A német kancellár véleménye szerint az európai egység és az Atlanti Szövetség marad a német külpolitika két fõ pillére. Németország sohasem fogja elfelejteni, hogy a NATO sikeresen garantálta a békét és biztonságot Európa megosztottsága idején. Az erõteljes és dinamikus transzatlanti partnerség a jövõben is nélkülözhetetlen Európa biztonsága szempontjából, ami lényeges amerikai katonai jelenléttel egyenlõ. Németország számára a Szövetség mindig többet jelentett egyszerû katonai szövetségnél, a közös transzatlanti elkötelezettséget jelenti, a szabadság, az emberi jogok, a demokrácia és a törvényesség értékei mellett.

A hidegháború befejezõdésével Európában megszûnt a közvetlen veszélye egy nagyobb katonai konfliktusnak. A NATO alapvetõ feladata azonban változatlanul az, hogy garantálja a tagállamok kollektív védelmét, ezzel egyidõben azonban új feladatok jelentkeznek, mint amilyenek például a válságmegelõzés és a válságkezelés. A Szövetségnek képesnek kell lennie a megfelelõ válaszadásra az euro-atlani térség válságaira és az ott kialakuló instabilitásra. A Szövetségnek válsághelyzetekben, a körülményekhez alkalmazkodva kell együttmûködnie az Európai Unióval, az EBESZ-szel és az ENSZ-szel.

A biztonságot azonban nem lehet többé kizárólag katonai eszközökkel garantálni, az csak a legvégsõ eszköz lehet, és nem helyettesítheti a civil válságmegelõzõ és válságkezelõ módszereket. Erre a leghitelesebb példa a Balkán volt, ahol a NATO sikeresen teljesítette küldetését.

Jugoszlávia polgárai kiérdemelték elismerésünket azzal, hogy megdöntötték azt a rezsimet, amely a balkáni népek millióinak okozott szenvedést. A balkáni államoknak élniük kell az új lehetõségekkel, és a Nemzetközi Közösség a Stabilitási Paktummal elõsegíti törekvéseiket.

A NATO balkáni jelenléte nélkülözhetetlen marad, megakadályozza a gyûlölködés újjáéledését, továbbá partnerségi programjával segíti annak tudatosítását, hogy a fegyveres erõk milyen helyet foglalhatnak el a demokratikus társadalmakban. A partnerség elõkészíti a terepet arra, hogy ezen államok is közeledjenek az euro-atlanti struktúrákhoz. Az európai biztonságpolitika központjában a Balkán stabilizálása és demokratizálása áll.

Az európai államok kulcsszerepet vállalnak a balkáni béketeremtésben és a koszovói mûveleteket európai fõhadiszállás irányítja, ami azt jelenti, hogy az európaiak képesek a NATO-n belül katonai felelõsségvállalásra. Ez az alapja az ESDP-nek is, amellyel Európát képessé akarják tenni katonai mûveletek végrehajtására is. Az ESDP logikus fejleménye az európai integrációs folyamatnak. Csak egy biztonsági és katonai téren is erõs Európa, együttmûködve a NATO-val, a NATO-n belül pedig egy hatékony védelmi és biztonsági identitással válhatunk képessé arra, hogy mint transzatlanti partnerek, sikeresen nézzünk szembe a jövõ kihívásaival

Az Európai Uniónak hamarosan rendelkezésére állnak a szükséges katonai képességek és a szükséges katonai és politikai döntéshozatali struktúrák. A független ESDP a NATO-t erõsíteni fogja azáltal, hogy a transzatlanti biztonsági partnerségen belül, nagyobb európai hozzájárulással, csökkenti az USA terheit.

Nagy jelentõsége van annak is, hogy a NATO azon európai tagállamai, amelyek nem tagjai az EU-nak, megfelelõ módon legyenek integrálva az ESDP-be. Elengedhetetlenül fontos tehát a folyamatos koordináció a NATO és az EU között az összes biztonsági kérdésekben. A közelgõ nizzai európai tanácsi határozatok minõségi elõrelépést fognak eredményezni, és az átmeneti szervezeteket állandó döntéshozatali struktúrákká alakítják.

A megváltozott biztonsági környezetben a Szövetség katonai képességeit az új feladatokhoz kell igazítani, ennek eszköze a Washingtonban elfogadott Védelmi Képességek Kezdeményezés. Minden feladatot azonban egyszerre nem lehet megoldani, a német fegyveres erõk ezért elsõként a stratégiai felderítés, a szállítás, és a kommunikáció terén kívánnak elõrelépni. A német szövetségi haderõk reformja a haderõ átfogó reorientációját jelenti. A reformok befejeztével Németország lényegesen jobban tud majd hozzájárulni a Szövetség új feladataihoz.

A hidegháborút követõen a Szövetség újraértékelte kapcsolatait a közép-; dél-; és délkelet-európai államokkal, és - földrajzi helyzettõl függetlenül - nyitva áll az európai demokráciák elõtt, valamint átfogó partnerségre tett ajánlatot. A NATO elsõ bõvítése történelmi lépés volt, és a három új tagállam jelentõs szerepet játszott a német egység megvalósulásában. A Szövetség változatlanul nyitva áll az új tagok elõtt. A belépés feltétele az, hogy a tagjelöltek képesek-e teljesíteni a kötelezettségeket és hozzájárulni az euro-atlanti térség biztonságához. A Tagsági Akció Terv (MAP) fontos eszköze a tagjelöltek felkészítésének. A tagjelöltek az EAPC és a PfP programok segítségével lemérhetik felkészültségüket a NATO-val való együttmûködésre.

Egyetlen európai állam - köztük Oroszország - sem vonhatja kétségbe a NATO nyitottságát az új tagok irányában. Ezen térségek biztonsága és stabilitása Oroszország érdeke is. A NATO-orosz együttmûködés nagy jelentõséggel bír a tartós európai béke szempontjából. Németország megítélése szerint ezt az együttmûködést tovább kell bõvíteni.

A Szövetség a múltban folyamatosan képes volt alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, és ebben nagyban segítette a NATO Parlamenti Közgyûlés is.