Készült: 2018.09.22.18:00:14 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

156. ülésnap (2011.12.19.),  346-364. felszólalás
Felszólalás oka Záróvita
Felszólalás ideje 48:29


Felszólalások:   301-345   346-364   365      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A szavazási eredmény kihirdetésére később kerül sor.

Kérem, foglalják el a helyüket, folytatjuk munkánkat.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a nemzeti köznevelésről szóló törvényjavaslat záróvitája és zárószavazása. Az előterjesztést T/4856. sorszámon, az egységes javaslatot pedig T/4856/440. (Folyamatos zaj. - Csenget.) sorszámon kapták kézhez a képviselők.

Mivel az egységes javaslathoz módosító javaslatok érkeztek, így záróvitára is sor kerül. Az alkotmányügyi bizottság ajánlása T/4856/464. számon a hálózaton elérhető.

A módosító javaslatok közötti összefüggésekre tekintettel kezdeményezem, hogy a benyújtott indítványokat egy szakaszban tárgyalja meg az Országgyűlés. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel jelezze ezt! (Szavazás.)

Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a javaslatot elfogadta.

Megnyitom a záróvitát az ajánlás 1-35. pontjaira, és megadom a szót Osztolykán Ágnes képviselő asszonynak, LMP.

OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Zaj. - Az elnök csenget.) Tudom, hogy már mindenki arra koncentrál ezen a késői órán, hogy inkább hazamenjen és pihenjen, (Moraj a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Isszuk a szavaidat. - Az elnök csenget.) de azt gondolom, nem az ellenzék alakította azt sem, hogy a közoktatási törvény részletes vitája, és most a zárószavazás előtti módosítók is ilyen éjszakai órán zajlódjanak.

Az LMP parlamenti frakciója alapjaiban utasította el ezt a köznevelési törvényt, azonban még bízva a parlamentarizmus utolsó esélyeiben, zárószavazás előtti módosító javaslatokat adtunk be, három darabot, amiből kettő a törvény esélymegvonó passzusainak törlésére szolgál, egy pedig az alkotmányellenességre hívja fel a figyelmet.

Ezek a bizonyos esélymegvonó passzusok a köznevelési törvényben számos helyen, így például a 458. ajánlási pontban is használt Híd-program törlésére irányulnak, ami a mi meglátásunk szerint egy zsákutcás, szegregált képzés, amely sérti az emberi méltóságot, ami semmi mást nem fog eredményezni, csak azt, hogy fiatalok tömkelegei fognak szakképzettség nélkül az utcára kerülni és munkanélkülivé válni.

A második esélymegvonó módosító javaslatunk a tankötelezettség leszállítása 16 éves korra, ami a mi meglátásunk szerint nem szolgál más célt, mint a spórolás fennkölt célját, amit maga a kormány is elismert abban a hatástanulmányban, amit azonban annak készítői letagadtak. Azt gondoljuk, hogy ez méltatlan ehhez a törvényhez, hogy szakképzettség nélküli fiatalok ezrei kerülnek az utcára, ellehetetlenítve azt, hogy a társadalmi felemelkedésben valahogy helyet kapjanak.

Mindannyian egyetértettünk abban, amikor elkezdődött az a gondolkodás, hogy készüljön egy új közoktatási törvény, talán mindannyian egyetértettünk abban, hogy ma Magyarországon a közoktatási törvény leginkább esélymegvonó törvény. Nem volt mindegy ebben az országban, hogy ki hová születik, ki milyen családból jön, ki kezdi meg az ország keleti felében a tanulmányait egy pici faluban, vagy ki járhat a II. kerületi elit általános iskolákba. Én bíztam abban, hogy ennek a munkának a során, ha más nem is, de legalább az esélyegyenlőség megteremtése egy fontos cél lesz a kormány szeme előtt. Azonban azt látom, hogy mind a tankötelezettségi kor leszállításával, mind pedig ezeknek a szegregált osztályoknak a fenntartásával -, ami, kérem szépen, nem más, mint az átkos kommunizmus idején a gyogyó - tulajdonképpen ugyanúgy nem változtak az esélyegyenlőségi elvek ebben az országban, és továbbra sem lesz mindegy az, hogy egy gyerek hol kezdi meg a tanulmányait.

A harmadik módosító javaslatunk pedig a kötelező hit- vagy erkölcstan kötelezővé tételére irányul, ami a 460. ajánlási pontban szerepel. A mi meglátásunk szerint ez négy alkotmányos elvet is sért, az emberi méltósághoz való jogot, az állam és az egyház különválasztásának lehetőségét, (Közbeszólások, zaj. - Az elnök csenget.) a lelkiismereti és vallásszabadság jogát, valamint az alaptörvénynek a gyermekek védelméről szóló XVI. cikkelyét. Arról már nem is beszélek, hogy egy olyan kormány igyekszik erkölcstanról beszélni a közoktatásban, és ezt törvényben szabályozni, akik tulajdonképpen végighazudták ennek az egész köznevelési törvénynek a folyamatát. (Közbeszólások a kormánypárti oldalon.)

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Kérem, támogassák a módosító javaslataimat. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre megadom a szót Balczó Zoltán jobbikos képviselő úrnak, alelnöktársamnak.

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Nem kívántam hozzászólni, hiszen a záróvitában módosítókhoz kell csak szólni. Én most nem akarom elmondani, hogy számos pozitívum ellenére miért nem támogatjuk.

Kimondottan reagálni szeretnék az elhangzottakra, amit annyiban tekintek tipikus LMP-s felszólalásnak, mint az energetika kérdésében a zöldenergiát. Önök elmondják, hogy miért nem jó az atomenergia, a hátránya, veszélye világos, miért nem jó a széntüzelés, miért nem jó a gáztüzelés, csak végül nem tudnak alternatívát mondani, hogy mi lesz helyette.

Amikor itt arról van szó, hogy elveszik az esélyt, kérem szépen, mi van akkor, ha valaki a nyolc általános iskolai végzettséggel nem rendelkezik, vagy rendelkezik, de nem rendelkezik tudással, hogy felvegyék középiskolába? Akkor az miért nem segítség, ha egy olyan programot állítanak elő és készítenek, amellyel lehetővé teszik, hogy ezzel a külön, ha tetszik, pozitív diszkriminációval egy év után ezt lehetővé tegyék?

Előfordul-e, hogy valaki a hat általános iskolai évfolyamot a 15. életévére végzi el, sajnos így halad? Sajnos előfordul.

(2.30)

Ebben az esetben megint az a kérdés, hogy velük mi legyen. Akkor csináljunk olyan szakképző iskolákat, ahol általános iskolát nem végzett, arra alkalmatlanok bekerülnek? Miért nem az a jó megoldás, ha külön törődéssel, akár kis csoportban, képességfejlesztéssel, plusz egy évvel akarjuk azt elérni, hogy végre utána alkalmas legyen ennek a szakmának az elsajátítására? Számomra a felzárkóztató osztály is ez lett volna, ami valamiért kikerült. Miért nem fogadják el azt, hogy - bár a szegregáció negatív szó - van felzárkóztatás azért, hogy integrálható legyen azzal a plusz egy évvel, amit adott esetben ráfordít a társadalom? (Taps a Jobbik és a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Osztolykán Ágnes képviselő asszony.

OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azt gondolom, muszáj reagálnom, ha már meg lettem szólítva. (Zaj.) Ha képviselő úr kicsit utánanéz vagy beszél néhány olyan pedagógussal, akik részt vettek ilyen gyerekek oktatásában, akkor ön is nagyon jól tudja, ha a nyolc általános iskola elvégzése után van egy évük arra, hogy kis csoportban nyolc gyerek kérésére ugyanabban az iskolában maradva, ahol úgy fejezték be az általános iskolát, hogy komoly részképességzavarokkal, írás-olvasási problémákkal, nincs az a tanár ma Magyarországon, aki ezeket a gyerekeket egy év alatt fel tudja hozni olyan szintre, hogy bármilyen iskolában tovább tudjanak tanulni.

Megvan a megoldás, erre is adtunk be módosító javaslatot. Módosító javaslatunk arra irányul, hogy a Híd-programot ki kell terjeszteni az általános iskola nyolc évfolyamára, és azokat a gyerekeket, akik arra rászorulnak, akik lassabban haladnak, a nyolc év alatt mindennap fejlesztőpedagógusokkal, iskolapszichológusokkal kell segíteni a napi munka folyamán, a napi rendes iskolamenetben.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólások következnek.

Balczó Zoltán képviselő úr, Jobbik!

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm. Tényleg nem akarom hosszan folytatni ezt a vitát, mert ebből az derül ki, hogy nem is alakulhat ki olyan helyzet, hogy valaki 15 éves korára valamilyen ok miatt csak a hatodik általánosig jut el, mert az mindenképpen az iskola hibája, mert nem tudja menet közben nagyon nagy ráfordítással úgy megoldani. Erre azt tudom mondani, hogy minden ilyen törődés külön foglalkozással együtt, az egész napos oktatás - amivel csak részben értünk egyet - pont azt a célt szolgálná, hogy a hátrányos helyzetű gyerekeket a délutáni foglalkozáson valamilyen módon ehhez hozzá tudják segíteni. De ha mégse jön el az eredmény, akkor van szükség a Híd-programra.

S még néhány szót arról a módosítóról, amit ön teljes egészében ki akar venni, meg fakultatívvá tenni. Az szerepelt, hogy hit- és vallásoktatás, ehelyett az előterjesztő azt írja, hogy hit- és erkölcstan. Ön nyilván azt mondja, hogy ez legfeljebb fakultatívan legyen. Én meg azért fogadom el, hogy a hit- és vallástan helyett hit- és erkölcstan legyen, mert tudomásul veszem, bármennyire szeretném, meg azt mondjuk, hogy keresztény értékrendű ország vagyunk, hogy lehetőleg minél többen hittanoktatásban vegyenek részt. De aki ezt nem akarja választani, annak legyen lehetősége erkölcstanoktatásra.

De egyet hadd tegyek hozzá: nagyon sok kérdés végül is ebben a közoktatási törvényben nem dőlt el, a Nemzeti alaptanterv, a tantervek fogják eldönteni. Ebben a kérdésben mi pozitívan állunk az előterjesztéshez, más ok miatt nem támogatjuk. S nagyon bízom benne, hogy az erkölcstant nem Heller Ágnesre fogják bízni, hogy ő alkossa meg.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Gúr Nándor képviselő úr, MSZP. (Zaj.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Nagy öröm ez! Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Egy alapvetést szeretnék mondani, és az alapvetésen túl még egy megjegyzésem lenne.

Én úgy látom - nem kell, hogy önök is így lássák -, alapvető hiba az, hogy a tankötelezettséget 18 évről 16-17 évre redukálják a szándékok tekintetében. Ezt alapvető hibának tartom, mert az élet már bebizonyította, csak utána kellene olvasniuk, hogy hol okoz ez problémát alapvetően.

Megint csak azt mondhatom, hogy ott okoz problémát, ahol a hátrányos helyzet meg a hátrányos helyzetbe szorulás felüti a fejét. (Derültség.) Ott van a legtöbb esetben az, hogy nem sikerül esetleg 15 vagy 16 éves életkor eléréséig befejezni az általános iskolát.

Azoknál a fiataloknál, akiknek nem sikerül befejezni, és a tankötelezettséget önök szűkítik, az esélyt veszik el attól, hogy a későbbiekben ezek a fiúk, lányok, ezek a fiatalok szakmát tudjanak tanulni. Azt pedig önök is tudják nagyon jól, hogy az élő munkaerőpiacon akinek nincs szakmai képesítése, az szinte nem tud elhelyezkedni. 22 százalék, csak azért, hogy segítsek a későbbi gondolkodásuk tekintetében azoknak az aránya, akik szakmai képesítés nélkül tudnak elhelyezkedni. 66-67 százalék azoknak, akiknek van szakmájuk és el tudnak helyezkedni. A tankötelezettség tehát ilyen értelemben mértékadó módon befolyással van arra, hogy a későbbiekben normálisan tudja-e élni valaki az életét, talál-e munkalehetőséget vagy nem.

Az alapvetés ennyi, a másikat majd később. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettő perc, Kontur Pál, Fidesz!

KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem szándékoztam szólni, de megvártam, hogy utoljára és hányadszor még elő fogják hozni, hogy 16 éves kor után ne legyen tovább iskolaköteles a gyerek. Kérem szépen, egy 25 fős osztályban van egy ilyen túlkoros gyerek. Csak őneki van joga? Csak őneki lehet joga? Annak a másik 24 gyereknek a tanuláshoz való joga - mert azt teszi tönkre - nincs meg? A pedagógusnak nem lehet joga, azt el lehet verni? Csak ezt akartam kérdezni. És ott van a Híd-program, és ezek a gyerekek nem kerülnek a semmibe, hanem a Híd-program segítségével tudnak továbbtanulni, szakmához jutni és érvényesülni, és a munka frontján lehet nekik fejlődni.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Balczó Zoltán képviselő úr, Jobbik.

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök Úr! Nagyon rövid leszek, mert tudom, hogy most ajánlási pontot közvetve kereshetnék. De itt bizonyos erényeiről és támogatásáról szóltam ennek a javaslatnak, mégis fél percben hadd mondjam el, miért nem támogatjuk, milyen két fő irány miatt.

Államtitkár asszony elmondta a kormányprogram vitájában, hogy igazából a jövő és a fiatalok iránti felelősséget azon lehet lemérni, hogy hogyan becsüli meg a pedagógusokat egy társadalom, majd a Magyar Hírlapban úgy nyilatkozott, hogy ehhez a pedagóguspálya-modellhez nincs olyan, hogy ne legyen pénz. Sajnálatos módon a gazdasági helyzet miatt, amitől függővé tették e modell bevezetését - ahogy miniszterelnök úr is jelezte -, erre nem lesz pénz. Nem látjuk azt, hogy minőségi továbblépés lehet ilyen esetben, ha a pedagógus-életpályát nem tudjuk anyagilag is vonzóvá tenni.

A másik ok: az önkormányzati törvénnyel is összevetve úgy látjuk, hogy bár van javulás, a falusi kisiskolák, elsősorban a felső tagozatok léte teljesen bizonytalanná vált bizonyos megkötések miatt. Ez az a két alapvető ok, ami miatt tartalmi és szabályozási pozitívuma ellenére nem tudjuk támogatni.

Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Hiller István képviselő úr, MSZP.

DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Az én meggyőződésem szerint a közoktatásról, vagy ahogy önök nevezik, a köznevelésről szóló törvény a Magyar Országgyűlés asztalán fekvő egyik legfontosabb törvény. Teljesen mindegy, hogy hajnalban vagy délután, délelőtt vagy éjfélkor beszélünk erről, olyan témáról beszélünk, ez - biztos vagyok benne, hogy mindannyian így gondolják, kormánypártiak és ellenzékiek - a legfontosabb dolog, ami az országunk jövőjét biztosítja. Ebben a felelősségérzetben ez a vita sok mindent mutatott meg. Sok mindent mutatott meg, mert világosan két felfogás parlamenten belüli és parlamenten kívüli összeütközését hozta.

(2.40)

Ennek a felfogásnak nem most és nem ennek a törvénynek a kapcsán volt keletje, a magyar pedagógiai és a pedagógián túlmutató szakirodalom, éppúgy, mint a nemzetközi, hosszú idők óta ütközteti ezt a két véleményt.

A vélemények között a különbség, amint ezt önök is érzékelhették, túlmutat és túlmutatott politikai pártok, illetve ellenzék és kormánypártok közötti határon. Itt ebben a kérdésben, másfél évvel azután, hogy önök átvették a kormányzást, világosan, túlmutatva a szakpolitikai határokon, felfogásbeli nézetkülönbségek ütköztek. Nem arról van szó, hogy az önök kormánykoalíciója, illetve a kormánytöbbséget alkotó két párt és az ellenzék, illetve annak két pártja, a demokratikus ellenzék két pártja ütköztette a nézeteit. (Derültség a Jobbik padsoraiból.)

Arról van szó, hogy létezett és létezik kétfajta felfogás. Ez a felfogás abban különböztethető meg, ami egyébként egy módosító indítványban ölt testet, amelyet önök voltak szívesek leszavazni, tudniillik, hogy a magyar közoktatásban és általában a közoktatásban a gyermek mindenekfeletti érdeke az, ami egy szakmai, szakmapolitikai elgondolásnak a magja. Vagy erre építjük az egészet, vagy pedig egy másik felfogásra, amely szintén létezik, ez is létező fogalomrendszer, és mag egy másfajta szakmai felfogásnak, amely nem a gyermek mindenekfelett álló érdekét, hanem az intézménynek vagy adott esetben az intézményhez tartozónak adja meg azt a jogot, hogy a szakmapolitikának a magját képezze.

Sok-sok professzort, sok-sok iskolát lehetne említeni. Elismerem, hogy ez a két felfogás ütközött össze, amelyet önök is láthattak úgy a nyilatkozatokból, mint a parlamenti bizottsági vagy éppen plenáris vitákból. Hangsúlyozom ismételten, ez nem ellenzék és kormánypárt, és nem is pártok, hanem nézetek közötti felfogáskülönbség.

Azt természetesen el kell ismerni, hogy mivel önök kapták a több szavazatot a legutóbbi, 2010-es választásokon, nem kétséges, hogy a szakmapolitikai érvelésen túl, minthogy arról szintén lehetett tudni, és azt gondolom, hogy ilyen dologban ez el is várható, az ország miniszterelnöke ebbe a nézetek különbözőségét megtestesítő politikai vitába beszállt, nyilván nem szakpolitikusként, hanem az ország miniszterelnökeként. Azt gondolom tehát, hogy egy erős miniszterelnöki elvárás formálta a szakpolitikát. Ennek eredményeként alakult ki úgy a bizottsági, mint leginkább a plenáris ülések véleménye.

Azt mondhatom önöknek, hogy a mi meggyőződésünk szerint az az út, amelyet önök követnek, létezik és helytelen. Nem arról van tehát szó, hogy azt mondom, hogy most találták ki, most összeeszkábálták; ez a magyar és a nemzetközi pedagógiában és szakpolitikában létező út, a mi felfogásunk szerint helytelen, mert az iskola akkor jó, ha annak középpontjában a gyermek áll. Ennek a törvénynek a középpontjában nem a gyermek áll. Ezt önök egyébként nyíltan, világosan ki is fejtik. Elismerem, hogy az önök felfogása szempontjából természetesen ez létező, azt gondolom, hogy (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: De helytelen!) nem helyes.

A vitában sok minden előfordult, akár financiális, akár rész-szakpolitikai kérdésekben. Ezeket megismételni felesleges. Azt gondolom ugyanakkor, hogy szükség lett volna és szükséges a magyar oktatásügyben, ezen belül a magyar közoktatásban egy olyan minimum kialakítása, amely kormányváltásoktól függetlenül képes biztosítani egyfajta stabilitást, hiszen ez az iskola és a gyermekek számára a legfontosabb. Úgy látom, hogy ezt önök elmulasztották. Ennek természetesen - minthogy semmi sem örök, sem birodalmak, sem kétharmad, sem korábbi, sem mostani - politikai, szakmapolitikai következményei vannak.

Nem próbálom önöket itt a vita utolsó fázisában arról meggyőzni, amit az elmúlt hetekben és hónapokban megpróbáltunk, és nem tettek. Meggyőződéssel azonban azt állíthatom, hogy nem pártpolitikai kérdésként önök helytelen és nem jó utat követnek. Így alakítsák ki a szavazatukat!

Elnök úr, köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a záróvitát lezárom.

Megkérdezem Hoffmann Rózsa államtitkár asszonyt... De nem kérdezem, mert látom, hogy készülődik. Öné a szó, államtitkár asszony.

DR. HOFFMANN RÓZSA nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! Valóban, az egyik legfontosabb alaptörvényünk zárószavazásához érkeztünk el. Alaptörvény annyiban, hogy megalapozza a jövőnket, a holnapunkat, a gyerekeink, fiataljaink sorsát.

Az, hogy ilyen hosszan tartó, heves vitát váltott ki a köznevelési törvény a parlamentben, nem bizonyít mást, mint azt, hogy nem csak kenyérrel él az ember. Ezért van igen nagy szükség arra, hogy hogyan fogjuk nevelni a fiataljainkat, milyen értékrendet továbbítunk, és továbbítunk-e egyáltalán valamilyen értékrendet nekik, amit eddig nélkülözött az oktatási rendszer. Ezért nevezzük köznevelési rendszernek. Sajnálatos, hogy vannak képviselők, akik a több hónapos vita után is még mindig nem tanulták meg a törvény nevét, mi több, olyan állításokat mondanak még a zárszóban is, amelyek nincsenek benn a törvényben.

De nem akarok abba a hibába esni magam sem, hogy megismételjem mindazt, amely elhangzott az általános vitában, a részletes vitában, ez nem volna méltó a köznevelésnek a remélhetőleg növekvő színvonalával, amellyel az a célunk, hogy Magyarországot ismét olyan magaslatokba juttassuk, ahol volt valamikor, hogy a magyar iskola ismét szellemóriásokat adjon a világnak, adja Isten, hogy Nobel-díjasokat, és olyan iskolarendszert tudjunk építeni, amelyben tisztességes, becsületes, munkára képes, tanulni képes és nagy tudású fiatalok nőnek fel.

Tisztelettel kérem az Országgyűlést, hogy azokat az indítványokat, a kapcsolódó módosító indítványokat, amelyeket támogatunk, szavazzák meg - összesen 26 ilyen van, nem olvasom fel -, és azokat az ajánlási pontokat pedig, amelyeket nem tudunk támogatni - 10 ilyen volt -, ne támogassák.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár asszony. Tisztelt Országgyűlés! Most a módosító javaslatokról határozunk. Tájékoztatom önöket, hogy az ajánlás 3. pontjával kezdődő javaslatsor, a 18. és 34. pontjaiban szereplő javaslatsor, valamint a 21. pont nem kapta meg a szükséges bizottsági támogatást, de az LMP kérte a szavazást ezekről.

A további benyújtott javaslatok közül az előterjesztő az 1., 2., 4., 5., 6., 8., 9., 10., 11., 14., 15., 16., 17., 19., 20., 23., 24., 25., 26., 27., 30., 31., 32., 33., 35. és 36. pontokat támogatja. Ezek elfogadása kizárja a 7. pontot.

Annak érdekében, hogy a 3. ponttal kezdődő javaslatsorról dönteni lehessen, az LMP külön szavazást kért a 14. pontról.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a támogatott indítványokat, a külön szavazásra kért javaslat kivételével. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 245 igen szavazattal, 29 nem ellenében, 29 tartózkodás mellett a támogatott módosító javaslatokat elfogadta.

Most a külön szavazásra kért javaslatokról és annak alternatívájáról döntünk.

Az ajánlás 3., 12., 13., 22., 28. és 29. pontjaiban Osztolykán Ágnes a köznevelési Híd-programok keretében folyó nevelési-oktatási rendelkezések elhagyását kezdeményezi. A javaslat elfogadása kizárja a 14. pontot. Az LMP kérésére szavazunk. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 28 igen szavazattal, 282 nem ellenében, tartózkodás nélkül a módosító javaslatot elutasította.

Most az ajánlás 14. pontjában az előterjesztő javaslatáról az LMP kérésének megfelelően külön döntünk. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 249 igen szavazattal, 28 nem ellenében, 34 tartózkodás mellett a módosító javaslatot elfogadta.

(2.50)

Az LMP kérésére még két javaslatról döntenünk kell. A 18. és 34. pontokban Osztolykán Ágnes a 35. § (1) bekezdésének módosításával azt javasolja, hogy a hittanóra fakultatív foglalkozás legyen. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 31 igen szavazattal, 278 ellenében a módosító javaslatot elutasította.

Az ajánlás 21. pontjában Osztolykán Ágnes a 45. § (3) bekezdés módosításával azt kezdeményezi, hogy a tankötelezettség 18 éves korig tartson. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 32 igen szavazattal, 249 ellenében, 29 tartózkodás mellett a módosító javaslatot elutasította.

Tisztelt Országgyűlés! Most a zárószavazás következik. Erről az LMP képviselőcsoportja név szerinti szavazást kért. Kérem a jegyzőket, hogy felváltva olvassák fel a képviselők nevét, majd a leadott szavazatokat hangosan visszaismételve rögzítsék.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a T/4856. sorszámú törvényjavaslatot az egységes javaslat imént módosított szövege szerint. Kérem, szavazzanak!

(A jegyzők felváltva olvassák a képviselők névsorát, majd hangosan megismétlik a képviselők állásfoglalását. A felolvasást Földesi Gyula kezdi, majd Nyakó István folytatja.)

Ágh Péter: igen.

Dr. Ángyán József: igen.

Dr. Apáti István: nincs jelen.

Dr. Aradszki András: igen.

B. Nagy László: igen.

Babák Mihály: igen.

Bábiné Szottfried Gabriella: igen.

Dr. Bácskai János: igen.

Bagdy Gábor: igen.

Dr. Baja Ferenc: nincs jelen.

Balázs József: igen.

Balczó Zoltán: nem.

Balla Gergő: nem.

Balla György: igen.

Balla Mihály: igen.

Balog Zoltán: igen.

Balogh József: igen.

Bana Tibor: nem

Bánki Erik: igen.

Bányai Gábor: igen.

Baracskai József: nincs jelen.

Dr. Bárándy Gergely: nincs jelen.

Baráth Zsolt: nem.

Bartos Mónika: igen.

Básthy Tamás: igen.

Bebes István: igen.

Becsó Zsolt: igen.

Bencsik János: igen.

Berényi László: igen.

Bertha Szilvia: nincs jelen.

Bíró Márk: igen.

Bodó Imre: igen.

Bodó Sándor: igen.

Dr. Bohács Zsolt: nincs jelen.

Dr. Bóka István: igen.

Boldog István: igen.

Boldvai László: nincs jelen.

Borbély Lénárd: igen.

Borkai Zsolt: igen.

Dr. Botka László: nincs jelen.

Bödecs Barna: nem.

Brájer Éva: igen.

Dr. Braun Márton: igen.

Dr. Budai Gyula: igen.

Burány Sándor: nincs jelen.

Bús Balázs: igen.

Csampa Zsolt: igen.

Csenger-Zalán Zsolt: igen.

Cseresnyés Péter: igen.

Dr. Cser-Palkovics András: igen.

Cserna Gábor: igen.

Csizi Péter: igen.

Csöbör Katalin: igen.

Czerván György: igen.

Dr. Czira Szabolcs: igen.

Dr. Czomba Sándor: igen.

Czunyiné dr. Bertalan Judit: igen.

Dr. Daher Pierre: igen.

Dr. Dancsó József: igen.

Dankó Béla: igen.

Demeter Ervin: igen.

Demeter Zoltán: igen.

Dióssi Csaba: igen.

Dr. Dorkota Lajos: igen.

Dr. Dorosz Dávid: nincs jelen.

Dúró Dóra: nincs jelen.

Egyed Zsolt: nem.

Ékes Ilona: igen.

Ékes József: igen.

Endrésik Zsolt: nem.

Erdős Norbert: igen.

Ertsey Katalin: nincs jelen.

Farkas Flórián: igen.

Farkas Gergely: nem.

Farkas Sándor: igen.

Farkas Zoltán: igen.

Dr. Fazekas Sándor: igen.

Fejér Andor: igen.

Ferenczi Gábor: nincs jelen.

Ficsor Ádám: nincs jelen.

Firtl Mátyás: igen.

Dr. Fónagy János: igen.

Font Sándor: igen.

Földesi Gyula: igen.

Földi László: igen.

Fülöp István: igen.

Gajda Róbert: igen.

Dr. Garai István Levente: nincs jelen.

Dr. Gaudi-Nagy Tamás: nincs jelen.

Gelencsér Attila: igen.

Gőgös Zoltán: nincs jelen.

Göndör István: nem.

Dr. Gruber Attila: igen.

Gulyás Dénes: igen.

Gulyás Gergely: igen.

Gúr Nándor: nem.

Dr. Gyenes Géza: nem.

Dr. Gyimesi Endre: igen.

Gyopáros Alpár: igen.

Gyöngyösi Márton: nem.

Győrffy Balázs: igen.

Dr. György István: igen.

Gyurcsány Ferenc: nincs jelen.

Gyutai Csaba: igen.

Dr. Gyüre Csaba: nem.

Habis László: igen.

Hadházy Sándor: igen.

Halász János: nincs jelen.

Hanó Miklós: igen.

Harangozó Gábor: nem.

Dr. Harangozó Tamás: nem.

Dr. Hargitai János: igen.

Harrach Péter: igen.

Hegedűs Lorántné: nincs jelen.

Hegedűs Tamás: nem.

Dr. Heintz Tamás: igen.

Dr. Hende Csaba: igen.

Herman István Ervin: igen.

Dr. Hiller István: nem.

Hirt Ferenc: igen.

Hoffman Pál: igen.

Dr. Hoffmann Rózsa: igen.

Dr. Hollósi Antal Gábor: igen.

Dr. Hoppál Péter: igen.

Horváth András Tibor: nem.

Horváth István: igen.

Dr. Horváth János: igen.

Horváth László: igen.

Dr. Horváth Zsolt (Kecskemét): igen.

Dr. Horváth Zsolt (Veszprém): igen.

Dr. Hörcsik Richárd: igen.

Dr. Illés Zoltán: igen.

Dr. Ipkovich György: nem.

Ivády Gábor: nincs jelen.

Prof. Iván László: igen.

Iváncsik Imre: nincs jelen.

Ivanics Ferenc: igen.

Jakab István: igen.

Jámbor Nándor: nem.

Jánosiné dr. Bene Ildikó: igen.

Jávor Benedek: nincs jelen.

Dr. Józsa István: nem.

Juhász Ferenc: nincs jelen.

Káli Sándor: nem.

Kalmár Ferenc András: igen.

Kapus Krisztián: igen.

Kara Ákos: igen.

Karácsony Gergely: nincs jelen.

Dr. Karakó László: igen.

Karvalics Ottó: igen.

Kaufer Virág: nem.

Kepli Lajos: nem.

Dr. Kerényi János: igen.

Kiss Attila: igen.

Kiss Péter: nincs jelen.

Dr. Kiss Sándor: nem.

Dr. Kocsis Máté: igen.

Dr. Kolber István: nem.

Koncz Ferenc: igen.

Dr. Kontrát Károly: igen.

Kontur Pál: igen.

Korondi Miklós: nem.

(3.00)

Kósa Lajos: igen.

Koszorús László: igen.

Kovács Ernő: igen.

Kovács Ferenc: igen.

Dr. Kovács Ferenc: igen.

Dr. Kovács József: igen.

Kovács László: nincs jelen.

Kovács Péter: igen.

Kovács Tibor: nincs jelen.

Dr. Kovács Zoltán: igen.

Kozma Péter: igen.

Kőszegi Zoltán: igen.

Kővári János: igen.

Kövér László: igen.

Kubatov Gábor: igen.

Kucsák László: igen.

Kukorelly Endre: nincs jelen.

Kulcsár Gergely: nincs jelen.

Kulcsár József Ferenc: igen.

Dr. Kupcsok Lajos: igen.

Dr. Kupper András: igen.

L. Simon László: igen.

Lakatosné Sira Magdolna: igen.

Dr. Lamperth Mónika: nincs jelen.

Dr. Lanczendorfer Erzsébet: igen.

Dr. Láng Zsolt: igen.

László Tamás: igen.

Lasztovicza Jenő: igen.

Dr. Latorcai János: igen.

Lázár János: igen.

Lendvai Ildikó: nincs jelen.

Dr. Lenhardt Balázs: nincs jelen.

Lezsák Sándor: ülésvezető elnök,
nem vesz részt a szavazásban.

Lipők Sándor: igen.

Lukács László: igen.

Dr. Lukács Tamás: igen.

Lukács Zoltán: nem.

Mágori Józsefné: igen.

Magyar Anna: igen.

Magyar Zoltán: nincs jelen.

Mandur László: nincs jelen.

Manninger Jenő: igen.

Márton Attila: igen.

Dr. Matolcsy György: igen.

Dr. Mátrai Márta: igen.

Meggyes Tamás: nincs jelen.

Menczer Erzsébet: igen.

Dr. Mengyi Roland: igen.

Mesterházy Attila: nem.

Michl József: igen.

Mihalovics Péter: igen.

Mile Lajos: nem.

Mirkóczki Ádám: nem.

Dr. Molnár Ágnes: igen.

Dr. Molnár Attila: igen.

Dr. Molnár Csaba: nem.

Molnár Oszkár: nincs jelen.

Dr. Molnár Zsolt: nincs jelen.

Móring József Attila: igen.

Murányi Levente: nincs jelen.

Dr. Nagy Andor: igen.

Nagy Csaba: igen.

Dr. Nagy Gábor Tamás: igen.

Nagy István: igen.

Dr. Nagy István: igen.

Dr. Nagy Kálmán: igen.

Dr. Navracsics Tibor: nincs jelen.

Dr. Nemény András: nem.

Németh Szilárd István: igen.

Németh Zoltán: igen.

Németh Zsolt (Fidesz): igen.

Németh Zsolt (Jobbik): nem.

Nógrádi Zoltán: igen.

Novák Előd: nem.

Nyakó István: nem.

Dr. Nyikos László: nem.

Dr. Nyitrai Zsolt: igen.

Obreczán Ferenc: igen.

Dr. Ódor Ferenc: igen.

Dr. Oláh Lajos: nincs jelen.

Orbán Viktor: igen.

Osztolykán Ágnes: nem.

Örvendi László: igen.

Pál Béla: nem.

Pál Tibor: nem.

Pálffy István: igen.

Pánczél Károly: igen.

Dr. Papcsák Ferenc: igen.

Patay Vilmos: igen.

Dr. Pesti Imre: igen.

Pichler Imre László: igen.

Pintér László: igen.

Pócs János: igen.

Pogácsás Tibor: igen.

Pokorni Zoltán: nem. (Taps az LMP soraiból.)

Polics József: igen.

Dr. Pósán László: nincs jelen.

Potápi Árpád János: igen.

Pörzse Sándor: nem.

Pősze Lajos: igen.

Puch László: nincs jelen.

Dr. Puskás Imre: igen.

Dr. Puskás Tivadar: igen.

Rácz Róbert: igen.

Dr. Répássy Róbert: igen.

Dr. Rétvári Bence: igen.

Révész Máriusz: igen.

Riz Gábor: igen.

Riz Levente: igen.

Rogán Antal: igen.

Román István: igen.

Rónaszékiné Keresztes Monika: igen.

Rozgonyi Ernő: nincs jelen.

Rubi Gergely: nincs jelen.

Dr. Rubovszky György: nincs jelen.

Sági István: igen.

Dr. Salamon László: nincs jelen.

Sáringer-Kenyeres Tamás: igen.

Scheiring Gábor: nincs jelen.

Dr. Schiffer András: nem.

Schmidt Csaba: igen.

Schön Péter: nem.

Sebestyén László: igen.

Dr. Selmeczi Gabriella: igen.

Dr. Semjén Zsolt: igen.

Dr. Seszták Miklós: igen.

Seszták Oszkár: igen.

Dr. Simicskó István: igen.

Simon Gábor: nincs jelen.

Dr. Simon Gábor: nincs jelen.

Dr. Simon Miklós: igen.

Simonka György: nincs jelen.

Sneider Tamás: nem.

Soltész Miklós: igen.

Dr. Sós Tamás: nem.

Spaller Endre: igen.

Dr. Stágel Bence: igen.

Dr. Staudt Gábor: nem.

Dr. Steiner Pál: nem.

Szabó Csaba: igen.

Dr. Szabó Erika: igen.

Szabó Gábor: nem.

Szabó Imre: nem.

Szabó Rebeka: nincs jelen.

Dr. Szabó Tamás: igen.

Szabó Timea: nincs jelen.

Szabó Vilmos: nem.

Szabó Zsolt: igen.

Dr. Szakács Imre: igen.

Szalay Ferenc: igen.

Dr. Szalay Péter: igen.

Dr. Szanyi Tibor: nincs jelen.

Szászfalvi László: igen.

Szatmáry Kristóf: igen.

Szávay István: nem.

Szedlák Attila: igen.

Dr. Szekeres Imre: nincs jelen.

Szekó József: igen.

Székyné dr. Sztrémi Melinda: igen.

Szijjártó Péter: igen.

Szilágyi György: nem.

Szilágyi László: nincs jelen.

Szilágyi Péter: nem.

Dr. Szili Katalin: nincs jelen.

Szólláth Tibor Zoltán: igen.

Szűcs Erika: nem.

Dr. Szűcs Lajos: igen.

Talabér Márta: igen.

Tállai András: igen.

Tamás Barnabás: igen.

Dr. Tapolczai Gergely: igen.

Dr. Tarnai Richárd: igen.

Tasó László: igen.

Tessely Zoltán: igen.

Dr. Tiba István: igen.

Tiffán Zsolt: igen.

Dr. Tilki Attila: igen.

Tóbiás József: nem.

Tóth Csaba: nem.

Tóth Ferenc: igen.

Tóth Gábor: igen.

Dr. Tóth József (MSZP): nincs jelen.

Dr. Tóth József (Fidesz): igen.

Törő Gábor: igen.

Tukacs István: nincs jelen.

Dr. Turi-Kovács Béla: igen.

Ughy Attila: igen.

Dr. Ujhelyi István: nincs jelen.

V. Németh Zsolt: igen.

Dr. Vadai Ágnes: nincs jelen.

Vágó Gábor: nem.

Vágó Sebestyén: nem.

Vantara Gyula: igen.

Varga Gábor: igen.

Varga Géza: nincs jelen.

Dr. Varga István: igen.

Varga József: igen.

Dr. Varga László: nem.

Varga László: nincs jelen.

Varga Mihály: igen.

Varga Zoltán: nincs jelen.

Vargha Tamás: igen.

Varju László: nincs jelen.

Dr. Vas Imre: igen.

Vécsey László: igen.

Dr. Vejkey Imre: igen.

Dr. Veres János: nem.

Vigh László: igen.

Vincze László: igen.

(3.10)

Dr. Vinnai Győző: igen.

Dr. Vitányi István: igen.

Vitányi Iván: nincs jelen.

Volner János: nincs jelen.

Vona Gábor: nincs jelen.

Dr. Völner Pál: igen.

Wintermantel Zsolt: igen.

Wittner Mária: igen.

Z. Kárpát Dániel: nincs jelen.

Zagyva György Gyula: nincs jelen.

Zakó László: nem.

Dr. Zombor Gábor: igen.

Dr. Zsiga Marcell: igen.

Zsigó Róbert: igen.




Felszólalások:   301-345   346-364   365      Ülésnap adatai