A NATO Prágai Csúcstalálkozóján a Szövetség nagy mértékû átalakulása fog megtörténni. Nagy számú kérdés kerül majd megtárgyalásra a terrorizmustól, a NATO katonai-parancsnoki irányításának és vezetési struktúrájának megvitatásán át a partnerség fejlesztéséig. Ám a csúcstalálkozó két fõ kérdésre fog koncentrálni: a bõvítésre és a NATO katonai képességeinek fejlesztésére.

A NATO csatlakozási tárgyalásokra fog meghívni maximum 9 országot. Egyelõre még nincs formális megegyezés abban, hogy melyek lesznek a ténylegesen meghívott országok. A novemberi csúcstalálkozón megtörténnek majd a meghívások, de ez még nem jelent azonnali csatlakozást, a NATO és a meghívottak megegyeznek a Csatlakozási Jegyzõkönyv tartalmában. Az összes NATO-országnak ratifikálnia kell majd a Washingtoni Szerzõdés szükséges változásait, és a kandidálók nem egyenként csatlakoznak majd ehhez, hanem együttesen. Ez a folyamat nem hónapok, hanem évek kérdése. A NATO-fõtitkár szerint ez legkésõbb 2004-ben, a következõ NATO-csúcstalálkozóig megtörténik. A csatlakozó országoknak persze tovább kell folytatniuk a munkát a NATO politikai követelményeinek és katonai szabványainak megfelelõen.

A katonai képességek fejlesztése a csúcstalálkozó második fõ kérdése lesz. A fõtitkár meggyõzõdése szerint a fejlesztésekre való igény egyértelmû és ez szükséges ahhoz, hogy szembenézzünk a 21. század fenyegetéseivel, hogy sikeresen kezeljük a hagyományos kihívásokat, mint például a regionális konfliktusok. Szükség van gyorsabban felvonultatható és fenntartható haderõkre, modern és biztonságos vezetési és irányítási rendszerre. Továbbá magas színvonalú technológia alkalmazandó - mint az irányított lövedékek - hogy minél kevesebb legyen a veszteség.

A következõ csúcstalálkozó a speciális képességek fejlesztésének terén a szándékok helyett, konkrét idõhatárok megjelölésével a konkrét politikai vállalásokra fog összpontosítani. A NATO és az EU együttes igénye szerint a vállalások a közvélemények és mind a 19 állam-, illetve kormányfõ támogatásával kerülnek majd elfogadásra. Minden nemzetnek csak egy hadserege van, ezért biztosnak kell lenni abban, hogy a lehetõ legjobban használjuk fel erõforrásainkat, elkerülve a megkettõzést és az átfedéseket. Ezek szerint: az Európai Képességek Akció Terv és a NATO Prágai Képességek Egyezménye legyen egymással összefüggõ. A két szervezet nem áll versenyben egymással, érdekük, hogy megvalósítsák az egymást kiegészítõ célokat.

Egy ugyancsak együttmûködést igénylõ kezdeményezés, amely a csúcstalálkozón kerülhet elfogadásra: a NATO Reagáló Erõ, amely természetesen nem lenne az Európai Gyorsreagálású Erõ riválisa. A NATO-nak már most is van jó néhány gyorsreagálású egysége, ahogyan azt a balkáni akciókban is bizonyította. Az új NATO haderõben újjászervezzük a már létezõ és a tervezett képességeinket, annak érdekében, hogy a rövid idõt igénylõ felvonulás még hatékonyabban történjen. Meg kell teremteni a képességeket a nagy intenzitású háborús konfliktusok megvívására, és nem a petersbergi feladatokra. A fõ az lenne, hogy a NATO és az EU gyorsreagálású erõi ugyanúgy kiegészítsék egymást, mint a két képességekrõl szóló vállalások.

A terrorizmus szintén egy fontos kérdés. Tisztán kell látni azt, hogy hogyan képes a NATO kezelni ezt a problémát a jövõben. A terrorizmus elleni harc nem az egyedüli célkitûzés a Szövetség számára, ám a kollektív katonai képességek fontos szerepet játszanak a 21. század elsõ nagy fenyegetésével szemben. A terrorizmus elleni katonai koncepció kialakítás alatt áll. A hírszerzési információk cseréje is egyre erõteljesebb lesz. A NATO a terrorizmustól való elrettentés képességének kifejlesztésére és a terrorista tevékenység és támadások következményeinek enyhítésére is törekszik.

A fejlesztés egy másik területe: a védelem a tömegpusztító fegyverekkel szemben. A Szövetség jelentõs lépéseket tesz annak érdekében, hogy leküzdje ezen fenyegetéseket. A katonák jobban fel lesznek szerelve és jobban lesznek kiképezve, amikor harci tevékenységet hajtanak végre ellenséges területen. Ugyanakkor képesek lesznek a civil hatóságok támogatására, ha a támadás otthon következne be. Végül a NATO fejlõdik kollektív képességeiben, beleértve a mobil laboratóriumokat, mobil szakértõi csoportokat és oltóanyagkészleteket.

A terrorista fenyegetéssel és a tömegpusztító fegyverek általi veszéllyel szemben ugyancsak szükségünk van a gyakorlati együttmûködésre a NATO és az EU között, elkerülve a szükségtelen átfedéseket a saját felelõsségi körökben, és maximalizálva válaszaink együttes hatékonyságát. Ha a terroristák vagy az õket támogató államok sikereket érnek el, ez azért van, mert a Szövetség nem mûködik megfelelõen együtt, ezt pedig a közvélemény se nem értené, se nem bocsátaná meg.

A NATO partnerségi együttmûködésének fokozása lesz egy másik prioritás. A Partnerség a Békéért program, az Euro-atlanti Partnerségi Tanács és a Mediterrán Dialógus mind hasznosak voltak a múltban. Ha folytatjuk ezen mechanizmusok fejlesztését, még hasznosabbak lehetnek a jövõben. Például jelenleg a "Partnerségi Akció Terv a Terrorizmusról" címû dokumentumon dolgoznak, és azon gondolkodnak, hogy minél szélesebb körben mûködjenek együtt közép-ázsiai partnereikkel. A NATO partnerségi programjainak van jövõje.

Ez igaz a NATO-Oroszország kapcsolatokra is. Az új NATO-orosz kapcsolatot már öt hónappal ezelõtt elindították Rómában. A római csúcs óta az együttmûködés légköre a NATO és Oroszország között folyamatosan javul. Ez azt bizonyítja, hogy a továbbiakban is építhetnek erre az alapra.

A NATO-EU együttmûködés a balkáni ügyek rendezésében eredményes volt, csakúgy mint az együttmûködés a terrorizmus és a fegyverzetek elterjedésének megakadályozásának kérdésében. Úgy tûnik tehát, hogy az együttmûködés gyakorlati kérdésekben megfelelõ.

A NATO és az EU közötti további együttmûködésben állandó megállapodásokra, és nem improvizációra van szükség. Egyetértés szükséges az ún. "Berlin Plusz"-megállapodásokat illetõen is. A status quo-t mindenképpen meg kell haladni. Meg kell találni a helyes egyensúlyt a NATO-eszközök EU-tagállamok számára történõ biztosítása és a nem EU-tag NATO-szövetségeseknek az EU politikai-katonai döntéshozó folyamataiban való részvétele között.

A fentiek alapján a NATO Prágai Csúcstalálkozóját nem túlzás tehát az "átalakulás csúcstalálkozójának" nevezni.

(NATO-beszéd)