No. 4. (98/02/20) 1. Javier Solana beszéde a Bundestag Külügyi Bizottsága elõtt

A NATO fõtitkára beszédében a NATO-bõvítéssel és kelet- és közép-európai utazásainak tapasztalataival foglalkozott. Véleménye szerint, számára, néhány hónappal ezelõtt a lengyel elnök fogalmazta meg legegyszerûbben és meggyõzõen azt, hogy miért igyekszik országa a NATO-ba. Egyszerûen azért, amiért a jelenlegi tagok nem akarják elhagyni azt.
A térség országainak Európába való visszatérése NATO- és EU-tagságukkal fejezõdik be. Ezek a szervezetek nemcsak a tagországok biztonságát és gazdasági jólétét növelték, hanem segítették Európát abban, hogy meghaladja saját önpusztító múltját is. Létük a 20.század egyik legfontosabb leckéjére emlékeztet, arra, hogy az európai egység és az észak-amerikai elkötelezettség nélkülözhetetlen. Az egység révén a kontinensen megtörhet a bizalmatlanság és rivalizálás végzetes köre. Együtt Észak-Amerikával pedig sikeresen lehet szembenézni a szélesebb világ kihívásaival. A két intézmény célja a tartós stabilitás és a fellendülés feltételeinek megteremtése az euro-atlanti térségben.
A három meghívott ország jogos ambíciója és szabad választása a részvétel ebben a nagyszabású programban. A Keletnek ugyanazt az esélyt kell kapnia, amit Nyugat-Európa kapott 1945 után. Csak egy valódi együttmûködésen alapuló stratégiai környezetben lehet a bõvítés természetes és organikus része az euro-atlanti integrációnak, amelynek alapjai megteremtõdtek. Kanada és Dánia már szavazott a kibõvített NATO-ra. Önbizalmuk inspirációként szolgálhat a többiek számára. Az új tagok már egy új NATO tagjai lesznek. Az új NATO-ban erõteljesebb szerepe lesz az európai szövetségeseknek. A Szövetség immár szoros kapcsolatokat létesített lényegében az euro-atlanti térség minden országával és Oroszországgal. Egy új és demokratikus Oroszország Európához kapcsolása történelmi lehetõség, amivel élni kell. A nagyobb NATO és egy demokratikus Oroszország együttmûködésre van ítélve.
A jövendõ NATO-tagoknak készen kell állniuk az új felelõsségek közös viselésére és a kötelezettségek és a költségek elfogadására is. Erre készek is, és tudatában vannak annak, hogy még sokféle feladat vár rájuk. Folytatniuk kell haderõik modernizálását és biztosítaniuk annak demokratikus kontrollját. A NATO szilárd keretet biztosít a hosszú távú átalakításhoz és ez az olcsóbb megoldás is. Semmilyen olyan ok nincs, ami a védelemre túlzott összegek fordítását igényelné. A legfontosabb cél a fegyveres erõk közötti interoperabilitás, kommunikáció és szükség esetén utánpótlás biztosítása. Nem cél a gazdasági reformok kockáztatása a védelemi túlköltekezés által. A NATO-bõvítés folyamat és nem egyszeri esemény. Az elsõ új tagok nem az utolsók lesznek.
A NATO és az EU bõvítése stratégiai szükségszerûség. Ez egy befektetés egy olyan Európába, amelyben folyamatos a béke és a biztonság. Az egyesített Németország után Európa újraegyesítése a feladat, amelyben a fõtitkár a Bundestag politikusainak segítségét kérte.

(Bonn, 1998. február 5.)

No. 4. (98/02/20) 2. Javier Solana beszéde a 34. müncheni
                                 biztonságpolitikai konferencián

A NATO-fõtitkár véleménye szerint a hidegháború utáni korszak vége felé közeledünk, amelynek helyére egy új stratégiai konszenzus lép, amelynek legfõbb eleme egy új transzatlanti megállapodás Európa és Észak-Amerika között.
Amennyiben a transzatlanti kapcsolat hosszabb távon is egészséges marad, ennek az új megállapodásnak tartalmaznia kell azt, hogy Európa kész és képes is megosztani a nagyobb felelõsséget. A NATO a maga részérõl hozzálátott ennek elõkészítéséhez az Európai Biztonsági és Védelmi Identitás (ESDI) gyakorlati megvalósításával, új parancsnoki rendszerével, a Vegyes összetételû Közös Alkalmi Kötelék (CJTF) létrehozásával és erõteljesebb Nyugat-európai Unió (WEU) - NATO kapcsolatokkal. A feltételek adottak arra, hogy Európa gazdasági erejével inkább összhangban álló biztonsági szerepet játsszon. Egy erõsebb Európa következetesebben fog az európai biztonsághoz hozzájárulni, és vonzóbb partnere is lesz Észak-Amerikának globális kérdések kezelésében.
Egy erõsebb Európa egy kevésbé fragmentált védelmi ipari bázist is jelent. A NATO-n belül a technológia-megosztásban kialakuló transzatlanti párbeszéd segíthet meggátolni a növekvõ technológiai szakadékot.
Ez az Európa még nem az a stratégiai tényezõ, amivé válni szeretne, és nem az a globális partner, aminek az USA szeretné látni. Ezen a téren Európának még sokat kell tennie. Ebbõl a szempontból az európai integrációs folyamat nemcsak Európa saját identitása, hanem az új transzatlanti kapcsolat miatt is lényeges.
A második eleme az új stratégiai konszenzusnak Oroszország részvétele a folyamatban. Az új politikai kapcsolatrendszer szorosabb katonai kapcsolatokat is lehetõvé tesz. Rendszeresek a magas szintû katonai találkozók. Együttmûködés formálódik a védelemhez kapcsolódó környezeti kérdések területén. Beindították 1500 orosz tudós részvételével az új NATO Tudomány a Békéért Programot (Science for Peace Programme). Néhány találkozót tartottak már a fegyverzetekhez kapcsolódó együttmûködés tárgyában is.
A harmadik fõ eleme az új konszenzusnak egy olyan - nemzetközi szervezetek által alkotott - rendszer kiépítése, amelyben a különbözõ szervezetek közös stratégiai célkitûzések megvalósításán munkálkodnak. Erre jó példa Bosznia-Hercegovina, de nem elég az intézmények közötti együttmûködés, nyitva kell állniuk az új tagok elõtt is.
Sok még a teendõ, és fõként Boszniában kell tisztázni az újabb misszió minden körülményét. Itt a legfõbb tanulság az volt, hogy eredmények csak egységes cselekvéssel és nem pusztán a részt venni kívánók koalíciójával érhetõk el. A szolidaritáson alapuló cselekvés a szabály és nem a kivétel kell, hogy legyen, ez az alapja a sikernek a 21. század kihívásainak kezelésében.
A biztonsághoz megfelelõ erõforrásokra van szükség, ez szintén része kell, hogy legyen a szélesebb stratégia konszenzusnak.

(München, 1998. február 7-8.)

No. 4. (98/02/20) 3. Javier Solana a Bosznia-Hercegovina jövõjérõl

A fõtitkár 1997 decembere óta elsõ alkalommal látogatott Szarajevóba, ahol a január 30-án megtartott sajtókonferencián Bosznia-Hercegovina jövõjével foglalkozott. Megítélése szerint fontos események történtek az elmúlt évben, és a fejlõdés iránya egybeesik a Daytoni Egyezményben foglaltakkal.
A boszniai 3 tagú Elnökséggel folytatott tárgyalásain hangsúlyozta, hogy az 1998-as évben a demokratizálódásnak valósággá kell válnia, és a menekültek hazatérésének is realitássá kell lennie.
Az Elnökség tagjainak felhívta a figyelmét arra, hogy még mindig túl sok a fegyver magánszemélyek kezében, ezért az Elnökséggel egyetértésben határidõt fognak szabni birtoklásuknak, illetve SFOR-csapatoknak történõ átadásuknak. Közös érdek egy biztonságosabb környezet kialakítása az országban. A másik tényezõ, aminek nagy fontosságot tulajdonítottak a Katonai Ügyek Állandó Bizottsága (Standing Committee on Military Matters) létezése volt. A bizottság biztosítja a kapcsolattartást Bosznia-Hercegovina, a Szövetség illetve az SFOR-tagállamok között.
Javier Solana szerint az ellenzéki pártokkal való találkozása is nagyon tanulságos volt, hiszen helyük van egy demokratikus társadalomban. Minden alkalommal, amikor Boszniában jár, találkozni kíván képviselõikkel.
A NATO fõtitkára hangot adott annak a reményének, hogy 1998-ban a fejlõdés tovább folytatódik a béke, a demokrácia és egy soknemzetiségû társadalom irányába, ami az ország lakossága többségének is a kívánsága.

Joint Press Conference (30 January 1998)