Az Atlanti Szövetség "jó formában van" - kezdte beszédét Javier Solana Berlinben, ahova az Aspen Institute meghívására érkezett. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az áprilisi washingtoni csúcstalálkozó, amely megrajzolja a jövő évszázadban követendő utat, és ahol köszöntik a három új szövetségest, Csehországot, Lengyelországot és Magyarországot. A NATO sikere elsősorban annak köszönhető, hogy mindig a megfelelő politikai és katonai stratégiát alkalmazta a problémák kezelése során. Így 1989-ben is, amikor a biztonsági környezet teljesen átalakult, a NATO rögtön hozzákezdett az új európai biztonsági szerkezet kialakításához a hidegháború romjain.

Mindaddig azonban nem beszélhetünk egységes Európáról, amíg az emberi jogok ellen súlyos erőszakot hajtanak végre Európa küszöbén. Habár a koszovói válság regionális eredetű, de negatív hatásai már az egész euro-atlanti térségben észlelhetők. Koszovó példa azon biztonsági kihívásokra, amelyekkel a hidegháború vége után a Szövetségnek szembe kell néznie. Az ilyen válságok hatékony kezeléshez megfelelő eszközökre és megközelítésre van szükség. A sikeres válságkezelés legfontosabb alkotóelemeit a következőkben foglalta össze a főtitkár:

A legfontosabb az erős transzatlanti kapcsolat. Észak-Amerika és Európa minden olyan eszközzel rendelkezik, ami a modern kor sikeres biztonságpolitikájához szükséges: a demokratikus értékek iránti erős elkötelezettség, a gazdasági innovációra és versenyre való hajlam, a kevésbé szerencsés szomszédaik iránti nagylelkűség és hatékony katonai eszközök, melyekkel megbirkózhatnak az új kihívásokkal.

A világgal együtt azonban a transzatlanti közösség is változik. Alig több, mint egy hónapja színre lépett az Euro, ami miatt az európaiaknak is másként kell gondolniuk Európára, beleértve az európai biztonságot is. Az amerikai oldal is egyre inkább elvárja Európa

növekvő hozzájárulását az európai és azon túli biztonsághoz és stabilitáshoz. Az Európai Biztonsági és Védelmi Identitás (ESDI) elképzelése is éppen Berlinben vetődött fel 1996 tavaszán. Az új brit és francia kezdeményezések szintén demonstrálják a hajlandóságot a status quo meghaladására. A NATO és EU csúcstalálkozók Washingtonban és Kölnben egyedülálló lehetőséget biztosítanak annak kifejezésére, hogy a növekvő európai szerepvállalás a biztonság- és védelempolitikában nemcsak egy ötlet, hanem ténylegesen vakósággá válik. A NATO felkészült a nagyobb európai szerepvállalásra, az új parancsnoki struktúra is lehetővé teszik az európaiak által vezetett hadműveleteket. A biztonságban és védelemben kialakított erősebb európai identitás azonban nemcsak a NATO-ra és a NYEU-ra korlátozódik, hosszabb távon újra kell gondolni a NATO és az Európai Unió közötti kapcsolatokat is.

A sikeres válságkezelés másik lényeges eleme a más intézményekkel, partnerállamokkal és Oroszországgal való együttműködés. A válságkezelés ma és a jövőben békeépítést, újjáépítést, megbékélést, hosszú távú kötelezettségvállalást jelent a nemzetközi közösség által. Ezért kell az ENSZ-t, az EBESZ-t, az Összekötő Csoportot és az Európai Uniót is bevonni a rendezésbe. Ugyanez érvényes a partnerországokkal való együttműködésre is, hiszen ha Európában egy egységes biztonsági térség alakul ki, akkor minden nemzetnek hozzá kell ehhez járulnia. Ez az oka, hogy a NATO olyan nagy jelentőséget tulajdonít az olyan mechanizmusok továbbfejlesztésének, mint a Partnerség a Békéért program. A 21. század kihívásainak kezeléséhez nagy szükség van egy stabil, demokratikus, magabiztos Oroszországra, amely súlyával és jelentőségével nagy mértékben hozzá tud járulni az európai biztonsághoz. Ez vezérli a NATO-orosz kapcsolatok alakítását is.

A válságkezelésben való együttműködés a NATO 21. századi stratégiájának is szerves részét képezi. A válságdiplomácia azonban csak akkor lehet hatékony, ha katonai eszközök állnak mögötte. Ez a NATO számára azt jelenti, hogy új egyensúlyt kell teremteni a kollektív védelem hagyományos feladatai és az új válságkezelő missziók között. Ezért a washingtoni csúcstalálkozón elindítanak több kezdeményezést a szövetséges erők interoperabilitásának, a csapatok fenntarthatóságának és a logisztika fejlesztésének érdekében. A Szövetség fokozott mértékben küzd a tömegpusztító fegyverek elterjedése ellen is.

Mindezek ellenére az euro-atlanti térség biztonságát számos előre nem látható kockázat is fenyegeti. A NATO-nak fel kell vállalnia a területen kívüli beavatkozást is, de ez nem jelenti azt, hogy "világcsendőrré" válik. Minden egyes hadművelet a 16 - hamarosan 19 - ország egyetértésén alapul, és mindig összhangban van a nemzetközi joggal és az ENSZ Alapokmány szellemével.

Ugyanakkor Koszovó világosan feltárt egy dilemmát: sürgősen el kell-e hárítani egy humanitárius katasztrófát és meg kell-e állítani az erőszakot, vagy pedig tiszteletben kell- tartani az államok szuverenitását és a be nem avatkozás nemzetközi normáját? Az ilyen jellegű sürgős döntések meghozatalához iránytűre van szükség, amely nem más, mint egy olyan biztonságpolitika, amely az embert és az emberiességet állítja a középpontba.

A gyors változások idején nincs olyan nemzet és szervezet, amely kisajátíthatja magának a bölcsességet. A washingtoni csúcstalálkozó és a felülvizsgált stratégiai koncepció ezért nem tekinthető végpontnak, csak irányjelzőnek. A helyes stratégia és a politikai és katonai eszközök megfelelő kombinációjának keresése tovább folytatódik.