No. 14. (96/04/26) Mi az a SOFA?
(Az Egyesült Államok Külügyminisztériumának háttérinformációja)
Az Egyesült Államok valamennyi fogadó országgal, ahol hosszabb ideig jelentõsebb számú amerikai csapatok állomásoznak, egyezményt köt a csapatok jogállásáról (Status of Forces Agreement - SOFA). Ezek a különbözõ SOFA-k meghatározzák a fogadó ország jogi lehetõségeit a területén állomásozó amerikai katonai személyzettel kapcsolatban. Szerte a világban az Egyesült Államoknak ötvenhárom országgal van ilyen SOFA egyezménye, és ezek az egyezmények 238 ezer katonai személyt, 48 ezer civilt (akik a védelmi minisztérium számára dolgoznak) és megközelítõleg 221 ezer hozzátartozót érintenek.
A SOFA általában szerves része annak a katonai bázisokról szóló egyezménynek, amely lehetõvé teszi, hogy az amerikai fegyveres erõk a fogadó ország területén mûködjenek. Valamennyi egyezményt külön tárgyalnak meg, bár az Egyesült Államok a NATO tagországokkal többoldalú SOFA egyezményt kötött. Általánosságban azt lehet mondani, hogy ezek a különbözõ SOFA-k nem térnek el jelentõsen egymástól. Természetesen figyelembe veszik azonban a különbözõ országok sajátos körülményeit.
Az egyezmények abból indulnak ki, hogy az amerikai fegyveres erõk állomásoztatása közös érdeke a fogadó ország és az Egyesült Államok kormányának. A kiindulópont pedig azon alapul, hogy a fogadó ország teljes felügyeleti jogot gyakorol területe felett, illetve bárki felett, aki ezen a területen tartózkodik, kivéve, ha a nemzetközi egyezmények errõl másként rendelkeznek. Valamennyi egyezmény foglalkozik a csapatok napi tevékenységébõl eredõ kérdésekkel, mint a beléptetés és a kiléptetés kérdései az országhatáron, a munkavállalás és alkalmazás esetei, jövedelmi és adózási szabályozások. Azokban az esetekben, amikor az amerikai csapatok hosszabb idõszakra rendezkednek be, az egyezmények foglalkoznak olyan kérdésekkel is, mint a postai és banki szolgáltatások, a szabadidõ eltöltése. Fontos, hogy a SOFA-k érintik a polgári és büntetõ jogszolgáltatás kérdéseit is. Az amerikai Védelmi Minisztériumnak ugyanis kiemelt feladata, hogy a lehetséges legnagyobb mértékben védje azoknak az amerikai katonai személyeknek a jogait, akik külföldi bíróságok elõtt vádlottként szerepelnek, illetve külföldi börtönökben töltik büntetésüket.
A legtöbb SOFA elismeri a fogadó kormányzat jogát az elsõdleges igazságszolgáltatásra, vagyis a fogadó ország gyakorolja szuverén jogait valamennyi, az ország jogait sértõ amerikai katonai személlyel szemben. Van azonban két kivétel: amikor amerikai személy amerikai személy sérelmére követ el büntetendõ cselekményt és amikor az amerikai személy hivatalos szolgálatteljesítés közben követ el bûncselekményt. Ezekben az esetekben az Egyesült Államok gyakorolja a büntetõbíráskodást a vádlott amerikaiak felett.
1994-ben 6937 esetet regisztráltak a SOFA egyezmények keretében, beleértve kisebb közlekedési vétségeket. 1996. február 29-én ötvenhat amerikai katonai személy töltötte büntetését külföldi börtönökben. Az amerikai katonai parancsnokok felelõssége, hogy azok a személyek, akik parancsnokságuk alatt szolgálnak és akik összeütközésbe kerülnek a fogadó ország jogrendjével, minden körülmények között korrekt bírósági eljárásban részesüljenek. Az amerikai jog szerint valamennyi bûnügyben a kormányzat kötelessége a bizonyítás. Noha az amerikai katonai parancsnokoknak az amerikai jogbíráskodást kell tekintetbe venniük, a minisztérium felhívta a figyelmüket arra, hogy csupán azért ne tekintsenek egy tárgyalást inkorrektnek a fogadó országban, mert az nem egyezik tökéletesen az Egyesült Államokban szokásos procedúrákkal. Mindazonáltal, ha egy amerikai parancsnok úgy ítéli meg, hogy az alárendelt amerikai személynek a fogadó ország jogrendszerében nem biztosítják azokat az alkotmányos jogokat, amelyeket a vádlott az Egyesült Államokban élvezne, követelheti, hogy a fogadó ország mondjon le a SOFA-ban rögzített jogairól. Amennyiben a fogadó ország hatóságai ezt visszautasítják, az amerikai parancsnok értesíti az amerikai külügyminisztériumot, amely a követelés teljesítése érdekében diplomáciai csatornákon keresztül gyakorol nyomást. Az amerikai katonai parancsnokok más esetekben is kérhetik a fogadó országtól a lemondást, amelyet általában rutinszerûen a legtöbb esetben meg is kapnak.
Kulturális különbségek és a jogi felfogás eltérései okozhatnak problémákat. Esetenként a helyi kormányzat olyan bûnöket is fõbenjárónak tekinthet, amely az Egyesült Államokban nem az, és megfordítva. Az Egyesült Államok kormányzata azonban mindenféleképpen arra törekszik, hogy az igazságszolgáltatás végezze a dolgát, a bûnösnek talált vádlott megfelelõ büntetést kapjon és az ügy ésszerû idõhatárokon belül rendezõdjön. Egyes országokban ugyanis nem szokatlan, hogy egy per öt évig tart. Az amerikai katonai hatóságok viszont minden esetben szeretnék az ügyet kilencven napon belül rendezni.
Az Egyesült Államok tudatában van annak, hogy a háborús fenyegetések mérséklõdésével szerte a világban csökken az általános tolerancia a külföldi csapatok jelenléte iránt. Sõt mi több, majdnem valamennyi országban erõsödik az a téves felfogás, hogy a vonatkozó SOFA egyezmény elõnyöket biztosít az Egyesült Államok számára, különösen, hogyha más országok SOFA egyzeményeivel hasonlítják össze. Az igazság az, hogy noha a különbözõ egyezmények eltérhetnek, ami a fogadó ország szuverenitását illeti, valamennyi egyezmény egyforma elbánásban részesíti a fogadó országokat.