Vezetõ török tisztségviselõk véleménye szerint Törökország részvétele az Európai Biztonsági és Védelmi Politikában (a továbbiakban: ESDP) alapvetõ saját biztonsága szempontjából is, hiszen a leginkább instabil területek Európa határainál Törökország számára is fontosak. A kormány és a parlament képviselõi is egyetértenek abban, hogy az Európai Uniónak nagyobb mértékben kellene számba vennie Törökország érdekeit, amennyiben az ESDP keretében NATO-eszközöket kíván használni.

Az Európai Unió nizzai csúcsértekezlete óta az ESDP-rõl folytatott megbeszélések középpontjában a majdnem 50 éve NATO-tag Törökország ESDP-ben való részvételi igénye áll. Készek a NATO-eszközök európai uniós használatához hozzájárulni, ha a nem EU NATO-tagokat is bevonják a folyamatba. Az azonban politikailag nem lenne elfogadható számukra, ha az EU úgy venné igénybe a NATO képességeit, hogy a török véleményt figyelmen kívül hagyná.

A védelmi miniszter Sabahattin Cakmakoglu szerint két alapelvet kell szem elõtt tartanunk. Elõször is, az európai biztonság alapintézménye a NATO marad, és a transzatlanti kapcsolatot meg kell õrizni. Véleménye az, hogy a washingtoni csúcstalálkozón elfogadott koncepció alapján mind a NATO-ra mind pedig a Nyugat-európai Unióra szükség van, utóbbi keretében pedig fontos Törökország társult tagsága.

Ha Törökország részt kíván venni egy EU által vezetett akcióban, legyen részvételi joga a döntéshozatali mechanizmusban is. Ha az EU mûveletei során NATO-eszközöket vagy képességeket vesznek igénybe, Törökország számára biztosítsák a teljes és egyenlõ részvétel jogát.

A védelmi miniszter szerint Európában Törökország határai vannak kitéve leginkább biztonsági fenyegetésnek, és a potenciális válsággócok, mint például a Balkán, a Kaukázus, a Közel-Kelet és Ciprus is a közvetlen szomszédságában helyezkednek el. Az ország eddig is fontos szereplõje volt az európai biztonságnak, és most szerepet kíván kapni az ESDI-ban, amihez erõs hadseregével és földrajzi helyzetébõl fakadó lehetõségeivel is hozzájárulhat. Továbbá, folytatni szeretnék a török-görög viszony javítását is.

Az ország megtette felajánlását az EU gyorsreagálású erõihez, és kész növelni hozzájárulását, amennyiben felvetéseinek helyt adnak.

Általában elmondható, hogy Törökország nincs megelégedve az EU által felkínált részvételi lehetõségekkel, mert azok békeidõben csak konzultációt tesznek lehetõvé. Törökország számára ez nem elég, hiszen részt kíván venni a döntések elõkészítésében és a döntéshozatali folyamatban egyaránt. Ha ez lehetõvé válna, akkor elvileg elfogadható lenne számára az, hogy egy válságkezelõ akcióról a végsõ döntés meghozatala a tizenötök joga legyen.

Török tisztségviselõk szerint a NATO-tagállamok bevonása a döntéshozatalba azért is fontos, mivel a békefenntartó faladatok nem különíthetõk el teljesen a kollektív védelem kérdésétõl, hiszen tartalmazzák a kényszerítõ erõ alkalmazását, és ez magában rejti az eszkaláció kockázatát is.

Robert Pearson - az USA ankarai nagykövete - szerint az USA a NATO-n belüli tervezési mechanizmusnak az EU általi használatát támogatja (ezt Törökország vétója megakadályozhatja), hiszen a tervezéssel kapcsolatos szakértelem letéteményese a NATO. A diplomata bízik abban, hogy Törökország jogos érdekeit figyelembe veszik majd akkor, amikor török biztonsági érdekek is kockán forognak. Továbbá, az ESDP-nek nem kellene ellentétben állnia a NATO-val, hanem össze kell kapcsolni azzal.

Törökország biztonsági helyzetét - saját megítélésük alapján - instabilitás jellemzi, amelynek jellemzõi az orosz csapatok állomásozása Grúziában, azerbajdzsáni területek örmény megszállása, és tovább folytatódik az izraeli - palesztin konfliktus is. Az utóbbi esetben Törökország fenntartja jó kapcsolatait mindkét szembenálló féllel, hogy elõsegítse a béke létrejöttét.

Ankara meg kívánja gyõzni Oroszországot arról, hogy sem a Kaukázusban, sem Közép-Ázsiában nem kívánja keresztezni Oroszország érdekeit, inkább azon igyekszik, hogy hozzájáruljon azon orosz erõfeszítésekhez, amelyek a régió stabilitását eredményezik. Törökország külpolitikai célja a nyugati értékek terjesztése és saját nyugati orientációjának megerõsítése.

Törökország az iráni, iraki, szíriai rakéták hatókörén belül található. E téren két lehetõség áll elõtte, az egyik a hagyományos töltetû rakéták beszerzése, a másik egy rakétavédelmi rendszer (TMD system: Theater Missile Defense) megvásárlása az USA-tól vagy Izraeltõl.

Törökország megkezdte törvényeinek módosítását az európai uniós szabványok szerint, de Ankara neheztel azért, és határozottan tiltakozik az ellen, hogy a nizzai csúcstalálkozón elfogadott nyilatkozatok nem ismerik el Törökország tagjelöltségét, és tagságát csak 2010 táján tartják elképzelhetõnek.

A török adminisztráció természetesen próbálja eloszlatni azokat az uniós félelmeket, amelyek a török munkaerõ feltételezett tömeges beáramlásához, a hadsereg demokratikus kontrolljának hiányosságaihoz, a ciprusi és a kurdkérdés megoldatlanságához kapcsolódnak.

A török kormány ennek érdekében elkészített egy dokumentumot - a miniszterelnök jóváhagyásával -, amely lényegében egy tervezet a török törvények EU-s normák szerinti átalakítására, különösen az emberi jogok és a hadsereg civil kontrollja területén.

Az Alkotmányt az EU amszterdami és nizzai szerzõdései alapján módosítják, és egy speciális bizottságot hoztak létre az emberi jogokkal kapcsolatos törvényjavaslatok kidolgozására.