^{Crispin Hain-Cole, a NATO Politikai Osztályán belül mûködõ Leszerelési, Fegyverzetellenõrzési és Biztonsági Együttmûködési Részleg vezetõjének cikke alapján. In: NATO review, Summer 1999. p. 33-34}

A NATO új Stratégiai Koncepciója rámutat arra, hogy a stratégiai környezetben bekövetkezett pozitív változások ellenére, a Szövetség biztonságát továbbra is számtalan katonai és nem katonai kockázat fenyegeti, melyeket gyakran nagyon nehéz elõre jelezni és felbecsülni. Ezek közé tartozik a nukleáris, biológiai és kémiai (NBC) fegyverek valamint szállítóeszközeik proliferációja.

Az ennek megelõzésére irányuló diplomáciai lépések ellenére, a proliferáció továbbra is közvetlen katonai fenyegetést jelent a Szövetség számára. Vannak államok, többek között a NATO perifériáján és a szomszédos régiókban is, melyek arra törekednek, hogy eladjanak vagy vegyenek NBC-fegyvereket, illetve azok eljuttatására alkalmas eszközöket. Az ilyen típusú fegyverek elõállításához szükséges eszközök és technológiák egyre elterjedtebbé válnak, míg ezen anyagok és a know-how illegális kereskedelmének felderítése és megakadályozása továbbra is nehézkes. Nem állami szereplõk is egyre inkább részt vesznek az ilyen típusú fegyverek elõállításában és használatában.

1998 decemberében a Szövetség külügy- és védelmi miniszterei kifejezték elkötelezettségüket, hogy felkészítik a NATO-erõket arra, hogy a kémiai és biológiai fegyverekkel szemben is eredményesen vehessék fel a harcot.

Ennek megfelelõen az Észak-atlanti Tanácsot is megbízták azzal, hogy dolgozzon ki egy olyan kezdeményezést, amely lehetõvé teszi, hogy a Szövetség rendelkezzen azokkal a politikai és katonai eszközökkel, melyekkel megfelelõen és hatékonyan képes kezelni az NBC-fegyverek és szállítóeszközeik terjedése által támasztott kihívásokat.

A tömegpusztító fegyverekrõl szóló kezdeményezés (WMD) célja, hogy növelje a szövetségesek közötti összhangot a proliferáció kérdésében, megfelelõ figyelmet összpontosítson a tömegpusztító fegyverek veszélyeire és összehangolja a különbözõ proliferációval foglalkozó NATO-testületek tevékenységét. Ezért:

• strukturáltabb vitát biztosít a NATO keretein belül, mely erõsíti a szövetségesek közötti összhangot a tömegpusztító fegyverek elterjedése és az erre adandó válasz kérdésében;
• célul tûzi ki a szövetségesek közötti, a proliferációval kapcsolatos hírszerzés és információ-megosztás minõségi és mennyiségi fejlesztését;
• elõsegíti a tagállamok közvéleményének szélesebb körû informálását annak érdekében, hogy ráirányítsa a figyelmet a proliferáció kérdésére és a Szövetség azon irányú erõfeszítéseire, amelyeket ez ellen tesz;
• továbbfejleszti a Szövetség már létezõ programjait, melyek képessé teszik a NATO-erõket arra, hogy a tömegpusztító fegyverek használata idején és azokkal szemben is hatékonyan léphessenek fel;
• Erõsíti a tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos információáramlást a szövetséges tagállamok között;
• Megteremti annak lehetõségét, hogy a szövetségesek segítsék egymást a polgári lakosság tömegpusztító fegyverekkel szembeni védelmében.

A tömegpusztító fegyverekrõl szóló kezdeményezés tehát kiegészíti és nem helyettesíti a már létezõ tömegpusztító fegyverekre vonatkozó nemzetközi megállapodásokat.

Brüsszelben a NATO Nemzetközi Titkárságán a nagyobb hatékonyság érdekében létrehozzák a Tömegpusztító Fegyverek Központját, amely koordinálja a NATO valamennyi tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos tevékenységét. További feladatai közé tartozik:

• egy olyan adatbázis létrehozása, amely elõsegíti a volt Szovjetunió területén lévõ tömegpusztító fegyverek leszerelését és megsemmisítését;
• információt nyújt a tömegpusztító fegyverekhez kapcsolódó nem katonai programokhoz;
• támogatja a NATO fõbb bizottságait és az Észak-atlanti Tanácsot a döntés-elõkészítésben;
• információt szolgáltat a szélesebb közvélemény számára is.

A program kezdetben csak a 19 tagállamot érinti, késõbb, amennyiben lehetséges, a munkába bevonják a partnerországokat és a Mediterrán Párbeszéd országait is.

A partnerországokkal közösen létrehozott testületekben már eddig is foglalkoztak a tömegpusztító fegyverek elterjedésének kérdésével.

Ez a kezdeményezés szerves részét képezi a Szövetség megváltozott biztonsági környezethez történõ alkalmazkodásának.