az a helyzet, hogy úgy tudom, az általános viták pontosan arról szólnak, hogy azon túl, hogy megtárgyaljunk egy konkrét törvényjavaslatot, természetesen vizsgáljuk azt a környezetet, azt a kontexust, amiben megvalósul majd ez a törvényjavaslat, és nyilván ez egy rendkívül széles kört érint, ilyenformán a magyar társadalom jelenlegi helyzete, a dolgozók helyzete is abszolút idetartozik.Itt szeretném kérni azt, hogy Kósa Lajos képviselőtársam is és még az a három kormánypárti, aki itt van ebben a teremben, vegyenek részt a vitában, nyomják meg a gombot, és szóljanak hozzá, mert rendszeresen azt játsszák el sok-sok éve, hogy nem szólnak hozzá a vitában… (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Asszony! Ez a gondolat már több alkalommal elhangzott, kérem szépen, térjen a törvényjavaslatra. (Zaj, közbekiáltások az ellenzéki padsorokból.) Legközelebb felszólítás nélkül meg fogom vonni a szót. Öné a szó, képviselő asszony. (Dr. Szél Bernadett: Ne minket állítson le! Nekik mondja, hogy szólaljanak meg!)

DEMETER MÁRTA (LMP): Éppen vitát próbálok generálni, és a világért sem szeretnék elnök úrral vitatkozni, a jelen lévő kormánypárti képviselőkkel szeretnék. Az a műfaj, hogy általános vita, ezért szeretném, ha vitát tudnánk folytatni erről a törvényjavaslatról, ami egyébként több millió magyar dolgozó sorsát fogja meghatározni. Ezt jó eséllyel egyébként a jövő hét folyamán önök meg is fogják szavazni itt a parlamentben, és azt gondolják, hogy egyébként kibújhatnak a felelősség alól. Tehát arra kérem önöket, hogy most szóljanak hozzá, ne akkor, amikor már lezárásra kerül a vita, és önök elmondanak egy zárszót úgy, hogy arra már az ellenzéki képviselők, akiket ugyanúgy a magyar emberek küldtek ide ebbe a házba, tudom, hogy ez nagyon sokszor nem tetszik… (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.)

ELNÖK: Képviselő asszony, ez is több alkalommal elhangzott, köszönöm, foglaljon helyet. Következik Tordai Bence képviselő úr, Párbeszéd. (Demeter Márta: Ezek szerint nem lehet elvárni a magyar parlamentben, hogy vita folyjon.) Tisztelt Képviselő Asszony! Ön a korábbi felszólításaim ellenére nem tért a tárgyra, felesleges ismétlésekbe bocsátkozott, ezért az Országgyűlésről szóló törvény 46. § (2) bekezdésében biztosított jogkörömmel élve megvonom öntől a szót. A mai ülésnapon ebben a napirendi pontban már nem szólalhat föl. Foglaljon helyet! (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból, köztük: Ez lesz a módszer! Elhallgattatják a képviselőket.)

A következő hozzászóló Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszony, MSZP.

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt látom, hogy az elnök saját jogkörében  tényleg nem azt mondom, hogy nem feltételezem, hogy végigkövette a napirendet úgy, hogy nem is volt itt, és tudja szóról szóra, hogy mi hangzott el. Én becsülöm ezt önben, elnök úr, és köszönöm szépen, hogy ekkora tudással rendelkezik.Akkor én folytatnám, ahol Varju László abbahagyta. Szorosan kapcsolódik a törvénymódosításhoz a 2012-ben hatályba lépett munka törvénykönyve. Akkor ismerjük meg ezt a munka törvénykönyvét, mivel úgy látom, hogy a fideszes képviselőtársaim nem ismerik, mert többször hivatozik a törvénymódosítás a munka törvénykönyvének paragrafusaira, akkor olvassunk egy kicsikét.

„2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről. Első rész; Általános rendelkezések; I. fejezet; Bevezető rendelkezések; A törvény célja; 1. § E törvény a tisztességes foglalkoztatás alapvető szabályait állapítja meg a vállalkozás és a munkavállalás szabadságának elve szerint, tekintettel a munkáltató és a munkavállaló gazdasági, valamint szociális érdekeire.” Már az 1. pont megbukott, kedves képviselőtársaim.

„A törvény hatálya”. Örülök neki, államtitkár úr, hogy fotóz. Lehetne beszélni is. (Dr. Orbán Balázs: Bocsánat, videózom.) Néha hozzá is lehetne szólni. Magának ez a dolga, és ezért kap fizetést, nem azért, hogy itt ücsörögjön és fotózgasson, és önre is vonatkozik a munka törvénykönyve.

„2. § (1) E törvény hatálya a) a munkáltatóra, b) a munkavállalóra, c) a munkáltatói érdekképviseleti szervezetre  akiket önök nem hallgattak meg  d) az üzemi tanácsra, valamint e) a szakszervezetre terjed ki.” Persze, őket sem hallgatták meg.

„(2) E törvény a) XIV. fejezetét a kölcsönvevőre b) a XVII. fejezetét az iskolaszövetkezet által nyújtott szolgáltatás jogosultságára alkalmazni kell.”

Felhívnám képviselőtársaim figyelmét, hogy nagyon keveset beszéltünk az iskolaszövetkezetekről  adok tanácsot, hogy miről lehetne még nagyon sokat szólni a következő időszakban, mert arról szinte még semmit nem beszéltünk, ez a törvénymódosítás pedig két részből áll. És Kósa Lajosnak kellene hogy ismerje, mivel ő nagyon érdekelt ebben a törvénymódosításban is. (Zaj, közbeszólások, derültség az ellenzéki padsorokban.)

„(2) E törvény a) XIV. fejezetét a kölcsönvevőre”  ez is vonatkozik, mert figyeljünk; „b) pont  ja, ezt már mondtam , a XVII. fejezetét az iskolaszövetkezet által nyújtott szolgáltatás jogosultságára alkalmazni kell.

„3. § (1) E törvény rendelkezéseit a nemzetközi magánjog szabályaira tekintettel kell alkalmazni. (2) E törvényt  eltérő rendelkezés hiányában  akkor kell alkalmazni, ha a munkavállaló a munkát rendszerint Magyarországon végzi.” Márpedig most Magyarországon történt munkavégzésről beszélünk.

„(3) E törvény XIX. és XX. fejezetét alkalmazni kell, ha a munkáltató székhelye vagy önálló telephelye Magyarország területén van. 4. § A tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nem munkaviszony keretében történő foglalkoztatására e törvénynek a fiatal munkavállalóra vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.” Szerintem jó lenne, ha Kósa Lajos hallgatna, mert szerintem ezt a törvényt, a munka törvénykönyvét nem ismeri rendesen.

„3. rész: Értelmezési alapelvek; 5. § (1) E törvény rendelkezéseit Magyarország és az Európai Unió jogrendjével összhangban kell értelmezni. (2) A jogról lemondó vagy abból engedő nyilatkozatot nem lehet kiterjesztően értelmezni.

4. Általános magatartási követelmények; 6. § (1) A munkaszerződés teljesítése során  kivéve, ha törvény eltérő követelményt ír elő  úgy kell eljárni, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. Felróható magatartására előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat.

(23.20)

A másik fél felróható magatartására hivatkozhat az is, aki maga felróhatóan járt el.”

2. pont. „A jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a jóhiszeműség és a tisztesség elvének megfelelően kell eljárni, továbbá kölcsönösen együtt kell működni, és nem lehet olyan magatartást tanúsítani, amely a másik fél jogát, jogos érdekét sérti.” Vannak érdekes dolgok, szerintem jó, ha tényleg végigolvassuk, mert rájövünk, hogy ez a törvénymódosítás gyökeresen szembemegy a munka törvénykönyvével, amit lényegében önök fogadtak el, és lépett hatályba 2012-ben.

„A jóhiszeműség és a tisztesség követelményét sérti az is, akinek joggyakorlása szemben áll olyan korábbi magatartásával, amelyben a másik fél okkal bízhatott.” Gyönyörű mondatok vannak a munka törvénykönyvében, gyönyörű mondatok!

Negyedik rész  vagyis még csak a harmadik, ne hagyjunk ki egyetlenegy pontot sem. „A munkáltató a munkavállaló érdekeit a méltányos mérlegelés alapján köteles figyelembe venni. A teljesítés módjának egyoldalú meghatározása a munkavállalónak aránytalan sérelmet nem okozhat.”

4. pont. „Az e törvény hatálya alá tartozók kötelesek egymást minden olyan tényről, adatról, körülményről vagy ezek változásáról tájékoztatni, amely a munkaviszony létesítése, valamint az e törvényben meghatározott jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése szempontjából lényeges.”

7. § (1) „Tilos a joggal való visszaélés.” Én ezt elismételném még egyszer: tilos a joggal való visszaélés. „E törvény alkalmazásában joggal való visszaélés különösen, ha az mások jogos érdekeinek csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségeinek korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányul vagy ehhez vezet.” Szerintem itt is most alkalmazza elnök úr, hogy korlátozni akarják a véleménynyilvánításunkat velünk szemben is, parlamenti képviselőkel szemben is… (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Asszony! Ön nem bírálhatja az ülésvezető elnök működését, úgyhogy megvonom öntől a szót. (Bangóné Borbély Ildikó: Elnök úr, hadd tegyem már meg! Ennyi jogom hadd legyen már parlamenti képviselőként! Ha ön bírálhat engem, én is bírálhatom önt!) Megvonom öntől a szót. A mai ülésnapon ebben a napirendi pontban már nem szólalhat fel. Köszönöm, foglaljon helyet! (Bangóné Borbély Ildikó: Így fog mindenkit kitiltani, hogy vége legyen a vitának?)A következő felszólaló: Csárdi Antal ügyrendben kért szót. Nincs a teremben.

Tisztelt Országgyűlés! Újra megismétlem, a vita közben további vagy ismételt felszólalásra az ülésvezető elnök ad engedélyt. Ismételt felszólalásra nem fogok engedélyt adni ebben a napirendi pontban. Kétperces lehetőségük van. Elsőként jelentkezett Tordai Bence, nincs a teremben. Potocskáné Kőrösi Anita, jobbikos képviselő asszonyt két percben illeti a szó.

POTOCSKÁNÉ KŐRÖSI ANITA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Miközben képviselőtársaim mondták a véleményüket, felolvasták, hogy mindenkinek egyértelmű legyen, miről is szól ez a törvényjavaslat, én Kósa képviselőtársam arcát figyeltem. Rezzenéstelen arccal figyeli a vitát vagy kalandoznak a gondolatai. Vajon miről kalandozhatnak? Van egy egyszülős mozaikcsalád, anyuka egyedül neveli a gyermekét. Mondjuk, ne családnak nevezzük, egyelőre még nem élnek közös háztartásban. És az az egyszülős anyuka, mondjuk, írnok itt a parlamentben. Rá is vonatkozik ez a törvény. Neki is el lehet rendelni túlórát. El lehet rendelni a gyárban dolgozó anyukáknak. El lehet rendelni a mezőgazdaságban dolgozó anyukáknak vagy apukáknak. Ki fog vigyázni a gyermekekre? Ezen gondolkozik Kósa képviselőtársam? A gyermekek érdeke a családok évében nem fontos? Én nagyon sajnálom. Most is rezzenéstelen arccal ül és hallgatja. Lelkiismerete nem kopogtat. Ott kopogtat. Mikor? Meddig? Én várnám a választ. Miért nem lehet erre válaszolni? Ezt kívánják önök tenni? Ezt? Meddig? (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Két percre megadom a szót Szél Bernadett független képviselő asszonynak.

DR. SZÉL BERNADETT (független): Tisztelt Elnök Úr! Én normál hozzászólást nyomtam, mire ön közölte, hogy nem fog nekem szót adni. Ilyen esze ágába ne jusson, elnök úr! Önök mondják, hogy ez nem diktatúra, ez egy szabad… (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Asszony! (Dr. Szél Bernadett: Tisztelt elnök úr! Gondolataink vannak!) Ön bírálja az ülésvezető elnököt, ezért megvonom öntől a szót. (Dr. Szél Bernadett: De miért vonja meg? Azért, mert ön a levezető?) A mai ülésnapon ebben a napirendi pontban már nem szólalhat fel. (Dr. Szél Bernadett: Elnök úr! Ne vicceljen már velem!) Következő kétperces hozzászóló Z. Kárpát Dániel képviselő úr. (Dr. Szél Bernadett: Önök tették éjszakára a vitát! Akkor tegyék nappalra a vitát…!) Z. Kárpát Dániel képviselő úré két percben a szó. (Dr. Szél Bernadett: …elnök úr! Kirakhat engem innen négy évre is, én akkor is el fogom mondani a gondolataimat, mert ön nem fogja az én számat befogni, elnök úr!)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A magyar demokrácia emlékei iránti tiszteletem jeléül ezzel a kétperces hozzászólással, engedelmükkel, nem élnék. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Mivel csak ismételt felszólalók jelentkeztek, a kétperces Tordai Bence képviselő úr nincs a teremben, Csárdi Antal képviselő úr nincs a teremben, ezért a vitát lezárom, s megkérdezem, hogy… (Mesterházy Attila közbeszól.  Folyamatos közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.  Mesterházy Attila: Új vitaelemet akartam behozni a beszélgetésbe!  Dr. Szél Bernadett: Új szempontot!  Bangóné Borbély Ildikó közbeszól.  Folyamatos közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.  Z. Kárpát Dániel: Rossz vége lesz ennek!  Bangóné Borbély Ildikó: Honnan?  Mesterházy Attila: Hogyan vonja meg a szót?  Bangóné Borbély Ildikó: Hogy gondolják ezt? Hogy gondolja?  Dr. Vadai Ágnes: Elnézést, nyomtam egy gombot!) Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem az előterjesztőt, kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. Kósa Lajosnak adom meg a szót. (Mesterházy Attila: Azt se tudja, hogy miről akarok beszélni!) Miután az általános vitát lezártam. (Mesterházy Attila: De mire fel?)

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! (Dr. Vadai Ágnes: Nyomtam egy normál felszólalást!  Bangóné Borbély Ildikó: Ne szólalj fel, Lajos! Ne szólalj fel!  Dr. Varga László: Legalább lenne benned annyi szolidaritás, hogy nem szólalsz meg!  Folyamatos zaj.  Az elnök csenget.) A magyar parlamentnek van egy házszabálya, amely világosan rendelkezik arról, hogy a magyar parlamentben hogyan kell az általános vitákat a törvényjavaslatok kapcsán lefolytatni (Dr. Vadai Ágnes: De nyomtam egy normál felszólalást!  Z. Kárpát Dániel: Kit akarsz kioktatni, Lajos? Kit akarsz kioktatni? Ne viccelj már!), én ehhez tartom magam. A magyar parlamentben a szokásjog is az, hogy az előterjesztő az előterjesztésében elmondja az álláspontját, érveit, majd a vita végén (Z. Kárpát Dániel: Milyen szokásjog, Lajos?  Dr. Varga László közbeszól.) mond zárszót, mert meghagyja a parlamenti képviselőknek a vitában való részvételt. (Folyamatos közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.  Dr. Varga László: Ez szégyen, amit műveltek, Lajos, ezzel kéne foglalkozni! Mit képzelsz magadról?  Bangóné Borbély Ildikó: Mit képzel?) Természetesen mindegyik kérdésre tudok válaszolni, és betartva a parlamenti vita szabályait, ezt meg is teszem. (Mesterházy Attila: Milyen vita szabályait?  Dr. Vadai Ágnes: Nyomtam egy gombot!  Folyamatos közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.  Bangóné Borbély Ildikó: Kezdeményezni fogjuk Kósa Lajos fizetésének megvonását!)

Természetesen azt szomorúan állapítom meg, hogy a magyar parlament szokásaitól eltérően (Folyamatos zaj.  Az elnök csenget.) a vitában nemcsak érvek, hanem durva személyeskedések is elhangzottak. Odáig, hogy néhány szocialista képviselő személyemben is megfenyegetett. (Bangóné Borbély Ildikó: Fogja be a száját és üljön le!  Dr. Varga László: Szégyelld magad! Öt órája nem szólaltál meg!) Szeretném majd felhívni a tisztelt parlament figyelmét, hogy a Házbizottsághoz fogok fordulni annak érdekében, hogy ez a fizikai fenyegetés ne harapóddzon el a parlamentben, a magyar parlamentben való vita az előterjesztések, az érvek terepe kell hogy legyen (Mesterházy Attila: Akkor miért nem érveltek?), és nem a fizikai fenyegetésé, mint a szocialista képviselőtársaim által szívlapát és szöges léc emlegetése. (Mesterházy Attila: Deszka! Deszka!)

Az a helyzet, hogy szomorúan állapítom meg, hogy az ellenzék felvetéseinek döntő többsége egyszerűen olyan mérhetetlen ténybeli tévedés  hogy most udvariasan fogalmazzak , amivel nem is nagyon lehet vitatkozni, mert értelmetlen. (Bangóné Borbély Ildikó: Elnök úr! Sérti a Ház méltóságát!)

Csak rögzíteni szeretném (Dr. Varga László közbeszól.), természetesen Magyarországon ez előtt is és a javaslatom elfogadása után is a munkanap 8 órás lesz és a munkahét 5 napos. Ezen az én javaslatom sem változtat.

(23.30)

A magyar munkarend az, hogy ha valaki munkát vállal, akkor az általa aláírt szerződés szerint azért neki fizetés jár. Tehát minden olyan felvetés, ami azt fogalmazta meg  sokan mondták ezt , hogy nem kapják meg a dolgozók a bérüket, az egyszerűen kapitális túlzás (Dr. Varga László közbeszól.), félreértés, valótlanság; természetesen az én javaslatom módosítása után is mindenki havonta megkapja a bérét. Tehát az, amikor azt vetették fel, hogy majd nem kapják meg a bérüket, az nem igaz, ez súlyos ferdítés, hazugság, valótlanság.

Mint ahogy természetesen az én módosításom nem érinti azt a főszabályát a munka törvénykönyvének, hogy ha túlmunkát rendelnek el, akkor sem haladhatja meg a heti összes ledolgozott munkaóra a 48 órát. Ez most is így van, ezelőtt is így volt, ezután is így lesz. Ellenzéki képviselőtársaim teljesen tudatosan kevernek két dolgot, vagy pedig nem tudják, és azért összevissza beszélnek. (Közbeszólások az ellenzék soraiból.  Dr. Vadai Ágnes: Össze kell hívni a Honvédelmi bizottságot!)

Túlmunkát, többletmunkát kétfajta módon lehet Magyarországon elrendelni: egyrészt van a rendkívüli munkavégzés; a rendkívüli munkavégzésre vonatkozó szabályokat az én javaslatom nem érinti. Rendkívüli munkavégzés az a munkavégzés, amit előre nem látható körülmények okán  amelyek egyébként kellően alá kell hogy támasztódjanak a munkaadó részéről  a munkaadó rendel el, de azt egyébként, a rendkívüli munkavégzés keretében végzett munkát, ami előre nem látható, nem bejelentett, nem tervezett, azt egyébként a hónap végén a vonatkozó szabályok szerint ki kell fizetni a dolgozónak. Ez a rendkívüli munkavégzés. Egyébként hozzáteszem, hogy a rendkívüli munkavégzés keretében, főleg hogyha az a pihenőnapra vagy a munkaszüneti napra esik, az jelentősen meghaladja a normál foglalkoztatásban fizetett fizetés időarányos részét. Ez a rendkívüli munkavégzés. Nem érinti az én javaslatom, semmi köze az én javaslatomnak ehhez, tehát minden olyan felvetés, ami tudatosan az előre tervezett túlmunkát rendkívüli munkavégzés keretében mutatná be, az egy hazugság, tévedés, valótlanság.

Mint ahogy tökéletesen megfeledkezik az ellenzék arról (Bangóné Borbély Ildikó közbeszól.), hogy ha előre tervezett, mert az én javaslatom erről szól, az előre tervezett és bejelentett  ugye, a törvényt most már ismerik, legalább tudom, hogy a szövegét az ellenzék is elolvasta, vagy legalábbis hallotta egyszer (Bangóné Borbély Ildikó: Te még mindig nem ismered!  Dr. Varga László közbeszól.) , az előre eltervezett túlmunka elrendelésénél a túlmunkának pontosan megfelelő időt szabadnapban ki kell adni. Tehát az a felvetés, hogy itt megváltoznának egyébként a foglalkoztatás alapvető keretei, a 8 óra, a 40 óra hetente, az nem igaz.

Hogy néz ki ez a való életben, amiről annyira sokat beszéltek, de látszik, hogy fogalmuk sincs arról, hogy ez hogy működik? Hogyha négy napon keresztül (Dr. Vadai Ágnes az elnöknek: Nem kaptam szót! Hát ez hogy van, elnök úr? Túllépte a hatáskörét!) például napi két óra túlmunkát tervezhetően rendel el a munkaadó, az 8 óra, az azt jelenti, hogy a négy nap után jár egy plusz pihenőnap az illető dolgozónak. Ezért van olyan ágazat, ahol olyan munkarendben dolgoznak a dolgozók  hozzájárultak ehhez , amikor például öt hét, heti négy nap (Z. Kárpát Dániel: Nyolc!), napi két óra túlmunka elrendelése esetén a dolgozó a hatodik hetet teljes egészében megkapja szabadságként, nem kell bemennie dolgozni egy hétig, és, hozzáteszem, ugyanazt a bért kapja meg. (Z. Kárpát Dániel: Hosszú lesz még?!)

Az ellenzék végig úgy beszél a javaslatomról, minthogyha az előre tervezhető és bejelentett, az időt, hogy milyen, fél évre előre be kell jelenteni egyébként a munkavállaló számára, az előre tervezett, elrendelt munkavégzés esetén mindig kötelező azt szabadnapban kiadni. Dolgoznak így emberek, egyébként ez nem népszerűtlen foglalkoztatási forma, és természetesen semmivel nem csökken a pihenőnapoknak és a munkaszüneti napoknak a száma. Tehát akik azt állították, hogy az én javaslatom ezt módosítja, nem mondtak igazat. És végig úgy beszélt az ellenzék erről a javaslatról, minthogyha az előre eltervezett és bejelentett túlmunka, az mintegy pluszfoglalkoztatás lenne (Z. Kárpát Dániel: Elég lesz, Lajos, magadat sem tudod meggyőzni!), és semmit nem érintene. Ez nem igaz, hazugság! Ráadásul  ennek kapcsán még egyszer mondom  nem érinti ez a munkarend a dolgozók fizetését (Közbeszólások az ellenzék soraiból.), meg fogják kapni.

Az tehát a helyzet, kedves képviselőtársak (Dr. Vadai Ágnes: Nem kaptam szót! Normál hozzászólást nyomtam, és új szempontjaim lettek volna!), hogy az ellenzék hozzászólásainak a jelentős része olyan mértékben tér el a valóságtól, hogy nem is vitaképes, mert azt kell mondjam, hogy azért bizonyos állításokkal nem lehet mit kezdeni. Ha az ellenzék azt állítja, hogy az ég piros, nem fogom őket győzködni, hogy az ég kék (Bangóné Borbély Ildikó közbeszól.), mert egész egyszerűen nem érdemes. Ezért ezt a törvényt rabszolgatörvénynek bemutatni, vagy hogy itt az armageddon eljövetelét jósolták (Csárdi Antal: Bocsánat, ez már elhangzott a vitában!  Derültség az ellenzék soraiban.), meg a családok tönkretételét, ez teljes mértékben elrugaszkodik a valóságtól. (Varju László: Vonják meg a szót tőle!)

Nehéz úgy vitatkozni a munka világáról, amikor egy képviselő ex cathedra kijelenti, hogy nem volt béremelés az elmúlt időszakban a magyar munkaerőpiacon. (Z. Kárpát Dániel: Amikor nem ismered, igen! Te még nem dolgoztál rendes munkahelyen, így valóban nehéz!) Hát, csak a tavalyi évben 13 százalék volt a nettó bérkiáramlás (Bangóné Borbély Ildikó: Elnök úr, vonja már meg tőle a szót!), és most már négy éve folyamatosan két számjegy körüli a nettó bérkiáramlás évről évre a magyar gazdaságban. (Z. Kárpát Dániel: Kit akarsz meggyőzni, Lajos? Minket nem tudsz!) Ha erről valaki ellenzéki képviselőként azt mondja, hogy statisztikai trükk, meg hogy nem volt nettóbér-emelkedés, akkor őszintén szólva a valóságnak az ilyen torzítása, és amikor valaki ilyen mértékben elrugaszkodik a tényektől, azzal nem fogok vitatkozni, mert teljesen értelmetlen, nem fogom győzködni a képviselőtársaimat arról, hogy vegyék már észre, hogy mi történik a magyar foglalkoztatásban, a munka világában (Varju László közbeszól.), hogy béremelés van, hogy igenis vannak ágazatok, amelyek számára az én javaslatom adott esetben hasznos (Bangóné Borbély Ildikó: Az egyik a sertéstelep! Sertéstelep!), de a legtöbb ágazat esetében egyébként nem fog bekövetkezni (Közbeszólások az ellenzék soraiból.), nem fog bekövetkezni, ahogy ezt jól mondták, hiszen egy sor magyar gazdasági vállalatnál, ágazatban az előre tervezhető túlmunka elrendelése nem szükséges, nem szükséges. (Z. Kárpát Dániel: Ne erőlködj! Semmi értelme!)

Én éppen ezért azt gondolom, hogy a vitában elhangzottakkal kapcsolatban még néhány dologra szeretnék kitérni. Tehát nehéz (Csárdi Antal: Ne legyen benne ismétlés!  Z. Kárpát Dániel: Ne ismételd magad, Lajos!  Varju László: Vissza! Vissza!) úgy vitatkozni, hogy az ellenzék folyamatosan ragaszkodik olyan rögeszmékhez, amelyeknek a valósághoz semmi köze. (Közbeszólások az ellenzék soraiból.  Dr. Szél Bernadett: Miért nem egyeztettek a szakszervezetekkel, Kósa úr?! Miért nem egyeztettek a szakszervezetekkel?!)

Ez a törvényjavaslat természetesen senkit nem fog elüldözni az országból. (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Ugyan már! Nem, mi?!) Ez a törvényjavaslat lehetőséget ad arra, hogy kölcsönös megegyezés alapján (Csárdi Antal: De nem ez van leírva a törvényben!) ilyen munkarendben is dolgozhassanak a munkaadók és a munkavállalók közösen. Az teljesen jellemző, hogy egyébként nem érkezett ahhoz észrevétel, hogy az általam megfogalmazottak szerint hogyan lehetne még erősíteni a munkavállalóknak a tárgyalási pozícióját (Közbeszólások az ellenzék soraiból.), mert az ellenzék szemmel láthatólag ettől nemesen eltekintett, mint ahogy arra sem méltattak egyetlenegy hangot sem, hogy a javaslatom bizonyos ágazatokban, például a munkaerő-kölcsönzőknél garantálja a dolgozóknak a bérminimum és a minimálbér kifizetését. (Csárdi Antal: Hát, de jó! Ez a minimum!  Közbeszólások az ellenzék soraiból.) Ez számukra nem fontos, bár az emberekre hivatkoznak, erről egy hang sem szólt. (Közbeszólások az ellenzék soraiból.)

Elnök Úr! Tisztelt Ház! (Varju László: Most a párnát is elvitték! A szót is elvették, a párnát is elvitték!) Nagy szerepet játszott a vitában az, hogy vajon a magyar munkaerőpiacról hány magyar állampolgár döntött úgy, hogy élve európai uniós jogával (Bangóné Borbély Ildikó: Elnök úr, elmondja ugyanazt!  Közbeszólások az ellenzék soraiból.), az Európai Unió országaiban dolgozik. Természetesen a 600 ezer, meg az ilyen számok nem felelnek meg a valóságnak. (Bangóné Borbély Ildikó: Te aztán tudod!) De hogyha megnézzük a tényleges helyzetet, akkor azt látjuk, hogy ma durván 420-430 ezer azoknak a száma, akik magyar állampolgárként az Európai Unió különböző országaiban dolgoznak. (Varju László: Ezt összeadtad?) 2004-ben, amikor beléptünk az Európai Unióba, ez a szám 220 ezer volt. Tehát  figyelem!  a rendszerváltástól 2004-ig 220 ezren választották ezt a formát, akkor nem voltunk uniós tagok, tehát jóval nehezebb volt egyébként az uniós országokban munkát vállalni, és az azóta eltelt időszakban, ez 14 év, még ez a szám 200 ezerrel megnőtt.

(23.40)

Magyarul: az a beállítás, hogy itt a Fidesz-kormányzat vagy bármifajta gazdaságpolitikája gyorsítaná ezt a folyamatot, az egyszerűen nem igaz. Ráadásul, hogyha ennek a belső struktúráját megnézzük (Dr. Harangozó Tamás: Kit akarsz meggyőzni?), akkor 110 ezer a 420 ezerből napi ingázó. Ez azt jelenti, hogy nem ment el Magyarországról. (Dr. Harangozó Tamás: Nincs olyan család, akiből valaki ne ment volna el! Kit akarsz meggyőzni?) Ez alapvetően a nyugati határszél mentén jellemző. Nem ment el az országból, itt lakik, itt él a családjával, naponta átjár. (Varju László: Ezt mondd el az öcsémnek és a húgomnak is!)

Ha belegondolunk, ez a pozíció nem különbözik attól, mint hogyha valaki Ceglédről jár be Budapestre dolgozni. (Csárdi Antal: Azzal a különbséggel, hogy nem itt fizeti az adóját!) És egyébként még jó 40 ezer ember heti ingázó, kihasználva a fapados járatok adta lehetőséget (Bangóné Borbély Ildikó: Ami már Debrecenben is van!  Derültség.), ami azt jelenti, hogy nem hagyta el Magyarországot abban az értelemben, hogy a családjával él együtt. Ez ahhoz hasonlít, hogyha még valakinek ez mond valamit, mint amikor valaki az ország távolabbi vidékéről heti ingázó volt, és Budapestre járt dolgozni, csak ez most már repülőgéppel történik, és nem fekete vonattal Mátészalkáról.

Éppen ezért az a beállítás nem felel meg a valóságnak, nem igaz, hazugság, amit az ellenzék azon magyarokról mondott, akik egyébként az Európai Unió országaiban vállalnak munkát. (Folyamatos zaj, közbeszólások.)

Tovább színesíti a magyar munkaerőpiaci tényt az a szám, hogy közben 240 ezer olyan ember van, aki nem magyar állampolgár, és Magyarországon tartósan él, ebből 110-120 ezer ember munkavállalási engedéllyel. Tehát az egyenleg, hogy ennyien kimennek és közben más országokból idejönnek, az nem 420 ezer, mert értelemszerűen 110-120 ezer ember Magyarországot választotta az Európai Unió különböző országaiból munkahelyének. (Z. Kárpát Dániel: Taníts még, mester!  Derültség.)

Magyarul: az a beállítás, hogy Magyarországot tömegével hagyják el a magyar munkavállalók, és Magyarország semmilyen kínálatot nem jelent másoknak, ez egyszerűen nem igaz, hazugság, a számok ennek élesen ellentmondanak.

Hozzáteszem, aztán a hivatkozási alap az végképp kétséges a tekintetben, hogy egyébként az európai uniós országok közül Németország az az ország, ahonnan a legtöbben német állampolgárok (Dr. Harangozó Tamás: Menekülnek!) nem Németországot választják munkahelyül, hanem az Európai Unió különböző országait, több mint egymillió német dolgozik az Európai Unió különböző országaiban és nem Németországban. (Z. Kárpát Dániel: Magyarországon szeretne dolgozni!) Feltételezem, hogy nem azért „menekültek” Németországból, mert a rettenetes gazdasági kilátások, a kilátástalan fizetés és a tűrhetetlen életszínvonal elűzte őket a hazájukból.

Az ellenzék valamilyen furcsa módon, bár emlékeim szerint ők kampányoltak azzal a marhasággal, hogy majd mindenki nyithat kávéházat a Mariahilferen, nem veszik azt észre, hogy akkor, amikor valaki azt a döntést hozza meg (Dr. Vadai Ágnes: Elnök úr, nyomtam egy normál felszólalást, szeretnék most már ezzel a lehetőséggel élni!), hogy az életének egy szakaszában nem Magyarországon dolgozik, az nem feltétlenül baj abban az értelemben, hogy máshol is megpróbálja magát. Egyébként a lényeg az, hogy ez a szám belső összetételében dinamikus legyen, és egészen addig, amíg ez a szám körülbelül a teljes magyar munkaerőpiac 10 százalékát nem haladja meg, én azt gondolom, hogy ez egy dinamikus egyensúlyt tart, amit nemcsak lehet vállalni, hanem azt is lehet mondani, hogy kifejezetten valamikor egyébként a magyar gazdaságtörténetben jelentőségteljes is volt az úgynevezett peregrináció, és ez hagyománya is Magyarországnak évszázadok óta. (Derültség, taps az ellenzéki pártok soraiban.) Ez a marxizmusból kimaradt, tehát hogy az ellenzék nem tud erről, az egyébként nem meglepő. (Derültség az ellenzéki pártok soraiban.)

Összességében én azt tudom mondani, hogy amit az ellenzéki hozzászólásokból most hallottam, az egyszerűen nem vitaképes. (Mesterházy Attila: Te nem vagy vitaképes!) Annyira messze van a valóságtól, hogy nem érdemes rá szót vesztegetni. Mit kezdjen az ember azzal, hogy azt mondják az ellenzékiek, hogy ha ez a módosítás életbe lép, akkor nem kapják meg az emberek a fizetésüket minden hónapban? Ez nyilvánvalóan nem igaz, ennek semmi köze a valósághoz.

Mit kezdjünk azzal az állítással, hogy azt gondolták, és úgy olvassák az egészet, hogy az esetleg elrendelt 400 óra tervezett pótmunka hozzájön a heti munkaidőhöz? Nem. Azt egyébként szabadnapban majd ki kell adni. Egyenetlen lesz a munkaterhelés, erről egyébként nem beszéltek. Tehát a lényegről, hogy azt meg kellene nézni, hogy adott esetben kelle valamilyen olyan garanciát beépíteni a munkavállalóknak (Bangóné Borbély Ildikó: Akkor végül csak nem lesz?), ami a túlzott terheléstől megóvja őket, hozzáteszem: a főszabály az, hogy 48 óránál nem lehet többet dolgoztatni senkit sem egy héten, az egyébként most is él, de még lehetnének garanciális elemek. Az ellenzék hozzátétele ehhez az ügyhöz nem értelmezhető, mert az ellenzék részint összevissza hazudozott, személyeskedett, és teljesen elfogadhatatlan stílusban  hogy is mondjam  gyalázkodott, amivel én nem tudok mit kezdeni. Azért vagyunk parlamenti képviselők, hogy adott esetben ezt is elviseljük. Nem könnyű. (Csárdi Antal: Szegény!) De én azt gondolom, hogy tanulságos.

Egyébként pedig, kedves ellenzéki képviselőtársaim, végig, amíg a vita (Csárdi Antal: Folyt.) közben gondolkodtam, igazából az járt a fejemben, hogy az egyik szemem sír, a másik pedig nevet. (Bangóné Borbély Ildikó: Vannak érzéseid, Lajos?) Ugyanis sír azért, mert régen hallottam ennyi marhaságot összehordani, másrészt pedig nevet, mert egészen addig, amíg az ellenzék ilyen, addig a Fidesz és a kormányoldal kétharmada garantált (Bangóné Borbély Ildikó: Lesz még más világ is!), és most a teljes szeletét adták annak, hogy igazából miért is van kétharmados támogatottsága a kormánypártoknak, és az ellenzéknek pedig töredék támogatottsága. De én tisztelem, nem az ellenzéket, hanem az ellenzék mögött megnyilvánuló választókat, és azt gondolom, hogy velük érdemes vitázni, velük érdemes egyeztetni, akár az ágazati szakszervezetekkel, a munkavállalói szervezetekkel (Dr. Szél Bernadett: Mi lesz a szakszervezetekkel? Miért nem egyeztetett Kósa úr a szakszervezetekkel?), és megpróbálni egy olyan javaslatot összehozni, ami egyébként segít a magyar gazdaságnak.

A magyar gazdaság pedig nem önérték, a magyar gazdaság erősítése, versenyképességének javítása egy szempontból rendkívül fontos: az emelkedő jövedelemhez juttatja a magyar embereket, és a magyar emberek emelkedő jövedelme stabilabb életet, tervezhetőbb jövőt, kilátást, családokat jelent (Dr. Szél Bernadett: Válaszoljon a kérdésre!), és én ezt szeretném támogatni. Ha az ellenzék ebből kimarad, hajrá, én mindenesetre szeretném azt, hogyha a parlament ezt a javaslatot adott esetben esetleges jobbító szándékú módosításokkal, de elfogadja. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, Kósa Lajos. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön, 16 óráig van lehetőségünk.Ügyrendben jelentkezett Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszony. De mielőtt megadnám a szót, jelzem, hogy az előző napirendhez hozzászólni ügyrendben nem lehet. Mondom: 10. § a napirendet vagy a tárgyalt napirendi pontot érintően bármelyik képviselő egyperces időtartamban szólhat, de mivel lezártam az előző napirendet, egy más témát tessék ügyrendben előterjeszteni. Hallgatom, képviselő asszony, tisztelettel.

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Azonnali szünet elrendelését kezdeményezem, és azt kezdeményezem, hogy a házbizottsági ülést azonnal hívják össze, mert elnök úr a házszabály szerint túllépte a hatáskörét. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) Önre is vonatkozik a házszabály, és ön többször túllépte a hatáskörét, úgyhogy azonnal intézkedjen, elnök úr. Köszönöm. (Varju László: Úgy van!)

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Asszony! Mivel indítvány hangzott el a Házbizottság összehívására, bejelentem, hogy erről értesítem az Országgyűlés elnökét. Az országgyűlési törvény 13. § (5) bekezdésének megfelelően elnök úr írásban értesíteni fogja a frakcióvezetőket a Házbizottság időpontjáról és helyszínéről.Ügyrendben jelentkezett Mesterházy Attila képviselő úr, MSZP.

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Azt szeretném sérelmezni a jegyzőkönyvnek, hogy meg se hallgatta, miről akartam beszélni. Tehát azok a paragrafusok, amelyeket ön felolvasott, hogy ha nem járul valaki hozzá a vita menetéhez, akkor nem szólhat hozzá, ezt az én esetemben nem tudta megítélni, merthogy el se kezdhettem azt, amit akartam. Egyébként a munkahelyi balesetekről szerettem volna beszélni, amit a túlterheltség okoz. Ezt szeretném a jegyzőkönyvnek jelezni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Úr! Az ügyrendi bizottsághoz fordulhat a döntésemmel kapcsolatban. Csárdi Antal képviselő úr ügyrendben jelentkezett.

CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Szeretném kérdezni, hogy a házszabály vagy az Országgyűlésről szóló törvény melyik paragrafusa teszi lehetővé, hogy különböző módon ítélje meg a kormánypárti és az ellenzéki képviselőknek azonos tevékenységét.

(23.50)

Engedje meg, hogy példákat is hozzak. Orbán Balázs államtitkár úr itt a Ház kellős közepén fotózott minket. Én több alkalomra is emlékszem, amikor a levezető elnök rendreutasította a fotózó képviselőt, ezért kérdezem, hogy mi a különbség a megítélésben, és hogy melyik házszabályi rendelkezés teszi lehetővé, hogy a kormánypárti képviselők vagy a kormány képviselői ezt megtehessék, az ellenzéki képviselők pedig nem.

A másik kérdésem ugyanerre vonatkozik, Kósa képviselőtársam több alkalommal is ismételte önmagát, és míg Demeter Márta frakcióvezető-helyettes asszonytól elvette a szót, addig Kósa Lajostól nem vette el a szót. Nagyon súlyos elfogultságot vélek ebben felfedezni. Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérem, forduljon az ügyrendi bizottsághoz, ha sérelmesnek találja az ülésvezetésemet. Demeter Márta képviselő asszony ügyrendben jelentkezett.

DEMETER MÁRTA (LMP): Köszönöm, elnök úr. Én szeretnék érdeklődni, hogy milyen intézkedéseket kíván felterjeszteni az Országgyűlés elnökének, és foganatosítani annak érdekében, hogy ne lehessen visszaélni a házszabállyal, és ne lehessen a törvényesen megválasztott képviselők munkáját ezzel szabotálni, illetve hogy a különböző megítélés alá eső, sajnos, mert nagyon úgy néz ki, hogy különbözőek a megítélések, azt korábban láthattuk a pénzbüntetések és más intézkedések kapcsán is, ebben ön személy szerint foge javaslatot tenni az Országgyűlés elnökének, hogy intézkedjen, és állítsa helyre az Országgyűlés tekintélyét. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Ismétlem, a vita közben további vagy ismételt felszólalásra az ülésvezető elnök ad engedélyt. Ha ezt sérelmezi, forduljanak az ügyrendi bizottsághoz. Vadai Ágnes képviselő asszony, DK.

DR. VADAI ÁGNES (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előző törvényjavaslat vitájánál én ismételni sem tudtam magamat, mert hiába nyomtam gombot, egyáltalán nem kaptam szót, tehát azt végképp nem lehetett megítélni, hogy én mire készültem. Éppen ezért arra szeretném kérni tisztelt elnök urat, ne az ügyrendi bizottságot…

ELNÖK: Ezt a vitát, tisztelt, kedves képviselő asszony, lezártuk, az előző napirendet. (Dr. Vadai Ágnes: Ne vonja meg tőlem a szót, mert anélkül is fogok beszélni!) Hallgatom a javaslatát.

DR. VADAI ÁGNES (DK): …haladéktalanul legyen szíves ön itt intézkedni, és fölfüggeszteni az ülésnapot mindaddig, amíg a parlamentben nem tisztázzuk, hogy milyen jogosítvány illeti meg az Országgyűlésben a kormánypárti képviselőket és az ellenzéki képviselőket. Mert az világosan látszott az én esetemben, hogy engem mint ellenzéki képviselőt, aki normál felszólalásra jelentkezem, kevesebb jog illet meg, mint kormánypárti képviselőket. Éppen ezért, elnök úr, haladéktalan intézkedését szeretném kérni. Ne delegálja a feladatot az ügyrendi bizottságba, ne írjon levelet Kövér Lászlónak, hanem legyen bátor, itt és most függessze föl az ülésnapot mindaddig, amíg ezt a kérdést nem sikerül akár az ügyrendi bizottságban, akár a Házbizottságban tisztázni. Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Egyrészt Vadai Ágnes képviselő asszony már a vita lezárása után jelentkezett. (Dr. Vadai Ágnes: Nem, nem!  Közbeszólások az ellenzéki padsorokból: Majd megnézzük!) A következő ügyrendi jelentkező Szél Bernadett képviselő asszony.

DR. SZÉL BERNADETT (független): Tisztelt Elnök Úr! Határozott véleményem az, hogy ön itt kőkeményen átlépett egy újabb vörös vonalat. Amióta én a parlamentben vagyok, ilyen eset nem volt, hogy sorra hallgattattak el ellenzéki képviselőket. Megvonta a szót Bangóné Borbély Ildikótól, Demeter Mártától és tőlem, majd kizárt minket a vitából, nem adott megszólalási lehetőséget Mesterházy Attilának, és nem engedte felszólalni Vadai Ágnest. Ez az, amit én láttam, de bizonyára a jegyzőkönyv és a videófelvételek tanúságot fognak tenni a szavaim mellett, illetve ki fogjuk deríteni azt, hogy még hány ellenzéki képviselőt csorbítottak itt ma éjjel demokratikus alapjogaiban.Tisztelt Elnök Úr! Kérem, ne hivatkozzon a házszabályra, kérem, ne hivatkozzon arra, hogy önnek erre joga van, mert önnek arra joga nincsen, hogy minket itt elhallgattasson sorra egymás után, mondvacsinált okokból. Úgyhogy nagyon kérem, függessze föl most a Ház ülését, nem mehet így tovább; ön átlépett egy vörös vonalat, kérem, ezt vegye tudomásul. Lehet, hogy most ön a pulpituson ül, mi meg itt vagyunk lent, de a házszabály, azt gondolom, kell hogy védje a demokráciát. Innentől elkezdve azt kérem, hogy ne folytassa tovább ezt az ülést, függessze fel, hívja össze a Házbizottságot (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ébressze föl a tisztelt képviselőket, akik kellenek hozzá, és meg kell vitatni ezt az esetet, ami itt történt, mert ez a demokratikus alapjogaink brutális megcsúfolása. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Képviselő asszony, azért csöngettem, mert csak egy perc áll rendelkezésére az ügyrendi javaslatot elmondani, egyrészt. Másrészt nem függesztem föl az ülést, és ha panasza van, akkor forduljanak az ügyrendi bizottsághoz vagy a Házbizottsághoz. A következő ügyrendi jelentkező Varju László képviselő úr, DK.

VARJU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. A helyzet az, hogy ön pontosan tudja azt, hogy hibázott, méghozzá nem kicsit, hanem nagyot, és ennek az a következménye, hogy magatartásával képviselőket megakadályozott abban, hogy egy fontos törvény, amely dolgozók millióit érinti, hogy ebben kifejthessék álláspontjukat. Én magam is ezek közé tartozom. Most ön nagyjából úgy érezheti magát, mint azok a dolgozók, akiket túlórára kényszerít egyébként a munkáltató. Ez lehet, hogy önnek rossz érzés, de önnek az a dolga, hogy biztosítsa az ülés rendes levezetését, a házszabálynak megfelelően eljárjon, és ennek keretében pedig biztosítsa azt, hogy képviselői jogommal, képviselői jogainkkal élhessünk. Ön ezt megakadályozta. Ezt még most kijavíthatja azzal, hogy belátja tévedését, azonnal felfüggeszti ezt az ülést, nem folytatjuk tovább, nem folytatja tovább ezt a magatartást, mert mi garantálja azt, hogy a következő napirendnél nem ugyanezt fogja elkövetni. Ugyanúgy Kósa Lajos az előterjesztő, és ugyanúgy egy gyalázatos törvénnyel próbálkoznak. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból: Így van!  Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Tehát függessze fel, és hagyja abba, legyen szíves! (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A házszabály szerint jártam el. A következő ügyrendi jelentkező Tordai Bence képviselő úr.

TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Azzal a javaslattal élnék, hogy miután itt bebizonyosodott, hogy ön sajnos meglehetősen elfogultan vezeti az ülést, és több hibát is vétett a levezetés során, minden személyes tiszteletem mellett azt javasolnám, hogy valaki más, a Ház egy másik alelnöke vegye át az ülés levezetését; ha pedig ennek a feltételei nem biztosítottak, akkor pedig én is arra kérném, hogy függessze fel az Országgyűlés ülését. Egyébként pedig a jegyzőkönyv kedvéért szeretném jelezni, hogy nekem is volt egy jelzésem, hogy felszólaltam volna az előző vitában, amire szintén nem került sor. (Kósa Lajos: Nem volt itt!) De volt egy kétpercesem is, Kósa képviselő úr, úgyhogy azt mindenképp elmondtam volna, és például arról lamentáltam volna, hogy miért kap 135 milliárd forintnyi támogatást infrastrukturális fejlesztések formájában a BMW gyár, miután 12,3 milliárd forintot már közvetlen támogatás formájában megkapott. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)




Felszólalások:   170-195   196-301   302-309      Ülésnap adatai