No. 9. (01/04/13)

Lengyelország két évvel ezelõtti felvétele a NATO-ba történelmi eseménynek számít. Ezzel visszatérhetett Európa egyedülálló biztonsági övezetébe, amelynek jellegzetességei: a multinacionalitás, a demokrácia és a transzatlanti együttmûködés.

Európa teljes egységének érdekében azonban a munkát tovább kell folytatni, hiszen jelenleg is fennáll a megosztottság egy stabil, magabiztos és jól mûködõ Nyugat, és egy kevésbé magabiztos és virágzó Kelet között, a forrongó Balkánról nem is beszélve. Tehát a cél Európa megosztottságának megszüntetése.

Ez elsõsorban azt jelenti, hogy a NATO legyen elkötelezett a további bõvítés irányában, hisz Kelet- és Délkelet-Európa nemzetei jogos igényükkel élve kívánnak részt vállalni Európa minden kérdésének megoldásában, és instabilitást okoz, ha eme törekvéseik állandóan akadályokba ütköznek. A fõtitkár szerint a Tagsági Akció Terv világos útmutatással szolgál, melynek keretében a Szövetség közvetlenül a kormányokkal és a katonai vezetéssel dolgozik együtt, és nyújt segítséget védelempolitikájuk fejlesztésében. A cél az, hogy majdani csatlakozásukkor a biztonság valós hozzájárulói lehessenek.

Lengyelországnak, a Cseh Köztársaságnak és Magyarországnak ezen a téren speciális szerep jut, hiszen õk azok az országok, amelyek tapasztalatokkal bírnak, amelyeket a kilenc tagjelölt országgal megoszthatnak. Valójában ez már folyamatban is van. Jövõ õsszel Prágában tartja megbeszélését a NATO állam- és kormányfõk tanácsa a 9 tagságra jelentkezett ország eddig elért haladásának megvitatására, és a bõvítés további menetének megtárgyalására.

A három új tagállam felelõssége az is, hogy tegyenek eleget a várakozásoknak, és teljesítsék vállalt kötelezettségeiket, ezt kell tenniük minden egyéb megfontolás ellenére is.

Azonban az EU- és NATO-bõvítés önmagában nem számolja az egykori megosztottságot. A PfP és az Euro-atlanti Partnerségi Tanács magában foglal minden érintett nemzetet az euro-atlanti térségben, lehetõvé téve számukra az európai biztonságban és stabilitásban való részvételt. Vajon része lesz-e Oroszország ennek az újfajta biztonsági kultúrának? E kérdésre csak maga Oroszország adhat igenlõ választ. Európa akkor lesz majd egységes, ha Oroszország is tagjának tekinti magát. A fõtitkár szerint a NATO segíthet Oroszországnak a jövõbeli helyes döntések meghozatalában és a Nyugattal az együttmûködés kiépítésében. A NATO mindezen igyekezetéhez Lengyelország nagy segítséget nyújthat. Az immár NATO-tag Lengyelországnak jobbak a lehetõségei a lengyel-orosz megbékélés megvalósítására.

Ugyanez mondható el Ukrajna esetében is. Lengyelország NATO-tagsága Ukrajnát a Szövetség közvetlen szomszédjává tette. Az ország küzd az átmenet sikeréért, amiben teljes mértékig élvezi a Szövetség támogatását. Folytatják erõfeszítéseiket, hogy Ukrajna is elfoglalhassa törvényes helyét az újonnan megszületõ Európában. Ennek érdekében van szükség a haderõreformra. Egy modern, hatékonyan szervezett haderõ kisebb terhet jelent a gazdaság számára. Ezért a NATO e téren kész a közös munkacsoport révén egyedülálló szakértelmét felajánlani, és célja, hogy Ukrajnát stabil és virágzó országgá váljék. A Szövetség szintén támogatást nyújt a szabadpiaci rendszerre való áttérésében, de ezzel egy idõben sürgeti a közös értékek és alapelvek követését. Az ügyben nagy fontossággal bírt Kwasniewski lengyel és Kucsma ukrán elnök találkozója.

A Balkánon napjainkban ismét lángra lobbant a hírhedt "puskaporos hordó", ám most nem engedtük hogy a balkáni krízis háborúba taszítsa a világot. Ellenkezõleg, a teljes Európai Közösség a béke, a demokrácia és az etnikai tolerancia biztosításának oldalán állt. Ez az összetartozás meghozta a háborúk befejezését. A koszovói válság egyaránt nagy kihívás volt Lengyelország, Csehország és Magyarország számára. Két héttel a Szövetségbe való belépésük után kénytelenek voltak átesni a tûzkeresztségen. A 19 szövetséges állam egyöntetû véleménye volt az, hogy gátat kell végre szabni az értelmetlen nacionalizmusnak, az idegengyûlöletnek és a deportálásoknak. Ennek érdekében a Szövetség megtette a szükséges lépéseket, így több mint 1 millió ember térhetett vissza otthonaiba. Ma a Balkánon a szélsõséges csoportok leküzdésének problémájával áll szemben a Szövetség, ezek Macedónia stabilitását veszélyeztetik - sikertelenül. (Lásd! NATO Hírlevél, no. 8.)

A transzatlanti kapcsolatok kérdésében a fõtitkár megfogalmazta, hogy a védelem terén Európa kész az amerikai terhek enyhítésére, azonban Amerika "európai hatalom" marad, amely egyedülálló, mint koalíció-építõ, közvetítõ, illetve kulcsfontosságú katonai partner. Az USA és Kanada továbbra is folytatni fogja jelentõs részvállalását az európai kontinens biztonsági kérdéseiben.

Az EU újjáéledt érdeklõdése a hatékony védelmi képességek kifejlesztésének kérdésköre felé fordult. Az EU akciói NATO- támogatás nélkül nem vezetnének sikerre. Ezért arra irányulnak majd az erõfeszítések, hogy bizalmon alapuló kapcsolatot alakítsanak ki a NATO és az EU között. Ez persze nem jelenti Európa elválását Amerikától, sõt az EU-tag nemzetek elválását sem a nem EU-tagoktól, hiszen például Lengyelország, és a többiek is lehetõséget fognak kapni EU-vezette akciókban való részvételre. Ezen országok fontos részét képezik az európai biztonsági egyensúlynak. Ezért a NATO sürgeti az EU-t a konzultáció és a részvétel módozatainak kialakítására a nem EU-tag szövetségesekkel. Az EU erõsítése nem azt jelenti, hogy a NATO vesztene központi helyébõl az európai biztonságban, és a transzatlanti kapcsolatok sem gyengülnek. Ellenkezõleg, az Európai Biztonsági Identitás megvalósulása után Európa és Észak-Amerika a rugalmasabb megoldások és a megerõsített képességek segítségével továbbra is együtt fog dolgozni, és az európai egység is kiteljesedik.