Jack Straw, brit külügyminiszter is csatlakozott azon európai NATO-politikusok felhívásához, akik szerint a védelmi kiadások növelése nélkül a NATO semerre sem tart, hacsak nem talál magának új szerepet, és az európai tagállamok nem emelik a védelmi kiadásokat. Hozzátette, hogy a terrorizmusellenes harc és más potenciális konfliktusok elleni küzdelemre is többet kell költeni.

Észrevételeit NATO-körökben is üdvözölték. Mark Laity, NATO-szóvivõ elmondta, hogy a NATO nagyon is tudatában van az Egyesült Államok, Európa és Kanada védelmi kiadásai eltérõ nagyságának, és a Prágai Csúcstalálkozó fõ céljainak egyike éppen ezen különbség csökkentése. Az a kilátás, hogy a NATO többet fordít majd katonai célokra, több kérdést is felvet, fõleg azok számára, akik a nagyobb "civil szerepvállalást" hangsúlyozzák Európa számára, a háborúk megelõzését és nem azok megvívását.

John Palmer, a brüsszeli Európai Politikai Központ igazgatója úgy gondolja, hogy az európaiak szerint része a megoldásnak, hogy az új fenyegetések hatására egy olyan új intézményrendszer kiépítése valósuljon meg, amelyben még a nagyhatalmak is számonkérhetõk. Az Egyesült Államok ugyanakkor felkészült a "végsõ eszközök" használatára, míg Európa egy globális világrend kialakítására helyezi a hangsúlyt, amelybe a problémás államokat is be lehetne vonni.

A prágai találkozón a NATO tovább fog bõvülni kelet felé, valamint többet és jobban fog költeni, ám egyesek szerint éppen a bõvülés nyomán létezése kerül veszélybe. A NATO-tagok bizonytalanok abban is, hogy a szovjetfenyegetés megszûntével mi is lehet a Szövetség valódi szerepe.

Egy új katonai szerepvállalás is elkerülhetetlennek látszik. A NATO egy európai gyökerû védelmi szervezetbõl, offenzív, globális érdekeltségû szervezetté alakulhat. Klaus Naumann, német tábornok a NATO Katonai Bizottságának korábbi elnöke a NATO Review nyári számában egy nagyon kritikus cikket jelentetett meg, amelyben kijelenti, hogy a Szövetségnek sürgõs megújulásra van szüksége, egyébként hitelessége forog kockán.

A NATO tisztségviselõi úgy vélekednek, hogy az amerikaiak mostanáig messze megelõzték a többi tagállamot a katonai képességek területén, még a britek is alig tudtak lépést tartani velük. Az egyedüli képességek, melyekben a britek egy lehetséges iraki konfliktusban az amerikaiak szerint segítségre lehetnek: a speciális erõk, a légi utántöltés és az aknaszedés; a továbbiakban pedig csak politikai támogatásukra számítanak.

A NATO túl sok elavult fegyverzettel rendelkezik. Európa a 40 %-át költi fegyverzetre annak, amit az Egyesült Államok, de hatékonyságban nem éri el ugyanezt az arányt. Az Egyesült Államok pedig egyre türelmetlenebb. Azt akarják, hogy legyen érdemes a NATO-t támogatni, törõdni vele. De egy aktív Európa nélkül az USA egyre inkább magára marad.

George Robertson, NATO-fõtitkár megfogalmazta a tagállamok felé azokat a közös elvárásokat, melyek közül a tagállamoknak kell speciális vállalásokat tenniük. A fõtitkár szerint Európa minden területen nem képes felvenni a versenyt, de a jelenleginél többet kell vállalnia. Ez tartalmazza a mobilabb haderõket, a jobb irányítást és vezetést, illetve a jobb képességeket az erõk felvonultatásában