No. 12. (01/05/04)

Csaknem 150 parlamenti képviselõ és szakértõ vett részt a 2001. március 22-24. között a NATO Parlamenti Közgyûlés által Dubrovnikban megrendezett 49. Rose-Roth Szemináriumon, amely a balkáni térség biztonsági és stabilitási kérdéseivel foglalkozott. A szemináriumra meglehetõsen nehéz körülmények között került sor. Akkoriban térség stabilitására a legfõbb veszélyt a macedóniai albán nacionalisták, a keményvonalas boszniai horvátok, és a Koszovó és Montenegró jövõje körüli bonyodalmak jelentették. Horvátország közgyûlésbeli társult tagsága óta (2000. május) óta ez volt az elsõ közös rendezvény. A fõ kérdések a politikai reformok, a fegyveres erõk reformja és a nemzetközi együttmûködés voltak.

Az elmúlt dekád során a térség legnagyobb problémáját Slobodan Milosevic uralma jelentette, azonban ma Szerbia demokratikus országgá válhat. Azonban további erõfeszítésekre van szükség a kommunista egypártrendszerbõl egy demokratikus és funkcionáló piacgazdaság felé. Szerencsére az új NATO-tagországok, mint pl. Magyarország és Lengyelország már tapasztalattal bírnak ezzel a kérdéssel kapcsolatban, ami követendõ példa lehet Szerbia számára is. Egyéb vélemények szerint a gond nem Milosevic személyével, hanem a politikájával volt, és Kostunica elnök és Djindjic miniszterelnök is nagyrészt ezt a politikát követi.

Horvátország már korábban az átalakulás útjára lépett, és a horvát külügyminiszter-helyettes véleménye szerint az ország célja csatlakozni a NATO-hoz és az EU-hoz. Hamarosan csatlakozni kívánnak a NATO Tagsági Akciótervhez, és aláírják az EU-val a Stabilizációs és Társulási Megállapodást.

A külügyminiszter-helyettes azt is hangsúlyozta, hogy nem hagyják, hogy a boszniai horvátok destabilizálják Bosznia-Hercegovinát. A rendezvényen megjelent mindhárom boszniai etnikai közösséget képviselõk célja egy mûködõképes állam felépítése.

Az ENSZ és az Egyesült Államok megjelent képviselõi egyaránt ellenezték a horvát nacionalistáknak azt az elképzelését, hogy Dél-Hercegovinában egy mini államot hozzanak létre. Véleményük szerint a választási törvények hatására csökkent a nacionalista pártok befolyása, és a mérsékelt pártok kerültek elõtérbe. Az ENSZ fõtitkára speciális megbízottjának álláspontja szerint az ország állandó választási törvényt igényelne, amely a horvátok törvényes törekvéseit Bosznia-Hercegovinában elismerné, ugyanakkor õ is élesen bírálta a boszniai horvát nacionalistákat

A fiatal boszniai polgárok 70%-a azt tervezi, hogy külföldre távozik a jobb élet reményében, így fennáll annak a veszélye, hogy Bosznia elhagyatott országgá válik, annak ellenére, hogy jelentõs nemzetközi segély (5.1 milliárd USD) érkezett az elmúlt 5 év során az országba. Az Egyesült Államok a jövõben is teljesíti vállalt kötelezettségeit a Balkánon.

Bosznia-Hercegovinában pozitív jelek mutatkoznak a politikai reform területén, a parlament megkezdte törvénykezõ munkáját, és az egyéb intézmények is megerõsödtek. A gazdasági reform következményeként a bankrendszer is jól mûködik, megszûnt a bürokrácia, amely a múltban alapul szolgált számos bûncselekményhez. Azonban a szabadpiaci gazdaságra való átmenet idõt és megfelelõ törvényeket igényel a parlamenttõl, amely azonban még nem teljesen mûködõképes.

Becslések szerint 2000-ben 60.000 külföldre menekült tért vissza otthonaiba, olyan területekre, ahol kisebbséget alkottak. A folyamat elõsegítésének érdekében a tulajdonjogi viszonyok teljes tisztázása szükséges.

A kormány már elkezdte az igazságügyi reformot és a meglévõ bírák felülvizsgálatát.

A médiamonopólium megszüntetésére független újságírói szervezet jött létre, ám ezen a téren is szükséges a további ésszerûsítés, a politikai ellenõrzés kiküszöbölése.

Egyetlen politikai kérdõjel maradt Jugoszlávia jövõjének tekintetében, ez pedig Montenegró sorsa. Montenegróban, áprilisban választásokra kerül(t) sor, és várhatóan júniusban népszavazást tartanak a függetlenségrõl.

Horvátország e téren is megreformálja törvényeit, fokozza a demokratikus ellenõrzést és a parlament szerepét. 20%-al csökkenteni kívánják a katonai állományt, hisz az országban jelenleg béke van, így nincs szükség a nagy számú besorozott katonára. Horvátországnak erõsíteni fogja együttmûködését a NATO-val, és végsõ célként csatlakozni kíván az Észak-atlanti Szövetséghez. A Honvédelmi Minisztérium terve szerint 2000-2004-ig fejleszteni kívánják a hadsereget, céljuk egy olyan rendszer kiépítése, amely átláthatóbb, ellenõrizhetõbb és kompatibilis a NATO-val. Probléma, hogy nagy számú tisztet kell nyugdíjba küldeni. Horvátország már megkezdte az együttes munkát a NATO-val a PfP-program keretében, és végsõ lépésként csatlakozni kíván a Szövetséghez.

A haderõreform megvalósítása bonyolultabb feladat Jugoszláviában. A kormány úgy érezheti, hogy a békésnek nevezhetõ hatalomváltás támogatásáért adósa a hadseregnek, és ezért nem csökkenti sem a létszámot, sem pedig a költségvetési ráfordítást. A létszámcsökkentés vélhetõen amúgy is gazdasági nehézségeket idézne elõ. Jugoszláviában, illetve Szerbiában reformra várnak a túlságosan bonyolult biztonsági döntéshozatali mechanizmusok is.

A szeminárium magyar résztvevõje, Herczog Edit, a fegyveres erõk demokratikus kontrolljának magyar tapasztalatait ismertette. Általánosságban elmondható az, hogy a fegyveres erõk a rendszerváltást követõen elfogadták a civil ellenõrzést. Azonban a legtöbb védelemmel kapcsolatos döntésrõl úgy gondolták, hogy az leginkább a katonai szakértõkre tartozik. A késõbbiekben a civil szakértõk kiképzésére is sor került, azonban sokan közülük elhagyták kormányzati posztjaikat, és a magánszektorban folytatták pályájukat. A parlament számára alkalmanként nehézségekbe ütközik a katonai információkhoz való hozzájutás mind a kormány, mind pedig a hadsereg részérõl.

A szeminárium konklúziója az volt, hogy mind a nemzetközi együttmûködés, mind pedig a térség országai közötti együttmunkálkodás létfontosságú. Ezen felül Horvátországnak és Szerbiának Bosznia-Hercegovinával, mint független országgal kell együttmûködnie. A térség országai közötti kooperáció egyik területe lehet például az energetika, azaz egyes problémákra lehet regionális megoldásokat kidolgozni. Ezek az országok csak a nagyobb európai közösség részeként képesek fennmaradni és fejlõdni. Az EU-nak kell ebben segítenie, és az kész is megtenni minden szükséges lépést, mint például a Délkelt-európai Stabilitási Egyezmény kibocsátása, majd a kétoldalú stabilizációs és társulási megállapodások kialakítása, valamint a piacok megnyitása a régió termékei számára, a gazdasági segítség fokozása. A Stabilitási Egyezmény megpróbálta orvosolni a problémákat, mint például az állam gyengesége, a korrupció és a szegénység, azonban nagyon lassan váltak érezhetõvé elõnyei. A jelenlévõk többsége figyelmeztetett a nemzetközi befektetésektõl való kizárólagos függés veszélyeire, és arra, hogy a nemzetközi közösség kudarca Délkelet-Európában veszélyt jelenthet a nemzetközi kapcsolatok egészére.