No. 21. (02/11/22)

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek Budapesten, részt vehetek a Magyar Országgyűlés Külügyi Hivatala NATO Tájékoztató Központja által szervezett VII: nemzetközi NATO-konferencián. Arra kértek, hogy "NATO-reformelképzelések Prága előtt" címmel tartsak előadást. A téma aktuális, hiszen a prágai csúcsértekezleten a reformok kulcsfontosságú szerepet töltenek majd be. Alig egy évvel ezelőtt sokan azt gondoltuk, hogy a prágai csúcsértekezlet a "bővítés csúcstalálkozója" lesz. Szeptember 11. után azonban világossá vált, hogy ez a csúcsértekezlet sokkal, de sokkal többet kell, hogy elérjen, az "átalakulás csúcsértekezlete" kell, hogy legyen - érzékelhető kinyilatkoztatása annak, hogy a Szövetség kész szembenézni az új század kihívásaival. Bízom benne, hogy Prága megfelel ezeknek a várakozásoknak. A szó legszorosabb értelmében döntő lépés lesz egy új, átalakult Szövetség felé.

Hadd kezdjem előadásomat azzal a témával, amely ezekben a napokban a leginkább aggodalommal tölt el bennünket, a terrorizmussal. S tisztázzunk mindjárt az elején valamit. A NATO nem kizárólag és sohasem kizárólag a terrorizmusról szólt. Ám a NATO a biztonságról szól - s mi azt a kort éljük, amikor a terrorizmus belpolitikai kérdésből nemzeti és nemzetközi biztonsági kérdéssé nőtte ki magát. Ez pedig azt jelenti, hogy a Szövetségnek kulcsszerepe van a kihívással való szembenézésben. A NATO már most is sokat tesz a terrorizmus elleni harc során. Valamennyien tudják, a Szövetség tavaly szeptember 12-én először léptette életbe a kollektív védelemről szóló cikkelyét. Arról is van tudomásuk, hogy a NATO-légierő ellenőrizte az Egyesült Államok légterét hónapokon keresztül. Bizonyára azt is tudják, hogy a Szövetség államainak katonái támogatást nyújtottak az afganisztáni hadművelethez. Ám nem biztos, hogy tudomásuk van arról, hogy NATO-tagállamok katonái folytattak barlangokat tisztogató hadműveleteket az afgán hegyekben, s felderítő, légvédelmi, légi-utántöltő és támadó tevékenységet is végeztek.

A NATO biztosította a többnemzetiségű együttműködés mindezen formáit. A közös NATO-doktrínák, az információk megosztása egymás között, a szabványosított felszerelés, az együttes gyakorlatok lehetővé tették, hogy a szövetséges erők jól és gyorsan tevékenykedjenek Afganisztánban. Amikor a győzelmet elértük, és elérkezett az ideje annak, hogy létrehozzuk a stabilitást biztosító nemzetközi biztonsági erőket, a NATO európai tagállamai adták a haderők jelentős részét, először brit, és most török parancsnokság alatt. A közel 13.000 fős afganisztáni haderő közel fele nem amerikai NATO-tagországokból származik. Most pedig azon gondolkodunk, hogy még közvetlenebb szereppel lássuk el a NATO-t. Természetesen ahhoz, hogy a terrorizmus által képviselt fenyegetést hatékonyan tudjuk elhárítani, hosszú távú elképzeléseket kell kidolgoznunk, és hosszú távra kell elkötelezni magunkat. A Szövetség most fejleszti ki azokat az eszközöket, melyek lehetővé teszik ennek teljesítését.

A prágai találkozóra előkészítjük a terrorizmus elleni védelem katonai koncepcióját, amely útmutatóul szolgál majd a NATO katonai tervezőinek. A hírszerző szervek együttműködése erősödik. A NATO tervezi azon képességek fejlesztését, melyek a terrorista tevékenység és a várható támadások felderítését - ha pedig megtörténtek, - elhárítását szolgálják. És egy másik fontos tartalmi összetevője a fejlesztésnek: védelmet kell biztosítanunk a tömegpusztító fegyverek ellen. Tavaly szeptember 11. óta valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy léteznek a földön bűnszervezetek, bűnözők, sőt, potenciálisan még olyan államok is, amelyeket nem lehet hagyományos intézkedésekkel, eszközökkel megfékezni. Az al-Kaida, több mint bizonyos, hogy további tömeges pusztítással járó akciókat tervez, s végrehajtóik nem riadnak vissza a haláltól sem. Ez az oka, hogy még jobban fel kell készülnünk a vegyi, biológiai, radiológiai, sőt, még a nukleáris fegyverek elleni harcra, melyek igen veszélyes kezekbe kerülhetnek.

A Szövetség jelentős lépéseket tesz annak érdekében, hogy elhárítsa ezeket a fenyegetéseket is. Katonáinkat jobban fel kell szerelnünk, s jobban fel kell készítenünk, hogy elhárítsák a küldetésük során őket ért támadásokat. S jobban fogják támogatni a hazai polgári hatóságokat is, ha azokat ilyen támadás éri szülőföldjükön. Még tovább menve, a NATO olyan kollektív képességek fejlesztésén dolgozik, mint a mozgékony felderítő egységek, mobil szakértői csoportok felállítása vagy oltóanyag készletek raktározása. Ez csak néhány volt azokból a terrorizmus ellenes intézkedésekből, melyeken jelenleg dolgozunk. Ezeket a Szövetség tagállamainak egyetértésével, egy "csomagban" terjesztjük elő a tagországok állam- és kormányfőinek Prágában, azon széleskörű erőfeszítések részeként, hogy javítsuk a Szövetség egészének katonai képességeit. Világos az igény, hogy javítsunk a NATO katonai képességein. Új képességek kidolgozására van szükségünk ahhoz, hogy szembenézhessünk a huszonegyedik század fenyegetéseivel. Könnyen és gyorsan bevethető csapatok kellenek, modern, biztonságos vezetés és irányítás kell, hogy hatékonyan működhessenek együtt. Magasan fejlett technológiára kell szert tennünk, olyanra, mint például a precíziós irányítású lövedékek, hogy a minimumra csökkentsük a veszteségeket. Megbízható védelem szükséges a tömegpusztító fegyverek ellen, hogy ne lehessünk áldozatai egy olyan őrültnek, aki vegyi, biológiai, radiológiai, mi több, nukleáris fegyverekkel is rendelkezik.

Az előttünk álló csúcsértekezlet konkrét lépéseket tesz majd e képességek kifejlesztésében. Négy kulcsfontosságú képességre összpontosítjuk figyelmünket:

A NATO tagállamai egyenként világosan elkötelezik magukat, hogy fejleszteni fogják speciális képességeiket megjelölt időkereten belül. S az elkötelezettségek nyilvános támogatásban részesülnek mind Prágában a tizenkilenc tagállam állam- és kormányfője részéről, ami a legjobb módszer arra, hogy garantáljuk azokat az eredményeket, melyekre szükségünk van. Ugyanakkor új, innovatív módszereket dolgozunk ki, például a kis országok szakosítását, a közös beszerzéseket, vagy a meglévő eszközök közös felmérését.

S most, ahogy Önök kétségkívül már tudnak róla, intenzíven folynak a tárgyalások a dandár nagyságrendű NATO Gyorsreagálású Haderő felállításáról, amelybe egybegyűjtjük a Szövetség leghatékonyabb és legfejlettebb egységeit, hogy villámgyors válaszban részesítsük a biztonsági fenyegetéseket. Gondoskodni fogunk arról, hogy erőfeszítéseink együtt az Európai Uniós erőfeszítésekkel meghozzák eredményüket.

A NATO állam- és kormányfőinek közelgő prágai csúcstalálkozóján szó lesz azon országok meghívásáról, melyek a Szövetség teljes jogú tagságára pályáznak. ( Időközben Prágában mind a hét tagjelölt államot meghívták a csatlakozási tárgyalások megkezdésére) Miért van szükség a NATO bővítésére? Magyarország fővárosában ezt nem kell nagyon magyarázni. Mellesleg, engedjék meg, hogy hangsúlyozzam, Magyarország milyen fontos hozzájárulást tett a Szövetség közös erőfeszítéseihez. Először is, azoknak a demokráciáknak, melyek megfelelnek a NATO követelményeinek, s amelyek hozzá tudnak járulni a Szövetség céljaihoz és misszióihoz, joguk van arra, hogy a NATO-tagságra gondoljanak. Ha visszautasítanánk őket, akkor a kontinens azon régi megosztásához próbálnánk visszatérni, ami már egy évtizede semmivé lett.

A második dolog, hogy a kibővítés elősegíti a reformokat az érintett országokban is. Közép- és Kelet-Európában a NATO arra bátorította a jelentkező országokat, hogy politikai, gazdasági és katonai reformokat hajtsanak végre, amelyek másképpen nem születtek volna meg, vagy esetleg sokkal hosszabb ideig tartott volna teljesíteni őket.

A NATO-n belül még nem alakult ki egyetértés abban a tekintetben, hogy mely országok kapnak meghívást. Ám már egyetértés van abban, hogy milyen lépéseket kell megtenni Prága után. A feladat viszonylag egyszerű. Ezek az országok további erőfeszítéseket tesznek majd annak érdekében, hogy javítsák feltételeiket, hogy megfeleljenek a NATO követelményeinek, és ezzel minden NATO-fővárosban előrevigyék a ratifikációs folyamatot. S csak miután a ratifikációs folyamat minden országban befejeződött - mind a tagoknál, mind a meghívottaknál, - a meghívottak teljes jogú tagokká lesznek, együtt, egy csoportban. Úgy véljük, erre nagyjából két éven belül sor fog kerülni, a NATO következő csúcstalálkozója előtt. A csatlakozás természetesen több, mint a kiválasztás kérdése. A bővítés menedzselése azt is jelenti, hogy nyitva tartjuk az ajtókat az új tagok előtt, és ez azt jelenti, hogy folyamatosan foglalkozunk partnereinkkel, akár törekszenek a NATO-tagságra, akár nem. Ez az oka, hogy a NATO-csúcs napirendjének másik eleme a politikai és katonai partnerségi program megerősítése és elfogadása mind európai, mind közép-ázsiai államokkal.

Az elmúlt évtizedben a NATO partnerségi program kezdeményezései többszörösen megtérültek. A Partnerség a Békéért és az Euro-atlanti Partnerségi Tanács megváltoztatta a kontinens biztonsági arculatát. A komoly válságmenedzselés politikai és katonai eszközévé lettek, ahogy ezt nap mint nap tapasztalhatjuk balkáni fellépésünk során. S elvetették egy reális európai biztonsági kultúra magjait, ahogy ezt a szeptember 11-i terrortámadást követően tapasztaltuk. A kibővítés után is meg kell őriznünk, és erősítenünk kell ezt az értéket - szövetségeseink és partnereink között egyaránt. Prágában új területeken fogjuk elmélyíteni együttműködésünket a terrorizmus és a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni harcban. Még inkább koncentrálunk majd regionális kérdésekre (Kaukázus, Közép-Ázsia). Elmélyítjük együttműködésünket a biztonsági szektor reformjában. S még szorosabbra fűzzük a partnerségi kapcsolatot az egyes partnerországok sajátos igényei és a jelen kihívásai szerint.

A partnerségnek ez az újragondolása együtt jár a NATO és Oroszország kapcsolatának újradefiniálásával is. Ez utóbbi szeptember 11. után egészen új összefüggésbe került. Rávilágított arra a tényre, hogy a NATO és Oroszország közös érdekeket és aggodalmakat vall, illetve oszt meg. Ez lehetőséget nyújtott arra, hogy véget vessünk a hidegháborús gyanakvásnak és beidegződéseknek, s elinduljunk a gyakorlati együttműködés útján. Már készen áll és működőképes az az új fórum, ahol immár húszan fogunk dönteni és cselekedni. Mi már azon tárgyalunk, hogyan működjünk együtt olyan közös érdeklődésre számot tartó kérdésekben, mint a terrorizmus, a tömegpusztító fegyverek elterjedése, a hadszíntéri ballisztikus rakéta- védelem és a tengeri kutatás és mentés kérdésköre. Mi még ennél is tovább kívánunk lépni - konstruktív együttműködést tervezünk mindazokban a témákban, melyekről Putyin elnök úgy nyilatkozott, hogy azokat "a közös érdekek logikája" diktálja. Nincsenek illúzióim a tekintetben, hogy ez könnyű lenne, és abban is biztos vagyok, hogy nem fogunk mindenben egyetérteni. Egyrészt nem várom azt, hogy Moszkva túl lelkes lesz a NATO bővítése miatt. Másrészt a NATO-tagállamok erőteljes kritikával illetnének bennünket, ha helytelenítjük az orosz politikát és végrehajtását. Biztosítanunk kell, hogy ez az együttműködés ne ássa alá NATO kohézióját és az autonóm fellépést.

Befejezésül hadd érintsem a NATO belső átalakítását. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a döntéshozatal és az egyeztetés gépezete egy sokkal kisebb szövetség s egy olyan szervezet számára készült, amely egységes és egyértelmű fenyegetéssel nézett szembe. Irreális lenne, ha azt gondolnánk, hogy ugyanazzal a munkamódszerrel egy húsznál több taggal rendelkező NATO-ban is lehet még dolgozni. Javítanunk kell tehát a konszenzuselérés folyamatát és egyszerűsíteni kell a konzultációs gépezetet. Biztosítani kell azt, hogy minden NATO-tag továbbra is bízhasson a döntéshozatali folyamat hatékonyságában és gyorsaságában, különösen válságok idején. Mit jelent ez? Természetesen nem jelenti azt, hogy feladnánk a konszenzus alapelvét, de jelenti a karcsúbb menedzsmentet, kevesebb bizottságot és hatékonyabb döntéshozatali mechanizmust. Ezt követve a Szövetség továbbra is működőképes maradhat tizenkilenc, húsz, vagy akármennyivel több taggal is.

Remélem, hogy sikerült bebizonyítanom Önöknek azt, hogy Prága az "átalakulás csúcstalálkozója" lesz. Érinti majd mindazokat a kulcsfontosságú kérdéseket, melyek befolyásolni fogják az európai és transzatlanti biztonságot. Egy olyan szövetség alakul ki, amely megfelel a terrorizmus és a tömegpusztító fegyverek kihívásainak. S arra fogja ösztönözni a NATO-t hogy szélesebb feladatkörben gondolkodjon. A hosszú távú stabilitás kialakítására a Balkánon, a partnerviszony és tagság lehetőségének felkínálásával a hidegháborús megosztottság felszámolására a kontinensen, valamint arra, hogy közelebb hozza Oroszországot a szövetséghez és javítsa saját, azaz a Szövetség védelmi képességeit. Prága nemcsak hogy új utat fog nyitni a Szövetség számára, hanem biztosítja azt is, hogy a NATO a jövőben is betölthesse azt a szerepet, amelyet az elmúlt öt évtizedben játszott: kulcsfontosságú tényező legyen a béke és biztonság garantálásában az egész euro-atlanti térségben.