A sajtótájékoztató kezdetén Javier Solana kifejtette, hogy a Washingtoni Csúcstalálkozó fordulópont volt a NATO történetében: a Szövetség egyre inkább alkalmas a 21. század kihívásainak kezelésére. Az új Stratégiai Koncepció lehetővé teszi, hogy a NATO maga alakítsa a nemzetközi biztonsági környezetet. A nyitott ajtók politikája, a Szövetség bővítése továbbra is a NATO fejlődésének nélkülözhetetlen alkotóeleme marad, tehát ezentúl is segíti a jelölt országok tagságra való felkészülését.

A Csúcstalálkozón a tagállamok felállítottak egy napirendet, amely az Európai Biztonsági és Védelmi Identitás (ESDI) további fejlődését szabályozza és befejezi azt a munkát, amelyet az 1996-os berlini csúcstalálkozón kezdtek el. Azt is felvázolták, hogy a jövőben hogyan tudna együtt dolgozni a NATO és az Európai Unió.

A Washingtoni Csúcstalálkozó megmutatta, hogy a NATO, a szövetséges erők koszovói hadműveleteinek megkezdése után öt héttel, egységesebb és elkötelezettebb, mint valaha. A NATO céljait az Euro-atlanti Partnerségi Tanácsban részes partnerországok is támogatják. S ami még talán ennél is fontosabb, a Jugoszláviával szomszédos 7 ország is teljes támogatásáról biztosította a Szövetséget. Ezen országok már eddig is nagyon sok gyakorlati segítséget nyújtottak: engedélyezték az átrepülést, tranzitútvonalat biztosítottak és beleegyeztek abba, hogy területükön szövetséges alakulatok állomásozzanak. Ennek fejében a NATO-csapatok támogatják őket a menekültválság kezelésében. A pénzügyi és egyéb juttatások mellett a NATO kijelentette, hogy nem fogja eltűrni azt, hogy Jugoszlávia fenyegesse vagy megtámadja patnerországait. A másik ok, ami magabiztosságot kölcsönöz a NATO-nak az az, hogy egyedül a Szövetség rendelkezik olyan egyértelmű célokkal, melyek tartós békét hozhatnak a régió számára, minden más lehetőség pusztán ideiglenes és nehezen fenntartható megoldást kínál. Ugyanakkor a NATO nemcsak abban érdekelt, hogy győztesen kerüljön ki a konfliktusból, hanem abban is, hogy azt követően tartós békét és stabilitást építsen ki a térségben.

A tagországok a jövőben egy konzultációs fórumot kívánnak létrehozni, melyen megtárgyalhatják a régió országaival az aktuális biztonságpolitikai kérdéseket. A Szövetség támogatja az Euro-atlanti Partnerségi Tanáccsal folytatott regionális együttműködés továbbfejlesztését és üdvözli az Európai Unió azon javaslatát, melynek értelmében egy konferenciát hívnának össze a délkelet-európai stabilitási paktumról. A Világbank, az IMF és a G7 szintén fölajánlotta, hogy pénzügyi segítséget és gyakorlati tanácsokat ad a régió országai számára.

A főtitkár leszögezte, hogy a NATO katonai akciója nem a szerb nép, hanem a jelenlegi hatalom politikája ellen irányul. A Szövetség kész arra, hogy a szerb nép számára egy másik alternatívát kínáljon fel, és bízik abban, hogy az ezt meg is ragadja.

A Washingtoni Csúcstalálkozón a szövetségesek a légi csapások fokozásáról döntöttek, de arról is határoztak, hogy - az ENSZ Menekültügyi Főbiztosával és valamennyi nemzetközi szervezettel szorosan együttműködve - tovább folytatják a humanitárius krízis orvoslását. A légi támadásoknak egyedül Milosevics elnök vethet véget azáltal, hogy elfogadja a nemzetközi közösség főbb célkitűzéseit.

Javier Solana ismét hangsúlyozta, hogy a NATO, Washington után egységes és nagyon szilárd. Ez az egység és erő konkrét cselekvésekben fog megnyilvánulni, és a Szövetség nyomása mindaddig nem fog megszűnni, amíg béke nem köszönt Koszovóra.

Az elkövetkezendő diplomáciai lépésekkel kapcsolatos kérdésre válaszolva a főtitkár kifejtette, hogy Washingtonban két cselekvési vonulat rajzolódott ki nagyon tisztán: az egyik a katonai akciókkal szembeni egység és elkötelezettség, a másik a lehetséges diplomáciai lépések megtétele felé történő elmozdulás. A NATO kezdettől fogva azt hangoztatta, hogy a katonai akció célja az, hogy diplomáciai megoldás szülessen. Vannak jelek, melyekből arra lehet következtetni, hogy ezirányba történt elmozdulás, de csak remélni lehet, hogy a következő hetek pozitív fejleményekkel szolgálnak.

Egy másik kérdés arra vonatkozott, hogy a menekültek visszatérését biztosító haderő a NATO, elsősorban a NATO vagy pedig az ENSZ vezetése alatt fog állni. A főtitkár emlékeztetett arra, hogy Boszniában a NATO- és a nem NATO-tagországok együttműködése nagyon hatékony volt. Megállították a háborút és képesek voltak garantálni a biztonságot az országban. Bosznia modellként szolgálhat a koszovói nemzetközi jelenlét kialakítása során is.

Szerbia jövőbeni európai szerepével kapcsolatban Javier Solana fontosnak tartotta kiemelni, hogy a NATO, az Európai Unió, az EBESZ, az NGO-k és oly sok ember mind a Balkán szebb jövőjéért küzd, egy olyan Balkánért, melyben Szerbiának is helye van. Ennek a Szerbiának, a maival ellentétben, természetesen demokratikus országnak kell lennie, amely különösen fontos szerepet kell hogy játsszon a régió stabilitása szempontjából.

Arra a kérdésre reagálva, hogy mi a Jugoszláviával szomszédos országok véleménye Koszovóról, a főtitkár elmondta, hogy számos ország van, például Bulgária és Románia, melyeknek Szerbiával azonos vallása és azonos történelmi gyökerei vannak, de ezen országok is teljes mértékben eltökéltek abban, hogy a Milosevics által kialakított helyzet soha ne ismétlődjék meg. Határozottan kijelentették azt is, hogy Európa ezen részén a határok sérthetetlenek.

Az utolsó kérdésre válaszolva a politikus kifejtette, hogy a háborús bűnösök bíróság elé állítása érdekében a NATO csak a tagországain keresztül tudja a megfelelő információkat beszerezni, hiszen a Szövetség nem rendelkezik saját hírszerzéssel. Mindezek ellenére a NATO minden tőle telhetőt megtesz, amivel az ügyek kivizsgálásáért felelős bíróság munkáját megkönnyítheti.

(NATO dokumentum, 1999. április 28.)