No. 17. (97/05/23)      A NATO-Oroszország megállapodás amerikai értelmezése

Madeleine Albright asszony, az Egyesült Államok külügyminisztere a NATO-orosz megállapodást követõen interjút adott a PBS amerikai tévétársaságnak. Az alábbiakban ebbõl a nyilatkozatból közlünk tartalmi összefoglalót.

A külügyminiszter-asszony kijelentette, hogy május 14. történelmi jelentõségû nap, hiszen sikerült elérni azt a célkitûzést, hogy Oroszországot az európai biztonsági rendszerhez kapcsolják. Alapvetõ fontossággal bír, hogy biztosítsák Moszkvát arról, hogy nem fenyegeti az elszigetelõdés veszélye.

Arra a kérdésre, hogy a megállapodás hogyan szabályozza azt az orosz igényt, miszerint beleszólást kívánnak kapni az új NATO-döntésekbe, Madeleine Albright azt felelte, hogy a NATO katonai döntéseit a "szent és sérthetetlen Észak-atlanti Tanács" hozza; ezekbe a döntésekbe az oroszok nem szólhatnak bele.
Az egyezmény értelmében létrehoznak egy új NATO-Oroszország együttmûködési tanácsot, amelynek keretében ténylegesen képviselhetik álláspontjukat olyan témákban, mint például az európai vagy az Európán kívüli együttmûködés kérdése. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy mindenki számára világos legyen az a tény, hogy Oroszországnak nincs és nem is lesz vétójoga sem a jelenlegi, sem a kibõvített NATO belsõ ügyeit érintõ döntésekben. Moszkva az együttmûködési tanácson belül fejtheti ki véleményét, de amennyiben ott nem sikerülne egyetérteni, abban az esetben a NATO is és Oroszország is járja a maga útját. Nézetkülönbségek esetén az oroszok nem vesznek részt azokban a tevékenységekben, amelyekkel nem értenek egyet.
Albright elmondta, hogy folyamatos tárgyalásokat terveznek az oroszokkal, egyes témákban sor kerül majd konzultációkra, de ismételten leszögezte, hogy Moszkva soha nem kap vétójogot a NATO-döntéseket illetõen.

Az amerikai külügyminiszter nyilatkozatában kifejtette, hogy a jelenlegi körülmények között a NATO-nak nincs oka rá, és nem is áll szándékában, hogy nukleáris fegyvereket telepítsen a potenciális új tagországok területére. A tagországok megegyeztek abban is, hogy nem tervezik katonai csapatok tartós állomásoztatását a felveendõ államokban. Ugyanakkor katonai erõiknek szüksége van arra, hogy adott esetben használják az új tagok infrastruktúráját és támaszpontjait.

Albright abszolút gyõzelemként értékelte a megállapodást, mivel az "jó az Egyesült Államoknak, jó az európaiaknak és jó Oroszországnak".

Elismerte, hogy Moszkva valószínûleg sosem fog túlzottan örülni a NATO kiterjesztésének, viszont úgy gondolja, hogy Oroszország belátta azt, hogy a megállapodás elérése nemzeti érdeke, hiszen neki is célja, hogy Közép- és Kelet-Európában teljes stabilitás legyen. Vélekedése szerint az oroszok belátják azt, hogy az Észak-atlanti Szövetséget nem kell ellenségként kezelni. Albright szerint az ellenség - ha van egyáltalán - egyedül az instabilitás.

Ismételten kijelentette, hogy mennyire lényeges az, hogy biztosítsák Oroszországot arról, hogy része Európának és nincs elszigetelve, valamint milyen fontos, hogy a NATO kibõvítése a jelenlegi tagországok döntéseinek megfelelõen történjen.

Közölte, hogy a megállapodást nem kell a Kongresszusnak jóváhagynia, mivel az nem államközi szerzõdés, viszont a NATO-bõvítés ügye nyilvánvalóan olyan dolog, amely a Szenátus elé kerül majd.

Az interjú végén Albright külügyminiszter-asszony ismét kiemelte a megállapodás történelmi jelentõségét. Visszatekintésében elmondta, hogy Európa megosztott és instabil volt ebben a században. Kitért arra, hogy Truman elnök milyen hihetetlenül büszke volt arra, hogy létrehozta a NATO-t. "Úgy gondolom, most Clinton elnök elõtt áll az újabb történelmi lehetõség, hogy Közép- és Kelet-Európa számára megadja azt, amit a II. világháború végén nem kapott meg, valamint véget érjen a megosztottság" - fejezte be gondolatmenetét.

(USIA Wireless File /1997. május 16./ alapján)