A NATO Parlamenti Közgyűlés elnöke a NATO-főtitkár valamint az állam- és kormányfők előtt Washingtonban tartott beszédében kiemelte a koszovói helyzet súlyosságát. Javier Ruperez beszélt a koszovói albánok szenvedéséről, akiket szeretteiktől elválasztva, erőszakkal elhurcoltak otthonaikból, akiket ezrével mészároltak le Milosevics parancsára, akinek egyetlen célja a hatalom minden áron való megtartása. Ez volt az első alkalom, amikor a NATO először került szembe az új biztonsági kihívások egyikével, és kinyilvánította, hogy akár fegyveresen is megvédi azokat az értékeket, amelyek összekötik a Szövetség tagjait. Ezen értékek szellemében a Milosevics féle megoldás nem tartható fenn. A kitelepítéseket azonnal le kell állítani és lehetővé kell tenni, hogy a koszovóiak - hatékony nemzetközi védelem alatt - visszatérhessenek otthonaikba.

A siker eléréséhez nagyon fontos a közvélemény támogatása. Csapatok külföldre küldése soha sem könnyű döntés, de a NATO koszovói fellépésének jogossága etikai és humanitárius szempontból egyértelmű, és a közvélemény túlnyomó többsége elfogadja és támogatja azt. A közvéleményt mélyen érintik a háború tragikus következményei, ezért a Parlamenti Közgyűlés is mindent megtesz annak érdekében, hogy az akció közvélemény által történő támogatottsága ne lanyhuljon még akkor sem, ha a mainál nagyobb kihívások jelentkeznek.

Mint a Szövetség törvényhozóinak közös hangja, a NATO Parlamenti Közgyűlés már a hidegháború hosszú évei alatt is azon munkálkodott, hogy a Szövetség politikájának sikere érdekében széles körű konszenzust építsen ki és tartson fenn. Ma sem gyöngült ez irányú elkötelezettsége, és az elnök arról biztosította a NATO-t, hogy a Jugoszlávia elleni fegyveres erő alkalmazását a parlamenti képviselők nagy többsége támogatja.

Talán a Szövetség által vállalt, és a Közgyűlés által is támogatott akció bármilyen szónál jobban kifejezi a szervezet azon hajlandóságát, hogy szavatolja Európa egészének biztonságát és stabilitását. A NATO Parlamenti Közgyűlés már régóta meg van győződve arról, hogy Európa biztonsága oszthatatlan, és mindaz a tevékenység, amit a Közgyűlés 1991 óta végez demonstrálja, hogy ez nem csupán puszta meggyőződés. A Rose-Roth programnak köszönhetően erős kapcsolatokat épített ki a közép- és kelet-európai országok parlamentjeivel, ami a partnerség és együttműködés alapján hozzájárul a kontinens biztonságának építéséhez.

Az elnök elismeréssel adózott elődeinek, Bill Roth szenátornak és Charlie Rose képviselőnek, akik felismerték szükségességét és biztosították mindazt a politikai és gyakorlati segítséget, melyre az új parlamenteknek szüksége volt az átmenet éveiben. Az általuk indított kezdeményezés felbecsülhetetlen szerepet játszott a parlamenti demokrácia erősítésében Közép- és Kelet-Európában.

A NATO Parlamenti Közgyűlés tevékenysége tehát már túlmutat a támogató szerepen, integráns részévé vált a NATO azon erőfeszítéseinek, hogy felépítse az európai biztonságot a demokráciák közötti együttműködés alapján. A Közgyűlés örömmel veszi, hogy ezen új szerepét mind a szövetséges kormányok, mind pedig Solana főtitkár bátorítja és támogatja.

Javier Ruperez kihangsúlyozta, hogy az együttműködés nemcsak az úgynevezett "könnyű partnerekre" vonatkozik, akik számára elsődleges prioritást képez a NATO-tagság, hanem kiterjesztették olyan országokra is, mint például Oroszország és Ukrajna. Az orosz parlamenttel való kapcsolatfelvétel, melyet a NATO-Oroszország Alapító Okirat is támogatott, azt eredményezte, hogy nyílt párbeszéden alapuló viszonyrendszer bontakozott ki a két fél között. A létrehozott közös bizottság, melynek alapja a parlamenti felelősség érvényesülésének közös érdeke volt, a legutóbbi koszovói eseményekig jelentős eredményeket ért el. Kialakult az a közös akarat, hogy a párbeszéd segítségével elsimítsák az álláspontok között mélyen gyökerező ellentéteket. A Közgyűlés az elkövetkező hónapokban mindent megtesz annak érdekében, hogy ismét helyreállítsa ezeket a kapcsolatokat és arra törekszik, hogy Oroszország ne szigetelje el magát, hanem továbbra is teljes értékű partnerként vegyen részt az európai biztonság megteremtésében.

Az a generáció, amely megalkotta a Szövetséget és átvezette a hidegháború nehéz évein, már távozóban van. Komoly erőfeszítésekre van szükség annak érdekében, hogy a háború utáni generáció is tisztában legyen a NATO relevanciájával és potenciáljával, Európa jövőbeni stabilitásának biztosítását illetően. Ezért döntött úgy a Közgyűlés, hogy jövőre útnak indít egy kezdeményezést a fiatal parlamenti képviselők számára, melynek támogatására felkérték a NATO-t is.

Ma, a NATO jövőjében való hit elsősorban és legfőképpen a koszovói sikertől függ. Jelenleg nincs hely Milosevics és elképzelései számára abban az Európában, amit a Szövetség épít, ezért mindent meg kell tenni - beleértve a szárazföldi csapatok telepítését is - annak érdekében, hogy a NATO elérje célkitűzéseit. A jövő generációinak érdekében a Szövetség nem veszíthet.