No. 12.   (96/04/12)        Perry-beszéd az európai biztonságról

William Perry, amerikai védelmi miniszter a washingtoni Howard Egyetemen mondott beszédében az Egyesült Államok európai politikáját helyezte szélesebb kontextusba. Az alábbiakban részletet közlünk a beszédbõl.

"A hidegháború idején figyelmünket a szovjet agresszió elrettentésére és a világháború megelõzésére koncentráltuk. Elõdeim ezen a poszton munkaidejük nagy részében fõ szövetségeseinkkel dolgoztak együtt: Nagy Britanniával, Franciaországgal Németországgal, Japánnal és Koreával. Ma a globális bipolaritás megszûntével, amelynek a hidegháború is része volt, új szükségletek teremnek és új lehetõségek nyílnak hidak építésére az egész világon. Megújítjuk hagyományos szövetségesi kapcsolatainkat a NATO-val és Japánnal, egyúttal azonban konstruktív kapcsolatépítésbe kezdünk a volt ellenségekkel, Oroszországgal és Kínával, és biztonsági partnerkapcsolatokat építünk a legfontosabb régiókban, az ázsiai Csendes-óceáni térségben és az amerikai féltekén. Támogatni és bátorítani kívánjuk az újonnan függetlenné vált országokat, amelyek az erõs demokráciává és piacgazdasággá alakulás nehézségeivel küzdenek. Egy dolog mindenképpen igaz ezekkel az új országokkal kapcsolatban, ez pedig az, hogy a katonaság valamilyen módon továbbra is jelentõs szerepet játszik bennük. Valóban, a hadsereg gyakran a legszervezettebb és legstabilabb intézmény ezekben az országokban, és a hivatásos katonák gyakran a mûvelt elit jelentõs részét alkotják. A kérdés ezért nem az, hogy a katonaság fontos szerepet játszik-e majd az átalakulásban, hanem, hogy pozitív lesz-e ez a szerep.
Az Egyesült Államoknak lehetõsége van alakítania ezt a szerepet. Segítséget nyújtani abban, hogy a hadsereg, ez a fontos intézmény, megtalálja a legmegfelelõbb helyet a demokráciában, mégpedig demokratikus ellenõrzés alatt. Az a régió, ahol ez a fajta tevékenység a legkézzelfoghatóbb eredményeket tudja felmutatni, Kelet- és Közép-Európa. Lengyelország, a Cseh Köztársaság, Magyarország és a régió más országai nehéz küzdelmet folytatnak azért, hogy szakítsanak a tekintélyuralmi múlttal. Fényesebb jövõt szeretnének, demokratikus kormányokkal és virágzó gazdaságokkal, ugyanúgy, ahogy mi itt Nyugaton. Segítenünk kell õket ebben a törekvésükben, és segítjük is õket a békepartnerség programján keresztül, amely programot az Egyesült Államok és nyugat-európai szövetségesei hozták létre a NATO keretében.
A békepartnerségi program értelmében amerikai és nyugat-európai csapatok az egykori szovjet tömb országainak csapataival készülnek békefenntartó és humanitárius feladatokra. Ez a partnerség segíti ezeket az országokat hadseregeik megreformálásában, a demokratikus ellenõrzés bevezetésében, nyitottabb költségvetési tervezésben és törvényhozási felügyeletben. Létrehoztuk a Marshall Központot Németországban, hogy megtanítsuk az egykori szovjet és varsói szerzõdés-beli tiszteket arra, hogyan szolgálja a katonaság a nemzetet egy demokráciában. Ezek a tisztek hat hónapos képzés után visszatérnek hazájukba és a gyakorlatba ültetik át a tanultakat, miközben átalakítják hadseregeiket. Sõt, néhányuk éppen, hogy Boszniában teszi át a gyakorlatba az elméletet, segítve a NATO-t a béketeremtésben, hidak építésében.
Talán a legfontosabb hidat Oroszország és a Nyugat között építhetjük. A hidegháború idején Oroszország a kommunizmus világméretû terjesztésének szovjet központja volt. Mérhetetlen katonai gépezete és nukleáris arzenálja fenyegette szomszédait és az egész világot. Az én generációm élete nagy részét háborús fenyegetettség közepette, az egész emberiség kiirtásával fenyegetõ nukleáris holocaust rettenetével élte le. Most, a hidegháború végével ez a háborús fenyegetettség eltûnt. Az Egyesült Államok partneri kapcsolata Oroszországgal a világot valamennyiünk számára biztonságosabbá tette. ... Egy évvel ezelõtt egyetlen helyen (Pervomajszk) nyolcvan egykori szovjet rakétasilóban hétszáz nukleáris robbanófej irányult az Egyesült Államok ellen. Két hónap múlva, idén júniusban ezek a rakéták és robbanófejek már nem lesznek többé, és a rakétamezõ búzamezõvé alakul át. Én, aki pályafutásom nagy részét a szovjet nukleáris fegyverek megsemmisítésének igyekeztem szentelni, soha nem gondoltam volna, hogy az orosz védelmi miniszter fogja segíteni ezt a tevékenységemet, és õ sem gondolta volna, hogy amerikai rakétasilók megsemmisítésében fog nekem segédkezni. Hasonlóképpen én, aki karrierem nagy részét a szovjet katonai fenyegetés feltartóztatásának is szenteltem, soha nem gondoltam volna, hogy amerikai és orosz csapatok együtt szolgálnak majd a balkáni béke biztosításában, vagy hogy az oroszok amerikai parancsnokság alatt szolgálnak majd. Pedig éppen ez az, amit tesznek Boszniában, hiszen Oroszország egyike annak a harminckét országnak, amely csatlakozott a NATO békefenntartó feladatához Boszniában. A múlt héten, amikor ott voltam, láttam az amerikai és az orosz katonákat vállvetve dolgozni. És láttam azokat a személyes hidakat, amelyek hadseregeink közt épülnek. Ezek a hidak nemcsak a boszniai béke biztosításához szükségesek, hanem fontosak azért is, hogy áthidaljuk a hidegháborús szakadékot Oroszország és a Nyugat között. A világnak szüksége van az oroszokra a felelõsségteljes, békeszeretõ országok nemzetközi közösségében, és Bosznia éppen megfelelõ hely arra, hogy elinduljunk ezen az úton."