A NATO fõtitkára a Parlamenti Közgyûlés elõtt elmondott beszédében kifejtette, hogy a független Európai Biztonsági és Védelmi Identitás (ESDI) kialakításába a Szövetség azon európai tagállamait is be kell vonni, amelyek nem tagjai az Európai Uniónak. Lord Robertson véleménye szerint az ESDI három "I"-n nyugszik: az európai védelmi képességek fejlesztésén (Improvement), a védelmi identitásnak minden szövetséges tagállamra való kiterjesztésén (Inclusiveness), és a folyamatnak mindenki számára való átláthatóságán, valamint a transzatlanti biztonság oszthatatlanságának elvén (Indivisibility).

Az Európai Unió azon erõfeszítése, hogy kialakítsa közös kül- és biztonságpolitikáját, néhány NATO-tagországban aggodalmat keltett. Lord Robertsonnak a plenáris ülésén elmondott beszéde azt a célt szolgálta, hogy ezeket a félelmeket eloszlassa, és kiemelje, hogy szükség van az európai védelmi képességek növelésére.

Az európai szövetségesek védelmi költségvetése együttesen az amerikai védelemre fordított kiadások csaknem kétharmadát éri el, de Koszovó rávilágított arra, hogy valódi képességeik az Egyesült Államok képességeinek kétharmadát sem érik el. Lord Robertson ezért arra ösztönözte a Szövetség európai tagjait, hogy növeljék az egymás közötti együttmûködés hatékonyságát.

Az európai védelmi identitással kapcsolatban a plenáris ülésen Javier Ruperez, a Közgyûlés elnöke, kifejtette, hogy az európai országoknak növelniük kell védelmi kiadásaikat, és olyan mozgékony erõket kell kialakítaniuk, melyek alkalmasak a NATO új Stratégiai Koncepciójában megfogalmazott új szerepek és feladatok ellátására. Ezzel kapcsolatban Wim Kok, holland miniszterelnök hozzáfûzte, hogy az ESDI az európai képességek fejlesztését, nem pedig a transzatlanti kapcsolat megszakítását szolgálja. Javier Ruperez sürgette, hogy a Nyugat-európai Unió minél elõbb olvadjon be az EU-ba, amelynek napi munkakapcsolatot kell kiépítenie a NATO-val azon mechanizmus alapján, amely már létezik a NATO és az NYEU között. Ismételten hangsúlyozta azonban, hogy meg kell találni annak módját, hogyan lehetne bevonni a folyamatba a nem EU-tag NATO-tagországokat is.

A Parlamenti Közgyûlés elnöke azt is elmondta, hogy a Közgyûlésnek segítenie kell a koszovói stabilizációt, a délkelet-európai Stabilitási Paktum végrehajtását és Szerbia demokratizálódását. A Közgyûlés a jövõben is nagy figyelmet szentel a régiónak: látogatásokat, parlamenti továbbképzéseket és Rose-Roth szemináriumokat szervez a térség országaiban.

Javier Ruperez beszédében megfogalmazta, hogy a Közgyûlés és Oroszország közötti kapcsolatok továbbra is prioritást élveznek. Annak ellenére, hogy a Szövetség elfogadhatatlannak tartja azt a módot, ahogyan Oroszország Csecsenföldön beavatkozik, kész arra, hogy elõfeltételek nélkül újrakezdje a párbeszédet az európai biztonságot érintõ kérdésekrõl.

A Közgyûlés által elfogadott határozat értelmében fokozni kell a NATO és Oroszország közötti együttmûködést, beleértve az Állandó Közös Tanács munkájának folytatását. A képviselõk egy másik határozatban ugyanakkor arra szólítják fel az orosz felet, hogy hirdessen tûzszünetet, és kezdjen béketárgyalásokat az elszakadni vágyó csecsenföldi vezetõkkel.

A Közgyûlés által elfogadott többi határozati javaslatban elítélték a belorusz elnyomó kormányzatot, sürgették az Egyesült Államok Szenátusát, hogy vizsgálja felül az amerikai megközelítést a kísérleti atomrobbantásokat tiltó átfogó nemzetközi egyezményt (CTBT) illetõen. Támogatják a koszovói és a délkelet-európai újjáépítést, a biológiai fegyverekrõl szóló egyezmény (BWC) végrehajtását, valamint a nemzetközi humanitárius törvények konfliktus idején történõ betartását.

A plenáris ülésen elfogadásra került "plenáris határozati javaslat" (amelyre a jelenlévõ amerikai képviselõk nem-mel szavaztak) a NATO humanitárius beavatkozásával foglalkozik, és keretet ad a NATO jövõbeli humanitárius szerepvállalásának, valamint az ENSZ-szel kialakítandó kapcsolatainak.

(NATO-dokumentum)