No. 13. (96/04/19) - 1. Az IFOR-erõk mandátumának lejárati kérdései
(Részlet Leighton Smith tengernagynak, a dél-európai szövetséges erõk fõparancsnokának áprilisi szarajevói sajtóértekezletérõl)

Kérdés: Nincs olyan érzése, amikor más magasrangú szövetséges tisztviselõkkel tárgyal, hogy amennyiben az Egyesült Államok olyan döntést hoz, hogy kivonja katonai kontingensét az IFOR kötelékébõl, ez a döntés romba dönti az egész mûveletet, vagy lát-e arra lehetõséget, hogy az IFOR egy része amerikai támogatással, de nem feltétlenül amerikai szárazföldi csapatok részvételével késõbb is elláthatja feladatát?
Válasz: Én személy szerint semmiféle tervezõmunkát ez irányban nem végeztem. Hadd legyek azonban teljesen õszinte. Mindkét forgatókönyvet lehetségesnek tartom. Az újságok azt írják, hogy együtt jöttünk ide, együtt is távozunk innen. Sõt, néhány ország kifejezetten leszögezte, hogy december 20-ával kivonulunk és punktum. Egyébként ez nem az Egyesült Államok álláspontja. Mások attól teszik függõvé távozásukat Boszniából, hogy az Egyesült Államok kivonul-e vagy nem. Megint mások az egészet európai problémának tartják, amelyben közösen kell cselekedni, bevonulni és csinálni az egészet.
Egyébként valójában annyifajta lehetséges változat van, amennyit akar. Ami engem illet, ha realista akarok lenni, és ugye én vagyok a csapatok parancsnoka, akkor a szerepem annyi, hogy megmondják nekem, hogy mi a feladata ezeknek a csapatoknak, és én megmondom, hogy mekkora erõre van szükségem, és aztán nekilátunk megoldani a problémát. Azonban azt hiszem, hogy egy kicsit korai még errõl a késõbbi lehetõségrõl beszélni. Amit bizonyosan meg fogunk tenni, az az, amit én csapatcserének neveznék. Idén nyáron friss csapatokkal váltjuk fel a régieket. Ez egyébként része volt a tervnek. Tehát tudnunk kell már akkorra, hogy milyen csapatokkal akarjuk felváltani a jelenleg szolgálókat. Nehézfegyverzettel jöttünk, azonban nyárra úgy gondolom, könnyíthetünk a csapatok felszerelésén. Nem a képességüket kell csökkenteni, félreértés ne essék, hanem könnyíteni abban az értelemben, hogy nagyobb mozgékonyságot érjünk el és mindenhová eljuthassunk az országban. Most mindössze errõl van szó.
Jelenleg csupán modellezzük a kivonulást. Ez a modell azt teszi majd lehetõvé, hogyha valaki egy hónap múlva felkér engem arra, hogy vonuljak ki, meg tudjam mondani, mennyi idõt vesz ez igénybe a parancskiadásom után. Ez a modell vagy terv minden adatot tartalmaz, valamennyi felszerelés kivonásával és az általunk hátrahagyott környezet rendbehozatalával egyetemben. Tehát tudni fogom, hogy mindennek a kivonása és rendbetétele mennyi ideig tart, és egy egész jó kis becsléssel tudok szolgálni, hogyha szigorú határidõt kapok, hogy arra az idõpontra ki tudom-e vonni a csapataimat. Jelenleg a tervezésnek ebben a fázisában vagyunk.
Kérdés: Csak biztos akarok lenni, hogy jól értem-e. Ön nem kész a kivonással kapcsolatban ajánlásokat tenni jelenleg, vagy nem tenne ajánlásokat, hogy minden körülmények között vonuljunk ki az év végére?
Válasz: Nem ezt mondtam. Jelenleg nem vagyok kész arra, hogy bármilyen ajánlást tegyek a maradással vagy a kivonulással kapcsolatban. Azt hiszem, túlságosan sok a változó ebben a béketervben, és õszintén szólva jobban szeretném, ha nem hivatkoznának arra, hogy az egyik vagy a másik változat mellett tettem le a garast. Elég idõnk van arra, hogy meghozzuk a megfelelõ döntést. Katonai szempontból különösen rengeteg idõnk van. Mindenesetre közölni fogom javaslataimat az engem ellenõrzõ és felügyelõ politikai testületekkel, méghozzá azokat a javaslataimat, amelyeket helyesnek tartok és még azelõtt, hogy azokat Önökkel, a sajtó képviselõivel közölném.

No. 13. (96/04/19) - 2.

William Perry, amerikai védelmi miniszter március 30-án Zágrábban tartott sajtóértekezletén Franjo Tudjman elnökkel folytatott tárgyalásai után többek között a következõket mondotta:
"Tárgyalásokat folytattunk Horvátország aktív, teljesjogú tagságáról a békepartnerségi programban valamint az Egyesült Államokkal való kétoldali biztonsági kapcsolatai megerõsítésérõl. Az elkövetkezendõ hónapokban olyan kétoldalú védelmi munkacsoport-üléseknek nézünk elébe, amelyek hatékony együttmûködést fognak kialakítani az amerikai védelmi közösség és a horvát partner között. Ez az együttmûködés közös továbbképzést és közös gyakorlatokat jelentene, fõleg a békefenntartás területén. Az együttmûködés része katonai csereprogramok szervezése, amelyeknek keretében horvát tisztek látogatnák az Egyesült Államok katonai iskoláit. ... Feltéve, hogy Horvátország teljes mértékben betartja a daytoni egyezményt, teljeskörû biztonsági kapcsolatokat fogunk kialakítani, ugyanolyat, amilyet más baráti országokkal is kialakítottunk Európában, és én személy szerint is támogatom Horvátország tagságát a békepartnerségi programban."