Az Egyesült Államok és Franciaország jó és szoros szövetségi kapcsolatai több száz évre nyúlnak vissza. Ez a barátság már csak azért is fennmaradt, mert a két állam hasonló értékeken alapszik, és számos alkalommal kellett ezeket az értékeket együtt megvédeniük. Talán voltak összeütközések az eltérő vélemények miatt, mint például a NATO, vagy Bosznia kérdésében, illetve egyéb kérdésekben a környezettel vagy a kereskedelemmel összefüggésben. De azok az értékek, melyeket mindkét ország már a 18. században támogatott, most is érvényesek, csakúgy, mint akkor.

Szeptember 11. után újra egyértelművé vált, hogy minden generációnak meg kell védenie az értékeket olyan fenyegetésekkel szemben, melyeket elődeink még elképzelhetetlennek tartottak. Mint egy család tagjai, képesek vagyunk élénk vitát folytatni, és amikor eljön az ideje, megtalálni a megfelelő megoldást.

Az Atlanti-óceán két partján az adottságok és a képességek talán nem azonosak, de minden bizonnyal kiegészítik egymást, és egy irányba tarthatnak. Az Egyesült Államok egyedülálló katonai erejét tekintve, illetve kész a vezetésre és a kockázatok vállalására.

Az európaiak is készen állnak arra, hogy teljesítsék kötelességüket nemzetközi jogi keretek között. Franciaország 78 katonát veszített el Boszniában, 250-en pedig megsérültek. Az európaiak ezen felül úgy hiszik, hogy sokat tehetnek a fejlődés előmozdítására és a nemzetépítésért. Úgy gondolják, a szelíd erő is komoly hozzájárulást jelenthet.

Az amerikai és a francia rendszerek szilárd demokráciák, ahol a kormányoknak be kell számolniuk a törvényhozásnak és a közvéleménynek. A vezetőknek meg kell magyarázniuk és meg kell indokolniuk lépéseiket, illetve konszenzus szükséges az egyes politikák előtérbe helyezéséhez. Ez az alapelv nem hagyható figyelmen kívül.

Ennek ellenére egyre több a súrlódás Amerika és Európa között. Mégis itt lenne az ideje elkezdeni egy komoly párbeszédet. Szükség van egymás erejére, bölcsességére és támogatására.

Szeptember 11. arra emlékeztet, hogy néhány erőszakos csoport tevékenykedik instabil államokban, és globális célokat fogalmaznak meg. Néhány társadalom és kormányaik, különösen Afrikában és a Közel-Keleten, nem megfelelően haladnak a modernizáció rögös útján. A globalizáció növekedést, jólétet hozott, a külföldi beruházások növekedtek, de ugyanakkor a harag és a frusztráció is terjed azok között, akik nem voltak képesek élni a lehetőségekkel. A problémákért sokan Amerikát és Európát vádolják.

Nemzeteink tökéletes védelme a terrorizmus ellen elérhetetlen, hiszen ez nagyon költséges lenne, és egyben veszélyeztetné az alapvető szabadságjogokat. Ezért kíméletlen háborút kell indítani az Al-kaida és egyéb terrorcsoportok ellen, amelyek veszélyesek mind nemzetközi, mind helyi szinteken. Franciaország együtt akar működni Amerikával és a szövetségesekkel a terrorizmus elleni harcban, amely szoros nemzetközi együttműködést igényel.

Franciaország maga is keserű tapasztalatokat szerzett az iszlám terroristákkal vívott küzdelemben. Kétszeresen is célpont, nyugati ország és fő szövetségesként harcol az USA-val együtt. Franciaország több mint 20 év alatt hatékony anti-terrorista eszközöket fejlesztett ki. Specializálta szolgálatait, centralizálta a terrorizmussal kapcsolatos információkat, és kifejlesztette a valós együttműködést a hírszerzés és az igazságszolgáltatás között. Az ország két- és többoldalú együttműködést épített ki államokkal, és szoros kapcsolatban áll a G8-akkal, és az EU más államaival is.

A jelenlegi helyzetben tehermegosztásra van szükség, és Franciaország nagyon komolyan veszi a biztonsági kérdéseket, valamint tudatában van annak is, hogy az erő alkalmazására is szükség lehet a sokféle fenyegetéssel szemben. Franciaország fejleszti és modernizálja katonai képességeit. Tavaly befejeződött az áttérés a teljesen önkéntes haderőre, és 2003-ban 7,5%-kal nő a védelmi költségvetés. Az elkövetkező hat esztendő alatt 15%-kal költenek majd többet katonai célú beszerzésekre: precíziós irányítású lövedékekre és rakétákra; támadó helikopterekre és szállítógépekre; a második repülőgép-hordozóra és két kommunikációs műholdra.

Franciaország európai szövetségeseit is ösztönzi a haderők további modernizációjára, jóllehet azok máris komolyan hozzájárulnak a közös küzdelemhez, például Afganisztánban, és sokfelé az újjáépítésben. Franciaország szövetségesként kész részt venni a tömegpusztító fegyverek elleni küzdelem stratégiájának közös kialakításában. Az azonban kétségtelen, hogy Európa tehetne többet a jobb képességekért, a haderő-átalakításért.

A NATO-ban sok európai csak a biztonság haszonélvezője, de nem járul hozzá ahhoz a megfelelő mértékben. Az EU biztonsági és védelmi dimenziójának kifejlesztése, az ESDP az egyetlen reális lehetőség az USA számára, hogy lássa, hogy az európaiak elfogadják részüket a közös felelősségből, és fokozzák képességeiket. Komoly fenyegetés esetén a műveletek tervezése és a döntések azoké az államoké, amelyek részt vesznek az akcióban. A közös küzdelem és áldozatvállalás magával hozza a közös döntéshozatalt.

Az Irakban gyaníthatóan illegálisan felhalmozott tömegpusztító fegyvereket meg kell találni és megsemmisíteni, a regionális és globális stabilitás megőrzésének érdekében. Mindez a Nemzetközi Közösség teljes támogatásával történhet. Az ellenőröknek erős felhatalmazással kell rendelkezniük, és szabad belépési joggal minden ismert helyszínre. Így megőrizhető a régión és a szövetségen belül a konszenzus, és az iraki rezsimre gyakorolt nyomás folytatódhat. Szaddam Husszein így arra kényszerült, hogy beengedje az ellenőröket. Az ENSZ BT marad az egyetlen eszköz arra, hogy a törvényességet biztosítsa, és jogilag kötelező intézkedésekről határozzon minden állam számára. Amennyiben Irak ezen elképzelések ellen cselekszik, a Biztonsági Tanács gyorsan és hatékonyan fog fellépni, és Franciaország is kész lesz levonni a megfelelő következtetéseket.

Végezetül, Amerikának és Európának szüksége van egymásra, és partnerként együtt erősebbek vagyunk. Európának nem szabad alábecsülnie az új fenyegetéseket, Amerika pedig talán látja a multilaterális mechanizmusok előnyeit.