No. 35. (99/12/10)
A NATO-fõtitkár sajtótájékoztatója a védelmi
miniszteri találkozót követõen
Brüsszel, 1999. december 2.
A NATO-tagállamok védelmi miniszterei Brüsszelben három fõ témakörrõl folytattak intenzív és eredményes tárgyalásokat: a Balkánon kialakult helyzetrõl, a Washingtoni Csúcstalálkozón elfogadott Védelmi Képességek Kezdeményezés (DCI) végrehajtásáról, valamint az Európai Biztonsági és Védelmi Identitásról (ESDI).
A miniszterek számára a Balkánon kialakult helyzetrõl Smith tábornok, európai fõparancsnok-helyettes valamint a koszovói NATO-erõk parancsnoka, Reinhardt tábornok adott részletes tájékoztatást. Lord Robertson véleménye az, hogy Koszovóban nagyon jelentõs elõrelépést jelent a béke és a stabilitás Szövetség általi biztosítása. A légi háború után azonban meg kell nyerni a békét is - hangsúlyozta a fõtitkár.
Az egész Szövetség, de különösképpen az európai szövetségesek szempontjából létfontosságú a Védelmi Képességek Kezdeményezés végrehajtása. A NATO jövõbeli misszióinak végrehajtásához a jövõben kiképzett, jól felszerelt és bevetésre kész csapatok kellenek, olyanok, amelyek mozgékonyak, fenntarthatók és túlélési képességük nagy, valamint amelyeket a lehetõ legjobb vezénylés, irányítás és felderítés segít.
E téren a siker záloga az erõforrások biztosítása. A védelemre lehetõleg többet, de mindenképpen megfontoltabban kell költeniük a Szövetségeseknek (elõbbire is van néhány követendõnek nevezett példa a tagországok között). Elõre mutató fejlemény az, hogy a szállítás és logisztika területén a tagállamok egyre inkább megosztják eszközeiket, és egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek többnemzetiségû formációk, például mobil katonai fõhadiszállások kialakítására. Lord Robertson biztosította a tagállamok jelenlévõ képviselõit, hogy a szövetségesek részére meghatározott haderõjavaslatok (Force Proposals) tartalmazzák majd a DCI-követelményeket.
Mivel sem Európában, sem pedig másutt nincs állandó béke, és ha valóban a NATO feladata a jövõ generációinak védelme, akkor annak költségeit is vállalni szükséges.
A harmadik fontos tárgyalási téma az ESDI volt, amelyrõl egy héttel a helsinki EU-csúcs elõtt "nagyon pozitív" eszmecserét folytattak. A szövetségesek üdvözölték azt az európai uniós szándékot és javaslatot, hogy egy olyan 40-50.000 fõbõl álló gyors reagálású erõt hozzanak létre, amely 60 nap alatt bevethetõ. A DCI és ez a kezdeményezés is új lehetõségeket teremt a NATO - és EU-vezette akciókra.George Robertson ezért úgy találta, hogy három híres "I"-je (improvement, inclusiveness, indivisibility), azaz az ESDI-nek fejlesztenie kell a védelmi képességeket, minden szövetségesre ki kell terjednie, továbbá a Szövetség oszthatatlanságát kell megerõsítenie, már széles körû támogatást élvez a tagállamok részérõl.
Brüsszelben ülést tartott a Védelmi Tervezõ Bizottság és a Nukleáris Tervezõ Csoport is. Elõbbi, a már említett feladattal foglalkozott, a DCI gyakorlati megvalósításával, míg utóbbit Cohen, amerikai védelmi miniszter, arról tájékoztatta, hogy egyes államok milyen "haladást" értek már el bizonyos tömegpusztító fegyverek kifejlesztése területén.
A tagállamok képviselõit az amerikai fél arról is tájékoztatta, hogy még nem született végsõ döntés a nemzeti rakéta-elhárító rendszer (National Missile Defense) kifejlesztésérõl és telepítésérõl, azt is megerõsítették, hogy a végsõ döntéskor majd figyelembe veszik a szövetségesek megfontolásait.
(NATO-dokumentum, 1999. december 2.)