Javier Solana, NATO-főtitkár, az Egyesített Királyi Haderők Intézete (RUSI) által, a NATO megalakításának ötvenéves évfordulója alkalmából szervezett konferencián kifejtette, hogy Európának a közeljövőben három fő transzformációs folyamatot kell sikeresen kezelnie: Európa átalakulását, Oroszország átalakulását és a transzatlanti kapcsolat átalakulását. Ha ezek a folyamatok a helyes irányban haladnak, megteremtik azokat a politikai, gazdasági és katonai eszközöket, amelyekkel minden elképzelhető kihívás kezelhető, a regionális konfliktusoktól kezdve a proliferációig.

Ezen folyamatok sikeres kezeléséhez azonban a NATO önmagában kevés. Nem véletlen, hogy az utóbbi években minden főbb nemzetközi szervezet elkötelezte magát a fent említett ügyekben. Az Európai Unió bővítési folyamata, az Oroszországgal kialakított különleges programjai és az egyre bővülő mediterrán dimenziója, mind az Unió bővülő szerepvállalását jelenítik meg. Ehhez hasonlóan az EBESZ is kibővítette feladatkörét: kezeli a kisebbségi problémákat szerte Európában, szabad választásokat szervezett Boszniában, és legutóbb szárazföldi megfigyelőket küldött Koszovóba.

De a NATO továbbra is különleges szervezet marad. Ez a Szövetség a megbízható politikai konzultáció, a vitathatatlan katonai kompetencia és erős transzatlanti dimenzió olyan egyedi kombinációját nyújtja, melyre egyetlen más intézmény sem képes. A hidegháború utáni fő feladata röviden így foglalható össze: új kapcsolatok kialakítása egy integrálódó és bővülő Európa, egy ahhoz mind több szállal kapcsolódó Oroszország és egy elkötelezett Észak-Amerika között.

A NATO szerepe egyértelmű: elő kell segítenie egy olyan új, együttműködésen alapuló biztonsági rend kialakítását, melyből egyik ország sem érzi kirekesztettnek magát. Napjainkban a Szövetség több mint két tucat országgal folytat katonai együttműködést a PfP keretében, és politikai együttműködést az Euro-atlanti Partnerségi Tanács keretében. Még az olyan semleges országok is, mint Svájc és Moldávia is szorosan kapcsolódnak a Partnerség a Békéért programhoz és az Euro-atlanti Partnerségi Tanácshoz. Ukrajnával, geopolitikai jelentősége miatt, megkülönböztetett partnerségi viszonyt folytat a NATO.

Tehát elmondhatjuk, hogy Európa bővülése, biztonsági együttműködés és partnerség tekintetében, valósággá válik. A Cseh Köztársaság, Magyarország és Lengyelország belépése a Szövetségbe talán a legtökéletesebben demonstrálja Európa országainak közeledését. Ezen országok NATO-tagsága hozzájárul annak a régiónak a stabilizálásához, mely a XX. századi történelem során megannyi katasztrófa színtere volt.

Oroszországra visszatérve elmondhatjuk, hogy ez az ország még nem találta meg a biztos helyét az új Európában. Sem túlzott optimizmussal, sem túlzott pesszimizmussal nem szemlélhetjük Oroszországot. Talán az áll az igazsághoz legközelebb, hogy Oroszországban sok lehetőség rejlik. A Nyugat feladata és kötelessége pedig az, hogy érvényre juttassa ezeket a lehetőségeket, hogy segítsen Oroszországnak abban, hogy pozitívan tudjon hozzájárulni az európai biztonsághoz. A NATO az együttműködés teljesen új módozatait valósította meg, a proliferáció elleni közös küzdelemtől a válságkezelés során történő közös fellépésig. Még ha az Állandó Közös Tanácsban folytatott konzultációk nem is vezettek mindig közös álláspont kialakításához, mindenképpen azt szolgálták, hogy minimálisra csökkenjenek a félreértések vagy ellentétek egy válság során.

Azonban sem az európai átalakulás, sem pedig a konstruktív kapcsolatok kialakítása Oroszországgal nem lenne lehetséges egy erős transzatlanti kapcsolat nélkül. Azok a kötelékek, melyek Észak-Amerikát Európához kötik, még mindig hozzájárulnak az egészséges Európán belüli kapcsolatokhoz. Észak-Amerika ezért cserébe megbízható szövetségeseket nyer; szövetségeseket, akik kiveszik részüket a munkából, ha szükséges; szövetségeseket, akik vállalják a közös teher rájuk eső részét; szövetségeseket, akik életképes partnerei Észak-Amerikának a jövőbeli, előre nem látható események kezelésében; szövetségeseket, akik gazdasági erejüknek megfelelő biztonsági szerepet játszanak.

A NATO készen áll erre az erőteljesebb európai szerepre. Az új parancsnoki struktúra lehetővé teszi az európaiak által vezetett hadműveleteket (de az Egyesült Államok biztosítja az ehhez szükséges felszerelést, ha igénylik). A NATO-n belül az ESDI kialakítása biztosítja, hogy a többi stratégiai partner is - Kanada, Norvégia, Törökország, Izland és a három új tagállam - részt vehessen ezekben a folyamatokban, még ha ezen országok nem is teljes jogú tagjai a NYEU-nak vagy az EU-nak.

Európa bővítése és mélyítése, Oroszországban a stabil demokrácia kialakítása, az egyenlő transzatlanti partnerség - ezek tehát az átalakulás és változás legfontosabb területei, melyek iránt a NATO teljes mértékben elkötelezett. Ha lassan Bosznia-Hercegovina életképes állammá alakul, ez nagyrészt a NATO-nak köszönhető, amely a kulcsszereplőket - Európát, Amerikát és Oroszországot egy közös stratégia mögé tudta tömöríteni.

Még egy szó a Balkánnal kapcsolatban. A nemzetközi közösség több más módon is hozzá tud járulni a koszovói rendezéshez, mint egy békeszerződés végrehajtása. Többet kell tenni a béke védelménél. A konfliktusok okait kell hatástalanítani. Meg kell teremteni a feltételeket az újjáépítéshez, a légkört a megbékéléshez, és erős ösztönzésre van szükség a fejlődéshez. Szükség van a polgárok és vezetők új generációjával történő megegyezésre a volt Jugoszlávia problémás területein folytatandó újjáépítési folyamatot illetően. Szükség van arra, hogy a régió lakói vállalják a felelősséget, és ragadják meg a lehetőségeket, melyek nyitva állnak előttük.
A Koszovói Végrehajtó Erő is egy újabb jellemzője kell hogy legyen annak, ahogy napjainkban a biztonságpolitikai kérdéseket kezeljük: ez a NATO-n belüli erősebb európai szerepvállalás első jele. Jelzi, hogy komolyan gondoljuk az új transzatlanti megegyezés kialakítását a jövő századra. Ez az új megegyezés nem “kevesebb Amerikát” jelent, hanem egyszerűen “több Európát”.

Nem hiába tartja a mondás: az élet ötvennél kezdődik!

NATO dokumentum 1999. március 9.