No. 11. (96/04/11) A madridi csúcstalálkozó elõkészületei

Az alábbiakban közöljük Javier Solana NATO fõtitkárnak a NATO Review-ban (2. szám, 1997. március) megjelent tanulmányát.

Az 1997-es év a Marshall-terv 50. évfordulóját jelzi. Ezen kívül jelzi a fél évszázad óta egyre világosabban körvonalazódó Atlanti Közösség elképzelését is, amely elképzelés elindítója annak a sikeres európai-észak-amerikai együttmûködésnek, amelyet a NATO jelenít meg, valamint lehetõvé tette az európai integrációs folyamatot. Stílszerûen idén júliusban kerül megrendezésre a madridi csúcstalálkozó. Ez az értekezlet minden bizonnyal segítséget nyújt majd ahhoz, hogy a NATO ebben az évtizedben megkezdett megújulási folyamatában a különbözõ alkotórészeket közelíteni pótolni lehessen. A csúcstalálkozó nemcsak az újjáalakított NATO körvonalait hivatott megszabni, hanem nagymértékben meghatározza majd egy 21. századi új Európa jellegét is.

Amint közeleg a madridi csúcsértekezlet idõpontja, egyre inkább gondolataink középpontjába kerül a NATO szerepe a tágabb euro-atlanti közösség létrehozatalában. Úgy vélem, júliusi tárgyalásunk "csúcstalálkozó az euro-atlanti együttmûködés és biztonság" jegyében.

Hat kulcsfontosságú terület

A csúcstalálkozó nem "villámcsapás-szerûen" kerül megrendezésre. 1996 decemberében a Szövetség külügyminiszteri találkozója meghatározta a napirendet, és részletezte a végrehajtandó feladatokat. Úgy irányítjuk munkánkat, hogy annak eredménye megfeleljen a kitûzött céloknak. A csúcsértekezlet témái közül szeretnék hatot kiemelni, amelyekkel kapcsolatban jelentõs elõrelépésre számítok:

1. A csatlakozási tárgyalások megkezdése egy vagy több országgal
2. A Partnerség a Békéért (PfP) program továbbfejlesztése, és az Atlanti Társulási Tanács megalakításának elõkészítése
3. Erõs, stabil és tartós biztonsági együttmûködésen alapuló megállapodás létrehozatala Oroszországgal
4. Az ukrán kapcsolatok elmélyítése
5. A mediterrán párbeszéd folytatása
6. Megállapodás a válságkezeléssel kapcsolatos irányítási rendszer átalakításáról és az európai szerepválallás növelésérõl

Ezen elõkészítési feladatok és határozatok mindegyike kifejezi a NATO célkitûzéseinek és jellegének alapvetõ változásait. Jelképezik a Szövetség reformjának "gyökerét és ágait". A NATO történetének talán egyik legnagyobb jelentõséggel és legnagyobb hatással bíró tárgyalása lesz a madridi csúcsértekezlet.

Szeretném részletesebben is kifejteni az elõbb említett témaköröket.

Új tagok

Elõször is, a NATO kapujának megnyitása az új tagok elõtt. Célunk, hogy 1999-ben, a NATO 50. születésnapja alkalmából - a csatlakozási tárgyalásokat és a parlamentjeink általi ratifikálást követõen - új tagokat köszönthessünk sorainkban.

A NATO bõvítésének lehetõsége élénk vitát váltott ki a médiában. Különféle szempontokkal foglalkoztak, ám meggyõzõdésem szerint mi jó úton haladunk.
Bármilyen szemszögbõl is közelítünk a kérdéshez, a végeredmény ugyanaz. A NATO mindig is nyitott szervezet volt, az új tagok felvétele szükségszerû, és meg is fog történni.
Közép- és Kelet-Európa országai mindent elkövetnek az Európához való újracsatlakozásuk érdekében. Ahhoz az Európához, amelybõl a múltban mesterséges módon voltak elkülönítve. Most csatlakozni óhajtanak a NATO-hoz és egyéb szervezetekhez, részei kívánnak lenni a NATO-nak ugyanazon okokból, amely okok miatt a tagországok nem akarják elhagyni a NATO-t, nagy lépéseket tesznek az elõkészületek irányába.

Már a NATO-hoz való csatlakozás puszta lehetõsége is pozitív hatást gyakorolt a belépni szándékozó országokra és nemzetközi kapcsolataikra. Több partnerország keresi a NATO-hoz való szorosabb kötõdés lehetõségét, és ennek érdekében lépéseket tesz arra, hogy megerõsítse jövõbeli demokratikus orientációját. Ezek az események nem következhettek volna be ilyen gyorsan a szövetségesek határozott állásfoglalása nélkül, melynek értelmében a NATO megnyitja kapuit az új tagok elõtt. Mielõtt a NATO elszánta magát az új tagok felvételére, hatékonyan ösztönözte a közép- és kelet-európai országokat arra, hogy gyorsítsák az ott zajló reformfolyamatokat és rendezzék a szomszédos országokkal fennálló vitás kapcsolataikat.

Történelmi sorsfordulóhoz érkeztünk. Kézzelfogható lehetõség adódott egy olyan biztonsági struktúra megteremtésére, amelyben minden fél biztonsága megszilárdulhat. A NATO bõvítése része ennek a folyamatnak. Persze nem a NATO-bõvítés az egyetlen megoldás az európai biztonság kérdéseire. A bõvítést annak kell felfognunk, ami: természetes része az európai integrációs folyamatnak, az új demokráciák megszilárdításának, biztosítása a hovatartozás érzésének. Erkölcsi elkötelezettséget érzek arra, hogy segítsük az új demokráciákat abban, hogy jogos törekvéseiket elérjék.

Új partnerség

A NATO-bõvítés elõkészítése azóta folyamatban van, mióta a szövetségesek 1994. januárjában állást foglaltak az új tagok felvétele mellett. 1999-re a NATO minden kétséget kizáróan bõvülni fog. Reményeink szerint a NATO kiterjesztése egész Európa biztonságának és stabilitásának fokozódását eredményezi, nem csak azon országokét, amelyek csatlakoznak a Szövetséghez. Tekintettel kell lennünk azokra azoknak az államoknak a kívánságaira, amelyek egyáltalán nem, vagy csak a késõbbiekben csatlakoznak. A NATO a továbbiakban is nyitott marad a belépni szándékozó országok felé, mint ahogy mindig nyitott is volt.

Az európai biztonság és stabilitás növelése érdekében erõsítenünk kell a békepartnerségi együttmûködést, mely a csúcstalálkozó után - közös erõfeszítés keretében - ugyanúgy folytatja programját, mint azt megelõzõen.
Ennek okán 1996. szeptembere óta egy Magas Szintû Munkacsoport (SLG) további elképzeléseket dolgozott ki az együttmûködés elõrehaladottabb formáját illetõen. A PfP 1994. évi kezdete óta a szövetségesek és a partnerországok közötti kapcsolat fokozatosan mélyült, a kooperáció lehetõségei tovább bõvültek. A Magas Szintû Munkacsoport általi fejlesztések nagyon ígéretesek. A NATO azt tervezi, hogy a partnerországokat rendszeresen bevonja minden lehetséges feladat elvégzésébe és tervezési munkálatokba is.

Ugyancsak ez okból kívánjuk létrehozni az Atlanti Társulási Tanácsot, mely önálló, koordináló mechanizmusként mûködne a NATO partnerségi tevékenységeinek összehangolásában. Számíthatunk arra, hogy kapcsolataink mind katonai, mind pedig politikai szempontból mélyülni fognak.

Oroszország

A NATO bõvítése és a partnerségi viszony kiterjesztése annak az eszköze, hogy növeljük a stabilitást és biztonságot egész Európában, beleértve Oroszországot is. Az új tagjainak csatlakozása nem fenyegeti Oroszországot, sõt ellenkezõleg: mindenki számára hasznos. Mindazonáltal, az orosz aggodalmakat komolyan kell venni.
Ezek a NATO-val kapcsolatos aggályok a szervezet jellegének és tartalmának mélységes félreértésén alapulnak. A mai napig élnek a múltbeli félelmek és sztereotípiák. Oroszország oly módon ad hangot a NATO bõvítésével kapcsolatos bizonytalanságainak, hogy távol tartja magát a szorosabb együttmûködéstõl. Ugyanakkor pontosan ez a távolságtartás eredményezi azt, hogy Oroszország megértse: a Szövetség bõvítése nem irányul Oroszország ellen.

Hiszem, hogy képesek vagyunk olyan kapcsolatot kialakítani Oroszországgal, amely tükrözi Moszkva fontos szerepét az európai biztonság megteremtésében. Januárban és februárban megbeszéléseket folytattam Primakov külügyminiszterrel, melyek célja a megegyezés elérése, erõs és tartós kapcsolat kialakítása a NATO és Oroszország között. Megbeszéléseink eredményesek és konstruktívak voltak. A további találkozókra napirendje elkészült. Mind a NATO, mind Oroszország érdekelt abban, hogy a tárgyalási folyamat pozitív eredményt hozzon. Szoros és sikeres boszniai együttmûködésünk a példája annak, hogyan kell tovább folytatnunk.

Ukrajna

Ukrajna független, stabil és demokratikus létezése stratégiai fontosságú egész Európa szempontjából. Az ország fejlõdése intenzív, a NATO-val való tartós kapcsolata lényeges szempontja a biztonsági architektúrának. Ukrajna részt vesz a Partnerség a Békéért programban, és jövõ évben a Lvov közelében megrendezésre kerülõ katonai gyakorlaton. Szerepet vállalt Boszniában az IFOR-ban és az SFOR-ban. Ukrajna indítványozta együttmûködésünk kiterjesztését a PfP-n kívül is. Az elkövetkezõ hónapokban együtt dolgozunk az eredményes NATO-Ukrajna kapcsolat kiépítésén, melyet formailag is létrehozhatunk, esetleg már a csúcstalálkozó idejére. A NATO és Ukrajna közötti jó viszony hozzájárul Ukrajna európai struktúrába való integrációjához.

Mediterrán párbeszéd

A csúcstalálkozó foglalkozik a mediterrán országokkal folytatott párbeszéd továbbvitelével. Európa biztonsága szorosan kapcsolódik a mediterrán övezet biztonságához és stabilitásához. A mediterrán térség része az európai biztonsági architektúrának.
Következésképpen, a NATO már megkezdte a párbeszédet a régió hat országával - Egyiptommal, Izraellel, Jordániával, Mauritániával, Marokkóval és Tunéziával. Ezen országok mindegyike hasznosnak találta a megbeszéléseket, és folytatni kívánja azokat. A párbeszéd célja a bizalom erõsítése, és a további együttmûködés alapjainak lefektetése. Szükség van néhány félreértés valamint a mediterrán térség mindkét felén érezhetõ nyugtalanság eloszlatására is. Stabil és baráti kapcsolatokat kívánunk kialakítani a mediterrán térségben ugyanúgy, ahogy tettük azt Európában.

Párbeszédeink kiegészíteni szándékoznak az Európai Unió, az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet valamint a Nyugat-európai Unió által tett erõfeszítéseket. Biztos vagyok abban, hogy a következõ hónapokban tovább tudunk lépni céljaink elérésében.

Katonai struktúra

A csúcstalálkozó egyik legösszetettebb feladata, hogy a NATO új katonai struktúrájának kialakítását befejezzük. Az új struktúrában a vezetési rendszer két fontos újítást tartalmaz. Az elsõ a Vegyes összetételû Közös Atlanti Kötelék (CJTF) fogalmának bevezetése. Ennek feladata, hogy a válságövezetekben gondoskodjon a Szövetség békefenntartó erõinek telepítésérõl. A CJTF-et kezdettõl fogva úgy alakították ki, hogy a nem NATO tagországokkal együttmûködve végezze munkáját.

A második reformintézkedés az új struktúrában Európa szerepének és felelõsségének növelése. Ez segíthet meggyõzni Spanyolországot arról, hogy csatlakozzon az új integrált katonai struktúrához. A NATO átalakítása Franciaországot is arra készteti, hogy aktívan vegyen részt a Szövetség katonai struktúrájában.

Az Észak-atlanti Tanács tavalyi berlini ülésén a NATO külügyminiszterei megállapodtak a Nyugat-európai Unió által vezetett akciókkal kapcsolatos egyezmények továbbfejlesztésében. Az elõkészítõ munka folyik, a továbbiakat illetõen egyetértés uralkodik.
Lényeges elem, hogy kinevezik a Szövetséges Hatalmak Európai Legfelsõ Parancsnoka helyettesét (Deputy SACEUR), aki különleges felelõsséggel bír a NyEU-vezette olyan európai akciók elõkészítésében, amikor a mûveletek során a NATO anyagi erõforrásait használják.

A NATO belsõ megújítását nem szabad félreérteni. A NATO hatékonysága nem csökken, hanem fokozódik, mivel a megnövekedett rugalmasság valamint a felmerült új lehetõségek ezt eredményezik. Sem a NATO katonai ütõképessége nem szenved csorbát, sem a transzatlanti kapcsolatok fontossága nem csökken.

Konklúzió

A júliusi csúcstalálkozón megtárgyalásra kerülõ kérdések sem nem véletlenszerûek, sem nem összefüggéstelenek. Összefüggés és koncepció van a hátterükben. A megújult NATO nemcsak kollektív védelmet biztosít tagjainak, hanem központja lesz egy biztonságosabb Európának.

Jóllehet, egy megváltozott struktúrával és felfogással, de a NATO megõrzi és erõsíti azokat az egyedülálló jellegzetességeit, különösképpen a válságkezelés tekintetében, amelyek ismertetõjelei évtizedes sikereinek. Boszniában a NATO megkülönböztetett szerepet játszott abban, hogy véget vessen az évekig tartó konfliktusnak, és olyan stabilitást hozzon létre, amely az igazi békére is lehetõséget teremt.
Az SFOR szûkebb keretek között mûködik, mint elõdje, az IFOR, és küldetése is korlátozottabb. Mégis, az IFOR-hoz hasonlóan, hátterében ugyanaz a politikai irányvonal, támogatás, egységes irányítás és erõteljes elkötelezettség áll. Más szavakkal, a NATO páratlan gyakorlottságával és szakértelmével, az igényeknek megfelelõen folytatja tevékenységét az SFOR-on keresztül Bosznia-Hercegovinában. A boszniai problémák változatlanul ugyanazt a prioritást és figyelmet fogják élvezni, mint eddig, tekintet nélkül a csúcstalálkozó elõkészületeire.

Az IFOR-nak és SFOR-nak mint a béke koalícióinak, a balkáni térségen messze túlmutató jelentõsége van. Bizonyítékai a mûködõ és egységes Európának; az új Európa igazi jeleként a NATO teljes részt vállal abban, hogy biztosítsa az európai biztonság és stabilitás feltételeit.