Készült: 2018.11.20.17:53:57 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
3 12-16 2006.06.08. 31:28  1-23

DR. ORBÁN VIKTOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az ötödik demokratikus választás utáni kormányprogram vitájában vehetek részt. Ha a két, ciklus közbeni miniszterelnök-váltást is ide számítom, akkor most a hetedik miniszterelnök-jelölti programismertetést hallgathattam meg. Vagyunk néhányan ebben a teremben, akik mind a hetet figyelmesen meghallgatták.

Én jól emlékszem, mindegyik kormányprogram-ismertetés után előkerült az a vita: mit várhatunk el, mit követelhetünk meg egy kormányprogramtól? Ez a műfaji vita végigkísérte a magyar demokrácia kormányprogramjainak vitáját. Én emlékszem a legakkurátusabbnak tűnő meghatározásra, történetesen éppen egy miniszterelnök, egy MSZP-s pártelnök szájából. Így hangzott: a kormányprogramok a fejlett demokráciákban mindenütt a győztes párt, pártok választási programjaira épülnek. A választások előtt tett ígéreteket fogalmazzák feladattá, megjelölve az eszközöket, a forrásokat, a végrehajtásért felelős intézményeket, gyakran még az előrehaladás időrendjét is.

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, ha az egykori MSZP-elnöknek ezeket az elvárásait ma számon kérnénk a benyújtott kormányprogramon, akkor akár be is rekeszthetnénk ezt a vitát. A benyújtott kormányprogram ugyanis éles ellentétben áll a választási ígéretekkel. Nem jelöl meg eszközöket, nem jelöl meg forrásokat, nem jelöl meg végrehajtásért felelős intézményeket, az előrehaladás időrendjét pedig már eszünkbe sem jut szóba hozni.

Ha az ország helyzete nem lenne olyan súlyos, mint amilyen, akkor megismételhetném azt, amit még 1990-ben mondtunk az első választás utáni kormányprogram vitájában, amikor - észrevéve, hogy az előttünk fekvő dokumentum akkori véleményünk szerint nem üti meg a kívánt minőséget - úgy határoztuk meg a vitát, hogy ez nem más, mint egy alkalmatlan tárgyon elkövetett megvitatási kísérlet. Ezt 1990-ben mondtuk. Pedig akkor még a kijelölt miniszterelnöknek volt bátorsága szembenézni a valóságos helyzettel. Akkor még az volt a szokás, hogy őszintén és komolyan beszéltünk itt a tisztelt Házban. (Kuncze Gábor közbeszólása.) Akkor még nem sértette meg senki a hallgatóságát azzal, hogy a Magyarország helyzetéről szóló felelősségteljes beszéd és őszinte szembenézés helyett kimódolt kommunikációs panelekkel traktáljon bennünket. De hol vannak már ezek a régi, daliás idők?

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mit mondhatunk ma, ha valaki gondosan végigböngészi a kormányprogramot, átolvassa a kormányprogram írott változatát, és illő tisztelettel meghallgatja a miniszterelnök úr előterjesztését? Az embernek először is az jut az eszébe, hogy egy kormányprogram mindig két dologról szól. Arról, aki előterjeszti, vagyis a kormányról. És aztán az adott ország, ez esetben Magyarország jövőjéről.

Mit mond a nekünk átadott kormányprogram az előterjesztőről? Az itt szóban elmondott miniszterelnöki és frakcióvezető asszonyi korrekciókról majd talán később. Az írott kormányprogram az előterjesztőről fontos dolgokat árul el nekünk. A kormányprogramból kiderülhet: komolyan gondolta-e a választásokat megnyert párt, amit a kampányban ígért. Kiderülhet: az előterjesztő a választási programját készül megvalósítani, vagy valami mást. Kiderül: megbízható-e, őszinte-e a kormány. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Igen!)

Az első, ami rögvest kiderül a kormányprogramból: ennek semmi köze a Magyar Szocialista Párt választás előtti programjához. Hosszú citátum helyett engedjék meg, hogy három beszédes tényre szorítkozzam. A program ugyan szégyenlősen, de azért világossá teszi: megszorítások következnek. Ezt a megelőző hónapokban végig önérzetesen, mintha becsületükben sértettük volna meg önöket, egyfolytában tagadták.

A kormányprogramból kitűnik: önök adóemelésekre készülnek. Idézem az MSZP ide vonatkozó választási programrészét: "2006-ban megkezdődnek az emberek és a vállalkozások adóterheinek csökkentései".

És harmadjára: fizetős lesz az egészségügy és az oktatás is, bár ezt váltig tagadták, sőt butának és igaztalannak minősítettek bennünket, amikor ezt a lehetőséget megemlítettük.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ez a program nem őszinte.

(10.30)

Mi hát a válasz a kérdésre: mit üzen a kormányprogram az előterjesztőről? Nem őszinte, most sem őszinte, és a választás előtt sem volt őszinte. És sajnos, azt kell mondanom, hogy ez igaz nemcsak a kormányprogram készítőire, de a kormány fő erejére, a Magyar Szocialista Pártra is. A Szocialista Párt nem volt őszinte a választás előtt, és olvasva a kormányprogramot, azt kell mondanom, most sem az. Nem azért hozom most ide, önök elé ezt a tényt, hogy elverjem a port a két füllentős kormánykoalíciós párton. (Derültség az MSZP soraiban.) Bár olyan állapotban lenne Magyarország, hogy megengedhetnénk magunknak az öncélú pirongatás luxusát! Azonban ezt a fényűzést nem engedhetjük meg magunknak, mert a helyzet komoly.

Nem is azért hoztam szóba az önök őszintétlenségét, hogy visszafizessük a sok gúnyos és kioktató beszédet, amellyel bennünket illettek, amikor őszintén beszéltünk Magyarország helyzetéről, amikor őszintén beszéltünk az önök kormányának súlyos politikai hibáiról, azok várható következményeiről, és megpróbáltuk kinyitni Magyarország polgárainak szemét. Ismét csak azt tudom mondani: bárcsak olyan állapotban lenne Magyarország, hogy megengedhetnénk magunknak az öncélú visszavágás és elégtétel luxusát! A helyzet azonban súlyosabb annál, semhogy ezt megtehessük.

Ezért mondandómban nem pirongatni fogom önöket, és nem veszek elégtételt a választási kampány során elszenvedett sérelmekért. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Ezt majd biztosan meg fogják tenni előbb-utóbb a magyar választópolgárok. Azért kell szóba hoznom az önök őszintétlenségének ügyét, mert amire most önök készülnek, az példátlan a 16 éves magyar demokrácia történetében.

A választás előtt elkápráztatják az embereket adócsökkentéssel, tényleg csökkentik is az adókat, a választás után pedig visszaemelik az adókat. Ilyen egyszerű lenne a politika, kedves barátaim?

A választás előtt a jólét volt nagy. Most a baj? Így is lehet bánni az emberekkel, kedves barátaim? 16 év alatt, bár minden kormányprogram vitáján itt voltam, nem emlékszem arra, hogy valaha is előfordult volna, hogy valaki, a választásokat megnyert bármely erő a szöges ellentétét akarná megtenni annak, mint amit ígért. Olyan már volt, hogy át kellett valamit ütemezni. Az is előfordult, hogy bizonyos javaslatok nem állták ki a gyakorlat próbáját. De hogy ellentétes irányba induljon el az új kormány ahhoz képest, mint amit ígért, ez eddig a magyar demokrácia elmúlt 16 évében nem fordult elő. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt kell mondanom, hogy élnünk kell a gyanúperrel, hogy itt valami félreértés lehet a demokrácia lényege körül. Mintha valakik azt gondolnák, hogy a választás arról szól és azt dönti el, hogy ki kormányoz. De ez tévedés! A választás valójában arról szól, merre menjen az ország, milyen legyen az irány, és az emberek által kiválasztott irány képviselőjét bízzák meg a munkára. Nyugati kultúrkörben ezt nevezik demokráciának.

Önök valami mást gondolhatnak. Mintha úgy látnák, megvan a többség, tehetnek, amit akarnak, akár még ellentétes irányba is navigálhatják Magyarország hajóját. Szeretném önöknek elmondani, hogy ehhez nincs joguk, ehhez önöknek nincs felhatalmazásuk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Természetesen az ellenzék készen áll mindenfajta tárgyalásra, készen áll arra, hogy tudása javát nyújtva segítsen a bajok orvoslásán. Készen állunk arra, hogy segítsünk, hogy elkerülhesse hazánk a szakadékot. Hiszen ez a mi hazánk, ez a mi népünk, és ez akkor is így van, ha a többség most nem a mi programunkra szavazott. Mi tudjuk a kötelességünket. Miközben azonban minden értelmes előterjesztéshez megadjuk majd a támogatást, azt is le kell szögeznünk, kinek a felelőssége, hogy ma itt tartunk. S ki kell mondanunk, hogy a felelősség az önöké. Önök juttatták ide az országot. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) Lehetséges, hogy sikerül majd kihúzni az országot a bajból, pontosan azokkal az emberekkel, akik kormánytagokként ide juttatták Magyarországot, de hogy ez bekövetkezik-e, ez a jövő nagy kérdése.

Ennyit tudunk meg tehát a kormányprogramból az előterjesztőről. Most nézzük, hogy milyen jövő vár Magyarországra. Próbáljuk megérteni a kormányprogramból, milyen programra, milyen politikára kívánják a kormánykoalíció pártjai építeni Magyarország jövőjét. Előrelépünk-e majd, helyben maradunk, vagy esetleg visszacsúszunk?

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem véletlen, ha Magyarország polgárainak többségét, közöttük minket is rossz előérzetek gyötörnek. Az a benyomás alakul ki az emberben, ha elolvassa ezt a kormányprogramot, hogy az MSZP kormánypolitikája újra a régi recept szerint készül. Ennek a politikának, az utódpárti MSZP-s politikának a gyökerei valójában szellemtörténeti értelemben a diktatúrába kapaszkodnak (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiban.), és 1990 óta is mindig ugyanaz jellemzi ezt a politikát. (Taps az ellenzéki pártok, zaj és közbeszólások a kormánypártok soraiban.) Csak türelmesen, tisztelt hölgyeim és uraim, örömmel állok rendelkezésükre, hogy kifejtsem a gondolatot.

Azt látjuk ismét, hogy megszorítások és osztogatás váltogatja egymást. A kormány megszorításokkal beszedi a pénzt, aztán kiadja, elsősorban segélyek és támogatások formájában. 1994 és 1998 között is ismertük ezt a politikát. Ha megengedik, itt nyitok is egy zárójelet. Amikor az államreformról beszélnek a kormánykoalíció képviselői, mindig elsiklanak a fölött a tény fölött, hogy valótlan az az állítás, miszerint eddig nem adatott volna meg egyetlen politikai erő számára sem, hogy korrigálja a rendszerváltás tárgyalásai során a politikai, a közigazgatási és a jogrendszerben ottmaradt, teljesítményünket fékező fékeket, visszatartó erőket. Úgy emlékszem, hogy 1990 és '98 között éppen önöknek, ugyanebben a koalíciós összetételben kétharmadjuk volt, sőt arra is emlékszem, hogy azt az önkormányzati választási törvényt, amelyet most meg akarnak változtatni - és mi készen állunk a tárgyalásokra -, éppen önök alkották meg. Módosították akkor, velünk való tárgyalás és egyetértés nélkül az önkormányzati választás szabályait. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Nade vissza az osztogatásra, tisztelt hölgyeim és uraim! 2002-ben is ez történt, szétosztogatták az előző évek megtakarításait, elfogyott a pénz, aztán jöttek a reformok, amelyek azonosak a megszorításokkal. Akkor éppen az otthonteremtés átalakításával kezdték.

Itt ismét engedjék meg, hogy megálljak egy pillanatra. Megfigyelhettük az elmúlt 16 évben, hogy ez a bizonyos utódpárti MSZP-s kormánypolitika a megszorításokat és a pénzbehajtásokat rendszeresen és előszeretettel reformoknak nevezi, éppen úgy, mint régen. (Derültség az ellenzéki pártok soraiban.) Éppen úgy, mint régen, az idősebbek, mint amilyen magam is vagyok, még emlékezhetünk arra (Derültség.), hogy a szocializmusban az úgy volt, hogy amikor önök áremelésre készültek, akkor bejelentették, hogy árrendezés lesz; nem áremelés, árrendezés, most sem megszorítás, hanem reform. Akkor is mindenki tudta, hogy mit jelent valójában ez a mondat, és most is sejtjük.

Ugyanezt látjuk most, tisztelt hölgyeim és uraim, 2006-ban. Soha nem látott mértékű osztogatás a választások előtt, most pedig a kormány megalakítása után nekilátnak visszaszedni a pénzt, hozzákezdenek a megszorításokhoz.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hiányzik az egyenes és őszinte beszéd. Milyen mértékű megszorításra gondolnak? Meddig tart? Kiket fog érinteni? Helyette, ezekre a fontos kérdésekre adott egyenes és őszinte válasz helyett egy gyöngyszemet találunk a kormányprogram 16. oldalán: "Az egyensúly megteremtéséhez nem kérünk elviselhetetlen áldozatot az emberektől." Valóban? És mennyi az? És kiktől kérik? És meddig fog tartani?

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A kormányprogram nyelvezete általában szégyenlős és szemérmes, szereti a szenvedő szerkezeteket és az általános alanyt. (Kuncze Gábor: Ez rád nem jellemző! - Derültség a kormánypártok soraiban.) Nézzük például a 14. oldalt! A 14. oldalt idézem: "A sokféle társadalmilag elfogadott cél megvalósításának árát az államháztartás által felvett hitelekből fizettük meg." Figyelem, ebben a mondatban két csapda és két állítás is van. Először: a hiteleket az államháztartás vette fel, maga az államháztartás, és mi közösen döntöttünk a pénz felhasználásáról. No nem, tisztelt hölgyeim és uraim, kérem, ezt azért nem! Nem tudom, érzik-e az időutazás gyorsvonatát, amely most visszarepít bennünket - idézve az önök mondatait - a '80-as évekbe.

(10.40)

A helyzet úgy áll, hogy a hiteleket önök vették föl, és nem az államháztartás. Önök hozták meg a szükséges döntéseket, és a pénz, a tengernyi pénz fölhasználásáról is kizárólag önök döntöttek. (Taps a Fidesz padsoraiban.) Ezért csak önök tudják, és csak önök tudhatják, hová lett az a rengeteg pénz, amiért cserébe önök nyakig eladósították Magyarországot, oly mértékben, hogy mindenki, egy most születő csecsemő is 1,4 millió forint adósággal születik; hogy úgy eladósították nyakig Magyarországot, hogy az adósságaink törlesztése az adott évben elviszi szinte a teljes személyi jövedelemadóból begyűjtött összeget. Ugyanitt a kormányprogram ezen az oldalon a következőképpen folytatódik, ismét ez a szemérmesség: "Az államháztartás hiánya rendre meghaladta a tervezettet." A teremburáját! (Derültség a Fidesz soraiban.) Micsoda rakoncátlan államháztartási hiány is ez! Hiába figyelmeztetjük, nem hallgat a szép szóra; fogja magát, és meghaladja a tervezettet - rendre. (Derültség a Fidesz soraiban.)

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim! Kedves Szocialisták! Hát megéri ez? Őszintén: megéri ez? Miért teszik ki magukat ilyesminek? Miért nevettetik ki magukat? Miért választanak ilyen átlátszó, régi idők rossz reflexeit idéző felelősségelhárítási kísérleteket? Nem volna egyszerűbb, még ha nehezebb is volna - az első bátortalan lépést talán most meg is tették a szóbeli kiegészítésekkel -, egyenes derékkal bevallani az igazságot? Amit úgyis tud mindenki; elhibázták, eladósították, súlyos helyzetbe hozták az országot, de most készen állnak arra, hogy éljenek a most újonnan megkapott lehetőséggel és kijavítsák a hibákat. Nem volna jobb mindezt így egyenesen és őszintén elmondani az embereknek ahelyett, hogy földig hajolva próbálnának átcsúszni - mit átcsúszni, átsurranni - ilyen színvonaltalan mondatok mércéje alatt?! (Moraj a kormánypártok padsoraiban. - Podolák György: Sokat romlott ez a fiú!)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Ami a reformokat illeti, reformokra kétségkívül szüksége van Magyarországnak. Ezt mi is így látjuk, ezért is gondoltuk, legyen a változás éve 2006. Azonban a reformokról való beszélgetés előtt szögezzük le: a Magyar Szocialista Pártnak megvolt a lehetősége a reformokra, négy évig kormányzott. Négy év kormányzás után reformok elindításáról beszélni, úgy tűnik, mintha a rossz teljesítmény óvatos beismerése volna.

Tisztázzuk a későbbi megállapodás reményében: a reform a mi szóhasználatunkban nem jelent zsugorítást, elvonást és lebontást. A reform a mi alkotó ellenzéki szótárunkban építést, befektetést és felerősítést jelent. Nem fogadjuk el, hogy önök a fogyókúrát reformnak próbálják beállítani. Az igazság az, hogy ha jól végiggondoljuk az elmúlt 16 évet, amikor önök kormányzási lehetőséget kaptak, valódi reformpolitikát sohasem hirdettek meg. Mást tettek helyette. Amit tettek, leginkább úgy írható le: húzd meg, ereszd meg! Osztogat, visszavesz; túlköltekezik, aztán behajt - ezt a politikát folytatták mindig az elmúlt 30 esztendőben. (Közbeszólások az MSZP soraiban.)

Aztán a keserű pirula édesítésére reformnak nevezték el a megszorításokat. A személyek változnak, a politika marad, minden marad egy helyben. Kellő tisztelettel kell ezt mondanom: ezt olvassuk ki a kormányprogramból, ugyanez a politika várható az elkövetkező négy évben is.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! A veszély az, hogy közben tönkremegy az ország. A világ halad előre, mi azonban itt maradunk egy helyben: megszorítás, osztogatás. Kileng előre-hátra, kileng, mint a hinta, de valójában egy helyben vagyunk. Ez nem más, mint a hintapolitika, ez egy hintaprogram, az előterjesztő pedig egy hintakormány. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mi is a hintapolitika lényege? Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Mi is a hintapolitika lényege? (Egy hang a Fidesz soraiból: Luxusadó.) A hintapolitika lényege az, hogy amikor előreleng, akkor mindenkit meg kell győzni arról, hogy nagy a jólét. Nagy a jólét, nem jöhetnek vissza a megszorítások; nem jöhetnek vissza a régi nehézségek. Nem jöhet vissza a régi, rossz világ, ilyenkor aztán dübörög a gazdaság. Ilyenkor aztán bennünket irigyel Franciaország, Németország, Spanyolország. Amikor pedig hátraleng a hinta, akkor arról kell mindenkit meggyőzni, hogy a reform kell; nagy bajt okozott a világgazdaság, az ellenzék vagy éppen a krampusz. (Derültség az ellenzéki padsorokban.)

A lényeg éppen ez: a bajt mindig valaki más okozza. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Taps! Taps!) A lényeg, hogy önöknek sikerüljön fenntartani a fejlődés látszatát, és meg kell vallanom, hogy önök ebben nem is sikertelenek. Elvégre a hintában éppúgy tud lobogni a hajunk, mint futás közben. (Derültség és taps a Fidesz soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez a hintapolitika nem újdonság. Magyarország jól ismeri ezt a politikát, és vannak jócskán emlékeink hintakormányokról is. Bár ezek a kormányok gyakran különbözőek voltak, egy dolog mégis közös volt bennük: ugyanarra a sorsra juttatták Magyarországot. Végül a politikájuk nem vált be, és az emberek két szék között a pad alá estek. Mindig eljött az igazság pillanata, és valakiknek - leginkább az embereknek - meg kellett inniuk a feketelevest.

Tisztelt Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Ismét hintában ül az egész ország. Hétfőn adócsökkentés, kedden adóemelés. Először 50 százalékos béremelés, aztán négy évig semmi, majd tömeges elbocsátások. Választás előtt nem lesz fizetős egészségügy - még a gyanút is önérzetesen visszautasítjuk -, választás után mégis az lesz.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Aki hintában ül, akit hintáztatnak, az nem halad előre. Egy helyben marad, hiába érzi magát olykor lendületesnek. A hintapolitika valójában a helyben maradás politikája, és ezt a veszélyt testesíti meg az önök előterjesztése. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Mi az ellenzék feladata ebben a helyzetben? Az ellenzék feladata, tisztelt hölgyeim és uraim, amivel leginkább tud segíteni Magyarországon, a leginkább tudja szolgálni a magyar emberek javát, az, ha hintapolitika helyett alkotó ellenzéki politikát folytat: megmutatja az irányt, megmutat egy lehetséges irányt, megmutat egy lehetséges jövőt, megmutat egy lehetséges koncepciót. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Oszt' jó napot!) Ilyen szemmel is, az alkotó ellenzék szemével is elolvastuk a kormányprogramot. (Derültség a kormánypártok soraiban.)

Először az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy a szerzőknek nem sikerült jó választ adni a hazánk előtt tornyosuló kérdésekre. Aztán újra és újra elolvasva a kormányprogramot, arra jutottam, az olvasó ráébredhet arra, nem arról van szó, hogy a szerzőknek nem sikerült jó válaszokat adnia a kérdésekre. A helyzet úgy fest, hogy a megfelelő, a legfontosabb kérdéseket sem sikerült beazonosítani. A hazánk jövője szempontjából legfontosabb kérdéseket nem sikerült megnevezni. Márpedig rossz kérdésekre nehéz jó válaszokat adni.

Mi, az alkotó ellenzék a következő kérdéseket javasoljuk önöknek, hogy sorolják előre, egyáltalán foglalják bele a kormányprogramba. Első helyen is javasoljuk, hogy foglalkozzanak a népesedési helyzettel. Magyarország tragikus demográfiai helyzetben van. 25 éve csökken a lélekszám, 650 ezerrel vagyunk kevesebben, mint 25 éve, annak ellenére, hogy 180 ezerrel több a bevándorlás révén nyert, mint a bennünket elhagyók révén elvesztett tömeg. A termékenység mélyponton: száz hölgy ma Magyarországon mindösszesen 130 gyermeket vállal. A halandóság magas: Európában a legrosszabbak között van.

A jövő pedig jól látható, egyszerű számítás kérdése. 2020-ban oda fogunk jutni, hogy azonos lesz a 20 év alattiak és a 65 év felettiek aránya: 20-20 százalék, és 60 százaléknyi az aktív korban lévőké. Azt is látjuk, hogy 6-7 év múlva gyorsulni kezd az öregedés. A Ratkó-korszak nagy születési évjáratai elérik a nyugdíjkort. Foglalkozni kellene ezzel a kérdéssel. A határon túli magyarok körében még rosszabb a helyzet. Ráadásul ne kerülgessük a forró kását, mondjuk ki: minden ilyen demográfiai helyzetben lévő ország betelepülési nyomás alá kerül. Magyarország már most betelepülési nyomás alatt áll, annak minden történelmi kockázatával együtt. Előzzük meg a tömeges bevándorlást és a tömeges betelepülést!

A demográfiai tendenciákat ellenezni kevés! A megoldás az, hogy a kormány - bármilyen kormányról is legyen szó a következő időszakban - programja élére, annak középpontjába a családokat és a gyermekvállalást állítja.

(10.50)

A magyarok családbarátok. Bár nem születik meg minden gyermek, akit a szüleik szeretnének, de a fiatal házaspárok általában két gyermeket szeretnének. Azért mondanak le erről, mert akadályokba ütköznek. A gyermekvállalás Magyarországon ma a legnagyobb szegénységi kockázat. Az adórendszerünk családellenes. Az emberek gyermekvállalási döntési szabadságát korlátozó tényezőket el kellene hárítani, ez volna az igazi liberális politika. A munkaerőpiac családellenes, a részmunkaidők a nők között a 6 százalékot érik el, Európában az átlag 32 százalékos. A kormány maga is gátolja ezt rossz szabályokkal. Ma két embert négy órában foglalkoztatni kétszer annyi pénzbe, kétszer annyi bürokratikus eljárásba kerül, mint egy nyolcórást. Miért szükséges, hogy ez így maradjon?

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A demográfia után a második helyre a felemelkedés lehetőségének kérdését kellene állítani. Az a tandíjrendszer, amit most önök be akarnak vezetni, rácsapja a szegény gyermekekre az ajtót. (Moraj az MSZP soraiban.) Szeretném elmondani önöknek: számunkra a tandíj nem elfogadható. Ez a legmélyebb erkölcsi kérdés a Fidesz-frakció számára, ugyanis mi ingyen és tandíj nélkül tanulhattunk. Ezért hálásak is vagyunk, nem a Kádár-rendszernek, kedves barátaim, hanem a hazánknak és Magyarország polgárainak, a magyar nemzetnek (Taps az ellenzék soraiban.), ezért nem járulunk hozzá a tandíjhoz.

Javaslom, hogy az őt megillető helyen, súlyának megfelelően kezelje a kormányprogram a munka ügyét. A regisztrált munkanélküliek száma egyfolytában nő, lassan eléri a 8 százalékot. Száz emberből 38-an dolgoznak. Van 500-600 ezer olyan ember, aki nem dolgozik, de munkáért sem jelentkezik. Új munkahelyek kellenek, olyanok, ahol az inaktív és alacsony képzettségű emberek is el tudnak helyezkedni. Nem egyértelmű a nyugdíjkorhatárral kapcsolatos álláspont ebből a kormányprogramból. Szeretném felhívni az önök figyelmét, hogy a nyugdíjkorhatár esetleges emelése nem segít, mert a férfiak tekintélyes része nyugdíjkorhatár előtt sodródik ki a munkahelyekről.

Javaslom, hogy a kormány foglalkozzon a programban azzal is, hogy Magyarországon nem egy gazdaság van, hanem kettő: egy sikeres külföldi és egy túlélésért küzdő hazai. Ne áltassuk magunkat: a jövedelem tekintélyes része, a növekedés nagy része a külföldiek által uralt szektorokban jön létre, a magyarok ebből alig részesednek. Ez magyarázza, hogy miért nem érzik az emberek Magyarországon az egyébként statisztikailag korrekten, valóban létező gazdasági növekedést. (Moraj az MSZP soraiban.)

Javaslom, hogy ötödszörre a kormány az eladósodás és a kiszolgáltatottság kérdését rangsorolja. Javaslom, hogy a romavilág felemeléséről ne feledkezzünk el, az erre vonatkozó megjegyzések elégtelenek.

Szükséges, hogy előkelő helyre soroljuk a mezőgazdaság problémáját, ki kell mondani, hogy a földet magyar kézben tartjuk. Fenyegető horizont bontakozik ki a magyar gazdák előtt. Azt szeretném tanácsolni önöknek végezetül, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy legyenek óvatosak a mezőgazdaságról szóló nemzetközi tárgyalásokon is, Magyarország számára kedvezőtlen fejlemények vannak kibontakozóban.

Összefoglalóan: azt szeretném kérni önöktől, hogy ne folytassák azt a régi rossz hagyományt, amelyet ez a hintaprogram testesít meg. Mit is mondott erről Mikszáth? "A magyar ember szereti keresni az igazságot, de nem szereti megtalálni". Majd így folytatja: "ha mégis megtalálja, mindjárt beleun: ejnye, de kellemetlen pofája van!" Bizony, tisztelt hölgyeim és uraim, a miniszterelnök úr jól fogalmazott - időnként Magyarország menekül, van, amikor a szociális romanticizmusba - ahogy ő fogalmazott -, máskor meg a fejlesztési romanticizmusba. Kérem, gyógyuljunk ki ebből! Az állami szerepvállalás kiterjesztését nem javasoljuk, most sem javasoltuk. Viszont fontolják meg az adó- és járulékcsökkentés eszközét, amellyel kilábalhat a magyar gazdaság a mai nehéz helyzetből. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Sajnos, kénytelen vagyok egy mondatot arra is mondani, ahogy a mi programunkat minősítette az MSZP frakcióvezető asszonya. Azt hiszem, az a korrekt, ha egy mondat erejéig válaszolhatok. (Moraj az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Az a kérésem...

DR. ORBÁN VIKTOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Úgy fogalmazott a frakcióvezető asszony, hogy a mi programunk alkalmatlan lenne az ország bajainak orvoslására. Ezt is megvitathatjuk, bár nem ez a mai napirendi pont. Csak annyit szeretnék mondani önöknek, hogy a mi programunk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) világos iránnyal rendelkezik: munkaközpontú gazdaság. Világos a célja: a teljes foglalkoztatás.

ELNÖK: Képviselő úr!

DR. ORBÁN VIKTOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: És világos az eszköze is: a járulékterhek, a radikális csökkentések. (Moraj a kormánypárti oldalon. - Közbeszólások az MSZP soraiból: Lejárt az idő!)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Javaslom, hogy ezt a kormányprogramot vonják vissza. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Vitaindítónak jó volt, iránytűnek kevés. Fontolják meg az elhangzottakat, javítsák fel a kormányprogramot, és hozzák vissza, hogy jó lelkiismerettel dönthessünk a kiegészített kormányprogram felől.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Hosszan tartó, nagy taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 176 2006.10.17. 20:42  133-255

DR. ORBÁN VIKTOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a szót. Mit várhatunk, tisztelt képviselőtársaim, egy költségvetési zárszámadás általános vitájától? Ha jól tesszük a dolgunkat, akkor négy kérdésre kaphatunk választ. Először is arra a kérdésre, hogy mi teljesült az országgyűlési többség és a kormány pénzügyi gazdálkodási terveiből. Másodszor megtudhatjuk, hogy őszinte volt-e a kormány, amikor előkészítette az előterjesztést, és őszinte volt-e a parlamenti többség, amikor áldását adta arra, vagy esetleg hazudott, megtévesztette a nagyközönséget már akkor, amikor az előterjesztése mellett érvelt. Megtudhatjuk harmadjára egy zárszámadási általános vitából, hogy felelősségteljesen bánt-e a kormány a rá bízott közpénzekkel, felelősségteljesen tervezett-e, felelősségteljesen gazdálkodott-e az adott évben. És végezetül, negyedszer megtudhatjuk, alkalmas-e a kormány és a kormánytöbbség a kormányzásra, vagyis meg tud-e birkózni a kormányzásból fakadó szakmai, politikai és erkölcsi próbatételekkel vagy sem. Ha a kérdésre igen a válasz, akkor menet közben észleli a bajokat - már ha vannak -, és megfelelő szakmai, politikai választ ad azokra. Ha nem alkalmas, akkor a kezdeti bajok, az év közben fejüket fölütő kezdeti bajok az év végére nyomasztóvá, sőt válságossá fordulhatnak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az idei zárszámadási-költségvetési vita nem függetleníthető azoktól a tényektől, amelyeket a Balatonőszödön tartott titkos tanácskozás kontextusa teremt számunkra. Három olyan tény is szerepel a titkos tanácskozásról nyilvánosságra került felvételeken, három olyan tény, amelyekkel számolnunk kell a mostani zárszámadás vitájában, hiszen ez a titkos beszéd magába foglalta a 2006-os fél esztendő mellett a teljes 2005-ös esztendőt is.

Három ilyen tényt kell most itt megemlítenünk. Először is a nyilvánosságra került titkos beszédekből kiderül, hogy szándékosan, egy szervezett hazugsághadjárat keretében megtévesztették és félrevezették Magyarország polgárait. Nemcsak 2006-ban, hanem már 2005-ben is. Becsapták az embereket, és csaltak a gazdasági tények, a költségvetés állapotát illetően. Az ezt az állításomat alátámasztó idézet a következőképpen hangzik: "Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondtunk, az nem igaz."

A második tény, amivel számolnunk kell a zárszámadás vitájában, úgy összegezhető, hogy bár ismerték a gazdaság valós helyzetét - állításom szerint ismerték a fenyegető, sőt válsággal fenyegető pénzügyi folyamatokat -, azokat nem állították le, nem hárították el. Veszélyesnek ítélték volna a választás szempontjából, ezért inkább hagyták elhatalmasodni a pénzügyi válság bajait. Az idevonatkozó állítást alátámasztó szöveg a következőképpen hangzik ezekből a titkos beszédekből: "Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt az MSZP és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi." A hangsúlyt az utolsó szóra szeretném tenni: megteszi.

(17.20)

Bűnt vagy vétket szóval, gondolattal, cselekedettel és mulasztással lehet elkövetni. A "megteszi" szó egyértelműen arra utal, hogy ez cselekedettel történt.

A harmadik tény, amivel számolnunk kell a zárszámadás vitájában, úgy hangzik, hogy meghamisították a gazdasági és költségvetési adatokat. Ennek a véleménynek az alátámasztására a már idézett dokumentumok következő sorait szeretném felhozni: "Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai - amiről nyilvánvalóan nektek, szocialista képviselőknek nem kell tudni -, ez segítette, hogy túléljük." Trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek, szocialista képviselőknek nem kell tudni. Ez segített, hogy túléljük.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezek után vegyük számba, hogy kik figyelmeztettek a 2005. év során arra a tényre, hogy a magyar gazdaság pénzügyi folyamatai vészesen rossz irányba haladnak. Rendelkezésére állt-e a kormánypárti képviselőknek, rendelkezésére állt-e a kormányzatnak külső segítség, külső szakmai vélemény, hogy kellő időben észlelhessék a bajt, és korrigálhassák a pénzügyi folyamatokat? 2005. január 12-én, 12 nappal a költségvetési év megkezdése után Magyarország megkapja az első leminősítését a Fitch Ratingstől. 2005. január 18-án megkapjuk a piros lapot az Európai Uniótól. 2005. július 6-án a 2005-ös költségvetés megrendül, hiszen nyilvánosságra kerül, hogy az éves előirányzat elérte a tervezet 96,6 százalékát. Az Európai Unió azonnal reagál, Bizottsága ad ki közleményt, és kimondja: Magyarország költségvetési helyzete ingatag. 2005 szeptemberében az előző évről szólva az Állami Számvevőszék szigorúan kritikus véleményt fogalmaz meg a költségvetésről és a privatizációról. 2005 novemberében az Európai Unió harmadik ajánlásra kényszerül, mert a magyarok a korábbi ajánlásokban foglaltakat nem teljesítették. Majd 2005 decemberében újabb leminősítések következnek. Bátran kimondhatjuk tehát, hogy a költségvetési folyamatok hazánk számára kedvezőtlen alakulásáról már 2005 elejétől fogva megfelelő szakmai vélemények és külső segítség állt rendelkezésre.

Mit válaszoltak a szocialisták a fölmerült kifogásokra, figyelmeztetésekre és ajánlásokra? Január 7-én a kormányfő így fogalmaz: "Hiszek ebben a gazdaságpolitikában. Hiszek abban, hogy ennek a gazdaságpolitikának Draskovics Tibor, Kóka János és Németh Imre a hiteles képviselője." Kettő közülük már nincs a kormány soraiban.

Január 30-án megjelennek az első Kóka-féle hirdetések, a Népszabadságban például, közpénzen. Nem párt-, hanem kormányzati hirdetések formájában. Csak egyetlen Népszabadság egyetlen napi hirdetése 3 millió forint közpénzt emészt föl. Ez kettő nappal az előtt történik, hogy nyilvánosságra kerül, hogy az adott év, a 2005. költségvetési év megrendül, hiszen 96,6 százaléka a költségvetési hiánynak már az év első felében teljesül. És akkor a kormány nevében Kóka János föladja ezt a derék hirdetését, amiben leírja - idézem őt -: "Tudnia kell mindenkinek, hogy gazdaságunk hihetetlenül sikeres." Majd folytatja: "Minket irigyel Németország, Franciaország, Olaszország vagy Spanyolország." Majd később ezzel a biztatással zárja: "Úgy látom, Magyarország a győztesek között is győztes lesz." Ezekkel a megfogalmazásokkal nem az a baj, hogy mi ne szeretnénk velük egyetérteni, hiszen mi is örülnénk, ha ez mind igaz lenne; hanem ezt egy olyan pillanatban tette közzé a kormányzat, amikor már maga is tudhatta, hogy nagy a baj. 2005. augusztus 22-én a pénzügyminiszter azt mondja: "2007 elejétől átlagosan 3 százalék lesz az infláció." 2007 elejétől átlagosan 3 százalék lesz az infláció! És a gyöngyszem, a korona: decemberben Szekeres Imre a szocialisták nevében reagál a Fitch Ratings újabb leminősítésére, és a következőket mondja: "A Fitch Ratings súlyosan tévedett, amikor Magyarországot leminősítette. Az intézet megalapozatlan tényekből indult ki, nem kell vele törődni."

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezek után nézzük, hogy mik voltak azok a trükkök, adathamisítások, időnként csak ügyes csúsztatások, amelyekkel sikerült a kormányzatnak fönntartania az ország közvéleménye előtt, hogy valójában nincs is olyan nagy baj a magyar gazdaság háza táján. Apró dolgokról lesz szó, de összességében egy sikeres hadművelet fontos epizódjai ezek.

Március 18-án az Eurostat közzéteszi, hogy Magyarország 2004. évre vonatkozó hiánya, vagyis a 2005. év kiindulópontja, szemben a pénzügyminiszter által közölt korábbi adatokkal, nem 5,1 százalék volt, hanem 5,4 százalék. Május 2-án - egy kommunikációs trükkel állunk szemben - bejelentik a száz lépés programját. Úgy tesznek, mintha kormányoznának. Elnézést, hogy így kell fogalmaznom, de ismét idézek a titkos balatonőszödi beszédből: "Másfél évig úgy kellett tenni - másfél évig úgy kellett tenni! -, mintha kormányoztunk volna." Ez azt jelenti, hogy a száz lépés itt előadott kormányzati programja saját bevallásuk szerint is csak egy kommunikációs trükk volt. Május 9-én a Merrill Lynch egy érdekes véleményt tesz közzé, amely a trükközésekre hívja föl a figyelmet. Így hangzik ez a vélemény: "A Statisztikai Hivatal ellentmondásos módszertani változásokat alkalmaz, amelyek javították a tavalyi GDP-adatokat. Kétségeket ébresztenek a mérlegbe be nem vett költségvetési tevékenység fokozódó jelei."

Augusztusban a pénzügyminiszter úgy dönt, hogy 544 milliárdos maradványképzési kötelezettséget ír elő a tárcák részére. Apróság, de fontos esemény. Hiszen ezzel nyilvánvalóan - aki már vett részt költségvetési vitában, tudhatja - annyi történik, hogy a költségvetési intézményeket maga a kormány adósítja el. Hogy aztán ez a 2005-ös eladósodás a nyakába zuhanjon a 2006. esztendőnek. És októberben - még egy apróság - a Központi Statisztikai Hivatal felfelé módosítja a nemzeti össztermék adatait, kiderül, hogy 2003-ban nem 2,9 százalék, hanem 3,4 százalék, 2004-ben nem 4,2 százalék, hanem 4,6 százalék volt a magyar gazdaság növekedése; nyilván valamifajta módszertani számítás korrekciója történik itt meg. Nos, hát ezekkel a tényekkel mintegy alátámasztották a korábban föladott Kóka-féle hirdetést: sikeres ország, bennünket irigyel Franciaország, Spanyolország és Németország.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az eddigiek is legalábbis figyelmet érdemelnek. Amiről azonban most szeretnék beszélni, az súlyát tekintve meghaladja az előzőeket. Itt most már nem egyszerűen csak költségvetési kérdésekről van szó, hanem a magyar alkotmányos rend kérdéséről. Történik ugyanis, hogy a köztársasági elnök, hogy pontosan mi okból, azt ő tudná megmondani, de kéréssel fordul a magyar kormányhoz, és megkéri a magyar kormányt, hogy legyen kedves, és a gazdaság helyzetéről tájékoztassa a magyar állam, a Magyar Köztársaság elnökét. És a kormány átküld egy dokumentumot, ami itt van a kezemben. Ebben öt hazugságot fogalmaz meg a kormány. Öt olyan tényt, amiről nyilvánvalóan a keltezéskor - Budapest, 2005. augusztus - már tudnivaló volt, hogy nem igaz. Ezek a következők:

Első állítás: "A reálbér összhangban növekszik a termelékenységgel, ezért a versenyképesség javul."

A kettes állítás: "A 2003-ban megindult gazdaságpolitikai irányváltás kedvező hatásai 2005-ben is érzékelhetők, és segítik a hosszú távú egyensúlyi, növekedési pályára kerülést." Mintha ennek mind az ellenkezőjét hallanánk.

A harmadik állítás így hangzik: "Úgy növekedünk, hogy abból holnap sem lesz baj." Vagyis nem hitelből.

A negyedik állítás, amit a köztársasági elnök asztalára tett le a kormány: "A fogyasztás beállt arra a szintre, amelyet megengedhetünk magunknak."

Ötödik állítás: "Az államháztartási deficit 2003-hoz képest 2004-ben több mint 1,5 százalékponttal, az Európai Unión belül az egyik legnagyobb mértékben mérséklődött. Idén tovább csökken az államháztartás hiánya, a nemzeti össztermék 3,6 százaléka lesz" - mondja ezt a kormány a köztársasági elnöknek átküldött dokumentumban 2005 augusztusában.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezek alapján nem érzem túlzásnak megfogalmazni azt a véleményünket, hogy a magyar kormány az általa írásban átadott előterjesztésben félrevezette és megtévesztette a Magyar Köztársaság elnökét.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindennek meg is lett a következménye. Az előbb elmondottak nem hagyták érintetlenül a magyar gazdaság teljesítményét. Ha a vállalkozások világát tekintjük, azt mondhatjuk, hogy 2005-ben körbetartozási hullám indult el, amelyet a kormány nem tudott megfékezni.

(17.30)

Erről a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara kutatóintézetének tanulmánya beszél világosan, a mondatot is onnan idéztem. A 2004-es áfavisszatartások hatása zúdult így a 2005-ös esztendő nyakába, amelyet a kormányzat nem tudott megfékezni.

Ami az önkormányzatokat illeti, a számukra előírt kötelező béremelésekből hiányzott 60 milliárd forint. Mint az Állami Számvevőszék jelentéséből kitűnik, ennek következtében az önkormányzatok rövid lejáratú működésihitel-állománya az előző évihez képest - a rövid lejáratú működésihitel-állománya - 34,1 százalékkal növekedett. A mezőgazdaságról azt állapítja meg az Állami Számvevőszék, hogy a nemzeti kiegészítés kifizetésére a költségvetés nem biztosított elegendő forrást.

Végül, ami a magyar egészségügyet illeti, bizony azt sem kímélte meg a 2005-ös esztendő. A gyógyszertámogatásoknál olyan komoly tervezési hiba történt, hogy az eltérés 23 százalék. Soha nem fordult elő korábban, hogy 65 milliárdos hiány legyen a gyógyszerkasszában.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezek után engedjék meg, hogy egy pillantást vessünk az Állami Számvevőszék által megfogalmazott véleményekre. Az Állami Számvevőszék az Országgyűlés pénzügyi-gazdasági szerve. A saját munkánkat segítő szervezet. Nem a szövetségesünk, nem az ellenfelünk, hanem a munkánkat segítő szakmai szervezet. Rajtunk áll, a mindenkori parlamenti képviselőknek a felelőssége, elsősorban a többséggel rendelkező kormánytöbbség felelőssége, hogy az általa nyújtott segítséget miképpen hasznosítjuk a költségvetési törvény megalkotásakor. Ha ebből a szempontból nézzük a tisztelt Ház teljesítményét 2005-ben, hervasztó következtetésekre juthatunk. A 2005-ös költségvetési vitában az Állami Számvevőszék - tehát a minket segítő szakmai szervezet - az adóbevételek teljesíthetőségéről azt mondja, hogy azok többsége magas, illetve közepes kockázatú. Az alapok tekintetében pedig megfogalmazza, hogy a kiadási előirányzatok nyilvánvalóan alultervezettek.

A 2005-ös költségvetés tényszámai visszaigazolták az Állami Számvevőszéknek azt a véleményét, amelyet 2004 végén nekünk nyújtandó segítségképpen terjesztett az Országgyűlés elé, és amiből a kormánytöbbség semmit sem volt hajlandó befogadni a 2005-ös költségvetési törvénybe. A bevételi előirányzatok felültervezettek - mondta az ÁSZ -, csak az áfa esetében 263 milliárd forint tervezett bevétel maradt el.

De a legérdekesebb állítás, amellyel röviden foglalkozni szeretnék, nem is ezekre a nagy dolgokra vonatkozik. Van az Állami Számvevőszék mostani jelentésében egy olyan passzus, amelyet szeretnék mindannyiunk figyelmébe ajánlani. Azt mondja az Állami Számvevőszék, hogy 2005-ben a kormányzat 852 millió forintért értékesített ingatlanokat. Majd utána két mondat következik, és ezeket szeretném szó szerint az önök figyelmébe ajánlani: "Ebben a körben egy olyan ingatlan sem található - egy olyan ingatlan sem található -, amelyet a KVI a tervezési időszakban a Pénzügyminisztériumnak eladni javasolt, illetve a KVI értékesítési terveiben szerepelt volna. Kincstári vagyonként sem nyilvántartási értékükben, sem pontos megnevezésükben nem beazonosíthatóak." Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az állam által a Kincstárból eladott ingatlanok a bennünket segítő szakmai szervezet jelentésében található mondat szerint sem nyilvántartási értékükben, sem pontos megnevezésükben nem beazonosíthatóak. A legkevesebb, tisztelt hölgyeim és uraim, amit tehetünk, és az Országgyűlés minden képviselőjének érdeke, hogy megtudjuk, mi zajlik itt. Ezért azt javasolom, hogy e tétel tekintetében a tisztánlátás kedvéért az Országgyűlés valamifajta vizsgálatot valamelyik bizottságában legyen kedves megindítani. Meggyőződésem, hogy a magyar képviselők nem mehetnek el egy szakmai szervezet ilyen - bár szakmai, rideg nyelven megfogalmazott, de mégis rémisztő - értékelése mellett.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Summázatot szeretnék végezetül adni arra a négy kérdésre, amelyet mondandóm elején tettem fel. Mit tudunk hát meg a költségvetés zárszámadásáról szóló általános vita tapasztalataiként?

Először is: a kormány gazdálkodási terveiből lényegi elemek nem teljesültek. Ezért 2006 elejére már válságos állapot alakult ki.

A második állításunk, hogy őszinte volt-e a kormány, amikor az előterjesztést készítette: sajnos azt kell mondanom az elhangzott és idézett tények alapján, hogy a kormányzat tudta, de legalábbis tudhatta a gazdaság valós állapotát, és e tekintetben megtévesztette a nagyközönséget.

Felelősen gazdálkodott-e a kormányzat a 2005-ös esztendőben? Azt kell mondanom, hogy úgy tűnik, a rábízott közpénzekkel felelőtlenül bánt, tudván tudta, hogy működésével a pénzügyi válság elhatalmasodását segíti elő, és tudván tudta, hogy válságba fogja rántani Magyarországot.

A szakmai, politikai és erkölcsi alkalmasság próbáját sikerült-e kiállni a 2005-ös esztendőben? Vagyis menet közben, a fejüket felütő bajok láttán adekvát válaszokat adott-e a kormányzat? Azt kell mondanom, hogy a kormányzat adott bizonyosfajta válaszokat, de ezek a válaszok nem voltak adekvát válaszok; az eredmény minősít. Az, hogy hova jutott az ország 2005 végére a pénzügyi folyamatok tekintetében, világossá teszi: a kormányzat nem tett elegendő erőfeszítéseket, hogy év közben elhárítsa a bajt. Vagyis szakmai, politikai és erkölcsi alkalmasságának riasztó lenyomata a 2005-ös zárszámadás, vagyis: nem állta ki az alkalmasság próbáját.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves szocialista Képviselőtársaim! Ezért a Fidesz parlamenti frakciójának nevében azt kell mondanom, hogy ez az előterjesztésük így, ahogy van, ebben a formájában elfogadhatatlan. A mai napon néhány pontban módosító indítványokat nyújtottunk be, amelyek tartalmazzák azokat az állításokat, amelyeket megfogalmaztam. Arra szeretném kérni önöket, hogy ezekkel az állításokkal egészítsék ki a 2005-ös zárszámadásról szóló törvénytervezetet.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 186 2006.10.17. 2:04  133-255

DR. ORBÁN VIKTOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Kékesi képviselőtársammal nincsen vitám, egyetértek azzal, amit elmondott. Kovács képviselőtársamtól a választópolgárok iránt némileg több tiszteletet és megbecsülést szeretnék kérni. Nem tartom helyesnek, hogy bármely fölszólaló parlamenti képviselőt ön úgy torkoljon le, hogy okoskodik, amikor elmondja a véleményét. Népképviselők vagyunk, megválasztottak bennünket, nem velem szemben követ el tiszteletlenséget, azt talán még le is nyelném, hanem azokkal a választópolgárokkal szemben, akik megválasztanak bennünket.

Ami pedig azt illeti, hogy 2005-ben beszéltem-e a parlamentben, tudom, hogy nem az ön kedvenc olvasmánya, de ha föllapozza majd a jegyzőkönyveket, akkor megtalálja a 2005-ben elmondott hozzászólásaimat. Egyébként a maliciózus megjegyzések ügyében csak annyit szeretnék mondani, hogy nem számolom ugyan pontosan, de valahol a 340. parlamenti hozzászólásom körül tartok az elmúlt 16 éves parlamenti képviselői munkám során.

Ami pedig az érdemi észrevételeket illeti, vérbő és egészséges mondatokról van szó, nem tudom őket csúsztatni, meg fogom ismételni. Idézem tehát az őszödi beszédet: "Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél, két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondtunk, az nem igaz." Nem csúsztatom a mondatot sehova, így áll. A következő mondat szintén: "Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt sem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt az MSZP és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi." - idézet vége. És a harmadik: "Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek, szocialista képviselőknek nem kell tudni, ez segítette, hogy túléljük." Nem csúsztattam a mondatokat, így hangzottak el pontosan.

Ami a helyes viselkedést illeti, tisztelt hölgyeim és uraim, sajnos ebben a két percben erre most nem tudok válaszolni, de amint a következő kétperces hozzászólás jogát megkapom, akkor fogok válaszolni erre a pénzügyminiszter úrnak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 196 2006.10.17. 2:23  133-255

DR. ORBÁN VIKTOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Pénzügyminiszter úr, kérem, engedjen meg három rövid megjegyzést! Abban az esetben, hogy ha politikai nyilatkozatok, mint amiket az őszödi beszédből idéztem, nyilvánvaló összefüggésben állnak az ország gazdálkodásával és a kormány irányvonal-vezetésével, akkor nem helyes olyanfajta ténynek minősíteni, amely nem áll összefüggésben szakmai kérdésekkel, mert egy miniszterelnök politikai koncepciója bizony szolgál szakmai koncepciók hátteréül. Nagy baj is volna, ha ez nem így lenne. A szakmai kérdések nem önmagukban állnak meg a világegyetemben, hanem valamilyen program, nagy társadalompolitikai cél vagy politikai szándék jegyében; a legjobb és legkívánatosabb esetben egyébként helyes és támogatandó politikai célok érdekében fogalmazódnak meg. Tehát a politika és a szakma ilyenfajta szétválasztását, amit ön itt tett, most nem tudom akceptálni.

Engedjék meg, hogy a parlament tekintélyének megóvása érdekében Nagy László képviselő úrra ne reagáljak ebben a két percben.

Ami pedig a megszorítások dolgát illeti, itt nyilvánvalóan van egy véleménykülönbség közöttünk, amely nem is oldható föl, ezért mást tartanak kívánatos és helyes magatartásnak önök, és mást mi - erről lehet nyíltan beszélni. A mi meggyőződésünk szerint Magyarországnak egy válságkezelő tervre van szüksége, amely tartalmaz szakmai elemeket, de a szakmát megelőzően tartalmaz két politikai elemet, amihez ragaszkodunk, és amelyektől nem vagyunk hajlandóak ellépni.

Az egyik a felelősségre vonás kérdése. Hogy Magyarország idejutott, ez nem világgazdasági kedvezőtlen tendenciák vagy természeti csapások eredménye, hanem a rossz kormányzásé. Felelősök megnevezését és számonkérését akarjuk.

Másodsorban pedig garanciát akarunk arra, hogy ez még egyszer nem fordulhat elő, tehát ki kell egészíteni például a kormányzat és a költségvetési gazdálkodás demokratikus ellenőrző intézményét. Aztán következhetnek a szakmai kérdések. Ehhez ragaszkodunk.

Ezért mi nem megszorításokról, bár éppen fogalmazhatunk így, hanem egy válságkezelő programról beszélünk, amelynek van két politikai előfeltétele. Addig semmilyen szakmai lépés nem vezethet eredményre meggyőződésünk szerint, mert úgy gondoljuk, hogy kecskére nem bízhatunk káposztát. Ezért mi nem kívánunk önökkel egyetértésben semmit sem megoldani, mi egy válságkezelő programot szeretnénk végrehajtani, és meggyőződésünk, hogy e két politikai szempont teljesülése nélkül a szakmai viták nem vezetnek el a kívánatos eredményhez. Ez a különbség közöttünk, ezt nem titkoljuk, hanem nyíltan valljuk és vállaljuk.

Köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 200 2006.10.17. 2:25  133-255

DR. ORBÁN VIKTOR (Fidesz): Elnézést kérek a pénzügyminiszter úrtól, de csak ilyen szakadozott két percekben van módom kifejteni az álláspontomat.

Egy válságkezelő programra van szükség, amelynek három elemét ismertettem. Mindannyian tudjuk, hogy Magyarország polgáraira megpróbáltatások várnak. A politikai felelősség kérdésének megállapítása kevés.

(18.10)

Hogy milyen jogi felelősség megállapítására van mód, ezt majd a következő hetek és hónapok erre felhatalmazott hatóságainak döntései meg fogják mutatni. Hasonlóképpen a pénzügyi felelősség kérdéséhez. Mi ehhez ragaszkodunk.

Nekünk az a véleményünk, Veres pénzügyminiszter úr, kérem, hogy Magyarország polgárai 1990-ben - hogy önszántukból-e vagy sem, ez most részletkérdés - egyszer már elfogadták, hogy egy nyakig eladósodott ország elhibázott gazdaságpolitikájának a következményeit ők fogják viselni, anélkül, hogy bármifajta felelősségre vonást kértek volna. Ez '90-ben egyszer megtörtént. Szeretném jelezni önnek, ez még egyszer Magyarországon nem fog menni. Azokat a megpróbáltatásokat, amiket az embereknek el kell szenvedni azért, mert önök többek között 2005-ben is engedték azokat a pénzügyi folyamatokat, amikről most beszélünk, felelősségre vonás nélkül az emberek nem fogják elfogadni.

Nekem az a személyes véleményem, hogy ha nem fogadják el, és nem partnerei a mindenkori politikai elitnek, azon belül is elsősorban a kormányzatnak, akkor a társadalmi támogatottság hiányzik a válságkezeléshez, és hiányzik a reformokhoz is. Ezért ragaszkodunk mi ahhoz, hogy az emberek garanciákat kapjanak, hogy még egyszer nem járhatnak így, valamint hogy a felelősségre vonásnak nem ez a színjátékszerű politikai része, hanem az érdemi felelősségre vonás is megtörténjen.

Végezetül még egy megjegyzés, ami az adathamisításokat vagy "csalfaságokat" illeti. Ajánlom az ön figyelmébe azt az előterjesztést, amit "Rövid áttekintés a magyar gazdaságról" címmel küldtek meg önök a köztársasági elnöknek. Idéztem belőle, most csak két mondatot fogok idézni. Nyilvánvaló, hogy augusztusban már nem lehetett igaz, amit mondtak, ezt önök is tudták. "A reálbér összhangban növekszik a termelékenységgel, a versenyképesség javult. A gazdaságpolitikai irányváltás kedvező hatásai 2005-ben is érzékelhetőek - augusztusban mondják -, segítik a hosszú távú egyensúlyi növekedési pályára kerülést." Ezek a valótlan állítások. Ilyen értelemben manipulációk.

Elnézést, hogy túlléptem a kétperces időkeretet. A figyelmüket köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 204 2006.10.17. 2:12  133-255

DR. ORBÁN VIKTOR (Fidesz): Ismét elnézést kérek a szocialista képviselőktől, hogy ilyen fontos ügyekben csak kétperces időkeretben tudok hozzászólni, de a felvetett kérdések súlya indokolja, hogy erre válaszoljak.

Ami a 2002 előtti időket illeti, ha megengedik, nem untatnám önöket ezzel a már kicsit unalmas vitával, hanem ide idézem Medgyessy Pétert. 2002. április 5-én a következőket mondta, én is jelen voltam: "Jó állapotban van a magyar gazdaság, és én ezt a véleményt osztom, és örülök ennek, és tényleg így van." Ezzel, ha megengedi, én be is fejezném annak a kérdésnek a taglalását, hogy ki tette tönkre Magyarország pénzügyi folyamatait, pénzügyi helyzetét.

Ami a reform kérdését illeti, a következőket szeretném mondani önöknek. A reform nem pénzbehajtás. Amit önök most reform címszó alatt művelnek, az nem azonos azzal, hogy átgondoltan, hatékonyságjavítás érdekében, működőképessé teszünk társadalmi alrendszereket. Amit önök tesznek, az most a költségvetési válság kezelése érdekében pénzkivonás a rendszerekből. Hogy jó vagy nem jó, arról lehet vitatkozni, de egy dolgot szeretnék kérni, hogy ne járassuk le a jövőre nézve a "reform" kifejezést, azt semmiképpen se keverjük össze az emberek zsebéből kivont összegek behajtásának problémájával.

Ami azonban a reformokat illeti, amelyek, mint említettem, nem pénzbehajtást jelentenek, reformokra szükség van. De szeretném, ha elfogadnák, vagy legalábbis megfontolnák azt a véleményünket, hogy a reform nem hoz pénzt. A reform az első két, de inkább négy évben pénzt visz. Hogy egy klasszikust idézzek, kicsit módosítva: nem keveset, sokat. Nem kicsit kerül pénzbe, hanem nagyon. Tisztelt hölgyeim és uraim, ezért reformokat bevezetni költségvetési válságkezelés érdekében értelmetlen dolog. A reformhoz pénz kell. Külön kell választani a válságkezelést, és külön kell választani a reformokat.

Nekünk mind a két kérdésben van álláspontunk. Mint az előbbi hozzászólásból kiderült, a válságkezelés kérdéséhez olyan kérdéseket kapcsolunk hozzá, amelyeket önök nem tudnak elfogadni. Ezt én belátom.

A reformok ügyében pedig azt gondolom, hogy majd a későbbiekben, ha lesznek előterjesztések a tisztelt Ház asztalán, akkor érdemi vita alakulhat ki.

Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 208 2006.10.17. 1:45  133-255

DR. ORBÁN VIKTOR (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel az ország mai helyzetére, valamint az azért viselendő felelősség egyértelmű voltára, ami az önök miniszterelnökének beszédeiből kiderült, kicsit mulatságosnak tartom, hogy akár csak egy mondat erejéig, de ismét a 2002 előtti időkről kell mondanom néhány gondolatot.

Megismétlem még egyszer Medgyessy Pétert. Így beszélt: "Magyarország jó állapotban van. Jó állapotban van a magyar gazdaság, én osztom ezt a véleményt, és örülök ennek, és tényleg így van." De tegyük fel, hogy Medgyessy Péter tévedett. Tegyük fel, hogy tévedett. Föltéve, de nem megengedve, akkor is 2002 és 2006 között eltelt négy esztendő. Ha négy esztendőn keresztül nem sikerült kiigazítani önök szerint kedvezőtlen pénzügyi folyamatokat, az vajon milyen bizonyítványt állít ki egy kormányzásról? Én most nem akarok erős szavakat használni. De mindenesetre felveti, minimum felveti az alkalmasság kérdését.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Még egyszer mondom, nem csúsztatok, pontos mondatokat olvasok, örülök, hogy újra megtehetem. Ezeket a mondatokat nem én mondtam, hanem Magyarország ma hivatalban lévő miniszterelnöke.

(18.20)

Így hangzik a mondat: "Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondtunk, az nem igaz." Majd máshol: "Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt sem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt az MSZP és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi." Ezeket a mondatokat szeretném az önök figyelmébe ajánlani.

Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 212 2006.10.17. 2:23  133-255

DR. ORBÁN VIKTOR (Fidesz): Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Két olyan fontos állítást tett, amelyek alapvető gazdaságpolitikai kérdéseket érintenek, ezért kérek most ismét szót. Ha valóban úgy van, hogy a most begyűjtött, az emberektől most elvett pénz egy része nem a költségvetési stabilizációra megy, hanem reformokra, akkor mi akadálya van annak, hogy azt a pénzt, amit reformok céljából szednek be akár az emberektől, akár a vállalkozói szférától, belehelyezzék egy reformalapba, hogy világosan elváljon egymástól a két dolog, és pontosan tudjuk, hogy mi az, amely áldozatot azért hozunk meg, hogy helyrebillentsük a költségvetést, és mi az az áldozat, amit a jövő érdekében hozunk meg valamifajta reformok érdekében. Szerintem erről érdemes beszélni. Ezzel az állításával egyetértek, csak továbbfűzném ezt a gondolatot.

A második állításával - amely időben megelőzte az elsőt - nem értek egyet. A magyar gazdaság ma nincs jó állapotban, ugyanis ma az a helyzet Magyarországon, hogy a költségvetési hibák, a rossz költségvetési és államháztartási politika most már rázuhan a gazdaságra. A mi fölfogásunk szerint egy gazdaság két mutató alapján ítélhető jónak, mi ezt tartjuk a két legfontosabb mutatónak, ha arról beszélünk, hogy egy gazdaság jó állapotban van-e vagy sem.

Az egyik ilyen mutató, hogy mennyi embernek tud munkát adni. Ha egy gazdaságban az várható, hogy egyre többen tudnak a munkájukból megélni, akkor az a gazdaság, ha nincs is jó, de legalább biztató állapotban van. Önök leírták a konvergenciaprogramban, hogy egy olyan gazdaságpolitikai programot hajtanak végre, aminek következménye lesz a munkanélküliség növekedése, vagyis a magyar gazdaság a jövőben nem egyre több, hanem egyre kevesebb embernek ad majd munkát. Ezért nem tudjuk elfogadni azt a kitételt, hogy jó állapotban van a magyar gazdaság.

A második szempont, ami alapján mi megítéljük, hogy bármely ország gazdasága jó állapotban van-e vagy sem - benne a magyar gazdaságot is -, azt kell mondjam, a növekedési kilátások. Ha a gazdaság növekedési kilátásokkal rendelkezik, tehát egy gyorsuló növekedés, bármilyen kicsi arányban, de bővülő növekedési lehetőségek várnak rá, akkor a gazdaság, ha nem is jó, de legalább biztató állapotban van. Az önök előrejelzései szerint azonban a magyar gazdaság növekedési üteme nem nőni, hanem csökkenni fog, ezért vitatkozunk azzal az állítással, miszerint a magyar gazdaság ma egyébként jó állapotban lenne. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
32 14-16 2006.11.16. 40:51  1-273

DR. ORBÁN VIKTOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! (Derültség és közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Nézz már hátra!)

ELNÖK: Én fiúnak érzem magam.

DR. ORBÁN VIKTOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetéssel kapcsolatos vita három eddig elhangzott hozzászólására szeretnék először reagálni, mielőtt kifejteném képviselőcsoportunk álláspontját. A pénzügyminiszter, akit figyelmesen végighallgathattunk, azt mondta, rövid idő állt rendelkezésre. Az Állami Számvevőszék elnöke szintén használta ezt a fordulatot.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az idei év olyan év, amikor önkormányzati választás is volt. Ilyenkor általában egy hónappal több idő áll rendelkezésre, hogy a kormány benyújtsa a tisztelt Ház elé a költségvetést. Következésképpen elvileg nem kevesebb, hanem több időnek kellene rendelkezésre állnia, ezért azokat az önfelmentő mondatokat, amelyek az idő rövidségére hivatkozva el nem végzett munkákat próbálnak elfogadhatóvá tenni, nem tudjuk elfogadni.

Szeretném jelezni azt is, hogy nem az első eset, amikor a mostani kormánytól ilyen mentegetőzést hallunk. A konvergenciaprogramnál is így állt a helyzet. Augusztus 29-én hívták össze a pártok képviselőit a szeptember 1-jén elfogadandó konvergenciaprogramot megbeszélni. De ha a konvergenciatanács ezzel kapcsolatos véleményét idézem, akkor hasonló helyzetet látunk, hiszen ők is azt mondták, rövid volt az idő, és a reformokról ráadásul nem tudtak képet alkotni, amikor kialakították az álláspontjukat a konvergenciaprogramról.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ami az Állami Számvevőszék elnökének hozzászólását és előterjesztését illeti, a következőket szeretném megjegyezni. Az Állami Számvevőszék az Országgyűlés szerve, a mi munkánkat segíti. Jelentése nem pártpolitikai kérdés; nem jobb- vagy baloldali kérdés, nem szocialista vagy fideszes kérdés. Mindannyiunk képviselői munkáját segíti, hiszen egy ekkora költségvetést egy ilyen segítő szervezet munkája nélkül nem tudnánk áttekinteni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A képviselő, mármint az Állami Számvevőszék elnöke, aki képviselte itt a Számvevőszéket, a következő mondatokat mondta: "A bevételekről nem tudott az Állami Számvevőszék teljes körű véleményt kialakítani." Miért nem? Hát akkor hogy fogunk vitatkozni róla, ha az a szervezet, amely a legnagyobb szakmai felkészültséggel rendelkezik, nem tud nekünk véleményt mondani arról, hogy vajon a bevételek teljes körű áttekintése után azok reálisak-e vagy sem?

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Arról is említést tett az Állami Számvevőszék elnöke, hogy a kapcsolódó szakmai törvényeket még nem elemezhették. Tisztelt szocialista és fideszes, szabad demokrata, MDF-es képviselőtársaim, hogy fogunk vitatkozni a költségvetésről, ha ahhoz nyilvánvalóan súlyosan kapcsolódó törvényeket a mi munkánkat segítő Állami Számvevőszék még nem tudott áttekinteni, ha azoknak a hatását nem tudtuk megvizsgálni?

Az Állami Számvevőszék elnöke tett egy rövid megjegyzést arról is, hogy jelentős bevételt vár a kormányzat az állami vagyon értékesítéséből. Engedjék meg, hogy itt egy más megközelítésmódot is a figyelmükbe ajánljak. Ezt mi nem tartjuk szerencsésnek. Rendszeresen szó esik a költségvetés vitája során, más gazdaságpolitikai viták során is arról, hogy az állami vagyon értékesítése elvileg akkor jó, ha abból államadósságot lehet törleszteni. Nade, ki felé is áll fenn a mai magyar állam adóssága? Ugyanis egyvalakiről mindig elfeledkezünk: ezek azok az emberek, az a tömeg, aki 1990 előtt dolgozott Magyarországon. Ugyanis mindannyian emlékezhetünk rá, hogy az állami vagyon azért halmozódott fel Magyarországon, túl azon, hogy a kommunista párt elvette az emberektől azt, ami az előző rendszerben még az övék volt, mert gyarapította a kommunizmus, szocializmus idején ezt az állami vagyont az állam oly módon, hogy bevallotta, hogy nem kapjuk meg a munkánk ellenértékének teljes összegét, hanem annak egy részét ingyenes egészségügyre, kórházakra, iskolákra és más fontos közös célokra fogjuk fordítani. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Oktatásra.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ki nem fizetett bérrel tartozik az állam azoknak az embereknek, akik 1990 előtt dolgoztak. Ennek a ki nem fizetett bérnek a fedezete az az állami vagyon, amelyből nagy örömmel évről évre sikerként bemutatva ezt, értékesítünk, nem azoknak, akiknek egyébként tartozik az állam az elmaradt munkabérrel, hanem másoknak. Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, az állami vagyon értékesítésének ilyen mértékével nem tudunk egyetérteni.

Az Állami Számvevőszék elnöke azt a mondatot is elénk hozta, hogy az adó- és járuléknövekedés nem kedvez a gazdaság kifehérítésének. Tekintettel arra, hogy Kovács Árpád úr, az Állami Számvevőszék elnöke a magyar közélet legendásan udvarias alakjai közé tartozik, ezért ezt egy súlyos figyelmeztetésnek kell tekinteni. Az adó- és járuléknövekedés nem kedvez a gazdaság kifehérítésének - ha erőteljesebb nyelvre fordítjuk, ez azt jelenti, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy jelentősen növelni fogja.

A mai magyar gazdaság egyik legnagyobb gondja éppen az, hogy a becslések szerint mintegy 20 százaléka a magyar gazdaság teljesítményének a nem látható szürke, reményeink szerint kisebb része pedig feketegazdaságban jön létre. A mi szakértői becslésünk szerint a fekete- és szürkegazdaság aránya a mostani adó- és járuléknövekedések eredményeképpen felcsúszhat a 25-30 százalékos tartományba is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tett egy javaslatot is az Állami Számvevőszék elnöke, amit szeretnék elfogadni, és a frakciónk nevében támogatni. Azt javasolta, hogy az állami cégek hitelfelvétele és kötvénykibocsátása, illetve ennek rendje változzék meg, kerüljön erős kontroll alá, sőt ha lehet, a kormányzat tiltsa meg. Mi az erre vonatkozó javaslatot támogatni fogjuk.

Nem beszélt róla, de azt is javasolta írásos jelentésében az Állami Számvevőszék, hogy a magyar gazdáknak, a mezőgazdaságból élőknek járó támogatás, nemzeti kiegészítés része külön sorban kerüljön feltüntetésre a költségvetésben. Mi ezt támogatjuk, és azt kérjük a kormányzó pártoktól, hogy ne tagadják meg az Állami Számvevőszéknek és a magyar gazdáknak ezt a már korábban is megfogalmazott közös, szakmai szempontból is jogos kérését.

Ami az előttem szóló frakcióvezető asszony hozzászólását illeti, két rövid megjegyzést szeretnék tenni. Régi munkásmozgalmi taktikával van dolgunk, tisztelt hölgyeim és uraim (Derültség és moraj az MSZP soraiban. - Közbeszólások ugyanonnan: Már vártuk!). Két párt is alkalmazta ezt. Az egyiket úgy hívták, hogy (Közbeszólás az MSZP soraiból: Fidesz!) Német Szocialista Munkáspárt, a másikat pedig úgy hívták, hogy Magyar Szocialista Munkáspárt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ennek a politikai taktikának a lényege abban áll, hogy a kormánynak soha nem az a dolga, hogy kormányozzon, nem arra helyezi a hangsúlyt, hogy jó döntéseket hozzon, majd próbálja megvédeni érvekkel azokat a változásokat, amelyek megtestesülnek a döntésekben, hanem - hogy közelmúltban közzétett iratokból is idézhessek - az a dolga, hogy az ellenzéket folyamatosan támadni kell, ellenségképet kell felépíteni, veszélyt kell megfogalmazni, patás ördögöt kell a horizontra rajzolni (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem te csinálod ezt?), és utána ezt az ellenséget, ezt az ellenségképet meg kell vádolni a legképtelenebb vádakkal. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Bagoly mondja verébnek!)

(10.50)

A történészek között vita van arról, hogy ezt a politikai taktikát Hitler tanulta-e Sztálintól, vagy Sztálin tanulta Hitlertől. (Dr. Ujhelyi István: És kitől tanulta Orbán?) Tekintettel arra, hogy (Zaj. - Az elnök csenget.) a magyar politikatörténet miatt hozzánk inkább a kommunista diktatúra időszaka esik közelebb, ezért azt kell mondanom (Közbeszólás az MSZP soraiból: Témánál vagyunk!), hogy itt egy régi, Magyarországon már ismert vitakultúra, rossz, hagyományos vitakultúra feléledését láthattuk.

Ha azonban mégis engedünk a csábításnak, ami egyébként nem helyes, mert elviszi az időnket és az erőnket az ország előtt álló fontosabb kérdések megvitatásától, de ha mégis engedünk a csábításnak - és a saját szavazóink miatt ezt most meg kell tennem -, azért kérem a frakcióvezető asszonytól, hogy két rövid megjegyzést fogadjon el.

Amikor a 2001-es utolsó, a polgári kormányzás idején utolsó teljes évet lezárhatta a Magyar Országgyűlés, akkor Magyarországon az államadósság nemzeti össztermékhez viszonyított aránya 54 százalék alatt volt, 53,4. Ez 2006-ban, bár a becslések eltérnek, de a legoptimistább is 68 százalékot mond, szerintem a 70 százalékot is eléri. A költségvetés hiánya az utolsó teljes esztendőben, 2001-ben 4,5 százalék volt, és most, miután a pénzügyminiszter korrigálta a korábbi költségvetési számokat, amelyek erre a most folyó esztendőre vonatkoznak, korrekciók nélkül a 10 százalékot is elérné. A helyzet meglehetősen súlyos, mégis némi malíciával mondom, hogy ha figyelem az önök költségvetési terveit és számait, akkor azt mondhatom, hogy talán néhány év múlva visszajuthatunk oda, ahonnan el sem kellett volna indulnunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A második megjegyzés, amit a frakcióvezető asszony figyelmébe szeretnék ajánlani, Medgyessy Péter miniszterelnök úrtól származik, 2002. április 5-én mondta szó szerint: "Jó állapotban van a magyar gazdaság, és én ezt a véleményt osztom. És örülök ennek, és tényleg így van." (Derültség a Fidesz soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha a kétéves költségvetést egynek vesszük, akkor a tizenötödik költségvetési vitán vehetek részt (Közbeszólás az MSZP soraiból: Na!), ami annak a demokratikus változásnak az eredménye, amely 1990-ben történt Magyarországon. Sok mindent láthattam már költségvetési vita címszó alatt itt a tisztelt Házban. Amire azonban most a kormányzó pártok készülnek, arra az elmúlt tizenhat évben a tizenöt költségvetési vita során még nem volt példa; arra, hogy egy kormány egy olyan költségvetést próbáljon elfogadtatni, amely éppen az ellenkezőjét tartalmazza annak, mint amire felhatalmazást kapott a választóktól. Olyat már láttam az elmúlt tizenöt évben itt a tisztelt Ház falai között, hogy valamit át kellett ütemezni, olyat is láttam, hogy valamiről kiderült, hogy nem állta ki a gyakorlat próbáját, de olyat, hogy valaki ellentétes irányba akarjon elindulni, mint amire fölhatalmazást kapott, no, erre még nem volt példa.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ráadásul nemcsak ígérték, hogy más irányba fognak haladni, nemcsak ígéretekről beszélek, egyenesen eskükről beszélek; önök esküdöztek, becsületszavukat adták - idézek ismét -: "A mi kormányunk az adócsökkentés kormánya, legőszintébb becsületszavamra mondom." Ennyit az őszinteségről, ennyit a becsületről meg a legőszintébb becsületszóról. (Arató Gergely: Taníts minket őszinteségből!)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A baj gyökere valószínűleg a demokráciáról vallott fölfogásban keresendő. Ugyanis egy választás nem arról szól, hogy melyik politikai erő kormányozza az országot, ez csak következmény. Egy választás mindig arról szól, hogy a választópolgárok szerint milyen irányba kell elindulnia az országnak. Az emberek nem pártokat választanak, bár vannak pártagymosottak, akik ezt gondolják, hanem közös jövőt választanak, és ennek az irányát el is döntik, majd annak a kormánynak adnak fölhatalmazást, amelyről azt gondolják, ígéretei, legőszintébb becsületszava, fogadkozásai szerint majd abba az irányba fog haladni.

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, valójában az emberek a személyes életükről döntenek, ezért nem lehet semmibe venni a döntésüket. Aki semmibe veszi a döntésüket, és az ellenkező irányba akarja elindítani az ország közös jövőjét, az megsérti és megalázza az embereket, valójában bevallja, hogy egyszerű hatalmi eszköznek tekinti őket. Ez a fölfogás valójában azt jelenti, hogy miután megvan a többség, azt gondolják a kormánykoalíció pártjai, azt tehetnek, amit akarnak. Meggyőződésem szerint ehhez önöknek nincsen joguk, és önöknek erre nincs felhatalmazásuk. Ezért kell azt mondanom, hogy ma Magyarországon felhatalmazás nélküli kormányzás, demokratikus kormányzati döntések helyett pedig diktátumok vannak, és az előttünk fekvő költségvetés sem más, mint a felhatalmazás nélküli kormányzás terméke.

Ez a költségvetés, tisztelt hölgyeim és uraim, megszülethet az előírt törvények eljárási rendjének a betartásával - reméljük, így is fog megszületni -, de nincs elfogadottsága, ezért ez egy legális költségvetés lesz, de illegitim. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Bravó!)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Összességében már ez az egy érv is elegendő lenne arra, hogy egy magunkfajta demokrata, egy polgári demokrata elutasítsa ezt a költségvetést. (Moraj és derültség a kormánypártok soraiban.) De tisztelt hölgyeim és uraim, nézzük meg mindezt egy másik szempontból - mármint a költségvetést -: ad-e választ ez a költségvetés a magyar emberek és Magyarország legfontosabb gondjaira (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ad!), kiolvashatók-e belőle közös nemzeti célok, amelyeknek az elérését szolgálni akarja ez a költségvetés, kiolvashatók-e azok a nagy közös célok, amelyek alkalmas eszköze kívánna lenni az előttünk fekvő költségvetés?

Itt ugyanazt a betegséget tapasztaljuk a költségvetés elolvasása után, mint a kormányprogramban. Ez nem meglepő, hiszen a költségvetés nem más, mint a kormányprogram következő évre vonatkozó tükre. A kormányprogram vitájában is fölhívtam az önök figyelmét, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy korrigálják az elképzeléseiket, és nevezzék meg azokat a legfontosabb, közös jövőnket megtestesítő kérdéseket, amelyeket előnyben kívánunk részesíteni, amikor a rendelkezésünkre álló eszközök felhasználásáról döntünk. Lett volna fél év arra, hogy ez megtörténjen.

Azt látom a költségvetésből, hogy ez nem történt meg. Nem arról van szó, hogy rossz válaszokat adnak bizonyos kérdésekre, ez egy szakmai vita, hanem arról, hogy a legfontosabb kérdéseket nem sikerül megnevezni. Márpedig ha nem nevezzük meg a legfontosabb kérdéseket, akkor nem is tudunk rájuk jó választ adni. Ezért ismét szeretném fölhívni az önök figyelmét, hogy meggyőződésünk szerint hazánk jövője szempontjából a legfontosabb kérdés a népesedési helyzet, ezért minden eszközt arra kell fordítani, hogy ez a kérdés kapjon legalább megnyugtató választ.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Magyarország tragikus demográfiai helyzetben van: 650 ezerrel vagyunk kevesebben, mint huszonöt éve voltunk, és ez annak ellenére van így, hogy a bevándorlás és a kivándorlás mérlege 180 ezres pozitívumot mutat Magyarország számára. És így is, hogy 180 ezerrel többen jöttek be Magyarországra, mint amennyien elhagyták hazánkat az elmúlt huszonöt évben, mégis 650 ezerrel kevesebben vagyunk.

A jövő jól látható, ki lehet számolni: 2020-ban oda jutunk, hogy a húsz év alattiak és a hatvanöt év felettiek aránya meg fog egyezni, a teljes népesség 20-20 százaléka lesz, 60 százalék lesz az aktív korban lévőké. Látható, hogy az öregedés gyorsulni fog, a Ratkó-korszak nagy évjáratai el fogják érni a nyugdíjkorhatárt; és ehhez vegyük hozzá, hogy a határon túli magyarok körében a helyzet még rosszabb, mint itt, a határokon belül. Ezért ennek a költségvetésnek valamilyen választ kellene adni arra a kérdésre, hogy hogyan, a következő évben mit kívánunk tenni annak érdekében, hogy ezt a demográfiai helyzetet megváltoztassuk.

Magyarországon ma a gyermekvállalás a legnagyobb szegénységi kockázat, ezt a tényt ez a költségvetés tovább erősíti. Az adórendszerünk családellenes. Az emberek gyermekvállalási döntése előtt magasodó akadályokat kellene elhárítanunk, ehelyett ezeket az akadályokat magasítja az előttünk fekvő költségvetés, vagyis ez a költségvetés is családellenes, tisztelt hölgyeim és uraim. A munkaerőpiac családellenes: a részmunkaidő aránya rendkívül alacsony, és nem látjuk a lépéseket, mitől növekedne és zárná be azt az ollót, amely a 6 százalékos magyar részmunkaidő és az európai 32 százalékos részmunkaidő között van.

A második helyre ennek a költségvetésnek meggyőződésem szerint a demográfiai kérdések után a személyes társadalmi felemelkedés lehetőségének kérdését kellene tennie, hogy azok, akik a rendszerváltáskor a vesztes oldalra kerültek, vagyis a rendszerváltás vesztesei, kapjanak valami hihető esélyt arra, hogy ők is átkerülhetnek a másik oldalra, hogy nekik is tartogat valamit a jövő a túlélés lehetőségén túl. Ha személyesen nekik talán már nem is tartogat, esetleg az életkoruk miatt, legalább a gyermekeik számára. A személyes társadalmi felemelkedés tanuláson keresztüli útját támogatnia kellene minden magyar költségvetésnek.

(11.00)

Ez a költségvetés a személyes felemelkedés tanuláson keresztül vezető útját elzárja, rácsapja az ajtót a szegény gyerekekre. (Felzúdulás az MSZP soraiban. - Tatai-Tóth András: Demagógia! - Arató Gergely: Egyszerűen nem igaz.) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A tévénézők nem tudják, hogy miért fogom mondani, amit most mondok, de itt a szocialista képviselőtársaim azzal a megjegyzésükkel tiszteltek meg, hogy ez demagógia. Lehet erkölcsi kérdéseket demagógiának minősíteni, azonban a társadalmi felemelkedés kérdése erkölcsi kérdés. Megjegyzem, szerintem mindenkinek a számára az, aki az előző rendszerben járt egyetemre vagy főiskolára.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Itt, akik a parlament padjaiban ülnek, talán a legfiatalabbakat leszámítva, mind az előző rendszerben jártak még egyetemre és főiskolára ingyen. Ingyen, tisztelt hölgyeim és uraim! (Gőgös Zoltán: Mégis szidjátok!) Ezért mi hálásak vagyunk Magyarországnak, nem a Kádár-rendszernek vagyunk hálásak, hálásak vagyunk mindenkinek, aki segített ebben bennünket. Elsősorban persze a szüleinknek, de mindenki másnak is, és ezért számunkra továbbra is erkölcsi kérdés, hogy mi nem támogathatunk, nem is fogunk támogatni semmilyen indítványt, ami a személyes társadalmi felemelkedés oktatáson keresztül vezető útját elzárja a fiatalok előtt. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A harmadik helyre ennek a költségvetésnek a munka ügyét kellene állítania. (Zaj és közbeszólások az MSZP soraiban.) Sajnos, a költségvetés a növekvő munkanélküliség kérdését nem kezeli megfelelő súllyal. A regisztrált munkanélküliek száma egyfolytában nő, és lassan eléri a 8 százalékot. 100 emberből 38-an dolgoznak, és van 500-600 ezer olyan honfitársunk, aki nem dolgozik, de már munkáért sem jelentkezik. Ezért nekünk munkahelyeket kellene teremtenünk, nem csak a legképzettebbek számára, hiszen az ország egy részét éppen most zárjuk ki abból a lehetőségből, hogy képzetté válhasson. A most állás nélkül lévő 500-600 ezer, már munkáért sem jelentkező ember számára nekünk olyan munkalehetőségeket kellene létrehoznunk a költségvetés segítségével is, ahol az alacsony képzettségű emberek is el tudnak helyezkedni. Nekik is jár az esély, hogy ha akarnak, akkor munkából fenn- és eltarthassák magukat és családjukat.

Szeretném fölhívni az önök figyelmét arra, hogy a nyugdíjkorhatár felemelése nem fog segíteni a problémán. Ugyanis a férfiak tekintélyes része (Göndör István: Ki akarja emelni?), ugyanis a nyugdíjasok tekintélyes része a nyugdíjkorhatár előtt sodródik ki a munkahelyekről. Én örülök annak, ha a szocialisták majd itt nyilatkoznak arról, hogy egyébként ilyen tervük nincsen.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ennek a költségvetésnek foglalkoznia kellene azzal a kérdéssel is, hogy Magyarországon valójában nem egy gazdaság van, hanem kettő, és lépéseket kellene tenni a költségvetésnek abba az irányba, hogy a két különálló magyar gazdaságot egyesítsük. Nekünk van egy sikeres külföldi gazdaságunk, amely itt van Magyarországon, és van egy túlélésért küzdő hazai gazdaságunk. Ne áltassuk magunkat, a jövedelem tekintélyes része, a növekedés nagy része a külföldiek által uralt szektorban jön létre. Magyarok ebből alig részesednek. Ez magyarázza meg, hogy miért nem érzik Magyarországon az emberek egyébként még akkor sem a gazdasági növekedés pozitív hatását, amikor statisztikailag korrekten, valóban van növekedés Magyarországon.

Én örülök annak, hogy a Magyarországon működő külföldi befektetők megtalálják Magyarországon a számításukat. Annak is örülök, hogy elég erősek. Annak is örülök, hogy a kormánnyal szemben is elég erősek, és képesek a szakmailag indokolt érdekeiknek érvényt szerezni, mint legutóbb is történt, amikor nagy nemzetközi cégek föllépésének eredményeképpen a kormány azt mondta: rendben van, a szolidaritási adót, ha fejlesztésre, kutatásra fordítják, nem kell befizetni a költségvetésbe. Uraim, ne kerülgessük a forró kását! Kutatásra, fejlesztésre fordítani elsősorban külföldi befektetők tudnak Magyarországon. Ha ezt a lehetőséget és csak ezt adjuk meg nekik, amit egyébként támogatunk, akkor ezzel a lehetőséggel a magyar kis- és középvállalkozók nem tudnak élni. Márpedig, ha az a helyzet, hogy az előttünk álló nehéz időszak teherviseléséből az érdekerejük miatt ezt elérni képes nagy nemzetközi cégek kimaradnak, a magyarok számára nem nyújtunk valamilyen alternatív lehetőséget, hogy társadalmilag fontos cél érdekében ők is elháríthassák a szolidaritási adófizetés kötelességét, akkor ebből az következik, hogy a válságért viselendő teherből egyre nagyobb és nagyobb arány jut a magyarokra, és egyre kisebb és kisebb a külföldi cégekre.

Ez senkinek sem érdeke, még a külföldieknek sem, tisztelt hölgyeim és uraim, ezért én szeretném, ha ez a költségvetés tartalmazna egy javaslatot arra nézve - nyújtunk is be majd ilyet a Vállalkozók Pártjával történt konzultáció után -, amely lehetővé teszi a magyar kis- és középvállalkozók számára, hogy ne csak az Audik, hanem a magyar kis- és középvállalkozók is visszaigényelhessék azt az összeget, amit szolidaritási adó címén befizettek a költségvetésbe. Ez így igazságos, és így helyes.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Összefoglalva tehát, azt kell mondanom, hogy ez a költségvetés nem ad választ a közös jövőnk szempontjából legfontosabb kérdésekre, és nem visz közelebb a közös gondjaink megoldásához sem.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A költségvetés készítői a saját kárukon sem tanulnak. Okos ember más kárán tanul, a buta a sajátján. De mit mondjunk arról, aki a sajátján sem? Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt hónapokban három tényre derült fény. Az első: becsapták, megtévesztették és félrevezették az embereket. Az idevonatkozó klasszikus idézet így hangzik, önöket idézem: "Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet, teljesen világos volt, hogy amit mondtunk, az nem igaz, hazudtunk reggel, éjjel, este." Itt az idézet vége.

Másodszor: kiderült, hogy tönkretették a magyar gazdaságot. Kiderült, hogy a hatalom megtartása szempontjából a kormányzó pártok veszélyesnek ítélték a pénzügyi válság elhárításához szükséges kormányzati lépéseket, inkább hagyták elhatalmasodni a bajt. Az idevonatkozó klasszikus idézet önöktől a következőképpen hangzik: "Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk elképzelni, hogy az MSZP-SZDSZ közös kormányzása ezt megteszi."

A harmadik tény, amivel számot kell vetnünk a költségvetés vitájában, hogy a hazugsághadjárat, az emberek megtévesztése érdekében a kormányzó pártok kiiktatták a kormányzati hatalmat ellenőrző intézményeket, lényegében megszüntették a költségvetés tervezése és végrehajtása feletti demokratikus kontrollt. Az idevonatkozó klasszikus idézet önöktől így hangzik: "Isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége meg trükkök százai, amiről nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük." - idézet vége. Sőt, tisztelt hölgyeim és uraim, nemcsak a költségvetési tervezés demokratikus kontrollját iktatták ki, hanem a köztársasági elnököt is becsapták és félrevezették, egy korábbi vitában az oda átküldött dokumentum alapján már ezt bemutathattam önöknek.

Ennek a költségvetési tervezés és végrehajtás feletti demokratikus kontrollnak az egyik legfontosabb láncszeme az Állami Számvevőszék. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mint mondtam, az Állami Számvevőszék azonban nem tudta teljeskörűen elvégezni a munkáját. Idézek az Állami Számvevőszék parlament elé benyújtott dokumentumából, a 16. oldal egyik bekezdése: "A költségvetési törvényjavaslatban szereplő előirányzatok és az ágazati törvények közötti összhang, az előirányzatok kockázatainak teljes körű elemzése, véleményezése nem volt megoldható." 17. oldal: "A törvényjavaslat sem foglalja össze és vezeti le a tervezett, illetve megvalósult intézkedések, folyamatok számszerűsített hatásait." Hát, akkor mit csinál, ha ezt sem? "Hiányzik a további két évre várható hatások előzetes számbavétele is." Hogy lehet így tervezni, tisztelt hölgyeim és uraim?! (Gőgös Zoltán: A 2002-essel mi volt? Ami meg sem történt!)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tovább, ugyanezen az oldalon, a 17. oldalon: "Nem jelennek meg áttekinthetően összefoglalva a többéves elkötelezettségek hatásai." (Gőgös Zoltán: Nem is volt költségvetés!) Azt kell hát mondanom, tisztelt hölgyeim és uraim... Államtitkár úr bekiabálásait is szívesen meghallgatom, csak engedje meg, hogy befejezzem a mondatomat! De ha szólni kíván, akkor én szívesen átadom önnek a szót, és meghallgatjuk a bekiabálását, hadd hallja az ország teljes közvéleménye az épületes megjegyzéseket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) Amennyiben nem, akkor engedje meg, hogy folytassam! Azt kell tehát mondanom, hogy ez a költségvetés az előbb említett három szempontból történt vizsgálat után nem legitim, nem célozza meg a közös nagy kérdéseket, és nem veti alá magát a szükséges demokratikus szakmai ellenőrzéseknek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha mindez nem, akkor micsoda ez a költségvetés? Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez a költségvetés a hazugság ára. (Felzúdulás, derültség és közbeszólások az MSZP soraiban.) Mielőtt megvilágíthatnám a bekiabáló szocialista képviselők számára is ezt a gondolatot, engedjék meg, hogy először szenteljek egy mondatot annak, hogy hogyan jutottunk ide. Hogyan jutottunk oda, hogy a magyar költségvetés egy brutális, minden emberiességet, együttérzést és szolidaritást nélkülöző törvényjavaslatát kell most tárgyalni a Magyar Országgyűlésnek? (Közbeszólások az MSZP soraiban.)

(11.10)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem az emberek tehetnek a kialakult helyzetről. Itt a szocialisták ismét bekiabálnak és viccelődnek, de nem annyira vicces, amit mondok, tisztelt képviselőtársaim. Ugyanis a magyar választópolgárok az elmúlt négy évben mindent megtettek azért, hogy az ország ne jusson ide. Nem dolgoztak kevesebbet, mint korábban. Ugyanolyan becsületesen végezték el a munkájukat, mint a megelőző években. A tanárok, akik most közellenségnek kiáltatnak ki, mert túl sokan vannak, és túl sok pénzt emésztenek föl, ugyanolyan becsületesen tanítottak az elmúlt négy évben, mint korábban. Nem ők juttatták ide az oktatási rendszert. Az orvosok nem gyógyítottak rosszabbul, és nem végezték rosszabbul a munkájukat az elmúlt években sem, mint a megelőző esztendőkben. Ők nem tehetnek a kialakult helyzetről. A gazdák nem keltek fel később, hogy kimenjenek a földekre, hanem ugyanúgy hajnalban tették ezt, mint korábban, tisztelt hölgyeim és uraim, a magyar gazdák nem tehetnek arról, hogy a magyar gazdaság ide jutott. A vállalkozók sem lettek tehetségtelenebbek Magyarországon, kedves szocialista képviselőtársaim, sőt még a közigazgatásban dolgozó emberek, akik szintén közellenségnek kiáltatnak ki, sem végezték hitványabbul a munkájukat az elmúlt négy évben, mint korábban.

Akkor mégis hogyan jutottunk ide, tisztelt hölgyeim és uraim? Mondhatnánk, hogy a külvilág. Ezt ismerjük, a nemzetközi helyzet szokott fokozódni. De tisztelt hölgyeim és uraim, most azonban az a helyzet, hogy ezt sem mondhatjuk, mert a nemzetközi helyzet se nem fokozódott, se nem élesedett (Közbeszólás az MSZP soraiból: Van még lejjebb?), hanem a világgazdaság bizony kedvező föltételeket adott arra, hogy sikeres lehessen a magyar gazdaságpolitika. Természeti vagy politikai katasztrófa sem rázta meg Magyarországot.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az igazság az, hogy ez a költségvetés azért a hazugság ára, mert most kell Magyarország vétlen polgárainak megfizetni, hogy a kormány két éven keresztül azt hazudta az embereknek, hogy minden rendben van, miközben napról napra haladtunk a válság felé. A kormány most azt a pénzt akarja beszedni az emberektől, a vétlen emberektől, amit két év alatt felelőtlenül elherdált a hazugságok finanszírozására. Mert kedves szocialisták, a hazugság mindig pénzbe kerül. (Göndör István: Ezek szerint felelőtlen volt a nyugdíj- és a bérrendezés. - Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindannyian emlékszünk erre a folyamatra. Két éven át dübörgött a gazdaság. Nagy volt a jólét. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Bennünket irigyelt Németország, Franciaország és Spanyolország. És ezek a reklámok mind nem pártreklámok voltak: közpénzből, a vétlen emberek által befizetett adóforintokból finanszírozott, az embereket becsapó kampányok voltak. Kormányzatiak, tisztelt hölgyeim és uraim. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van! - Göndör István: Ezüsthajó! - Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) Nos, ezért jutottunk ide, ahol most vagyunk.

Tegyük föl azt a kérdést, hová vezet ez a költségvetés. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Magyarországon, ha ezt a költségvetést elfogadja a kormánytöbbség, megélhetési válság lesz. Az elmúlt két év elhibázott kormányzati döntései először egy pénzügyi válságot idéztek elő, amit a kormány elhallgatott, a figyelmeztetések ellenére tagadott, ebből adódóan nem is kezelt. Ennek következményeképpen a pénzügyi válság lyukat ütött a magyar gazdaság hajójának oldalán, és a gazdaság is bajba jutott.

A gazdasági válságot az elemzők, a szakértők, a gazdasági élet szereplői látják és érzékelik. De a hétköznapi életben még csak a szelét érezni. Jövőre azonban, ha önök ezt a költségvetést elfogadják, akkor a gazdasági válság megérkezik a háztartásokba is, mégpedig igen gorombán fog berontani. Megélhetési válságot fog előidézni országszerte. Egyik napról a másikra el fogja érni a nyugdíjasokat és a családokat a fűtés, a gázárak, a gyógyszerárak és a vizitdíj révén. El fogja érni a diákokat és a szüleiket a megélhetési válság a tandíjjal meg az eltartottak után fizetendő járulék formájában. El fogja érni a megélhetési válság a munkába és iskolába járókat a közlekedési tarifák révén. A munkavállalókhoz és a vállalkozókhoz is bekopogtat a megélhetési válság a növekvő adó- és járulékterhek révén. És bizony meglátogatja majd a közalkalmazottakat is, az elbocsátások és kedvezménymegvonások révén.

Vagyis a kormányon és a leggazdagabbakon kívül mindenkit elér a megélhetési válság. 2007 tehát a megélhetési válság éve lesz, tisztelt hölgyeim és uraim. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Juj!) Képviselőtársaim el fogják mondani - itt most ismét gúnyos szocialista megjegyzések hangoznak el, amelyek arra vonatkoznak, hogy nem is olyan súlyos a helyzet. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem arra, hanem az ilyen felelőtlen mondatokra!)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Egy évben egy család, ahol az apa átlagkereső, az anya pedig otthon van, és két gyermeket tartanak el, egy évben 160 ezer fog veszteni. Ezért a cinikus hozzászólások, tisztelt hölgyeim és uraim? Bekiabálások? (Kovács Tibor: Mit ajánlsz helyette? Arról beszélj! - Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Mit találnak önök ezen viccesnek? (Közbeszólások. - Az elnök csenget.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha a nyugdíjasokat nézzük, tisztelt hölgyeim és uraim, nem értem a szocialisták cinikus és nevetséges bekiabálásait, mikor egy olyan helyzettel állunk szemben, hogy bizony egy nyugdíjas házaspár esetében évi 72 ezer forint lehet a veszteség. Miért kiabálnak be? Miért viccelődnek ezzel, tisztelt szocialista képviselőtársaim? (Göndör István: És mi van a nyugdíjemeléssel? - Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha elolvassuk ezt a költségvetést, akkor azt is láthatjuk, hogy ráadásul itt egy újabb nagy hazugság készül. Az újabb nagy hazugság pedig az, hogy önök el akarják hitetni az emberekkel, hogy a jövő érdekében kell áldozatokat hozniuk, a jövő érdekében kell pluszterheket viselniük és erőfeszítést tenniük, holott valójában az igazság az, hogy a múlt hibáit fizettetik meg, és éppen azokkal, akik nem tehetnek semmiről. Mindennek, ami itt van előttünk a költségvetésben, semmi köze a jövőhöz. Ezzel nem oldódik meg a jövőre nézve semmi, ellenkezőleg, ezen az úton a jövő maga a megélhetési válság lesz, semmi más.

Kedves Barátaim! Az, hogy az emberek mindenért többet fizetnek, nem oldja meg a jövőt. Ettől nem lesz több munkahely, több vállalkozás, nem lesz több magyar termék, és nem fog tőle nőni a magyar gazdaság. Ettől a kormánynak ugyan több pénze lesz, amit majd ismét kormányzati kampányokra fordíthat, de ezzel az ország nem lesz kinn a bajból.

És kedves barátaim, bizony nem véletlen az, hogy az emberek igenis rögtön a pénztárcájukhoz kapnak, ha azt hallják egy szocialista politikus szájából, hogy reform. Ne lepődjünk meg ezen! A Horn-kormány reformja a Bokros-csomag volt. A Medgyessy-kormány reformja az otthonteremtés megszüntetése. A választás előtti szocialista kormány reformja a gyermekek utáni adókedvezmény eltörlése volt. A mostani MSZP-kormány reformja pedig a vizitdíj és a tandíj bevezetése. Vagyis eddig minden szocialista kormány reform néven pénzbehajtást rendezett. Mindannyian tudjuk, hogy ezek valójában hamis reformok, épp a lényeg hiányzik belőlük: az átgondolt, tervezett megerősítése az életünk szempontjából fontos területeknek. Valójában leépítés, visszavágás, pénzbehajtás.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az új hazugságnak is lesz egy ára tehát, ez a szegényedés és a feszültség. Szegényedés lesz a megélhetési válság miatt, és feszültség, mert az emberek nem fogják elfogadni ezt a helyzetet. Hiszen igazságtalan is és antidemokratikus is. Igazságtalan, hogy éppen azok bűnhődnek, akik nem tehetnek semmiről, és akiket megfosztottak a döntés lehetőségétől. És nem demokratikus, mert az emberek nem erre adtak fölhatalmazást.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem idézem most föl, hogy önök mi mindenre tettek ígéretet és adták a becsületszavukat. Csak annyit szeretnék most mondani önöknek, hogy mindaddig feszültség lesz Magyarországon és elégedetlenség és elszegényedés és rossz hangulat, amíg ez az ellentmondás fel nem oldódik. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Amíg gerjeszted!) Minden hazugságnak ára van, és valakinek meg kell fizetni. De az nem megy, hogy mindig csak azok fizessenek, akik nem tettek semmi rosszat, és akiket becsaptak! Sehol a világon nincs olyan törvény, amely nem a bűnössel, hanem az áldozattal fizetteti meg az okozott kárt!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Gondoljanak arra, hogyha mindaz, amiről itt beszéltem, nem a politikában történik meg, hanem a gazdaságban, ha a gazdasági miniszter, a pénzügyminiszter, a miniszterelnök egy gazdasági cég élén áll, akkor nem új költségvetést nyújtanak be ide, hanem a bíróság előtt vannak, tisztelt hölgyeim és uraim, vagy tán már az ítélet is megszületett. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból. - Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ilyen körülmények között olyanokat mondani, hogy eljött az ideje, hogy mindenki vállalja magáért a felelősséget és gondoskodjon magáról - kedves barátaim, hát azok mondják ezt, akik semmiért sem vállalják a felelősséget! Tönkretettek egy országot, és arra biztatják az összes többi embert, hogy most már igazán itt az ideje, hogy vállalják a felelősséget a saját életükért.

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, a javaslatunk az, hogy elsőként vállalják ők. Amíg önök nem vállalják a felelősséget, addig semmilyen felelősséget nem kérhetnek számon másokon sem. (Kuncze Gábor: Úgy van!)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Végezetül a helyzet bár kétségkívül nehéz, mégis valahogyan fel kellene oldani. A mi javaslatunk az (Közbeszólás az MSZP soraiból: Mondjon le!), a mi javaslatunk az, hogy ezt a feszültséget egy olyan költségvetéssel oldjuk fel, amely nem gerjeszt indulatokat. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Szakértői költségvetés.) Ez azt jelenti, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy arra kérjük a kormánypártokat, hogy az előttünk álló költségvetésben ne döntsenek azokról a kérdésekről, amelyek egyébként várhatóan népszavazásra fognak kerülni. (Moraj, közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Óh!) Hagyjuk meg a lehetőséget! Igen, tudom, hogy önök az ilyesmit nem szeretik. Nem szeretik, ha az emberek elmondják a véleményüket, és népszavazáson mondanak véleményt olyan ügyekben, amelyekben egyébként joguk van véleményt mondani.

(11.20)

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, mégis azt szeretném javasolni önöknek, hogy azokban a kérdésekben, ahol egyébként lehetőség nyílik arra, hogy maguk az emberek döntsenek, önök ne vegyék el ezt a lehetőséget az emberektől. Ezért azt javaslom, hogy a költségvetés ne döntsön a tandíjról, a vizitdíjról, a kórházakról, a patikán kívüli gyógyszervásárlásról, a nyugdíjasok munkavállalásának szigorításáról sem. Meggyőződésem, hogy nyugalmat, békességet csak úgy tudunk teremteni, ha nem a parlament, hanem az emberek dönthetnek végre ezekről a kérdésekről, hiszen éppen ezekben csapták be őket, és az ő életük szempontjából éppen ezek a legfontosabb döntések. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Éljen a demokrácia!)

Végezetül, tisztelt hölgyeim és uraim, a válsághelyzetből csak demokratikus és igazságos úton juthat ki az ország. A demokratikus döntés jogi, az igazságosság pedig erkölcsi legitimációt adhat a parlament további működéséhez. Azt javaslom a tisztelt kormánypártoknak, hogy fejezzék be a hazugságokat. Hagyják abba a hazugságokat, amelyektől hemzseg a költségvetés. Higgyék el, van igazság abban a régi bölcsességben, miszerint be lehet csapni kevés embert hosszú ideig, be lehet csapni sok embert rövid ideig, de sok embert hosszú ideig nem lehet becsapni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Hosszan tartó taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 4 2007.09.10. 1:12  1-11

DR. ORBÁN VIKTOR (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Mélyen tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Engedje meg, hogy frakciószövetségünk nevében megköszönjem a velünk megosztott gondolatait. A mi frakciószövetségünket, mint bizonyára ön is tudja, két erő alkotja: a Kereszténydemokrata Néppárt, amely egy történelmi magyar párt örököse, egy olyan történelmi magyar párté, amelynek akkori képviselői megszenvedték a nyilasok és a kommunisták rémtetteit és börtönbüntetéseit is; frakciószövetségünk másik ereje, a Fidesz pedig 1988-ban azért jött létre, hogy véget vethessünk a kommunista diktatúrának, és létrejöhessen Magyarországon a demokrácia. Ezért mi továbbra is a törvényesség, a rend és a demokrácia erőit gyarapítjuk Magyarországon.

Biztosítani szeretném a köztársasági elnök urat, hogy a demokráciáért és az emberi méltóságért folytatott küzdelmében a mi frakciószövetségünkre és annak minden tagjára mindig számíthat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz- és a KDNP-frakció soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 196 2007.10.08. 5:19  195-197

DR. ORBÁN VIKTOR (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Elsősorban Podolák és Lakos képviselőtársaim által 18. szám alatt benyújtott módosító javaslathoz szeretnék hozzászólni. Mindannyian tudjuk, hogy egy önmagában jelentős, de önmagán is túlmutató törvényjavaslatot fogadhat el ma a tisztelt Ház. Az ország közellátásának biztonsága szempontjából stratégiai jelentőségű gazdasági társaságnak nemcsak a fogalmát, hanem az eszméjét is meg fogjuk alkotni itt ma este. Az ország közellátásának biztonságát meghatározó társaságoknak - a Fidesz felfogása szerint - állami és önkormányzati, vagyis köztulajdonban kellene lenniük. Meggyőződésünk, hogy a modern világban ezek a vállalatok jelentik egy közösség, egy nemzeti közösség biztonságát. Akkor érezhetnék úgy a magyar emberek és a magyar családok, maga a nemzet, hogy védelmet élvez, hogy nem kerülhet kiszolgáltatott helyzetbe, hogy ura saját országának sorsa felett.

Mindannyian tudjuk, hogy a helyzet ma Magyarországon nem ez. Európa számos országa féltve őrzi a közösségi tulajdont a stratégiai ágazatokban - nem így Magyarországon. Felelőtlenül rövidlátó és provinciális módon, kiszolgáltatva hazánkat s hazánk polgárait, ezek a közvagyontárgyak a privatizáció sorsára jutottak, jellemző módon külföldi kézre. Most menteni kell a menthetőt, s a törvényjavaslat ezt célozza. (Folyamatos nagy zaj a kormánypárti padsorokban.) Az, hogy a törvényjavaslatot támogatjuk, nem változtatja meg a korábban önök által már jól ismert álláspontunkat. Most nem is térek ki arra, hogy miért tart ott stratégiai vagyon ügyében a magyar állam, ahol tart. Frakciónk nevében szeretném leszögezni, hogy a javaslat meggyőződésünk szerint illeszkedik az Európai Unió irányelveihez.

Ez azonban nem jelenti azt, és szeretném, ha ennek mindannyian tudatában lennénk, hogy nem fogják megtámadni. Akiknek ellenséges szándékaik vannak, akik ellenséges kivásárlást kezdeményeztek, akik nem hiszik el, hogy Magyarország végre képes az Unión belül a saját nemzeti gazdasági érdekeit érvényesíteni, nos, azok meg fogják támadni ezt a javaslatot. Szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség készen áll erre a vitára, és vállaljuk az Európai Unióban is a vitából ránk eső részt, hogy megvédjük ezt a törvényjavaslatot. Meggyőződésünk, hogy az Európai Uniónak éppen ezek a nyílt nemzeti érdekérvényesítő viták adják az alapját, ez különbözteti meg a Nyugatot a Kelettől, Brüsszelt Moszkvától, ez különbözteti meg az Európai Uniót a KGST-től.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindannyian tudjuk, hogy ennek a törvénynek a során számos nehéz dilemmát kellett megfontolnunk. Ezek közé tartozik az itt tárgyalt módosító indítvánnyal érintett szakasz, a háromnegyedes szabály. Mi megfontoltuk ezt a javaslatot, megfontoltuk, és nehéz viták után támogatjuk. Támogatjuk, mert most menteni kell a menthetőt, és csak ez az út áll nyitva számunkra, vagyis a háromnegyedes szabály bevezetése. Tisztában vagyunk a döntésünk következményével is. Tudjuk, hogy önök között és miközöttünk, a parlamenti patkó két oldala között komoly viták vannak néhány jelentős stratégiai jelentőségű, állami tulajdonban lévő cég jövője felől. A mi fölfogásunk szerint ez a törvény, amelyet most megszavazhatunk, egyben vagyonvédelmi törvény is. Ugyanis a törvény által érintett ágazatok állami kézben lévő vállalatai esetében nyilvánvaló, hogy a törvény elfogadása után a 75 százalék plusz 1 szavazat fenntartása mindenképpen szükségessé válik, ellenkező esetben ennél kisebb, de többségi állami tulajdon esetében érdemi befolyása az államnak, a most elfogadandó törvény miatt, nem maradna az állami cégek fölött.

Szeretném tehát jelezni, hogy számunkra az igen szavazat egyúttal nemzeti vagyonvédelmi döntés is. Egyúttal tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy ennek szellemében, a nemzeti vagyon védelme érdekében, összhangban az itt tárgyalt törvénnyel, a mai napon történő elfogadását követően, tehát nem zavarva meg ezt a vitát, további törvényjavaslatokat fogunk benyújtani a stratégiai nemzeti vagyon védelme érdekében. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
129 36 2008.03.10. 5:06  35-38

DR. ORBÁN VIKTOR (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Asszony! 2006 őszén egy nyilvánosságra került beszéd mondatai rázták meg Magyarországot; olyan mondatok, amelyek korábban elképzelhetetlennek tűntek. Idézem: "Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna, ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este."

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ekkor döntöttünk úgy, hogy népszavazást kezdeményezünk, mert a népszavazás az erőszakmentes népi mozgalmak legmagasabb rendű formája. Három célunk volt: véget vetni a hazugság politikájának, összefogást teremteni és visszaadni a magyarok önbecsülését. Nem igaz, hogy a magyarokkal mindent el lehet fogadtatni, nem igaz, hogy mindent eltűrnek, nem igaz, hogy a magyarok felelőtlen és következmények nélküli világban akarnak élni.

A tegnapi győzelem a magyarok önbecsülésének diadala is. Március 9-e a mi számunkra az önbecsülés napja. (Moraj az MSZP soraiban. - Közbeszólás ugyanonnan: Jézusom!) Ilyen összefogás Magyarországon a rendszerváltoztatás óta még nem volt. Nemzedéki összefogást is láthattunk: idősek fogtak össze fiatalokkal; történelmi szövetség is létrejött a szegények és a középosztály között. Emlékeztetem önöket arra, hogy Magyarországon több mint félmillió nyugdíjas kevesebb, mint havi 40 ezer forintból él (Közbeszólás az MSZP soraiból: Miért nem emeltétek meg nekik?), és több mint negyedmillió nyugdíjas Magyarországon kevesebb, mint havi 25 ezer forintból él. (Moraj, közbeszólások az MSZP soraiból: Mert elvettétek tőlük! - Az elnök csenget.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A választók döntöttek: új irányt, más irányt akarnak Magyarország számára. (Kiss Péter: Szavazók voltak!) A választók döntöttek: ami most van, annak véget akarnak vetni. (Podolák György: Szavazók voltak, nem választók!) A választók kinyilvánították: a megszorítás, a pénzbehajtás, a többszörös adóztatás nem reform.

Ki győzött, tisztelt képviselőtársaim? Nem pártok, nem politikusok. Igen, Magyarország győzött, mert a népszavazással a magyarok nyertek. Győztek azok, akik igennel szavaztak. És győztek azok is, akik a pártjuk iránti lojalitásból inkább nemmel szavaztak, ugyanis nekik sem kell fizetniük. (Moraj a kormánypártok soraiban.)

Ki veszített, tisztelt hölgyeim és uraim? Őket úgy hívják: kormánypártok. Ők az egyedüli vesztesei ennek a népszavazásnak; mert leszavazták az emberek a kormánypártok átgondolatlan politikáját. A kormánypártok politikája mától a múlté; leszavazták - ez tehát a múlt politikája.

Miért vallottak kudarcot? Arra biztatták az embereket, hogy ne menjenek el szavazni. Le akarták beszélni őket arról, hogy éljenek az alkotmányos jogaikkal. Ez súlyos hiba egy demokráciában. Egy kormánypárti képviselő részéről a kormány iránti lojalitás tiszteletre méltó dolog. De a párt iránti elkötelezettség sohasem írhatja fölül a demokrácia iránti elkötelezettséget. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban. - Az elnök csenget.) Aki a közönyre épít, tisztelt képviselőtársaim, a semmire épít, mert a közöny nem lehet egy ország iránytűje.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mi a feladat? A győzelem kötelez. Magyarország győzelme mindannyiunkat kötelez. Új alapokra kell helyezni az egészségügyet. Az emberek más egészségügyi rendszert akarnak, mint amit a kormány próbál rájuk erőltetni. Az egészségügyet úgy kell megújítani, hogy ne káoszba vezessen, mint ma, hanem hogy jobban működjön; úgy kell megújítani, hogy az emberek ne betegebbek legyenek, mint ma, hanem egészségesebbek. Az állam több felelősséget vállaljon, ne kevesebbet, több pénzt költsön az egészségügyre és az oktatásra, s ne kevesebbet. Az egészségbiztosításról szóló törvényt is elutasították tegnap az emberek - jó, ha ezt meghalljuk, ideje visszavonni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A feladat: alkotnunk kell. Meg kell alkotnunk a jövő egészségügyét, ami mindannyiunk feladata lesz. Itt az esély, hogy Magyarország meginduljon az erkölcsi, szellemi és gazdasági felemelkedés útján.

Szép volt, Magyarország! Gratulálunk! (Moraj a kormánypártok soraiban. - Hosszan tartó, nagy taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)