No. 16. (97/05/16) A NATO és Oroszország megállapodása
Javier Solana NATO-fõtitkár és Jevgenyij Primakov orosz külügyminiszter május 14-én Moszkvában bejelentette, hogy hosszas tárgyalásokat követõen sikerült valamennyi vitás kérdésben döntõ haladást elérni az Észak-atlanti Szövetség és Oroszország viszonyát meghatározó megállapodás egyeztetése során, így sikerült végleges formába önteni a NATO és Oroszország megállapodásának szövegét.
Az egyezményt ezek után a NATO-tagországok kormányfõi, illetve Borisz Jelcin orosz elnök elé terjesztik jóváhagyás céljából. Amennyiben az érintettek elfogadják az egyezséget - az elõzetes terveknek megfelelõen -, május 27-én Párizsban ünnepélyes keretek között sor kerülhet a várhatóan "alapokmánynak" nevezendõ dokumentum aláírására.
Az öt fejezetet tartalmazó okmány preambulumában a NATO kötelezettséget vállal arra, hogy alkalmazkodik az új európai biztonsági feltételekhez, felülvizsgálja az 1991-ben elfogadott új stratégia doktrínáját, Moszkva pedig tovább halad a demokratizálódás útján.
A második fejezet foglalkozik az együttmûködés elvi alapjaival, valamint rögzíti azt, hogy minden állam szuverén joga, hogy eldöntse: milyen módon gondoskodik biztonságáról.
A harmadik fejezet tartalmazza az Oroszország-NATO állandó tanács létrehozásának ügyét. A tanács évente két alkalommal ül össze külügy- és védelmi miniszteri, havonta pedig nagyköveti szinten. A tanácsban döntenek olyan biztonságpolitikai kérdésekrõl, amelyek nem érintik a NATO belsõ ügyeit (pl. békefenntartás, válságkezelés). A testület irányítását háromtagú elnökség végzi, melynek tagja a mindenkori NATO-fõtitkár is. Ezenkívül Moszkva nagyköveti szintû állandó missziót küld Brüsszelbe.
A negyedik fejezet katonai szempontokkal foglalkozik. Az új tagországok területén csak minimális katonai mûveletekre kerülhet sor. Ebben a részben került megfogalmazásra az is, hogy az újonnan felveendõ tagországok maguk döntenek - a hagyományos fegyverzetek leszerelésérõl folyó bécsi tárgyaláson - a területükön állomásoztatható külföldi csapatok létszámát illetõen.
A dokumentumban a NATO kijelenti, hogy "belátható idõn belül nem tervezi, nem szándékozik és nem tartja szükségesnek" atomfegyverek telepítését az újonnan belépõ országok területén, korlátozza az új tagországokban állandóan ott állomásoztatandó csapatok létszámát. Megállapodás született a katonai infrastruktúrával kapcsolatos fejlesztéseket illetõen is.
A Javier Solana és Jevgenyij Primakov által tartott közös sajtóértekezleten mindkét politikus elmondta, hogy a megállapodás komoly viták eredménye. A NATO-fõtitkár elismerte, hogy Primakov a tárgyalások során keményen védelmezte az orosz érdekeket. "Én ugyanúgy képviseltem a NATO álláspontját. Az értelem gyõzött, s az eredményre mindannyian büszkék lehetünk" - nyilatkozta. Primakov szintén a józan ész diadaláról beszélt, valamint a békében és együttmûködésben érdekelt világközösség gyõzelmének nevezte a megállapodást.
Borisz Jelcin televíziós interjújában elmondta, hogy az Észak-atlanti Szövetség fõtitkára és az orosz külügyminiszter igen nehéz tárgyalásokat folytatott. Oroszország továbbra is ellenzi a NATO kibõvítését, ugyanakkor a párizsi aláírást követõen nyugodtabban viszonyul majd az új helyzethez. Jelcin elnök jelezte, hogy Javier Solana megerõsítette: a NATO kész szavatolni Oroszország biztonságát.
Bill Clinton amerikai elnök történelmi lépésnek nevezte az egyezményt, amely megnyitja az utat az egységes, osztatlan Európa elõtt. Megerõsítette: Moszkva nem kapott semmilyen vétójogot, és a NATO nem vállalt semmilyen kötelezettséget arra, hogy nem fejleszti fel a szövetségesek szintjére az új tagok védelmi infrastruktúráját.
Sajtótájékoztatójában leszögezte, hogy a megállapodás egyaránt hozzájárul az Egyesült Államok, Európa és Oroszország biztonságának növekedéséhez, továbbá lerakja a NATO és Oroszország közötti tartós együttmûködés alapjait. Elmondta, hogy az egyezmény bizonyítékul szolgál arra, hogy a NATO-bõvítéssel párhuzamosan lehetséges a partneri viszony kialakítása Moszkvával.
A brit kormány szûkszavú nyilatkozatban üdvözölte a NATO-orosz megállapodást. London úgy vélte, hogy a NATO-bõvítés ügyében Oroszország nem érte el követelései zömének teljesítését.
A BBC elemzésében foglalkozott azzal, hogy Moszkvának nem sikerült a megállapodásban rögzíteni arra vonatkozó elképzeléseit, hogy a NATO mondjon le a nukleáris eszközök és a szárazföldi csapatok telepítésérõl az új tagállamok területén. Ez már csak azért sem járhatott eredménnyel, mert ezzel "másodosztályúvá" fokozta volna le a kelet-európai jelentkezõknek adott tagságot.
A francia kormányzat igen óvatosan reagált a megegyezésre. Jacques Rummelhardt, a külügyminisztérium szóvivõje hangsúlyozta, hogy a megállapodást még meg kell erõsítenie az orosz kormánynak, illetve a NATO legfõbb döntéshozó szervének. Megerõsítette: továbbra is az a terv, hogy az egyezmény aláírására Párizsban kerül majd sor, május 27-én.