1. A koszovói válság a demokrácia értékeinek, az emberi jogoknak és a törvényességnek az alapvető kihívását jeleníti meg, amelyekért a NATO alapítása óta mindvégig kiállt. A Tanács egységes abban az elhatározásában, hogy leküzdi ezt a kihívást.

2. A Jugoszláv Szövetségi Köztársaság ismételten megsértette az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatait. A Milosevics elnök parancsnoksága alatt álló jugoszláv katonai, rendőri és félkatonai erők által, a koszovói lakosság ellen végrehajtott féktelen támadás súlyos humanitárius katasztrófát idézett elő, ami az egész környező régió destabilizálódásával fenyeget. A jugoszláv hatóságok emberek százezreit űzték el kegyetlenül Koszovóból. A Tanács elítéli az emberi jogok eme kegyetlen megsértését és azt, hogy a jugoszláv kormány válogatás nélkül erőt alkalmaz. Ezen szélsőséges és bűnösen felelőtlen politika, mely semmilyen címen nem igazolható, tette szükségessé és indokolttá a NATO katonai akcióját.

4. A NATO légicsapásai addig folytatódnak, amíg Milosevics elnök el nem fogadja a nemzetközi közösség követeléseit. Milosevics elnök tudja, hogy mit kell tennie:

• gondoskodnia kell arról, hogy igazolhatóan szűnjön meg mindennemű katonai akció és azonnal érjen véget az erőszak és az elnyomás;
• gondoskodnia kell arról, hogy Koszovóból kivonják a katonai, rendőri és félkatonai erőket;
• bele kell egyeznie, hogy nemzetközi katonai erők állomásozzanak Koszovóban;
• bele kell egyeznie, hogy a menekültek és kitelepítettek feltétel nélkül és biztonságban visszatérhessenek otthonaikba, és akadály nélkül eljuthassanak hozzájuk a humanitárius segélyszervezetek;
• hitelesen bizonyítania kell azon szándékát, hogy a rambouillet-i szerződés alapján, a nemzetközi joggal és az ENSZ Alapokmányával összhangban fog munkálkodni egy politikai keretegyezmény létrehozásán Koszovóval kapcsolatban.

6. A Tanács kiemeli, hogy a NATO nem visel hadat a Jugoszláv Szövetségi Köztársasággal. Nem neheztel Jugoszlávia lakosságára, akik oly sokáig elszigetelődtek Európától kormányuk politikája miatt.

8. A Szövetségnek, Oroszországgal együtt közös érdeke, hogy politikai megoldás szülessen a koszovói válságra, és e cél elérése érdekében konstruktív szellemben szándékozik tevékenykedni Oroszországgal, a NATO-Oroszország Alapító Okirat szellemében.

9. Milosevics elnök hosszan tartó etnikai tisztogatásának eredményeképpen, emberek százezrei keresnek menedéket a szomszédos országokban, elsősorban Albániában és Macedóniában. Mások Koszovóban maradnak, megfosztva a nemzetközi segélyektől, melyek elérhetetlenek számukra. Ezek az emberek Koszovóban azért küzdenek kifáradva, éhesen és kétségbeesetten, hogy életben maradjanak. A Tanács Milosevics elnököt és a belgrádi vezetést tartja felelősnek a koszovói lakosság helyzetéért.

10. A NATO és tagállamai azonnal válaszoltak erre a veszélyre. Partnereivel együtt felállította az Euro-atlanti Katasztrófa Válasz Koordinációs Központot. A NATO-erők Macedóniában átmeneti szálláshelyeket létesítettek a menekültek számára és gondoskodtak róluk. NATO-csapatokat telepítettek Albániába is, melyek támogatják az ottani humanitárius erőfeszítéseket, és segítik az albán hatóságokat az ehhez szükséges biztonságos környezet megteremtésével. A Szövetség az ENSZ Menekültügyi Főbiztosával együttműködve folytatja és fokozza a humanitárius segélyakciókat. A humanitárius segélyek NATO légi hídon történő eljuttatása Albániába és Macedóniába folyamatban van, ezt a tevékenységet tovább fokozzák. A NATO által megtett lépések és más nemzetközi szervezetek és hivatalok - beleértve az Európai Uniót is - által tett erőfeszítések kiegészítik és kölcsönösen támogatják egymást.

11. A Tanács elismeréssel adózik azoknak a katonáknak, akiknek elkötelezettsége és hozzáértése biztosítja a NATO katonai és humanitárius akcióinak sikerét.

12. A jugoszláv katonaság, rendőrség és félkatonai szervek atrocitásai a koszovói lakossággal szemben megsértik a nemzetközi jogot. Azok, akik az ártatlan koszovói lakosság ellen elkövetett szisztematikus erőszakkampányért és rombolásért, valamint menekültek százezreinek erőszakos deportálásáért felelősek, felelni fognak tetteikért. Ezeknek a vádlottaknak a nemzetközi jog és az ENSZ Biztonsági Tanácsának érvényes határozatai alapján, a korábbi Jugoszláviában elkövetett háborús bűnöket vizsgáló nemzetközi bíróság (ICTY) elé kell kerülniük. A szövetségesek megerősítették, hogy igazságszolgáltatás nélkül nincs tartós béke.

14. A Tanács aggódik a Montenegrói Köztársaságban kialakult helyzet miatt. Megerősítették, hogy támogatják a demokratikusan választott elnök, Milo Djukanovics kormányát, amely több tízezer kitelepített személyt fogadott be Koszovóból. Milosevics elnöknek kétsége sem lehet afelől, hogy minden Djukanovics elnök és kormánya elleni lépésnek súlyos következményei lennének.

15. A koszovói válság kihangsúlyozza, hogy a délkelet-európai válságövezet stabilizálásának, és a régió országainak az euro-atlanti közösségbe való integrálásának átfogó megközelítésére van szükség. A Tanács üdvözli az EU azon kezdeményezését, melynek értelmében egy Stabilitási Paktumot dolgoznak ki az EBESZ égisze alatt, csakúgy, mint a többi regionális erőfeszítést, beleértve a Délkelet-európai Együttműködés kezdeményezését. A Szövetség erősíti a biztonsági párbeszédet a NATO és a térség államai között azzal a céllal, hogy dinamikus partnerséget építsen ki velük, és megbízta a Tanácsot, hogy tegyen intézkedéseket ennek érdekében. Várja azt az időt, amikor Szerbia lakossága ismét normális kapcsolatokat épít ki a Balkán összes népével. A NATO azt szeretné, hogy Délkelet-Európa összes országa élvezze a békét és a biztonságot.