Készült: 2017.09.19.17:26:08 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

162. ülésnap (2012.02.13.),  10-22. felszólalás
Felszólalás oka Napirend előtti felszólalások
Felszólalás ideje 47:39


Felszólalások:   8-9   10-22   23-26      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Házelnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Alkotmányos szokásaink szerint, a kormány parlament előtti felelősségének megfelelően engedjék meg, hogy az első ülésnapon tájékoztassam önöket mindarról, ami azóta történt, hogy utoljára plenáris ülést tartott az Országgyűlés.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Január hónap folyamán Magyarország komoly tárgyalásokat folytatott az Európai Unió intézményeivel. Akik figyelmesen követték a Brüsszelben zajló eseményeket, azok tudják, hogy egy fontos és hazánk szempontjából kedvező döntést sikerült elérnünk.

(13.20)

Még tavaly decemberben az Unió miniszterelnökeinek tanácsülése kísérletet tett egy pénzügyi paktum létrehozására, végül azonnali döntés helyett további előkészítés mellett döntöttünk. Mindannyian emlékszünk rá, voltak, akik felhördüléssel fogadták, hogy mi, magyarok nem mondtunk automatikusan igent a kidolgozatlan és homályosan megfogalmazott európai pénzügyi paktum tervezetére. A magyar kormány azonban kitartott álláspontja mellett, határozottan, de józan érvekkel kiálltunk a magunk érdekeiért, és mostanra elértük, amit akartunk. Magyarország elérte, hogy az új közös költségvetési szabályok csak az euróövezeti országokra lesznek kötelezőek; a többi országra, így ránk is csak akkortól, amikor csatlakoznak az euróövezethez. Ez kulcskérdés volt számunkra. Ha ez nem így lenne, az Magyarország jelenlegi helyzetében óriási hátrányt jelentene.

A másik kulcskérdés az adóharmonizáció, az európai országok adórendszereinek egységesítése felé tett első lépés volt, illetve lett volna, ami ma teljesen ellentétes Magyarország érdekeivel, mert az egyik legfőbb versenyelőnyünket veszélyezteti. E tekintetben Magyarország a térség legversenyképesebb környezetével rendelkezik, ezért nyilvánvaló, hogy erről nem mondhatunk le. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem látjuk.) Ezért fontos, hogy sikerült elérni, hogy az adóharmonizáció, illetve erre vonatkozó utalás ne legyen része a pénzügyi paktumnak. Így most arról tájékoztathatom önöket, hogy minden akadály elhárult az elől, hogy Magyarország csatlakozzon a paktumhoz, amelynek immár meggyőződésem szerint minden pontja elfogadható Magyarország számára. Már csak azért is így áll a dolog, mert ezek nagy részét éppen mi szorgalmaztuk, és mi készítettük elő soros elnökségünk fél éve alatt, éppen az Európai Unió megújítása érdekében. Ebben a kérdésben tehát a vita a magyar érdekek figyelembevételével lezárult, és azt javaslom az Országgyűlésnek, hogy miután megismerte annak részleteit, fogadja el az uniós paktumot. Magyarországnak a jövőben sem kell olyan szabályt alkalmaznia, amely csökkentené hazánk versenyképességét, vagy korlátozná a versenyképesség szempontjából kulcsfontosságú területeken eddig meglévő szuverenitásunkat. Ez tanulságos példa a jövőre.

Tisztelt Ház! Az európai paktummal kapcsolatos siker világosan kijelöli, hogyan érdemes viszonyulnunk Európához ma, amikor kontinensünk válságos időket él át. Csendes tenger nem nevel tapasztalt tengerészeket, ennek alapján azt mondhatom, nekünk 2012-ben is komoly esélyünk van arra, hogy jelentősen gyarapodjunk tapasztalat dolgában. A tenger legalábbis mindent megtesz ennek érdekében. Már többször beszéltünk itt, a tisztelt Házban arról, hogy Európában történelmi léptékű átrendeződés megy végbe. Minden valamirevaló válság egy nagy és mély átrendeződés lehetőségét hozza magával. Most is erről van szó, mindenki, akinek van magához való esze, minél jobb pozícióból akar indulni majd a válság elmúltával, amikor a növekedés Európában ismét megkezdődik. Ezért már most késhegyre menő, egyfajta érdekérvényesítési verseny zajlik Európában, amelyben azok az országok lesznek a győztesek, amelyek határozottabban és okosabban állnak ki saját érdekeikért. Az európai kulturális normák keretei között ugyan, de ez a verseny mégiscsak ütközésekkel, vitákkal jár, határozott fellépést, ügyes taktikai húzásokat és okos megegyezéseket igényel.

Magyarország pozíciója világos és mindenki előtt ismert. Magyarország népszavazással döntött az európai uniós tagság mellett, Magyarország jövője az Európai Unió keretein belül van. Sőt, Magyarország az Unió további bővítésének erőteljes szószólója. Az Európa jövőjéről zajló vitában mi az uniós intézmények megújítása mellett érvelünk, kiállunk a kettős mérce használata ellen és az uniós tagországok egyenjogúsága mellett.

A nemzetközi viták érdekes tanulságokkal szolgálnak az egész magyar közvélemény számára. Az Európai Parlamentben látottak sok millió magyar szemében felértékelték a Magyar Országgyűlés munkáját, teljesítményét és színvonalát. Az is látható, hogy vannak, akik azonnal megriadnak, amikor támadás éri Magyarországot. Szaladnak nyugati üzlettársaik szoknyája mögé, és vannak olyanok is, akik egyszerűen szégyellik a magyar embereket. Ők az önfeladás stréberei, akik mindenre készek, mindenre hajlandók, bármit eladnak, bármiről lemondanak, és ezt a képességüket sok éven keresztül meggyőzően bizonyították. (Taps a kormánypárti frakciókban.) És vannak, akik fejjel mennének a falnak, senkivel sem akarnak semmiről megegyezni. Egyik magatartást sem tartom célravezetőnek.

Felfogásom szerint ma az az Országgyűlés dolga, hogy megküzdjön a magyar emberekért akkor is, ha ez esetleg éppen más országok véleményével vagy érdekeivel ütközik. Küzdeni kell, de ezt józan ésszel és megegyezésre törekvéssel kell tenni. Így kell eljárnunk az Unióval vagy a Nemzetközi Valutaalappal folytatandó tárgyalásaink során, legyen szó a jegybanki szabályozásról, az országgyűlési biztosok jogállásáról, a bírósági törvény vagy a pénzügyi védőháló egyes kérdéseiről. Van esélyünk jó megállapodásokra. Erre szolgáltattunk sikeres példát az európai paktum ügyében. Bizonyítottuk, hogy ha határozottan és okosan kiállunk magunkért, akkor el tudjuk érni, amit akarunk, és ami a magyar emberek érdekeit szolgálja.

Kérem a tisztelt Házat, hogy az előttünk álló ülésszak során támogassa továbbra is a kormánynak a magyar emberek érdekében végzett nemzetközi munkáját.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Ház! A házbizottság állásfoglalása szerint, ha a miniszterelnök felszólalásának időtartama nem haladja meg a 20 percet, a frakciók 5-5 percben szólalhatnak meg. Most ez a helyzet állt elő, miniszterelnök urat természetesen viszonválasz illeti meg.

Kérdezem a tisztelt frakciók képviselőit, hogy kívánnak-e válaszolni a miniszterelnök által elmondottakra. Jávor Benedek úrnak adom meg a szót, az LMP frakcióvezetőjének. Parancsoljon!

JÁVOR BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az ön beszéde kapcsán József Attila Kései siratójának egy sora jutott eszembe: "Világosodik lassacskán az elmém, / a legenda oda." Úgy tűnik, ön végre felismerte, hogy az a politika, amivel az utóbbi másfél évben próbálkozott a Fidesz-kormány, zsákutca. Ez a politika Magyarországot olyan helyzetbe sodorta a nemzetközi színtéren, amilyenben a rendszerváltás óta Magyarország gyakorlatilag nem volt. Szövetségeseink kihátráltak mellőlünk, azok a szövetségeseink, akik segíthettek volna minket abban, hogy Magyarország érdekeit az Európai Unióban és más nemzetközi fórumokon érvényesíteni tudjuk. Hogy lehátrálnak erről a konfliktusos politikáról, hogy az ön szavaival éljek, ön túl van már a Nagy indiánkönyvön, akár örülhetnénk is. Örülhetnénk, ha nemcsak tavaly karácsony körül csukta volna be az említett opust, és ha nem azért csukta volna be, mert Brüsszelben kivették a kezéből.

De lássuk, hogy ennek a másfél-két éves politikának mi az eredménye, annak a felesleges és értelmetlen árnyékbokszolásnak, amelyet ön az Unióban és más nemzetközi fórumokon folytatott. A magyar kormány Magyarországot konfliktusmezőkbe sodorta valamennyi olyan területen, ahol nem harcra, nem konfliktusokra, hanem, ahogy ön is mondta, ügyes kompromisszumokra, kemény tárgyalási pozícióra lett volna szükség. Ön ezzel a konfliktusos politizálással éppen annak az érdekérvényesítésnek a lehetőségét szüntette meg, amelyre Magyarországnak szüksége lett volna.

(13.30)

Azokban a kötelezettségszegési eljárásokban, amelyek Magyarország ellen indultak, a magyar kormány gyakorlatilag kitűzte a fehér zászlót, mindenben elfogadja az Unió kívánságait, gyakorlatilag beismerve, hogy mindaz, amit az ellenzék a magyar parlamentben az elmúlt másfél évben ezen törvények kapcsán elmondott, megfelel a valóságnak, és azok az aggályok, amelyeket az ellenzék ezekkel a törvényekkel kapcsolatban elmondott, egyeznek az Unió álláspontjával.

Az az érdekérvényesítési lehetőség, amelyet ön elvesztett, többek között lehetetlenné tette azt is, hogy Magyarország az ön által említett europaktum keretén belül érvényesíteni tudja azokat a szempontokat, amelyek nemcsak Magyarországnak, hanem a 2004-ben és azóta újonnan csatlakozott, félperiferiális helyzetű államoknak az érdekeit szolgálnák. Ez az europaktum - amelyre ön először nemet mondott, aztán talánt mondott, aztán azt mondta, hogy elhozza a parlament elé, majd rábólintott, és amelyről csak ma délután fogunk a parlamentben tárgyalni, azután, hogy a nyilvánosság előtt gyakorlatilag kinyilvánította Magyarország csatlakozási szándékát - sok ponton nem szolgálja Magyarország érdekét. Olyan elemek vannak benne, amelyek az Európai Unióhoz újonnan csatlakozott országok gazdasági helyzetében szükségtelen korlátozást, egyfajta kényszerzubbonyt jelentenek.

Maga az, hogy a paktumhoz csatlakozó, nem eurózóna-országokra a paktum csak az eurózónához való csatlakozás után lesz érvényes, ez sem a magyar kormány tevékenységének az eredménye - azon Lengyelország vívta ki ezt az eredményt, amely nem azzal töltötte az idejét, hogy felesleges konfliktusokba keveredett az Európai Unióval, hanem azzal, hogy az uniós tagságát okosan és ügyesen, taktikusan, ahogy ön mondta, felhasználva érvényesítse Lengyelország és más országok, köztük szerencsére Magyarország érdekeit is. De ebben az europaktumban szerepel például egy félszázalékos strukturális hiánycél, amely a felzárkózó gazdaságokat gyakorlatilag olyan gúzsba fogja kötni, ami nagyon nehézzé teszi, hogy ezen országok az Európai Unió gazdasági vezető hatalmaihoz érdemben fel tudjanak zárkózni. Ezeken a pontokon Magyarországnak érdekérvényesítésre lett volna szüksége, ezt az érdekérvényesítést nem teheti meg, mert elvesztette a szövetségeseit, mert azzal van elfoglalva, hogy azokat a konfliktusokat próbálja kivédeni, amelyekre semmi szüksége nem volt sem Magyarországnak, sem az Európai Uniónak, de megkockáztatom, hogy az ön kormányának sem.

Az uniós paktum abban a formában, ahogy ma az Országgyűlés asztalára fog kerülni, szerintünk nem szolgálja Magyarország érdekét, ezen jelentős változásokat kell eszközölni, mielőtt érdemben Magyarország kiállhat a paktum mellett. Ennek a változtatásnak a kivívását, ennek az érdeknek az érvényesítését veszítette el ön, miniszterelnök úr, azzal a konfliktusos politikával (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), aminek semmi értelme nem volt.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Most Balczó Zoltán úrnak, a Jobbik frakcióvezető-helyettesének adom meg a szót. Parancsoljon!

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Amikor ön saját körében egy évértékelő beszédet tartott, akkor megtudtuk, hogy előtte megkérdezte a feleségét, hogy miről szóljon, és ő azt mondta, hogy "mondj el mindent". Ott talán többet mondott, de itt nagyon szűk témára szorítkozott, bármennyire fontos ez, úgyhogy úgy illik, hogy én is elsősorban arra próbáljak reagálni, amiről ön beszélt.

Fontosnak tartom, hogy ennek a bizonyos költségvetési paktumnak az alakulását időrendben végignézzük. December 8-áról 9-ére virradó éjszaka, azon a bizonyos csúcson az az információ jött - amit aztán nagyon igyekeztek cáfolni -, hogy ön akkor közel állt a brit állásponthoz, majd utólag csak azt hallottuk, hogy természetesen arról volt szó, hogy ott nem kívánt ebben rögtön véleményt nyilvánítani. December 12-én ön itt a parlamentben napirend előtt szólt: elmondta, hogy vízválasztó lesz ez a bizonyos költségvetési paktum, mert érinti a nemzeti szuverenitás kérdését. A közös pénz után létrehozzák a költségvetési uniót, ha jól látom, azután a szinte teljes gazdasági uniót, és egyre nyíltabban beszélnek a teljes politikai unióról. Nos az, hogy bizonyos szankciók és bizonyos kötelezettségek ebből a paktumból még ránk nem vonatkoznak, nem azt jelenti, hogy ön nem egy olyan szerződést írt alá, amely ezen az úton viszi tovább az Európai Uniót. Egyébként a határozati javaslatban az szerepel, hogy gyakorlatilag ránk nem vonatkozik ez a szerződés - természetesen vonatkozik, bizonyos részei igen, bizonyos részei nem. Ha egy aláíró félre egy szerződés nem vonatkozna, akkor természetesen az Egyesült Királyság és Csehország is vidáman aláírta volna.

Ön azt mondta december 12-én, hogy ilyen kérdésben parlamenti vita, parlamenti döntés szükséges ahhoz, hogy nemzetközi színtéren nemzeti álláspontot lehessen képviselni, nem azt, hogy a végső döntéshez rá kell rakni a parlament pecsétjét, hanem hogy egyáltalán álláspontot lehessen képviselni. Ezért szorgalmaztuk, hogy tartson ülést az Országgyűlés januárban, hogy ezt érdemben vitassuk meg, mielőtt ön ebben álláspontot képvisel. Nyilván annak a nagybizottságnak az ülése, amely konzultatív testület, nem helyettesíti a parlamenti vitát és döntést, ön tehát január 30-án úgy kötelezte el Magyarországot a csatlakozás mellett, hogy ezt parlamenti vita és döntés nem előzte meg.

A legnagyobb nemzeti érdeknek azt halljuk, hogy az adóharmonizációhoz, a társasági adóalap harmonizációjához nem kellett csatlakoznunk, megőriztük a versenyképességünket, azt a versenyképességet, amely a Jobbik megítélése szerint nagyon sok esetben azt a tőkevonzást jelenti Magyarországra, amelyből igazi hasznunk és eredményünk nincs, mert a versenyképesség alapja, hogy az Európai Unió átlagának megfelelő vagy ott szabályozott adókat, terheket nem várjuk el. Adott esetben lehet azt mondani, hogy ha munkahelyet teremt, az nagyszerű - arányaiban elég keveset -, de bármennyire segítjük őket, egyik napról a másikra a piedesztálra emelt Nokia azt mondja: holnap 2300 munkahelyet megszüntetek. Tehát ezt nem tekintjük annak az alapvető kérdésnek, amely megváltoztatta volna azokat az aggályokat, amelyeket a miniszterelnök úr december 12-én elmondott.

Egyébként nagyon furcsa ez az eljárás. Ilyen súlyú kérdésben egy háttéranyagot kapunk, azért nem magát a szerződést, mert annak a magyar nyelvű hivatalos változatán még vitáznak. Tehát önök mit fognak most elfogadni? Lehet, hogy egy-két kifejezés változik, súlyosbodik, és önök igent fognak erre mondani? Ez egy olyan súlyos kérdés, amelyben a Jobbik nem véletlenül amellett állt ki, hogy igen, ebben népszavazással kellene dönteni. Egyébként ön azt mondta december 12-én, hogy meg kell gondolni, fontolni a brit álláspontot. Úgy tűnik, a csehek megfontolták, és nem csatlakoztak ehhez az unióhoz.

Amikor arról beszéltem, hogy itt valóban viszonylag szűk témákról szólt, miniszterelnök úr, azt is vártuk volna egy ilyen évadnyitó beszéden, hogy valamit szól arról, hogy hogyan kívánja a felső középosztály megerősítésén túl azt is elérni a gazdaságpolitikájával, az oktatáspolitikájával, hogy az alsó középosztály is valahogy megmaradjon a státusában, hogyan próbál - nem csupán közmunkaprogramokkal - segíteni a szegényebb rétegeken (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és még néhány ilyen lényeges kérdésben vártuk volna a kormányfői vállalást.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Most Mesterházy Attila MSZP-s frakcióvezető úrnak adom meg a szót. Parancsoljon!

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Külön köszöntöm Schmitt Pál köztársasági elnök urat, aki a mai rendezvényre el tudott látogatni. (Moraj, közbeszólások a kormánypártok soraiból. - Szórványos taps az MSZP soraiban. - Az elnök csenget.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt gondolom, hogy ha ennek a miniszterelnöki beszédnek nem lettek volna előzményei, akkor én a magam részéről azt tudtam volna mondani, hogy ez így rendben is volt. Hiszen végre, először a miniszterelnök egyértelműen hitet tett az európai uniós kötelezettségeink mellett, az integráció mélyítése mellett, az Európai Unió bővítése mellett, és arról is beszélt, hogy a nemzeti érdekeinket határozottan, de természetesen kompromisszumkészen, okosan kell - ahogy ön fogalmazott - képviselnünk. De óhatatlanul az ember emlékszik az elmúlt másfél-két évre, és ön büszkén említette, hogy ön kitartott a saját álláspontja mellett. Az előttem szóló képviselőtársaim szerintem helyesen körbejárták ezt a témát, na e mellett az álláspont mellett nem volt nehéz kitartani, hiszen volt ebben nem, talán és igen, így lehet válogatni, hogy melyik mellett tartott ki határozottan a miniszterelnök.

(13.40)

Mi, amikor először szóba került ez a kérdés a tisztelt Házban, akkor pontosan amiatt érveltünk ennek a szerződésnek a támogatása mellett, mert ez egybeesik Magyarország nemzeti érdekeivel, és azt gondoljuk, hogy mindig jobb és helyesebb a tárgyalóasztal azon oldalán ülni, ahol a döntések születnek, ahol bele tudunk szólni, mint ott, ahol pusztán csak el kell fogadni ezeket a döntéseket.

Így a magunk részéről - én személyesen is végigolvastam kollégákkal ezt a határozattervezetet -, a magunk részéről ez egy elfogadható határozattervezet. Azt látom, hogy ez egy helyes irány, ha a miniszterelnök ezen az úton megy tovább, és nem használja tovább azt a kettős beszédet, ami jellemző volt az elmúlt időszakban.

Nem mindig volt ennyire kompromisszumkész a miniszterelnök. Nem mindig kereste okosan a párbeszédet, hanem sokszor háborút indított a környező országok különböző kormányai ellen, az Európai Unió különböző orgánumaival és intézményeivel szemben, miközben azt látjuk, hogy amikor a miniszterelnök egyébként kompromisszumkész, amikor tárgyalni, valóban tárgyalni megy Brüsszelbe és nem pedig kioktatni, akkor bizony ennek van rögtön kézzelfogható eredménye. Hiszen például a legutóbbi miniszterelnöki látogatás kapcsán erősödött a forint árfolyama, csökkent a CDS, az országkockázati felárunk, és ez mind-mind jó és hasznos a magyar emberek részére, és jó természetesen az ország gazdasága és költségvetése számára is.

Azt azért vitatnánk - és látom, hogy miniszterelnök úr többször tesz erre kísérletet -, hogy sikert sikerre halmoz külföldön is, meg idehaza is. Én azt látom, hogy nem kellene annyit harcolni, ha a miniszterelnöknek lenne Európában tekintélye, ha a miniszterelnök hiteles lenne Európában (Felzúdulás és közbeszólások a kormánypárti padsorokban.), és ha különböző nemzetközi hírű európai lapok nem csodabogárként emlegetnék a miniszterelnököt a különböző kommentárjaikban. És ez nem öröm, félreértés ne essék. Én annak örülnék, ha a magyar miniszterelnöknek lenne respektje (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Van! - Wittner Mária: Több, mint nektek!), hitelessége az Európai Unión belül és azon kívül is, hiszen így sokkal könnyebb lenne egyébként a magyar nemzeti érdekeket képviselni, sokkal könnyebb lenne különböző harcok és viták nélkül sikert elérni, mert így nagyon sok szövetségesünk és barátunk lenne ehhez, a nemzeti érdek képviseletéhez.

Egy pontra hívnám fel a figyelmet ebből a mostani határozattervezetből, amivel a kormánynak és nekünk, az Országgyűlésnek egészen biztosan kell hogy legyen dolgunk. Ez a kilencedik bekezdés, ha jól számoltam, amely arról szól, hogy egyik oldalról persze nagyon fontos a fiskális egyensúly, a költségvetési stabilitás, de másik oldalról nagyon oda kell figyelni, és örülünk ennek, hogy ez bekerült ebbe a mostani határozattervezetbe is, nevezetesen, hogy nagyon oda kell figyelni, hogy mitől lesz Magyarországon fenntartható növekedés, mitől lesz Magyarországon bővülő munkahely, foglalkoztatásbővítés, és hogyan tudunk a fiskális egyensúly mellett odafigyelni a szociális kohézióra is. Mert e három nélkül Magyarország egészen biztosan el fog bukni azon az úton, amin haladunk, és nem tudunk a válságból megfelelő módon kijönni.

Éppen ezért mi a magunk részéről, miközben támogatjuk ezt a határozattervezetet, azt kérnénk a miniszterelnöktől, a kormánytól és a kormányzó többségtől, hogy ezekről a kérdésekről részletesebben is váltsunk szót, hiszen nem osztjuk azt az évértékelést, amit a miniszterelnök mondott nem is olyan rég. Szerintünk Magyarországon szociális válság van, több millió ember nehéz helyzetben él, éheznek a magyar emberek, nincs munkahely. Éppen ezért az lenne a legfontosabb dolgunk, hogy ezekkel a kérdésekkel mielőbb foglalkozzunk, és a gazdaságpolitikát, a költségvetési politikát végre egyszer a társadalompolitikával is összhangba hozzuk.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Most Harrach Péter úrnak, a KDNP frakcióvezetőjének adom meg a szót. Parancsoljon!

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Aki figyelte hónapokkal ezelőtt a miniszterelnök úr parlamenti, illetve a nagybizottság előtt elmondott beszédét, gondolatait, az emlékszik rá, hogy ez a két szempont már akkor megjelent, tehát egy folyamatosan, következetesen képviselt magyar érdekről van szó. Most, amikor a fiskális unióhoz való csatlakozásról döntünk, akkor látnunk kell, hogy egyértelműen európai és ugyanakkor magyar érdeket képviselünk. A kereszténydemokraták ezt a két szempontot mindig együtt tartották fontosnak.

Egy mondattal visszatérve a belpolitikára. Magyarország megújítása második szakaszához érkezett. Az első szakasz a régi rend lebontását és az új megalapozását jelentette, a második pedig az alapra való építkezést, a konszolidáció időszakát.

Természetes jelenség, hogy a régi rend képviselői tiltakoznak. Három ilyen tiltakozási hullámot lehetett megfigyelni, elsősorban a hazai ellenzék részéről, majd a gazdasági, pénzügyi érdekek sérülése miatt bizonyos nemzetközi körök részéről, és végül az ideológiai sérülések miatt az ultraliberálisok részéről. Ha egy pillanatra megállunk ennél a szempontnál, akkor azt kell látnunk, hogy bizony Európa-szerte repedeznek az ultraliberalizmus bástyái, és azok a harcosok, akik védik ezeket a bástyákat, elkeseredett küzdelmet vívnak, nincsenek tekintettel az eszközökre, nem válogatnak bennük, és ezt tapasztaltuk mi az elmúlt időszak nemzetközi bírálataiban is.

Mit kell látnunk ezekről az eszközökről, illetve az általuk védett, sajátos szempontokról? Sajnos a képviselőik tájékozatlanok voltak ezekben a vitákban, sajnos a gyűlölet kultúrája jelent meg a szavaikban, és az is tény, hogy az általuk kreált tabukat, normákat és dogmákat védték.

Az a küzdelem, amit a miniszterelnök is az ország érdekében végzett, az bizony a magyar lakosság előtt, a választópolgárok előtt is nyilvánvalóvá vált. És ha szabad rámutatni ezekre a konkrét dogmákra, be kellene látni azt képviselőiknek, hogy bizony csak szavakban, de nem a gyakorlatban váltak ezek be. Hadd mondjak egy példát. Akkor, amikor Magyarországon a családok megerősítéséért dolgozunk, és ennek egyik eredménye a demográfiai helyzet javulása lenne, akkor azt kell látnunk, hogy az ultraliberalizmus által megfertőzött európai gondolat bizony az individualizmusra épít. Általában a közösségek ellen, a hagyományos értékek rombolására törekszik. És ez a konkrét eredményt is meghozza, hiszen ahogy látjuk, az európai kultúra és benne azok az értékek, amelyek Európát felemelték, hanyatlóban vannak. Beengedték azokat a szemléleteket, azokat az értékeket, amelyek ezek ellen vannak.

Tehát világos, hogy az ideológiai, a pénzügyi, gazdasági és itthon a politikai ellentétek azok, amelyek a támadásokat sugallták.

Azt kívánom Magyarországnak és a magyar kormánynak, hogy következetesen és ugyanakkor okosan védje meg az általunk képviselt értékeket, és ezzel Magyarország megújításának ezt a második szakaszát is jól és eredményesen fejezze be.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Végül válaszadásra a Fidesz képviselőcsoportja részéről Rogán Antal képviselő úrnak adom meg a szót.

Parancsoljon!

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz országgyűlési képviselőcsoportja nevében mindenekelőtt szeretném a köszönetemet kifejezni a miniszterelnök úrnak és a magyar kormánynak, amiért Magyarország érdekeit az Európai Unió különféle fórumain az elmúlt egy hónapban sikerrel és határozottan képviselte. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez éles ellentétben áll olyan pártok képviselőinek a magatartásával, akik ugyanezeken a fórumokon nagyon sokszor a magyar érdekek helyett, a Magyarországot ért rágalmak elhárítása és kivédése helyett gyakorlatilag pártérdekeket jelenítettek meg. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Úgy van!) Önmagában nincsen ebben semmi meglepő, hiszen azt is megtudhattuk, hogy vannak olyan képviselők - megtudhattuk itt a mai napon -, akiknek a magyar parlament évadnyitó ülése is csak egy rendezvény. (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt egy hónap nagyon sokféle vitája köszönhető volt természetesen annak, hogy Magyarország kormánya és a magyar parlament is az elmúlt másfél esztendőben nagyon sokszor az általunk örökölt, rendkívül nehéz gazdasági helyzet kezelésére olyan intézkedéseket hozott, amelyek sértettek komoly gazdasági érdekeket.

(13.50)

Azt gondolom, hogy szükség volt azoknak a lépéseknek a megtételére, amelyek elérték azt, hogy a közteherviselést a magyar adófizetők mellett a nagy gazdasági érdekcsoportokra is kiterjesztettük. Világossá tettük, hogy ezen intézkedéseink ideiglenesek, azt a célt szolgálják, hogy Magyarország fel tudjon készülni az örökölt gazdasági helyzet rendezésére, fel tudjon készülni arra, hogy sikerrel valósítson meg egy olyan gazdaságpolitikát, amely Magyarország versenyképességéhez, a magyar vállalatok versenyképességéhez vezet.

Szükség volt erre ahhoz, hogy Magyarország át tudjon térni egy olyan útra, amely ellenkezett az előző nyolc esztendővel, át tudjunk térni egy olyan útra, ahol azokat az értékeket tudja a gazdaságpolitika is megjeleníteni, amit nemes egyszerűséggel úgy lehet megfogalmazni: Magyarországon megérje dolgozni, megérje családot alapítani, és ne érje meg csalni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nézzünk szembe azzal a ténnyel, hogy a 2010-et megelőző nyolc esztendő pontosan ennek az ellenkezőjén alapult. Olyan adórendszerünk volt, amelyben nem érte meg dolgozni, olyan adórendszerünk volt, amelyben egyre kevésbé érte meg családot alapítani, és olyan adórendszerünk volt, amely szinte ösztönzött arra, hogy egyébként csaljanak, jövedelmet titkoljanak el, és ennek köszönhetően, akik ebben élen jártak, akik ehhez tanácsot adtak, azokból egyébként még pénzügyminiszter is lett ugyanennek a korszaknak a legutolsó időszakában.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel az időszakkal szakítottunk az elmúlt másfél esztendőben. Az ezzel az időszakkal való szakítás természetesen nagyon komoly gazdasági és politikai konfliktusokhoz vezetett. Tisztában voltunk vele, felkészültünk ezek kezelésére, és azt gondolom, hogy a magyar kormány az elmúlt egy hónapban sikerrel vette az ezzel kapcsolatos akadályokat.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! A Fidesz országgyűlési képviselőcsoportja nevében pontosan azt szeretnénk kérni öntől, hogy a következő időszakban is legalább ilyen határozottan álljanak ki a magyar nemzeti érdekek képviselete mellett. Szükség van erre, mert azt kell látnunk - ezt sajnos a mai magyar parlamenti vita itt, a parlament ülésén is megmutatta -, hogy ehhez képest mindössze két alternatíva létezik. Létezik az egyik, amelyik arról szól, hogy vannak behódolók, és létezik a másik, amelyik arról szól, hogy vannak árnyékbokszolók. Egyik út sem követhető, tisztelt képviselőtársaim.

Nem érdemes harcolni olyan küzdelmekkel, amelyek, azt gondolom, Magyarország érdekeivel ellentétesek. Nem érdemes az Európai Unióból való kilépés, az Európai Unióval való szembehelyezkedés politikájára helyezkedni csak és kizárólag, mert egyszer már döntöttünk az Európai Unió mellett, és szeretnénk kitartani az európai értékek mellett. De nem érdemes az európai értékek elvtelen képviselete mellett föladni Magyarország sajátos, önálló és egyedi értékeit az európai államok közösségén belül. Ehhez képest a középút az egyetlen járható kormányzóképes alternatíva, az az alternatíva, amely a magyar érdekek képviseletét a megfelelő pillanatban mindig az ésszerű kompromisszumok elvével köti össze.

Ezt az utat járta a magyar kormány, ezt az utat támogatta a Fidesz képviselőcsoportja, és ezt az utat áll szándékunkban támogatni a következő két és fél esztendőben is. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Most, amennyiben élni kíván a lehetőséggel, a miniszterelnök úrnak adom meg a szót a viszonválaszra.

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm a szót, tisztelt házelnök úr. Először talán a Jobbik tisztelt frakcióvezető-helyettesének, Balczó képviselőtársam szavaira szeretnék egy értelmező megjegyzést tenni. Valami félreértés lehet, ugyanis eddig senki nem írt alá semmit. Tehát ennek a vitának a státusa az, hogy a miniszterelnökök megegyeztek arról, amiben egyetértenek, milyen legyen Európa pénzügyi paktuma, majd kiadták a szakértőiknek a szerződés pontos megszövegezését, amelynek az elfogadása érdekében a miniszterelnökök márciusban össze fognak gyülekezni Brüsszelben, aláírnak egy szerződést, amit utána a magyar törvények szerint nekem be kell terjesztenem ide, a tisztelt Ház elé annak érdekében, hogy önök azt megvitassák és ratifikálhassák. Ez a rend.

Én két dolgot vállaltam. Az első, hogy bár a miniszterelnök a magyar alkotmányos rend szerint aláírhatná ezt a megállapodást márciusban, de megegyeztünk egymással abban, hogy ez nem így fog történni, hanem előtte részben a nagybizottságon keresztül, részben pedig a plenáris ülésen keresztül lehetősége lesz mindenkinek arra, hogy mielőtt a miniszterelnök elkötelezné magát, az előtt ezt a kérdést teljes egészében megvitathassuk, megvitathassák. Erre kínáltam föl a lehetőséget ma, és ez a lehetőség nyitva áll.

Még egy dolgot kellett vállalnunk: az új magyar alkotmány szerint értelmezni kell azt a kérdést, hogy ha majd idekerül ratifikálás céljából ez az új szerződés, akkor elegendő lesz-e a jelen lévő képviselők felének a szavazata, vagy kétharmad kell hozzá. Ez a kérdés alkotmányos értelmezésre szorul, ezért a kormány az új alkotmány adta lehetőséggel élve az Alkotmánybírósághoz fordult, és kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy válaszoljon erre a kérdésre, hogy amikor márciusban én beterjesztem ide, önök elé a szerződés szövegét, akkor az alkotmánybírósági vélemény is mellette legyen, és az eljárás hibátlan, kifogástalan lehessen.

Még egy dologra szeretném Balczó képviselőtársam figyelmét fölhívni. Az új alkotmányban szerepel Magyarország fizetőeszközének megnevezése, és az nem véletlenül van ott. Tehát amikor Magyarország majd csatlakozni fog az euróhoz, ha így dönt, és a csatlakozással a majd ideterjesztendő szerződésben vállalt kötelezettségek ránk is érvényesek lesznek, a magyar parlamentnek lesz módja arra, hogy erről a csatlakozásról kétharmaddal döntsön, mert az alaptörvény ezt majd meg fogja követelni.

Tehát azt gondolom, az ön észrevételeire összességében válaszolva, hogy korrekten, az ígéreteknek megfelelően és kellő alkotmányos garanciákkal születik majd meg az összes szükséges döntés, amely Magyarország nemzetközi, új nemzetközi elkötelezettségére vonatkozik majd.

Tisztelt Ház! Az LMP frakcióvezetőjének hozzászólását igyekeztem teljes egészében befogadni és megérteni, és csak azt tudom mondani önnek, hogy Isten hozta az LMP-t a szabadságharcosok táborában. (Derültség a kormánypárti padsorokban.)

A Lengyelországra tett megjegyzéseket, amelyek azt a célt szolgálták, hogy Lengyelországgal összevetve Magyarországot negatív színben tüntessék föl, azokat engedje meg, hogy kellő udvariassággal visszautasítsam, és mindenkit tisztelettel arra kérjek, hogy ne próbálja Magyarországot szembefordítani egyik legjobb európai szövetségesével, Lengyelországgal, még egy olcsó, új frakcióvezetői poén érdekében sem. (Derültség és nagy taps a kormánypárti padsorokban.)

Ami pedig ebben az önök előtt is fekvő szövegben ismerhető új gazdasági együttműködést illeti, az LMP frakcióvezetője egy nagyon fontos pontra mutatott rá, amely azt tartalmazza, hogy a költségvetésekben majd a nemzeti össztermék fél százalékpontnyi strukturális reformját, ahogy ezt brüsszeliül mondják, végre kell hajtani, és ezt egy elrettentő és valóban nehéz feladatként állította be a frakcióvezető úr, nem minden ok nélkül. Mindamellett szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat arra, hogy a 2012-es magyar költségvetésben több mint 2 százalékos ilyen úgynevezett strukturális reform valósul meg, nem pedig 0,5 százalék. Tehát kétségkívül a 0,5 sem könnyű, a 2 még nehezebb, de a Magyarország korszerűsítése és megújítása érdekében vállalt lépéseink a 0,5 százalékos vállalást reálissá és teljesíthetővé teszik.

Engedjék meg, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy csak az ügy súlya miatt immáron sokadszor Balczó képviselőtársamnak arra a gondolatára reagáljak, amely a külföldi tőkére vonatkozik. Először tisztázzuk azt, amiben, azt hiszem, egyetértünk. Ha jól értem, abban egyetértünk, hogy Magyarországnak nem kell támogatnia olyan külföldről érkező magyarországi gazdasági vállalkozásokat, amelyek a magyar állam támogatásával semmilyen hozzáadott értéket nem állítanak elő Magyarország számára, legalábbis olyat nem, amit a Magyarországon létező vállalkozói világ ne tudna előállítani. Az ilyen vállalkozásokat nem kell támogatni, mert itt csak a tőkeerővel történő visszaélés okán kiszorítanák a magyar vállalkozókat a létező piacról. Ellenben azt gondolom, hogy kell, szükséges, érdemes és hazánk javát szolgálja minden olyan külföldi vállalkozásnak a magyarországi beruházási támogatása, amely hozzáadott értéket állít elő, növeli a magyar nemzeti összterméket, nem vesz el lehetőséget magyarországi vállalkozóktól, és olyan termékeket állít elő, amire egyébként önerőből nem lennénk képesek.

(14.00)

Ezeket a beruházásokat eddig is támogattuk, én személy szerint ezután is támogatom, és kérem a tisztelt Házat, hogy ezt a fajta külföldi befektetőket támogató politikát - de csak ezt - továbbra is támogassa, föltéve, ha egyetértünk abban, hogy a nagy európai újrarendeződésben Magyarországnak azt az esélyt kell megragadni, hogy Európa egyik kiemelkedő termelési központjává váljon. Én hiszek abban, hogy ez a lehetőség nyitva van, abban is hiszek, hogy ezt a lehetőséget meg tudjuk ragadni, és abban is biztos vagyok, hogy ha Magyarország termelési központ lesz, akkor sokkal több embernek tudunk munkahelyet adni, mint ebben a pillanatban.

Ami tisztelt Balczó képviselőtársam egy másik megjegyzését illeti: ez is egy olyan súlyos dolog, hogy ha már egyszer szóba hozta, akkor engedje meg, hogy ne hagyjam válasz nélkül. Ez a középosztály kérdésére vonatkozik. Tudom, hogy ebben a kérdésben, amit most el fogok mondani, nyilván nincs teljes egyetértés itt a Házban, és azt is elfogadom, hogy ez olyan komoly kérdés, amiről jobb lenne egyszer hosszabban és nem egy másik ügy mellékfrontvonalaként szót ejteni. Mégis hadd mondjam el képviselőtársamnak, hogy az én saját személyes fölfogásom szerint az, ami 2002-től 2010-ig Magyarországon történt hatalmi szempontból, azt jelentette, hogy a nagytőke a gazdasági súlya mellé megszerezte a politikai hatalmat is. Ezzel én sosem értettem egyet, most sem értenék egyet, és azt tanácsolom Magyarországnak, hogy ne menjen vissza erre az útra, hanem mindig olyan kormányt próbáljon választani magának, mindig olyan parlamenti többséget hozzon létre, amely a politikai hatalmat a középosztály kezében tartja. (Taps a kormánypártok soraiban.) Ebben nincs semmi elitellenesség, mert egyébként nagytőkére minden boldog országban szükség van, gazdasági erőre szükség van, politikai és gazdasági elit nélkül nem versenyképes egyetlen európai ország sem. De nem mindegy, hogy az egyébként meglévő hatalom mellé a politikai közhatalmat is odaadja-e az ország ezeknek az elitcsoportoknak. Én azt tanácsolom, hogy ezt ne tegyük meg, és a magam részéről igyekszem egy olyan kormányzati politikát bemutatni itt a tisztelt Házban is, és megvalósítani a mindennapi életben, amelynek kedvezményezettjei, középpontja, súlypontja a középosztálynál található.

Most már csak arra a kérdésre kell válaszolnunk - mert ön ezt érintette a hozzászólásában -, hogy hogyan is határoljuk körül ezt a középosztályt. Először is szeretném önt biztosítani arról, hogy én és a kormány a teljes középosztályban gondolkodik, nemcsak a tetejében, a közepében meg az aljában, hanem az egész középosztályban, az alsó középosztályt is ideértve. Tehát szeretném megnyugtatni önt, aki ennek a rétegnek az érdekében tette meg a hozzászólását. Ráadásul azt gondoljuk, hogy a középosztály természetes részét adják a nyugdíjasok is, még ha a vagyoni helyzetük egyébként nehéz is, ezért azon dolgozunk - ha figyelte a költségvetést meg a gazdasági előterjesztéseinket -, hogy létrehozzunk egy szövetséget a középosztály és a nyugdíjasok között, amiben arra kérjük a nyugdíjasokat, hogy támogassák a munkára épülő, a munkából élő középosztályt segíteni akaró gazdaságpolitikánkat, hogy a középosztály megtermelhesse azt a jövedelmet, amiből aztán a nyugdíjasoknak a nyugdíjat mindig ki tudjuk fizetni. Tehát szerintem létezik egy természetes szövetségi helyzet a mindenkori, az életüket munkában eltöltött nyugdíjasok és a középosztály között.

És egy hasonló szövetséget próbálunk létrehozni a leszakadó rétegek és a középosztály között is, ezért a középosztálynak alulról mindig nyitottnak kell lennie, nem azért, hogy kipotyogjanak belőle, hanem azért, hogy föl lehessen bele jutni. Ehhez meg olyan gazdasági eszközöket kell a szegényebb rétegek rendelkezésére bocsátani, hogy munka, szorgalom és tanulás révén a középosztály életszínvonalára tudjanak emelkedni. Ezt az emeltyűt keressük, ezt akarjuk megépíteni, ezért dolgozunk. Ha ez a társadalmi szövetség létrejön, akkor nem állhat elő még egyszer az a helyzet, hogy a nagytőke a gazdasági hatalma mellé megszerezze a politikai hatalmat is és középosztály-ellenes politikát folytasson Magyarországon, mint ahogy azt az elmúlt időszakban tapasztalhattuk. Ez az én személyes fölfogásom, és a kormányzati politikának is ez a társadalmi megfontolás adja az igazi alapját.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mesterházy képviselőtársam támogató szavait köszönöm. Azt a segítséget azért szeretném tőle kérni, hogy ha egy mód van rá, és ez lehetséges, kérje meg az Európai Parlamentben dolgozó szocialista képviselőket, hogy időnként álljanak ki Magyarország nemzeti érdekei mellett. (Taps a kormánypártok soraiban.) És most nemcsak egy-egy rosszízű mondatra gondolok vagy elszólásra, vagy arra, hogy hiányzik a rokonszenv, és a magyar kormányt támadni egyébként elfogadható, jólesik, ennek szükségét látják az európai színtéren is, mert ilyen előfordul máshol is. Erre azt mondom, hogy előfordul. De azok a mondatok kifejezetten lefegyverzők, az ember úgy érzi, hogy hátba támadják, az ország polgárai úgy érzik, hogy nem állnak ki mellettük, amikor azt találja mondani egy képviselő, hogy ő szégyelli Magyarországot, és szívesebben képviselné Luxemburgot az Európai Parlamentben. Ez túl van minden határon! (Zaj a kormánypártok soraiban.) Arra szeretném kérni önöket, annak érdekében, hogy nemzeti ügyekben szükség szerint a szocialista ellenzék és a polgári kormányzó erők között együttműködés lehessen, amire Magyarországnak igenis szüksége van, próbáljuk kiiktatni azokat a rossz gesztusokat, mondatokat és szerepeket, amelyek akadályozzák azt, hogy ha szükséges - nem kell mindennap, de ha nagyon szükséges -, akkor az ellenzék és a kormány között nemzetközi kérdésekben együttműködés jöhessen létre. Ezek a hozzászólások egyébként még a kevés meglévő bizalmat is fölemésztik, ezért tisztelettel még egyszer arra kérem önöket, hogy ezt a politikájukba építsék be. Egyébként számítok a magyar parlament minden frakciójának a támogatására és együttműködésére az itt bemutatott európai gazdasági és pénzügyi paktum kérdésében.

Köszönöm figyelmüket a kormány nevében. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:   8-9   10-22   23-26      Ülésnap adatai