A NATO Review idei márciusi számában Javier Solana, a NATO fõtitkára cikket írt A NATO szerepe Boszniában: új utakon a Szövetség címmel. Az alábbiakban az írás fõbb gondolatait emeljük ki.

A NATO vezette boszniai IFOR misszió nemcsak a térség tartós békéjének kikényszerítésében jelentõs, hanem abban is, hogy gyökeresen új jellemzõivel mintegy elõlegezi az európai biztonság jövõjét és a NATO szerepét ebben. Elõször fordul elõ a történelemben, hogy különbözõ országok nem ellenkezõ oldalon, egymás ellen sorakoznak fel a Balkánon, hanem arra szövetkeznek, hogy megállítsák és megszüntessék a háborút a félszigeten. Ez új politikai realitás, döntõ momentum a hidegháború utáni biztonsági rendben. A több mint harminc NATO és nem NATO európai országból valamint Európán kívüli országokból összeállított többnemzetiségû erõ vezetésével a NATO az eljövendõ akciók és missziók modelljét alakította ki és gyakorlatban bizonyította a Békepartnerség értékét. Ez az elsõ alkalom a NATO negyvenhét éves történelmében, hogy a szövetség érvényességi területén kívül (out-of-area) szárazföldi csapatokat telepít és együttmûködik az orosz hadsereggel. Bosznia bizonyította az Egyesült Államok szerepének jelentõségét az európai biztonság fenntartásában, bizonyította, hogy a transzatlanti kapcsolatok fontossága egyáltalán nem csökkent a hidegháború befejezése óta.

Az IFOR tapasztalatai a fõtitkár szerint minden kétséget kizáróan gazdagítani fogják azt az egyre intenzívebb kétoldalú párbeszédet, amely az idei év folyamán a NATO és a tagság iránt érdeklõdõ partnerek között folyik tovább. Ez a párbeszéd kétirányú. Egyrészt az érdeklõdõ partnerek többet megtudnak a Szövetség tagságának specifikus és praktikus vonatkozásairól, újragondolják a tagság irányába tett erõfeszítéseiket a bõvítési tanulmányban foglalt feltételek és elvek vonatkozásában. Másrészrõl a NATO informálódik arról, hogy az egyes partnerországok mivel tudnak hozzájárulni a Szövetséghez, és megkezdheti a továbblépéshez szükséges megoldandó problémák azonosítását.

(D.M. - ÉATK)