No. 27. (97/09/19)     Megkezdődtek a NATO-csatlakozási tárgyalások

1997. szeptember 10-én megkezdődtek Brüsszelben a várhatóan október végéig tartó NATO-csatlakozási tárgyalások. A megbeszélésekkel egyidejűleg szakértői konzultációkat is tartanak a technikai részletek tisztázása céljából. A magyar tárgyalódelegációt Somogyi Ferenc, a Külügyminisztérium integrációs államtitkára vezeti, a NATO küldöttség élén Klaus-Peter Klaiber politikai főtitkár-helyettes áll.

A három tagjelöltnek, Magyarországnak, a Cseh Köztársaságnak és Lengyelországnak a tárgyalásokat követően szándéklevélben kell megerősítenie azt, hogy a csatlakozási feltételeket elfogadja és készen áll a NATO-tagságra.

A csatlakozási tárgyalások elsődleges célja annak tisztázása, hogy Magyarország megérti és elfogadja a NATO-t megalapító washingtoni szerződés elveit, az abból eredő jogokat és kötelezettségeket. Szó esik Magyarország beilleszkedéséről a NATO parancsnoki struktúrájába, foglalkoznak a magyar költségvetési hozzájárulás és a Szövetségtől várható támogatás mértékével.

A tárgyalásokon a magyar fél megerősítette Magyarország készségét a washingtoni szerződés szellemével összhangban való cselekvésre, továbbá azt is, hogy Magyarország elfogadja a Szövetségnek a konszenzusra épülő döntéshozatali mechanizmusát és kész abban konstruktívan részt venni.

A NATO részéről konzultációs lehetőséget ajánlottak fel azokról a nemzetközi szerződésekről, megállapodásokról, amelyek a NATO tevékenységét különböző területeken szabályozzák. Ezek politikai, katonai és biztonsági jellegű megállapodások. Egy részük a csatlakozás viszonylag korai fázisában, még a teljes jogú tagság előtt megismerhető, egy részük viszont olyan, amelyeket csak a teljes jogú tagok ismerhetnek.

A tárgyalások első fordulójában csak politikai kérdéseket, így Magyarország politikai kötelezettségvállalását vitatták meg. A következő tárgyalási forduló a katonai-védelmi ügyekkel foglalkozik, azt követően pedig a csatlakozás pénzügyi vetületei kerülnek sorra. A feszített tárgyalási menetrend előnye, hogy a novemberi ügydöntő népszavazásig tisztázódnak a NATO-tagság alapvető feltételei, így a szavazók felelősséggel dönthetnek a belépésről. A kormány érvei szerint a NATO-tagság erősíti az ország, illetve a térség egészének stabilitását, és hatékony biztonsági garanciát nyújt Magyarországnak. A stabilitás növekedése kedvező hatással lehet a gazdasági életre is, mivel Magyarország a csatlakozás által még biztonságosabb, még megbízhatóbb befektetési területté válik.

Amennyiben a tárgyalások a tervek szerint haladnak, a csatlakozási jegyzőkönyvet a NATO külügyminisztereinek decemberi csúcstalálkozóján írják alá. Az 1998-as évben megtörténik a jegyzőkönyv ratifikálása, a belépés pedig 1999-ben, az Észak-atlanti Szerződés Szervezete megalakulásának 50. évfordulóján történik.

Javier Solana, a NATO főtitkára nyilatkozata szerint a Szövetségnek fontos, hogy a magyarországi NATO-csatlakozással kapcsolatos népszavazást időben megtartsák. "Remélem, hogy Magyarország a két másik meghívottal, Csehországgal és Lengyelországgal együtt haladhat a csatlakozási tárgyalások utolsó szakaszaiban" - mondta Solana, aki szerint a magyar vezetés képes megoldani a referendummal kapcsolatos feladatokat.

Az Új Atlanti Kezdeményezés (NAI) nevet viselő szervezet - melynek tagjai tekintélyes politikusok és üzletemberek - 1996-ban alakult meg Prágában. A NAI tagjai úgy vélik, hogy a NATO nemcsak a létező demokráciák pajzsa, hanem az újak megszilárdításának pótolhatatlan tényezője is. A szenátusnak ennek tudatában kell ratifikálnia a magyar, a lengyel és a cseh NATO-felvételt.

Bill Clinton, az Amerikai Egyesült Államok elnöke nyilatkozatában úgy értékelte, hogy a békepartnerség, az új tagok felvétele és a további bővítés csökkenti a biztonsági kockázatokat, megakadályozhatja az etnikai és határvillongásokat és az új fegyverkezési hajsza kitörését.