No. 20 (02/11/15)

Lengyelország úgy tekint a Csehországgal, Szlovákiával és Magyarországgal való együttműködésre, mint külpolitikai programjának tartós, állandó komponensére, különösen a biztonsági területen, az EU-hoz való csatlakozási folyamatban és a regionális együttműködésben.

A regionális identitás erősítése és a regionális érdekek védelme a fő alkotóeleme a visegrádi államok együttműködésének. Lengyelország támogatja az összes oktatási, kulturális és szociális kezdeményezéseket az együttműködés keretein belül, ezáltal bizonyítva a regionális kapcsolatok fontosságát.

A visegrádi csoport hasznos terepe az együttműködésnek az EU-csatlakozás során is. Lengyelország abban hisz, hogy a négy ország politikai együttműködésében a közös elemeket kellene megkeresni, különösen amikor annak a veszélye áll fenn, hogy a csatlakozási tárgyalások befejező szakaszában esetleg az egyes országokat kijátszhatják egymás ellen. Továbbra is megpróbáljuk megőrizni az együttműködés dinamikáját és terjedelmét, és különös figyelmet fordítunk kölcsönös érdekeinkre az EU-csatlakozás során.

Személyesen hiszek abban, hogy a négy ország között a különböző területeken kialakított együttműködés segített bennünket abban, hogy kitűnhessünk a 12 tagjelölt ország közül. Diplomáciánknak talán az egyik legnagyobb sikere az, hogy képesek voltunk megkülönböztetni magunkat csoportként Közép-Európa többi részétől és a volt szovjet területtől. Ezen együttműködés során a visegrádi csoport igen sok tapasztalatot nyert a közös álláspontok kialakításában, míg az EU úgy tekintett Közép-Európára, mint koherens egységre. A régió többi országa is érdeklődött a kooperáció ezen gondolata iránt, amikor kimutatták hajlandóságukat, hogy csatlakozzanak a visegrádi csoporthoz. Ahogy előrehalad az integráció, természetesen az EU-tagság összefüggésében át kell tekinteni a visegrádi együttműködést. Ez meghatározza a jövőbeli kooperációt és eszközeit is.

A Visegrádi Nyilatkozat, amelyet 1991-ben rögzítettünk, kimondta, hogy országaink belépésével az EU-ba és a NATO-ba gyakorlatilag megszűnik ez az együttműködés.. Ez különösen igaz a kormányközi és a minisztériumok közötti kooperációban a gazdasági területen, az infrastruktúrában és ökológiában. Ám a visegrádi kooperációt az EU-n belül is fenn kell tartani az oktatásban, a kulturális és társadalmi ügyekben - mind fontosak lesznek, mint eszközök, hogy létrehozzuk és kifejlesszük Közép-Európa regionális identitását. A csatlakozási szerződések ratifikációira majd a csatlakozás után kerül sor. Érdekünk, hogy minél nagyobb támogatást kapjunk egymás országaiban a csatlakozás mellett.

Lengyelország már régóta támogatja azt az elképzelést, hogy a felkészült országok széles csoportját kell meghívni a NATO-ba. Nemzeti érdekeink ösztönöznek erre bennünket, ezért Szlovákiát és a balti államokat már kezdettől fogva szeretnénk ebben a csoportban látni. Hiszünk abban, hogy a bővítési folyamat hozzá fog járulni a NATO új minőségéhez, mert a szervezet nemcsak földrajzilag terjed ki, hanem új tagjaival maradéktalanul tudja megvalósítani politikai célkitűzéseit. A Szövetség alapértékeinek védelme mellett megerősíthetjük a nemzetközi biztonságot, és stabilizálhatjuk a biztonsági helyzetet az euro-atlanti térségben. A NATO-tagság garantálja a tagországoknak a stabilitást és a biztonságot.

Meg vagyunk győződve arról, hogy a visegrádi csoport továbbra is komoly ígéret a közép-európai biztonság és stabilitás növeléséhez. Az európai és euro-atlanti struktúrákban a visegrádi együttműködés kiemelten jó pozíciót biztosít számunkra Közép-, Kelet- és Dél-Európában. Ez bizonyos kötelezettséggel is jár, abból kiindulva, hogy lesznek országok, melyek kívül maradnak majd ezekből a struktúrákból. A stabilitást, a demokrácia és a szabad piac szabályait, törvényeit keletre exportálni - ez közös feladatunk lesz a NATO és az EU soron következő bővítése után.

2004-2005-ben a kelet-, közép- és dél-európai országok széles és sokszínű csoportot fognak képezni. Egyes országok a NATO-hoz csatlakoznak, mások az EU-hoz, akár NATO-tagság nélkül, míg néhányan kívül maradnak ezekből a struktúrákból. Látható, hogy a Vilniusi Tízek funkciója megszűnik a Prágai Csúcstalálkozó után. Az EU és a NATO valószínűleg a közeljövőben sem hagyja magára őket, sőt fontos, hogy hatékony és aktív kapcsolat maradjon fenn ezekkel az országokkal. E célból Kwasniewski, lengyel elnök Rigában kezdeményezést tett júliusban. Úgy gondoljuk, hogy a visegrádi csoportnak kötelessége, hogy az együttműködés és stabilitás területét kiterjessze régiónk más országaira is.

Lengyelország üdvözölte a visegrádi országok kormányfőinek találkozóját, amely június 29-én Magyarországon volt, és bizonyította, hogy újjáéledt a kooperáció, és új megállapodások születtek, például a "Visegrád-ösztöndíj program" és a "Visegrád-díj". Szlovákia NATO-tagságának fontosságát is erősen hangsúlyozták ezen az igen fontos találkozón. Augusztusban egy újabb találkozón az államfők ismét kiemelték a jövőbeli együttműködés fontosságát az EU-csatlakozás után is.

Az elnökök kifejtették, mint leendő új tagállamok készek az együttműködésre a még nem NATO- vagy EU-tagországokkal. Ezt később egy informális ülésen is megbeszélték és megerősítették szeptemberben, Lengyelországban, a tizenkettedik gazdasági fórumon. A visegrádi országok elhatározták, hogy növelik együttműködésüket például a Benelux-államokkal is. Május 24-én zajlott le a második kormányfői találkozó a Benelux-országok vezetőivel. A találkozón megállapodás jött létre a visegrádi és Benelux-államok között, s a továbbiakban a konventbeli képviselőik és a szakértők részére is rendeznek találkozókat. Figyelembe véve azt, hogy a Benelux, egy sikeres politikai modellt jelent, a továbbiakban a visegrádi országok számára az uniós csatlakozást követően hozzásegíthet egy saját együttműködési modell kialakításához.

Lengyelország egyetért azzal a véleménnyel, hogy folytatni kell az együttműködést országaink között a politikai és területi koherencia alapján. Ezért nem számolunk azzal a lehetőséggel, hogy a visegrádi csoport kibővüljön, ugyanakkor hisszük, hogy a visegrádi csoport nyitott marad a lehetséges konzultációs formák iránt, bármelyik nem tagországgal, ám ez ne legyen formális részvétel. A visegrádi együttműködés harmadik államokkal való kapcsolatrendszere valami olyasmi lehetne, mint a Benelux-államoké vagy az Északi Tanácsé az uniós tagállamokkal. Fontos a visegrádi csoport jó kapcsolata Ukrajnával, és nyitva marad a kapu az együttműködésre Szlovénia, Horvátország és Litvánia előtt is. A külső uniós határ érdekében fontos lesz az ukrán kapcsolat.

2000 júniusában közös Visegrádi Alapot hoztunk létre, amely eddig 170 projektet valósított meg, s egyre inkább az oktatásra és a fiatalok csereutaztatására összpontosított. Mindezek a kezdeményezések elősegítik valamiféle közös visegrádi azonosságtudat kiépítését. Az évente megrendezésre kerülő Visegrád-fesztivált négy tudományos központ támogatja: Wroclav, Olomouc, Presov és Pécs. Lengyelország megelégedéssel vette tudomásul, hogy aláírásra került a Visegrádi Ösztöndíj Programot rögzítő jegyzőkönyv.

Lengyelországban úgy gondoljuk, hogy a visegrádi csoport jövője a következőkön múlik: először is fejleszteni és mélyíteni kell az együttműködést a legkülönbözőbb területeken. Jelentős haladás történt a magyar elnökség alatt a miniszteriális kapcsolatok terén, különösen az infrastrukturális fejlesztésért és a környezetvédelemért felelős szervek között.

Másodszor: a jövőnk attól is függ, mennyire tudja a visegrádi csoport növelni befolyását saját határain túl is. A visegrádi országok számára kiegészítő garanciát jelent majd a stabilitásra és a biztonságra az EU-taggá válás. Másrészt összekapcsoló hídként működhetnek az EU és Ukrajna, Belorusszia illetve más, korábban a Szovjetunióhoz tartozott országok, illetve ezen országok és a NATO között. A visegrádi országok modelleket tudnak ajánlani a gazdasági és politikai átalakulás, valamint a védelmi szektorok számára. Az eurorégiók és a szubregionális szinteken is fejleszteni kell az együttműködést.

Lengyelország szerint a visegrádi csoportot nem kell semmilyen más regionális szervezettel egybeolvasztani. Meggyőződésünk, hogy nincs szükség a visegrádi csoport bővítésére, ugyanakkor ez a csoport nyitott kell, hogy maradjon a harmadik országokkal kialakítandó konzultáció különböző formáira.