A NATO-nagykövet beszédét - amely a NATO, Oroszország és Amerika kapcsolatáról szólt - néhány hónappal a NATO-Oroszország Tanács megalakulása után és néhány héttel a Prágai Csúcstalálkozó elõtt tartotta.

A hidegháború ideje alatt az "egymás kölcsönös megsemmisítése" kifejezés fõ alkotóeleme volt szókincsünknek, szerencsére ez már a múlt. A világ megváltozott, és ezzel együtt jelentõs változások történtek az elmúlt néhány évben az Amerika és Oroszország közötti kapcsolatokban is. A két ország közelebb áll egymáshoz mind politikai, gazdasági és katonai téren, mint bármikor történetük során.

Amerikai vállalatok hatalmas mennyiségû tõkét fektetnek be Szahalinon és a Kaszpi Csõvezeték Konzorciumba, és orosz tankerek olajat szállítanak amerikai kikötõkbe, ezzel segítik változatossá tenni az amerikai energiaforrásokat, és új piacokat biztosítanak Oroszországnak. Az amerikai és orosz csapatok együttmûködnek a Balkánon és Afganisztánban. Az amerikai és az orosz külügyminiszter nap, mint nap (az elnökök is rendszeresen) megvitatják a Közel-Kelet problémáit, a feszültségeket az indiai szubkontinensen és egyéb nemzetközi kérdéseket.

A szeptember 11-i tragikus események is közelebb hozták egymáshoz a két országot. A támadások és Oroszország azon döntése, hogy csatlakozik a terrorizmus elleni kampányhoz, felgyorsította az amúgy is már megindult folyamatot. A terrortámadás után Putyin elnök elsõként hívta fel Bush elnököt, hogy részvétét fejezze ki, és a terrorizmus elleni harc érdekében felajánlotta az orosz légtérhasználatot, és megosztotta hírszerzési információit az USA-val, továbbá támogatta a humanitárius erõfeszítéseket Afganisztánban.

Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenben egyetértés uralkodik. Oroszország például ellenezte, hogy az USA 2001 decemberében visszavonult az ABM-szerzõdésbõl. Néhány hónappal késõbb Putyin és Bush elnökök a Kremlben találkozva aláírták a Moszkvai Szerzõdést, melyben stratégiai nukleáris készleteik eddigi legradikálisabb csökkentésében állapodtak meg. Szintén megegyeztek egy Új Stratégiai Keretmegállapodásban, egy politikai deklarációban, amely az együttmûködésre és együttes akciókra helyezte a hangsúlyt.

Az "Energia Csúcs" Houstonban elõtérbe állította a növekvõ gazdasági kapcsolatokat. Powell októberi nyilatkozata szerint: a kapcsolatok súlypontjában egy mind inkább demokratikus Oroszországgal elkerülhetetlen elmozdulás várható gazdasági, kereskedelmi és befektetési területeken, aminek következtében normalizálódnak a kétoldalú kapcsolatok is.

Az USA és Oroszország kapcsolatában történt változás egy szélesebb körû fejlõdés része, valójában megvalósult Oroszország integrációja a jelenlegi amerikai biztonsági struktúrákba és stratégiákba. 1997-ben az Alapító Okirat aláírásával a NATO és Oroszország együttmûködése nagy reményekkel kecsegtetett. Vershbow, aki NATO-nagyköveteként részt vett a NATO-Oroszország Állandó Közös Tanácsban folyt munkában kifejtette, hogy ez az együttmûködés nem felelt meg az elvárásoknak, fõként a koszovói válságban megnyilvánult ellentétek miatt.

Habár a haderõk együttmûködése a balkáni békefenntartó mûveletekben kiváló volt, ami segített a bizalmatlanság megszûntetésében. A szeptemberi támadás után Putyin elnök felismerte, hogy Oroszország érdeke nagymértékben egybeesik és a nyugati nemzetek és a NATO céljaival. Valójában Oroszország a Nyugattal együttmûködve nem adja fel stratégiai célkitûzéseit, ám az elnök elfogadja a "közös érdek logikáját". Ezért Putyin és a 19 NATO-ország vezetõje megalapította a NATO-Oroszország Tanácsot.

A Tanács, mint a NATO konszenzuson, hasonló "konzultációs szokásokon" és "együttmûködési kultúrán" alapul, ami az elmúlt 53 évben alakult ki a NATO szövetségesek között. Az új Tanács lehetõvé teszi a tárgyalást mind a 20 ország számára. Amikor együttes akciókról döntenek, a tagok együttes felelõsséget vállalnak döntéseikért. Ez az új mechanizmus együttes döntésekhez és akciókhoz vezet a terrorizmus, a "non-proliferáció" , a békefenntartás, a civil szükséghelyzetekre való válaszadás és katonai együttmûködés területein. A Tanácsban Oroszország önként és egyenlõ tagként vesz részt a különbözõ eszmecseréken a terrorista fenyegetés felbecsülésérõl, a válságkezelésrõl, a kutatásról és mentésrõl, a légtér felhasználásról, illetve az együttes gyakorlatozásról. A Tanács - a nagykövet szerint - remélhetõen a NATO-Oroszország együttmûködés terén konkrét projekteken fog dolgozni.

A Prágai Csúcstalálkozó során kiderül majd, hogy mely országok lesznek NATO-tagságra meghívva. Néhány Oroszországon belüli kritika rosszallását fejezi ki a NATO bõvítése miatt. Minden új NATO-tag kis mértékben Oroszországnak a szövetségese is lesz, minthogy tagjai lesznek a NATO-Oroszország Tanácsnak.. Oroszország és az új tagok ugyanazokkal a biztonsági fenyegetésekkel küzdenek, amelyek elsõsorban Európán kívülrõl erednek, mint például a nemzetközi terrorizmus. Ezekkel az új fenyegetésekkel új képességekkel és új kapcsolatokkal lehet szembenézni. A NATO-nak és Oroszországnak is fejlesztenie kell képességeit, mert a fenyegetés sajnos túlságosan is reális. Napi hír például az, hogy Észak-Korea bevallotta, hogy titkos nukleáris fegyverprogrammal rendelkezik.

A problémák megoldásának érdekében általánosságban egyetértés van a NATO európai tagjai között - mint Amerika egyenlõ partnerei között -, hogy át kell hidalni a katonai képességekben a növekvõ távolságot. Szövetségeseinknek rugalmas, fenntartható és gyorsan felfejlõdõ haderõkkel kell bírnia. Ez Oroszország számára szintén követelmény.

A Csúcs egyik témája lesz továbbá az Oroszországgal, valamint más partnerekkel való kapcsolat mélyítése és erõsítése is. Hiszen a NATO-nak és a partnereknek szüksége van egymásra a harcban a terrorizmus ellen, a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megállítása érdekében, a biztonság és stabilitás elõmozdítása érdekében. Oroszország kulcsszereplõ az új elképzelések megvalósításában.

Így a Prágai Csúcson valóban megtörténnek majd az új meghívások, ám ezzel új képességek és kapcsolatok is létrejönnek. Oroszország szerepet fog játszani mindazon kérdésben, amelyek kölcsönös érdeklõdésre tartanak számot, és a biztonsággal kapcsolatosak, és kiáll olyan együttes értékek mellett, mint a demokrácia, a szabadság és a törvényesség, nagy lépést téve ezzel az euro-atlanti közösségi tagság felé. A NATO-Oroszország Tanács csak egy része annak az integrációs folyamatnak, amely az amerikai politika fõ célja, és hogy Oroszország is csatlakozzék a hasonlóan gondolkodó nemzetekhez, hogy elõmozdítsa a demokráciát, a szabadkereskedelmet, az emberi jogokat, a sajtó és a vallás szabadságát és a törvények hatalmát. Ám ez nem jelentene homogenizációt, a nemzetek nem veszítik el történelmüket, szuverenitásukat, és nemzeti érdekeiket az EU-hoz és a NATO-hoz való csatlakozással.

Az integráció folyamata már zajlik. Oroszország már kipróbálta magát, mint fontos partner a béke és stabilitás fenntartásban a 21. század elsõ éveiben: a tálibok utáni Afganisztánban, a Közel-Keleten, ahol a "Madridi Négyes" tagjaként keresik a megoldást az erõszak és megtorlás körforgásának megállítására. Gazdasági területen az amerikai kormány és az EU mostanában elismeri Oroszországot, mint piacgazdaságot, és Oroszország azon az úton halad, hogy a G-8-ak teljes jogú tagja legyen, illetve hogy a WTO-ba beléphessen. Oroszország szorosan együttmûködik az Egyesült Államokkal és más államokkal a drogokkal való üzérkedés, az emberkereskedelem és a szervezett bûnözés ellen.

A szakosodott európai és nemzetközi szervezetekben való részvételen keresztül Oroszország ráébredt a nemzetközi együttmûködés elõnyeire. Ebben a környezetben a személyi és az intézményi kapcsolatok gyarapodhatnak, szabadon a régi politikai gyûlölködésektõl és a közös problémák megoldásra kerülnek.

Még szûkebben nézve Oroszország integrációját Európába, látható, hogy már sok pozitív lépést tettek eddig is, habár az is lehetséges, hogy még többet tegyenek. A balti államok és Oroszország partnerként tekintsenek egymásra a növekvõ regionális kereskedelemben, a vonzó beruházásokban, a stabil demokrácia építésében, a környezet tisztításában és a bûnözés elleni harcban. Az amerikai kormány balti-tengeri régiót érintõ politikájában és az Észak-európai Kezdeményezésben keresi a regionális együttmûködés lehetõségét. Az USA támogatja a környezetvédelmi együttmûködést is. A jogalkalmazás területén az oroszok és a balti államok együtt küzdenek a korrupció és a pénzmosás ellen.

Az USA Észak-európai Kezdeményezésének a közegészségügy is kritikus területe: Oroszország, a balti államok, az EU és az USA mindannyian együtt küzdenek az AIDS és a tuberkulózis terjedése ellen.

A kereskedelmi és a gazdasági kérdések folyamatosan egyre fontosabbá válnak Oroszország és partnerei számára. Az amerikaiak is támogatnak olyan programokat, amelyekben részt vesznek oroszok, beloruszok és a balti államok, hogy gyakorlatot szerezzenek gazdasági területeken, a vállalkozásokban és a nemzetközi hálózatok kiépítésében.

Ennek ellenére a jelenlegi kalinyingrádi vitán túl Oroszország szintén kiterjeszti Európával való kapcsolatait és tevékenységeit az EU-n keresztül. Az EU nem csupán technikai segítséget nyújt a TACIS-segélyprogramon keresztül, hanem közeli együttmûködésben van Oroszországgal az energia, a válságkezelés, és "a Közös Európai Gazdasági Térség" megalakításában, a kereskedelmi viták feloldásában. Az USA egy erõs Oroszország- EU kapcsolatot kíván támogatni, illetve egy erõs Oroszország-NATO kapcsolat is kívánatos. A nagykövet szerint Amerika támogatja az EU és a NATO bõvítését, ami a stabilitás és a demokrácia erõsítését és a kontinens prosperitását jelenti.