Jelen pillanatban semmilyen közvetlen fenyegetés nem veszélyezteti Bulgária biztonságát. Azonban van néhány kockázati tényező, amely bizonyos körülmények között közvetlen fenyegetéssé válhat. Ezeket két csoportra oszthatjuk.

Az első csoportba tartoznak azok tényezők, amelyek ha fenyegetéssé válnak, szükségessé teszik a hagyományos fegyveres erők alkalmazását. Ennek célja lehet az esetleges agresszió megelőzése és elhárítása, és annak megakadályozása, hogy az ország különböző mértékű és intenzitású regionális konfliktusokba keveredjen. Az ilyen jellegű kockázatok elsődleges forrása a korábbi Jugoszlávia területén uralkodó konfliktushelyzet, különösen az eddig még feloldatlan etnikai és vallási ellentétek.

Bulgária figyelemmel kíséri a regionális környezetén kívüli kihívásokat is, kapcsolódik egy erős politikai és gazdasági centrumhoz, melyet a fejlett országok és a periféria alkot. Az ország célja az, hogy az európai centrum integráns részévé váljon és elkerülje a periférián maradás veszélyét. Ezért törekszik a régió stabilizálására és a tartósan fejlődő délkelet-európai országok euro-atlanti integrációjának felgyorsítására.

Az integrációs prioritások a kormány "Programme 2001" elnevezésű tervezetében is domináns szerepet játszanak. A NATO-tagság, az Európai Unióba való belépés - amely a puszta gazdasági hatásnál jóval nagyobb jelentőséggel bír - valamint a Nyugat-európai Unióba történő jövőbeni belépés képezik azokat az alapvető prioritásokat, melyek a nemzetbiztonság szempontjából alapvető fontosságúak.

Az utóbbi két évben Bulgária azon szándékát, hogy csatlakozni kíván az Észak-atlanti Szövetséghez olyan jelentős előrelépések jelzik, melyek a taggá válás alapvető követelményeinek teljesítéséhez kapcsolódnak. Ezek közül megemlíthetjük a belpolitikai és gazdasági stabilitást, a hosszú távú biztonságpolitikai tervezés lehetőségének biztosítását, a konstruktív regionális politika végrehajtását és a gyorsított katonai reformokat. Ezért az ország elvárja, hogy a washingtoni csúcstalálkozón nyíltan ismerjék el Bulgáriának a Szövetséghez való csatlakozás érdekében elért eredményeit.

Az a meglátásuk, hogy a Szövetségnek egy minőségileg új típusú kapcsolatot kellene kialakítania az olyan komoly tagjelöltekkel, mint Bulgária. Szintén elvárják egy Tagsági Cselekvési Terv kidolgozását annak érdekében, hogy a NATO-val és a jelölt államokkal folytatott együttműködés egy gyorsított bővítési folyamat irányába haladjon azáltal, hogy világosan elválasztják egymástól az azonnali csatlakozási kilátásokkal rendelkező jelölt országokat az Euro-atlanti Partnerségi Tanácsban és a Partnerség a Békéért programban résztvevő többi országtól.

A bolgár külpolitika most különösen fontos feladattal néz szembe: közreműködik a NATO-csapatok Koszovóba telepítésében annak érdekében, hogy biztosítsa a békés rendezést, és teljes mértékben hozzájáruljon a misszió sikeréhez. Közismert tény, hogy a misszió által a NATO közvetlenül bekapcsolódik a délkelet-európai biztonság erősítésének folyamatába. A NATO koszovói erőfeszítéseinek támogatása jelenleg a legfontosabb próbaköve és kritériuma Bulgária NATO-tagságra való érettségének.

A NATO Tanács felkérése esetén Bulgária nem harcoló alakulatokkal vesz részt a koszovói, NATO-vezette “Joint Guardian” elnevezésű hadműveletben. Emellett biztosítja a hadművelethez szükséges logisztikai támogatást, beleértve az ország területén való áthaladáshoz szükséges feltételek megteremtését.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy Bulgária a stabilitás és biztonság megteremtője volt. Az ország nem a problémák gerjesztőjeként, hanem azok megoldásának ösztönzőjeként lépett fel, és ennek megfelelően elismerést váltott ki azáltal, hogy képes az euro-atlanti közösség délkelet-európai stratégiáját a régió nyelvére lefordítani. Soha nem bonyolódott olyan problémákba, amelyek a szomszédaival való konfliktus lehetőségét idézhették volna elő. Pozitív példaként említhetjük a Macedón Köztársasággal folytatott kapcsolatokban bekövetkezett döntő áttörést, ami kétségtelenül hozzájárul a térség további politikai stabilizációjához. Bulgária is - a NATO főtitkárával együtt - azt vallja, hogy a Balkán valamennyi országát vissza kell állítani arra az útra, amelyen haladva visszanyerhetik az őket megillető helyet Európában, politikai és gazdasági értelemben egyaránt.

(Nadezdha Mihailova külügyminiszter-asszony beszéde
a NATO Parlamenti Közgyűlés Rose-Roth Szemináriumán
1999. március 11.)