1995. december 7-8-i budapesti találkozójukon az EBESZ államok külügyminiszterei elfogadták a daytoni békemegállapodásban résztvevõ felek felkérését, hogy a szervezet vegyen részt Bosznia és Hercegovina békéjének, demokráciájának és stabilitásának kiépítésében. A felkérésre válaszként a külügyminiszterek elhatározták, hogy az EBESZ fogja felügyelni a boszniai és hercegovinai választások elõkészületeit, végrehajtását és ellenõrzését akkor, amikor a feltételek lehetõvé teszik a választások megtartását. Az EBESZ tüzetesen vizsgálja az emberi jogok helyzetét Bosznia-Hercegovinában és nemzetközi emberi jogi biztost (ombudsman) nevez ki. Segíti a feleket fegyverzet-ellenõrzési valamint bizalom- és biztonságépítõ intézkedéseikrõl folytatott tárgya-lásaikban. Elõsegíti a tárgyalások eredményeként kötött egyezmények életbeléptetését és ellenõrzését, hogy a fegyverzetek alacsonyabb és felügyelt szintjén mozdítsa elõ a hosszútávú stabilitást.

Az EBESZ elõkészületeket tett bosznia-hercegovinai missziójának felállítására az elkövetkezendõ egy év idõtartamára. A szarajevói székhelyû vezérképviselet munkáját harminc delegáció és körzeti iroda segíti szerte az országban.

A brit Védelmi Minisztérium Módszertani és Tanácsadói Szolgáltatások Igazgatósága, a brit és a magyar honvédelmi miniszterek 1995 áprilisi megállapodása alapján hosszabb, hetven oldalas tanulmányban vizsgálta meg a magyar Honvédelmi Minisztérium parlamenti felügyeletének és a Magyar Honvédség demokratikus és civil ellenõrzésének állapotát.

A brit fél által finanszírozott vizsgálat fõbb megállapításai a következõk voltak:

1. Az elmúlt hat év során jelentõs elõrehaladás történt a fegyveres erõk demokratikus és polgári ellenõrzése érdekében. Az ellenõrzés jogi, alkotmányos keretei kialakultak.
2. A Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség parancsnokságának kapcsolatrendszere nem rokonítható egyetlen létezõ NATO modellhez sem és ez nehézkessé teszi a NATO partnerekkel az egyes irányítási szintek kapcsolatát. A két szervezet között gyakoriak a felesleges párhuzamosságok.
3. A jelentés megállapítása szerint a honvédelmi miniszter környezetében szükséges lenne egy olyan civil szakértõi csoport, amely a honvédelmi és biztonságpolitika kérdéseiben segítené döntéseit és kialakítaná a hosszútávú nemzetbiztonsági koncepciókat.
4. Túlságosan kevés a biztonsági és védelmi kérdésekkel foglalkozó szakképzett polgári köztisztviselõ a Honvédelmi Minisztériumban. A jelentés elismeri, hogy a jelenlegi köztisztviselõi bérezési viszonyok között elég nehéz ennek a követelménynek a kielégítése.
5. A jelentés javasolja a Honvédelmi Minisztérium szervezetének átalakítását és közelítését a nyugat-európai integrált típushoz, amelyben a polgári és katonai szempontok és megfontolások kiegészítik és egyensúlyban tartják egymást.

Ami az Országgyûlésnek a Magyar Honvédséget ellenõrzõ szerepét illeti, a jelentés szerint a katonai doktrínával nem célszerû a Parlamentnek foglalkoznia, elégséges, ha az alapelveket meghatározza. A túlszabályozásnak most az átmenet idején esetleg lehet magyarázata, késõbb azonban akadályozhatja a fegyveres erõk normális mûködését. Nagyon fontos, hogy a Parlamentben konszenzus legyen a védelmi politika kérdéseiben.

Az ellenõrzési mechanizmusok között a jelentés kiemeli a költségvetés ellenõrzõ szerepét. A pozitívumok mellett az alábbi hiányosságokat említi meg:

1. Nincs közép- és hosszútávú tervezés.
2. A költségvetés struktúrája és beterjesztésének módja nem könnyíti meg a parlamenti képviselõk számára az alapos ellenõrzést. A költségvetést nagyobb részletezettséggel kellene elkészíteni.
3. A Honvédelmi Minisztérium nem ellenõrzi megfelelõen a katonai igények szükségességét és hatékonyságát.
4. Nincs hatásvizsgálat, amely rendszeresen összevetné a ráfordításokat az eredménnyel.
5. A költségvetési tervezési rendszert átláthatóbbá kell tenni, és összhangba kell hozni a NATO tagállamokban elfogadott Védelmi Tervezési Kérdõív struktúrájával, amennyiben Magyarország NATO tagságra törekszik.

(D.M. - ÉATK)