No. 8. (01/04/06)

Az elmúlt tíz év során Délkelet-Európa került az euro-atlanti biztonsági érdeklõdés központjába. Ha manapság valaki újságot olvas, a fõcímek ugyanazt sugallják, hogy azóta semmi sem változott, ám az újságcímek nem mindig a valós helyzetet mutatják. Délkelet-Európában többé már nem a stagnálás, hanem a haladás figyelhetõ meg. A térségben a háborút béke, a diktátorokat demokraták váltották fel, és az erõszakos elkülönülés folyamatát felváltotta az integráció. E pozitív változást nagyszámú példa is szemlélteti.

Ha Bosznia-Hercegovina helyzetét nézzük, hat évvel ezelõtt még egy megkínzott ország volt, 3 millió menekült, 200 ezer háborús halott és kegyetlen etnikai tisztogatás jellemezte. Ma ugyan törékeny még, de béke uralkodik. A béke életre hívta az elsõ nem nacionalista kormányt, és erõteljes nemzetközi civil és katonai jelenlét támasztja alá.

Két évvel ezelõtt Koszovóban szintén tömeges gyilkosságok történtek, több mint 1 millió ember menekült külföldre, és az emberi jogok semmibe vétele volt jellemzõ. Ma Koszovóban is béke van, a menekültek visszatértek otthonaikba, szabad választást tartottak, és a nemzetközi és katonai jelenlét képviselõi együttmûködnek minden érdekelt fél képviselõivel a béke megõrzéséért.

Jugoszlávia történetében a Milosevic-rezsim az elmúlt 10 évben szélsõséges erõszakot alkalmazott a polgárok, a szomszédos országok, és a Nemzetközi Közösség ellen. Háborúkat indított az etnikai nacionalizmus nevében, amelyek eleve kudarcra voltak ítélve. A milosevici politika hatására Jugoszlávia Európából kitaszítottként zárta a 20. századot, politikailag izolálódott, katonailag legyõzték, és gazdaságilag összeomlott. Ma Jugoszlávia, Kostunica elnök demokratikus irányítása alatt újra elfoglalta helyét a partner délkelet-európai országok között. Ismét részt vesz az ENSZ és az EBESZ tevékenységében, illetve állandó tagja regionális tanácskozásoknak. Természetesen a NATO és Jugoszlávia közti kapcsolat is napról napra szorosabb lesz. Svilanovic külügyminiszter NATO-beli látogatása is ezt szolgálta éppúgy, mint Covic szerb miniszterelnök-helyettes látogatása.

Mindezen példák bizonyítják, hogy van elõrehaladás, Délkelet-Európa fokozatosan stabillá válik, illetve a fellendülés felé halad. Ehhez a sikeres fejlõdéshez természetesen a NATO is hozzájárul. A fõtitkár szemben néhány média-állásfoglalással, úgy ítéli meg, hogy a Szövetség a partnerek segítségével sikeres balkáni politikát hajtott végre Boszniában, Koszovóban és az egész térségben. A fõtitkár abban viszont egyetért a média képviselõivel, hogy további munkára van szükség.

Elsõként folytatni kell az albán szélsõséges csoportok elszigetelését és ellenõrzését Macedóniában. Nem szabad megengedni számukra az ország destabilizálását, hogy a különbözõ etnikai közösségek továbbra is egymás mellett élhessenek félelem és erõszak nélkül. A NATO e csoportokat felszámolja, és nem azért van jelen Koszovóban, hogy egyes etnikai csoportokat támogasson, ezeken túlmenõen pedig elítéli az etnikai erõszakot. Ugyanezen elv alapján ellenzi azokat a cselekedeteket, amelyek Macedónia destabilizálását kívánják elérni. A macedón kormány józanságot és eltökéltséget tanúsít a béke, a biztonság és területi integritás védelmének érdekében. A többnemzetiségû koalíció megértette a nemzeti egység fenntartásának fontosságát. A NATO fokozza a biztonsági intézkedéseket Koszovó határai mentén, amelyek elsõsorban a szélsõséges csoportok, vagy fegyverek beáramlását hivatottak magakadályozni.

Második sürgõs feladatunk a munka folytatása, a béke és stabilitás megteremtése a Presevo-völgyben. A jelenlegi tûzszünetet tartós békévé kell változtatni. Ennek érdekében az albán csoportokat továbbra is vissza kell tartani attól, hogy fegyverrel valósítsák meg céljaikat. A jugoszláv csapatoknak szintén tartózkodást kell mutatniuk, hogy elkerüljék a felesleges összecsapásokat, hiszen a politikai megoldás az egyetlen elõre vezetõ út. Az EU elhatározta, hogy 30-ra növeli a térségben tartózkodó megfigyelõk számát. Ezekkel együtt a NATO fogja ellenõrizni a biztonsági zónát. Ez jó példa a NATO és az EU együttmûködésére. Emellett a NATO tovább folytatja a határ védelmét, és a Szövetség elõsegíti a tárgyalásokat Belgrád és a fegyveres csoportok között. A fõtitkár megbízottja Peter Feith közvetlen kapcsolatot tart fenn Covic miniszterelnök-helyettessel, akinek munkáját a fõtitkár elismeréssel említi, illetve a jugoszláv kormányt arra szólítja fel, hogy keressen újfajta kapcsolatot a Presevo-völgyben élõ emberekkel, törvényes céljaik magvalósításának érdekében.

A harmadik alapelv további sikerek elérése Koszovóban. A koszovóiak nagy többsége békében és biztonságban él, de ezt mindenki számára biztosítani kell. Ez az elve az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1244-es számú határozatának, melynek támogatását a Nemzetközi Közösség egyhangúan elhatározta, és a KFOR is mindent megtesz ennek érdekében. A kisebbségek elleni erõszaknak véget kell vetni. A Szövetség az ENSZ-el és egyéb koszovói partnerekkel, illetve a lakossággal tovább munkálkodik a haladás elõsegítésén, ami elsõsorban a koszovói állampolgárok érdeke.

A változások lényege a térségben, hogy napjainkban minden kormány azonos elvek szerint mûködik, melyek a demokrácia, a viták békés megoldása, az együttmûködés a közös kihívások kezelésében. Helyi együttmûködési kezdeményezések mellett a Nemzetközi Közösség erõteljes jelenléte figyelhetõ meg a régióban, ennek példája az Európai Unió Stabilitási Egyezménye, a NATO Délkelet-európai Kezdeményezése, és a közös munka az ENSZ-szel, és az EBESZ-szel, illetve a katonai jelenlét. A délkelet-európai változások elõsegítésének legfõbb hatékony eszközei a határozott elkötelezettség, a türelem és az együttmûködés.