A főtitkár véleménye szerint a Szövetség életében az 1997. év sok fontos döntés éve volt. A madridi NATO-csúcsértekezlet és a párizsi NATO-Oroszország csúcstalálkozó közelebb hozták egy biztonsági rendszer megvalósulását az euro-atlanti térségben. 1999 újra messzeható döntések éve lesz. A washingtoni csúcsértekezleten a 21. századi NATO és új Stratégiai Koncepciója fog megszületni, a taglétszám 16-ról 19-re emelkedik.

A koszovói válság kirobbanása miatt az 1998. év sem lehetett a nyugalmas konszolidáció éve. A Szerbia elleni katonai akció előkészítéséről hozott döntés meghatározó pillanat volt a NATO és az európai biztonság szempontjából. A diplomácia erővel való alátámasztása helyes döntés volt. A NATO egysége és határozottsága megváltoztatta az események menetét. Mindkét félnek engedményeket kell tennie, hogy hamarosan megszülessen a politikai megállapodás. Ugyancsak Koszovóban a NATO és az EBESZ között új típusú kapcsolatok alakulnak ki. A légi és szárazföldi ellenőrzés általános keretét teremtik meg az ENSZ BT határozatainak végrehajtására. Az új európai biztonsági rendszer már működik. A nehéz kérdés a koszovói válság kapcsán az, hogy hogyan lehet elkerülni a humanitárius katasztrófát, a szándékos etnikai elnyomást egy Európa közepén fekvő országban. Erre bizonyára nem létezik tökéletes válasz. Minden esetet külön kell elhárítani. Azonban láthattuk, a NATO képes megváltoztatni az események menetét.

Javier Solana megítélése szerint az Észak-altanti Közgyűlés (ÉAK) a NATO közelmúltjában meghatározó döntésekben játszott szerepet: a koszovói döntésben, a NATO-bővítésben, a NATO-Oroszország kapcsolatban, a PfP-ben és Boszniában. A Közgyűlés szilárd támasza volt a Szövetségnek abban, hogy politikáját közvetítette a közvélemény felé, és hogy konstruktív módon kritizálta azt.

A washingtoni csúcsértekezlet vízválasztó lesz a Szövetség történetében. Európa hidegháborús megosztottsága a múlté lesz végleg, és egyben új fejezet is nyílik a Szövetség életében, a 21. századi kihívásokkal való szembesítéséé. A NATO-bővítési folyamata sem fejeződik be a Cseh Köztársaság, Magyarország és Lengyelország Szövetséghez való csatlakozásával. A NATO három fő elvet követhet a továbbiakban: a tagságra váróknak fel kell készülniük a csatlakozásra, a Szövetségnek fel kell készülnie fogadásukra, és végül a Szövetség és az egész európai biztonság érdekeit szem előtt tartva kell dönteni.

Az új NATO-nak szorosabb kapcsolatai lesznek Oroszországgal. A NATO és Oroszország között a koszovói válság kapcsán ugyan felszínre kerültek az ellentétek, de ezek a válság megoldásának mikéntjéhez kapcsolódtak. A Közös Állandó Tanács mindvégig működött. A Szövetség politikájának stratégiai logikája a szoros kapcsolatok kiépítése Oroszországgal. Közösek az érdekek például a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásában is. Mindez az európai biztonság szempontjából is fontos. Oroszország is a közös megoldásokhoz kell, hogy használja súlyát és fontosságát. A közös megoldásokhoz való hozzájárulás az Észak-atlanti Közgyűlésnek és a Dumának az együttműködése. A Közgyűlés ülését megelőző héten találkozott Brüsszelben az ÉAK és a Duma képviselőiből álló, a Közös Állandó Tanács munkáját megfigyelő csoport.

Az Euro-atlanti Partnerségi Tanácsban folytatott megbeszélések kiterjednek már a regionális együttműködésre és a válságkezelésre is. A Partnerség a Békéért keretében kialakított együttműködés egyre inkább közelíti a partnerországokat a Szövetséghez és egyre hatékonyabban működik. Ez új lehetőségeket teremt a válságokat megelőző beavatkozás számára. Az Albániának és Macedóniának nyújtott támogatás jól szemlélteti a PfP-nek ezt a lehetőségét.

Az új NATO állandó jellegzetességei lesznek a partnerekkel való együttműködési kapcsolatok. Ugyanilyen jellegzetesség a transzatlanti kapcsolat is, amely egyedülállóvá és hatékonnyá teszi a NATO-t. Ennek a kapcsolatnak az értelme az, hogy a kihívásokra válaszoljon. A globalizáció egyes káros hatásai, a tömegpusztító fegyverek előállításának növekvő képessége, a regionális konfliktusok komoly próba elé állítják majd a Szövetség egységét, határozottságát és kreativitását.

Újjá kell alakítani a transzatlanti partnerséget, amely egy egységesebb Európát jelent, amely képes hatékony politikai és szükség esetén katonai kezdeményezésre. Ehhez egyelőre hiányzik a közös stratégiai szemlélet és a közvetlen akciók vezetésére vonatkozó akarat. Erőforrások is szükségesek ezekhez a feladatokhoz

. A NATO és a NYEU szoros együttműködése következtében megteremtődtek egy erőteljesebb Európa alapjai. Azzal, hogy a Szövetség katonai struktúráit rugalmasabbá teszi, a jövőben európai vezetésű katonai koalíciók létrehozása is lehetővé válik. Így fokozatosan nagyobb felelősség hárul Európára, ugyanakkor az észak-amerikai szövetségesek részvétele is megőrződik. "Úgy gondolom, hogy Európa számára elérkezett az idő, amikor ezeket az lehetőségeket politikai realitásokká változtatja".

Végezetül a főtitkár még egyszer összefoglalta az előbbiekben elhangzottakat, és annak a reményének adott hangot, hogy egy dinamikus NATO képes egy olyan stabil Európa megteremtésére, amely egy életteli Atlanti Közösség része. Ebben a nagyszabású vállalkozásban a Szövetség változatlanul számít az ÉAK folyamatos és energikus támogatására, és igényli annak figyelembe veendő észrevételeit.

(ÉAK-jelentés, 1998. november)