William Cohen elõadása bevezetésében elismerõ szavakkal méltatta Rudolf Scharpingnak a Németországban állomásoztatott amerikai katonák részére nyújtott önzetlen támogatását, valamint azt a szerepet, amelyet már védelmi miniszterként, a Bundeswehr 21. századi kihívásokra való felkészítésében játszott.

Cohen szerint a NATO-nak tíz évvel ezelõtt egy fõ feladata volt: a Szövetség határainak szovjet támadás elleni védelme. Napjainkban, a régi ellenfelekkel kibõvülõ NATO-nak sokféle kihívással kell szembenéznie: a határain kívülrõl származó fenyegetések megelõzésével és kezelésével, felelõtlen rezsimekkel, az etnikai gyûlölködéssel, könyörtelen terroristákkal és a tömegpusztító fegyverek meggondolatlan elterjesztésével. Ezek semmivel sem veszélytelenebbek, mint a szovjetfenyegetés volt, éppen ezért a NATO fõ küldetése, tagállamainak, azok biztonságának védelme, változatlan maradt. Az új típusú kihívások azonban újfajta válaszokat követelnek.

Ebben a megváltozott világban az immár egységes Németországra is egy másfajta európai vezetõ szerep vár. Történelme során elõször baráti és partnerországok határolják. A közelmúltban mind Németország, mind pedig hadserege Szomáliától Kambodzsáig sõt még Kelet-Tímoron is képes volt a szerepvállalásra. Németország és a német vezetés nem nézte tétlenül a boszniai és koszovói válságokat sem. Amikor pedig Koszovóban lehetetlenné vált a diplomáciai megoldás, akkor a Szövetség történetében elõször a német hadsereg katonákkal is részt vett egy válság megoldásában.

Az Egyesült Államok és az egész NATO a jövõben a Szövetség egyik vezetõ tagállamának tekinti Németországot mind az európai biztonság, mind pedig a Szövetség katonai képességei területén. Az eljövendõ európai biztonságot védelmezõ missziók szükségessé teszik, hogy az erõket gyorsan be lehessen vetni, hogy azok a Szövetség területén kívül is fenntarthatók legyenek, hogy a legmodernebb technikával felszerelve képesek legyenek hatékonyan és pontosan támadni.

A védelmi miniszter véleménye az, hogy a szövetségesek katonai képességeiben még egyszer nem fordulhatnak elõ olyan aránytalanságok, mint a koszovói akció idején. Ez az egész Szövetség egységét veszélyeztetheti. Egy nagy Szövetségnek nem lehet csak egyetlen tagja ( a támogató légi hadmûveletek kétharmad részét, a támadó hadmûveletek felét a USA gépei hajtották végre), nem lehet, hogy csak egy, vagy néhány tagja rendelkezzék irányítható lõszerekkel, vagy, hogy a pilóták kommunikációját az ellenség is hallja, és végezetül nem engedhet meg magának lényeges késlekedést a csapatok válsággócokban való bevetésénél. A NATO megújulása mindaddig nem fejezõdik be, amíg fel nem készül a váratlan helyzetekre is. Az átalakulást segíti a Washingtonban elfogadott Védelmi Képességek Kezdeményezés (DCI).

Egy erõteljesebb és felkészültebb Európára is szüksége van a Szövetségnek, ezért támogatta az USA a NATO-n belül az ESDI kialakítását. (A koszovói válság az Egyesült Államok katonai képességeinek hiányosságait is felszínre hozta.) Németországnak a védelmi képességei fejlesztése terén is példamutató szerepet kell játszania, ahogyan élen jár a haderõ mobilitásának, vezénylési és irányítási rendszerének a fejlesztése terén; Németország számára nagy lehetõséget rejt magában a kereskedelmi, légi és tengeri szállítási kapacitások kihasználásának lehetõsége is. " Azonban még számos program végrehajtására van szükség ahhoz, hogy Németország teljesítse korábbi NATO-tervezés során elõírt kötelezettségeit." A Luftwaffénak például rendelkeznie kell légi üzemanyag-utántöltési képességgel. Cohen üdvözölte a német fejlesztéseket az irányítható lõszerek és a hadszíntéri rakéta-elhárító rendszerek területén, azonban a további erõfeszítésekre ösztönözte a német vendéglátókat.