A miniszterek az alábbi témákról cseréltek eszmét: a tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik elterjedésének fokozódó kihívása; az Európai Biztonsági és Védelmi Identitás (ESDI) NATO-n belüli kialakítása; egy lehetséges koszovói béke-megállapodás alátámasztása. A felek mindezen kérdéseket azonos módon közelítik meg.

Cohen véleménye az, hogy az Egyesült Államokban üdvözlik az európai nemzeteknek azt a törekvését, hogy a NATO-n keresztül egyre aktívabb szerepet kívánnak játszani a térség biztonsági kihívásainak kezelésében. " Európa és az Egyesült Államok biztonsága elválaszthatatlanok, és ez adja az erejét a NATO-nak." Mivel azonban az USA-nak globális biztonsági érdekeivel is foglalkoznia kell, az egyre egységesebb és magabiztosabb Európának nagyobb szerepet kell játszania az Európában jelentkező biztonsági kihívások kezelésében, így a vegyi és biológiai fegyverek által jelentett kihívás veszélyének elhárításában.

A Szövetség fő küldetése tagállamainak kollektív védelme volt és az is marad. Ugyanakkor azonban az Atlanti Szövetség nem kíván globális biztonsági erővé válni, jóllehet képesnek kell lennie a szövetségeseknek a megvédelmezésére olyan fenyegetésekkel szemben is, amelyek a Szövetség határain kívülről fenyegetnek.

Az amerikai politikus elégedettségét fejezte ki azzal kapcsolatban is, hogy az elkövetkező néhány évben a Németországban lefolytatandó védelmi felülvizsgálat eredményeként az ország vezető szerepet tölt majd be az európai biztonság fenntartásában. " Németország és az USA nagyon erős partnerek az európai béke és biztonság megőrzésében." Németország amerikai csapatokat lát vendégül, és támogatja a Marshall Központot is, ahol a volt Szovjetunió vezetői tanulmányozzák azt, hogy hogyan kell irányítani a fegyveres erőket a demokráciákban.

Cohen nagyon reálisan fogalmazott a NATO-bővítés további folytatásával kapcsolatban. Megítélése szerint ennek lehetőségét mindig nyitva kell tartani, azonban "ez a nyitott ajtó egy nagyon meredek lépcső legtetején található." A jelentkezőknek világosan kell látniuk azt, hogy a NATO nem egy szociális klub, hanem egy katonai szövetség, és késznek kell lenniük arra, hogy hozzájáruljanak a kollektív biztonsághoz. Az újabb meghívás előtt bizonyos időt igényel az új tagok befogadása is. A jövő új meghívottjai között emlegette

Romániát és Szlovéniát és másokat, így Bulgáriát is. Sem földrajzi, sem egyéb okokból nem zárnak ki senkit, azonban nagyon nagy elkötelezettséget és képességet várnak tőlük arra, hogy megfeleljenek a NATO elvárásainak.

Scharping védelmi miniszter néhány konkrét példával próbálta szertefoszlatni azokat a híreszteléseket, miszerint a növekvő európai védelmi identitás gyengítené a NATO kohézióját. Megítélése szerint a transzatlanti katonai kapcsolatok és fegyverzeti együttműködés is erősödik. Ennek szellemében amerikai vezérkari tisztek folytatnak majd tanulmányokat Németországban , és közös technológiai projektekről is szó van. Ezek sorából kiemelkedik egy Közepes Hatósugarú Légvédelmi Rendszer (Medium Extended Air Defense System - MEADS) közös kifejlesztése. Erre a célra a program átstrukturálását követően az amerikai védelmi költségvetésben 150 millió dollár áll rendelkezésre.

Annak a német felvetésnek, hogy enyhítsenek az amerikai katonai technológiák átadhatóságának szigorán, nem sok esélye van a sikerre. Cohen szerint a NATO-szövetségeseknek elsődleges kötelessége a megfelelő ellenőrzés a technológiai export felett, de nem zárta ki a szorosabb együttmunkálkodást ezen a területen sem.

A politikusok Koszovóval kapcsolatban egyetértettek abban, hogy a feladat kizárólag egy megállapodás garantálása lehet. A cél a béke fenntartása és nem annak megteremtése. William Cohen Clinton elnökre hivatkozva kijelentette, hogy ebben szárazföldi erőkkel is "részt vennénk, azonban a terhek túlnyomó többségét az európai országoknak kellene viselniük."

(USIA-közlemény 1999. február 9.)