No. 30. (2004/11/26)

A NATO Parlamenti Közgyűlés 50. Őszi Ülésszaka
(Velence, 2004. november 12-17.)

A bizottsági munka és a főbb kérdések

A Közgyűlés bizottságai az alábbi témaköröket vitatták meg:

1. a közelmúltban a NATO Isztambuli Csúcstalálkozóján elfogadott programok, és végrehajtásuk (terrorizmus-ellenes küzdelem, a balkáni és afganisztáni missziók helyzete, az iraki szerepvállalás, a NATO-EU kapcsolatok, a NATO Reagáló Erő, a Prágai Képességvállalások végrehajtása);

2. a transzatlanti gazdasági, kereskedelmi, katonai és politikai kapcsolatok helyzete.

Az Állandó Bizottság

Velencében immár ötödik alkalommal találkozott a Közgyűlés NATO-Oroszország Parlamenti Bizottsága, amely a NATO-Oroszország Tanács parlamenti dimenziója. A bizottság napirendjén ezúttal a Dél-Kaukázusban kialakult meglehetősen bonyolult helyzet állt. A jelenlévők egyetértettek abban, hogy ez a vidék számos biztonsági fenyegetés forrása, és az egyetlen célravezető módszer a problémák orvoslására, a tárgyalások folytatása. Ugyancsak egyetértés alakult ki abban, hogy az EBESZ jelenléte elsődleges fontosságú a térségben.

A jelenlévő orosz politikusok -tekintettel az itt élő orosz népességre - konstruktivitást várnak el a NATO-tól, és azt remélik, hogy nem éled újjá a rivalizálás, és tovább stabilizálódik a helyzet.

Az Állandó Bizottsági rendes ülésén a Simon Lunn főtitkár által évente rendszeresen elkészített tanulmány alapján meghatározták a NATO PK tevékenységének jövőbeli prioritásait. A szervezet a közeljövőben a kontinuitás jegyében az alábbi területekre kívánja összpontosítani figyelmét: a NATO átalakulására és partnerségi kapcsolatainak további bővítésére; a terrorizmus és a tömegpusztító fegyverek elleni küzdelemre; a partnerországokkal, így az orosz és ukrán törvényhozással kialakított együttműködésre; a transzatlanti kapcsolatokra; a kaukázusi és a mediterrán térség államaival kialakított kapcsolatokra.

A Bizottság problémákat észlel az orosz Állami Duma konstruktivitásában, de az eddigiekben kialakított intézményes kereteket változatlanul fenntartják.

A Bizottság "megfigyelői" státuszt adott Kazakhsztánnak; a Marokkóval létrehozott speciális kapcsolatokra megalkotta a "mediterrán társult tagság" intézményét; továbbá elutasította Szerbia-Montenegró és Bosznia-Hercegovina társult tagságra vonatkozó igényét.

A plenáris ülés az Állandó Bizottság összes döntését jóváhagyta.

Velencében első alkalommal rendezték meg, rendhagyó módon, az Észak-atlanti Tanács és a Közgyűlés egészének találkozóját. Douglas Bereuter, a Közgyűlés leköszönő amerikai elnöke szerint a szervezet ötven éves tevékenységének lényege, hogy segítette Kelet- és Közép-Európa államainak átalakulását, amivel hozzájárult Európa egységéhez. Többen felidézték az 1988. évet, amikor a Közgyűlés delegációja Kelet- illetve Közép-Európában első alkalommal Magyarországon járt.

A NATO főtitkára, Jaap de Hoop Scheffer szerint jó, hogy a NATO és a Közgyűlés közötti kapcsolatok egyre intenzívebbek, azonban azok a jövőben is informálisak maradnak.

A főtitkár szilárd meggyőződése, hogy a szövetségesek között folytatott politikai természetű megbeszélések, tanácskozások (az Észak-atlanti Tanácsban is) előfeltételei a közös célok elérésének, és ezek által a NATO olyan politikai szerepet is kaphat, amely azonos katonai jelentőségével.

A Szövetségnek ugyancsak komolyabb párbeszédet kell folytatnia a tagállamok közvéleményeivel.

Először is, meg kell értetni a közvéleménnyel, hogy az új stratégiai környezetben megváltozott a katonai műveletek természete. A biztonság területi megközelítése elveszítette a létalapját (ugyanakkor a tagállamok területének védelme változatlanul alapfeladat). Tovább már nem védhetjük úgy biztonságunkat, hogy nem kezeljük a tőlünk távoli fenyegetéseket.

A második feladat tudatosítani, hogy miért van szükség új katonai képességekre. Gyorsan reagálni tudó, távolra is telepíthető, a helyszínen tartósan fenntartható haderők kellenek, amelyek a harci feladatok mellett részt tudnak venni az újjáépítésben is. A parlamenti képviselőknek, így a Közgyűlés tagjainak is feladata, hogy tudatosítsák kormányaikban, hogy mindez pénzbe kerül, amelyet persze célszerűen kell felhasználni.

A harmadik terület, ahol a Közgyűlés szerteágazó kapcsolataival igencsak sokat segíthet, a multilaterális együttműködés kialakítása mind a nemzetek, mind pedig a nemzetközi intézmények között.

Rendkívül fontos teendő a NATO és az EU közötti együttműködés erősítése. Egy erős NATO és egy erős EU nem egymással ellentétes, hanem egymást kiegészítő célok. Európában is tudatosodik, hogy az EU-nak nem kell szükségtelenül megkettőznie azt, ami a NATO révén már amúgy is rendelkezésére áll.

Nicholas Burns, az USA NATO-nagykövete szerint George W. Bush második elnöksége jó alkalmat kínál a transzatlanti kapcsolatok rendezésére, hiszen Amerikának is szüksége van a NATO-ra, illetve Európa segítségére. Külön-külön egyik fél sem lehet sikeres. Washingtonban úgy látják, hogy a Közel-Keleten is új folyamatok kezdődhetnek, és felgyorsulhatnak a béketárgyalások. Megítélésük szerint Irán atomprogramja változatlanul veszélyt jelent, ezért az USA az ügyet az ENSZ BT elé kívánja terjeszteni.

A francia és német hozzászólók egyes kritikai észrevételek hatására hangsúlyozták, hogy országaik készek az iraki biztonsági erők kiképzésében részt venni, de Irakon kívül.

Herman János, NATO-nagykövet véleménye az, hogy a NATO számára rendkívüli fontossággal bír a más nemzetközi szervezetekkel folytatott dialógus. A Balkánról szólva kiemelte a Szerbiával kialakított kooperáció erősítését, közelítését a NATO-hoz.

A plenáris ülés eseményei:

Az Közgyűlés konzervatív és kereszténydemokrata csoportjának döntése értelmében a szervezet elnöke a francia Pierre Lellouche lett, akit a plenáris ülésen, egyetlen jelöltként, közfelkiáltással megválasztottak.

Az új elnök öt prioritást jelölt meg az elkövetkezendő két évre, ezek: a NATO-missziók sikeres folytatása; a Szövetséggel határos államokkal való kapcsolatok erősítése (Belarusz, Moldova, Ukrajna és a Kaukázus államai); szoros politikai kapcsolatok a Déllel, az arab világgal; a terrorizmus elleni, de nem kizárólagosan fegyveres eszközökkel folytatandó küzdelem; a transzatlanti kapcsolatok erősítése.

A plenáris ülés alelnökökké választotta Jozef Banast (Szlovákia), Vahit Erdemet (Törökország), Sen. Giovanni Lorenzo Forcierit (Olaszország), Bert Koenderst (Hollandia), Hon. Pierre Claude Nolint (Kanada).

A plenáris ülésen és a bizottsági találkozókon szót kaptak az olasz állam és kormány vezető tisztségviselői. Antonio Martino, védelmi miniszter szerint a Szövetség működésének alapja az USA és Európa közötti együttműködés, a legfőbb közös fenyegetés pedig a terrorizmus. Ennek leküzdésére használható (bevethető, interoperábilis) haderőkre van szükség. Olaszország támogatja a NATO további bővítését a Nyugat-Balkán államaival.

A miniszter véleménye az, hogy nem a terrorizmus definícióján kellene vitatkozni, hanem Európában emelni kellene a védelmi költségvetéseket, és egyértelmű politikai szándékra van szükség a cselekvéshez. Úgy látja, hogy a fenyegetésekre adott válaszok esetében nem katonai jellegű problémák vannak, hanem a tagállamokban az akadályok inkább alkotmányos-jogi természetűek.

James L. Jones (SACEUR) úgy látja, hogy az európaiaknak legalább 2%-ot kellene a védelemre költeniük a GDP-ből, és ebből minél kevesebbet a személyi kiadásokra. Az igazságosabb tehermegosztás érdekében közösen lehetne finanszírozni a NATO-műveleteket. Ugyancsak reformra szorulnak a beszerzési folyamatok is. A missziókban részt vevő alakulatok esetében a fő gond az, hogy bizonyos nemzeti korlátozások gátolják a csapatok sokirányú alkalmazását. Rendkívüli fontossággal bír, hogy a közvélemény megértse az új missziók természetét.

Julian Lindley-French, biztonságpolitikai szakértő szerint a legfontosabb feladat, hogy az Egyesült Államoknak el kell fogadnia Európát partnerének. Az európai nagyhatalmak pedig végre felismerték, hogy van teendőjük Európán kívül is. Az igazi próbatétel mindkét fél részére az lesz, hogy hogyan tudják megoldani a Közel-Kelet problémáit.

A Közgyűlés plenáris ülése által elfogadott határozati javaslatok sürgetik a transzatlanti biztonsági párbeszéd megerősítését; újabb és tartós erőfeszítéseket kérnek Afganisztánban, különös tekintettel a tavaszi választásokra; felszólítanak a nukleáris proliferáció megakadályozására; felemelik szavukat a gyermekkereskedelem szörnyűségeivel szemben.

A Közgyűlés tavaszi ülésszakára Ljubljanában kerül majd sor 2005. május 27-31. között, az őszi éves ülésszak Koppenhágában lesz 2005. november 11-16. között.