Lord Robertson NATO-fõtitkár idõszerûnek nevezte a konferencia megrendezését, mivel a 21. században új típusú kihívások megoldása vár a Szövetségre. A fõtitkár szerint a globalizáció társadalmainkat kreatívabbá és virágzóbbá teszi, ugyanakkor azonban sérülékenyebbé is. A technológia és az információ gyors terjedése a termelés új módszerei számára nyit utat, ez azonban annak kockázatát is magában rejti, hogy egyre több állam fejleszthet ki tömegpusztító fegyvereket. A regionális konfliktusok újra meg újra az elé a választás elé állítanak bennünket, hogy az egyformán költséges beavatkozás vagy be nem avatkozás mellett döntsünk. Az azonban biztos, hogy a problémákat már nem lehet a régi módon kezelnünk, megbízhatóbb módszerekre van szükségünk, hogy biztonságunkat megszilárdíthassuk egy teljesen új világban.

Jelentõs változások történtek, az euro-atlanti biztonsági rendszerben egy új tényezõ jelent meg a NATO mellett a biztonság területén, és elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy a transzatlanti biztonsági kapcsolatot új alapokra helyezzük. Európa új szerepeket és felelõsségeket felvállalva egyenlõbben kíván részt venni a teherviselésben.

A folyamatok felgyorsulása két évvel ezelõtt kezdõdött a Saint-Malo-i megbeszélésekkel és a koszovói válsággal. Amennyiben el akarjuk kerülni tengeren- túli partnereink neheztelését erõteljesebb európai hozzájárulásra van szükségünk a NATO-mûveletekben. Európának ki kell fejlesztenie azokat a kapacitásokat, melyek segítségével a teljes NATO részvétele nélkül is akcióképes. "A NATO vagy semmi!" opció többé nem tartható fenn.

Az európai nemzetek az elmúlt év novemberében megtették felajánlásaikat, és meghatározták, hogy milyen erõkkel rendelkeznek, és mire van még szükségük céljaik eléréséhez. A konferencia tapasztalata az volt, hogy az EU elegendõ számú katonával és eszközzel rendelkezik, ugyanakkor hiányosak képességei a stratégiai szállítás, mûholdas kommunikáció, a vezetés és irányítás és a radarzavarás tekintetében, illetve ezekkel a képességekkel nem is rendelkezik. Épp ezért van az, hogy a legkisebb intenzitású válságokon túlmenõen a NATO támogatása szükséges az EU-vezette mûveletek során. Ezért kell a két szervezetnek együttmûködnie, és a lehetõ legszorosabban kapcsolódnia egymáshoz. A képességek megkettõzése nem áll egyikük érdekében sem, épp ellenkezõleg a képességeknek egymást kiegészítõknek kell lenniük, hogy megfelelõen együttmûködhessenek. A két szervezet összekapcsolása terén már vannak eredmények (errõl lásd az elõzõ heti hírlevelet!).

Be kell vallanunk azt is, hogy az európai védelmi költségvetések nem túl magasak, jóllehet csökkentésüket megállítottuk. Sõt néhány esetben növekedés is tapasztalható. Ennek ellenére az európaiak még mindig nem rendelkeznek létfontosságú eszközökkel és képességekkel ahhoz, hogy hatékony biztonsági szereplõkké váljanak. Innovatív módszerekkel kell hatékonyabbá tenniük védelmi célú befektetéseiket. A tény az, hogy az európai védelmi dimenziót nem lehet megvalósítani a jelenlegi katonai struktúrákkal és védelmi költségvetésekkel.

A transzatlanti együttmûködés három okból létfontosságú. Elõször is fokozza az interoperabilitást. A katonai célú közös fejlesztés, beszerzés és termelés a módja annak, hogy szabványosítsuk az eszközöket, melyekre erõinknek szükségük van a gyorsabb és hatékonyabb együttmûködés eléréséhez. Az USA ma több mint háromszorosát költi kutatásra és fejlesztésre, mint Európa.

A transzatlanti együttmûködés, természetesen amennyiben nem akadályozza az egészséges versenyt, a technológiai innovációt is erõsíteni fogja. Lehetõvé válik az, hogy a technológiai tudás szélesedjék és ahhoz több szakértõ is hozzájuthasson. Másrészt, ez azt jelenti majd, hogy több forrás áll majd rendelkezésre kutatások finanszírozáshoz. Szükséges tehát, hogy új lendületet adjunk a technológiai partnerségnek az euro-atlanti térségben. A fõtitkár üdvözölte az amerikai kormány döntését, mellyel enyhítik a technológiai export tilalmát.

Az ipari együttmûködés Európa és Amerika számára is jobb és több megfizethetõ felszerelést biztosíthat. Ahogy a 21. századba lépünk, úgy válik egyre lehetetlenebbé a fegyverrendszerek tisztán önerõbõl való kifejlesztése és elõállítása, ezen rendszerek magas ára miatt.

A NATO-n belül a Védelmi Képességek Kezdeményezés alapján meghatározták azokat a lényeges képességeket, melyekkel minden szövetségesnek rendelkeznie kell. A szövetségeseknek azon kell munkálkodniuk, hogy a fegyverzetek kereskedelmének szabályozását rugalmasabbá és pragmatikusabbá tegyék. A fõtitkár ígéretet tett arra, hogy ösztönözni fogja a NATO-tagállamok kormányait arra, hogy megfelelõ összegeket fektessenek a védelembe. Még több erõfeszítést kell tenni annak érdekében, hogy a transzatlanti fegyverzeti együttmûködést új alapokra helyezzék. A fõtitkár nem csupán a protekcionista törvényi szabályozásnak a liberalizációját kívánja elérni, hanem az Atlanti-óceán két partja közti nézetkülönbségeket is fel kívánja számolni olyan területeken, mint a védelmi ipari cégek összeolvasztása, a technológiai transzfer, vagy a beszerzési gyakorlat.